Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-14 / 189. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. november 14. Országgyűlési vita a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról (Folytatás az 1. oldalról.) napolta, mondván: legyen mód további módosítások érlelésére. Az Országgyűlés még a délelőtti órák­ban megtartotta a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényjavas­lat részletes vitáját. A vitában felszólaló képviselők a már írásban is benyújtott módosító indítványaik közül kiemelték azokat, amelyeket a legfontosabbnak tartottak a magyar piacgazdaság kiépíté­séhez nélkülözhetetlen törvényjavaslat kapcsán. A vitában többen is foglalkoz­tak a fogyasztói érdekvédelem kérdésé­vel, így például Ungár Klára azt javasolta, hogy a fogyasztói érdekek sérelme ese­tén a fogyasztók maguk, egyénileg is „hallathassák hangjukat”, azaz maguk is kezdeményezhessenek jogorvoslatot. Lotz Károly ezzel szemben úgy véleke­dett, hogy a jelenlegi jogszabálycsomag­ból ki kellene hagyni a fogyasztók megté­vesztésének tilalmáról szóló paragrafu­sokat, s a fogyasztók érdekvédelmét egy külön jogszabályban kellene rögzíteni. Kompromisszumos megoldásként végül is elfogadta a fogyasztói érdekvédelem jogszabályi garanciáinak rögzítését a je­lenlegi törvényjavaslatban, ugyanakkor kérte, hogy a törvényszöveg indoklásá­ban jelezzék: az érintett törvényszaka­szok ideiglenes jelleggel kerültek a jog­szabálygyűjteménybe. Az elhangzott észrevételekre Balsai István igazságügy-miniszter válaszolt. Elmondta, hogy a versenyjog három leg­fontosabb részét tartalmazó rendelkezé­sekhez - köztük a kartelltilalomhoz, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmához, valamint a fúziókontrollhoz - érkezett a legtöbb módosító indítvány. Rámutatott, hogy a kartelltilalom a ver­senyjognak régi szabálya, ugyanakkor a későbbi jogfejlődés eredménye az ezek alóli kivételek és mentességek összeg­zése. A kivételekre már csak azért is szükség van bizonyos esetekben, mert a gazdasági erők koncentrálása serkentő­leg hathat a műszaki és technikai fejlő­désre, illetve a hazai vállalatoknak kül­piacokon való megerősödésére. Ezért a jelenlegi törvényjavaslat külföldi példák­ból átvett mentességeket, kivételeket is tartalmaz. A magyar gazdasági viszonyok között a készülő versenyjognak egyik legfonto­sabb része a gazdasági erőfölénnyel va­ló visszaélés tilalmáról szóló szabályo­zás. A gazdasági erőfölény meghatáro­zásába külföldi tapasztalatok alapján ke­rült be az a pont, amely a piaci részese­dés arányában vizsgálja a kérdést. En­nek mértékével kapcsolatban azonban rengeteg módosító indítvány érkezett. Balsai István azonban továbbra is úgy vélekedett, hogy a fejlett versenyjoggal rendelkező országok gyakorlatához iga­zodva azt a megfogalmazást kell megtar­tani, amely szerint erőfölényben van az, akinek a vizsgált időszakban az érintett piacon az adott áru tekintetében a 30 százalékot meghaladja a részesedése. Több képviselő abbéli aggályát fogal­mazta meg, hogy a magyar piac sajátos­ságai folytán a legtöbb szereplő részese­dése meghaladja a 30 százalékot, ezért ők állandóan beleütköznek majd ebbe a tilalmi plafonba. Az igazságügy-miniszter ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a törvény a gazdasági erőfölény meglétét önmagában nem tiltja, csupán az azzal való visszaélést. Balsai István utalt arra, hogy számos módosító indítvány érkezett a fúziókont­roll részletszabályaihoz. Ezek közül az igazságügy-miniszter elfogadhatatlan­nak tartotta azokat, amelyek a fúziókont­roll alóli kivételek csökkentését szorgal­mazták. Hangoztatta: a tőkekoncentráció szükségszerű a gazdasági életben, hi­szen a műszaki-technikai fejlődés, vagy a megbízható minőség hatalmas anyagi összefogást igényel, s ezek az eredmé­nyek a fogyasztók számára is haszno­sak. A tisztességtelen piaci magatartás ti­lalmáról szóló törvényjavaslat ügyében a határozathozatalt következő ülésén tart­ják meg. Az árak megállapításáról szóló tör­vényjavaslat részletes vitáját is lezárva döntését ugyancsak elnapolta a plénum. A parlament vita nélkül döntött az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank­ban való tagság elfogadásáról és ezzel kapcsolatos más kérdésekről szóló or­szággyűlési határozatról. Az Országgyűlés délután interpellá­ciók és kérdések tárgyalásával folytatta munkáját. Az eszkimók rubellel fizetnek Rubelt is elfogadunk - hirdetik Nome városának kirakataiban elhelyezett táb­lák. Az alaszkai város valószínűleg az egyetlen hely a világon, ahol a szovjet fi­zetőeszközért szinte mindent lehet kapni és a nyugati világban egyedüli a tekintet­ben is, hogy a rubelt egyáltalán elfogad­ják. A „jégfüggöny” is törvényszerűen elol­vadt a vasfüggöny és a berlini fal leomlá­sa után. A csukcsföldi szovjet eszkimók amolyan kishatárforgalom keretében ví­zum nélkül látogathatnak át a Bering- szoroson a legészakibb amerikai szövet­ségi államba. Az év elején a nome-i köz­pontú Bering Air légitársaság volt az úttö­rő a tekintetben, hogy a szovjet állampol­gárok rubelért válthattak jegyeket tőle alaszkai járatokra. Az ötletet felkarolta a szovjet partokkal átellenben fekvő Nome ■ helyi kereskedelmi kamarája, és más cé­geket is arra buzdított, hogy kövessék a Bering Air példáját. Bár a szovjet törvények is tiltják, hogy az állampolgárok külföldre magukkal vi­gyék a nemzeti fizetőeszközt, ám ez ke­veseket tart vissza, mert üres zsebbel mégsem indulhatnak a másik kontinens­re valutához pedig nem lehet hozzájutni. Az alaszkaiakat - legalábbis rövid távon * - kizárólag a nagylelkűségük vihette rá ilyen gesztusra, hosszabb távlatokban viszont nem olyan biztos, hogy ráfizet­nek. A légitársaság elnöke szerint ezzel a lépésükkel a jövőbe invesztálnak az alaszkaiak, s amit most elvesztenek a vá­mon megtérül majd a réven, amikor be­érik annak gyümölcse, hogy a szomszé­dos ország lakosainak elérhetővé tették az utazásokat. Az összegyűlt szovjet rubelekkel ugyanis egyelőre semmit sem lehet kez­deni. A Bering Air még a szovjet repülőté­ri szolgáltatások ellenértékeként sem fi­zethet rubellal, mert a szovjetek dollárt követelnek tőle, vagy legalábbis hiány­cikknek számító fogyasztási cikkek, mint zsebszámológépek vagy írógépek szállí­tását. A szovjet parton fekvő Provigyenyi- ja bankjában elhelyezett rubelért még kamat sem jár, így nemrég 80 ezer rubelt ajánlott fel szovjet iskoláknak és kórhá­zaknak, hogy legalább kezelési költséget ne kelljen fizetnie. A Bering Air ennek el­lenére fenntartja heti két járatát Nome és Provigyenyija között. Nome-ban a többi kereskedő sem hi­szi, hogy érdemes a rubeleket addig tar­talékolni, míg a szovjet pénz valóban konvertibilissé válik, arra talán több re­mény van, hogy valamikor levásárolhat­ják majd. Egyelőre azonban csak az Alaszkába látogató turistáknak adhatják el „szuvenír” gyanánt. Párthírek MSZMP Az MSZMP Tolna Megyei Koordiná­ciós Bizottsága november 16-án (pénte­ken) Szekszárdon, a volt oktatási igazga­tóság épületében kibővített ülést tart, amelyre a bizottsági tagokon kívül tiszte­lettel meghívja azokat is, akik a párt szí­neiben indultak a helyhatósági választá­sokon. A tanácskozáson Nyirő Sándor, az MSZMP KB titkára ad tájékoztatást a köz­ponti bizottság november 10-i üléséről és a pártszervezetek előtt álló feladatok­ról, majd ezt követően Pozsonyi Attila, az MSZMP KB alelnöke tart élménybeszá­molót a Munkáspárt delegációjának kí­nai tapasztalatairól. * Az MSZMP Tolna Megyei Koordiná­ciós Bizottsága 1990. november 23-án (pénteken) 14 órára előadást szervez Zsákutca vagy kerülőút? címmel a kelet-európai közösségi társadal­makban végbemenő folyamatokról. Az előadás helye: Szekszárd, Mártírok tere 15-17. (a volt oktatási igazgatóság) épületében. Előadó: Sántha János, az MSZMP KB titkára. Tisztelettel várjuk az MSZMP tagjait, az MSZP tagjait, és minden baloldali gon­dolkodású elvtársakat. MSZMP Tolna Megyei Koordinációs Bizottsága Irak kitart(?), ha kell Jelcin javaslatai Az oroszországi vezetők Mihail Gorba­csov elnökkel folytatott vasárnapi talál­kozójukon szövetségi koalíciós kormány megalakítását javasolták az államfőnek. Azt kérték, hogy a kialakítandó, nemzeti egyetértésen alapuló koalíciós kormány vezetőjét, védelmi és pénzügyminiszterét az oroszországi föderáció jelölhesse ki. Erről beszélt kedden az oroszországi Legfelsőbb Tanács ülésén Borisz Jelcin, a parlament elnöke, tájékoztatást adva az orosz vezetők és Mihail Gorbacsov igen nagy érdeklődéssel fogadott vasárnapi találkozójáról. Jelcin hangsúlyozta, hogy az orosz ve­zetők szerint az államirányítási rendszer teljes átalakítására van szükség. - Ennek- szellemében a szövetségi államfővel folytatott vasárnapi eszmecserén az orosz vezetők kezdeményezték a jelenle­gi kormány menesztését, és a nép bizal­mát élvező, nemzeti egyetértésen alapu­ló új kormány megalakítását - mondotta Borisz Jelcin. Véleményük szerint ugyanis csak egy ilyen vezetés képes azoknak az intézkedéseknek a végrehaj­tására, amelyekre az ország mai helyze­tében óhatatlanul szükség van. Szerinte az oroszországi vezetőség nem követelt sokat, amikor a létrehozan­dó új kormányban a miniszterelnöki, a védelmi és a pénzügyminiszteri tisztsé­geket kérte. A találkozón részletesen megvitatták az új szövetségi szerződéssel kapcsola­tos alapkérdéseket, a központ és a szö­vetséges köztársaságok közötti funkciók elosztásának módozatait. Az orosz veze­tők jelezték, hogy a köztársaság na­gyobb beleszólást szeretne a szövetségi külpolitika, illetve pénzügyi politika irá­nyításába. Jelcin szerint Gorbacsov ál­dását adta egy oroszországi nemzeti te­levízió- és rádióprogram létesítésére. Célzott arra is, hogy az elnök „több kér­désben” elvi egyetértését hangoztatta. Hogy melyek voltak azok, arról viszont nem tett említést. Megerősítette, hogy megkezdődött az úgynevezett „ötszáz napos” gazdasági stabilizációs program végrehajtása. A Satalin-tervet az orosz parlament szövet­ségi programként hagyta jóvá annak ide­jén, abban a hiszemben, hogy a központ bizonyos alapelveket mindenképpen magáévá tesz. Bár nem ez történt, Orosz­országnak most már végig kell mennie a megkezdett úton. (Folytatás az 1. oldalról.) „Nyolc év háborúskodás Iránnal, majd két év béke, most pedig ez. Bush és Thatcher háborút akar, hát megkapják” - morogta egy bagdadi boltos. Irakban ál­talában nem nagyon lelkesednek a ku­vaitiak iránt, kivált azért, mert az emírsé­get mesés gazdagságáról és hivalkodás­ra való hajlamáról ismerik leginkább. Ku- vait lerohanása előtt a hivatalos tömegtá­jékoztatás még tovább szította a gyűlöle­tet az emírség ellen, az iraki kormány az­zal vádolta meg Kuvaitot, hogy túlterme­lésével és ezáltal az olaj árának csökken­tésével tönkretette az iraki gazdaságot. A Baath-párti bagdadi kormánnyal szem­benállók közül is csak kevesen fogják fel úgy a kuvaiti válságot, hogy egy erős és hatalmas ország bekebelezett egy ki­csiny, gyenge államot. A gazdasági sérelmen túl az iraki elnök a közvélemény tudatába sulykolta, hogy a kuvaiti kérdés összekapcsolódik az egész közel-keleti problémával. Ezért számos iraki - köztük a képzett, közép- osztálybeli rétegek is - az Egyesült Álla­mok által vezetett katonai felvonulást az egész arab világgal, de különösen a palesztinbarát Irakkal szembeni nemzet­közi összeesküvésnek tekinti. Mindezek alapján az iraki lakosság úgy érzi, hogy hazafias, sőt testvéri kötelessége támo­gatni a háborút, amely - és ezzel is tisztá­ban vannak - könnyen kiterjedhet az egész térségre. Az embargó eredményeképpen az alapvető élelmiszerek árai az elmúlt há­rom hónap alatt megduplázódtak. A ke­nyér, a liszt, a sütőolaj, a bab, a cukor, a rizs, a szappan, a mosószer és a tea mind jegyre kaphatók, egyes árucikkekhez csak hosszú sorbanállás után lehet hoz­zájutni. A csirkehús azonban jegy nélkül is kapható, nyugati megfigyelők szerint ez részben a kuvaiti készletek elhurcolá­sának és az élő baromfi levágásának kö­szönhető. Hírek keringenek arról, hogy míg Szíria, Jordánia és Törökország be­tartja az embargót, Irán felől bejut némi áru Irakba. Hétfőn Prágában is megalakult az Ami- cus-kör, a cseh-magyar kulturális és ba­ráti kapcsolatok ápolásának műhelye. Mint Firon András, a budapesti Amicus- kör titkára elmondta, a cseh kormány százezer koronát bocsátott az újonnan létesült társaság rendelkezésére. A prágai és a budapesti Amicus-kör azt tervezi, hogy jövő tavasszal közös, negyedévenként megjelenő folyóiratot indít. Három évvel ezelőtt a kormány az élel­miszer-termelés növelése érdekében kampányt indított, most pedig elrendelte, hogy a megművelhető földek 80 százalé­kát vessék be búzával. A következő ara­tás azonban csak májusban várható, a gyümölcs- és a zöldségszezon pedig ha­marosan végetér. Megfigyelők szerint az élelmiszerkészletek januárig vagy feb­ruárig elegendőek csupán. Annak ellenére, hogy Irak normális esetben élelmiszer-szükségleteinek há­romnegyedét importálja és egymaga rendelkezik a világ olajkészleteinek mint­egy 20 százalékával, megfigyelők szerint az olaj és nem az élelem Irak gyenge pontja. Az országban szinte kizárólag csak olajból nyerik a főzéshez és a szállí­táshoz szükséges energiát, olajjal mű­ködnek az erőművek, és a hatalmas ka­tonai gépezet üzemanyagigénye is tete­mes. A nyersolajkészletek szinte kifogy­hatatlanok, a gondot az olaj finomítása okozza. A volt olajminiszter a finomításhoz szükséges adalékanyagokkal való spó­rolásra hivatkozva nemrég a benzinre is kiterjesztette a jegyrendszert. Mivel a szállításban emiatt súlyos akadályok ke­letkeztek, Szaddám feloldotta a jegy­rendszert és menesztette miniszterét, mondván: egyelőre bőven van adaléka­nyag. Megfigyelők azonban kétségbe vonják ezt, szerintük a benzinre beveze­tett jegyrendszernek a hangulatra gya­korolt katasztrofális hatása játszott sze­repet az iraki elnök döntésében. Az egyik elemző szerint a finomítók termelése 50 százalékkal csökkent az adalékanyagok és az alkatrészek hiánya miatt. Diplomáciai források szerint „a szank­ciók következtében Szaddám nem ren­delkezik a katonai felszerelésekhez szükséges alkatrészekkel sem, így hát csak rövid ideig lesz képes háborúzni. A válság tehát vagy hamarosan véget ér, vagy ha a háborúba Izrael is belesodró­dik, akkor az arabok Szaddám mellé áll­nak és figyelmen kívül hagyják az embar­gót. A prágai Amicus-kör vezetője Helena Nemcova, a cseh törvényhozás képvise­lője lett. A prágai magyar kulturális köz­pontban tartott alakuló gyűlésen jelen volt Dobossy László, a budapesti Ami­cus-kör díszelnöke - cseh-magyar kap­csolatok ápolásának „nagy öregje”, akit egyúttal nyolcvanadik születésnapja al­kalmából is köszöntöttek a jelenlévők -, valamint Varga György, Magyarország prágai nagykövete. Prágai Amicus-kör Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött (2.) Négerezés Ha hallgattál volna, bölcs marad­tál volna - tanítja a latin közmondás. A japán igazságügy-miniszter vél­hetően nem ismeri ennek az ázsiai megfelelőjét sem, mert egy razzia után - a tokiói éjszakai lokálok tájé­kán - azt nyilatkozta, hogy az már oly módon ellenőrizhetetlenné vált, „mint amennyire ellenőrizhetetlen Amerikában az a negyed, amelyet a négerek özönlenek el, és ahonnan a fehérek kénytelenek elmenekülni. A prostituáltak ugyanígy teszik tönkre ezt a környezetet”. A miniszter pech- jére néhány óra múlva már meg is érkezett az első válasz Amerikából, a Harlemből. A polgármester sajtó- konferencián szólította fel az ország lakóit a japán áruk bojkottjára. Tün­tető csoportok vonultak a japán képviseletek elé. Még a parlamént külügyi bizottsá­ga is foglalkozott az üggyel. A hon­atyák először a miniszter lemondá­sát követelték, majd a megfelelő el­lenlépésre szólították fel Bush elnö­köt. Tokióban az afrikai nagykövetek tiltakoztak. A minisztert célba vette, és tűz alatt tartotta a hazai sajtó, mire az nyílt levélben kért elnézést. Ezt azonban a japán parlament sem tar­totta elegendőnek, úgy vélték, dele­gációt kellene küldeni az amerikai feketék megkövetésére. Az esetről beszámoló hírügynökségi jelentés emlékeztet egy korábbi japán elszó­lásra: 1986-ban Nakaszone minisz­terelnök azt mondta, hogy az átlag­amerikai intelligenciája azért ala­csonyabb az átlagjapán intelligen­ciájánál, mert az amerikaiak között sok a színes bőrű. Következtetés: az igazságügy-miniszter azóta csak fe­lejtett. Magyarország egykori kisgazdapárti miniszterelnökének, Nagy Ferencnek egyéni sorsa tragikusan egybefonódik nemzetéével. Számkivetésben halt meg, fájdalmasan távol szülőföldjétől, az egyesült államokbeli, virginiai Herndon- ban, 1979. június 11 -érői 12-ére virradó­ra. Június 16-án temették... Emlékirata - amely az Európa Könyv­kiadó sorozatában a közeljövőben kerül az olvasó elé - krónika és mementó, sú­lyos történésekről tudósít. Ebből köz­lünk részleteket. Az ideiglenes kormány Mint már mondottam, a nemzetgyűlés­nek azért kellett sürgősen összeülnie, hogy meginduljon a magyar politikai élet, ehhez pedig kormányra is szükség volt. A felszabadított terület lakosságának kije­lentették, hogy az új kormányt a nemzet- gyűlés fogja megválasztani, és így az a nép akaratából születik meg. A nemzetgyűlés összehívásának ideje alatt már megindultak a tanácskozások a kormány tagjainak kijelölésére. A ta­nácskozásokon nem vett részt, de termé­szetesen belefolyt a Szovjet is, ha jól em­lékszem, valami Szuszajkov nevű tábor­nok, későbbi romániai ellenőrző bizott­sági elnök révén. Úgy határoztak, hogy a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kom­munista Párt és a Szociáldemokrata Párt két-kéttárcátXapnak a kormányban, míg a Nemzeti Parasztpártnak meg kell elé­gednie egy tárcával. De bevonnak ezen­kívül még öt, pártonkívüli embert is. A Kisgazdapárt részéről tárgyaló Vásáry István debreceni polgármester, Gyön­gyösi János és Balogh István hiába han­goztatták, hogy a Kisgazdapárt a legna­gyobb párt, tehát több tárcát kell kapnia, mint más pártoknak, a Kommunista Párt­nak és a Szovjetnek az volt a taktikája, hogy nem lehet még ismerni a pártok erőviszonyait, tehát csak az egyenlő elosztás lehet igazságos. Megállapodtak a kormányban részt vevők személyére is. Miniszterelnökké dálnoki Miklós Bélát jelölték, aki elsőnek pártolt át a Vörös Hadsereghez, amikor a Vörös Hadsereg átlépte a határt. Miklós Béla átállásának akkor nagy jelentőséget tulajdonított a Szovjet, sokat operált vele a szovjet rádió is, és így eléggé ismertté vált a magyar nép előtt. Sohasem politi­zált ugyan, és képességei sem a politika irányában fejlődtek ki, de az akkori fel­adatokra megfelelőnek látszott. Külügyminiszternek Gyöngyösi Já­nost, a Kisgazdapárt békéscsabai veze­tőjét hozták javaslatba. Gyöngyösi tanár­ember volt, aki azonban fiatal korában otthagyta ezt a pályát és könyvkereske­dést nyitott. Harcos, kitartó tagja volt a Kisgazdapártnak, több képviselő-vá­lasztáson elbukott a kormány nyílt terror­jával szemben. A pénzügyminiszteri állásra Vásáry Ist­vánt ajánlották, aki a háború alatti parla­menti ciklusban kisgazdapárti képviselő volt. Azelőtt is a debreceni polgármesteri széket töltötte be. Jó eszű, közigazgatási tájékozottsággal bíró, bátor ember volt Vásáry István, egy nagy debreceni gaz­dacsalád legidősebb férfi tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents