Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-03 / 180. szám
2 - TOLNÄTAJ 1990. november 3. Dr. Ótos Miklós és F. Kováts Éva a szegényekről- Volt idő, alig pár éve, amikor a szegénységről, a szegényekről nem volt ildomos beszélni, mint ha nem említenénk őket, akkor nem léteznének, pedig történelmi örökségként Magyarországon mindig is voltak igen nehéz körülmények között élő néprétegek. Ön szerint ki nevezhető ma szegény embernek?- Szegény az, aki olyan anyagi körülmények között él, hogy nem tudja saját és családja fenntartását biztosítani. Szegény az, aki koránál fogva segítségre szorul, mert idős, kisnyugdíjas és valamilyen ok miatt egyedül él. És szegény az is, aki akár egészségi, vagy egyéb problémái miatt került olyan körülmények közé, hogy mindennapos megélhetési gondjai vannak. I- Azért kérdeztem én ezt, mert ön azon kívül, hogy orvos, Szekszárd Város Önkormányzatának képviselője is, programjában ezeknek az embereknek a segítését tűzte ki célul.- Úgy érzem, ha orvos létére az ember egy képviselő-testületbe akarja jelöltetni magát, akkor óhatatlanul a hivatásából kell kiindulnia és az egészségügyet, valamint a szociális ellátást kell felvállalnia, ami egy igen összetett és komplex feladat és ami a korábbi városi kormányzat munkájában nem kapott kellő hangsúlyt.- A mai körülmények között, amikor a gazdasági helyzet a mélyponton van, mikor egyik napról a másikra szembesülünk azokkal a kényszerintézkedésekkel és következményeivel, amit a kormány kénytelen meghozni, mit tehet egy képviselő-testületi tag a szegényekért?- Mindenesetre meg kell próbálnia a saját területén ezeket a negatív intézkedéseket valamennyire tompítani. Említettem, hogy ez a munka nagyon komplex feladat, ezért itt nem csak városi felada- * tok vannak. Nem csak az egészségügyiszociális osztály munkájáról van szó, hanem be kell vonni minden olyan szervezetet, amelyik ezen a területen valamilyen formában kompetens. Mikor programomat a képviselő-testületi tagsági jelölésemkor összeállítottam, megkerestem a megyei Vöröskereszt elnökét, Savanya Gézánét és megkérdeztem, hogy megválasztásom esetén a Vöröskereszt támogatná-e ezeket a törekvéseimet szervezeti szinten.- Jegyezzük meg az olvasó jobb tájékoztatása érdekében, hogy ön amellett, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemi főorvosa, társadalmi megbízatásként ellátja a megyei Vöröskereszt alelnöki tisztét is.- Igen, ezért is vélem úgy, hogy a Vöröskereszt, ez a karitatív szervezet, nálunk az elmúlt évtizedek során nem kapta meg azt a társadalmi elismerést, amit más országokban kivívott magának. Nálunk „kisiskolás feladatokkal” volt a szervezet leterhelve, és csak nagyon kevés . olyan dolgot végzett, ami tulajdonképpen a fő feladata lett volna. I Szociálpolitikai feladatokra gondol?- Igen, bár ezen a területen a Tolna megyei szervezet elég sok mindent tett eddig is. Hogy csak néhányat említsek, az országban először itt szervezték meg a mozgássérült gyerekek nyári üdültetését, orvos és kisegitőszemélyzet biztosításával. Ehhez át kellett alakítani a sötétvölgyi és a váraljai úttörőtábort, amihez a Vöröskereszt jelentős anyagi támogatást nyújtott. A szervezet több olyan akciót szervezett már, ami segítséget nyújtott bajba jutott embereknek, gondolok itt ruhaakciókra, élelmiszeradományokra. I- Hány szegény ember él tulajdonképpen Szekszárdon? Készült erről valamikor valamilyen kimutatás? Tud ön valamit erről?- Nem,' ez a részletes felmérés még hátra van. Egyébként szubjektív megítélés kérdése is bizonyos szempontból, hogy ki nevezhető szegénynek. Nagyon sok olyan ember vanl aki méltóságán alulinak tartja, hogy szociális segélyért forduljon a városházához. De én úgy gondolom, hogy ettől függetlenül ezeket az embereket is valamilyen támogatásban kellene részesíteni, hiszen a problémáik ugyanazok, mint kevésbé szemérmes társaiké. Ezért szükséges intézményessé tenni, felmérni az igényeket. A negyvenezer szekszárdi lakosnak mintegy húsz százaléka nyugdíjas, ezek egy része eleve alacsony jövedelemmel rendelkezik. Ezekhez csatlakoznak azok, akik még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, de valamilyen ok miatt a társadalom perifériájára szorultak. A városban szerintem legalább 2-300 ilyen ember lehet, aki támogatásra vár és akinek valamilyen formában segítséget kellene kapnia. I- Hogy kívánja ezt elérni, van-e erre megfelelő pénze a városnak ma, amikor a központi támogatás csatornáin egyre kevesebb pénz csordogál ilyen célokra?- A szociális ellátást én lépcsőzetes ellátási formának fogom fel. Ennek legalsó szintje a társadalom legelesettebbjeinek az ellátását jelentené. Úgy is mondhatnám, hogy szociális elsősegélynyújtóhelyeket kell kiépíteni. ■ - A hajléktalanokra gondol?- Igen, a teljesen perifériára szorult emberek ellátása történne egy helyen koncentráltan. Ez külön pénzeszközöket nem igényelne, hanem az eddigi összegek jobb elosztását. Ma, ha egy munka- nélküli hajléktalan, bemegy a szociálisegészségügyi osztályra segélyt kérni, nem biztos, hogy mindenben tudnak segíteni. Azt kell elérni, hogy az ilyen polgár a segélyen kívül kaphasson egy tál ételt, sőt ha szükséges, tiszta ruhát és a sajátját ott helyben fertőtlenítsék. De szükség lenne egy olyan helyiségre is, ahol megtisztálkodhat és ahol esetleg egy éjszakát eltölthet. Nos egy ilyen menedékhelyet szerintem mindenképpen létre kellene hozni Szekszárdon, mert nem csak a fővárosban vannak hajléktalanok, hanem nálunk is, csak azok legfeljebb ma még a vasúti töltés oldalában vagy a szőlőhegyen alszanak. Ebben a munkában nem csak a városi egészségügyi osztálynak kell részt vennie, hanem a Vöröskereszten túl olyan szervezeteknek is, mint például a rendőrség, mely az atrocitásokat megelőzheti. A karitatív szervezetekre is fontos feladatok várnak ezen a területen, hiszen ezeknek az embereknek nemcsak testi elsősegélyre lenne szükségük, hanem lelki megerősítésre is. Képviseltetnie kell magát ezeken a helyeken a család-és gyermekvédelemnek is, hiszen a szegénység nem csak a felnőtteket érinti, hanem gyermekeiket is. Őket is el kell valahol helyezni, talán egy ingyenes napközi otthonban, vagy térítésmentesen ruházatot, élelmet kell biztosítani nekik.- Tehát az ön programja szerint nem is annyira több pénz kellene a szociális gondok megoldására, hanem inkább koncentrálni a már meglévő erőket, emberi tényezőket, egy szociális elsösegélynyújtó-helyen.- Igen, bár a fent említett programon kívül számtalan olyan ember van, akinek időszakosan vannak szociális problémái. Olyan családi, munkahelyi, egyéb konfliktusok adódhatnak, aminek következtében egyik napról a másikra kerülhetnek nehéz helyzetbe egyének. Gondolok itt a munkájukat elvesztőkre, a tartósan betegekre, a krónikus alkoholistákra, vagy az Erdélyből áttelepültekre. Vagy olyan idős nyugdíjasokra, akiknek jövedelme nem követi az inflációt és akik nem tudják külön vállalt munkával kiegészíteni nyugdíjukat. Nekik például tüzelővásárlási utalványt lehetne ingyen adni, ami az adott pillanatban megoldás lehetne égető problémáikra. Azt kell elérni, hogy a segítséget a legjobban rászorulók kapják.- Igen, ez nagyon fontos feladat lenne, mivel a tapasztalatok szerint az egyedül élő kisnyugdíjasok némelyike az áremelkedések, a lakbér és fűtési költségek növelése miatt szinte kilátástalan helyzetbe kerül. Legutóbb, amikor ügyeletes újságíró voltam, felkeresett egy idős hölgy és elmondta reménytelennek tűnő helyzetét. Pár éve ment nyugdíjba, több évtizedes munkaviszony után 6200 forintot kap. Férje meghalt, egyetlen gyermeke másik megyében él. A hölgy másfél szobás tanácsi bérlakásban lakik, aminek a rezsije fűtési szezonban már tavaly is megközelítette a négyezer forintot Idén ez az összeg emelkedett és január 1-jével az energiaárak emelkedésével újra nőni fog. A nyugdíja viszont alig emelkedik. Cukorbeteg, diétáznia kellene, de hónap végén örül, ha vajas kenyérre és pirított darára futja a gondosan beosztott forintokból. Először a rendszeresen járatott havi lapokat mondta le, később az egyetlen napilapot is. Szórakozásnak a televíziózás maradt, de retteg, hogy mi lesz ha elromlik a tízéves készülék és meg kell javíttatni, de nincs miből. „Mi lesz velem egy újabb áremelés után” - kérdezte kétségbeesetten tőlem az idős asszony és én most továbbítom önnek a kérdést. Mi lesz ezekkel az emberekkel, és a hozzájuk hasonlókkal, akik egy életen keresztül becsületesen dolgoztak, de tőkét nem gyűjtöttek és nincs aki támogassa őket? Mit tehet az ön- kormányzat ezekért a polgáraiért?- Valamilyen formában, például lakbér-kiegészítésként, rendszeres segélyt kellene kapniuk ezeknek az embereknek, bár én nem a pénzbeni juttatást tartanám elsődlegesnek, jóllehet adott esetben kétségtelenül nagy a szerepe. Jobb megoldás lenne például szociális boltok létrehozása, ahol a közgyógyellátási igazolványok mintájára, mellyel ingyenesen lehet az arra rászoruló rétegnek gyógyszerhez jutni, ár- kedvezménnyel, 15-20 százalékkal olcsóbban lehetne az arra rászorultaknak vásárolni. I- Ha jól hallottam, a megyei Vörös- kereszt szervezi ilyen üzlet nyitását Szekszárdon.- Igen, jelenlegi székhelyén, a Dózsa György utcában. A bolt a tervek szerint hamarosan meg fog nyílni.- Sok jó ötletet említett még ön az itt felsoroltakon kívül, amelyek a magasabb szintű szociális ellátást célozzák meg, és nem jelentenek költségnövekedést, de fokozzák a polgárok elégedettségét Említette, hogy mozgássérülteknek, gerincműtéten átesetteknek például lehetne a városi uszodában ingyenes belépőjegyet biztosítani.- Igen, Pakson ezt a kérdést sikerült megoldanom, mindössze egy telefonomba került, hogy a PAV-nál dolgozó mozgásszervi panaszokban szenvedők számára az erőmű fedett uszodájában ingyenes gyógyúszást biztosítanak. Véleményem szerint ez Szekszárdon is megoldható lenne annál is inkább, mivel ezzel csökkenteni lehetne a táppénzes napok számát Nekünk, orvosoknak lehetőségünk van korlátozott mértékben, hogy mozgás- szervi panaszokban szenvedők részére ingyenes gyógyfürdőhelyi beutalót, fürdőjegyet biztosítsunk. Ezek példájára miért ne lehetne megoldani ugyanígy az uszodai belépőt is, aminek költségeit esetleg a Társadalombiztosítási Intézet felvállalná. Ezeket a dolgokat meg lehet szervezni, a városnak nem nagy kiadást jelentene, de azoknak, akiket érint rengeteg előnnyel járna. Mennyivel jobb lenne például a tolókocsival közlekedők, a kismamák közérzete Szekszárdon akkor, ha a több tízmillióért épült új posta épületét rámpán meg tudnák közelíteni. Éppen ezért szeretném elérni, hogy az önkormányzati munkában az ilyen egészségügyi szemlélet érvényesüljön.- Kívánok ehhez sok kitartást, köszönöm a beszélgetést. Száz éve történt A bonyhádi tájfajta sikere az 1890. évi bécsi kiállításon A gazdasági irodalomban - a kutatás jelen állása szerint - először 1888-ban jelent meg ismertetés az úgynevezett bonyhádi marháról: „... Szarvasmarhát e néven jobbadán csak a főváros körüli gazdatársaink ismernek és azok, kik megfordultak többször a budapesti te- hénpiaczon, hol a kereskedők reklám czéljából mutogatják vevőiknek, szállítmányuk Szakály-Hőgyész, Bonyhád stb. Tolna és Baranyamegye vasútállomásairól keltezett fuvarlevelét s a hivatalos vásári jelzőtáblákon nagy betűkkel van fel- ínra N. N. bonyhádi tehénkereskedő. A sok pestmegyei tehenészet majd minde- nikében találkozunk több-kevesebb darabbal, melyet birtokosuk, mivel rendesen a legszebbek, büszkeséggel a fenti néven jelez. Ezeknek a tehenészeteknek jövedelemalapját első sorban a bő tejelés s vele karöltve a jó hizóképesség is képezi...” A hatalmas felvevőpiacot jelentő főváros körüli (milimári) lefejő tehenészetek tulajdonosai figyeltek fel tehát legkorábban a vidékünkről származó állatokra. Úgy írják, hogy az 1880-as években már „feltűnő kellete” volt a Tévéiről, Nánáról, Hőgyészről, Kölesdről, Bonyhádról indított szállítmányoknak. A kisgazdák által kitenyésztett egyedekben a nagyüzemi szakember is meglátta a lehetőséget: „Egy oly fajta volna előállítható belőle, mely a magyarországi viszonyok között jött létre s mind tejelőképesség, mind hí- zékonysága folytán utolérné, ha felül nem múlná a külföldről hozott s gyakran degenerálódó, nem sikerült fajtákat.” A tájfajta átütő sikerét az 1890. évi bécsi mezőgazdasági és erdészeti kiállítás hozta meg. A szervezés szakaszában az Országos Gazdasági Egyesület külön leiratot intézett Tolna vármegye gazdasági egyesületéhez, hogy a vidékJájmar- háját a császárvárosban mindenképpen képviseltessék, mivelhogy „... ezen tájfajta mint tejelő marha és hízó marha egyaránt mindinkább elterjedő kedveltségnek örvend úgy a budapesti, mint a bécsi piaczon...” Legalább kettőt várnak a Magyarország területéről 16 darabosnak tervezett kollekcióba. A Gazdasági Egyesület az ügy mellé állt. Úgy látta jónak, hogy a leginkább hozzáértő, Bonyhád környékén lakó tagjai felkéressenek, miszerint „... a minta istállóba vagy a tejelő versenyre küldendő állat egyedeket kiszemelni és világlatba tartani szíveskedjenek”. E szakbizottság gyakorlati vezetője „lakhely és bő ismeretségénél fogva” Perczel József, elnöke Perczel Dezső lett. Ök kapták a megbízást, hogy „kipuhatolják, hol állanak szép tehenek”. Május 8-án húsz, szebbnél szebb állatot vezetnek elő Bonyhádon. A szakbizottságnak ezek közül kellett a bonyhádi tájfajnak két legjobban megfelelőt kiválasztania. A korabeli jegyzőkönyv így rögzíti: „... érett megfontolás és eszmecsere után a két legjobban megfelelő megvétetett. Az egyik világosabb vöröstarka, igen szép tőgyü, 4 éves... borjúval együtt 200 írtért... a másik setétebb vö- röstarke... 180 írtért borjú nélkül.” Időközben úgy alakult, hogy Magyar- ország területéről csak 8 tehén érkezett Bécsbe, 6 db pinkafői tájfajta a Vasvármegyei Gazdasági Egyesülettől, 2 bonyhádi tájfajta - megyénkből. A további 24 darab Ausztriát képviselte. A válogatott állományt (mely kuhlandi, pinzgaui, mürzthali, simenthali +kuhlandi, berni+ mahrlandi, oberinthali tehenekből állott) Ő császári és királyi felsége egyik morvaországi uradalmából hozták. Már a kezdés is igen biztatónak ígérkezett. A kiállítási mintaistállóban minden 1 -jén és 15-én bemérték a tejelési eredményeket, s az adatokat a tehenek mellett lévő táblára írták. Az egyesület júniusban büszkén tudatta a Tolna megyeiekkel, hogy: „... a mintaistállóban levő 32 darab tehén közül első 161/4 literrel egy pinkafői, második a tolnamegyei gazdasági egyesület által kiállított XXXI. számú Bonyhádi tájfajta 15 3/4 literrel, a mellyel egyenlő Ö császári és királyi felsége gazdaságából kiállított I. számú kuhlandi, ugyancsak 15 3/4 literrel.” De a másik bonyhádi sem szerepelt rosszul, 32 állat között a hatodik! A versengés júliusban dőlt el, amikor a kiállítás keretében tejelőversenyt rendeztek. 58 tehén közül 18 részesült díjazásban. A bécsi tejelőverseny 11. helyezettje a 70. katalógusszámot viselő bonyhádi tájfajta. A versenytársak hírneves tejelő fajok: berni, kuhlandi, allgaui, etsch- völgyi. Roboz Zoltán egyesületi elnök büszkén írhatta, hogy a bonyhádi „a versenyt felvenni” ezekkel is képes! A versenyszabályokat előre kiadták. A rangsort a kapott értékszámok alapján állapították meg. Az összesített értékszámot a szárazanyag-, a zsírtartalom, az utolsó borjadzástól elmúlt időközért nyert korrekció, illetve az első vagy másodborjas tehén előnyére irt pontszám alapján számították. A rangsorelső pontszáma 116, bonyhádi tájfajtánké 97. A Tolna megyeieknek mindenesetre szokatlan volt (bár a bírálat szakszerűségéhez és hitelességéhez nem fért kétség), hogy .... a z a tehén, amely a legtöbb tejet adta (22,67 litert), a sorrendben csak a 8-ik helyet foglalta el, mig az a tehén, amely a legnagyobb értékszámot kapta, a tej- mennyiséget tekintve a sorrendben csak a 12-ik helyet kapta volna.” Tudni kell azonban, hogy a legmagasabb értékszámú tehén 5,18zsirszázalék, 1005 gramm zsíranyag után 67 pontnyi értékszámot kapott. A bonyhádinál a tejliter lényegesen magasabb, viszont a zsírszázalék 3,41 és a zsíranyag 747 gramm, az ezek után kapott pontszám 50. Ez volt a tejelőverseny fontos tanulsága. Száz évvel ezelőtt, 1890 októberében bezárta kapuit a bécsi mezőgazdasági kiállítás. Novemberben az egyesület értékelte szereplését. Amiről eddig nem is szóltam: sikeresen mutatta be - kollektiv kiállításként - a megye gazdasági produktumait (gabonáját, borát, gyapjúját, háziipari cikkeit), mindezekért elhozta a második díjat, a nagy ezüst érmet. Nem kisebb siker, hogy ugyanekkor....bemut atta a világnak... a Magyarországon előnyösnek ismert bonyhádi tájmarhát, úgy egy állandó mintaistállóban, mint a tejelőversenyen.” « A bécsi sikereket követően az egyesület tagjai és vezetői, a nagy- és kiste- nyésztők lelkesen láttak munkához. A helyes tenyésztési irány - állapították meg - a tájfajta jelleg és a bő tejelés fenntartása mellett a minél magasabb tejzsir- százalék elérése. A minőségi javítást nyugatitenyészbika-behozatallal kívánták megvalósítani. Az importáltatokat a községek között szétosztották, bikavásárlási alapot létesítettek. Az 1890-es évtized tenyészanyag-ke- resletének számszerű adatai bizonyítják, hogy a bécsi kiállítás sikere tájfajtánknak minden eddiginél nagyobb hírverést jelentett. Megvalósult, amit induláskor megfogalmaztak, hogy ti ......a már megl ehetősen elterjedt tájfajnak (a kiállítás) minél nagyobb piaczot csináljon, a melyből a közvetett hasznot kizárólag Bonyhádi Tevel, Mucsfa, Lengyel, Závod, N.- Mányok s a völgységi járási községek fogják húzni.” SOLYMÁR IMRE
