Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-26 / 199. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. november 26. Egymásra utalva Áramról, árakról, energiáról tárgyal a miniszter Bőd Péter Ákos a Szovjetunióban (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunióban ugyanis számos üz­leti lehetőség van, ám az utóbbi hóna­pokban ezek feltárását nehezítette, hogy nem világos: az egyes termékek felett melyik minisztérium rendelkezik - fejtette ki a miniszter, majd hozzátette: nem tisz­tázott a kiegyenlítés módja, formája sem. A legfontosabb termékeket a központi minisztériumok osztják el, így e területe­ken vannak partnereink, számunkra fel­ajánlott mennyiség azonban nem ele­gendő, főként a kőolajat és az áramot il­letően - mondotta a miniszter. Kőolajból - mint ismeretes - az úgynevezett indika­tiv, tehát a központilag felajánlott listán egymillió tonna kőolaj szerepel. A ma­gyar gazdaság igénye ennél jóval na­gyobb - négy-ötszörös. Az áramot te­kintve a mostani elképzelés szerint ugyancsak jelentősen elmarad a szovjet ajánlat az igényeinktől, és e területen to­vábbi problémát jelent a kedvezőtlen üte­mezés, illetőleg a magas ár. így tehát fon­tos kérdésekben állnak messze a néze­tek - fejtette ki Bőd Péter Ákos, majd arról szólt, hogy a mindkét ország számára szükséges, átmeneti rossz megoldást je­lentő barter-kereskedelem erőteljes fej­lesztését is megnehezíti az, hogy a Szov­jetunióban jelenleg három szinten is fo­lyik a gazdálkodás. Például a központi szovjet hatóságok által rendelkezésre bocsátott olaj mellett e nyersanyag fölött a köztársaságok is rendelkeznek bizo­nyos kerettel és van egy, a vállalatok által kiosztható mennyiség is. Úgy tűnik - mondotta Bőd Péter Ákos, a központi ha­tóságok szeretnék e mennyiségre is ki­terjeszteni rendelkezési jogukat, és nem veszik jó néven, ha ugyanarra az erőfor­rásra a vállalatok barter, azaz csereügy­leteket kötnek. Az világos, hogy folyik egyfajta alkudo­zás a központi és a helyi szervezetek, vál­lalatok, régiók között. Szeretnénk azon­ban e folyamat mechanizmusát megérte­ni. Már csak azért is, mert vannak ígére­tes vállalatközi kapcsolatfelvételek ép­pen a jövőbeni barterüzletek létrehozá­sára. A tárgyalásokon részt vesz néhány nagyipari vállalat és tröszt képviselője is, nem titkoltan azért, mert van néhány olyan magyar gépipari cikk, amely iránt nagy a kereslet a Szovjetunióban. Jó le­hetőségünk van a magyar elektronikai cikkek értékesítésére is, ám a kiépített magyar kapacitások jelentős részére a korábbi partnerek nem tartanak igényt, így új lehetőségeket kell kitapogatni. A legfontosabb kérdés e témában: megál­lapodni a feltételekről, vagyis, a mi ex­portunk ellentételezéséről. Erre egyéb­ként remélhetően sor kerül a vállalatok között a külkereskedelmi szervezetek hathatós támogatásával. Az ipari miniszter elutazását megelő­zően rövid tárgyalást folytatott Ivan Aboi­mowal, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetével. Ezzel kapcsolatban Bőd Péter Ákos elmondotta: a két ország közötti együttműködés új formája, a kölcsönös koncessziók adása is felmerült, ennek lehetőségeiről folytatott rövid megbeszé­lést a diplomatával. A Szovjetunió terüle­tén vannak föl nem tárt, vagy föltárt, de művelésbe még nem vett olajmezők. E területeken lehetőség nyílik külföldi, így magyar vállalkozók számára - ez hazánk esetében az OKGT -, hogy olajat termel­jenek ki, és annak egy részét megtartsák. Ugyanakkor a szovjet fél érdeklődik a magyarországi olajkincsek iránt is. Van ugyanis olyan technológiájuk, amelyet málunk még nem alkalmaznak, ilyen pél­dául az úgynevezett vízszintes fúrás. Emellett felmerült a harmadik piacon való közös megjelenés gondolata is. Ahhoz, hogy a koncessziók kölcsönösen segít­sék a két ország gazdaságát, előzőleg - természetesen - tisztázni kell a jogi kere­teket. Mint ismeretes hazánkban a kon­cessziós törvényt még nem fogadta el a parlament és a Szovjetunióban sincs er­re kidolgozott jogszabály. így tehát ezen együttműködési forma a jövő év közepé­nél előbb nem várható. Mivel azonban mindkét félben megvan a kölcsönös ér­dekeltség, feltételezhetően ez is gazda­gítja a jövőben a magyar-szovjet gazda­sági együttműködést - mondotta vége­zetül az ipari és kereskedelmi miniszter. Ez komédia volt? Szomorú „Farsang" Sajnos láttam szombaton este Ca- ragiale: Farsang című színdarabját a Babits Mihály művelődési központban a Veszprémi Petőfi Színház előadásá­ban. A műsorfüzet szerint fergeteges tempójú-, könnyekig nevettető komé­dia élvezetében lenne részünk - a szemeink azonban szárazon marad­tak ezen az estén. Nem vagyok müértő kritikus, egy­szerű színházlátogató polgárként azonban nem tudtam igazán élvezni a darabot. A cselekmény igen nehézke­sen bontakozott ki, kuszának, zava­rosnak tűnt, a helyzet- és jellemkomi­kum nem működött, legfeljebb egy- egy trágárabb beszólás csalt kény­szeredett mosolyt az arcokra a cson­tig hatoló unalom közepette. Pedig nagy volt az előzetes várakozás, csak­nem megtelt a színházterem, elsősor­ban az ígéretesnek tűnő szereposztás miatt: ismert és közkedvelt színészek játszották a főszerepeket. Valószínű­leg nem rajtuk múlott, hogy az ered­mény minden várakozást - alulmúlt. Már a szünetben, de különösen az előadás után, a ruhatárban hallatszot­tak méltatlankodó, háborgó megjegy­zések, amelyekkel magam is egyetér­tettem. Életem legpocsékabb színházi él­ménye volt ez a darab. - áa ­Parlamenti küldöttség utazott Londonba Az Észak-atlanti Közgyűlés elnökének meghívására parlamenti küldöttség utazott tegnap Budapestről Londonba. A delegációt Dörnbach Alajos, az Országgyűlés alel- nöke vezeti. Éz az első alkalom, hogy magyar parlamenti küldöttség - megfigyelőként - részt vesz az Észak-atlanti Közgyűlés rendes évi ülésszakán. Agrár kerekasztal Tamásiban Ha nincs olaj - kell a ló Az FKgP tamási szervezete a vá­rosházán rendezte meg az agrár ke- rekasztal-beszélgetést, amelyen többek között a mezőgazdaság többszektorúságáról és az FKgP ag­rárprogramjáról zajlott a vélemény- csere. Az eseményről Csike György, az FKgP megyei alelnöke elmondta, a jelenlévők egy részét bosszantotta a földművelési tárca vezetőinek te­hetetlensége, a bizonytalanság, so­kan „torgyánoztak” is az elején. A vita elülte után aztán tisztázták, hogy a Kisgazdapárt a magántulajdon sért­hetetlenségét akarja. Szó esett arról, hogy olajszegény országunkban számítani kell a lovakra. Mosonma­gyaróváron lóval vontatható gépeket gyártanak, ez elindulási alap lehet a farmergazdálkodáshoz. Fontosnak tartották a résztvevő szakemberek - nagyüzemek és pár­tok képviselői -, a biotermelés elő­térbe helyezését. Tisztázták: az FKgP-nek nem volt olyan koncep­ciója, hogy szétverje a jól prosperáló gazdaságokat, sőt, az állami gazda­ságokra úgy szólt a tervük, hogy „karcsúsítva” ugyan, de a növény- és állatnemesítésben, az állategész- ségőri feladatok ellátásában szere­pet szántak nekik. A föld tulajdonjogi elismerését elfogadhatónak, erköl­csösnek tartották. A kérdések között szerepelt, hogy hányadik leszárma­zott kaphatja vissza a földet. Maxi­mum két generáció van - hangzott a válaszban. Mi lesz azokkal a szövet­kezeti és állami gazdasági tagokkal, akik 30 évig ezekben a mezőgazda- sági üzemekben dolgoztak? - ér­deklődtek a jelenlévők. A magyar termőföld közel 50 százalékának nem él sem az örököse, sem a tulaj­donosa. A tagok gazdálkodhatnak - szólt a felelet - és cáfolták azt is, hogy a szövetkezeti tagok nincstele­nek lesznek. Szorgalmazták, hogy a parlament mielőbb alkossa meg a szövetkezeti törvényt. Tisztázni kellett azt is, hogy az FKgP a tulajdonjogot akarja visz- szaállítani. Akinek nincs meg a fel­szerelése, de gazdálkodni szeretne, az hogyan teheti? - tették fel az újabb kérdést. A járható út az, hogy a téeszek - mint hajdan a gépállomá­sok - szolgáltatással segítenek - így a válasz. A közel két és fél órás megbeszélés végén „közös hullám­hosszra hangolódtak” a résztvevők: kellene a földtörvény, nem így a ter­melési bizonytalanság. A tamási ag­rár kerekasztal Csike György szerint elérte kitűzött célját, azt, hogy part­nerként és nem ellenségként távoz­tak el a résztvevők, nem kerültek egymástól távolabb... (- él -) Sütő András Franciaországban Catherine Lalumiére, az Európa Tanács főtitkára és a Tanács több más magas rangú tisztségviselője fogadta Strassbourgban Sütő And­rást, a nagy hírű erdélyi magyar írót. Megbeszélést folytattak vele az er­délyi magyarság helyzetéről és a Ro­mániában élő magyarok kulturális életének kérdéseiről. Az írót a strassbourgi magyar na­pok szervezőbizottsága hívta meg előadásra, amelyet igen nagy érdek­lődés kísért. A számos kulturális ren­dezvényt magukba foglaló magyar napokat abból az alkalomból rende­zik meg az Európa Tanács francior­szági székhelyén, hogy Magyaror­szág a hónap elején tagja lett a ta­nácsnak. Sütő András ma Párizsban folytat­ja találkozóit. Ultrakönnyű repülők - Nyíregyházáról Hobbi, kiképzés, munkarepülés lehet a felhasználási területe azoknak az ultrakönnyü re­pülőgépeknek, amelyekből a tervezett ötös széria első darabja elkészült a Repülőgépes Szolgálat Nyíregyházi Üzemében. A kétüléses gép összsúlya 150 kilogramm, 50 lóerős motorjával másfél órát repülhet, végsebessége pedig óránként 130 kilométer. Dunaszerdahelyen, Somorján, Nagymegyerben Magyar polgármesterek Dél-Szlovákiában Szlovákiából származó értesülések szerint számos településen magyar pol­gármesterjelölt - mégpedig zömmel az Együttélés politikai mozgalom által támo­gatott személy - kapott bizalmat a pénte­ken és szombaton tartott helyhatósági választásokon. Somorján, Komáromban és Szepsi- ben az Együttélés, Dunaszerdahelyen a Független Magyar Kezdeményezés által támogatott jelölt győzött, míg Nagyme­gyerben magyar nemzetiségű független jelölt szerezte meg a többséget. A helyi képviseleti testületek összeté­tele a jelek szerint számos dél-szlovákiai településen a vártnál - és a lakossági számaránynál is - nagyobb magyar többséget tükröz. így például Dunaszer­dahelyen, ahol 90 százalék a magyar la­kosság részaránya, a 41 tagú képviselő- testületben mindössze egyetlen szlovák lesz. 32-en a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom és az Együttélés koalíció­jának, 8-an pedig az FMK-nak az embe­rei. Nagymegyerben mintegy kétharma­dot kapott az MKDM-Együttélés, és egy- harmadot az FMK. Komáromban a hírek szerint az Együttélés elsöprő győzelmet aratott. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a legtöbb dél-szlovákiai településen, ahol a magyar és a szlovák lakosság emberemlékezet óta békésen megfér egymással, az utóbbi időkben sem voltak villongások, bár a szélsőséges szlovák nacionalisták, a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica Slovenska köreiből az egész or­szágban uszító magyarellenes kampányt folytattak és Dél-Szlovákia elmagyarosí- tásának veszélyeiről szónokoltak. Figyelemre méltó jelenség, hogy eb­ben a légkörben Dél-Szlovákia lakossá­ga a vártnál is nagyobb mértékben sza­vazott a magyar jelöltekre. Ennek hátte­rében bizonyára az áll, hogy a magyar­ság a szlovákoknál nagyobb arányban ment el szavazni, és voksai nem annyira a kereszténydemokrácia és a liberaliz­mus, netán a baloldal között oszlottak meg, hanem inkább a nemzetiségi hova­tartozást kívánták kifejezni. Alpok-Adria Új elnök a munkaközösség élén Josef Ratzenböck, Felső-Ausztria oszt­rák tartomány elnöke tölti be a következő két évben az Álpok-Adria Munkaközösség soros elnöki tisztét, amelyet az olasz Lom­bardia tartomány tanácselnökétől vett át. Ezzel a választással fejeződött be vasár­nap Milánóban az öt ország (Németország, Olaszország, Ausztria, Jugoszlávia és Ma­gyarország) határ menti tartományait, me­gyéit, tagköztársaságait tömörítő együtt­működési szervezet évi közgyűlése, ame­lyen a munkaközösséget alkotó helyi ön- kormányzatok vezetői vettek részt. Az Alpok-Adria Munkaközösség tizen­két éve alakult. Magyar megyék két éve kapcsolódtak be tevékenységébe, amely kiterjed a gazdasági, kulturális, közlekedé­si és más területeken való együttműködés­re, építve a térség közös történelmi hagyo­mányaira. Előbb Győr-Sopron és Vas me­gye, mostantól pedig teljes jogú tag Zala és Baranya megye is.- Az elmúlt két évet szép eredményekkel zártuk - jelentette ki Lombardia tanácsel­nöke az elnökség átadásakor. - A tartomá­nyi és helyi szintű együttműködés az egyre bővülő jogkörökkel rendelkező helyi ön- kormányzatok között az európai integráció egyik fontos mozzanata. Az Alpok-Adria Munkaközösség ta­pasztalataira támaszkodva jött létre egyéb­ként a Pentagonale. Ez utóbbi kormány- szintű együttműködés hasonló területeken Olaszország, Ausztria, Jugoszlávia, Ma­gyarország és Csehszlovákia között. Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött (12.) Magyarország egykori kisgazdapárti miniszterelnökének, Nagy Ferencnek egyéni sorsa tragikusan egybefonódik nemzetéével. Számkivetésben halt meg, fájdalmasan távol szülőföldjétől, az egyesült államokbeli, virginiai Hemdon- ban, 1979. június 11 -ről 12-re virradóra. Június 16-án temették... Emlékirata - amely az Európa Könyv­kiadó sorozatában a közeljövőben kerül az olvasó elé - krónika és mementó, súlyos történésekről tudósít. Ebből köz­lünk részleteket. * Az első „összeesküvő” csoport tárgyalása Eközben már folyt az állítólagos ösz- szeesküvők első csoportjának népbíró­sági tárgyalása. A bírósági tanács ösz- szeállításánál mutatta meg igazán az igazságügy-miniszter, hogy egyszerűen eszköz a kommunisták kezében. Egy ré­szeges, gyenge jellemű bírót nevezett ki a tanács élére, aki tudta, hogy politikai eszközül szolgál a kommunisták kezé­ben, magában lázadozott is ez ellen a hit­vány szerepe ellen, de már annyira ben­ne volt a kommunisták markában, hogy nem volt útja visszafelé. Nem kevésbé ki­fogásolható ember volt az a népügyész, aki a vádat képviselte. így aztán á népbírósági tárgyalás csak annyiban felelt meg a bírósági igazság­szolgáltatásnak, amennyiben a kommu­nistáknak szükségük volt rá, hogy ezt a bűnpert a törvényesség látszatával ru­házzák fel. Kezdődött a dolog azzal, hogy a vád­lottakat még az ügyészségi vádirat után és a bírósági tárgyalás kitűzésekor is a politikai rendőrségen tartották. Ezt még a két háború közötti reakciós kormányzás idején sem tették meg a perbe fogott kommunistákkal sem. A vádlottaknak úgyszólván idejük sem volt a rendőri kín­zások hatása alól szabadulni, amikor már bíróság elé állították őket. Testileg, lelkileg megtörve, leromlott idegzettel kellett volna védekezniük az ügyészség vádjai ellen. A másik súlyos hátrány, amivel ezek az emberek a tárgyalásra mentek, az volt, hogy nem választhatták ki védőül azokat az ügyvédeket, akiket szerettek volna. Budapest egész ügyvédi kara megrémült már a gondolatától is annak, hogy az összeesküvőket védje. Ki menti meg őket a politikai rendőrség terrorjától, vagy ki védi meg őket esetleges tömegtünteté­sek alkalmával? Csak egészen bátor, de­portálótáborokat járt, minden kínzáson ' átesett zsidó ügyvédek merték vállalni az összeesküvési bűnper vádlottainak vé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents