Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-26 / 199. szám

1990. november 26. Képújság 3 Ki megy, ki marad? Tanácstalan tanácsiak A politikusok szerint a rendszerváltás az önkormányzati választásokkal befeje­ződött. A települések élére polgármeste­rek kerültek, a választók bizalmát élvező képviselő-testületek megkezdték tény­kedésüket, sok helyen már jegyző is van. A tanácsrendszer tehát végérvényesen megszűnt. Tanácsiak azért mégis ma­radtak. Ök azok, akik a ma már polgár- mesteri hivatalnak nevezett intézmény apparátusát adják. Idő kell az új elnevezések megtanulá­sához, a tanácsiak, a városatyák számá­ra is, akik némi bizalmatlansággal tekin­tenek azokra, akik - úgymond - kiszol­gálták a régi rendszert. De ami a legfon­tosabb, hogy tanácsiak ők abban az ér­telemben is, hogy ugyanazokat a felada­tokat látják el, jórészt változatlan törvényi szabályozás mellett, mint évekkel ezelőtt. Csakhogy naponta szembesülnek a gondolattal, hogy ez az állapot átmeneti, jövőjük bizonytalan. Hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket, arra a szekszárdi polgármesteri hivatalban kerestem a választ. Törvények hiányában...- Arról, hogy milyen a kapcsolatunk az új vezetőkkel, még korai lenne beszélni, ennek kialakulásához hónapokra van szükség - kezdte értékelését dr. Söptei Csaba, adóügyi csoportvezető. - Az hogy egyes emberek félnek a változá­soktól természetes, de ez nem a polgár- mester, vagy az alpolgármester szemé­lyének szól. Itt nem úgy van, mint nyuga­ton, hogy az új vezetés hozza a változá­sokat, hanem a rendszerváltásból követ­kezik: az állam a saját képére fogja for­málni az új közigazgatást. Hogy ezt meny­nyire európai módon teszi, azt még nem lehet megjósolni.- A tanácsi mechanizmus az elmúlt rendszer szüleménye. Az apparátus te­hát kötődik ahhoz a társadalmi formáció­hoz?- Nem hiszem. Szerintem mindig első­sorban a szakmai szempontok, nem pe­dig a politika határozta meg az államigaz­gatást. Éppen erről a területről mondható el, hogy az elmúlt negyven évben a rend­szer hűtlen gyermeke volt. Mindig rajta verték el a port, ha valahol hibát követtek el.- Vagyis nem kell jelentős személy­cserétől tartani?- A különböző bürokratikus sallangok elhagyásának szükségszerű következ­ménye lesz bizonyos csoportok, szemé­lyek cseréje. Tehát a működés változó feltételei hozzák ezt magukkal, nem pe­dig valamiféle egyéni bosszú. A bizonyta­lanság abból fakad, hogy a változás nem egy kidolgozott szisztéma szerint törté­nik. A törvényalkotás ugyanis lemaradt a politikai változások mögött. Az emberek természetesen féltik az állásukat, sokuk évtizedeket töltött el itt. A szakértelemmel bíró vezető réteg még csak találna más­hol munkát, de az úgynevezett kiszolgáló stáb hova menjen? Főleg, hogy a munka- nélküliség nemcsak itt fenyeget. A lét­számkérdés az államigazgatás új felada­taitól függ, erről még az idén döntenie kellene a parlamentnek. „Az idősebbek helyzete biztosabb”- Bizonyos fokú bizonytalanságérzet van az apparátusban - vélekedik Sze- leczki József, a pénzügyi osztály helyet­tes vezetője. - „Folyosói szinten” elhang­zanak olyan értesülések, hogy kevesebb létszámmal átszervezik a hivatalt. Nyilván mindenkinek megfordul a fejében, hogy rá is sor kerülhet. Senki sem tudja, ho­gyan fog felállni az új szervezet, milyen intézmények, csoportok végzik el a mos­tani tanácsi munkát. Késnek azok a jog­szabályok, amelyek ezekre a kérdésekre megadnák a választ, vagy legalábbis a kereteket, amit aztán minden önkor­mányzat megtölt tartalommal. Azt nem gondolom, hogy valaki azért félne, mert politikai okokból kerül veszélybe az állá­sa.- Elképzelhető, hogy évtizedek óta itt dolgozó emberek kerülnek utcára?- Én több mint harminc éve dolgozom az államigazgatásban. Amikor az alpol­gármester úrral beszéltem, azt mondta: az idős kollégáknak nem kell idegesked­ni, az ő munkájukra számítanak. Ez en­gem megnyugtat. Hozzáértők kezében?- A rendszerváltás előtti utolsó idő­szakban az akkori politikusoknak sike­rült olyan hangulatot kelteni az ország­ban, hogy saját felelősségüket átplántál­ták az államigazgatásra - mondja Lepo- sa Gyula, műszaki főelőadó. - Ezért egy­re durvább atrocitásokat kellett átélniük a közigazgatásban dolgozóknak. Úrrá lett az a hit, hogy hibásak vagyunk ab­ban, hogy az ország ide jutott. Márpedig a tanácsok csak kiszolgáló szervezetek voltak, melyeknek a hatalom utasításait végre kellett hajtaniuk. És ez most is igy lesz.- A saját jövőjét bizonytalannak érzi?- Nem. Aki valóban a város lakóiért dolgozott, annak meglehet a belső béké­je. Ezért nincs okom nyugtalankodni. A többség félelme abból adódik, hogy ki­alakulatlan az új szervezeti rendszer. A polgármester is még csak tapogatózik, mert nem is tud mást csinálni. De ma már nem lehet várni, hogy a központi elkép­zeléseket széthintik az országban. Most azt mondják: demokrácia van, alakítsd ki magadnak. És ez is történik. Ebben sok olyan ember vesz részt - gondolok első­sorban a képviselőkre -, akik sosem dol­goztak ebben a szakmában. Érthetően felmerül bennünk, hogy talán nem is ér­tenek hozzá. Ebből persze még nem kö­vetkezik, hogy feltétlenül rossz lesz, amit létrehoznak.- Milyen jövő elé néz az, akire nem tar­tanak igényt?- Ez a munka erkölcsileg egyáltalán nincs megbecsülve és anyagilag sem va­gyunk különösebben eleresztve. Ha megnézem hasonló végzettséggel ren­delkező kortársaim fizetését, akkor cso­dálkozom, hogy én még itt vagyok. Csak­hogy hivatásnak érzem az emberekkel való foglalkozást. Ha mégis mennem kell, akkor nem sokat veszitek. Puskás Imre Az még semmi! E fölkiáltással állított meg egyik lakótársam a lépcsőház­ban, mondván: olvasta az újságban azt a jegyzetet, aminek „főhőse" egy kisujjnyi kisegérke volt, amelyik együttérző köz­figyelem közepette utasíttatott ki abból a prágai kávéházból, amit meglátogatott... Az a valami, ami itt van - mondá ő, és igen igaza van! Nagyjából két éve, hogy a szekszárdi Széchenyi utca 62-64-ben patkányok vizitelése okozott nem kis pánikot. Földszinti lakásokban tettek először látogatást a méltán utált és félelmet keltő állatok. Vitte is az éppen soros házfelügyelő a panaszt a VGV-hez és közvetítette az üzenetet, hogy a rág­csálóirtás nem az ő asztaluk! Forduljanak a T. lakók a... A T. lakók szófogadóan forgásba kezdtek, ám se itt, se ott se amott nem volt foganatja szóbeli bejelentéseiknek, írásban pedig nem mertek folyamodni patkányirtásért, mert nem alaptalanul, attól tartottak, hogy annak költségeit rájuk ruház­zák, noha nem ők a tenyésztők, sokkal inkább a város csator­nahálózata. A csatornavilág háborítatlannak tűnő képviselői egy-egy nagy ramazurival járó kiűzetés után mérsékelték a lakásokban való megjelenést, amit számukra az építők na­gyobb dicsőségére a szigetelés nélkül, jól járható víz- és csa­tornahálózat tett és tesz lehetővé. Ám nemrég ismét kitört a pánik. Most egy második emeleti lakásban járt hívatlan ven­dég. Vitte is a panaszt az éppen soros, házfelügyelő a VGV- hez, és az közvetítette, majd tudatta (lásd mint fent), hogy a rágcsálóirtás nem az ö asztaluk, forduljanak a T. lakók... Ismétlődő ez a műsor és senki se gondolja, hogy csak eb­ben a lakóházban. Szekszárd belvárosának egyik-másik ré­sze a jelek szerint különösen kedvez a közegészségügyet, járványügyet egyaránt veszélyeztető rágcsálók szaporodá­sának. A kérdés csak az ebben a folytatólagos dramolettben: meddig mutogat másfelé az, akinek cselekednie kellene in­kább? -li­delmét. Őket is akadályozták azonban fel­adatuk ellátásában. Védenceikkel tíz per­cig beszélhettek rendőrtisztek jelenlété­ben. A hatalmas irattömeg áttanulmányo­zására hír szerint egyenként két-két órát kaptak. így kevés reményük lehetett arra, hogy képességeiket megcsillogtathassák a tárgyaláson. A népbírósági tárgyalást az első napok­ban rendkívüli érdeklődés kísérte. A bíró­ság gondoskodott róla, hogy a közönség soraiban túlnyomórészt kommunisták le­gyenek, de a külföldi sajtó elhelyezéséről is gondoskodtak. Megdöbbentő volt a vádlot­tak magatartása. Szinte az önkinzásig val­lottak önmaguk ellen. A demokratikus pol­gárság várta, hogy a vádlottak sorban el fogják mondani, milyen kínzásoknak vetet­ték alá őket a rendőrségen vagy a katona- politikai osztályon. Ez azonban nem követ­kezett be. Dálnoki Veress Lajos, az állítóla­gos katonai összeesküvés vezére tett vala­mi célzástarra nézve, hogy vallomását nem saját elhatározásából tette meg, de nem bocsátkozott bele a vallomás kicsikarásá­nak részleteibe. Meglepő volt Szent-Miklósy magatartá­sa, aki többet mondott el a bírósági tárgya­láson maga és vádlott-társai bűnösségé­ről, mint amennyit kérdeztek tőle. A közvé­leménynek az volt a nézete, hogy Szent- Miklósyt lekenyerezték valami enyhe ítélet­nek a kilátásba helyezésével, ha hajlandó lesz önmagát és vádlott-társait bemártani. Arany Bálint magatartása volt azonban a legjellemzőbb. Amikor rá került a sor, azzal kezdte vallomását, hogy visszavonja azt a vallomást, amit a rendőrség előtt tett, mert nem saját elhatározásából tette ezt a vallo­mást, és nem is saját elhatározásából irta alá a jegyzőkönyvet. Amikor Arany Bálint ezeket a kijelentéseit megtette, Jankó Péter tanácselnök a tárgyalást azonnal bere­kesztette, és Arany Bálintot visszavitette cellájába. Másnap a közvélemény megle­pődve tapasztalta, hogy nem Arany Bálint kihallgatásával folytatják a tárgyalást, ha­nem új vádlottat kezdtek kihallgatni. Csak­hamar kitudódott, hogy Arany Bálintot az éjszaka a szovjet NKVD elvitte az ügyész­ségi fogházból, s ezért nem lehet a tárgya­láson való kihallgatását folytatni. Amikor néhány nap múlva Arany Bálintot vissza­hozták és a bíróság elé állították, egyetlen szóval sem védekezett, hanem beismerte a terhére rótt összes bűncselekményeket. A tárgyalást Jankó Péter bíró ezután is politikai utasításra irányította. Aziránt fag­gatta a vádlottakat főként, hogy mit tudná­nak vallani Kovács Bélára, de nem tartóz­kodott olyan kérdések feltevésétől sem, amelyek Varga Bélát vagy engem kompro­mittálhattak. Egy alkalommal, italozás közben, Jankó Péter részegen azt a kijelentést tette, hogy „ha ezzel a csoporttal végzünk, akkor rá fogjuk keríteni a sort Nagy Ferencre is”. Az ítéleteket a Kommunista Pártban ha­tározták el. E szerint a határozat szerint a bíróságnak produkálni kell három halálos ítéletet, amelyek közül kettőt a Népbírósá­gok Országos Tanácsa a fellebbezés so­rán életfogytiglani fegyházra fog változtatni, egyet pedig helybenhagy. Egy embernek feltétlenül meg kell halnia azért, hogy az ösz- szeesküvés valószínűsítése nagyobb eredménnyel járjon. Tildy alaposan megbukott azzal a számí­tásával, hogy majd a bíróság igazságot fog szolgáltatni az ártatlanul perbe fogott politi­kusoknak. Az életelixír - jó dohányt ér Ginseng-készítményeket is forgalmaz a jövő év elejétől az Egri Dohánygyár. A dél-koreai Tobbaco and Ginseng Corpo­ration cég - a világ egyetlen ginseng-fel- dolgozó üzemének tulajdonosa - egy közelmúltban létrejött megállapodás alapján tíznél több ginseng-készitményt szállít az egrieknek. A hazai gyár Dél-Ko- reában jó hírnek örvendő cigarettáival el­lentételezi a gyógynövénytermékeket. A forgalomba kerülő ginseng-készítmé- nyek - kivonatok, krémek, kapszulák, tabletták, teák, sűrítmények, italok, kenő­csök - gyógyító-, regeneráló hatását or­vosi kísérletek és több évezredes ta­pasztalatok egyaránt igazolták. (Vége.) Mit érezhet, aki ezt issza? Az álhír ellenére: Gondozási központ készül Nagymányokon Befejezés előtt az épület A hír nemrég érkezett szerkesztősé­günkbe: Nagymányokon a képviselő- testületi tagok úgy döntöttek, hogy a ki­alakítás alatt lévő idősek klubja, illetve szállást biztosító idősek klubja más funk­ciót kap. De mi lesz akkor az öregekkel, a rászorulókkal? - hangzott el kétségbe­esetten a kérdés. Utánajártunk. Teleki István, Nagymányok polgár- mestere arról beszélt, hogy már tízéves igény válik valóra, ha elkészül a gondo­zási központ, hiszen a székhelyközség­ben és „társában”, Kismányokon együt­tesen 758 nyugdíjas él. Ez a két település lakosságának 24 százaléka. Közülük 259-en 70 éven felüliek, 74 rokkantnyug­díjas és 45 az egyedül élő nyugdíjas. A gondozási központ iránti igényt 1988 vé­gén mérték fel, s akkor 38-an mondtak igent a rászorulók közül. Lépni kellett hát a tanácsnak. Az épület adott volt, mivel feleslegessé vált egy, a diákotthonhoz tartozó létesít­mény, amit mindenképpen fel kellett vol­na újítani, rendbe kellett volna tenni. A nagyközség tanácsa akkor 6-6,5 millióra taksálta a gondozási központ létrehozá­sának költségeit, aminek a felét vállalta, a másik felét pedig pályázattal igyekezett elnyerni. Nos, ennek csak egy részét, 1,5 milliót kapták meg a Népjóléti Miniszté­riumtól. Ennek ellenére megkezdték a munkát, s haladnak. A polgármester sze­rint jövő év április elsejével szeretnének indulni úgy, hogy 40 bejáró és 10 hétfőtől péntekig bentlakó lenne. Betonozzák a szobákat Teleki István elbeszélte azt is, hogy ok­tóber 23-án megnézte az épületeket a képviselő-testület, s volt egy-két személy - számolták a költségeket -, aki soknak találta a 6 milliót. Felvetették, lehetett vol­na más célra is hasznosítani. De ki vette volna meg és milyen célra? - hangzott el. Arra is rákérdeztek, mennyibe kerül a bentlakóknak, s a minimális térítési díj megoldásának mikéntjét forszírozták. Nem volt semmiféle döntés - hangsú­lyozta a polgármester -, épül tovább a gondozási központ. Hogy ebben a hely­zetben mi lesz, azt nem tudják, hiszen le­het, hogy otthon tartják egyesek az öre­geket, mert a család megélhetéséhez kell az ő nyugdijuk is, aztán meg vannak olyanok, akik alanyi jogon rászorulnak. Az igénylők közül húsz a létminimum alatt él. Megoldás mindenképpen lesz, és a térítésnél azzal is számolnak, hogy saj­nos van olyan, akivel nem tud mit kezde­ni, vagy nem akar semmit sem kezdeni a család. Ök természetesen megfizetik a gondozást. A két településen 53 házi szociális gondozottat lát el két főhivatású és öt tiszteletdíjas gondozó. Az önkormányzat vezetői arra is gondoltak, ha nem lenne gondozási központ, akkor egy részüket bevinnék az új létesítménybe, így a terü­leti gondozás ennyivel csökkenne. Egye­lőre azonban az a biztos, hogy az eredeti funkciót tölti be a felújított épület, s meg­könnyíti a tisztességben megöregedet- tek, megfáradtak napjait. (ékes) Fotó: Kispál M. Munkában a malterkeverö Román freskófestők Méhkeréken Jól halad Méhkeréken a román freskó­festők munkája, s a tervek szerint az esz­tendő végére elkészülnek a görögkeleti templom belső felületeit díszítő képek, jövőre pedig sor kerülhet a romániai or­todox egyház részvételével való közös templomszentelésre. Méhkeréken 1987-ben láttak munká­hoz a romániai szakemberek, ám a két ország közötti rossz viszony miatt a de­cemberi forradalom után jöhettek csak újra Békés-Biharba. A nyolc bukaresti restaurátor Cristian Samoilának, a ro­mán történelmi restaurátorok szervezete művészeti vezetőjének irányításával vég­zi a munkálatokat: mind a mennyezetet, mind az oldalfalakat freskókkal borítják. A tölgyfából faragott ikonosztázt, mely­nek képei csak ezután készülnek el, a romániai ortodox egyház ajándékozta a méhkeréki görögkeleti templomnak. A méhkeréki román templom 1848- ban épült. A klasszicista részleteket őrző, barokk stílusú istenháza szép példája a falusi görögkeleti templomok pompás egyszerűségének. A korábbi díszítés 1952-ből való, Márton László békéscsa­bai festő munkája volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents