Tolnai Népújság, 1990. november (1. évfolyam, 178-203. szám)

1990-11-14 / 189. szám

1990. november 14. NÉPÚJSÁG 3 Tamási Az MSZP alelnöke a Pozsgay-ügyről A spanyol szocialisták feliratkoztak a támogatók közé (Folytatás az 1. oldalról.)- Váratlanul érintett ez a számomra meglehetősen elkeserítő bejelentés - ér­tékelte a történteket dr. Jánosi György. - Ugyanis attól tartottam, hogy mindez megzavarja majd az MSZP kongresszu­sának munkáját. Mindenki úgy készült, hogy ezen a rendezvényen személyi kér­dések nem kerülnek szóba, ám szeren­csére a kongresszus nagyobb zökkenő nélkül túltette magát ezen a problé­mán.- Véleménye szerint mi késztethette Pozsgay Imrét erre az elhatározásra?- Nos, a levélben hozzánk eljuttatott in­doklásából nem sok minden derül ki. A funkciókról való lemondás sokak számá­ra érthető és elfogadható volt, a pártból való kilépés viszont megütközést keltett. Pozsgay Imre helyzete valóban nagyon különösen alakult a tavasz óta. Rengeteg ütést kapott, ezek között jócskán akadtak övön aluli ütések is. Egyébként jelentős politikai személyiségét nem tudta igazán elfogadni sem az MDF sem az SZDSZ, az MSZP-n belül is fokozatosan vesztett a népszerűségéből, a vezetőségben is sok kérdésben magára maradt. Ennek elle­néré távozása érzékeny veszteség szá­munkra. S amit még nem láthatunk előre: bár Pozsgay Imre perifériális helyzetbe került a hazai közéletben, ám ez a megál­lapítás a külföldi viszonylatrendszerben nem igaz. Ez a tény még számos negativ következményt gyakorolhat a magyar politikai életre és az MSZP-re egyaránt. Külföldön ugyanis szinte töretlen Pozs­gay népszerűsége.- Említette, hogy a napokban befeje­ződött MSZP-kongresszus úrrá lett a Pozsgay-kérdésen. Miként fogalmazná meg a Siófokon tartott rendezvény lénye­gét?- Alapvetően két kérdést vitattunk meg, melynek eredményeként létrehoz­tunk egy modern, európai mércével mér­hető alapszabályt, illetve, ami még fonto­sabb, kialakítottuk az ugyancsak euró­painak nevezhető szocialista-szociálde­mokrata programunkat. Ennek az irány­vonalat és arculatot adó programnak a segítségével úgy vélem, hogy a Magyar Szocialista Párt végre felegyenesedhet és véget vethet a folytonos védekező ma­gatartásnak.- A kidolgozók között ott szerepel dr. Jánosi György neve is...- A programot Vitányi Ivánnal együtt szerkesztettük. Megpróbáltunk végre va­lóban irányt adni a politikai cselekvés­nek, mert ez a párt eddig önmaga körül forgott. A fő hangsúlyt a társadalom vé­delmi és önvédelmi mechanizmusainak a kiépítésére és erősítésére helyeztük. Akár a gazdaságról, akár a szociálpoliti­káról, akár a kultúráról van szó, végig kiérződik ebből a programról, hogy a ve­szélyeztetett, a hátrányos helyzetű réte­gek érdekeinek a képviseletét vállalja az MSZP, mind a parlamenti, mind az önkor­mányzati munkában.- Aggályként viszont felmerülhet, hogy érdekel-e egyáltalán manapság valakit az MSZP programja?- Ezzel a problémával nekünk is szem­be kellett nézni. Ezért ez a program alap­vetően a párttagság számára készült. Ha a tagság komolyan veszi a politikai sze­repét, akkor áttanulmányozva ezt a do­kumentumot, sok segítséget kap a mun­kájához.- Dr. Jánosi György nemrég tért vissza Spanyolországból, ahol az ottani szocia­lista párt vezetőivel találkozott. Milyen konkrét eredményeket hozott ez a láto­gatás?- Mindenekelőtt a meghívás tényével kezdeném, mert ez volt az első elvi támo­gatása a kormányzó Spanyol Szocialista Pártnak. A fővárosban, Madridban tartott kongresszuson a Szocialista Internacio- nálé pártjainak hatvan-hetven százaléka képviseltette magát. A hivatalos tárgyalá­sokon szó esett az MSZP felvételéről a Szocialista Internacionáléba, ezt a kérést a spanyol szocialisták támogatják. Bo­nyolítja a helyzetet, hogy a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Párt már tagja en­nek a szervezetnek, s egy országból csak akkor vehető fel két párt, ha egy­mást támogatják ebben a kérdésben. Egyébként a spanyolországi kongresz- szusra a magyar szociáldemokraták is meghívást kaptak, ők azonban nem je­lentek meg, így egyedül az MSZP képvi­selte hazánkat. - szeri ­A belügyminiszteri tárcára Erdei Feren­cet, a Parasztpárt tagját ajánlották. Ez az Er­dei a felszabadulás hónapjaiban egészen engedelmes eszközévé vált a kommunista politikának, nyugodtan bízhatták tehát rá a kommunisták a rendőrség irányítását, j A szociáldemokraták Valentiny Ágoston révén az igazságügyi tárcát kapták, míg Ta­kács Ferencet iparügyi miniszternek jelöl­ték. j A kommunisták a földművelési tárcához ragaszkodtak, és Nagy Imre nevű, Moszk­vát járt tagjukat jelölték erre az állásra. A földreform előestéjén érthető volt, hogy a kommunisták követelték földművelési tár­cát, mivel így az elkövetkező földosztást egészen a saját radikális elképzeléseik alapján vihették keresztül. Ezenkívül a ke­reskedelmi tárca lett a kommunistáké, amelynek élére ugyancsak egy moszkvai ágenset, Gábor Józsefet jelölték. Pártonkívüli emberként jelölték még a j népjóléti tárca jelöltjét, Molnár Eriket, akiről | azonban csakhamar kiderült, hogy régi kommunista, s a kommunisták az ő révén jutottak hozzá egy harmadik tárcához. ' A honvédelmi tárcára Vörös János tá- < bornokot, a közellátási tárcára pedig szin­tén egy tábornokot, Faragho Gábort aján- ' lották. A kultuszminiszteri tárcára grófTele- i ki Gézát jelölték, akivel már Moszkvában közölték, hogy feltétlenül részt kell vennie I az új kormányban, mert mártír apjának a neve jól cseng a magyar nép, de a többi európai népek fülében is. s Balogh István a miniszterelnökségi ál­lamtitkári állást szerezte meg magának, mi- \ vei jól tudta, hogy Miklós Béla mellett ennek az állásnak rendkívüli jelentősége lesz. A miniszterelnökségen fut össze a politika ‘ minden szála, s Balogh István különösen alkalmas volt arra, hogy ezeket a szálakat a maga kezébe vegye s legalább minden kérdésről megfelelően informáltassa ma- F gát. Amint már mondottam, úgy volt, hogy az ideiglenes kormányt a nemzetgyűlés vá­lasztja meg. Valójában azonban az történt, hogy a kormányt Moszkva nevezte ki. A pártok vezetői mára jelöléseknél figyelem­be vették a moszkvai politika szempontjait, majd a jelölések után a szovjet megbízottak elé terjesztették a kormány listáját. Csak azután vitték a nemzetgyűlés elé a kor­mány megválasztásának ügyét, amikor Moszkva már jóváhagyta az eléje terjesztett névsort. Az ideiglenes kormány szerepe megle­hetősen korlátozott volt az akkori viszonyok mellett. Ezen alig lehet csodálkozni. A kor­mány tagjainak a megszálló csapatok pa­rancsnoksága adott szállást, élelmet, sőt még ruházatot is. Az ideiglenes főváros, éppen úgy, mint a fölszabadított ország­rész minden más városa és faluja, tele volt orosz katonákkal. A közigazgatás felbom­lott. Közgazdasági élet nem volt. A külpoliti­ka abban merült ki, hogy napról napra ta­nácskozások folytak a megszálló csapatok parancsnokságával. Komoly és céltudatos munkát csak két miniszter tudott végezni: az egyik a földművelésügyi miniszter volt, aki akkor már a Szovjet utasítására lázasan dolgozott a földreformtervezeten, a másika belügyminiszter, aki a kommunisták utasí­tására szabad utat engedett a rendőrség szervezkedésének. Megpróbált még tevé­kenykedni a honvédelmi miniszter is, egy új honvédség megszervezése körül. Minden­ki érezte, hogy minél gyorsabban meg kell szerveződni legalább néhány hadosztály­nyi új hadseregnek, hogy azok még részt vehessenek Magyarország további részei­nek a felszabadításában és a németek vég­ső legyőzésében. Általános volt az a véle­mény, hogy ha az ideiglenes kormány ha­dat üzen Németországnak, akkor a had­üzenetet követni kell katonai akciónak is. Egyrészről Magyarországnak meg kell mu­tatnia, hogy népe eddig is őszintén kívánta laktanya Hatvan lakásért és a kantinért kell fizetni (Folytatás az 1. oldalról.) Tamási esetében is ez a jellemző, ez a helyzet. A kiürült laktanyában egy szovjet létesítésű, 60 lakásos, a Totév építette épület, meg a volt kantin költségeinek megtérítésére tartanak igényt az oro­szok. Az értékesítésre, amely a lakások mellett minden hátramaradt épületre vo­natkozik, az önkormányzat kezdeménye­zésére és egyetértésével a ZÁVHKI illeté­kes. A térítési kötelezettségnél maga­sabb eladási árban érdekelt az önkor­mányzat, mert egy részét visszatarthatja. Állami célkitűzés, hogy a lakások lakás­árszínvonalon keljenek el. Van egy másik lehetőség is, amikor közösségi célra, kórházként, vagy egyéb szociális rendeltetésre hasznosítják. Ilyenkor a vevő egy másik magyar költ­ségvetési szerv, és így nyilvánvaló, a vá­sárló ragaszkodik az eredeti értékhez. Ezzel a megoldással az önkormányzat­nak anyagi haszna nem lenne. Ha a kilá­tásokat nézzük - reálisan -, akkor el­mondhatjuk, a lakószínvonalon haszno­sítható épülethez nagyon sok katonai objektum társul, ezeknek a szociális ren­deltetésre igénybe vett lakóterületi hasz­nosítása kilátástalan. A legígéretesebb lehetőségnek, a leg­valószínűbbnek tűnik az egész épület- együttest és a teljes területet gazdasági célra eladni. Ebben az esetben a lakások a kibontakozó gazdasági tevékenység szolgálati lakásai lehetnének. Nagy sze­rencsének tudják be Tamásiban, ha egy olyan vevő jelentkezik - lehetőleg külföl­di -, akinek a fő értéket a viszonylag nagy terület, a laktanyán belüli szép úthálózat, a nagy kiterjedésű lebetonozott felületek - a volt járműcsarnokok - jelentik. Egy ilyen vállalkozó még jól hasznosíthatná raktárnak a volt katonai egyszintes épü­leteket. Három tehát a lehetőség, de hogy mi­kor, melyikkel él(nek) valaki(k), az a jövő titka. De jó lenne azt a titkot mielőbb fel­tárni.-él­a németek legyőzetését, másrészt meg kell szereznie a jogot ahhoz, hogy a többi le- győzöttekkel egyenlő félként vehessen részt a béketárgyaláson. Érzelmileg is könnyű lett volna a magyar hadsereget harcba vinni a németek ellen, mert hiszen egyetlen ország ellen sem har­colt volna olyan szívesen a magyar katona­ság, mint a nemzetiszocialista Németor­szág ellen. Technikailag is egyszerű lett volna a hadsereg megszervezése, mert a katonaság jó része ott volt akkor még az or­szág területén, nagy fogolytáborokban, ahol egyszerű lett volna őket felszerelni és az arcvonalba vinni. A Szovjet nem utasította el nyíltan Ma­gyarország háborús beavatkozásának a gondolatát, de később megismert módsze­reivel céltudatosan eltaktikázta. Későn jöt­tünk csak rá, hogy a Szovjet részéről ez egyáltalán nem hanyagság volt, hanem tervszerű eljárás. Egyrészről már akkor ar­ra gondolt hogy Magyarországot hátrá­nyos helyzetbe kell hozni a béketárgyalá­sokra, másrészt pedig nem akarta, hogy a Vörös Hadsereget szabad rablásában a magyar honvédség jelenléte akadályozza, mint ahogy akadályozta a román hadsereg Romániában és a bolgár hadsereg Bulgá­riában. Természetesen a nemzetgyűlés egyhangúlag „megválasztotta” a kormányt, minthogy aban az időben tájékozatlansága és összetétele miatt nem is tehetett egye­bet. Ezután elosztották még az államtitkári és a főispáni pozíciókat a pártok. Ekkor lett Kovács Béla belügyi államtitkár. Az állam- titkári állásoknak a Kommunista Párt kezé­ben volt komoly jelentősége. Más pártállá­sú, gyenge miniszterek mellé odatettek központi utasításra dolgozó, céltudatos kommunista államtitkárokat, akik a gyenge minisztereket irányítani tudták, és a Kom­munista Párt akaratát azoknál a tárcáknál is érvényesítették, amelyek látszólag nem voltak a kommunisták kezén. Kié lesz a vármegyeháza? Versenyben a megye és a város Dönt a vagyonátadó bizottság (Folytatás áz 1 oldalról.) Ezt jelzi egy kibontakozóban lévő vita Tolnában a vármegyeháza tulajdonlása körül. A Pollack Mihály által 1829-1833 között épített épület, amelynek nyugal­mat árasztó klasszicista homlokzata mö­gött a reformkori nemesség igazította Tolna vármegye dolgait, most Szekszárd önkormányzata és a még létre sem jött megyei önkormányzat - melynek érde­keit a megyei tanács védi - szeretné ma­gának tudni. Szekszárd polgármestere, Kocsis Imre Antal úgy véli: a város tudná méltó mó­don hasznosítani a patinás épületet és a két önkormányzat közül az fogja meg­szerezni, amelyik nagyobb erőt képvi­sel. Az épület azonban jelenleg a megyei tanács tulajdonában van, sőt ahogy dr. Farkas László, a megyei tanács megbí­zott vb-titkára elmondta megépítése óta a tágabb régió birtokolta. Márpedig a tör­vény szerint a megalakuló önkormányza­tok automatikusan megkapják jogelőd­jük tulajdonait. A vármegyeháza hovatartozása tehát nem politikai alku tárgya, hanem jogi kér­dés. Ebben pedig a vagyonátadó bizott­ság az illetékes, amelynek felállításáról törvény rendelkezik, de tagjait még nem jelölték ki. pi Mindennapjaink A vevő- Úgy gondolom, a kereskedelem­ben dolgozókat kéne megkérdezni, hogyan változtak meg a vásárlói szo­kások, miből mennyivel fogy kevesebb az élelmiszerboltokban, a hentesnél és sok egyéb helyen most, amikor egyre jogosabb az imádság sora: „A minden­napi kenyerünket add meg nekünk ma..." - közli régen látott ismerősöm gesztikulálva, majd ekképp morfondí­rozik.- Európai árak - Nyugatra gondolok -, szocialista bérek, infláció, heti rend­szerességgel jövő áremelések, és egyáltalán nem rózsás jövő. Az embe­rek tehetősebb része, azok, akik még nem csúsztak le a négymillió koldus közé, csak pénze kis hányadát hagyja meg, a többit elvásárolja, míg a szegé­nyek kuporgatják a semmit és megél­hetési gondokkal küszködnek.- Nézd - én naiv -, eddig azt hittem - vallja - majd gsökken az élvezeti cik­keket - szeszesitalt, cigarettát - fo­gyasztók száma, ám rájöttem, téved­tem. Egy idős bácsi mondta egyszer: eddig is megitta minden reggel a pálin­kát, ezután is megteszi. Csak szól előt­te a kocsmárosnak, öntse ki a vizet a féldecis „edényből" - magyarázza, majd újabb példát hoz.- Ma már még fizetés után sem kell a hosszú sorba a boltban beállni, mert nincs hosszú sor és egyre kevésbé telt a kosár. A minap láttam - fizetés után - egy piros gumicsizmás, gyűrött át­meneti kabátos, fejkendős asszonyt a pénztárnál. Négy üveg szalon sör, négy Symphonia, két kisebb papírba csomagolt „valami” és egy hatalmas csokimikutás „potom 90 forintos” árát ütötte be a pénztáros. Miközben az asszony a kopott, összekötött zseb­kendőjéből előkotorta a pénzt, 300 valahány forintot, magyarázta a pénztárosnak: a mikulást a fiamnak vettem, katona szegény és nagyon szereti az édességet... A többi áruról nem beszélt. Talán azért, mert éppen eleget mondott a ko­sár tartalma? (ékes) Lengyel Község Képviselő-testülete PÁLYÁZATOT HIRDET jegyzői állás betöltésére. PÁLYÁZAT! FELTÉTELEK: "- jogi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség és 2 éves államigazgatási gyakorlat,- tanácsakadémiai végzettség és legalább 5 évi szakirányú államigazgatási gyakorlat. A PÁLYÁZATNAK TARTALMAZNI KELL:- részletes önéletrajzot, : - végzettséget tanúsító okmányt Fizetés a hatályos jogszabály szerint. A pályázatot a polgármesternek címezve 1990. november 30-ig lehet benyújtani. Cím: 7184 Lengyel, polgármester. ­A Gemenc-Plast Részvénytársaság munkatársat keres technológus munkakörbe. Feltételek:- egyetemi vagy főiskolai végzettség (gépgyártás­technológia vagy vegy. gépész),- 1-2 éves ipari szakmai gyakorlat,- német, angol nyelvtudás előny. Jelentkezni Szekszárd, Palánki u. 6. sz. alatt lehet Telefon: 11-522 PÁLYÁZATI KIÍRÁS Tevel Község Önkormányzatának Képviselő-testülete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére. Az alkalmazás határozatlan időre szól. Pályázati feltételek:- jogi egyetemi vagy államigazgatási főiskolán szerzett végzettség,- legalább 2 éves államigazgatási gyakorlat. Pályázni részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajz és diplomamásolat benyújtásával lehet. A pályázatot a képviselő-testület bírálja él. Bérezés a hatályos jogszabály szerint. A pályázatot Tevel község polgármesterénél, a hirdetés megjelenését követő 30 napon belül lehet benyújtani. 7181 Tevel, Fő út 288. ,4/18) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents