Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)
1990-11-17 / 192. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. november 1 A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen." Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Egyházi hírek Kultusz és kultúra Hit, művészet, kreativitás a nevelésben Giesswein Sándor emlékezete Emlékülést tartottak november 10- én Mosonmagyaróvárott Giesswein Sándor (1856-1923), a tudós paptanár és kereszténydemokrata politikus tiszteletére. Győri prelátus volt és több mint húsz éven át a mosonmagyaróváriak képviselője, a szegények támogatója. Elsőként szervezte meg Magyarországon a keresztény munkásság érdekvédelmi szervezeteit. Mellszobrát a következő napon, ünnepi nagymise után leplezték le. A „Rustenburgi Nyilatkozat” A dél-afrikai holland református egyház november 9-én nyilatkozatban ítélte el a fajüldözés rendszerét, és elismerte, hogy az egyház szerepet játszott a faji elkülönítés politikájának megvalósításában. A „Rustenburgi Nyilatkozat” azt követően látott napvilágot, hogy véget ért kilencven keresztény felekezet képviselőinek egyhetes tanácskozása. A Johannesburgtól száz kilométerre fekvő Rustenburgban tartott konferencia a Dél:Afrikában működő keresztény egyházak legjelentősebb rendezvénye volt. Ahhoz, hogy a „Rustenburgi Nyilatkozat” a hivatalos egyházi politika rangjára emelkedjen, el kell fogadnia a dél-afrikai holland református egyház zsinatának is. Újvidéki találkozó Romániai és magyarországi egyházak képviselői találkoztak november 10-én Újvidéken. Közös nyilatkozatuk leszögezi, hogy a két nép közötti, az egyházakban is jelentkezett feszültség egyetlen megoldása a megbékélés, valamint hitet tesz a kisebbségek szent és sérthetetlen jogai mellett országaikban. A résztvevők levelet intéztek Göncz Árpád és Ion Iliescu elnökhöz, és választ küldtek Tőkés László püspöknek a tanácskozáshoz intézett üzenetére. Magyar részről Kocsis Elemér és Tóth Károly református püspökök, Tamás Bertalan zsinati osztályvezető, Harmati Béla és Szebik Imre evangélikus püspökök és Viczián János baptista egyházelnök vett részt az újvidéki találkozón. A Jungiánus Életfa Egyesület fenti címmel tartott négynapos konferenciát a Budavári Történeti Múzeumban. A konferenciával egy időben kiállítás is nyílt ugyanott, mintegy a témát illusztrálandó, művészek és gyermekek alkotásaiból. A négy nap két hétvégét jelentett, hogy— az időszerű és izgalmas előadásokat minél több pedagógus és pszichológus hallgathassa; a fiatalokkal zsúfolt terem valóban okot adott a reményre: a nevelés kétféle szakemberei - több évtizedes el- szakitottság és mesterséges szembeállítás után - végre utat találnak egymáshoz. Mielőtt megkísérelném a csaknem húsz előadás tematikájánk rövid összefoglalását, előbb a nagy svájci pszichológusról, Carl Gustav Jungról kell pár szót mondanom, hogy világossá váljék, kik azok a „jungiánusok”, és mit képvisel az Életfa Egyesület. „A világ fele a belső világ” - ezt az emberben és az emberi közösségekben lakozó ősvilágot fedezte fel a kezdetben Freud-tanitvány Jung, aki később elszakadt mesterétől, és vele ellentétes álláspontra jutott. Freud ugyanis úgy vélte, hogy a tudattalan (ezalatt csak a személyes tudattalant értette) a tudatból kifelé induló elfojtás szemétládája, ahová a kellemetlen emlékeket söpörjük, azok azonban könnyen „tüzet” okozhatnak, lévén köztük a sok eleven parázs. Jung ezzel szemben azt állitja, hogy a tudat a személyes és a kollektív tudatalatti humuszában gyökerezik, onnan szívja éltető (vagy pusztító) nedveit, ezért nem elég e mélyvilág tartalmait felszínre hozni, hanem eleven, gyümölcsöző kapcsolatot kell kialakítani tudat és tudattalan között. Jung nevéhez fűződik az „archetípus” (emberi érzések és magatartások ősképe) fogalmának megalkotása is: vallások, mítoszok, művészi alkotások őrzik az arche-típusokat, ezáltal hírt adva a legrégibb, emlékek mögötti emlékekről, az „örök emberiről”. Jungnál és követőinél tehát összetartozik kultusz és kultúra. Ezt az összetartozást a kiváló német író, Thomas Mann fejezte ki találó és elgondolkoztató módon: „ha kultusz és kultúra elszakadnak egymástól, rögtön elkezdődik a kultúra lassú haldoklása” (Doktor Faustus). A megállapítás igaz voltát nap mint nap látjuk a fiatalság tekintélyes részének kulturális és viselkedésbeli igénytelenségében; az emberi érintkezés eldurvulásában és formátlan megnyilvánulásaiban; az egész társadalmat átitató és gyötrő neveletlenségben (az erkölcsi érzék hiányáról, a „hétköznapi” tisztességtelenségről, no meg a bűnözésről nem is szólva). A budavári tanácskozás előadásain tehát vezető gondolatként húzódott a vallásos nevelés témája. Többen képviselték, többféle szempontból. A gazdag tematikából nehéz néhány gondolatot - akárcsak ízelítőképpen is - kiragadni. Utalásszerűén mégis megemlítem, hogy az újjászülető egyházi iskolák tanárai a nyitottságot hangsúlyozták, azt az annyiszor áhított toleranciát, amelynek szellemében diákjaikat a más meggyőződésűek tiszteletére nevelik. Minden előadó egyetértett abban, hogy a személyes hit kegyelem, de a felnőttek példaadása és szeretete egyengeti a kegyelem útját, annál is inkább, mert a gyermek ösztönösen vágyódik Isten után, éppúgy - ahogy Jung szerint is - minden nép hitt élete hajnalától fogva ama „végső ok”-ban, az életet, energiát adó örök erőben. Sokan kifejtették, hogy etika és esztétika összetartozik a nevelésben is; hogy a nevelés - mint Kodály hirdette volt - kilenc hónappal a születés előtt kezdődik, és ennek már a Bibliában is nyoma van (pl. Ézsau és Jákob története, Mária látogatása Erzsébetnél). Meditációra, belső csöndre, figyelmes várakozásra is tanítani kell a növekvő embert. Ma a tesztek korában is az ismeretszerzés és az önkifejezés legfontosabb eszköze a szó, a beszélt nyelv („kezdetben vala az ige”), de sajnos, mint Sütő András írta: „szavaink hét szűk esztendejét éljük". A mai gyermeknek gyenge a fogalomalkotó és kifejezőképessége, illogikus a gondolkodása, de a korán ráerőltetett dialektika sem érintette meg. Marad a fejében a zűrzavar, amellyel szemben egyetlen védekezés a sürgős felejtés. A nevelésnek úgyszólván minden időszerű gondja szóba került, de mindez kultusz és kultúra összefüggéseiben, azzal a határozott és vitathatatlan nevelői céllal, amely a humanitás, az emberi összetartozás vállalására készíti elő a fel- nökvekvő nemzedéket. Ezt az eszmekört nevezhetjük felebaráti szeretetnek vagy akár csak emberségnek, mindenhogyan szebb kort ígér, egészséges testű-lelkű, alkotóerővel megáldott fiatalokat, akik a szókratészi ideálért fáradoznak majd: a szép, a jó és az igaz diadaláért. BOZÓKY ÉVA Készítsünk ádventkoszorút! Az ádventkoszorú - vagy ahogy megyénk több településén is emlegetik: a Krisztus-váró koszorú - régen az ádventi időszak alatt volt ott minden protestáns család asztalán. Egy ideig csak a templomokban láttuk ezt a szép, régi szokást idéző, német eredetű koszorút de az utóbbi időben mintha újra fölfedezték volna. Egyre több lakásban tűnik fel a házilag készített, vagy üzletben vásárolt dísz, melynek eredetét ma már kevesen ismerik. A karácsonyt megelőző négy hét a Kcisz- tus-várás időszaka, az ádvent. A hívő ilyenkor jobban figyel Isten szavára. Elmélyülten tanulmányozza a Bibliát többet imádkozik, s lelkileg is készül Krisztus születésének ünnepére, a karácsonyra. Ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy az ember az örök ádventben él, ezért mindig készen kell állnia Jézus Krisztus visszajövetelére, amikor is az utolsó ítélet alkalmával meg kell állnia az Úr színe előtt Erre emlékeztet az ádventkoszorú, ami mindig örökzöldből készül. Nálunk általában fenyőágakból fonták a koszorút Szimbolikus jelentése Isten szeretetére és örökkévalóságára mutat. A négy gyertya azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus a világ világossága. Az első ádventi vasárnapon egy gyertyát a másodikon kettőt kell meggyújtani, a harmadikon hármat, a negyedik vasárnapon pedig már mind a négy gyertya világit, s ragyogásuk Jézus Krisztus dicsőségét hirdeti, az Úr születési ünnepének közeledtét jelzi. Az ádventkoszorút eredetileg semmivel sem díszítették, de ma már találkozhatunk színes szalagokkal, szárazvirágokkal, különböző növényi termésekkel ékesített koszorúkkal is. Aki kedvet kapott az ádventkoszorú készítéséhez, az még nyugodtan összegyűjtheti a szükséges dolgokat, és elkészítheti e kedves díszt, mert ádvent első vasárnapja ebben az évben december 2-án lesz, s az első gyertyát csak akkor kell meggyújtani. KOMPÁN ZSOLT Olvasva Kompén Zsolt úr tanácsait, kedvet kaptam magam is az ádventi koszorú • elkészítéséhez. íme az eredmény, mellyel olvasóinknak kívánunk örömet szerezni. DOMOKOS ESZTER Fotó: ÓTÓS RÉKA Nagyszékelyi templomok Nagyszékelyben a középkori templom mellé a német ajkúak betelepülése után egy nagyobbat emeltek. A kettő így országosan is egyedülálló műemlékegyüttest képez. Fényképezte: Kispál Mária Évközi 33. vasárnap (Mt 25, 14-30) „Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga” (Lk. 19, 22) A címben szereplő mondatot Szent Lukács envagélista fűzi a mai evangéliumi szakaszhoz. A kis mondatból előcsillan a mi Urunk itélet-végre- hajtási módja. - Mi emberi kifejezéssel - azt mondjuk, hogy Isten haragszik, Isten kárhozatot küld; pedig tudjuk, hogy Isten maga a szeretet. Nem tud mást tenni, csak szeretni. Es mégis: hogyan lesz a szeretet haraggá, ítéletté és kárhozattá? Erre felel a mai evangélium: a mi Isten-élményünk vagy Isten-képünk alkotja meg üdvünket, vagy kárhozatunkat. A magunk szájából ítél meg bennünket az Isten. Aki azt mondja, hogy nincs, annak számára úgy lesz, mintha nem lenne. Milyen csillagtalan éjszaka borul annak szellemi világára, aki a semmit vallja istenének! Magad szájából ítéllek meg... Aki az Istent igazságtalannak tartja, ahhoz az Isten olyannak is tűnik. Aki tehetetlen öregúrnak gondolja, annak számára egy örökkévalóságban is olyan lesz. És amilyen rettenetes egy tehetetlen apa, még rettenetesebb egy tehetetlen isten. Magad szájából Ítéllek meg... Aki viszont életnek, az igazságok tengerének és a szeretet vulkánjának hiszi és tudja Istenét, annak számára az örökkévalóságban is az élet örvénylő óceánja, az igazságok fényözöne és a szeretet kohója lesz. Magad szájából Ítéllek meg... Jézus ezért nem győzi elénk tárni a helyes Isten-képet, az irgalmazó Atyát, a megváltást kitervező és üdvösségünkért még Fiát is odaadó Urat, hogy bennünk Istennek az a képe alakuljon, ami üdvösségünkre válik. Jézus mondta: „Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fajnak elmarasztalni.” (Mt 12,37) PÁPAY JÓZSEF Újra megalakult a Caritas Hungarica Újra megalakult a Caritas Hungarica szociá lis segélyező szervezet, amelyet a II. világhá ború után a többi katolikus szervezettel együt betiltottak - tájékoztatta a sajtó képviselői Várszegi Asztrik püspök, rektor, a Püspök Konferencia titkára és Frank Miklós, a püspök kar Caritas-megbizottja csütörtökön a Köz ponti Szemináriumban. Elmondták: a Magyai Karitász újjászervezését a Magyar Katolikui Püspöki Kar ez évi nyári ülésén határozták el. I szervezet célja, hogy mozgósítson minden keresztény hívőt: vegyen részt az egész országra kiterjedő szeretetmozgalomban, segítőkészségével és anyagilag is támogassa a testi-leik szükséget szenvedőket. A Magyar Karitász arra hivatott, hogy a helyi közösségekben, a plébániákon, az egyházmegyékben és országos szinten felélessze és táplálja a hívekben az egymás iránti törődés segitő szellemét Együttműködik más egyházakkal és az állami szervekkel. Összehangolja az egyházi és más humanitárius szervezetek - köztük a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Római Katolikus Szeretetszolgálat, a Hld-családsegítö Központ - tevékenységét. Felkutatja a szociális bajok gyökerét, és javaslatot tesz azok orvoslására. Képviseli ezeket a szervezeteket a külföldi segélyszervek, főleg a Nemzetközi Caritas felé. A Magyar Karitász a katolikus egyház hivatalos szeretetszolgálati szerveként a Püspöki Kar ellenőrzése alatt áll. Tagja, munkatársa és vezetői főleg világi személyek. A hívek hozzájárulásával tartja fenn magát, akárcsak a világ más, hasonló szervezetei. Amíg azonban anyagi forrásai létrejönnek, számíthat a külföldi testvérszervezetek támogatására. Az első Caritas-szervezetet Lorenz Werthmann német prelátus csaknem száz évvel ezelőtt létesítette. Azóta a világ 130 országában alakult ilyen szervezet. Magyarországon az I. világháború végén szervezték meg első Ízben a Caritast, a Nemzetközi Caritasegyikalapitója volt az 1924-ben Amszterdamban tartott eucharisztikus kongresszuson. Örömhír Szerény, de annál meghittebb isten- tisztelet volt a múlt vasárnap az evangélikus templomban Szekszárdon. A környéken élő néhány egymásra talált unitárius itt gyűlt össze az első unitárius istentiszteletre. Természetesen nemcsak unitáriusok voltak a templomban, hanem más vallásúak is: katolikusok és reformátusok. Nagytiszteletű Hafenscher Károly evangélikus lelkészt szolgálata másfele hívta, de gondoskodott méltó helyettesről, aki mint gazda, keresztényi szeretettel fogadta a rokonfelekezetüeket. Az istentisztelet keretében negyven év után először unitárius keresztelő is volt, ami csodálatos fényt adott ennek a szép vasárnapnak. A szolgálatot nagytiszteletű Szász János budapesti unitárius lelkész végezte, aki a dél-dunántúli unitáriusok lelki gondozója. A keresztelést az ugyancsak Budapestről jött tiszteletes Orbókné Szentiványi Ilona lelkésznő. Megható pillanat volt, amikor a szelíd hangú, oxfordi teológiát végzett lelkésznő itteni unitárius módon a keresztvízbe mártott üde piros rózsaszállal keresztet rajzolt, hintett a néhány hónapos kislány fejére. A szülők szekszárdiak, harmadik gyermeküket keresztelték e hitben: Vizsolyi József és neje. Az édesapa eredete a mesés Erdély, az unitarizmus szülőhazája, bölcsője. Református keresztszülők tartották a keresztvíz alá, s valamennyiük tekintete a határtalan szeretetről, boldogságról beszélt. Negyven év hosszú idő. S lám, megmaradt egy parányi unitárius gyülekezeti mag ebben a megyében is, ahol évszázadokkal ezelőtt erős unitárius gyülekezetek léteztek. E kis gyülekezethez minden bizonnyal fel fog sorakozni több Erdélyből áttelepült unitárius is. A kántoriát ez alkalommal - s remélhetőleg máskor is Orbán László Brassóból idetelepedett unitárius pedagógus végezte, akit a mözsi református egyházközség igazi keresztényi szeretettel fogadott kántorának. Jézus Krisztus minden kereszténynek főpapja, tanítómestere. Az ő szellemében nagyszerűen él együtt minden vallás, minden igazi keresztény, aki nemcsak kereszténynek vallja magát, de cselekvőén az is! Ha egymást szeretjük és tiszteljük, Jézus parancsának teszünk eleget: „Arról ismernek meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni tudjátok”. „Jöjjetek unitáriusok, akiket Tolna megye fogadott be, keressük meg egymást, s akkor lelkészünk Budapestről rendszeresen lejöhet mikö- zénk, ápolni megpróbált lelkünket, ápolni hitünket egy Istenben, ápolni keresztényi hovatartozásunkat. Az evangélikusoknak pedig hálás köszönetét mondunk. Áldja meg a jó Isten a templomot, az épittetőket, s az evangélikus hitben épülőket. Köszönjük, Nagytiszteletű Úr, kedves Presbitérium!” - így szól a Szekszárdon egybegyűlt unitáriusok üzenete." -n -ó
