Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-12 / 136. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. szeptember 12. A külügyminiszter lemondását követeli az ellenzék Interpellációs botrány a parlament ülésén Németországról tárgyaltak Mind Eduard Sevardnadze szovjet, mind James Baker amerikai külügyminiszter (a kép bal oldalán) a Németország egyesítésével kapcsolatos kettő plusz négyes tár­gyalások előkészítését nevezte tegnapi moszkvai találkozójuk legfontosabb napi­rendi pontjának. (Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról.) Az interpellációk sora a szokásos me­derben „folydogált”, s e „békés menet” mindaddig tartott, amíg Bossányi Katalin (MSZP) el nem mondta interpellációját, amelyet a Magyar Nemzet 1990. augusz­tus 27-i számában megjelent nyílt levél tárgyában annak szerzőjéhez, Je­szenszky Géza külügyminiszterhez inté­zett, kifogásolva az írás politikai minősí­téseit. A képviselő arra kérte a külügymi­nisztert, hogy érvekkel, tényekkel igazol­ja: minek alapján jelentette ki, hogy az európaiságot, a nemzeti elkötelezettsé­get, a szociális érzékenységet, a szabad­elvű demokratizmust, a kereszt által kép­viselt emberközpontú moralitást ösz- szességében kizárólag csak a jelenleg kormányzó pártok tagsága és szavazótá­bora vállalja. Jeszenszky Géza azzal kezdte vála­szát, hogy a levelet nem külügyminiszteri minőségében, hanem magánemberként Irta abban a reményben, hogy megőriz­hető lesz a Magyar Nemzet minden szép hagyománya és függetlensége. Je­szenszky Géza ezután ideológiai síkra terelte mondandóját. A lap 1938-as ala­pító vezércikkére utalva kijelentette: a Magyar Nemzet akkori programja nem az, amit a mai MSZP vagy bármely más baloldali párt vagy irányzat magáénak vallhat. Pontosabban: vallhatja magát a Szocialista Párt vagy más ellenzéki párt a magyar hivatás-gondolat, vagy a keresz­tény eszmeiség követőjének, ám ha vala­ki tényleg ezen a talajon áll, az vajon mit keres az ateisták és marxisták, illetve a közelmúltban még ezen eszmékre eskü­dök, és ezeket a társadalomra rákény- szerltők soraiban? Jeszenszky Géza le­hetségesnek tartotta ugyan a pálfordu- lást, „a damaszkuszi csúcsforgalom­ban”. Ám szerinte a kormánykoalíció pártjai jóval hitelesebben képviselik a nyugati civilizáció, a nemrég még leki­csinylőén polgárinak nevezett demokrá­cia, a mind a maradisággal, mind a radi­kalizmussal, mind a szocializmussal szemben álló, szabadelvűnek nevezett politikai eszmék, s nem utolsó sorban a magyarság nemzeti értékei és érdekei iránti elkötelezettséget, mint az ellenzék sok tagja. A külügyminiszter ezen megnyilatko­zása az ellenzéket csaknem egységes fellépésre késztette: az SZDSZ és a Fi­desz parlamenti csoportjának valameny- nyi tagja, illetve több MSZP-s képviselő is elhagyta az üléstermet a kormánypárti képviselők ütemes tapsa közepette. Je­szenszky Gézát különösebben nem za­varta, hogy „fél ház” előtt fejezte be vála­szát azzal: magánlevelével nem kívánt beavatkozni a nagy múltú újság privati­zációjába, legfeljebb a lap és a nemzet érdekei iránti felelősségre próbált apel­lálni. Mivel az ellenzéki képviselők távozá­sával a plénum határozatképtelenné vált, s úgy tűnt, hogy az ellenzéki oldalon lé­vők egyáltalán nem kívánnak visszatérni az ülésterembe, Kónya Imre (MDF) azt ja­vasolta: napolják el az ülést. Szabad György, az Országgyűlés elnöke ezt az álláspontot finomította, mint mondta: nem szabad megengedni, hogy a politi­kai vita idáig fajuljon, s egy ilyen felelős­ségteljes időszakban, mint a mostani, al­kotóképtelenné váljék a parlament. Szü- hetet javasolt, amelyet az elnöklő Vörös Vince azonmód el is rendelt. A szünetben az ellenzéki pártok képvi­selői - Tölgyessy Péter (SZDSZ), Vitányi Iván (MSZP) és Orbán Viktor (Fidesz) - sajtóértekezletet hívtak össze. Ideológiai fenntartásaikat hangoztatva, kifogásolva a külügyminiszter elhangzott beszédét, lemondásra szólították fel Jeszenszky Gézát. Véleményük szerint az az ember, aki ilyen diszkriminatív elveket vall, s a parlamenti ellenzék, illetve a parlamen­ten kívül rekedt, alkotmányos módon működő többi politikai csoportosulás né­zeteit nem tiszteli, nem lehet a Magyar Köztársaság külügyminisztere, nem kép­viselheti az ország érdekeit. A szünetet követően az ellenzéki kép­viselők is visszatértek a padsorokba, s Jeszenszky Géza válaszát végül is a par­lament 150 igen, 59 nem és 8 tartózko­dás mellett elfogadta. Ezt követően ismét felizzott a vita az MDF és az SZDSZ képviselői között, hogy ki miatt nem tudott érdemi munkát végezni a szünetben a két bizottság. Az elnöklő Dörnbach Alajos újabb szünetet rendelt el, s ez jótékony hatással volt a képviselőkre. Néhány perc múltán - im­már az alkotmányügyi, valamint az ön- kormányzati bizottság, illetve a kormány támogatásával - szavazhattak a javaslat­ról. A plénum a beterjesztett módosítá­sokkal 248 igen, 1 nem szavazattal és 10 tartózkodással elfogadta a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvény módosításáról szóló tör­vényjavaslatot. A képviselők ezután ismét interpellá­ciókkal foglalkoztak. Bár még 10 interpelláció és kérdés várt válaszra a keddi ülésnapon, az el­nöklő Dörnbach Alajos Palotás János (MDF) interpellációja után az ülést 18 óra 45 perckor elnapolta. A kialakult munka­rendnek megfelelően szerdán és csütör­tökön a bizottságok tanácskoznak, a plé­num szeptember 17-én, hétfőn folytatja munkáját. Párthírek MDF Előadás Tolnán Tolnán, 14-én, pénteken 19 órakor a volt pártházban Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter előadást tart a kormányzati munkáról és a gazdasági, valamint a privatizációs kilátásokról. Tisztelettel várjuk városunk lakóit. MDF Tolnai Szervezete SZDSZ Fórum Bátaszéken A bátaszéki SZDSZ-csoport szeptem­ber 13-án csütörtökön 19 órakor a mű­velődési házban fórumot tart. Itt mutat­koznak be a képviselőjelöltek és a pol­gármesterjelölt. Vendég: Pólyák Sándor országgyűlési képviselő. Mindenkit várnak. MSZP Csehák Judit Szekszárdon Dr. Csehák Judit orvos, a Szocialista Párt országgyűlési képviselője, volt egészségügyi és szociális miniszter tart fogadóórát szeptember 14-én pénteken 17 órától Szekszárdon a Szocialista Párt irodahelyiségében a Kölcsey Itp. 23-24. szám alatt. A kötetlen beszélgetésre minden ér­deklődőt várnak, akiket a parlament mű­ködése, a szociálpolitika jelene és jövője, a nyugdíjasok helyzete érdekel. Mi megegyezésre törekszünk Tüntetés Leningrádban Magyarország a megegyezésre töre­kedett eddig is, de nem engedheti meg magának a nagymarosi beruházással kapcsolatban, hogy ellenőrizhetetlen kö­veteléseket teljesítsen - ezt Sámsondi- Kiss György, a Dunai Vízlépcső kor­mánybiztosa mondotta az MTI érdeklő­désére, miután a Donaukraftwerke kép­viselője az APA osztrák hírügynökségnek adott nyilatkozatában bejelentette: a zü­richi döntőbírósághoz fordulnak követe­léseik érvényesítése érdekében. Az, hogy tételes elszámolást kérünk, nem bizalmatlanság részünkről - hang­súlyozta a kormánybiztos. Egy ilyen nagyságrendű összeg kellő mérlegelés nélküli, azonnali kifizetése esetén azok a hazai bírálóink is a kormányt támadták volna, akik most időhúzásnak nevezik magatartásunkat. Igaz, hogy azonnali tel­jesítés esetén az osztrákok több mint 0,8 milliárd schilling engedményre vállaltak (Folytatás az 1. oldalról.) Kétségbeejtő a helyzet, ha a vetőmag­előállító területekre gondolunk. A már említett hiányos kötés azt jelenti, hogy egy-egy kukoricacsövőn nincs annyi mag, vagy szem, mint amennyi normális körülmények között a csövön egyetlen sorban megtalálható. A vetőmaghelyzet súlyos, azért is, mert ezen a területen ilyen körülmények között a szakmai igé­nyesség nem teljesíthető. Az így megter­melt mag jó lesz ha a szükségletet fedezi. A kukorica-össztermés 1969-ben és 1971-ben igen örvendetes volt, me­gyénkben meghaladta a 300 ezer tonnát. Ma ennyi csak a terméskiesés. Az idei­hez hasonló gyenge termés 1976-ban jelentkezett, amikoris 4,4 tonna volt a hektáronkénti átlag. Úgy néz ki, hogy az 1990-es esztendő ez alatt marad. A napraforgót a szakma talajzsaroló növényként emlegeti. Agresszivitását az aszályban is megmutatta, így lényegesen kisebb terméskiesés várható, sőt nem is igen szabad terméskiesésről beszélni, a 2 tonna fölötti napraforgótermés gazda­kötelezettséget, de Magyarországon so­kan megkérdezik: milyen elszámolás az, ahol ilyen nagyságrendű engedmény adható? Többek között ezért is ragasz­kodnunk kell a részletesebb, a követelést pontosabban tisztázó számlákhoz. Az osztrák fővállalkozó a szerződés alapján valóban nem köteles elszámolást adni, bár egy januári munkamegbeszélé­sen hajlandónak mutatkozott erre. Mi csak annyit kértünk eddig is - hangsú­lyozta a kormánybiztos -, hogy egy rész­letesebb elszámolás alapján adhassuk meg a választ a követelt összegre vonat­kozóan. Ha egy ilyen kimutatást kapunk, igen gyorsan befejezhetnénk ezt az ügyet, megegyezve a mindkét fél számára elfo­gadható összegben. Amennyiben az osztrák fővállalkozó mégis bírósághoz fordul, még akkor is lehetőség van a pe­ren kívüli megállapodásra. ságosságához nem fér kétség. Tudjuk azt, hogy a kórokozók ennél lényegesen nagyobb kárt okozhatnak - ezt mutatta az 1987-es esztendő, amikor 1,7 tonna volt a megyei átlag napraforgóból. Ter­méskiesés jelentkezik a cukorrépában, ahol az utóbbi időben már hozzászok­tunk a 45-50 tonnás termésekhez, idén azonban a 40 tonnát sem fogjuk elérni. A tömegtakarmány helyzete sem ró­zsás. Utoljára 1971-72-ben volt ilyen gyenge a lucerna hektáronkénti hozama. A kalászos gabonák rekord vagy re­kord szintű termést hoztak, jó a vetőmag­helyzet, van vetőmag, azonban kétség- beejtően alacsony a vetőmag felújítási aránya. Amíg Tolna megyében a felújítási arány hosszú évek során elérte az 50 százalékos nagyságrendet, az idei évben várhatóan ez csak 20 százalékos lesz. El­gondolkodtatható, hogy mi kényszeríti az igazán jó szakembereket az igényes szakmai munka feladására. dvm Fotó: kpm A város egykori nevének visszaállítá­sát követelő tüntetők „Töröljük le az or­szág térképéről a bűnözők nevét” feliratú transzparansekkel és az 1917-ben meg­döntött Romanov-dinasztia fekete-sár- ga-fehér címereivel vonultak végig az ut­cákon. A városi hatóságok engedélyével a tüntetők nagygyűlést tartottak a Palota téren, az Ermitázs közelében, amelyen követelték, hogy a város újra Péter apos­Valószinűleg sokan láttak már, ha máshol nem, tévében, fényképeken, olyan embereket, akik egy vesszőt tartva a kezükben sétálnak a földön és így ke­resik a föld mélyén levő vízereket, csöve­ket, vagy elektromos vezetékeket. A módszer rendkívül régi, az első írásos feljegyzések már az ókorból szár­maznak. Nincs olyan sarka a világnak, ahol ne jöttek volna rá, ahol ne vették volna észre, hogy V-alakú, vagy L-alakú botot a kéz­ben tartva, meg tudják mondani a bot mozgása segítségével, hogy mi van a föld alatt és milyen mélységben. A legegysze­rűbb eset talán, ha kettő darab L-alakú dróttal próbálkozunk. Az L-alakú drót rö- videbb szára kb. 20-25 cm, hosszabb szára 40-50 cm kell hogy legyen, általá­ban 2-3 mm vastagságú drótot kell hasz­nálni (az anyaga lényegtelen), mert a drót csak segédeszköz a keresésben. Ha a drótokat rövidebb végüknél markunkba fogjuk úgy, hogy függőlegesen tartjuk (mint egy szarv, úgy mered előre körül­belül vállszélességben), akkor normál állapotban a drótok párhuzamosak ma­radnak. Érzékeny emberek' kezében azonban a lassú séta közben néha ösz- sze-össze záródik, vagy ki-kinyílik a két drót, ilyenkor valamilyen változás van ott a környezethez képest. Érzékenyebb emberek, vagy hosszabb gyakorlás után a kevésbé érzékenyek is meg tudják mondani, hogy vajon mit jelez a drót. Az eddigi felmérések szerint az emberek­nek mintegy fele képes használni a „va­rázsvesszőt” és legalábbis néhány méte­res mélységben meg tudják mondani, hogy van-e valami a föld alatt. Természetesen nagyon hosszú ideig tol nevét viselje. - A több mint hét évtize­dig uralkodó kommunista rendszert bíró­ság elé kell állítani, mondta a Novosztyi- nak nyilatkozva Jurij Beljajev, a nagygyű­lés egyik szervezője, városi tanácstag, aki a jobboldali konzervatív nézeteiről is­mert Haza Társaságot képviseli a ta­nácsban. Beljajev szerint a 400 tanács­tag közül 180-an szeretnék, ha Lenin­grad újra Szentpétervár lenne. mindenféle mítoszok vették körül a jelen­séget és komolyan úgy gondolták, hogy magában a vesszőben van a „varázserő” és nem az emberben. A mérések, a pon­tosabb megfigyelések azonban egyértel­műen eloszlatták ezt a feltevést. Az igaz­ság az, hogy az ember jelez és a drót, vagy pálca, vagy inga csak pusztán kijel­zőként működik, és ezért teljesen mindegy, hogy miből készül. A mérések egyértelműen a vizerek, elektromos ve­zetékek stb. fölött és az izomtónus meg­változása a kar kismértékű elfordulásá­val jár együtt és ezt a mozgást az L-alakú pálca nagymértékben fölnagyítja, látha­tóvá teszi. Pusztán annyi történik tehát, hogy az emberi szervezet valamilyen mó­don reagál a külső környezet megválto­zására és ezt a pálcák segítségével mi észleljük. Nemcsak egy hatás válthatja ki ezt a reakciót, vannak akik elektromos terek változására érzékenyek, vannak akik csak mágneses terek változására érzé­kenyek, de vannak akik így megérzik a radioaktív sugárzás megjelenését is. Nem biztos, hogy itt, azonban véget ér a fölsorolás, lehet, hogy még más dolgokra is érzékenyek vagyunk, csak ezeknek a mérése, föltárása nem történt meg még teljesen. Ezekben a zónákban másként viselkednek az élőlények, mint a meg­szokott esetekben. A zónák jelenlétében néhány növény rosszabbul fejlődik, má­sok jobban. A zónákat például kerüli a kutya, de szereti a macska. Általános azonban, hogy a zónákra érzékeny em­berek megsínylik, ha hosszabb ideig tar­tózkodnak egy ilyen zónában, különö­sen, hogyha a zónák kereszteződésében alszanak és dolgoznak is. Mint sok Antall József Olaszországba látogat Antall József miniszterelnök Giulio Andreotti olasz kormányfő meghívására szeptember 14. és 17. között hivatalos lá­togatást tesz az Olasz Köztársaságban. A Magyar Köztársaság miniszterelnö­két magánkihallgatáson fogadja II. János Pál pápa. mindenben természetesen itt is jelentős különbségek fordulnak elő ember és em­ber között. Nagy ritkán előfordul, hogy valaki egyáltalán nem érzékeny a legki­sebb mértékben sem a zónákra és sem­miféle módon nem tudja ezeket kimutat­ni. Az embereknek körülbelül a fele csak igen kis mértékben érzékeny a zónákra és ha ők kezdik használni ezt a vesszőt, az eredmények mindig ellentmondáso­sak, esetlegesek lesznek. Az emberek másik felénél elég jól látszik a vessző mű­ködése, egy kis töredék esetén pedig rendkívül pontosan, biztonságosan használható ez a módszer, ezek az em­berek az átlagosnál sokkal érzéke­nyebbek. Megbízható mérések sokasága erősiti meg, hogy a világ különböző tájain élő és ezzel hivatásszerűen foglalkozó, nagyon érzékeny emberek egészen döbbenetes módon több tíz méter mélyen meg tudják határozni, hogy hol húzódnak vízerek, hol érdemes kutat fúrni és meg tudják becsülni azt is, hogy milyen a vízhozama az adott vízérnek. Ugyanilyen módon érclelőhelyeket is meg lehet keresni, vagy nagyobb föld alatti üregeket is. Ter­mészetesen vastagabb elektromos veze­tékeket is meg lehet találni így és közös jellegzetessége minden egyes esetnek, hogy megváltozik a talaj elektromos ve­zetőképessége az adott helyeken és azt valahogy visszajelzi a szervezet és kilen­dül a „varázsvessző”. Ha eső után kezdjük el használni a pál­cát, amikor a tócsák serege borítja még az utakat, akkor is jelez a pálca, tehát nem szükséges, hogy folytonos, nagy ve­zetőképesség-megváltozást találjunk, egyes elszigetelt helyeket is kimutat ez a Égető gondunk: az aszály Csörgő, száraz a kukorica szára Egely: Parajelenségek (20.) Varázsol-e a vessző?

Next

/
Thumbnails
Contents