Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-23 / 197. szám

1990. november 23. NÉPÚJSÁG 3 Tévé-jegyzet Örök visszatérés azaz, Józsi újra itthon A fél ország dúdolta a „Jöjj vissza hozzám...” kezdetű dalt annak idején, a táncdalfesztiválon föltűnt Kovács Józsival együtt, míg a hallgatóság másik fele a szemöldökét jáncotta bosszankodva. Ez utóbbit főleg a zenekritikusok, köztük persze újságírók is tették, akiknek ki tudja miért, miért nem, de valahogyan nem tetszett a behízelgő, bársonyos hangú ifjú. Le is húzták kritikáikban a nótát, meg előadóját a sárga földig, neki róva fel még a zeneszerző és dalszövegíró hiányossá­gait is. Hogy annyi fahangú fiatal táncdalénekes közül miért éppen a kitűnő hanganyag­gal bíró Kovács József vált persona non gratavá a „vájtfülűek” körében, nem tudni. Az viszont bizonyos, hogy a negatív kritikák - így utólag megítélve - csak hasznára váltak az ifjú énekesnek, mivel az megfogadva a „jó tanácsokat", a táncdaléneklésl pályát odahagyta és operett szakon szerzett diplomát. Ezzel, no meg akkor már képzett hangjával új bemutatkozási lehetőségeket keresve került a grazi Operaház­hoz és lett annak megbecsült tagja. Hogy nem ok nélkül lett Ausztriában operett­sztár az egykori táncdalénekesből, azt bizonyítja az elmúlt hét végén a TV1 műsorá­ban sugárzott adás, ahol a Kovács József által, a pesti Vigadóban rendezett, 50. előadásához közeledő Interoperett gálát láthatták a nézők. A műsor, melyet a legis­mertebb Strauss-, Lehár-, Kálmán-operettekből válogattak össze bebizonyította, hogy Kovács József nem ok nélkül lett az operettkedvelők kedvence, érdemes volt pályát módosítania. F KOVÁTS ÉVA Akarsz egy önkormányzatot? (Avagy mi keil egy laktanyához?) A Dombóvár és/kontra Kaposszekcső, kontra volt orosz laktanya ügyében (Népújság, 1990. november 20.) az iga­zán jó kérdés nem az, hogy mennyibe kerül (legföljebb, hogy mennyit ér) ez a 43 hektáros, tehát falunyi ingatlantömeg, meg hogy vajon kinek van erre ma, mondjuk félmilliárdja. A reális ár ugyanis valószínűleg nem félmilliárd, és szinte biztos, hogy ennyi „befektetnivalója” egyetlen lábra kapni készülő önkor­mányzatnak sincs. De mondom, a kérdé­sek nem ezek, hiszen a helyzet ismereté­ben felesleges olyasmire kérdeznünk, amire a helyzet maga az egyetlen érvé­nyes válasz. Nem feltétlenül kell ekkora összeggel rendelkeznie annak, aki ezzel az örökséggel kezdeni akar valamit. Ké­pességre, tudásra, mondjuk ki: ügyes­ségre, üzleti érzékre és a tulajdonnal való gazdálkodásra sokkal inkább van szük­sége annak, aki most „kezébe la...ktanyát vesz”. Vegyük észre végre kérem: a volt orosz laktanyák polgári, illetve önkor­mányzati hasznosítása nem egy beruhá­zás, amit az „ellátási felelősséggel ren­delkező” önkormányzat a fölsőbbség akarata alapján köteles a nyakába venni és végrehajtani. Erről egészen másként kell gondolkodni, ezzel a laktanyafaluval egészen más a feladat, mint amihez az előző korszak paternalista tanácsai szokva (és szoktatva) voltak. Ami itt eb­ben a dologban elénk illetlenkedik, az kérem szépen maga a kapuinkat dönge­tő piacgazdaság. Horribile dictu: maga a nekünk szegeződő kapitalizmus. És az ezzel kapcsolatos önkormányzati tevé­kenységet már nem a jól bevált állam- igazgatási módon, hanem kizárólag az új önkormányzati elveken lehet csak he­lyesen értelmezni, és jól megoldani meg különösen. Vagyis a laktanyafaluval kapcsolatos teendők leghelyesebb értelmezése, ha azt, mondjuk egy betétkönyvnek tekint­jük, amelyben a tőke különböző ingatla­nok formájában van letétbe helyezve. Ezt lehet pénzzé tenni, lehet forgatni, kama­toztatni, gazdaságilag hasznosítani, gaz­dálkodni vele stb. Szóval: érték, aminek legelőször is értéke és ára van. Ára, amit nemcsak megfizetni kell és lehet, hanem- többszörözve ezt akár - megfizettetni, visszakapni is. Tehát nemcsak tulajdo­nos lehet az, aki ezzel rendelkezik, ha­nem kereskedő, értékesítő, forgalmazó, bérbeadó, gazdálkodó is. (Szerintem egyébként Kaposszekcsőn ezt kitűnően látják...) Az egyetlen pontos kérdés e vonatko­zásban tehát az, Dombóvár város (önkor­mányzata) képes-e felnőni arra a feladat­ra, hogy a város kevéske természeti kin­csei közé emelje, és azok sorában hasz­nosítsa a Kapós-parti rekettyésben meg­csendesedve „civilizálásra” váró épüle­teket?! Mert Dombóvár jövőjének funda­mentuma mostantól, hogy a tőkés gaz­daság és a polgári társadalom útjára lép­tünk (újra): a termőföld, a természeti kör­nyezet, a gyógyvíz, meg amit még a fő­ként vasúti közlekedés hozhat, és ez a ránk (és a szekcsőiekre) maradt-maradó laktanya. Ennyi a forgatható tőkénk. No meg persze az a tudás, azok az emberi képességek, amelyekkel mindezt újra ci­vil módon birtokba vesszük, hasznosítjuk és kamatoztatjuk. Lehetőleg az Itt élők többségének javára. (balipap) Abakusz­derby az ESZI-ben Szakközépiskolai, meghívá­sos programozási versenyt ren­deznek Pakson a hét végén Aba- kusz-derby címmel az Energeti­kai Szakképzési Intézetben. A különböző számítógépes nyel­vek szerinti csoportokban szom­baton zajlik majd maga a ver­senyprogram, az eredményhir­detésre pedig vasárnap délelőtt kerül sor. Az ESZI meghívására az ország minden tájáról - pél­dául Budapestről, Győrből, Nyír­egyházáról. Debrecenből, Szol­nokról, Pécsről - érkeznek Paksra a programozást magas szinten művelő diákok, hogy összemérjék tudásukat. nyezetének üzemi és hatósági sugárvé­delmi ellenőrzése 1983 és 1987 között” címmel. A tudományos ülést dr. Fehér István a Központi Fizikai Kutatóintézet sugárvédelmi főosztályának vezetője nyitotta meg és vezette le. Dr. Germán Endre, a PAV laborvezetője, dr. Kiss Béla, a MÉM osztályvezetője és dr. Köteles György, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézet főosztályve­zetője tartott előadásokat az erőmű és környezete kapcsolatáról. A hazai jogszabályok előírják, hogy mind az üzemeltetők, mind a hatóságok végezzenek rendszeres minőségi és mennyiségi ellenőrzést az atomerőmű­ből kikerülő anyagok radioaktív szeny- nyezettségét illetően. Ez a kétszintű el­lenőrzés a paksi atomerőmű első blokk­jának üzembe helyezésétől kezdve meg­valósult. Az üzemi környezeti sugárvé­delmi ellenőrző rendszer évente mintegy 400 000 adatot szolgáltatott távméréssel és 8000 volt a laboratóriumi aktivitásmé­rések száma. A másik, a hatósági kör­nyezeti sugárvédelmi ellenőrző rendszer Nyilvános tudományos ülést rendez­tek tegnap Pakson a Munkás Művelődési Központban „A Paksi Atomerőmű ra­dioaktív-anyag kibocsátásának és kör­Mintegy négyszázan hallgatták meg az előadásokat Tudományos ülés Pakson Nem kell félni: nincs veszély Dr. Fehér István nyitotta meg a tudomá­nyos ülést- amely az atomerőműtől függetlenül vé­gezte vizsgálatait - évi 2-4 ezer mérési adatot szolgáltatott. Mind az üzemi, mind a hatósági ellen­őrzés alapján egyértelműen megállapít­ható, hogy a paksi atomerőmű radioak­tív-anyag kibocsátása sokkal kisebb volt a hatóságok által megengedett értékek­nél.- áa ­Fotó: GOTTVALD KÁROLY Erdélyt vagy annak nagyobb részét - válaszolta Molotov.- Igen, a fegyverszüneti egyezmény­nek ez a pontja módot nyújt önöknek az erdélyi területi kérdés felvetésére - mondotta felénk fordulva Sztálin. Ezután behatóan tanulmányozni kezd­te a térképen ezeknek a területeknek nemzetiségi megoszlását, gazdasági és közlekedési viszonyait is, és később sem tett ellenvetést a magyar területi kérdés­sel szemben. Gerő miniszter felvetette még azt a gondolatot, hogy a jóvátétel terheinek csökkentése érdekében a magyar kor­mány hajlandó lenne eladni a Szovjetnek a Romániához tartozó erdélyi területen levő petrozsényi szénbányát. Sztálin azt válaszolta, hogy utasítani fogja az illeté­kes minisztert a kérdés tanulmányozásá­ra. Sztálin modora a tárgyalás során fok­ról fokra felmelegedett, s a tárgyalások végén tréfásan fordult felénk:- Mintha önöknél valami baj lenne a pénzzel. Hogy áll most a magyar inflá­ció?- Tájékoztattuk a magyar gazdasági élet nagy nehézségei felől. Két óráig tartott a Sztálinnal való tár­gyalás, s azzal a benyomással távoztunk tőle, hogy gazdasági téren máris ered­ményeket értünk el, a békecélok tekinte­tében pedig legalábbis nem kaptunk el­utasítást, s így remény lehet a Szovjet kö­zömbösítésére. Búcsúzás közben mondottuk el Sztá­linnak, hogy mi mindent raboltak tőlünk el a német megszállók és nyilas cinko­saik. Sztálin elnevette magát, és a követ­kező megjegyzést tette:- No, azért a mi katonáink is elhoztak onnan egyet-mást, ha önök most nem is beszélnek róla. Lefelé a lépcsőn keserű humorral gon­doltam arra, milyen jó lenne, ha egyszer felszámolhatnánk Sztálinnal arról is, amit saját beismerése szerint a szovjet kato­nák raboltak el Magyarországról. A következő napon délelőtt megláto­gattuk Vorosilov mársallt a Kremlben levő hivatalában, délután pedig Molotov nagy fogadást adott a magyar kormány- küldöttség tiszteletére. Itt ismerkedtem meg Bedell Smithszel, Amerika moszkvai új nagykövetével, akivel néhány hónap •múlva Párizsban nagyon érdekes be­szélgetésem volt. A fogadáson megjelent diplomaták úgyszólván kivétel nélkül na­gyon meleg érdeklődést tanúsítottak Ma­gyarország fejlődése iránt. Amikor néhány nap múlva visszaad­tam Molotov fogadását, s az Osztrovszkij utcai palotába hívtam meg a szovjet elő­kelőségeket és a külföldi diplomatákat, Molotov félrevonult velem, Gyöngyösi külügymiszterrel és Puskinnal.- Tanulmányoztuk Magyarország er­délyi területi igényeit. Megkönnyítené az elrendezést, ha önök megértenék egy­mást a román kormánnyal. Helyesnek tartanánk, ha tárgyalást kezdeményez­nének a Groza-kormánnyal.- Kizártnak tartom, hogy eredményre vezessen az ilyen kezdeményezés - vá­laszoltam Molotovnak, meglepve a gon­dolat felvetésétől. - Romániában még nem voltak meg a választások. Groza nem tehet olyan lépéseket belpolitikai okokból, amelyek Magyarországot ki­elégítenék.- Mégis meg kellene kísérelni a köz­vetlen tárgyalásokat - erősködött Molo­tov.- Romániával csak akkor érdemes közvetlen tárgyalásokat kezdeni, ha a ro­mán kormány is sugalmazást kap ilyen tárgyalások folytatására - jegyezte meg Gyöngyösi János külügyminiszter.- Én csak annyit mondok, hogy helyes, ha a megbeszéléseket önök kezdemé­nyezik. A románok vagy elfogadják, vagy elutasítják, de önök megtették a köteles­ségüket. Ezután elmondotta Molotov, hogy a jó­vátétel teljesítésének hat évről nyolc évre való felemelése rendben van, nagyobb időbeli kiterjesztést nem adhattak, mert ezt kapták a románok és a finnek is. A vasúti követeléseket a szovjet kormány elengedi, de Gerő miniszter tárgyalja le a kérdést a szovjet közlekedési miniszter­rel. A petrozsényi szénbánya megvásár­lásának a kérdését tanulmányozzák. Amikor nem vettünk részt hivatalos tár­gyalásokon, rendszerint valami tanulmá­nyi programot állítottak össze. Egyik nap meg kellett tekintenünk a szovjet hadse­reg hadizsákmány-kiállítását. A moszkva folyó partján hatalmas területen rendez­tek kiállítást azokból a fegyverekből és hadianyagból, amelyeket a német had­seregtől vagy szövetségeseitől zsákmá­nyoltak. Másnap megmutatták a „Vörös Prole­tár” nevű gépgyárat. A gyár vezetője el­mondotta, hogy amikor a német hadse­reg Moszkva felé közeledett, ezt a szer­számgépgyárat is áttelepítették Szibériá­ba. Mikor azután a németeket kiűzték Oroszországból, a gyár felét visszahoz­ták Moszkvába, a másik felét Szibériában hagyták. - Ma már mindegyik gyár ugyanakkora teljesítménnyel dolgozik, !%nt áttelepítése előtt a moszkvai gyár dolgozott. így minden áttelepített gyárból két gyár lett, tette hozzá végül a gyárigaz­gató. Megnéztük az „Októberi Forradalom” nevű csokoládégyárat. Elvittek bennün­ket a „Dukát" dohánygyárba is, ahol a hosszú papírszopókás cigaretták ké­szülnek. Minden gyárban előállott egy­két munkás, akik nagyszerű betanult- sággal mondották el, hogy helyzetük összehasonlíthatatlanul jobb, mint a cá­rizmus idejében volt. Ez hihető is, mert ezekben a gyárakban a munkásság szo­ciális gondozása meglehetősen emelke­dett fokot mutat. (Folytatjuk) Új telefonközpont Baján Pénteken délután három órától új távbeszélőközpont kezdi meg műkö­dését Baján. Ezzel egyidejűleg megváltozik 1800 előfizető száma. A Sze­gedi Távközlési Igazgatóság kéri, hogy a Bajára telefonálók a tudako­zónál (09) a régi telefonszám bemondásával kérjenek tájékoztatást az új számról. PÁLYAVÁLASZTÓ LÁNYOK, FIÚK! Sok mindent megtudhattok a továbbtanulási lehetőségeitekről a „RÓZSA” NYÍLT NAPJÁN! Gyertek el szakközépiskolánkba, és az1991/92-es tanévre választhattok az alábbi szakok közül:- általános gépszerelő- általános mechanikai műszerész- elektronikai műszerész- épületgépész A korszerű technikai ismeretek mellett tanulhattok még:- idegen nyelveket (német, angol, orosz)- számítástechnikát (TVC és IBM gépeken) Hogy milyen végzettséggel rendelkeztek a 4. ill. 5. év után? Szakmunkás-bizonyítvány, érettségi oklevél, technikusi oklevél. UGYE ÉRDEKEL?! Részletesen tájékozódhattok, megnézhetitek működés közben gép-, és műszerparkunkat, ha eljöttök nyílt napunkra. 1990. november 24-én (szombat) 10-12 óráig. Címünk: „Rózsa Ferenc” Műszaki Szakközépiskola Szekszárd, Kadarka u. n37.

Next

/
Thumbnails
Contents