Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-24 / 198. szám
2 - TOLNATÁJ 1990. november 24. „Beszédet olvasni nem szabad...” Tolna megye első városi képviselő-testű lete- Három éve vezeted a MTESZ Tolna Megyei Szervezetét, én pedig két éve vagyok újságíró, ekkor kerültem kapcsolatba veled és a szövetséggel. Ez már a nagy átalakulások, változások korszaka volt és - bár a közvélemény talán még ma is valami gyakorlati haszon nélküli, bürokratikus társadalmi szervezetnek ítéli a MTESZ-t- én a munkámból adódóan figyelemmel kísértem, hogy mennyire megváltozott ez a szervezet ebben az időszakban. Ma a MTESZ - vagy legalábbis ez a megyei szervezet - minden újra rámozduló, aktívan vállalkozó, vállalkozásösztönző, jó értelemben lokálpatrióta, gazdaságilag is sikeres munkát végez. Ha mindebből most azt a következtetést akarod levonni, hogy ez egyedül nekem köszönhető, akkor tévedsz. A titkári székben Egyed László volt az elődöm - igaz, hogy csak egy évig - de ő honosította meg itt a vállalkozói szemléletet, amit aztán én is igyekeztem továbbfejleszteni. Korábban a BVK Szekszárdi Gyáregységét, majd a Bátaszéki Vázkerámiát vezettem, nagy gyakorlatom volt már az úgynevezett menedzserjellegü munkában. Ami talán igazi érdememként „felróható” azaz, hogy sikerült jól megválasztanom a munkatársaimat, hogy megtaláltam a megfelelő feladatokat és azokhoz a megfelelő embereket. Az, hogy jól megy a szekér, mindenképpen csapatmunka eredménye és persze közrejátszott a menet közben javuló feltételrendszer, a közgazdasági környezet változása is.- Korábban már irtunk a MTESZ tevékenységéről, amely kezdetben „szép finoman” indult el a vállalkozások irányába. Szakmai tanfolyamokat, kiállításokat, konferenciákat szerveztetek, tanulmányokat, terveket, felméréseket készítettetek megrendelésre a legjobb reálértelmiségi szakemberek bevonásával, később nyelvtanfolyamokat, külföldi szakmai utaztatást, nyugati kapcsolatokat építettek ki és még lehetne sorolni. Mindezt persze egyre inkább üzleti alapon, és mindenféle külső támogatás nélkül évi 10 milliós nagyságrendet ért el a szolgáltatásokból eredő bevételek. Azt is tudom, hogy nagy lépést tettetek a vállalkozások irányába tavaly év végén, amikor többségi MTESZ-tőkével megalakítottátok a Patrol Kft-t.- A puding próbája az evés és azzal, hogy egy valódi vállalkozást indítottunk, már a saját bőrünkön éreztük, mi minden sújtja a vállalkozókat. Igazából persze azért volt szükség a kft. megalakítására, mert a MTESZ-re, mint szövetségre vonatkozó elavult gazdasági szabályozók erősen kötötték a kezünket az ilyen jellegű munkában. A Patrol legfontosabb tevékenységi területe a vállalkozásszervezés, megalakulás-átalakulás lebonyolítása, de foglalkozunk számítógépes rendszerek telepítésével, ehhez kapcsolódó tanfolyamokat is tartunk. Igyek> szünk teljes körű szolgáltatást nyújtani megalakulásuk után is az általunk szervezett vállalkozásoknak.- Beszélgetésünk alapvető témájának azt szántam, hogy megkérdezzem, mi akadályozza leginkább napjainkban a vállalkozókat. Amennyire én tudom, a legfőbb gond a forráshiány, vagyis a hitelfelvételi lehetőségek minimális szintje, valamint az információk és a vállalkozói szakismeretek hiánya. Ti a napi munkátok során mélyen benne éltek e problémák sűrűjében és foglalkoztok a megoldás lehetőségeivel is.- Rengeteg vállalkozóval, vagy vállalkozni szándékozó emberrel találkozunk és látjuk a gondjaikat. Kezdjük a hitelekkel. Nálunk a bankok nem érdekeltek a vállalkozók támogatásában, akik hosz- szabb lejáratú és kockázatosabb hitelkihelyezést igényelnének, hanem rövi- debb távon gondolkodnak, magas kamatokkal gyors pénzforgásra törekednek és jól megélnek a betétek és hitelek kamatkülönbözetéből. Nem látják el azt a befektetői funciót, amelyre a vállalkozói szférában nagy szükség lenne. A mai infláció melfett egyébként szerintem maximum 18-20 százalékos kamattal, legalább egy éves türelmi idővel és az ösz- szeg nagyságától függően 3-5 évi futamidővel kellene hiteleket biztosítani a vállalkozásokhoz.- Én attól tartok, hogy ez csak álom. Nem várható, hogy lesznek a közeljövőben ilyen kedvezményes hitelek. Kormányzati források erre nincsenek, a külföldi vállalkozásfejlesztési hitelek pedig nem jutnak el a vállalkozókhoz. *- Több alapítvány és külföldi hitelfelajánlás van már, de nem vagyunk fogadóképesek, hiányoznak a terítéshez szükséges mechanizmusok, szervezetek, szakemberek és rendkívül rossz az ezzel kapcsolatos információáramlás. Jobbnál-jobb ajánlatok vesznek kárba azért, mert kormányzati, minisztériumi szinten elakadnak. Rengeteg vállalkozó keres külföldi partnert és sok nyugati kutat itteni befektetési lehetőségek után, de ezek nem találkoznak egymással. Ez a probléma már átvezet a másik témához, az információk hiányához. I- Úgy tudom, hogy más szervezetekkel közösen létrehoztatok egy vállalkozói klubot, amely ezekre a gondokra próbál megoldást találni.- Arra valóban nem nagyon érdemes várni, hogy majd felülről tálcán kínálják a kedvezményes vállalkozói hiteleket. Javulást ezen a téren a befektető társaságok hozhatnak, ezek mostanában kezdenek kialakulni. Mi itt azt tapasztaljuk, hogy sokan jönnek hozzánk olyanok, akiknek van néhány százezer forintjuk és befektetnék, de maguk nem akarnak vállalkozni. Ha lenne egy szervezet, amely ezeket a pénzeket felszívná és ügyesen befektetné, ez nagyot lendítene az olyan vállalkozók helyzetén, akik tőkehiányban szenvednek. A valódi kockázati tőkebefektetés persze banki funkciókat is igényel, ehhez azonban még hiányzik a jogszabályi háttér. Nos, a vállalkozói klubbal kapcsolatban ilyen terveket is dédelgetünk többek között. Kezdetben persze csak közvetítői szerepre vállalkozhatunk a tőkét igénylő és a pénzzel rendelkező ügyfelek között.- Az információhiány-problémát tulajdonképpen két részre kellene osztanunk, mert nemcsak azzal van gond, hogy a vállalkozásokat érintő friss információk, például a külföldi ajánlatok, pályázatok, tenderek, export-import lehetőségek, kapacitásfelajánlások, ingatlanajánlatok, tőzsdei hírek, jogszabályok és egyebek nem, vagy legalábbis nem hatékonyan és nem koncentráltan jutnak el az érintettekhez. A probléma másik fele általánosabb, arra gondolok, hogy ebből az egész társadalomból kiveszett az üzleti szellem, gondolkodásmód, hiányoznak a vállalkozói alapismeretek, az emberek többsége nem képes arra, hogy analitikusan végiggondoljon-számoljon egy ötletet üzleti szempontból. Ezeket az alapismereteket már az iskolákban tanítani kellene.- így van, és éppen ezért, ha segíteni akarunk nekik, akkor ezt kétféle módon kell tennünk. Egyrészt közvetlen segítséget adhatunk azzal, ha ellátjuk őket az adott tevékenységhez szükséges információkkal, illetve elvégzünk helyettük bizonyos feladatokat, ami lehet vállalkozásszervezés, banki pályázatok, üzleti tervek elkészítése stb. Másrészt segítenünk kell abban is, hogy a vállalkozók maguk is megszerezzék ezt a tudást. Most például üzletiterv-készítő tanfolyamot akarunk szervezni, ami alapvető egy vállalkozás indításához, hitelfelvételhez, partnerkereséshez. De sok más ilyen jellegű tanfolyamunk van, a felsőfokú képesítést nyújtó adótanfolyamtól kezdve a nyelvtanfolyamokig, sőt az oxfordi Open University School, a nyitott menedzserképzési rendszerben is részt veszünk, amely nemzetközi szinten is elismert diplomát ad. Az információszolgáltatásról még annyit, hogy létrehoztunk egy számitógépes adatbankot, amelyre számtalan szolgáltatás építhető a jövőben és. elősegítheti, hogy az egymást kereső partnerek találkozzanak, különösen, ha sikerül nagy nemzetközi adatbankokhoz kapcsolódni a rendszerünkkel. Természetesen az információs szolgáltatással mindenkinek a rendelkezésére állunk, de a klubtagok jóval kedvezőbb feltételekkel vehetik ezeket igénybe.- Nemrég a kezembe került egy anyag, amely a Tolna Megyei Gazdaságszervező Egyesület javaslatait tartalmazta egy átfogó, regionális gazdaságfejlesztési modellre vonatkozóan. Ennek az egyesületnek a munkájában te is részt vállalsz, tehát tudod, hogy miről is van itt szó. Az igazi kérdés az, hogy az önkormányzatok milyen helyi vállalkozásfejlesztési elképzelésekkel állnak majd elő, illetve ők maguk hogyan vállalkoznak, gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal? Egy-két polgármestertől már próbáltam érdeklődni ezzel kapcsolatban, de egyelőre elhárították, mondván: túl korai még, nem látják át a helyzetet.- Pontosan ez a probléma lényege. Nem is várhatja senki, hogy a frissen megválasztott képviselő-testület az új követelményeknek mindenben önmagában megfeleljen és nem is ez a dolga. A mi feladatunk, hogy felkészüljünk arra, ha az önkormányzat a szakmai segítségünket kéri a gazdasági környezet fejlesztésével, az önkormányzati vagyon hasznosításával, menedzselésével kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy a jövőben minden település úgy fejlődik majd, ahogy a saját lehetőségeit megkeresi és kihasználja. Az önkormányzati gazdálkodásnak az eddigi tanácsi működéstől teljesen eltérően racionálisan megszervezett, vállalkozói típusú gazdálkodásnak kell lennie. Mi egy kereskedőház jellegű szervezetet szeretnénk erre a célra létrehozni. I - Ez mit jelent?- Egy olyan komplex, nagy léptékű vállalkozást, amely magában foglal banki tevékenységet, biztosítási üzletágat, termeltetést, kereskedelmet és fejlesztési tevékenységet, de nem úgy, mint egy mai nagyvállalat, hanem a kis- és középvállalkozások tömeges megszervezésével. Ez találkozhatna az önkormányzati igényekkel is. Ehhez a programhoz persze nagyon sok pénz kell. Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy Németország kiemelten is hajlandó támogatni Magyarországon belül Baranya és Tolna megyét a nagy lélekszámú német nemzetiség miatt. Ezt feltétlenül ki kell használnunk, rajtunk múlik, hogy a fogadókészséget kiépítsük. I- Mit profitálhatnak ebből a leendő vállalkozók?- Több és kedvezőbb feltételű hitelt, koncentrált információellátást, több külföldi partnert, jobb gazdasági környezetet, önkormányzati segítséget. Persze nem holnaptól.- Ezek valóban nagy léptékű tervek, kívánom, hogy sikerüljön a megvalósítás. Még egy kérdést azért engedj meg! Miért nem a magad hasznára kamatoztatod ezt a menedzser- tudást, tapasztalatot egy saját vállalkozásban?- Nos, nem vagyok megszállott, bennem is nap mint nap megfogalmazódik az a gondolat, hogy ha ezt az energiát magánvállalkozásban fejteném ki, akkor sokkal jobban állnék anyagilag. De vonzanak ezek a nagy feladatok, és persze abban is bízom, hogy tudásomat később azért kamatoztatni tudom az egyéni boldogulásom érdekében is. Talán jó befektetés lesz ez a mostani, megfeszített munka. ■ - Köszönöm a beszélgetést. Szekszárd mezővárosként élte meg, hogy a vármegye székhelye lett. Rangja 1875-től nagyközség, 1905-ben nyerte el megyénkben elsőként a rendezett tanácsú város besorolást. Ez egyben köz- igazgatásának átszervezését is lehetővé tette. 1904. augusztus 25-én dr. Hiding Ádám főjegyző indítványára a nagyközség képviselő-testülete megtárgyalta a rendezett tanácsú várossá való átalakulás lehetőségeit. Szekszárdnak már három évtizedes óhaját fogalmazták meg ismét annak reményében, hogy a település végre elnyerheti a gyorsabb fejlődést ígérő státust. Ez addig két akadályba ütközött; egyrészt a község kedvezőtlen anyagi helyzete nehezítette az átalakulást, másrészt a lakosság a közügyekbe való beleszólási lehetősége korlátozásától tartott. A testület úgy ítélte meg, hogy az anyagi nehézségek valóban gondot okoznak, mert az új státus adminisztrációs és személyi kiadásai növelni fogják a településre háruló terheket. Hiding több kisebb város tapasztalatával érvelt; a városi rang olyan állami támogatásokhoz segítette őket, amelyek fedezték a többletkiadásokat. Ami a lakosság közügyekbe való beleszólásának lehetőségeit illeti, e téren Is jobb helyzetre számítottak. Az addig 40 tagú testület helyett majd száz fővel növelt választmány irányítaná a várost. A már 21 éve szekszárdi tisztviselőként tevékenykedő Hiding Ádám jól látta, hogy különösen a millennium éveiben, majd a századfordulón fellendült városokhoz viszonyítva Szekszárdon sok a pótolni való. A 14 ezer lakosú megye- székhelynek olyan közintézményekről kellett gondoskodnia, amelyek létesítése csak állami segéllyel volt elképzelhető. A Nagy György bíró elnökletével ülésező testület egyhangú lelkesedéssel támogatta az átalakulásra vonatkozó javaslatot. Szekszárd 1905. évi költségvetése jelentős hiánnyal számolt, ez is sürgőssé tette a döntést. A 63 ezer korona bevétellel szembeni 111 ezer korona kiadás 48 ezer korona pótadó kivetéséttet- te szükségessé. 1905. július 4-én hirdették ki az átalakuláshoz kapott belügyminiszteri engedélyt. Az új testület létszáma 48-200 közötti lehetett, Szekszárdon 136 fősre tervezték. Ezzel mintha minden száz lakosnak lehetett volna képviselője, a valóság azonban mást mutat. Megválasztásukról a polgárok viszonylag kis része dönthetett, mert a választójogi törvény sokakat kirekesztő előírásainak csak 2600-an feleltek meg. Öt választókerületben voksolhattak 68 jelöltre, a testület másik felét a választás nélküli, a legtöbb adót fizető ún. virilis tagok jelentették. Ily módon intézmények is szerezhettek képviseletet. 7190 korona éves adójával az Alapítványi Uradalom állt az első helyen. Az egyéni adófizetők közül báró Schell Józsefné (2285 korona) vezette a listát, mögötte több jeles szabadfoglalkozású értelmisé- gi, iparos- és kereskedőcsalád jutott mandátumhoz. Pl. a'Fejős, a Haidekker, a Kunczer, a Leopold, a Pirnitzer, a Szeghy és az Újfalusy família. így került a testületbe a 38. helyen Wosinsky Mór is. A választás útján tagsághoz jutók régi szekszárdi nevek, pl. Czank, Csötönyi, Dorogi, Eszterbauer, Hausznecht, Kocza, Majsai, Prantner, Ribling és mások. 1905. augusztus 22-én ültek össze utoljára a nagyközség képviselői, 29-én már a rendezett tanácsú városi testület ülésezett Dőry Pál vármegyei alispán elnökletével. Kimondták a testület megalakulását és a tisztújítás előkészítésére négy tagú ún. kijelölő választmányt alakítottak. Ennek két tagját az alispán delegálta, két főt pedig a testület választott. A választmány a polgármesteri hivatalra egyedül pályázó dr. Hiding Ádámot jelölte, akit a testület közfelkiáltással meg is választott. A többi tisztségre pályázók választását szavazatszedő bizottság ellenőrizte. Általában két-három jelölt közül döntöttek a jogügyi tanácsnoki állástól az írnoki tisztségig bezárólag. Nem volt könnyű dolga Szekszárd első polgármesterének. Az újonnan megválasztott tisztségviselők egy része olyan javaslatokkal állt elő, hogy pl. többükre terjesszék ki a lakbértámogatást, emeljék fel a hússzemle és a halottkémlelés diját, ne szabályozzák a közalkalmazott mérnökök és jegyzők magángyakorlatának díjtételeit stb. Hiding ellenezte ezeket a javaslatokat meri méltánytalannak ítélte, hogy a különböző díjtételek emelésével a lakosságot terheljék. Ilyen vitákkal, de elkészült és még decemberben a testület elé került a város új szervezési szabályrendelete. Az ügyek intézésére hivatottak közül legnagyobb jogkörrel a kvt. rendelkezett. Döntött pl. tisztújításról, költségvetésről, a város vagyonának hovaforditásáról, adószedés- röl, közmunkákról, kölcsönök felvételéről, a történelmi és műemlékek fenntartásáról, fegyelmi vizsgálat elrendeléséről, városi iskolaszék megválasztásáról, szakbizottságok felállításáról, alapítványok kezeléséről stb. Kis létszámú testületként önálló hatáskörrel működött a városi tanács, amely köz- igazgatási hatóságként intézkedett a képviselő-testület hatáskörén kívüli kérdésekben. Pl. városszépítészeti ügyek, a város tulajdonának közvetlen felügyelete, a szegénygondozói munka ellenőrzése stb. Külön szervezetként és.saját jogkörrel tevékenykedett az elöljáróság. Tagjai a polgármester és a különböző területek szakértői. Feladatuk a felsőbb hatóságok és a képviselő-testület határozatainak végrehajtása. Az állami és törvényhatósági közigazgatás első tisztviselője a polgármester. Felügyeli az összes hivatali szakterületet, beosztja és ellenőrzi a végzett munkát Rendszeresen beszámol a képviselő-testületnek az apparátus munkájáról. Feje a városi rendőrhatóságnak is. Hivatalának 58 tágjából 28 fős volt a közvetlen tisztikar, harmincán dolgoztak rendőrségi és kisegítő állományban. Az ügyek szakszerű előkészítése céljából hat szakosztályt is választottak; közigazgatásit, városszépitészetit, gazdaságit, jogit és pénzügyit, mindegyiket a polgármester elnökletével. A város ügyrendi és tanácskozási szabályrendelete kimondta, hogy pl. interpellálni a napirendekhez kapcsolódóan és azon kívül is lehetséges, a tisztviselők pedig kötelesek azonnal válaszolni. A közgyűlések nyilvánosak. Érdekes kitétele a szekszárdi szabályrendeletnek, hogy beszédet olvasni nem szabad. Egy tárgyhoz mindenki csak kétszer szólhat, kivéve a polgár- mestert és olyan eseteket, amikor félreértésről, személyes támadtatásról, vagy ügyrendi hivatkozásról van szó. A tanácskozás méltóságát sértő magatartás széksértésnek számított és 100 koronáig terjedő bírsággal volt sújtható. A bírság a szegény- pénztárt gyarapította. A szavazás közfelkiáltással, felállással, vagy név szerint történt. Az elnök mindig utoljára szavazott. Azzal teltek el az első hónapok, hogy sorra alkották a testület és a város működéséhez egyaránt fontos szabályrendeleteket, pl. a vásárrendezésröl, a csendháborítás tilalmáról, a köztisztaságról, a tűzvédelemről és a közlekedésről stb. Hiding Ádám két évig állt a város élén. Azt vallotta, hogy „a város ügyeinek a helyes középúton való vezetése nem könnyű feladat, mert míg egyrészről a városhoz fűződő ezer és ezer kívánalmak a sok és gyors cselekvésre ösztönöznek, addig a rendelkezésre álló anyagi erő a bölcs mérsékletet parancsolja”. Kettős feladatot látott maga előtt; új intézményekkel és vállalkozásokkal segíteni a város polgárainak anyagi fel- emelkedését és ezzel egyidejűleg a kultúra, a művelődés fejlesztését. Szekszárd első polgármesterét dr. Szentkirályi Mihály (1907-1918), majd Vendel István (1922-1944) követte. Rövidebb ideig polgármesterek voltak még dr. Tarlós Károly (a belügyminiszter nevezte ki 1944 júliusában), Senye Sándor (a pártok egyezsége révén töltötte be a tisztséget 1944. december-1945. április között), Szente László (a Nemzeti Bizottság döntése alapján 1945 áprilisától), Pekári István (1946. február-1948. június), majd Bárd Flórián (1948. június-1950. április). 1950. május 5-én tanácskozott utoljára a rendezett tanácsú város képviselő-testülete Faragó József polgármester-helyettes elnökletével. Különösen nehéz időszakok is voltak az önkormányzat életében. A várost terhelő kiadások állandó növekedése miatt vissza-visszatérő vita folyt pl. arról, hogy kezdeményezni kellene a nagyközséggé történő visszaminősítést. Erre végül nem’kerültsor, sőt 1929-ben Szekszárd kivívta és 1950-ig megőrizte a megyei város rangot. KACZIÁN JÁNOS Baranyai Kálmán és Árki Attila a vállalkozásról
