Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-23 / 197. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. november 2( Egy szerelem évfordulóján A jóéjtpuszijai először még csak csiklandozták a fantáziámat. Aztán megkérte a kezemet és én a fülébe súgtam; ne is reménykedjen abban, hogy nemet mondok. Rám hulló, mannaízű boldogságként, biztonságot adó menedékként fogadtam el szerete- tét. Csetlő-botló kis szavak, titokzatos mosolyok, meleg kamaszmozdulatok: ezek voltunk. Két szeretetre éhes gyerek, kéz a, kézben. Csak aztán tragikus hirtelenséggel szerelmes lettem belé. Azt akartam, hogy teljesen birtokoljuk egymást. De ő eltévedt a lelkem labirintusában, és az első veszekedés után elmenekült előlem. Akkor azt tanácsolták, szoktassam le a hibáiról. Megpróbáltam. Ö inkább rólam szokott le. Az utolsó levele csupán sziszegő szemrehányás volt. Valaki azt mondta, égessem el. Ma is szent ereklyeként őrzöm. Úgy éreztem, ha elégetném, azzal megcsonkítanám, meghamisítanám az életem. Eleinte tehetetlenül vergődtem a szerelem bilincseiben, láncra vert gondolataim kizárólag körülötte forogtak. Csak a nagy fülű kisegér maradt itt velem, egy becsapott, itthagyott karácsonyi ajándék. Sokáig szerettem volna lyuk lenni a zokniján, csomó a cipőfűzőjén, vagy csücsök a kispárnáján. Valami, ami észrevétlenül, mégis elválaszthatatlanul hozzátartozik. Szerettem volna láthatatlanul vigyázni rá, belopózni az álmaiba és lekuporodni szíve közepén. Sokszor felbukkant az álmaimban, meg- rázóan valóságosan. A makacs orra, a duzzadt gyerekszája, a csöpp, világos tincs a jobb föle felett. És azok a szomorú, szép szemei, amikkel olyan aranyosan tudott őszinteséget hazudni... Néha még ma is veszekszem vele, de ez államtitok. Csak ketten tudjuk: a nagy fülű kisegér és én. Fify Helló!!! Rendszeresen olvasod a SZIL-t? Tetszik neked? Jónak találod? Ha igen az szuper. Nekünk is, neked is. Nekünk azért mert eredményes a munkánk, neked azért, mert jól szórakozol és... És most jön a lényeg: értékes nyeremény boldog gazdija lehetsz ha... Ha beküldőd egy levelezőlapra ragasztva a kivágott SZIL-emblémát Végy tehát egy ollót a kezedbe, gyorsan vágd ki a jelünket és november 30-ig küldd el címünkre!!! Reméljük TE nyersz! Szia. Nagy hírek a kis világból A postáskürtcsiga jelt ad Mi kell egy postáskürtcsigának az életben maradáshoz? Szinte semmi. Ez a tíz forint nagyságú élőlény a túlélés mestere. A táplálékszerzésre nem igazán fordít gondot, ugyanis azt eszik amit éppen talál. Rendkívül szennyezett vízben is életben marad, mivel ha a víz oxigénszintje lecsökken egyszerűen beszünteti a légzést. S hogy hogyan ad jelt az emberek számára? Igen egyszerűen. Mindössze meg kell számolni, hogy hány darab van belőle. Mármint a vízben. így megállapítható a víz minősége. Emiatt a felfedezés miatt Németországban kidolgoztak egy tervet, mely szerint a patakok, folyók, tavak tisztaságát természetes körülmények között tudják mérni. (Sport Bild) Fordította: Szigeti Mirko Valéria Valéria „F”-es fene egy nő. Bombázó. Nehézbombázó, de nekem persze tetszik. Csöngetés után rohanok le a lépcsőn, hogy láthassan, ahogy kilép az ajtón. Mert kilép a többiekkel együtt és akkor nagyot dobban a szívem. Mikor odaáll a korláthoz, rohanok a földszintre. Lopva nézek fel a pádról. Eeeeeeez igen!!! Szédületes mennyiségű tompor domborodik a saválló idomok körül, de téged Valéria száz közül is megismernélek. Rohanok. Föl. Még csöngetés előtt tudjak veled egy pillantást váltani. És most sikerült (?), de már el is tűnik szemem elől. Rám pillantott? Észrevett? Most megint gyötrődhetek egész órán keresztül. Hol van még a kicsöngetés?! Valéria, ne tégy tönkre! Géza, a padtársam elkalandozó tekintettel a ceruzát rágja. Emília - virít a füzetében. A következő szünetben együtt rohanunk. Juhos Csongor Hát nem látod, beteg a nap? Hát nem látod, beteg a nap? figyelj fel, ne legyél vak ne hagyd magad megtéveszteni ezek itt csak a neon fényei a kisvárosi édes bonbon és az erény kiabál a SZEMÉTDOMBON figyelj anyáid mit mondtak neked? kinek az életét keseríted te meg? vigyázz, rád tapos a társadalom! érted szól a harang? bika nyakán a kolomp? Térj meg! De túl sok az apostol s nem látsz ki a kosztól valami furcsa mi bennem ágaskodik szót emel, vádaskodik valami K(A)OSZ ült meg itt a város salakja hiába kézbe kéz lehullott mész-penész a lelkünk tetején s hogy süllyedünk s sok mocsok... Hát nem látod, beteg a nap! éveken át a meszeseden agyú fantom barangolt mikor görbe est után részegen vihogott a Hold otthagytad a bulit egy lányért, és elhagytad a lelked egy Simphoniáért. Hát nem látod, beteg a nap?! Ebyhalál/Pongy6x6 bekezdés az emberről Hogy történt ez, az istenért? Az ember természeti lény, mégis eltévelyedett ő itt a természetben. És nem lehet a „helyes útra” vezetni, avagy kivezetni egyáltalán, innen csak a halál kapuján menekülhet. * Az emberek vágyai nagyon szerények és nagyon szerénytelenek lehetnek egyszerre. Mert, ha valakinek az a vágya, hogy életben maradjon, ezt nem nevezhetjük szerénytelennek - föltéve, hogy nem egy világégés közepette kívánja ezt. * Történt egyszer, hogy kérdezi egyik ember a másiktól:- Miért olyan szomorú?- Mert boldog vagyok - feleli az. íme a pontos, már csaknem egzakt beszéd. * A szórakozottság, föltéve, hogy nem az esernyőjéről feledkezik meg az ember, hanem akkor jár máson az esze, amikor éppen egy kétségbeesett ember szavára kell odafigyelnie - a szórakozottság ilyenkor már régen nem hiba. * Az még mindig szórakozottság ha valaki elfelejti, hogy az emberi specieshez tartozik? * Látni is akarni kell. ANCSEL ÉVA Ó, ezek gyerekek! Saját tévedéseiket a gyermekük nevelésében a szülők soha nem bocsátják meg a pedagógusoknak. A neveletlen gyerekeket is ugyanúgy nevelik, mint a jól nevelteket, csak éppen hamarabb engednek meg nekik mindent. * Vajon célszerű-e megtiltani a gyerekeknek azt, hogy az alkotás tüzével játsszanak? A 'pojtQíküríciigo Nézz rám Mint megannyi csillag az égen, Úgy ragyog szemed a sötét éjben. S nappali világosság árasztja el lelkemet, Ha tekinteted rám veted. A fény átjárja testemet, Érzem a szeretet közel lehet. Kámán Péter Látni akarlak, érinteni, érezni Látni akarlak, érinteni, érezni. Miért nem hagysz engem, miért nem hagysz szeretni? Nem akarod, hogy szeresselek, Hogy soha el ne feledjelek? Látni akarlak, érinteni, érezni, Mindig Téged, csak Téged szeretni. Egész nap Téged, csak Téged ölelni, Látni akarlak, érinteni, érezni. Dina E heti okoskodásunk 13. A rossz modor csak első ízben bántó. (Montesquieu) Erdélyi útinapló, diákszemmel Ami itt következik, az egy napló, mely a teljesség igénye nélkül készült. Napló egy olyan élményről, amely alapjaiban meg tudta változtatni egy 16 éves lány életfelfogását környezetéhez való viszonyulását hozzáállását Leírva nincs benne semmi rendkívüli: egy erdélyi kirándulás, egy hét Erdélyben egy kosárlabdacsapattal, az ESZI tanáraival, a Bolyai Líceum meghívására, a két iskola baráti kapcsolatának köszönhetően. Nem is annyira az eseményeket mint inkább a benyomásokat, hangulatokat és érzéseket szándékoztam leírni, közölni. Talán ezekből az apró forgácsokból teljesebb kép áll össze a cikk olvasójában az erdélyi kultúráról - mely tulajdonképpen a mi kultúránk része -, a mindennapokról, az ünnepnapokról, szóval az ottani életről, mint egy pontos eseménynaptárból, amely személytelen és pusztán tényeket közöl. Október 22. hétfő: Tizennégy órán át utaztunk. Aki átélt már hasonlót tudja, milyen fárasztó több mint fél napig egy helyben ülni a lélekrázó utak ké- nyére-kedvére utalva. Megnéztük Nagyváradot voltunk Kolozsváron és Marosvásárhelyen, de engem mégsem ez fogott meg az úton, hanem valami teljesen más. Ez pedig az erdélyi falvak szépsége. A szerény, de Ízléses falusi házak, a jellegzetes, egyszerű formájukat kiemelő festésükkel, a háborítatlan természetbe kitűnően illeszkedő színeikkel, és persze a minden udvaron megtalálható hagyományos kerekes kutakkal. Lenyűgöző a látványa a hegyek ölelésében megbúvó apró településeknek. A levegő kristálytiszta, a csönd tökéletes. Ilyen helyekre vágyódom, mikor iskola után a kis hegyi úton baktatok felfelé, fulladozva a kipufogógáztól, szinte megzavarodva a zajtól. Azt hiszem, ilyenkor nem számit hogy nem a ház mellett van a bolt hogy nincsenek műholdas adások, ez egyszerűen az ideális lakókörnyezet Október 23. kedd: Vendéglátóink Vásárhelyt mutatták be nekünk ezen a napon. Sok-sok helyen jártunk, s szinte mindegyiken volt valami olyan érzés, ami megfogalmazódott „testet öltött” bennem, s ami kikívánkozik belőlem. Megcsodáltuk a Teleki-könyvtárat ahol szinte hihetetlen, de mind a 40000 kötet száznyolcvannyolc éve sértetlen, kitűnő állapotban van. Olyan érzés volt a hatalmas könyvespolcok, ódon lexikonok társaságában lenni, mintha visszakerültem volna a régmúltba. Abba az időbe, amikor a könyvtár falai között még grófok, bárók fordultak meg. Én is szerettem volna úgy bele-belenézegetni a könyvekbe, ahogy ők is olvasgatták a Candide 1795-ös eredeti kiadását vagy éppen Rousseau Társadalmi Szerződésének díszRiadá- sát. Elmentünk a marosvásárhelyi temetőbe és gyertyát gyújtottunk a Bolyaiak sírjánál. Azt hiszem mindenki átérezte a pillanat örökkévalóságát amikor a kis láng erőre kapott, ahogy elhelyeztük a koszorút a síron, és pár percig némán álltunk előtte, kifejezve tiszteletünket. A temetőből kifelé sétálva sok-sok névvel találkoztam a fejfákon, sok nagy ember szellemét éreztem közel magamhoz. Bolyaiak, Telekiek, Szászok, Bethlenek. A sírok egyike sem volt elhanyagolt mindegyiket gondozta valaki, s ezt nem minden temetőről mond hatjuk el. Az emberek hajlamosak megfeledkezni halottaikról és véleményem, szerint ha emlékeinket feladjuk, elfelejtjük, akkor velük együtt mi is meghalunk. Ebből az elmerengő, szomorkás hangulatból a Bolyai Líceum volt rektora zökkentett ki az iskola történetének előadásával. Nagy gondolattal kezdte mondanivalóját olyan gondolattal, melyet minden iskola homlokzatára kellene vésni. „Egy iskolát nem a falai, hanem a szelleme határoz meg.” Csodálattal hallgattam magával ragadó előadását s rájöttem valamire. Arra, hogy milyen nehéz dolgunk van, nekünk, az ESZI tanulóinak, tanárainak. Mi fogjuk meghatározni, kialakítani az iskola szellemét rajtunk áll vagy bukik az iskola sorsa. De azt hiszem, nekünk mégis ezerszer könnyebb a feladatunk, mint a Líceumnak volt illetve van. A mi rendelkezésünkre áll egy bizonyos anyagi háttér, ők viszont évszázadok óta pénzgondokkal küszködnek. Egy alkalommal az iskolát a földdel tették egyenlővé, 1848-ban pedig a tanulók többsége elesett a szabadságharc szent ügyéért Ennek ellenére ez a többször is alapjaiban, létfeltételeiben megbolygatott, „lelkileg sérült” iskola képes volt még arra, hogy azönkényuralom éveiben otthontadjon az ott menedéket kereső sárospataki diákoknak. A nehézségekkel szembeszállva a mindenkori rektoroknak sikerült kialakítaniuk az intézmény jelenlegi arculatát Az iskola falai közt kóborolva szinte átérezni ezt a szellemiséget. A hatalmas folyosókon az ember felismeri önmaga pontszerűségét a sok esztendő alatt felhalmozódott tudás mellett, a falak, a kopott lépcsők, a tágas, visszhangos termek, az óriási tablók tiszteletet követelnek. Jártunk a vásárhelyi Vártemplomban is. Ezt a gyönyörű templomot is leégették, kifosztották, lerombolták, s most mégis áll. Hatezer hivő látogatja. Itt égető problémákról hallottunk. Erdélyben százötven magyartani- tó hiányzik, pedig a magyar nyelv tanítása lenne a legelső, a legalapvetőbb lépés ama cél felé, hogy a régmúlt kultúráját nagyságához méltóan megőrizzék. És itt nemcsak beszélnek a problémáról, hanem meg is oldják. Hallottuk, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség segítségével már megalakult az önkéntesekből álló válogatotttaná- ri kar, már megtörtént a felvételi vizsga is. Csak sajnos a minisztérium nem adott enge- délyta képzés elkezdésére. A felekezet lelkészétől - mondván, hogy szeretne adni nekünk valami olyasmit amit magunkkal vihetünk - a következőket hallottuk: „A kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban hálásak, a jövőben reménykedők legyünk.” Talán meg kellene fogadnunk ezt a tanácsot... (Folytatása következik) SZALAI GABRIELLA III. B oszt ESZI' 0M _—- ■ : Marosvásárhely: Teleki-könyvtár Bolyai szobor Távirati stílusban Szerkesztőségünk a tegnapi és a mai napot Szegeden tölti, az Irodalmi Kávéházban. Élményeinkről a jövő heti számunkban számolunk majd be. Sziasztok! A szerkesztőség. A SZIL szerkesztősége Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Tel.: 16-211/12. Szerkesztő: Zsédely Andrea. Társszerkesztő: Szijjártó Erika. Grafikus: Lengyel Levente. Ügyelet: december 3-án 16 órától 20.30-ig. 1
