Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-15 / 190. szám

2 KÉPÚJSÁG 1990. november 15. Lehet, hogy a forintról is szó lesz? A mai kormányülés napirendje (Folytatás az 1. oldalról.) törtökön terjeszti a kormány elé a köz- igazgatás vagyonáról készült felmérést. A miniszterek tanácsa megtárgyalja még a koncesszióról szóló előterjesztést, és a munkaügyi miniszter beszámolóját a foglalkoztatás elősegítéséről és a mun­kanélküliek ellátásáról. Az információk szerint javaslat hangzik el a jövő évi bérszabályozásra vonatkozó tervezetre és a vezetői érdekeltségi rendszer kiala­kítására. Az MTI arról értesült, hogy a találgatá­sokkal ellentétben a kormányülés napi­rendjén nem szerepel a forint leértékelé­sének kérdése, ám nem kizárt, hogy szó­ba kerül ez a témakör. * Az Érdekegyeztető Tanács titkársá­gától kapott közlemény szerint az ÉT szerdára tervezett ülését azért halasztot­ták péntek délelőttre, mivel a kormány csütörtöki ülésén át kívánja tekinteni a szakszervezetek Érdekegyeztető Tanács elé terjesztett javaslatait. Szolidáris munkatársak Felmondtak a Magyarország főszerkesztőjének November 14-én - másnapi hatállyal - felmondtak Kanyó Andrásnak, a Magyarország című hetilap főszerkesztőjének. Mint ismeretes, a volt főszerkesztőt hétfőn - munkaviszonya érintetle­nül hagyásával - Horti József, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója fel­mentette beosztásából. Főnökük menesztése ellen a szerkesztőség munkatársai nyílt levélben tiltakoztak. Kanyó András az MTI kérésére tá­jékoztatást adott a szerdai, immár a munkaviszony megszüntetését is tar­talmazó döntés körülményeiről. Elmondta: a vállalatvezetői hat hónapos felmondási időt kínáltak neki, teljes fizetésének folyósítása mellett. A „tü­relmi idő” lejárta után, 1991. május 15-től azonban nyugdíjba kellett volna vonulnia. „A kollégáim tiltakozására is tekintettel ezeket a feltételeket nem fogadhattam el” - közölte Kanyó. A Hírlapkiadó Vállalatnál ezután megírták az azonnali hatályú felmondó levelet. A volt főszerkesztő arról is beszámolt: csütörtökön délutánra Horti Jó­zsef szerkesztőségi értekezletet hívott össze, megtiltotta azonban, hogy azon a lap leváltott vezetője is részt vegyen. Értesülések szerint nélküle a szerkesztőség többi munkatársa sem kíván a megbeszélésen részt venni. v Helsingörben járt a képviselő Hazaérkezett Koppenhágából Pap András országgyűlési képviselő, aki az észak­európai államok együttműködését összehangoló Északi Tanács november 13-án Dá­niában, a parlamenti képviselőknek az új európai rend kialakításában játszott szere­péről tartott konferenciáján vett részt. A Helsingör közelében fekvő Scanticon kong­resszusi központban rendezett szemináriumon a magyar Országgyűlés Pécsett meg­választott, s az Országgyűlés Külügyi Bizottságában is tevékenykedő tagja, hozzászó­lásában röviden vázolta a napjainkban Kelet-Európábán végbemenő alapvető politikai változások történelmi hátterét, s a magyar Országgyűlés előtt álló legfontosabb felada­tokat. Szovjet katonaszökevények Fosztogatnak, lopnak, mert éhesek Eladó rakéták, aknák, géppisztolyok A bonni védelmi államtitkár, Willy Wim­mer szeptember 21-iki közlése szerint a szovjet katonák százai dezertáltak kelet­németországi támaszpontjaikról. Egy má­sik bonni védelmi tisztviselő ehhez hozzá­fűzte, hogy a szám ennél nagyobb: a né­hány száz csupán a német hatóságoknál politikai menedéket kért szovjet katona- szökevényekre vonatkozik. Novemberben egy szovjet forrás, Oleg Brjanim moszkvai emberi jogi ügyvéd azt közölte: Németországban az idén több mint hétszáz szovjet katona dezertált, s számuk egyre nő. Sokan fegyvereiket is magukkal vitték, bevették magukat a kelet­német erdőkbe. Az éhség arra kényszeríti őket, hogy fosztogassanak, lopjanak. Oleg Bogomolov, Gorbacsov tanács­adója, a moszkvai Nemzetközi Gazdasá­gi és Politikai Kutatóintézet vezetője ma­ga ismerte be a német Bild am Sonntag cimű hetilap tudósítójának: „Német terü­leten állomásozó hadseregünket komoly mértékben megtámadta a szétesés vírusa. Fontos ezért a helyzet lecsillapítása, a szovjet csapatok meggyorsított kivo­nása”. A Der Spiegel című hamburgi politikai magazin szerint az elmúlt hetekben mint­egy kettőszáz szovjet katona szökött meg kelet-németországi laktanyákból. Ezek kö­zül ötvenhárom kért politikai menedéket a nyugatnémet hatóságoktól, további száz­ötven bujkál. Ezek a bujkáló szovjet kato­nák csak tovább szítják a keletnémet la­kosság dühét, mert gyakran betörnek a villákba, főleg ennivalót, de olykor mást is rabolnak. Az egységeiknél megmaradó szovjet ka­tonák sem keltenek különösebb rokon- szenvet, noha nyomorúságuk valójában szánalmat érdemel. Wunstorfban, ahol a Németországban állomásozó szovjet erők főhadiszállása ta­lálható, az ottani feketepiacon jóformán mindent árulnak a szovjet közlegények és tisztek, ami a szovjet katonai raktárakban megtalálható. Vadonatúj egyenruhákat, kabátokat, rangjelzéseket. Wunstorf pá­lyaudvarán van az illegális szovjet fegyver­piac. Potom hatezer márkáért a német Tempo magazin riporterei itt egy kisebb magánháborúhoz elegendő szovjet fegy­vert vásároltak: légvédelmi rakétát, Kalas- nyikov-géppisztolyt, különféle aknákat - a berlini rendőrség tudomása szerint a szov­jet egységeknél még tankok is eltűntek... Berlin nyugati felében egy rendőrségi raz­zia során egy fegyvergyűjtő lakásán hihe­tetlen mennyiségű szovjet gyártmányú géppisztolyt, rakétát és kézigránátot foglal­tak le. MDF-sajtótájékoztató A frakció mellett: munkacsoportok A legújabb kérdés Hol tartják a miniszter munkakönyvét? Felmentésük esetén hat hónap fel­mondási idő illeti meg a minisztereket - adott tájékoztatást szerdán az MTI kér­désére Horváthné Simon Mária, a Mi­niszterelnöki Hivatal munkatársa, a mi­niszterelnök által bejelentett kormányát­alakítás esetlegesen kormánytagokat is érintő munkajogi vonatkozásairól. A rendelkezések szerint a volt kor­mánytagnak ez idő alatt már nem kell dolgoznia: hathavi átlagkeresetét kapja meg végkielégítésként.,(A miniszteri fize­tés jelenleg bruttó 65 ezer forint.) A tiszt­viselő elmondta: a miniszterek munka­könyvé ugyan a Miniszterelnöki Hivatal­ban van, ám bérüket és bérjellegű jutta­tásaikat az általuk vezetett tárca finanszí­rozza, így a felmondási idejükre járó pénzt is ott kell kigazdálkodni. A felelős állami munkával járó ellátmány már e hat hónapra sem jár: a volt miniszter nem használhatja hivatali személyautóját, le­szerelik a lakásán levő „K” telefont, s ha addig szolgálati lakásban lakott új otthon után kell néznie. Kérdésre válaszolva Horváthné Simon Mária beszámolt arról: akad kormánytag, aki kinevezésekor előző munkahelyén nem mondott fel, csupán fizetés nélküli szabadságot kért. A korábban már nyug­díjukat élvező, de jelenleg miniszterként dolgozók között pedig olyan is van, aki nem „aktiváltatta” magát, megőrizte nyugdíjas besorolását. (Folytatás az 1. oldalról.) Lezsák Sándor ügyvezető alelnök megállapította: azok a politikai személyi­ségek, akik rendkívül sokat tettek a rend­szerváltásért - ide sorolható Király Zol­tán, Németh Miklós és Pozsgay Imre is -, nem találják helyüket az új politikai tago­zódásban. Ugyanakkor kifejtette azt a vé­leményét is, amely szerint Pozsgay téve­dett, amikor arról beszélt, hogy Lakitelek szelleme szertefoszlott, s az MDF jobbkö­zép konzervatív pártként már nem képvi­seli a nemzeti középosztályt. Mint az 1987-es találkozó egyik szervezője, úgy ítélte meg: az a szellem ép és egészsé­ges, nem foszlott szét. Kónya Imre frakcióvezető kijelentette: a törvényhozó testület 6 hónapos műkö­dése nem volt zökkenőmentes. Az oko­kat sorolva utalt arra, hogy a parlament­be került új, s a régi politikusok sem ren­delkeztek megfelelő tapasztalattal a többpártrendszerű Országgyűlésről. Hiányoztak a technikai feltételek, s aka­dozott a 164 tagú MDF-frakció belső szerveződése is. Nehezítette a rendes munkamenet kialakulását, hogy több képviselő kormányzati feladatot kapott. A közelmúltban megtartott, a belső struktú­ra átrendezését szolgáló frakciótanács­kozás eredményét ismertetve elmondta: a szakmai, törvényhozói munka elősegí­tésére - a parlamenti bizottságoknak megfelelően, kiegészítve egy mezőgaz­dasági bizottsággal - tizenegy munka- csoportot hoztak létre a frakció mellett. A munkabizottságokból a feladatokat csoportosítva, koordinátorokat delegál­tak a vezetőségbe. A frakció megújulása lehetőséget nyújt arra, hogy a képviselők a törvényalkotással, s nem a plenáris ülésen folytatott vitával politizáljanak. Lezsák Sándor elsősorban az MDF szervezeti életéről számolt be. így el­mondta, hogy 37 ezer tagja van a párt­nak; csaknem ezer szervezete, s 200-300 helyi csoportja működik. Kitért arra is, hogy sok bírálat érte az utóbbi időszakban a Fórum központjá­nak működését. Hozzátette azonban: pénz hiányában nem volt lehetőség ad­minisztrációs centrum létrehozására. A megyékben irodák működnek, alapítvá­nyi támogatással. Az alelnök tájékozta­tásként elmondta azt is, hogy a felmerült igények nyomán önkormányzati szövet­séget indítanak útjára, amely érdekvéde­lemre szerveződve akár a kormánnyal szemben is felléphet. A szövetség - amelynek támogatását a Konrad Ade­nauer Alapítvány vállalta - vasárnap tart­ja alakuló ülését a műegyetemen. Lezsák Sándor végül kifejezte azt a re­ményét, hogy a december 15-16-i or­szágos gyűléssel az MDF életében lezá­rul a hőskorszak, s egy termékeny idő­szak kezdődik, amelyben az MDF-en be­lül felerősödik a politikai, mozgalmi tevé­kenység. Hozzátette azt a véleményét: a magyar politikai életben ma jelen van­nak a politikai szélhámosok is, de várha­tóan olyan időszak következik, amikor „ezeknek bealkonyul”. A szokásoknak megfelelően az újság­írók ezúttal is számos kérdést intéztek a házigazdákhoz. Arra a felvetésre, hogy Bíró Zoltán MDF-es elnökségi tagságáról való le­mondása esetleg Pozsgay Imre lépésé­vel hozható összefüggésbe, a sajtótájé­koztatón hangsúlyozták: a két politikus baráti kapcsolatai közismertek, bár Bíró Zoltán további szándékairól nem nyilat­kozott, nem kizárt egy új politikai mozga­lomban való részvétele. Azzal összefüg­gésben pedig, hogy egy csoport kiválás­ra készülne az MDF-ből, úgy fogalmaz­tak: az MDF vezetése attól még nyugodt lehet, mert a pártnak egy része nem érzi magát jól a Fórumban. A tapasztalatok szerint azonban a tagságot sok-sok él­mény köti össze, s ez olyan összetartó erőt jelent, amely nem valószínűsít szá­mottevő létszámcsökkenést. Mátyás király halotti pajzsa rövid időre hazatért Magyarországra: a párizsi Mu­sée de L'armée - ahol a becses magyar történeti emléket őrzik - kölcsön adta a Budapesti Történeti Múzeumnak, a Má­tyás király halálának 500. évfordulójára rendezett kiállításra. A pajzsot Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár szerdán adta át a múzeumnak. Beszédé­ben Mátyás király uralkodói érdemeit méltatva hangsúlyozta: nagyon nehéz körülmények között, hallatlan erőfeszí­téssel fejlesztette az országot és annak kultúráját. Magyarország, miként 500 esztendővel, de még korábban, ezer év­vel ezelőtt is utat talált Európához, úgy napjainkban szintén megtalálja ezt az utat. Azon munkálkodik, hogy újra meg­teremtse a korszerű, de már a XX. század végi Európának megfélelő demokráciát. Az ünnepségen részt vett Für Lajos honvédelmi miniszter, a Magyar Honvéd­ség és a kulturális élet számos képvise­lője. Jelen volt Pierre Brochand, a Fran­cia Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a diplomáciai képviseletek több más vezetője és tagja. Ezt a pajzsot - mi­ként a kutatók elmondták - feltehetően Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépost készíttette és helyezte Mátyás ravatalához. A bőrből és fából készült pajzson Mátyás király, Kálmáncsehi, Er- nuszt Zsigmond pécsi püspök és felte­hetően Morvaország, s Galícia címere, valamint a Jatin nyelvű felirat: Istennek kegyes, áldott anyja Mária, esedezzél Mátyás királyért - látható. A leírás szerint Sopronban őrizték a pajzsot, 1620-30 között II. Ferdinánd Bécsbe szállitatta a császári fegyvertárba. Innen vitte Fran­ciaországba Napoleon 1805-ben. A pajzs a magyar Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Hitel Bank támogatása révén jutott el Bu­dapestre. A Matthias Rex kiállításon csaknem ezer más tárgyi emlékkel, do­kumentummal együtt a Hunyadi-család­ról, a Mátyás-kori Magyarország életéről vall az érdeklődőknek. Januárban a Had­történeti Múzeum is bemutatja Mátyás ki­rály halotti pajzsát. Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött (3.) A tanácsiak bizonytalanok, és aláírásokat gyűjtenek Már közel tízezer aláírás gyűlt össze annak a két napja kezdődött akciónak a során, amellyel az önkor­mányzati, tanácsi dolgozók szeret­nék elérni, hogy a parlament mielőbb megkezdje a közszolgálati törvény tárgyalását - erről Weglárz Péter, a Tanácsi és Intézményi Dolgozók Szakszervezetének illetékese tájé­koztatta az MTI-t. A szakértő hangsúlyozta: termé­szetesen nem egy több száz millió forintos kiadással járó népszavazás­ra gondolnak, csupán az úgyneve­zett népi kezdeményezés - 50 ezer támogató aláírásra van szükség - le­hetőségével élve szeretnék elérni, hogy végre megszűnjön a közszol­gálati dolgozók körében hónapok óta tapasztalható feszültség és létbi­zonytalanság. Magyarország egykori kisgazdapárti miniszterelnökének, Nagy Ferencnek egyéni sorsa tragikusan egybefonódik nemzetével. Számkivetésben halt meg, fájdalmasán távol szülőföldjétől, az egyesült államokbeli, virginiai Herndon- ban, 1979. június 11-ről 12-re virra­dóra. Június 16-án temették... Emlékirata - amely az Európa Könyv­kiadó sorozatában a közeljövőben kerül az olvasó elé - krónika és mementó, súlyos történésekről tudósít Ebből köz­lünk részleteket. Drága vendég az Ellenőrző Bizottság A fegyverszüneti egyezmény alapján felállított Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság, mindamellett, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nagyon sokba került Magyarországnak. Az Ellenőrző Bizottság hatalmas apparátussá vált. Tagjainak létszámát nem lehetett megál­lapítani, de a legnagyobb létszámmal az oroszok vettek benne részt, majd az amerikaiak és angolok, később pedig a jóvátétel teljesítésének ellenőrzésére he­lyet kapott benne Jugoszlávia és Csehszlovákia is. Óriási intézménnyé nőtte ki magát ez a szerv. Tagjainak lakásáról, élelmezésé­ről, közlekedési költségeiről és pénzellá­tásáról Magyarországnak kellett gon­doskodni. Amikor a magyar kormánynak egy-egy elkerülhetetlen vacsora vagy fo­gadás megrendezése is mérhetetlen gondot okozott, akkor nem volt egyszerű kérdés az Ellenőrző Bizottság ellátása. Legelőször is lakásról kellett gondos­kodni az Ellenőrző Bizottság számára. Ez azt jelentette, hogy sok száz rommá lőtt házat kellett rendbe hozni, hogy az lak­hatóvá váljon. Ezeket a lakásokat azután be is kellett rendezni, mégpedig nem egészen a magyar hatóságok ízlése sze­rint. Az Ellenőrző Bizottság tagjai felkeT resték az éledező bútorkereskedéseket, kiválasztották a legszebb bútorokat, a legértékesebb szőnyegeket, s ezeket azután a magyar kormánynak kellett kifi­zetnie. Ezenkívül előírták, hogy milyen fajta élelemből mennyit kell beszereznie a kormánynak. Eszembe jut a szekszárdi polgármes­ter panasza, aki az Ellenőrző Bizottság szekszárdi szovjet kirendeltségét volt kö­teles ellátni. Elmondotta, hogy a szovjet őrnagy naponta magához kéreti, és min­den reggel kiadja az utasítást, hogy mit szerezzen be aznapra neki. Egyik reggel előveszi a polgármestert:- Polgármester, a mai napon szállítson be nekem egy tonna kávét és egytized tonna teát. A polgármester elszörnyűlködik.- Őrnagy úr, hiszen egész Magyaror­szágon nincs ez idő szerint egy tonna ká­vé vagy egytized tonna tea! A szovjet őrnagy csodálkozva néz rá. Franciaországból hozták Mátyás király halotti pajzsa Budapesten

Next

/
Thumbnails
Contents