Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-26 / 173. szám
' \ 1990. október 26. NÉPÚJSÁG 3 Mozik a nyugdíjrendszer Hogyan hozzunk autót Olaszországból? (II.) Kedvező előjelek után: kudarc Jellegzetes olasz autókereskedés. Új kocsik és szervizműhely bent, - az épület előtt (mellett, mögött) használt autók. Vasárnap reggel indultunk, gondolván, hogy estig elérünk a célunkig és hétfőn kezdhetjük az autókereskedéseket járni, kocsikat nézni, hiszen minél többet lát az ember, annál valószínűbb, hogy a neki legmegfelelőbbet megtalálja. A végcél a Milánótól kissé délre eső Pavia volt és úgy határoztunk, hogy a Raven- na-Bologna-Parma-Piacenza-Pavia közötti mintegy 200 km-es útvonalat járjuk végig nyitott szemmel. A vasárnapi hosszú út és a hétfői nézelődés reményteljes, jó hangulatban zajlott, első benyomásaink kedvezőek voltak. Úton-útfélen autókereskedések hívogattak bennünket és a kocsik árai is egész tűrhetőnek tűntek. Olaszországban meglepően sok a dízelautó, jó egyharmados arányt képviselnek a személygépkocsik között. Ez szerencsés körülmény, hiszen az olcsó hazai üzemeltetés miatt mi éppen ilyeneket kerestünk. Az NSZK-hoz hasonlóan itt is gyorsabban értéktelenednek a nagy autók, mint a kicsik. Jómagam például abban biztam, hogy egy Fiat linót, Renault 5-öst, Ford Fiestát, vagy ezekhez hasonló kiskocsit kapok olcsón, ám be kellett látnom, hogy erre nem sok esélyem van. Az egyik kereskedő azt mondta, hogy például a FiatUnók nagyon jó és népszerű autók, ezért magas az áruk használtan is. Valóban, a 4-5 éves linókat, típustól és állapottól függően általában 5-8 millió lira között kínálták, ami 6-10 ezer márkának felel meg. Fiat Ritmók, Regaták, Citroen BX-ek ennél olcsóbban is akadtak. Az átlagnál jelentősen olcsóbb kocsikat is fel lehet fedezni, főleg kisebb városok eldugottabb kereskedőinél. így láttunk például ötéves dízel Ritmót tökéletes állapotban, kevés kilométerrel 3,5 millió líráért, 5 éves dízel Regatát 4 millióért, 3 éves Renault 9 TD-t 3,8 millióért, 7 éves felújított (újnak látszó) dízel VW Golfot 3,5 millióért, 6 éves dízel Citroen BX-et 3 millióért, 6 éves 2500-as dízel Fiat Argentát 3 millióért. (Fia NSZK-márkára akarjuk átszámítani, körülbelül 730-cal kell osztani.) Flétfőn délelőtt tehát csak jártuk az autókereskedéseket, nézelődtünk, gyűjtöttük az információkat. Ez utóbbi egyébként nem is volt olyan egyszerű, mert a kiállított kocsikra sehol sem írják ki az árat. Úgy gondoltuk, hogy szerény angol tudásunk elegendő lesz az érdeklődéshez, azt valahogy természetesnek vettük, hogy az olaszok nagy része ért legalább egy kicsit angolul. Kiderült, hogy ez nem így van, a kereskedők többsége kizárólag olaszul beszél. Ilyenkor segített a mutogatás és a jegyzetfüzet: a számok önmagukért beszéltek. Meg kell jegyezni - mivel időnk nagy részét az utakon töltöttük - módunk volt tapasztalni, hogy milyen jól vezetnek az olaszok. A szabályokra nem sokat adnak, előznek például akkor is, ha jön szembe másik kocsi, vagy éppen záróvonal van, de csak akkor, ha ezt biztonságosan megtehetik, és elég széles hozzá az út. Nem hajtanak gyorsan, türelmesek és udvariasak a többi autóssal szemben. Nem hallottunk soha fékcsikorgást, káromkodást, türelmetlen dudálást és egész kinttartózkodásunk alatt egyetlen balesetet sem láttunk annak ellenére, bogy rettenetesen zsúfoltak az utak. Sokat vezetnek az olaszok, hiszeh a 3-4 éves használt kocsikban általában már 60-100 ezer kilométert mutat a számláló. Délután kényszerpihenőt kellett tartanunk, mert Olaszországban 12- től délután 3-ig minden bezár -, ez a szieszta ideje. A pihenő után Modena és Parma között Reggiónál találtunk egy olyan kocsit, amelyre rövid gondolkodás után Kálmán azt mondta: ezt megveszem. Egy 3 éves metallszürke Fiat Regata kombi volt turbódízel motorral, mindössze 4 millió líráért. Igaz, a bal első sárvédö- jén jó kéttenyérnyi rozsdás horpadás volt, de ezt olcsón, alkatrészigény nélkül ki lehetett volna javíttatni itthon. Ettől eltekintve tökéletes, újszerű állapotban volt az autó. A gyors döntés után a kereskedővel bevonultunk az irodába a papírokat elkészíteni. Megbeszéltük, hogy szereznek a kocsihoz javítófestéket, már elkészült a számla is, amikor kiderült, hogy mégsem lesz ez a vásárlás sima ügy. Úgy látszik, akkor döbbent rá a kereskedő, hogy mi ezt az autót ki akarjuk vinni az országból, ehhez viszont nem rendelkezett megfelelő okmányokkal. Erre azt mondta: várnunk kell tíz napot, ennyi idő alatt érkezik meg a kiviteli engedély. Ennyit persze nem várhattunk, így megpróbáltunk egyezkedni, valamilyen megoldást találni - ami nem volt könnyű, mert ez a kereskedő sem beszélt angolul - végül dolgunk végezetlen, autó nélkül kellett távoznunk. Az idő viszont alaposan elszállt ezzel, már sötétedett, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Paviáig és másnap reggel megnézzük, mit kínál az a két kereskedő, akinek van kapcsolata magyar kft-vel, így nyilván a kivitelre is felkészült. (Folytatjuk)- árki Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdijkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslatról bontakozott csak ki elsősorban jogértelmezési és részben politikai vita az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottságának csütörtöki ülésén. Ez a törvényjavaslat az egyes állami vezetők kiemelt nyugdíjainak, továbbá bizonyos kitüntetésekhez, elismerésekhez kapcsolódó nyugdíj-kiegészítéseknek a megszüntetését szolgálja. Akik eddig kiemelt nyugdíjban részesültek, jövő év január elsejétől az általános nyugdijszabá- lyok szerint megállapítandó nyugdijat kapnák majd. Nem, vagy csak külön kérel- mezési-igazolási eljárás után folyósítanák ettől az időponttól kezdve, a kitüntető címekkel eddig együtt járó nyugdíj-kiegészítéseket. Aki azonban igazolni tudja majd, hogy e kitüntetések bármelyikét tudományos munkássága, művészeti vagy sportteljesítménye elismeréséül kapta, a korábbi nyugdíj-kiegészítés összegének megfelelő pótlék illetheti meg. Meg kívánják szüntetni a nemzeti gondozási díj folyósítását is. Az eddigi nyugdíj-kiegészítés összegét pótlékként kapnák továbbra is - a javaslat szerint - a kiváló művész, a Népművészet mestere, az érdemes művész címmel, valamint a „Miniszterelnöki elismerés a nemzeti ellenállási mozgalomban és németellenes szabadságharcban szerzett érdemekért” kitüntetésben részesültek, a fegyveres harcban partizánként részt vett magyar állampolgárok, valamint az olimpiai játékok aranyérmesei. A bizottság szocialista párti képviselői az igazolási eljárást tartották aggályosnak, pontosabban annak utólagos elbírálását hogy a kitüntetett politikai, avagy szakmai szempontok alapján kapta-e az elismerését Véleményük szerint ez az eljárás vagy formálissá válik, vagy személyiségi jogokat sérthet, előfordulhat hogy embereket indokolatlanul megsértenek, megaláznak. Mások a törvényjavaslatban -megjelölt határidőkkel nem voltak kibékülve. A testület megfogalmazott néhány módosító javaslatot is. A Bonyhádi Cipőgyár vállalati tanácsa pályázatot hirdet igazgatói munkakör betöltésére. Az igazgatót a vállalati tanács 5 évre választja. A Bonyhádi Cipőgyár „B” kategóriás vállalat, tevékenységi köre: bőr felsőrészű férfi-, női- és gyermekcipők gyártása. Az igazgató főbb feladatai: A vállalati stratégia kialakítása és megválasztása, a vállalat tevékénységének és gazdálkodásának fejlesztése, a nyereséges működés biztosítása, a vállalat versenyképességének növelése, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodás megteremtése, a vállalati irányítás szervezeti és érdekeltségi rendszerének fejlesztése, korszerűsítése. Az alkalmazás feltételei:- egyetemi vagy főiskolai végzettség,- legalább 10 év szakmai, 5 évi vezetői gyakorlat,- határozott, eredménycentrikus, menedzser típusú vezető pályázatát várjuk. Előny: német vagy angol nyelv tárgyalóképes ismerete. Bérezés: megegyezés szerint a vonatkozó jogszabályok alapján. A pályázat tartalmazza a pályázó részletes önéletrajzát, iskolai végzettségét, szakképzettségét tanúsító okirat másolatát; eddigi munkaköreinek és tevékenységének felsorolását, fizetési igényét. 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát, vezetői és szakmai elképzeléseit a vállalat követendő gazdasági stratégiájára vonatkozóan. A pályázat beküldési határideje: 1990. október 30. A pályázatot a következő címre küldjék: Bonyhádi Cipőgyár személyzeti osztályvezető 7150 Bonyád, Dózsa Gy. u. 4-6. A pályázatról részletes felvilágosítást ad Cseke Györgyné főkönyvelő (telefonszáma: 74-51-211). A borítékra írják rá: „Pályázat”. A vállalati tanács a pályázatokat bizalmasan kezeli, az eredményről minden pályázót írásban értesít. (280) A társadalombiztosítási igazgatóságtól megtudtuk: Megyénkben nincs „szégyenlistás” Meglehetősen nagy visszhangot váltott ki a Társadalombiztosítási Főigazgatóság azon terve, miszerint rendszeres időközönként a napilapokon keresztül nyilvánosságra hozza a nagy összegekkel tartozók névsorát. (A Vállalkozók Országos Szövetsége például előzetes feljelentést tett rágalmazás címén a Legfőbb Ügyészségnél, „ismeretlen tettes” ellen.) Milyen hatással volt megyénk munkáltatóira a „szégyenlista” ígérete? - tettük fel a kérdést Zsók Antalnak, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatóhelyettesének.- Elöljáróban elmondanám, nálunk egyelőre senkinek a nevét nem tesszük közzé azon egyszerű oknál fogva, mert nincs olyan adósunk, aki a kritériumoknak „megfelelne”. Ugyanis több feltételnek kell megfelelni (illetve nem megfelelni) ahhoz, hogy erre az intézkedésre sor kerüljön. Nevezetesen: a tartozás összege több mint egymillió forint kell hogy legyen, a tartozás az öthavi járulék előírásait meg kell hogy haladja, a szégyenlistára kerülnek azok, akik az előbbiek ki- egyenlítésére nem tettek intézkedést, vagyis a fizetési szándékuk nem dokumentálható, valamint a tartós fizetésképtelenség szabályai szerint a munkáltatóval szemben a felszámolási eljárás megindítása jogszerű. Megyénkben hét munkáltatót fenyegetett a veszélye annak, hogy a nyilvánosság elé kerül, de mindannyian megtették a megfelelő intézkedéseket - befizették a pénzt. Érdekességként: néhányan meglepően magas összeget fizettek be, továbbá az egyik munkáltató megígérte, hogy a tartós betétből rendezi hátralékát. Itt jegyezném meg, miszerint az aszálykárosult téeszek december végéig havi két százalék késedelmi pótlék terhe mellett fizetési halasztást élveznek, ha kérik.- Tolnában milyen nagyságrendű ösz- szeg szerepel a tartozás rovatban?- Országos szinten 18,7 milliárd, míg a megyében - szeptember 30-i adatok szerint - 111 millió forint a kintlévőségünk. Ez szerencsére messze az országos átlag alatt marad, talán azért, mert itt nincs annyi súlyos anyagi gondokkal küszködő vállalat. Ennek ellenére augusztus-szeptember időszakban 22 millióval nőtt az adósságállomány.- Véleménye szerint az, hogy a vállalatok neve szerepel a lapokban, megtette a hatását?- Igen. Úgy gondolom, ezzel javulni fog a munkáltatók fizetési fegyelme. És tulajdonképpen ez a célja az egésznek...- kz Tudományos ülés Dombóváron Egy új emlékérem első állomása Tegnap délelőtt Dombóváron, a városháza dísztermében tartott tudományos ülést a Magyar Radiológusok Társasága, hogy tisztelegjen a radiológia nemzetközileg is elismert hazai úttörőjének, az 1977-ben elhunyt dr. Ratkóczy Nándornak emléke előtt. Ezúttal azonban más célja is volt az országosan ezeregyne- hány tagot számláló társaság szakmai eszmecserét kínáló találkozójának, lévén, hogy az idén alapított Ratkóczy-em- lékérem átadására először most és itt került sor. A Marubeni-Hitachi és Nicodem cég támogatásával megrendezett tudományos ülés vendégeit házigazdaként dr. Hajós Károly, a városi kórház igazgatója köszöntötte, majd dr. Kuhn Endre, a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora nyitotta meg az ütés elnökeként a tanácskozást. Ezt követően dr. Irtó István, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora emlékezett dr. Ratkóczy Nándor életművére, mely máig alapja annak a fejlődésnek, mely a radiológiát - a röntgen, valamint radioaktiv sugárzások orvosi felhasználásával foglalkozó tudományágat - az orvoslás napjainkban is hatalmas léptekkel haladó szakosodásának folyamatában a nélkülözhetetlenség rangjára emelte. Az emlékbeszéd elhangzása után a Magyar Radiológusok Társaságának elnöke dr. Horváth Ferenc, a SOTE professzora elismerő szavak kíséretében nyújtotta át a Ratkóczy-emlékérmet dr. Horváth Lajosnak, a dombóvári kórház röntgenosztálya főorvosának, aki 1976 óta tagja a társaság elnökségének. Mint azt Horváth professzor elmondotta, a társaság célja az emlékplakett alapításával, évenkénti kiadásával az, hogy elismerje egy-egy év kiemelkedő röntge- nes alkotását, de célja az is, hogy életművet ismerjen el egy olyan szakmában, aminek eredményei a gyógyítás szolgálatában kimagaslóan hasznosulnak, ám rendszerint mégis rejtve maradnak. Részben talán utóbbival magyarázható, hogy a Magyar Radiológusok Társaságának tudományos ülésein - mint ez most is érvényesült - a szakma nemcsak népes, hanem exkluzív megjelenést is tanúsít. A tanácskozás széksoraiban ott láthattuk a radiológia hazai prominenseit, mellettük a megyei szakfőorvosokat, de főváros és a vidék kórház-rendelőintézeti egységeiben dolgozó radiológusokat is. A megemlékezés és az emlékplakett átadása után a kitüntetett, dr. Horváth Lajos tartott méltán nagy érdeklődést keltő előadást a vastagbél nem daganatos betegségeinek röntgendiagnosztikájáról, így az ünnepi alkalom alkalma lett a társaság tevékenységét alkotó tudományos eszmecserének is.- li -
