Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-15 / 190. szám

1990. november 15. Képújság 3 Négyszer ad, ki kétszer ad Gregor Jánosné (balról) és Tóth Elvira a betegfürdető kádnál A segítőkészséghez, adományo­záshoz nem kell szerződés, csupán jószándék és elhatározás kérdése az egész. Valahogy így lehet felfogni azt is, ami a gyönki egyesített szociá­lis otthonban, otthonnal történt. A he­lyi gimáziumnak tavaly volt egy ven­dégcsoportja Németországból Landshutból, akiktől olyan jelzést kaptak a szociális otthon vezetői, hogy szeretnék megnézni az intéz­ményt, sha lehet, bemutatnák műso­rukat a gondozottaknak. A német csoport tagja volt Anna Stölcz, aki­nek egyik rokona a szociális otthon­ban él. Nos, a kérést - természetesen - teljesítették és a látogatás után a kinti főpolgármester meghívta Waf­fenschmidt Ibolya igazgatót, a me­gyei egészségügyi osztály dolgozói közül pedig dr. Erdősi Mária főorvost és.dr. Tóth Rudolfot. Látogatásra ta­valy októberben került sor, amikoris - Waffenschmidt Ibolya elbeszélése szerint - igen színvonalas szakmai programon vettek részt. Bemutatták a helyi kórházat, a technikát, az Isaar partján fekvő szociális otthont Rum- melsbergben megnézték a rehabili­tációs központot és fogadta őket a főpolgármester. A látogatás után, idén februárban német kamion érkezett Gyönkre egy segélyszállítmánnyal. Az öt betegágy mellett két hűtőládát, a társalgókba ülőgarnitúrát, a szobákba éjjeliszek­rényeket, látogatószékeket, ezenkí­vül 60-80 garnitúra ágyneműt hoz­tak. Ezek az ajándékok nem újak, de jól használhatók. Az ajándékozást követően folyta­tódott a kapcsolatépítés: két hónapja annak, hogy viszontlátogatásra jött Tolna megyébe a német polgármes­ter, az úgynevezett Stadtdirektor és a szociális otthon igazgatója, aztán a megye vendégeként négy napot töl­töttek itt, gazdag programon vettek részt. A gyönkiek ekkor egy vércu- kor-meghatározót kaptak ajándék­ba. Két hete újabb - ezúttal leplombált - kamion jött Gyönkre. Betegfürdető kád - az agyvérzés után lévő bete­gek fürdetésénél nagy segítség lesz ez a nővéreknek -, öt tolókocsi, két betegágy, sterilizáló, ülőgarnitúra, ruhanemű, ágynemű, függönyök és textília volt a „meglepetés”. Itt kell megjegyezni, nagyon jó volt a tamási vámhivatal hozzállása az ügyhöz, szombaton kiment „hívásra” a vá­mos, hogy a gépkocsi időben visz- szaindulhasson. Joggal kérdezhető: mit jelent ez a tevékenység?- Nincs szerződés - mondja Waf­fenschmidt Ibolya igazgató -, alka­lomszerű a segítségnyújtás. Karitativ tevékenység ez. Német nemzetiségi területen van a szociális otthon és a gondozottak között is vannak német nemzetiségiek, s talán ezért a segít­ség. Mi a helyzet az anyagi oldalát nézve? - kérdezi az igazgató. - Tex­tíliavásárlásra nagyon kevés a pénz - másra is -, így százezres nagyság- rendű a megtakarítás, de ruhanemű esetében - most csak a télikabátot nézve - kevesebb az intézmény ki­adása. A fürdetőkádról pedig azt mondom, nem tudom, mikor lett vol­na erre pénzünk. Látszólag nem nagy értékről van szó, ám mégsem lehet szó nélkül hagyni ezt a segítséget, ezt a baráti gesztust, hiszen pénzínséges hazai világunkban a legjobb helyre került minden. S ha igaz az, hogy kétszer’Sd, ki gyorsan ad, akkor való az is, négy­szer ad, ki kétszer ad. Márpedig ez így történt, amiért nagyon sok kö­szönet jár a landshutiaknak.- ékes - Fotó: KISPÁL MÁRIA Határtalanul Drága magyar testvéreim! A nemzet­tudat világméretű reneszánsza idején gyakran elhangzó, vagy csak belül megfogalmazódó szívbéli kiáltás. Ezt érezhették százezrek, akik tiltakoztak Budapesten a Hősök terén a zsarnok romániai falurombolása ellen, vagy akik életüket is kockára téve vitték a segélyeket a reményt ébresztő de­cemberi napokban. De még azokban is felmerül olykor ez az érzés, akik hétről hétre a televízió Panoráma című műso­rához igazítják esti programjukat. Csordultig a szív a határaink közül ki­szorult véreink megaláztatása miatt. Forr az indulat bennünk az őket ért sé- relmekláttán, melyeket nem önként vá­lasztott hazájukban éledező soviniz­musok miatt kell elszenvedniük. Aztán a térről nemzeti hevülettől tel­ve, a honvédőt a Hargitára képzelve haza igyekszik a magyar, metrón zsú­folódva, vagy autón, piros lámpáktól meg-megakasztva. Magyarok va­gyunk, telik meg a lélek ilyenkor az ér­zéssel, amit a közlekedés során elviselt közvetlen érintkezés (könyökkel gyo­morba) sem tud teljesen elaltatni. Ám előfordul, hogy véreinkkel nem a televízióban találkozunk, vagy politikai nagygyűlésen, még csak nem is sike­res válogatott mérkőzésen, hanem „csak úgy” egyébként. Mondjuk egy nemzetközi expresszen. Ahol a felszál­lás alaphangját egy idős hölgy sikolto­zása adja meg, aki lábakéit csomagjait panaszolja. Idős bácsit otromba (csu­pán korát tekintve nem gyermek) tár­saság, láthatóan jól mulatva, tuszkol fel a peronra. Zavaros tekintetek. A vonat Nyugat­ról Keletre tart. Egészen pontosan a Balkánra. A tömeg különböző nyelven szól, kö­zös vonása a kopottság. És a féktelen­ség, ami arra készteti, hogy hatalmas batyukkal és apró gyerekekkel meg­terhelve ingázzon Európán át, ki tudja mekkora haszon reményében. Harsá­nyak, erőszakosak - otthonosan tény­kednek. Talán éppen a kaotikus álla­potok miatt. Az osztály idegen turista örül, hogy helyjegye olyan kupéba se­gíti, ahol csend van. És két másik magyar, akik csak Budapestig utaz­nak, ami talán még nem a Balkán. To­vább növeli a biztonságérzetet az a szlovák (!!!) férfi, aki egész Bratislaváig (Pozsony) walkmannel a fülén bóbis­kol. Nincs már a vonaton, mikor jön a ma­gyar határőr. Először a folyosón állókat ellenőrzi. Magyarul beszélnek, bár ta­lán nem azok. - Gondolhattam volna - mondja a tiszt, amikor azok román útle­velüket mutatják. Talán a bőrük színe, talán ruhájuk viseltessége csalja ki be­lőle a mondandót. Mindegy. Megalázta őket. A reflexek működnek: a kupéban ülő felkapja a fejét. Forrhatna benne az indulat... Na, de hisz ő is gondolta. Csak nem mondta volna. Igaz nem kell vé­gigjárnia a vonatot, talán több százszor is. Magyarország főbb vidékeinek kép­viselői találkoznak aztán a határátkelő­nél, ahol érthetetlen rendelkezés lepa­rancsolja a kókadt utasokat a hajnali, fagyos szürkületbe. A borzongató hi­degben egyesek fejéből kihullik valami - köpnek, mások jókedvűen álmodoz­nak néhány deci töményről, de mind­annyian a beálló új kocsit lesik, hogy arra egymást taposva felugráljanak. Nem gátolja őket a pufajkás takarító­nők palócos hangzású felszólítása sem. - Legalább nem kell takarítano­tok - nyugtatja őket a szintén magyar bakter. Hangjában részvétlenség a számára arctalan csürhe iránt. A turista aztán még lelkét is elfelejti ünneplőbe öltöztetni, amikor átlépi ha­zája határát, mert a megpróbáltatások álomba nyomják. A pályaudvaron is in­kább csak annak örül, hogy megsza­badul kényszerű útitársaitól. Később eszébe jut Tamási Áron re­gényének hőse, Ábel, aki viszontagsá­gos kalandjai után, a civilizációtól távol, egy dombtetőn állva érez szeretetet az emberek iránt. PUSKÁS IMRE MICHELIN: garancia a biztonságra. A VARIKER Kft. és a MICHELIN autószerviz megnyitotta kis- és nagykereskedelmi GUMIABRONCS-LERAKATÁT. Aktuális ajánlatunk: 175/70 R 13 MXL Szerelés-centrirozás azonnal. Gumiabroncsok hitelre is vásárolhatók. Cím: Pécs, Edison u. 5. (Hőerőműnél) Tel /fax: 72/26-363 Nyitva: 7.00-19.00 óráig, szombaton 7.00-13.00 óráig.- No jó, hát akkor hozzon amennyit tud. Másnap reggel így szól az orosz őr­nagy:- Polgármester, ma hozzon nekem tíz darab csirkét és száz tojást.- Meglesz - válaszol a polgármester. Egy másik reggel furcsa kívánsággal áll elő az őrnagy:- Polgármester, az eddigi szakácsom ügyetlen és nem fiatal. Még ma fogadjon nekem egy szép fiatal szakácsnőt. Ejnye, gondolta magában a polgár- mester, hát cselédszerző talán mégsem vagyok. Arra gondolt, hogy visszautasítja az őrnagy kívánságát, de aztán rájött, hogy akármilyen megalázó is az őrnagy naponkénti követelőzése, jobb teljesíte­ni, semmint hogy szovjet katonákat indít­son el élelmiszerek rekvirálására. Természetesen az ország többi váro­sában is volt az Ellenőrző Bizottságnak szovjet kirendeltsége, amelynek ellátá­sáról a helyi hatóságoknak kellett gon­doskodniuk. Az meg már hozzátartozott ehhez az állapothoz, hogy minden város­ban a legszebb palotát kellett berendezni az Ellenőrző Bizottság szovjet kiküldöt­teinek. Budapesten volt a legnagyobb gond az Ellenőrző Bizottság ellátása. A lakáso­kon kívül kaszinókat is be kellett rendez­ni, autójavító üzemeket kellett fenntartani a magyar kormánynak az Ellenőrző Bi­zottság részére. A legapróbb részletekig be kellett szerezni az élelmi cikkeket és ”az italokat is. Az igényességeket túlzásba vitték. Volt olyan hónap, amikor az Ellen­őrző Bizottság mellé rendelt csehszlovák delegáció tizenháromezer üveg szeszes italt igényelt a különböző élelmi cikkek mellett. Ez a csehszlovák bizottság mint­egy kilencven emberből állott. Minden embernek el kellett tehát fogyasztania havonta száznegyven-százötven üveg szeszes italt, hogy ezt a nagy mennyisé­gű italigénylést indokolni tudják. Valószí­nűbbnek látszik azonban, hogy az italok jelentékeny része Csehszlovákiába ván­dorolt ahelyett, hogy Budapesten fo­gyasztották volna el. A kilencventagú csehszlovák bizottságra nem a jóvátétel ellenőrzése végett volt szükség, hanem inkább azért, hogy ezen a réven is töb­ben folytathassák a magyarországi szlo­vák lakosság közt a kitelepülésre irányu­ló propagandát. Amikor már miniszterelnök voltam, ösz- szehivattam a három nagyhatalom ellen­őrző bizottsági képviselőjét, hogy meg­beszéljem velük az Ellenőrző Bizottság ellátásának kérdéseit, tekintettel arra, hogy maga a bizottság ellátása is megin­gathatta volna a pénzügyi stabilizációt. Elszántan védelmezték az addigi luxus­életmódot. Végül is abban állapodtunk meg, hogy ezentúl pénzben jelölik meg az egyes missziók szükségletét, amit a magyar kormány rendelkezésükre fog bocsátani. Ezután külön üzleteket állítot­tunk föl abból a célból, hogy ezekben az üzletekben vásárolhassák be szükségle­teiket az Ellenőrző Bizottság tagjai a ki­utalt magyar pénzzel. Meg kell mondani, hogy bizony azután is voltak zavarok az ellátás körül, mert nagyon gyakran került a kormány abba a helyzetbe a pénzforgalom korlátozása miatt, hogy nem volt képes a jelentékeny mértékű pénzigénylést mindenkor idő­ben kiegyenlíteni. (Folytatjuk.) Megszűnnek a korlátok Magyarország lekerül a COCOM-listáról Magyarország legkésőbb egy éven belül lekerülhet azoknak az országoknak a listájáról, amelyekre a COCOM, a stra­tégiai exportot korlátozó nyugati testület előírásai vonatkoznak. A korlátozások teljes eltörléséig Budapest, Prága és Varsó további könnyítéseket kap, ellen­tétben Bukaresttel és Szófiával. Erről tájékoztatta az MTI tudósítóját Kőhalmi Zsolt, az exportellenőrzés tár­caközi bizottságának elnöke, aki a héten nem hivatalos megbeszéléseket folyta­tott a kérdésben az amerikai kormány il­letékeseivel. Mint mondotta, Washing­tonban értékelik azt, hogy a térségben először Budapesten kezdte meg tevé­kenységét az exportellenőrzési iroda, amelynek működése egyben feltétele a Magyarországnak eddig nyújtott s a jö­vendő könnyítéseknek a csúcstechnoló­gia importjában. A megállapodások alapján már e hónapban Budapesten járt az első amerikai küldöttség, hogy az ille­tékes magyar szakemberekkel együtt­működve a helyszínen ellenőrizzen s rö­videsen állandó attasé foglalja posztját az amerikai nagykövetség kereskedelmi osztályán. Ö budapesti székhellyel Csehszlovákia és Lengyelország vonat­kozásában is illetékes lesz az exportel­lenőrzésben. Együttműködés bontakozik ki a területen Budapest és Bonn, illetve Budapest és Párizs között is. Magyarország egyébként - kérésének megfelelően - immár gyakorlatilag kor­látlanul hozzájuthat a szükséges korsze­rű hírközlési berendezésekhez. Bizo­nyosra vehető, hogy februárban, a CO­COM következő párizsi ülésén, igen je­lentősen tovább szűkül azoknak a termé­keknek, technológiának köre, amelyek­hez az érintett országok csak külön en­gedéllyel juthatnak. Az amerikai kormány és a törvényho­zás mértékadó személyiségei szerint azonban jó remény van arra, hogy a kivi­telének ellenőrzését vállaló három or­szág: Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország egy éven belül lekerül azoknak az államoknak a listájáról, ame­lyekre a COCOM-előirások egyáltalán vonatkoznak. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Szekszárdi Húsipari Vállalat pályázatot hirdet: marketing főosztályvezetői kereskedelmi főosztályvezetői technológiai osztályvezetői koordinációs csoportvezetői munkakör betöltésére. Feladatuk: A vállalat piacorientált tevékenységének segítése, információbiztosítás operatív döntésekhez, vevőkapcsolatok ápolása, piackutatás, reklám- propaganda tevékenység, illetve a technológiai osztályon a technológiai műveletek leírása, normák, kálók kidolgozása, kapcsolattartás a kereskedelem és termelés között. A munkakör betöltésének feltételei:- szakirányú főiskolai, vagy egyetemi végzettség- 5 év vezetői gyakorlat- 50 évet meg nem haladó életkor- büntetlen előélet- egészségi alkalmasság- marketing és kereskedelmi főosztályvezetőnél német és (vagy) angol nyelvtudás . A pályázat tartalmazza:- a pályázó főbb személyi adatait,- a végzettséget tanúsító okiratok másolatát,- szakmai önéletrajzot,- 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt,- a megjelölt feladatok megvalósítására vonatkozó elképzeléseket. A pályázat beküldési határideje: 1990. november 30. Cím: Szekszárdi Húsipari Vállalat személyzeti és oktatási osztály 7100 Szekszárd, Keselyűsi út 24. Telefon: 12-166 A borítékra írják rá: „Pályázat” A pályázatokat bizalmasan kezeljük. (157

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents