Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-03 / 180. szám
I. évfolyam, 31. szám 1990. november 3. Egy szigeten bármelyik út csak a partig vezet. Valamikor szerettem volna riportkönyvet írni a Duna szigetein élő emberekről. Szigeten élni egészen sajátos létforma. Aztán rájöttem, hogy vannak szárazföldi szigetek is, mint a tanyák. Még később felfedeztem, hogy családdá válni is bizonyos értelemben szigetet jelent társadalomban-történelemben. Végül riportok során át sikerült felderítenem egyedül élő öregek, magányszigeteit. Most szigetre szorult gyerekekkel találkoztam. A sziget földrajzi koordinátái: Szekszárd, Palánki út 3.- A csecsemőotthon 1973 májusában indult 250 férőhellyel - emlékezik vissza dr. Szabó Péter, az intézmény orvos igazgatója. - Túlméretezett volt már akkor is. Soha nem került sor a teljes kihasználására, egyszerre a 160-180-as létszám volt a legtöbb. Emiatt és pedagógiai okokból született tíz év múlva a döntés, hogy az életkori határokat 0-tól 7 éves korig terjesszük ki. A praktikus ok tehát a helyek kihasználatlansága volt, a pedagógiai ok pedig az, hogy az eredeti korhatárt elérő hároriléves gyerekeket eléggé megviselte az intézményváltás. De ez csak egy közbeeső állapot, mert 1990. január 1-jétől megváltozott a csecsemőotthon profilja is, 220 férőhelyes, integrált intézménnyé alakult. Az összetevők: normál csecsemőotthon (100 hely), egészségügyi gyermekotthon (100 hely) és értelmi fogyatékos gyermekek napközi otthona (20 hely). Nem az Esterházy hercegek gyermekei... Haraszti Lászlóné helyettes részlegvezető és Sudár Gézáné vezető óvónő kalauzol bennünket a csecsemőotthon kiságyakkal telt hálóiban, szőnyegpadlós, vidám hangulatot árasztó nappali szobáiban. A legkisebbektől a legnagyobbakig végigjárjuk a gyerekeket, akikről dr. Szabó Péter elmondta, hogy létszámuk naponta változik. Elvileg teljesen ép, egészséges gyerekek vehetők fel ide. Gyakorlatilag azonban háromnegyed részük koraszülött volt. Túlnyomó többségük nem az Esterházy hercegek gyermekeként került az intézeti osztályra, a szülők közt sok az analfabéta, az alkoholista. Erről régebben nem volt szabad tárgyilagosan beszélni, de ma már mindezt bátran elmondhatjuk - fűzte hozzá az igazgató főorvos.- Miben különböznek az itt nevelkedő kisgyerekek a gyaládban felnövőktől?- Sok közöttük a gyenge képességű. Az értelmi színvonallal és az intézeti körülményekkel magyarázható, hogy lassabban tanulnak meg járni, beszélni, dacára annak, hogy igyekszünk a családi otthont megközelítő bánásmódot biztosítani számukra. Figyelmet fordítunk arra is, hogy csecsemőkortól, iskoláskorig, ugyanaz a gondozónő maradjon a gyerekekkel, hogy kötődhessen valakihez. De a jó családot egy egész - gondozónőből, pedagógusnőböl, pszichológusból, gyógytornászból, gyermekpszichiáterből, gyermekgyógyászból álló - hadsereg sem tudja pótolni. Ismeretanyaguk általános, fejlettségük nem éri el azt a szintet, ami egy átlagos jó családban elvárható. Eltöprengek azon, hogy magam is „átlagos jó családban” nőttem fel, kelet-európai átlagos jó családban, szüleim felváltva hiányoztak mellőlem, hol a háborús évek ragadták el apámat tőlünk, hol a koncepciós perekkel épülő, háború utáni új világ börtöne nyelte el anyámat, az első négy elemit emiatt hat iskolában végeztem el, miközben politikai félárvaként hol rokonok, hol ismerősök viselték gondomat, de nem számítottam igazán sem árvának, sem elhagyottnak, csak amolyan Család vagy sziget? „valahol Európában" gyerekkorom volt, mint megannyi más nemzedéktársamnak, s ha a családnak néha, illetve végül sikerült összekerülnie, mindent pótoltunk szeretetben, szellemiekben, szoros egymáshoz tartozásban. És ezért úgy emlékszem vissza ezekre az évekre, hogy nekem nagyon szép, felhőtlen gyerekkorom volt, amilyen csak egy „átlagon felüli jó családban" várható el...- Honnan kerülnek ide, illetve innen hova kerülnek a gyerekek?- Újszülött, vagy pár hónapos korban ideiglenes beutaltként kerülnek hozzánk általában az újszülött-, illetve a csecsemőosztályról, tehát a szülőintézményből. Természetesen a beutalást környezettanulmány előzi meg, hogy eldőljön: hazautalhatók-e. Krízishelyzetbe jutott családból is bekerülhetnek az intézetbe. Néha más csecsemőotthonokból utalják át hozzánk őket. Hat-hét éves korban innen valamelyik iskolatípusba kerülnek a gyerekeink, akik szellemileg normálisan fejlettek Faddra, a gyengébb képességűek kisegítő iskolába (regszemcsére, a súlyosan fogyatékosak Zomba-Paradicsom- pusztára. Mindig elkísérjük a gyermekeinket. Ezenkívül kerülhetnek örökbe fogadó, nevelő, vagy éppen saját szülőhöz.- Nőtt, vagy csökkent az utóbbi időben az örökbefogadások száma?- Az 1987-es családjogi törvény érvénybe lépése óta valamelyest növekedett. Évi nyolc-tíz gyereket fogadnak örökbe. Az utóbbi időben azonban nem ez az igazán jellemző. Eddig átlagosan a gyermekeink negyedrésze visszakerült saját családjába, ez az arány mutat most csökkenő tendenciát - magyarázza dr. Szabó Péter.- Nő a szegénység.- Hogy állják meg a helyüket a nevelőszülők?- A nevelőszülőkhöz kihelyezett gyerekek száma meghatszorozódott. Hivatásos nevelőszülőnek lenni mára hivatalosan favorizált foglalkozássá vált. Természetesen ez is ösz- szefügg a gazdasági viszonyokkal. Az elhelyezkedni nem tudó asszonyok vállalják a minimum öt gyerek nevelését. Jó és rossz tapasztalataink egyaránt vannak. Ragaszkodunk hozzá, hogy a nevelőszülők két-három Belenőni a társadalomba Zolika „hazajött” a kórházból hétig látogassák a gyerekeket, vigyék sétálni őket, alakítsanak ki velük kapcsolatot. Sajnos ezt nem minden nevelőszülő igényli. Mi igyekszünk normálisan nevelni a gyerekeket, így nem adhatjuk oda őket... Tavasz óta 35-40 gyereket adtunk ki nevelőszülőknek, elég sokat vissza is hoztak. A fülemben cseng Sudár Gézáné hangja, amint a nappali szőnyegén derűsen hemper- gőző ikreket, Orsós Gizit és Vincét babusgatja a gondozónővel együtt, és mondogatja: „Mi gyerekeink vagytok.” Most is előttem áll Zsanett, a gondozónő magas sarkú cipőjében, amiben végigcsattogott a folyosón. Gizit és Vincét, akik két hónapos koruktól „az ő gyerekeik”, egyszer látogatta meg az anyjuk. Lakatos Zolika szemében szívszaggató a hazatérés boldogsága: kórházban volt Pécsen. Most itthon van... A legfiatalabb beutalt, Rupa Judit egyhetes. Férfimodellt nem nagyon ismernek az itt élő gyerekek. Az orvosok és Jóska bácsi, a gépkocsivezető az a néhány nadrágot viselő emberi lény, akik jelenléte arra enged következtetni, hogy a társadalmat nemcsak nők alkotják. Rádió, színestévé van, de nem láttak még telefont, konzervnyitót. A szigetszerű elkülönítettséget megpróbálják úgy csökkenteni, hogy a gyerekeket városi óvodákba, családban élő társaik közé viszik, meghívják őket, és szívesen fogadják a családok meghívásait is. Ezzel együtt általában csak hétéves korukra lesznek iékolaérettek. Ágysziget Aztán belépünk az egészségügyi gyermekotthonba. Az intézetnek ez a részlege a Tolna megyében élő, 3-16 éves értelmi fogyatékos gyermekek ellátását biztosítja. Egy részüket Pálfáról hozták ide, amikor az ottani intézet idősek szociális otthonává alakult át, a többieket új beutaltként vették fel. Ezek a legsúlyosabb esetek Tolna megyében: nem tudják magukat ellátni, járni, beszélni sem tudnak valamennyien. Súlyos epilepsziások, egyéb velük született károsodást elszenvedett gyerekek vesznek körül bennünket, akik nem tudtak beilleszkedni a Családba, a társadalom normális életébe. Körülvesznek, anélkül, hogy egy lépést is tehetnének felénk. Az ő világuk mindössze az ágy, vagy a tolókocsi. A száz helyen jelenleg 62 gyermek él. Három pavifonban helyezték el őket, egyikben az ágyhoz kötötteket, a másikban azokat, akik épp most tanulnak járni, a harmadikban a biztosan közlekedő, de súlyosan értelmi fogyatékos gyermekeket. Niki csak ülni tud. A gondozónő simogató kezét, mely áttört a rácsszabta sziget határán, túláradó szeretettel szorongatja. Nem engedi el. Nincs annyi szeretet a világon, amennyire ne lenne szükségük ezeknek a gyerekeknek, a rácsos ágy börtönében serdülő kamaszoknak. Hiába távolodunk el Niki ágyszigetétől, mely bonyolultságában és nehézségében teljes világ, soha nem fogunk megszabadulni a kínzó érzéstől, hogy nem tudtunk segíteni, csak a távozásunkkal fájdalmat okozni neki. Mert a béna tehetetlenség fájdalma, amit mi éreztünk, elenyésző az ő szeretetéhségböl fakadó fájdalmához képest. Ismét dr. Szabó Péterhez fordulunk. Megtudjuk, hogy gyógypedagógusok és gyógytornászok fáradhatatlan munkájának köszönhetően van már hat-nyolc olyan gyerekük, akik korábban mozgásképtelenek voltak és most fönt járnak. Híd a család és sziget között Az értelmi fogyatékosok napközi otthona 1990 áprilisa óta működik. Lehetőséget biztosít a családoknak az iskolába járni nem tudó gyerekek napközis rendszerű foglalkoztatásával, amely napi és heti rendszerbe szervezett, a zavartalan munkavégzésre. Bár sokkal többen szorulnának rá, jelenleg csak két-három gyereket foglalkoztatnak, gondoznak. Pedig a térítési díj mindössze az étkezés ára. Szabad a felvétel, nem kell beutaló. A pécsi rádió, városi televízió, a Népújság ismertette a lehetőséget, a megye óvónőinek, védőnőinek az igazgató mutatta be. Egy-két gyerek mellett nem dolgozhat szakemberek egész csoportja, így be kell illeszteniük a többi beutalt közé őket, de ezek a gyerekek, akik családban élnek, általában valamivel jobb állapotban vannak, mint a beutaltak, tehát a beillesztés sem a gyerekeknek, sem a szülőknek nem felel meg. Az egyetlen lehetőség a jó megoldásra a nagy érdeklődéstől függ. Hat-hét gyerekből álló csoporttal, csoportokkal szakszerűen és hatékonyan tudnának foglalkozni. A hidat a család és a sziget között ezeknek a gyerekeknek az ingajárata képviseli. És természetesen az intézet személyzete, melynek 70 százaléka szakképzett, 30 százaléka betanított egészségügyi dolgozó: a gondozónők, pedagógusok, gyógypedagógusok, gyógytornászok. Régebben nagy volt a gondozónőknél a fluktuáció, a három műszakot inkább csak a fiatal lányok tudták vállalni. Most, amikor nincs elég munkahely, valósággal sorban állnak a szakképzett egészség- ügyi dolgozók. Az intézet tárgyi feltételei jobbak a magyar- országi átlagnál, hiszen az ország egyik legújabb, erre a célra épült csecsemőotthona, amelyben járunk. Egy gyermek évi ellátása ma több mint 200 000 forintba kerül - de az ilyen intézmények léte nem lehet pusztán anyagi kérdés. Zajlik a magyar társadalom átalakulási folyamata - ezzel párhuzamosan a csecsemőotthonok helyzetének keresése a finanszírozás szempontjából. Bármennyire is terjednek az új ellátási módok - mondotta az igazgató -, a csecsemőotthonra mindig szükség lesz, akkor is, ha hidat képezne csupán az újszülöttosztály és a nevelőszülők között, vagy a krízishelyzetbe jutó családok és gyermekeik között. Erről az új önkormányzatnak sem szabad megfeledkeznie, épp a gyermekek érdekében. DOMOKOS ESZTER Fotó: KISPÁL MÁRIA
