Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-26 / 173. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. október 26. E heti okoskodásunk 9. Az igazi pénz nem boldogít! (Egy pénzhamisító.) Az ég drágaköve vakító sugarakat lövellt a vízre, földre, levegőbe, na meg a strandolók hipóreklámra emlékeztető bőrszínére, minek utána vagy leégett, vagy még a négerek is elfogadhatónak találták testszínét. A strandon mindenféle népség volt. Kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, magasak és alacsonyak, soványak és kövérek, férfiak és nők, hosszú hajúak és kopaszok, szőrösek és csupaszok, egyszóval mindenki, aki számításba jöhet egy meleg nyári délután. E furcsa népség közt elvegyülve napoztam én is a barátnőmmel. Be voltunk kenve napolajjal, nehogy véletlenül valami rosszat csináljon a bőrünkkel a nap. Úgy néztünk ki, mint két olajoshal, akiket most vettek ki a kon- zervből és már csak arra várnak, hogy valaki megegye őket. Arra bizony várhattunk, ugyanis egy fiú sem volt igazán kedvünkre való. Volt ugyan ott egy pár, aki igazán tetszett volna, csakhogy azokkal rendszerint úgy jártunk, mint amikor bemegyünk egy vendéglőbe és az asztallapokra sorban ki van rakva az az elutasító cédula: FOGLALT. így tehát korgó gyomorral, éhesen távoztunk az ilyen fiúktól. Pedig Isten a megmondhatója, mi nem akartunk rosszat tőlük. Egyszerűen csak ismerkedni. Tovább mustrálgattuk a választékot, de sajnos nem tudtunk megegyezni a barátnőmmel. Aki nekem tetszett, az neki nem, és fordítva. Hát igen! ízlések és pofonok! így inkább csendben maradtunk, s szótlanul vizs- gálgattuk az árukészletet. Olyanok voltunk, mint két vevő az ékszerüzletben, akik minden egyes darabot felpróbálnak, megvizsgálnak, s ha nem találják szépnek vagy igazinak, akkor félredobják. Széjjelnéztem a parton, a vízben, még a levegőben is, hátha egy sárkányrepülőn találom meg szivem lovagját, de csak az ég juhásza kacsintott le rám bárányfelhőivel. Csalódott képpel néztem vissza a partra és'ekkor megláttam őt. Ő, bocsánat! ÖT! És még egyszer ÖT! Mintha álom lenne az egész! Magas volt, izmos, vállas, jóképű, szőke és kék szemű (persze ezt csak később vettem észre). Megböktem a barátnőm kezét, aki már letett a fiúk bámulásáról, helyette inkább Robin Cook-ot választotta. Kérdőn nézett rám, hogy „tán a villám csapott be, vagy hetesem van a lottón?” „Nem, nem. Odanézz!” - mondtam neki izgatottan, mire ő elkezdte vizsgálgatni. Olyannyira, hogy szinte már ott is meztelen volt, ahol nem kellene. Elkezdtünk vitázni, hogy magyar lehet-e vagy külföldi. Én a magyar mellett döntöttem, a barátnőm persze az ellenkezőjét állította. Úgy gondoltam, kiderítem. Ez ne legyen vita tárgya! Feláldozom magam az ügyért! Barátnőm együttérzően nézett rám, mintha azt akarná mondani: „Nem muszáj, ha nem akarod! Igazán!” De én már eltökéltem magam. Lesz ami lesz, belevetem magam a végzetbe! Elindultam tehát felé, mint aki mágnest nyelt és ö lenne a csavar, amihez hozzá akarok ragadni. Istenem, most segíts! Milyen dolog az, hogy csak úgy odamegyek egy ismeretlenhez és megszólítom, csak azért, mert meg akarok vele ismerkedni. Hiszen én lány vagyok! Még há fiú lennék, elmenne a dolog! Aztán eszembe jutott, hogy a régi időkben is kezdeményeztek a hölgyek. Csak leejtették zsebkendőjüket - jelezve az érintett férfinak, hogy vegye fel, mert meg szeretnék ismerni - s közben csábosán mosolyogtak rá, hogy az illető vajnak képzelje magát és elolvadjon. Eltökélten indultam tehát tovább. Bátraké a győzelem! Odaértem. Leültem mellé és ránéztem. Ö pedig, mint aki azt kérdezné tőlem „Mit akarsz” visszanézett rám.- Helló! - mondtam neki kissé zavartan.- Helló! - vágta rá. Nem tudom miért, de nem magyarul kérdeztem őt tovább, hanem minden idegen- nyelv-tudásomat elővéve kérdeztem meg, hogy- Sprechen du Deutsch? Erre ő csak megrázta a fejét mint akinek nincs nyelve. Angolul kérdeztem tovább.- Do you speak English? Ö megint csak a fejét rázta. Sajnos több nyelven nem tudtam megkérdezni, ezért csalódottan megszólaltam.- A fenébe most mit kérdezzek tőled? ö bután nézett rám, mintha csak azt kérdeztem volna, hogy miért született meg. Elkezdtem tehát kézzel-lábbal mutogatni és tagoltan beszélni.- Én Timi vagyok. És te? - mutattam magamra, majd őrá.- Zsozsó - válaszolt én pedig megköny- nyebbültem, hogy legalább eddig eljutottam. Ezután tovább mutogattam és feltettem egy csomó kérdést Volt amire nem válaszolt volt amire igen, de azt is csak mutogatva. Egy kukkot sem szólt Ki akartam tudakolni, hogy milyen nemzetiségű. Beszéltem neki magyarul, németül, angolul (sőt még ahogy tudtam oroszul is), de nem volt eredmény. Mutogattam neki kézzel, lábbal, síppal, dobbal, nádihegedűvel, de csak az lett a vége, hogy negyed óra elmúltával sem tudtam meg róla semmit. Már feladtam minden reményt mikor odajött hozzá egy tíz év körüli kölyök és azt mondta: „Gyere Zsolti, megyünk haza!” A fiú erre pedig azt válaszolta: „Oké, mindjárt”. A kölyök eltűnt- Te magyar vagy? - kérdeztem.- Igen.- És miért nem mondtad már a legelején? - tudakoltam kissé felháborodottan.- Hát nem kérdezted. Akkor meg minek mondjam? Én csak ültem és néztem magam elé. Már negyed órája szenvedek, hogy különböző módon megértessem vele a mondó- kámat és tessék! Magyar! Döbbenten néztem rá. Jól átvert a nyomorult!- De azért nincs harag, ugye? - nézett le rám égszínkék szemeivel. Én kissé zavartan mondtam: „Nincs”. Aztán bemutatkozott és azt mondta, szeretne velem másnap találkozni. Megbeszéltük. Én pedig vidáman mentem vissza a ba- rátnőmhöz, hiszen szereztem egy új ismerőst na meg megnyertem a fogadást, magyar volt TÓTH TÍMEA Foszlányok Bizonyos pillanatok Boldogságunk pillanata oly rövid, Mint egy álom mely ketté törik. Küldetés Néha azt hiszed minden vagy, Néha azt hiszed semmi. De hamar rájössz majd, Isten küldetése vagy. Várakozás Mindig mindenki, valamire vár. Isteni megváltásra tán? Látom a jövőt? Mikor, esténként ágyamba bújok Elgondolkodom a jövőmön, S nem látok semmi biztatót. Szüzesség Oly riadtan nézel rám, hogy Félek már magamtól. Kis tested úgy remeg, Lelkemet elönti a szenny. Egyszerű kapcsolat Nézlek s közben arra gondolok, Mikor fogod fel angyalom? Hamarosan én úgy is elmegyek. Csak próbababa vagy nekem. SZILÁGYI ZSOLT Koncert! November 2-án, 19 órakor, Pakson, az ESZI főiskolájában, a Nukle- ráj klub rendezésében. Fellép a Prosec- tura, a V.O.V., a Heppy Ebyhalál és a Crossing Over. Aranyigazságok Az ember élete három fő szakaszból áll: 1. Az én apukám erősebb mint a tied! 2. Ugyan, fater, mit értesz te ehhez! 3. Az én apám mindig azt mondogatta... * Az ördög nem alszik... Legalábbis nem mindenkivel. * Jobb kétszer poféra esni, mint egyszer mellé! A talaj menti fagyok miatt a talpnyalóknak ajkukra fagyott a mosoly. * A szemérem világítás dolga. * Van Isten, de nincsenek lelkiismereti aggályai!- Mi van öcsi? Azt kérdeztem hova mész?- Bariba, a nagynénémhez. - Hazudott. Szerencsére sötét volt, így nem láthatta a sofőr, hogy a haja tövéig elvörösödött.- Ugorj fel! Honnan jössz?- Innen Vergalóból. Anyám küldött, dolgozni megyek. Tudja, nagyon szegények vagyunk... - Hirtelen elhallgatott nem akart tovább beszélni, képtelen volt tovább hazudni. Inkább úgy tett mintha aludna. Arra gondolt, hogy láthatja majd a tengert... fürödhet benne. Sok újdonsággal találkozik majd. Még soha nem volt eny- nyire távol a városától mint most. Úgy érezte gyűlöli azt a kis porfészket. Semmi élet nincs benne. Néha pedig egy olyan helyet szeretett volna ahol nyugodtan lehet s senki sem zavarja. Talán egy mezőt... De Vegaló körül ipari üzemek és szemét volt, nem virágos rét. Giovanni olykor szívesen társalgóit a nyomornegyedek lakóival, akik némi nem titkolt büszkeséggel vállalták szegénységüket. Egész nap az csináltak amihez éppen kedvük volt. Oda mentek SZIL-dumák Nöcsábászat: Midőn elsuhan melletted az égi tünemény, te szinte észrevétlenül, gyengéden oldalba lököd. Ő rád néz és elejti a zsebkendőjét (a jeges rémülettől). Te ráveted magad. Kezdők a zsebkendőre, haladók a tüneményre. Megjegyzés: Ha nincs nála zsebkendő, ne is próbálkozz ezzel a trükkel. * Forintfelértékelés: Az ötforintos értékesebbé tételének bombabiztos módja: Fúrj rá két lyukat és add el mint kabátgombot, egy húszasért. FINTA JUDIT Bűvös csók Megcsókoltam Mire fergeteges szublimációban tört ki. Csupán Bűzös lila csillámokat hagyott maga után. * Hogy Ez milyen hülye - gondoltam Na, de mindegy... L L Ne taníts ölni! Szivemben játszadoznak, De Isten nem figyel. Megmaradtunk egymásnak, Senki nem tárgyal senkivel. Néha vér és néha nyál, Ezt nem kenhetik senkire. Nekem semmi nem használ, És nem leszek jó semmire. Lehet, hogy neked jó ez a harc, De ne tanits ölni ha élni akarsz! Rémes a hely és rémes az idő, Fekete múlt és bizarr jövő. Múlik az idő és múlik a hely, Sosem tudhatod mennyi kell. Lehet, hogy neked jó ez a harc, De ne taníts ölni, ha élni akarsz! (Európa Kiadó) Állatbarátoknak Hova vigyük kedvenceinket, ha betegek? Többen fordultatok ezzel a kérdéssel hozzánk. A SZIL szerkesztősége természetesen erre is tud válaszolni. Tehát ha kutya, cica, aranyhörcsög, anyuci rémisztésére tartott egér, patkány stb. beteg, akkor bizalommal vihetitek a következő cimre: dr. Buri Antal, Szekszárd, Bródi Sándor u. 106. ahova akartak. Ez a koldusszabadság. A sofőr fütyörészett. Giovannival nem sokat törődött. Városok suhantak el szeme előtt. Csak taposta a gázt. Az időnek pusztán az anyagi oldalát látta. Annál több pénz minél gyorsabb. Megálltak egy Giovanni számára teljesen idegen város parkolójában.- Kölyök nem vagy éhes?- De, ennék valamit.- Akkor... Egy csapat kamionos ült egy kis tűz körül. Konzerveket főztek bádogdobozokban. Megkínálták az újonnan érkezőket. Giovanni, ha nem is jó ízűén, de evett. Valami babféle volt. A kultúra és az etikett nem tör be ezek közé a jóemberek közé. A mama biztosan szörnyethalt volna, ha hallja, hogy a fiacskája, hogy diskurál. Nyaggatták a srácot: —Na, nem mersz mesélni a nagynénidről? Ennyire mumus? Durva vicceik is voltak. De nem bántóak nem sértöek. Aztán utána nagyon jól aludt. Nem tudni miért Lucrétiáról álmodott. Megcsókolta, szerette, imádta. A szőrmenyuszit szorosan magához szorította. Reggel, útközben ébredt fel. RAP Beöltözöl valakinek, Hazudozol, már te sem tudod, minek. A moziban ez a kasszasiker, de belül valami nem stimmel, Úgy érzed nincs más, csak ez a színház, Ahol mindenki tudja a szerepét Ahol egy tök idegen feleség főzi a kétszázezredik feketét Ahol mindenki rádszól És nincs semmi másod, csak a kicsi lakásod és a személyiszámod, Ahol a kompresszorok zúgnak és a gyárak beindulnak És az embertelen füstben és a fékevesztett bűnben, Csak egy félméterrel, mégis fényévekkel, De melletted állok a kérdésemmel, Hogy minek? És hova? És mért pont oda? Azért, hogy hatvan év után betegyenek az előre fizetett családi sírba, És nem is sejted, pedig nem is rejtem, Hogy a szivemben ott van a királyi trón, Csak egy embert látsz, aki szemben áll veled, És tud nevetni a hajnali metrón, Azt mondod rám - Te nem a földön élsz. És ebben igazad van. Igen én cserben hagytam ezt a világot, de a szivem arany. És az az üzenetem, hogy te is hagyd abba és leplezd le magad! • És ne a divatot kövesd, hanem Jézust aki lát a ruhá alatt. Megy a százhúsz részes tv-adás Amiből maximum annyi a tanulság, Hogy milyen gonoszak a német katonák, És milyen bátor a szovjet kapitány. Aztán kilépsz az ajtón, és rohansz a gyárba, Egyszemélyes szobádat magadra zártad, Ott vagy a tömegben ahol az embereket A mozgólépcső dobja ki, Mint húsdaráló motorja, egy gonosz angyalnak a foglyai. Vár a hivatal, pedig még fiatal vagy, Csak a feleséged mondja meg, hogy mit akarsz, Ide doki kell, megállni alig tudsz, Dúl a konyhai fasizmus, Remeg a kezed, ledugsz egy Seduxent, Az egész élet valahogy nem úgy ment, Ahogy ezt tizenöt évesen gondoltad, Mikor a haverok a buliban tomboltak. Mikor még tele reménnyel és kevesebb ésszel Szembe néztél ezzel az egésszel, És mert egyre rosszabb az állapotod, Pedig már négy csillag van a váll-lapodon, Látod hiába nyomtad a pedált, Az autó mégis megállt, És most lent vagy a padlón, És kilencnél tart a bfró, de kelt fel és harcolj, Mert elfut előled a kígyó, Figyelj az örök életed függ ettől! Vedd ki a vattát a füledből, És halld, hogy hív egy hang, Jézus vár á telefonban. Ámen Három várossal arrébb le kell szállnia. Foggiában kirakta a sofőr mert utána másfelé megy. Leszállás előtt még jól megnézte a sofőrt. Borostás arca apjára emlékeztette. Apa! Amikor az „öreg” jókedvűen jött haza és tüskés szakállával mindenkit megcsiklandozott!... Giovanni- nak egy könnycsepp gördült le az arcán. Sóhajtott. Körülnézett a fülkében. Egész lakájos volt. Családi képekkel volt kirakva. A sofőr látva az érdeklődést mesélt az otthoniakról. A feleségéről a fiairól. Giovanni nem tudta miért olyan büszke minden apa a fiára. A fiam! - ez már bizonyos rangot jelentett. Megérkeztek Foggiába. Elbúcsúzott a sofőrtől.- Aztán keresd ám meg a nagynéné- det! - hatalmas tenyerével megpaskolta az arcát. Nagyon régen simogatták meg. Vágyott a szeretetre, de úgy érezte soha nem adták meg neki. 18 éves volt. Nem volt erős de gyenge sem. Ha kellett hát megtudta védeni magát. Lelkileg viszont túlérzékeny volt, nagyon sérülékeny, (folyt, köv.) Pongy Hová lettél Giovanni? 4. A SZIL szerkesztősége Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Tel.: 16-211/12. Szerkesztő: Zsédely Andrea. Társszerkesztő: Szijjártó Erika. Grafikus: Lengyel Levente. Ügyelet: október 29-én 16 órától 20.30-ig. / Kaland a strandon
