Tolnai Népújság, 1990. október (1. évfolyam, 152-177. szám)
1990-10-01 / 152. szám
2 Í5ÉPÜJSAG 1990. október 1. Helyhatósági választások ’90 Tolna megye városaiban újabb fordulóra lehet számítani A szekszárdi V. Számú Általános Iskolában tábla segítette az eligazodást Kulisszatitkok a tavalyi határmegnyitásról (Folytatás az 1. oldalról.) Hogy miért. - Ekkor ér véget a nagymise, s utána várhatóan nagyobb számban, egyszerre állítanak be szavazni az emberek. Eddig az ötszázötven kilenc szavazásra jogosult polgárból szárharmincan járultak az urnák elé, kétszázhuszonnégy voks kellene a negyven százalékhoz, azaz az érvényességhez. Szinte kivétel nélkül mindenki előtt ismert volt a szavazás módja, egy-két személynek kellett csak részletesebb tájékoztatást adni. Ebben a körzetben egyébként huszonhárom jelölt verseng a betölthető kilenc helyért. Az eszperantista reménykedik Szekszárd, délután negyed egy. A ti- zenhármas választókerület harmincas számú szavazókörzetének helyiségében egyfajta negatív csúcsról ad tájékoztatást dr. Józsa Csaba bizottsági elnök. - Eddig mindössze kilencvenkilencen jöttek el a kilencszáztizennégy szavazásra jogosult személyből. Lehet, hogy a szüreti munkák is hátráltatják az embereket... Lugosi Béla, ismert szekszárdi eszperantista mindenesetre sok más elfogA megfigyelő nem lát semmit, pontosabban semmi olyat, ami miatt esetleg szégyenkeznünk kellene. Ellenkezőleg, Gerard Woertman, a hollandiai Hengelo város alpolgármester-helyettese, valamint két kollégája, Paul de Hont és Ab Geurts kifejezett elragadtatással mesél szekszárdi élményeiről. A választásokat tanulmányozó háromfős csoport kedvét még az sem tudta elvenni, hogy a megye- székhelyre történő érkezésük sötétben zajlott le - magyar vonat fülkéjében utaztak Szekszárdra.- Azután, a reggeli ébredéskor megváltozott ez a borongós hangulatom - teszi mindezekhez Woertman úr, akit a református lelkészi hivatalban sikerült elérni. - Ellátogattunk az egyik általános iskola szavazóhelyiségébe, ahol rendkívül kedvesen fogadtak bennünket. Délután pedig egy rövid városnézés keretében felmentünk a Kálvária kilátójára, ahol laltságánál előbbre tartotta a szavazást, bár azt kissé sajnálkozva jelentette ki, hogy nincs eszperantó párt. - Tekintettel arra, hogy sok nemzetiség él a környékünkön, rendkívül fontos lenne a közös megkongattam az ott található szobor harangját, mondván, hogy ez most a szabadság harangja. Hasznos beszélgetéseket folytattam vendéglátóimmal, illetve szekszárdi országgyűlési képviselőkkel: Kapitány Ferenccel és Nyerges Tiborral. Ami pedig a választásokat illeti, nos azok jól szervezettek, úgyhogy kritikára semmi okunk. Persze, nem is azért jöttünk, egyszerűen érdekelt bennünket az, hogy miként zajlik ez most Magyarországon. Meg kell, hogy említsem a kiváló minőségű szekszárd borokat is: sokat hallottunk erről az italról, s itt alkalmunk nyílott megkóstolni azokat. Sajnos, repülővel megyek vissza Hollandiába, így nem tudom elszállítani Szekszárd összes borkészletét.- S vajon mi az, amit kritikával illetne?- Talán egyvalami: találkoztunk olyan emberekkel, akik még hivatalban vannak, s azt állították magukról, hogy fügnyelv megtalálása. Erre lenne kiválóan alkalmas az eszperantó, ami magyarul reménységet, reménykedőt jelent.- szá - ór Gerard Woertman getlenek. Másoktól viszont azt hallottuk, hogy közülük sokan a múlt rendszer képviselői voltak. Ez az egyetlenegy dolog, amit nehezen tudunk megemészteni.-szá-ór(Folytatás az 1. oldalról.) BamS: Miről folyt akkoriban a megbeszélés a kastélyban, ki vett részt a tárgyaláson? Németh: Kohl úr, Genscher úr, egy tolmács, Horn Gyula és én. A helyzet drámai volt. Már 30 ezer romániai menekült tartózkodott nálunk, és az NDK-ból egyre többen özönlöttek a túlzsúfolt táborokba. Közeledett az ősz, és nem tudtuk, hogyan vészeli át a telet a sok ezer gyermek, nő és férfi. Ezért döntést kellett hozni. BamS: Ki és milyen döntést hozott? Németh: Csak hatan, köztük Horn Gyula és én. Józanul elemeztük a helyzetet. A kérdés a következő volt: vagy megnyitjuk határainkat Ausztria felé valamennyi menekült számára, vagy teljesítjük az NDK-val kötött szerződésünket, amely tiltotta a határok megnyitását. Belpolitikai kockázatunk nem volt - egy magyar sem gondolt arra akkoriban, hogy elhagyja hazáját. Korábbi bécsi villámlátogatásom során konzultáltam Vranitzky kancellárral. Ö nem kifogásolta a műszaki határzár felszámolását, a vasfüggöny megnyitását, de meg kellett ígérnünk, hogy szorosan együttműködünk az osztrákokkal a terrorizmus, a csempészet és a kábítószer-kereskedelem legyőzésében. Efelöl biztosíthattam a kancellárt. BamS: Mi volt a következő lépés? Németh: A hatos megbeszélésen még egyszer megtárgyaltuk a helyzetet. Ismét felmerült a döntö kérdés: Vagy eleget teszünk az NDK-val kötött szerződésnek - ami a menekültek visszaküldését jelentette volna - vagy felmondjuk a szerződést, az ENSZ menekültügyi konvenciójára hivatkozva? Utána összefoglaltam az eredményt: A menekülök javára döntünk, az NDK ellenében. Közvetlenül ezután a magyar kormány írásban közölte döntését az NDK kormányával. Németh Miklós miniszterelnök és Horn külügyminiszter találkozót kértek Kelet- Berlinben az NDK vezetőivel, hogy kifejthessék számukra döntés okait - és ezzel igen kellemetlen helyzetbe hozták az NSZEP vezetését. Németh: Először azt tudatta velünk az NDK kormánya, hogy egy ilyen „magas rangú” látogatás - mármint Horn Gyuláé és az enyém - protokolláris okokból nem lehetséges. Mivelhogy Erich Honecker és Willi Stoph betegek. Csak Horn Gyulát hajlandó Oskar Fischer NDK-külügyminiszter fogadni. így Horn egyedül utazott. BamS: És a kelet-berlini találkozó során tettlegességre került sor Fischer és Horn között... Németh elmosolyodott: Erről nem tudok, hiszen nem voltam ott. Annyi azonban biztos, hogy rendkívüli volt a feszültség. Fischer és Günther Mittag szörnyen idegesek lettek, Horn megőrizte nyugalmát... BamS: Honecker személyesen is reagált az önök döntésére, hogy megengedik az NDK-menekültek Nyugatra távozását? Németh: Igen, de helytelen módon. Durva hangú levelet intézett Nyers akkori MSZMP-főnökhöz. Neki azonban semmilyen befolyása sem volt az általam vezetett magyar kormányra - ezt azonban semmiképpen nem volt képes Honecker felfogni. Hiszen ez ellentétes volt a több évtizedes gyakorlattal, amely szerint a párt - és csak a párt - jogosult dönteni mindenben. BamS: Hogyan reagáltak a szovjetek? Megkíséreltek befolyást gyakorolni az önök döntésére? Németh: Egyáltalán nem. Mi megfelelő időben tájékoztattuk a Budapesten akkreditált követeket. A szovjet nagykövet ezt ugyanúgy tudomásul vette, mint a többi és kész. BamS: Hogyan került sor a bonni villámlátogatásra? Németh: Mi, akárcsak Kelet-Berlin esetében, sürgős találkozót kértünk Bonntól, hogy közöljük döntésünket az önök kancellárjával és Genscher külügyminiszterrel. BamS: Akkoriban egy ma is terjesztett pletyka kapott lábra: Állítólag milliókat ígért önöknek Helmut Kohl ezen döntésükért... Németh megmerevíti magát: Remélhetőleg sikerül most ezt a rosszindulatú híresztelést egyszer, s mindenkorra megcáfolnom. A pénz témáját egyetlen szóval sem érintettük. Bár Kohl megkérdezte tőlem, hogy mit akarok ezért cserébe. Azonban világos volt, hogy nem pénzről van szó, hanem csupán a jövőbeli jószomszédi kapcsolatokról Magyarország és Németország között. Bár a magyar kormány kért hiteleket, de ezek 1989 januárjából származtak, és akkoriban senki sem láthatta előre a késő nyári drámai fejleményeket. Ugyanez érvényes Bajorország és Baden-Württemberg szövetségi tartományok 250 millió DM összegű hitelnyújtására. (Később, a budapesti Parlament előtti téren Ebner Gabriella megesküdve rá: „Ezt el kell hinniük Németh úrnak. Ha tényleg pénzt fogadott volna el, ez súlyos sértés volna minden magyar számára”.) Mi a véleménye Németh Miklósnak, aki áprilisban átadta a miniszterelnöki posztot Antall Józsefnek, az első szabad magyar parlamenti választás után, az újraegyesített Németországról, bizalmatlan-e, vagy egyenesen veszélyt lát benne? Németh habozás nélkül válaszolt: Nem osztozom sokak fenntartásait egy „nagy Németország”-gal szemben. Ellenkezőleg: az egyesített Németország végre elfoglalhatja méltó helyét Európában, és az új Európa fejlődésének motorjává válhat. Holland kéz kongatta a szabadság harangját Horthy Miklós: Emlékirataim Berlinben az egyesülés ellen tüntettek Több mint 15 ezren - többségükben nők - tüntettek szombaton Berlinben a két Németország közelgő egyesítése ellen. A baloldali pártok és nőszervezetek által kezdeményezett menet Kelet-Ber- linböl vonult át a város nyugati felébe. A tüntetés résztvevői szerint az egyesítés lényegében az NDK bekebelezését jelenti. Követelték, hogy az egységes Németországban is maradjanak érvényben a mai NDK-ban elért szociális vívmányok, elsősorban a nőket és a gyerekeket megillető kedvezmények. A felvonulók ellenezték, hogy az NDK liberális abortusztörvényét felváltsák az NSZK- ban érvényes, sokkal szigorúbb szabályozással. Berlini rendőrségi források szerint a szerdán érvénybe lépő egyesülésig még számos tüntetést szerveznek, s a hatóságok felkészültek „a rend megóvására”. Az AustriaLotto nyerőszámai A Lottó Unió Kft. közlése szerint az AustriaLotto 39. heti eredményei a következők: leadott szelvény összesen 2 034 424 darab, ez 71 549197 schilling AustriaLotto fogadási dijat jelent. A teljes AustiaLotto-nyereményösszeg 35 774 598 schilling, ebből a hatosra 10732 379 schilling jut. Az e heti nyerőszámok a következők: 5, 18, 25, 37, 38, 44 Pótszám: 3 A teljes joker fogadási díj 15 846 996 schilling. Ez az első nyerőosztály a joker 2377049 scillinggel való dotációját jelenti. Jokerszám: 480117 Fellendülőben Kína gazdasága A KNK kikiáltásának 41. évfordulójára, a haza egyesítésére és felvirágoztatására, Kina és a többi ország barátságára, a világ békéjére és fejlődésére ürítette poharát Li Peng miniszterelnök a kínai nemzeti ünnep előestéjén elmondott beszéde végeztével. Az Országos Népi Gyűlés épületében lezajlott rendezvényen több száz kínai és külföldi vendég vett részt, köztük számos Pekingbe akkreditált diplomata és újságíró. Li Peng megállapította, hogy a kínai gazdaság fellendülőben van. Nyáron rekordtermés volt és az őszi aratás is rendkívül bőséges lesz. Az inflációt sikerült megfékezni, nőtt a keményvaluta-tar- talék és kedvezően alakul a külkereskedelem. Új szakasz kezdődött a tíz éve létesült különleges gazdasági övezetek történetében. Az iparszerkezet kiegyensúlyozatlanságát, a gazdaságszerkezet ésszerűségét minősítette a legnagyobb gondnak. Rámutatott, hogy még mindig létezik bürokrácia, hatalommal való visz- szaélés, egészségtelen kereskedelmi gyakorlat és korrupció. Ebben a sorban említette a „burzsoá liberalizmus” káros befolyását is. Gondolataink egyre gyakrabban a Tajvani-szoros túloldala felé - jelentette ki. Itthon és külföldön élő honfitársaink közös törekvése a haza újraegyesítése. Reméljük, hogy a tajvani hatóságok ésszerűsítik politikájukat és feloldják a postai, a kereskedelmi és az utazási tilalmat. Beszéde vége felé, világpolitikai kérdésekről szólva arra mutatott rá, hogy a régi világmodell felbomlóban van, s helyette új formálódik. A kelet-nyugati katonai szembenállás csökken, ám a világ mégsem lett békésebb. A közel-keleti válság ügyében leszögezte: a kínai kormány a kezdet kezdetétől fogva elítélte Kuvait Irak által történt megszállását, s a válság békés rendezését szorgalmazza. A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásában, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. 6. Magyarország megszállása Jagow-t határozott válasz nélkül bocsátottam el. Alapos megfontolást kívánt, hogy ennek a meghívásnak eleget tegyek-e vagy sem. Magamhoz kérettem tehát a miniszterelnököt, a külügyminisztert meg a honvédelmi minisztert és a vezérkar főnökét. Kállay és Csatay honvédelmi miniszter ellene voltak utazásomnak. Más nézeten volt a vezérkar fönöke, valamint a külügyminiszter is. Ez kiemelte, hogy Hitler éppen most fogadta Tisót meg Antonescut, és ezért a meghívás elhárítása könnyen a feszültség újabb fokozására vezethetne. Ghyczy azonban, mint később megtudtam, eléggé előrelátó volt, mert helyettesével titkos távirati szövegben állapodott meg, s így tudtára adhatta, ha csakugyan Magyarország megszállása fenyegetne. Ez a távirat meg is érkezett Budapestre. Ha Ghyczy minden aggodalma ellenére mégis utazásunk mellett foglalt állást, akkor ezt csakis azért tette, mert ellenállásunk lehetetlensége miatt a megegyezésre netalán alkalmat adó legszerényebb lehetőséget is ki akarta használni. Kezdetben én is kevés hajlandóságot éreztem erre az utazásra, de végül nem tudtam elzárkózni a külügyminiszter és a vezérkari főnök érvei elől. Számomra azonban az volt a döntő, hogy Hitlerrel való találkozásom módot ad nekem, hogy személyesen is előadhassam a határainkon túl harcoló csapataink hazarendelésére vonatkozó követelésemet, így hát Ghyczy külügy- és Csatay honvédelmi miniszter, valamint Szombathelyi vezérkari főnök kíséretében 1944. március 17-én útra keltem. Péntek volt, márpedig régi tengerészbabona szerint ezen a napon nem tanácsos útnak indulni. Amíg hajó állt parancsnokságom alatt, sohasem futottam ki pénteken, hanem megvártam, hogy a hajó harangján elkongassák az éjfélt. Ezúttal hűtlen lettem a régi szokáshoz, és rossz előérzettel mentem; ezt az események csakhamar igazolták. Sok mindenféle részlet elhomályosodott emlékezetemben, arra azonban egészen pontosan emlékszem, hogy kiszállásom előtt kétszer is magamhoz vettem pisztolyomat, és megint kétszer vissza is tettem. Tudtam, hogy - eltérően Hitler tábornokaitól - nem motoznak meg fegyver után... Azonban a bíráskodás joga magasabb lényt illetett meg. Pisztolyom a vonatban maradt. Eleinte minden a szokott rendben ment. Hitler és kísérete, Ribbentrop, Keitel és a többiek a pályaudvaron vártak, midőn szombaton délelőtt megérkeztem. Feltűnt, hogy Hitler válla a szokottnál is hajlottabb: még rosszabbul tartotta magát, mint utolsó találkozásunkkor, és azóta feltűnően meg is öregedett. Útközben a klessheimi kastély felé - amely egykor Lajos Viktor főhercegnek, a boldogult király és császár öccsének volt tulajdona - megkérdeztem Hitlert, hogy megbeszélésünket a külügyminiszter és a tábornokok jelenlétében kívánja-e megtartani. Válasza nemleges volt. Rögtön dolgozószobájába mentünk, és velünk jött Paul Schmidt, Hitler tolmácsa és protokollvezetője is. Természetesen semmi kifogásom sem volt Schmidt személye ellen, akit becsültem mint okos és kedves embert, és akinek köszönhető, hogy klessheimi tartózkodásom külső képét Statist auf diplomatischer Bühne (Statiszta diplomáciai színpadon) című könyvében drámai vonásokkal megörökítette. Minthogy azonban Hitler és köztem tolmács nem kellett, az én kísérőim közül pedig senki sem volt jelen. Célzást tettem erre, mire ö visszavonult. Most már sajnálom, mert jó lett volna, ha a történteknek tanújává válik. Hitler erős zavarában láthatóan nem tudta, hogyan fogjon hozzá a tárgyaláshoz. Ahelyett, hogy csapataink hazarendelésével kezdte volna, az olaszok „árulását” hozta fel, amely Németországot igen nehéz helyzetbe sodorta. Úgy tudja, hogy Magyarország is az irányváltoztatás gondolatával foglalkozik, és ezért arra kényszerül, hogy „megtegye intézkedéseit”, nehogy másodízben is meglepetés érje. Szárazon feltett kérdésemre, hogy melyek a „bizonyítékai”, megismételte Kállay miniszterelnök és a semleges államokban lévő követségeink ellen már többször hangoztatott gyanúsításait. Éles hangon vetettem ellen, hogy a magyarok sohasem követtek el árulást. „Az én beleegyezésem nélkül - mondottam - Magyarországon nem következhetik be irányváltoztatás, ahogyan ön kifejezte magát. Ha valamikor a körülmények arra kényszerítenének, hogy létünk megmentése érdekében az ellenségtől fegyver- szünetet kérjek, biztosíthatom önt, hogy ezt a szándékomat nyíltan és becsületesen előre tudomására hozom majd a német kormánynak. Mi semmi esetre sem leszünk a elsők közt, akik német bajtársaik ellen fordítják fegyverüket.” Egy ideig kölcsönösen izgalomban folyt beszélgetésünk. „Nem tudom - mondottam -, mit ért ön azon, hogy meg kell tennie intézkedéseit. Ha ez azt jelentené, hogy ön katonai rendszabályokra,
