Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-08 / 133. szám
I. évfolyam, 23. szám 1990. szeptember 8. Kisboldogasszony napját ünnepük ma szerte a világon. Hiszen szeptember nyolcadika a Boldog- ságos Szűz születésének ünnepe, erről emlékeznek meg mind a római katolikus, mind a görögkeleti templomokban, a kegyhelyeken. A csicsói búcsút is ezen a napon tartják, csakhogy az idén másként, mint szokás. Mert nem szálltak még vissza a högyészi római katolikus plébániahivatal csicsói kegytemplomába az onnan „elröpített” barokk angyalok. Kettő közülük a tabernákulum mellett tartotta a'gyertyát jobbról-balról, két kisebb pedig a szentségház tetején térdepelt ugyancsak gyertyával kezében. De a Szűzanya, Szent Erzsébet, Szent László és Szent György sem tértek még vissza oda, ahonnan elrabolták őket több mint egy évvel ezelőtt. Klein Mihály högyészi plébános elmondta: szeptember 9-én, vasárnap a csicsói búcsún a kifosztott kegyképet fogják látni idén a hívek, melyről ellopták a Szűzanya fejéről az aranykoronát, kebléről az aranyszívet, ujjáról az aranygyűrűt, nyakáról az aranyláncot, meg a karonülő kis Jézus fejéről az aranykoronát... De elvitték a kegyhely barokk oltáráról az 50-60 cm magas barokk oltárkeresztet is. És barbár kezek összetörték az oltár gyönyörű faragását. Színes rózsa - tetoválva Életemben először láttam színes tetoválást a Szekszárdi Városi Bíróság tárgyalótermében, augusztus 29-én. Rózsaszín, sárga és zöld színekben pompázó rózsa virított egyik vádlott alkarján. Később mondta valaki: szabadlábon lehetett, amikor tetováltatta magát, a börtönben ugyanis mo- nokrom a divat, ott nincs annyi festék. Ezen a napon hirdettek ítéletet a grábóci születésű Sárközi József (alias Motoros) és tíz társa templomfosztogatási ügyében, akik több mint egy tucat szobrot (szerepelt köztük Szent Mihály, Szent László király, Szent Erzsébet, Szent József, Szent János, meg egy sereg faragott és színezett tiroli angyalszobor), egy teljes csillárt, kelyheket, szentségtartókat és más kegytárgyakat tulajdonítottak el a múlt év júliusában-augusztusában összesen tizenegy templomból és kápolnából mintegy 1 millió 519 ezer forint értékben, hogy mindezt orgazda útján értékesítsék. A tizenegy vádlottra lopás és egyéb bűncselekmények miatt hét hónaptól négy évig terjedő szabadságvesztést szabott ki a Szekszárdi Városi Bíróság. Az ítélet még nem jogerős, vádlottak és ügyész is fellebbez. Sárközi József és társai közt sok a többszörös, különös, illetve többszörös és különös visszaeső. Egy azonban bizonyos: nem a művészettörténeti hozzáértés, a restaurátori kímélet jellemzi tevékenységüket. Azt is tönkreteszik, amit otthagynak, szentképek értéket nem képviselő reprodukcióit is ellopják. A művészet iránti érzékenységük anyagi jellegű, az esztétikai érték számukra a színes rózsa - tetoválva. Nepomuki Szent János különös utazása Valamikor 1989-ben augusztus elején csoda történt az aparhanti buszmegállóban. Nepomuki Szent János ugyanis, aki szobor formájában álldogált oly sok ideje talapzatán, eltűnt. Sárközi József, Sárközi Antal, Horváth Mihály, és a két elsőként említett feleségei „leléptették”. Nem az volt a csoda, hogy Nepomuki Szent János eltűnt, hanem az, hogy vissza is került talapzatára. Nyilván azért, mert nem „fogadta” az orgazda. Csakhogy a csoda megismétlődött: augusztus 11. Körül Sárközi Péter és a Nagy házaspár „vette föl” a Nagyék kocsijába a buszmegállóban ácsorgó Nepomukit. Ök több „szerencsével” jártak, sikerült eladniuk. így tűnt el másodszor is a római katolikus templom tulajdonában lévő, fából faragott szobor, melynek értékét 50000 forintra becsülik. Vajon mennyit ért az orgazdának? Nepomuki Szent János szobrát, egy Madonnát Szentek szabadulása ■■ a kis Jézussal, egy Mária, a Világ Királynője szobrot és két gyertyatartót Kovács Gyula (Fájsz, Honvéd u. 48. sz. alatti lakos) vásárolt meg „saját részére”. Orgazdaságért ítélték el. Ha Nepomuki Szent János elkóborolt is, azért egy sereg más szent előkerült. „Bababolt” Ez az üzlet - a szentek szobraival való, orgazdán keresztül történő kereskedelem - nem egyéb voltaképpen, mint egy „bababolt”. Ugyanis nem nevezik nevén az árut, egyszerűen babaként emlegetik. Van baba eladó? - kérdik az orgazdák. A bűnözők pedig oly édesdeden „babáznak”, akár a kisóvodások. Talán épp ez a szóhasználat magyarázza, hogy ítélethirdetés előtt nem is veszik amúgy komolyan a dolgot. A bíróság folyosóján egyik vádlott így szólt a högyészi plébánoshoz:- Ide hallgasson, én meggyónok magánál, és legyen ez a dolog elfelejtve. Arra a kérdésre, hogy miért követték el a sorozatos templomi betöréseket, az egyik elítélt így válaszolt:- Otthon akartunk kápolnát felállítani, hogy a jó Isten megsegítse a mieinket... Annyiban igaza volt, hogy a csicsói kegyhely, a závodi templom, a mucsi kegytemplom, a vaskúti és bátai kápolna, a tataházi temetőkápolna, a má- tételki kegyhely, a selsőereki, boly-békéspusz- tai kápolna, a kisnyárádi Szent János-kápolna és az érsekcsanádi templom ellopott kincseiből akár több kápolnát is fölállíthattak volna odahaza. Valamikor, nem is olyan régen az egyszerű emberek, akik közül nem mindenkit jellemzett okvetlenül a munkaszeretet, akik között akadt magányos zsebes vagy akár csoportban bűnöző is, nagyon féltek a halottaktól, szentektől, szellemektől. Mitől foszlott szerte ez a hellyel-közzel babonás félelem? Mi a magyarázata, hogy ma már bátran játszanak boltosdit a „babákkal”? Civilizációs ártalom? A kérdést olyan szakértőnek tettem fel, aki kettős minőségben is kompetens. Egyrészt, mert nyugállományba vonulása előtt aktívan részt vett a nyomozásban, másrészt, mert nyugdíjasként, a Gyulai Vagyonvill Kisszövetkezet szekszárdi irodájának szaktanácsadójaként vagyonvédelemmel Ali baba tarisznyája foglalkozik. Jelics Miklós nyugállományba vonult rendőr alezredes így válaszolt:- Ez voltaképpen egy civilizációs ártalom. Sok rendezetlen körülmények közt élő embert fogadott be a társadalom, akik a falusi vagy urbánus környezetben elszakadtak a régi hiedelmektől, kikerültek az egyház nevelői szerepet is betöltő tevékenységének szférájából, megtanulták, hogy nincs isten, nincs túlvilági élet... Fölvilágosították őket. így aztán nem félnek istentől, szentektől, szellemektől. A törvénytől még úgy se. Az ilyen lelkületű emberek gátlásrendszere is laza. Ezt csak fokozta a föntről diktált tolerancia, amit a társadalomtól igényeltek és a jogkövetés ezzel egy időben bekövetkezett föllazulása. Mindez egy hamisan értelmezett felszabadultságérzetet keltett a bűnözőkben, elbizonytalanodást a bűnüldözésben. Ebben és a hasonló bűnesetekben a sértett egyház szerepe nem csak arra korlátozódik, hogy az egyház az érintett, hiszen ő a károsult, hanem rávilágít morális nevelői, népnevelői elkötelezettségére is. Az egyházak, mióta léteznek, nyitottak. Azok az objektumaik is. Kérdés, hogy a mai magyar társadalom minden tagja egyformán érti-ér- tékeli-e ezt a nyitottságot, vagy akadnak, akiket Szentek, babák, vagy bűnjelek? épp visszaélésre sarkall? Véleményem szerint valamiféle jó értelmű zártságot és védelmet kéne biztosítani az egyházi kincseknek. A templom legyen nyitva, de létezzenek olyan védelmi rendszerek, amelyek, itt diszkrét védelmi jelzőberendezésekre gondolok, nem sértik az egyházi szertartásokat sem. A Vagyonvill Kisszövetkezetnek több mint száz kiváló szakembere van és igen nagy megbízhatóságú nyugati eszközei, melyeket a nyugati rendőrségek, tűzoltóságok és biztosítók minősítettek. Ez a technika az amerikai rakétaprogramból származik... Hála Istennek, felbecsülhetetlen kincsek vannak még az egyházak birtokában, sajnos védelmük minimális. Pedig az egyházi kincsek védelme nem csak az egyház, az ország ügye is. Akár az egész ország területén hozzá tudnánk járulni ezek védelméhez, ha a kárvallott nem azt mérlegelné, hogy a kincsek védelme pénzbe kerül. Lehet, hogy kemény leszek, ha azt mondom: bűnösök az elkövetők, de az egyház sem büntetlen, ha hagyja. Még csak annyit fűzzünk ehhez: ha az egyházak birtokában volnának olyan mértékarányos színes fotóknak, amelyek a templomokban, kápolnákban lévő értékeket fölleltároznák, nagy segítségére lehetnének a bűnüldözésnek az eltűnt tárgyak azonosításának. Negyven év szólamai feje tetejére állították a népet Mayer Mihály pécsi megyés püspök megnyomta a hangját, amikor a templomfosztogatók ügyét említettem.- Szomorú dolgot kell mondanom - kezdte, majd így folytatta: - Az erkölcs, az erkölcsi szint az utóbbi évtizedekben teljesen magánüggyé vált. Ahhoz, hogy a társadalmi erkölcs, ami csak cso- porterkölcs volt, szabályozó erővé váljon, ez kevés volt, így vált elferdített, személyes erkölccsé. Ha az erkölcs objektív, mindenki felelősséggel tartozik valaki, valami felé. Ám az emberektől elvették a Valakit: Az erkölcsöt megfosztották belső rugójától, az embereket a felelősségérzettől. A régi időkben mindenki tudta, hogy a lopás bűn. A templomi lopás még súlyosabb bűnnek számított, még súlyosabb lelkiismereti tehernek. Nagy baj, ha az emberek a kultúrát nem értékelik, csak az anyagit. Ez is bizonyítja, hogy az elmúlt negyven év szólamai feje tetejére állították ezt a népet. A legnagyobb segítség, amit ma az egyház nyújthat, az erkölcsi nevelés, az értékskála helyreállítása. A szentek már leülték... Engedélyt kértünk rá, hogy lefényképezhessük raboskodásuk helyén, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság alagsorában, a bűnjelkamrában az igazi riportalanyokat: magukat a szenteket, akik népes csoportban állnak immár egy éve, kezükön- lábukon-nyakukon azonossági céduláikkal, szabadulásra várva. ök már leülték azoknak a bűnét, akikre csak most mérték ki a büntetést. Nem egyenként fogják hazaszállítani őket szent otthonaikba, a kegyhelyekre, templomokba, kápolnákba, hiszen nem is sikerült valamennyit visszaszerezni, valamennyit azonosítani. Együtt fogják a szobrokat, kegytárgyakat átadni a pécsi egyházmegyének. A többiek eltévedtek a babavilágban - ahol Nepomuki Szent János ki tudja, hol bolyong. DOMOKOS ESZTER Fotó: GOTTVALD KÁROLY
