Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-21 / 170. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. október 21. Csodadoktor Regölyben... ? Minden beteg minden adata másodpercek alatt leolvasható a számítógép képernyőjéről Ne higgyünk a címben feltett kérdésnek, hiszen Regölyben természetesen nincs csodadoktor. „Csak” dr. Farkas Tibor belgyógyász, aki részben a saját hivatástudata, részben a mindig összefogó község lakóinak segítségével valamit teremtett: - amihez hasonlóval feltehetőleg országszerte se sok hasonló nagyságrendű településen lehet dicsekedni. Ami a dicsekvést illeti, az Farkas doktortól is távol áll, mert ha az itteni változásokra a minden megyebeli teljesítményre érzékeny dr. Sass Edit főorvos Szekszárdon fel nem hívja figyelmünket, aligha jutunk nyomára eredményeinek. Annak ellenére sem, hogy e sorok írója már évtizedek óta bensőséges kapcsolatban van - és reméljük marad - Regöllyel. Mindezt azonban kissé messzebbről kell kezdeni. Az, hogy a betegségek gyógyítására az orvos rendeltetett, nem újság. Korábban az orvos: hála megyénk nagy szülötte, dr. Balassa János szervező munkájának, napjainkban már egy egészség- ügyi hálózat. Történelmileg is rövid idő telt el azonban azóta, hogy az erre hivatottak másként kezdtek el gondolkodni. Alapelvüket nagyjából úgy lehet, persze nem szakszerűen, összegezni, hogy bár nagyon fontos a betegségek gyógyítása, még fontosabb lenne, ha egyáltalán meg se betegednénk. Az egyelőre még távoli, de reméljük, hogy nem ködös jövő olyasmit rejt, ami ma még módjával elképzelhető. Az orvos nem azért küzd, hogy gyógyítson, hanem, hogy egyáltalán ne keltjen gyógyítania. Ezt tömören egészséges életmódra történő nevelésnek is szokás mondani.^ Miniszteri székből tudomásunk szerint először dr. Csehák Judit hirdette meg, bármennyire kevéssé emlegetjük ma-, napság rövid ilyetén pályáját. Ő is megyénk szülötte lévén, itt és most talán lehet. Dr. Farkas Tibor nem így fogalmaz, de a vele folytatott hosszú beszélgetésből a következőket lehet leszűrni: A beteg elsősorban is ne féljen az orvostól. Az rendelő legyen kedves, barátságos és olyannyira zárt az egyes ember számára, mintha az orvos gyóntatószékben ülne. Ezenkívül egy - Keszőhideg- kúttal és Majsapusztával - 2000 lelkes település lakóinak, a pocsék buszközlekedés mellett és „jóvoltából” ne kelljen netán teljes napot elvesztegetniük a legelemibb vizsgálatok elvégeztetésére. Tamásiba, vagy még messzebb. A helyben már megoldott vizsgálatokról még szót ejtünk, a megoldás anyagi hátteréről - különös tekintettel „vállalkozói” szint felé topogó korunkra - úgyszintén. Egyelőre annyit, hogy máris évi 100 ezer forinttal csökkentek a társadalombiztosítás ide kifizetett útiköltségterhei. Más, talán a statisztikát mérsékeltebben kedvelőket is érdeklő számok: Farkas dr. „korát” megelőzően évi átlagban 13 ezer 673 napot töltöttek a körzetebeliek táppénzen. Tavaly 10 ezer 418 napot. A táppénzes esetek száma a korábbi 699-es átlagról tavaly 446-ra csökkent. Az ember azonban csak az egészség- ügyi statisztika számára „eset", önmagának sosem az. Önmaga számára az már fontos, hogy a vérvétel, EKG, vércukorszint- és vérsüly- lyedés-vizsgálat, vizelet-ellenőrzés, vér- szérum-előállítás, a koleszterin-, triglice- rid-, húgysav- és creatininvizsgálat helyben és utazás nélkül elvégezhető. Még akkor is, ha mindezek fontosságáról, mibenlétéről nem tud semmit. A község minden vállalati dolgozójának és lakosának felajánlották az úgynevezett komplex szűrést. Ajánlani persze sok mindent lehet, de a regölyiek közismert intelligenciájára vall, hogy a TALUX, az (akkor még) tanács, iskola, áfész, óvoda, szociális foglalkoztató létszámának 95 százaléka, a tsz-tagok háromnegyede és a falu nem aktív dolgozóinak többsége is részt vett a szűréseken. Eleinte csak gondozókönyvecskét osztogattak, kinek-kinek az állapotát pontosan feltüntetve bennük. Azóta már minden itt előfordult beteg minden adata számítógép memóriájában pihen és bármikor, gombnyomásra megjelenik a képernyőn az orvos szeme előtt. A tények és csak a nyers tények eddigi rögzítése után az újságíró elgondolkodhat, hogy előbb az anyagi háttérrel foglalkozzon-e, avagy a jövővel és a jövőt ma megalapozó további munkákkal? Az előbbi tűnik logikusabbnak már csak azért is, mert manapság kényszerűen sokat beszélünk a pénzről. Amiből Regölyben sincs sok. Van viszont egészségvédelmi tanácsuk, saját bankszámlával, melyre többrendbeli pályázatok megnyerésével, súlyos, százezres nagyságrendű összegek futottak be. Van ezenkívül egy közismerten kitűnő tanács (bocsánat, képviselő-testület!), iskola, takarékszövetkezet, áfész, Tamásiban és tejipari vállalat ugyanott, melyek nem átallnak anyagiakkal támogatni az iskolai év végi ételbemutatót E sorok írójának boldogult gyerekkorában az egészségtan még a középiskolai leckekönyvében is szerepelt. (Gödöllőn néhai dr. Berente István tanította, áldassék emléke!) Regölyben az elsősöktől a nyolcadikosokig rendszeres az egészségvédelmi oktatás. Az úszástanitás megteremtéséhez nélkülözhetetlen uszoda létrehozásáról már születése idején, sok éve irtunk. A kondicionáló teremről most először mutatunk be legalább fényképet... Ha egészségügyi szaklap lennénk, akkor ezt a cikket - sokkal alaposabban - még oldalakon át lehetne folytatni. Megyei napilap lévén elégedjünk meg ennyivel és a túlzott lelkesedésre ritkán hajló újságírónak abbéli summázatával, hogy Regölyben természetesen nem él csodadoktor- Hanem „csak” egy értő, jó szándékú szóra mindig szívesen hallgató közösség... Az viszont már régóta. ORDAS JVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA A portlandi békeszolgálatos- Csókolom - köszön kedves akcentussal magyárul, aztán pár perc türelmet kér, míg befejezi a vázlatot, amit esti előadásához készít. Ez lesz az amerikai klub első foglalkozása, amit azért kezdeményezett, mert úgy érzi, az amerikai békeszolgálat tagjaként az is feladatai közé tartozik, hogy megismertesse az érdeklődőket hazája kultúrájával, az ott élő emberekkel, segítsen valósabb képet kapni róluk. Ezért minden csütörtökön este 18 órától várja az angolul értőket munkahelyén, a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola nyelvi tanszékén, a volt oktatási igazgatóság épületében a Mártírok terén. Kivel találkoznak majd akik elmennek? Donald V. Campbellel, egy rokonszenves, megnyerő modorú, barátságos fiatalemberrel, aki az USA Oregon államából, a külvárosaival együtt egymillió lakosú Portlandból jött Magyarországra. Egyrészt tanítani, másrészt mert úgy érzi, rendkívül izgalmas személyesen átélni, amint egy ország elindul a demokrácia felé vezető úton. Különösen az egy történelemtanárnak, Donáld V. Campbell pedig azt tanított otthon egy gimnáziumban. Nyaranta viszont járta a világ angol nyelvterületeit, megfordult Ausztráliában, Új-Zélandon, Írországban, oktatott Cambridge-ben, az amerikai légierő iskolájában. A békeszolgálathoz tavaly januárban kérte felvételét, s februárban már értesítették is, hogy Közép-Európába jöhet. Azonnal igent mondott, így aztán részt vett Bush elnök fehér házbeli fogadásán, amit az első, hozzánk induló önkéntesek tiszteletére rendeztek, s nyáron már itt volt Pécsett, ahol a két és fél hónapos felkészítés alatt igazi barátokra talált az őt vendégül látó két családnál. Akárcsak itt Szekszárdon, ahol számát sem tudja kedves ismerőseinek, ha csak a közeli boltba megy át, már találkozik legalább eggyel. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy teljesen otthon érzi magát nálunk, azt mondja, akkor lenne honvágya, ha vissza kellene utaznia a tengerentúlra. Befogadták a munkatársai, diákjai, már eddig is sok olyan élményben volt része, amiről csak lelkesedéssel tud szólni. Elvitték magukkal buliba - ezt a szót is megtanulta már a nyelvünkön - box- meccsre, s háromszor is meghívták szüretelni.- Otthon azt gondoltam volna, hogy ez valami nagyon nehéz, kényszerből végzett munka. Ehelyett egy remek mulatságba csöppentem, ahol a legnagyszerűbb érzés az volt, ahogy a lugasban a szőlőleveleken keresztül beszélgettünk - meséli. De érték egyéb kellemes meglepetések is. Ahhoz képest, hogy úgy indították el őket, hozzanak magukkal sampont, lepedőt, hátha itt nem lehet kapni, semminek nem érzi hiányát, mindent megvehet, amire szüksége van. A másik, ennél sokkal fontosabb dolog, hogy a több országMit remél a stadtlauringeni polgármester? Donald V. Campbell ban tapasztalható amerikaellenesség- gel, jenkigyülölettel nem találkozott, eddigi benyomásai. alapján úgy látja, mi nem származásuk, hanem személyiségük alapján ítéljük meg az embereket. Nagyon szereti bennünk, hogy az elmúlt évtizedek alatt összegyűlt társadalmi gazdasági problémáink, megélhetési nehézségeink ellenére tudunk jókedélyűek lenni, apró dolgoknak is örülni. Bár ez nem mindig sikerül, több itteni barátja azt mondta neki: Donald, angolul esetleg nélküled is megtanulnánk, a belőled sugárzó optimizmust add át nekünk. Egy órányi beszélgetés elég volt ahhoz, hogy érezzem, ez sikerül is neki. CSER ILDIKÓ Fotó: ÓTÓS RÉKA Stadtlauringen polgármestere Rainer Fráchlich. A Németország déli részén található kisvárosért 1972 óta felelős. Az első hat évben tiszteletdíjasként látta el a feladatokat, most már főállású polgár- mestere 1996-ig ennek a bajor városkának, amelyhez kilenc kisebb település tartozik. A város névadója az a patak, ami határát átszeli: a Lauren. Az oklevelek 1794- ben említik először e települést. A városi rangot kereskedelmi jog is koronázta, tehát vásárokat, piacokat is rendezhetnek. Stadtlauringen lakóinak a száma 1500. A férfiak a közeli Schweinfurtban a golyós- csapágygyárban dolgoznak, míg a nők helyben a felsőruházati gyárban kapnak munkát. A vallás nagyon fontos szerepet játszik a hétköznapi életükben. Az egyházaknak komoly befolyása van minden területen. Az ünnepeken aktív közreműködő az a hat kórus, ami ezen a területen ápolja az énekhagyományokat. Vannak fúvószenekarok is, közülük a stadtlauringeni ifjúsági zenekar tart jó kapcsolatot a Szekszárdi Big Banddel. Amikor e magyar zenekart látta vendégül a kisváros több családja, és fogadta őket Rainer Fráchlich, akkor kértünk rövid interjút. A tolmács Kovács Ferenc volt.- Milyennek látja az egyesült Németországot?- A határ megszüntetése egyformán jár előnyökkel és hátrányokkal. Szeretnénk, ha a volt NDK-határ mentén a gazdaság minél gyorsabban megerősödne. Ha ez nem történik meg hamarosan, akkor a keletnémet jó szakemberek mind átjönnek. Más a keleti munkamorál. Egy építkezésen egy szakmunkás csodálkozik, hogy miért van ott már hét órakor a beton, amikor kezdődik a munka. Nehezen veszik fel az itteni munkatempót. A korábban is itt dolgozó NDK-sok 60-70 százaléka már visszavándorolt, mert képtelen volt megszokni. Egységes ugyan Németország, de a gondolkodás még nagyon különböző. A legnagyobb gondot a mezőgazdaság okozza. Megszülettek ott is a kisgazdaságok, de a nagygazdaságoknak nincsenek meg a feltételeik, a jó munkavégzéshez. Nem olyan termékeket termeltek, gyártottak, ami ésszerű lett volna, hanem amit föntről meghatároztak. Ezeket a termékeiket nem tudják eladni. Az NSZK-ban a minőségre mennek.- A stadtlauringeni polgárok milyen előnyt, vagy hátrányt élveznek majd az egyesítésből?- Ez határkörzet volt, tehát nem fejlődött sem az ipar, sem a mezőgazdaság, ahogy kellett volna. Most városunk az ország közepére került. A hátrányról beszélnék először. Itt van például a pénzátváltás. Az NDK-ban nem lehetett vásárolni. Alapvető élelmiszerek hiányoztak. Szinte semmit nem lehetett kapni. így aztán nagyon komoly takarékbetét halmozódott fel. Rengeteg pénz. Ha azt mondták volna az NDK-belieknek, hogy egy az ötven, vagy egy a hatvanban váltjuk át a takarékbetéteket, mindenki örült volna. Nem ez történt, hanem a betétek részét egy az egyben, más részét egy a kettőben váltották. így rengeteg nyugatnémet márkához jutottak és nagyon sok keletnémet családnak sokkal több lett a pénze mint a nyugatiaknak. Ezzel a sok pénzzel elindultak fölvásárolni mindazt, amit eddig nem vehettek meg. A fölvásárlás mivel jár? Az árak emelkedésével. így ez a nyugatnémeteket irritálja.- Ez érthető is. Viszont ha a kereskedelem és majd az ipar is fejlődik, terjeszkedik, akkor az újabb munkalehetőséggel jár, amit várnak az itt élők.- Igen, erre számítunk. Az egykori vasutat ismét visszaállítjuk és valószínű, hogy városunkat is érinti majd a gázvezeték, ami nagyon jó lenne. Nagyon sok az igény a családi házas telkek iránt. Szeretnénk, ha a városba települők, először igazodnának az itteni szokásainkhoz. Rainer Fráchlich egyszer járt Magyarországon, a Balaton mellett és Budapesten voltak akkor. A Szekszárd Big Band látogatása tovább erősítette a magyarországi kötődést. DECSI KISS JÁNOS Fotó: BERNARD SCHMIDT Rainer Fráchlich balról, középen Kovács Ferenc
