Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)

1990-10-26 / 173. szám

' \ 1990. október 26. NÉPÚJSÁG 3 Mozik a nyugdíjrendszer Hogyan hozzunk autót Olaszországból? (II.) Kedvező előjelek után: kudarc Jellegzetes olasz autókereskedés. Új kocsik és szervizműhely bent, - az épület előtt (mellett, mögött) használt autók. Vasárnap reggel indultunk, gon­dolván, hogy estig elérünk a célun­kig és hétfőn kezdhetjük az autóke­reskedéseket járni, kocsikat nézni, hiszen minél többet lát az ember, an­nál valószínűbb, hogy a neki leg­megfelelőbbet megtalálja. A végcél a Milánótól kissé délre eső Pavia volt és úgy határoztunk, hogy a Raven- na-Bologna-Parma-Piacenza-Pavia közötti mintegy 200 km-es útvonalat járjuk végig nyitott szemmel. A vasár­napi hosszú út és a hétfői nézelődés reményteljes, jó hangulatban zajlott, első benyomásaink kedvezőek vol­tak. Úton-útfélen autókereskedések hívogattak bennünket és a kocsik árai is egész tűrhetőnek tűntek. Olaszországban meglepően sok a dízelautó, jó egyharmados arányt képviselnek a személygépkocsik között. Ez szerencsés körülmény, hiszen az olcsó hazai üzemeltetés miatt mi éppen ilyeneket kerestünk. Az NSZK-hoz hasonlóan itt is gyor­sabban értéktelenednek a nagy au­tók, mint a kicsik. Jómagam például abban biztam, hogy egy Fiat linót, Renault 5-öst, Ford Fiestát, vagy ezekhez hasonló kiskocsit kapok ol­csón, ám be kellett látnom, hogy erre nem sok esélyem van. Az egyik ke­reskedő azt mondta, hogy például a FiatUnók nagyon jó és népszerű au­tók, ezért magas az áruk használtan is. Valóban, a 4-5 éves linókat, tí­pustól és állapottól függően általá­ban 5-8 millió lira között kínálták, ami 6-10 ezer márkának felel meg. Fiat Ritmók, Regaták, Citroen BX-ek en­nél olcsóbban is akadtak. Az átlagnál jelentősen olcsóbb ko­csikat is fel lehet fedezni, főleg ki­sebb városok eldugottabb kereske­dőinél. így láttunk például ötéves dí­zel Ritmót tökéletes állapotban, ke­vés kilométerrel 3,5 millió líráért, 5 éves dízel Regatát 4 millióért, 3 éves Renault 9 TD-t 3,8 millióért, 7 éves felújított (újnak látszó) dízel VW Gol­fot 3,5 millióért, 6 éves dízel Citroen BX-et 3 millióért, 6 éves 2500-as dí­zel Fiat Argentát 3 millióért. (Fia NSZK-márkára akarjuk átszámítani, körülbelül 730-cal kell osztani.) Flétfőn délelőtt tehát csak jártuk az autókereskedéseket, nézelődtünk, gyűjtöttük az információkat. Ez utób­bi egyébként nem is volt olyan egy­szerű, mert a kiállított kocsikra sehol sem írják ki az árat. Úgy gondoltuk, hogy szerény angol tudásunk ele­gendő lesz az érdeklődéshez, azt valahogy természetesnek vettük, hogy az olaszok nagy része ért leg­alább egy kicsit angolul. Kiderült, hogy ez nem így van, a kereskedők többsége kizárólag olaszul beszél. Ilyenkor segített a mutogatás és a jegyzetfüzet: a számok önmagukért beszéltek. Meg kell jegyezni - mivel időnk nagy részét az utakon töltöttük - mó­dunk volt tapasztalni, hogy milyen jól vezetnek az olaszok. A szabályokra nem sokat adnak, előznek például akkor is, ha jön szembe másik kocsi, vagy éppen záróvonal van, de csak akkor, ha ezt biztonságosan megte­hetik, és elég széles hozzá az út. Nem hajtanak gyorsan, türelmesek és udvariasak a többi autóssal szemben. Nem hallottunk soha fék­csikorgást, káromkodást, türelmet­len dudálást és egész kinttartózko­dásunk alatt egyetlen balesetet sem láttunk annak ellenére, bogy rettene­tesen zsúfoltak az utak. Sokat vezet­nek az olaszok, hiszeh a 3-4 éves használt kocsikban általában már 60-100 ezer kilométert mutat a számláló. Délután kényszerpihenőt kellett tartanunk, mert Olaszországban 12- től délután 3-ig minden bezár -, ez a szieszta ideje. A pihenő után Mode­na és Parma között Reggiónál talál­tunk egy olyan kocsit, amelyre rövid gondolkodás után Kálmán azt mondta: ezt megveszem. Egy 3 éves metallszürke Fiat Regata kombi volt turbódízel motorral, mindössze 4 millió líráért. Igaz, a bal első sárvédö- jén jó kéttenyérnyi rozsdás horpa­dás volt, de ezt olcsón, alkatrész­igény nélkül ki lehetett volna javíttatni itthon. Ettől eltekintve tökéletes, új­szerű állapotban volt az autó. A gyors döntés után a kereskedő­vel bevonultunk az irodába a papíro­kat elkészíteni. Megbeszéltük, hogy szereznek a kocsihoz javítófestéket, már elkészült a számla is, amikor ki­derült, hogy mégsem lesz ez a vásár­lás sima ügy. Úgy látszik, akkor döb­bent rá a kereskedő, hogy mi ezt az autót ki akarjuk vinni az országból, ehhez viszont nem rendelkezett megfelelő okmányokkal. Erre azt mondta: várnunk kell tíz napot, ennyi idő alatt érkezik meg a kiviteli enge­dély. Ennyit persze nem várhattunk, így megpróbáltunk egyezkedni, va­lamilyen megoldást találni - ami nem volt könnyű, mert ez a kereskedő sem beszélt angolul - végül dolgunk végezetlen, autó nélkül kellett távoz­nunk. Az idő viszont alaposan elszállt ezzel, már sötétedett, ezért úgy dön­töttünk, hogy elmegyünk Paviáig és másnap reggel megnézzük, mit kínál az a két kereskedő, akinek van kap­csolata magyar kft-vel, így nyilván a kivitelre is felkészült. (Folytatjuk)- árki ­Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, il­letőleg egyes nyugdijkiegészítések meg­szüntetéséről szóló törvényjavaslatról bon­takozott csak ki elsősorban jogértelmezési és részben politikai vita az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igaz­ságügyi Bizottságának csütörtöki ülésén. Ez a törvényjavaslat az egyes állami ve­zetők kiemelt nyugdíjainak, továbbá bizo­nyos kitüntetésekhez, elismerésekhez kapcsolódó nyugdíj-kiegészítéseknek a megszüntetését szolgálja. Akik eddig ki­emelt nyugdíjban részesültek, jövő év január elsejétől az általános nyugdijszabá- lyok szerint megállapítandó nyugdijat kapnák majd. Nem, vagy csak külön kérel- mezési-igazolási eljárás után folyósítanák ettől az időponttól kezdve, a kitüntető cí­mekkel eddig együtt járó nyugdíj-kiegészí­téseket. Aki azonban igazolni tudja majd, hogy e kitüntetések bármelyikét tudomá­nyos munkássága, művészeti vagy sport­teljesítménye elismeréséül kapta, a koráb­bi nyugdíj-kiegészítés összegének megfe­lelő pótlék illetheti meg. Meg kívánják szüntetni a nemzeti gondozási díj folyósítá­sát is. Az eddigi nyugdíj-kiegészítés össze­gét pótlékként kapnák továbbra is - a ja­vaslat szerint - a kiváló művész, a Népmű­vészet mestere, az érdemes művész címmel, valamint a „Miniszterelnöki elisme­rés a nemzeti ellenállási mozgalomban és németellenes szabadságharcban szerzett érdemekért” kitüntetésben részesültek, a fegyveres harcban partizánként részt vett magyar állampolgárok, valamint az olimpiai játékok aranyérmesei. A bizottság szocialista párti képviselői az igazolási eljárást tartották aggályosnak, pontosabban annak utólagos elbírálását hogy a kitüntetett politikai, avagy szakmai szempontok alapján kapta-e az elismeré­sét Véleményük szerint ez az eljárás vagy formálissá válik, vagy személyiségi jogokat sérthet, előfordulhat hogy embereket in­dokolatlanul megsértenek, megaláznak. Mások a törvényjavaslatban -megjelölt határidőkkel nem voltak kibékülve. A testü­let megfogalmazott néhány módosító ja­vaslatot is. A Bonyhádi Cipőgyár vállalati tanácsa pályázatot hirdet igazgatói munkakör betöltésére. Az igazgatót a vállalati tanács 5 évre választja. A Bonyhádi Cipőgyár „B” kategóriás vállalat, tevékenységi köre: bőr felsőrészű férfi-, női- és gyermekcipők gyártása. Az igazgató főbb feladatai: A vállalati stratégia kialakítása és megválasztása, a vállalat tevékénységének és gazdálkodásának fejlesztése, a nyereséges működés biztosítása, a vállalat versenyképességének növelése, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodás megteremtése, a vállalati irányítás szervezeti és érdekeltségi rendszerének fejlesztése, korszerűsítése. Az alkalmazás feltételei:- egyetemi vagy főiskolai végzettség,- legalább 10 év szakmai, 5 évi vezetői gyakorlat,- határozott, eredménycentrikus, menedzser típusú vezető pályázatát várjuk. Előny: német vagy angol nyelv tárgyalóképes ismerete. Bérezés: megegyezés szerint a vonatkozó jogszabályok alapján. A pályázat tartalmazza a pályázó részletes önéletrajzát, iskolai végzettségét, szakképzettségét tanúsító okirat másolatát; eddigi munkaköreinek és tevékenységének felsorolását, fizetési igényét. 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát, vezetői és szakmai elképzeléseit a vállalat követendő gazdasági stratégiájára vonatkozóan. A pályázat beküldési határideje: 1990. október 30. A pályázatot a következő címre küldjék: Bonyhádi Cipőgyár személyzeti osztályvezető 7150 Bonyád, Dózsa Gy. u. 4-6. A pályázatról részletes felvilágosítást ad Cseke Györgyné főkönyvelő (telefonszáma: 74-51-211). A borítékra írják rá: „Pályázat”. A vállalati tanács a pályázatokat bizalmasan kezeli, az eredményről minden pályázót írásban értesít. (280) A társadalombiztosítási igazgatóságtól megtudtuk: Megyénkben nincs „szégyenlistás” Meglehetősen nagy visszhangot vál­tott ki a Társadalombiztosítási Főigazga­tóság azon terve, miszerint rendszeres időközönként a napilapokon keresztül nyilvánosságra hozza a nagy összegek­kel tartozók névsorát. (A Vállalkozók Or­szágos Szövetsége például előzetes fel­jelentést tett rágalmazás címén a Leg­főbb Ügyészségnél, „ismeretlen tettes” ellen.) Milyen hatással volt megyénk munkáltatóira a „szégyenlista” ígérete? - tettük fel a kérdést Zsók Antalnak, a me­gyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatóhelyettesének.- Elöljáróban elmondanám, nálunk egyelőre senkinek a nevét nem tesszük közzé azon egyszerű oknál fogva, mert nincs olyan adósunk, aki a kritériumok­nak „megfelelne”. Ugyanis több feltétel­nek kell megfelelni (illetve nem megfelel­ni) ahhoz, hogy erre az intézkedésre sor kerüljön. Nevezetesen: a tartozás össze­ge több mint egymillió forint kell hogy legyen, a tartozás az öthavi járulék előírá­sait meg kell hogy haladja, a szégyenlis­tára kerülnek azok, akik az előbbiek ki- egyenlítésére nem tettek intézkedést, vagyis a fizetési szándékuk nem doku­mentálható, valamint a tartós fizetéskép­telenség szabályai szerint a munkáltató­val szemben a felszámolási eljárás meg­indítása jogszerű. Megyénkben hét mun­káltatót fenyegetett a veszélye annak, hogy a nyilvánosság elé kerül, de mind­annyian megtették a megfelelő intézke­déseket - befizették a pénzt. Érdekes­ségként: néhányan meglepően magas összeget fizettek be, továbbá az egyik munkáltató megígérte, hogy a tartós be­tétből rendezi hátralékát. Itt jegyezném meg, miszerint az aszálykárosult téeszek december végéig havi két százalék kése­delmi pótlék terhe mellett fizetési halasz­tást élveznek, ha kérik.- Tolnában milyen nagyságrendű ösz- szeg szerepel a tartozás rovatban?- Országos szinten 18,7 milliárd, míg a megyében - szeptember 30-i adatok szerint - 111 millió forint a kintlévősé­günk. Ez szerencsére messze az orszá­gos átlag alatt marad, talán azért, mert itt nincs annyi súlyos anyagi gondokkal küszködő vállalat. Ennek ellenére au­gusztus-szeptember időszakban 22 mil­lióval nőtt az adósságállomány.- Véleménye szerint az, hogy a vállala­tok neve szerepel a lapokban, megtette a hatását?- Igen. Úgy gondolom, ezzel javulni fog a munkáltatók fizetési fegyelme. És tulajdonképpen ez a célja az egész­nek...- kz ­Tudományos ülés Dombóváron Egy új emlékérem első állomása Tegnap délelőtt Dombóváron, a város­háza dísztermében tartott tudományos ülést a Magyar Radiológusok Társasága, hogy tisztelegjen a radiológia nemzetkö­zileg is elismert hazai úttörőjének, az 1977-ben elhunyt dr. Ratkóczy Nándor­nak emléke előtt. Ezúttal azonban más célja is volt az országosan ezeregyne- hány tagot számláló társaság szakmai eszmecserét kínáló találkozójának, lé­vén, hogy az idén alapított Ratkóczy-em- lékérem átadására először most és itt ke­rült sor. A Marubeni-Hitachi és Nicodem cég támogatásával megrendezett tudomá­nyos ülés vendégeit házigazdaként dr. Hajós Károly, a városi kórház igazgatója köszöntötte, majd dr. Kuhn Endre, a Pé­csi Orvostudományi Egyetem professzo­ra nyitotta meg az ütés elnökeként a ta­nácskozást. Ezt követően dr. Irtó István, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora emlékezett dr. Ratkóczy Nándor életművére, mely máig alapja an­nak a fejlődésnek, mely a radiológiát - a röntgen, valamint radioaktiv sugárzá­sok orvosi felhasználásával foglalkozó tudományágat - az orvoslás napjaink­ban is hatalmas léptekkel haladó szako­sodásának folyamatában a nélkülözhe­tetlenség rangjára emelte. Az emlékbeszéd elhangzása után a Magyar Radiológusok Társaságának el­nöke dr. Horváth Ferenc, a SOTE pro­fesszora elismerő szavak kíséretében nyújtotta át a Ratkóczy-emlékérmet dr. Horváth Lajosnak, a dombóvári kórház röntgenosztálya főorvosának, aki 1976 óta tagja a társaság elnökségének. Mint azt Horváth professzor elmondot­ta, a társaság célja az emlékplakett alapí­tásával, évenkénti kiadásával az, hogy elismerje egy-egy év kiemelkedő röntge- nes alkotását, de célja az is, hogy életművet ismerjen el egy olyan szakmá­ban, aminek eredményei a gyógyítás szolgálatában kimagaslóan hasznosul­nak, ám rendszerint mégis rejtve marad­nak. Részben talán utóbbival magyarázha­tó, hogy a Magyar Radiológusok Társa­ságának tudományos ülésein - mint ez most is érvényesült - a szakma nemcsak népes, hanem exkluzív megjelenést is ta­núsít. A tanácskozás széksoraiban ott láthattuk a radiológia hazai prominen­seit, mellettük a megyei szakfőorvosokat, de főváros és a vidék kórház-rendelőin­tézeti egységeiben dolgozó radiológuso­kat is. A megemlékezés és az emlékplakett átadása után a kitüntetett, dr. Horváth La­jos tartott méltán nagy érdeklődést keltő előadást a vastagbél nem daganatos be­tegségeinek röntgendiagnosztikájáról, így az ünnepi alkalom alkalma lett a tár­saság tevékenységét alkotó tudományos eszmecserének is.- li -

Next

/
Thumbnails
Contents