Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-07 / 132. szám

1990. szeptember 7. NÉPÚJSÁG 3 Nagydorogon kérdeztük Ártanak még a tanácsok? Érdemes szőlőt termelni? Szeptemberben még a szőlőn fütyül a veréb - novemberben már a bort isszuk- A tanácsi testületek legalitását többen kétségbe vonják. Ilyen hely­zetben eredményesen aligha lehet dolgozni. Pár hét van csupán a hely- hatósági választásokig, milyen ér­zéssel indul napi munkába dr. Hei- decker Péter Nagydorog tanácsel­nöke?- Még januárban megfogalmazták egy falugyűlésen, hogy lehetőleg ne csináljunk semmit, mert akkor keve­sebbet ártunk. Én azt hiszem, ha egy tanács három napra kivonulna és nem csinálna semmit, azt nagyon megérezné a falu. A születéstől a ha­lálozásig, -az anyakönyvi bejegyzé­sektől, a víz-, villany-, kereskedelmi ellátás egyszóval minden gond a ta­nácsnál csapódik le. Ilyen körülmé­nyek között viszont rendkívül nehéz dolgozni. A helyhatósági választáso­kon óriási harc lesz és az emberek tájékoztatása nem felel meg a való­ságnak. A lakosságnak első alka­lommal lesz lehetősége arra, hogy a községben élő legalkalmasabb sze­mélyt jelölje a képviselőtestületbe. Demokrácia eddig is volt, csak any- nyira irányított választással történt, ami leszűkítette a lehetőségeket.- Ez a választási harc még éle­sebbnek tűnik, mint az országgyűlési képviselők választásakor. Itt ismert személyeket lehet nagyon könnyen kompromittálni.- Igen, ez így igaz. Ha valaki a saját érdemeit nem tudja kellően alátá­masztani, akkor nem jut más eszköz, mint a másik fél, jelölt lejáratása. Én örülök ezeknek a demokratikus vál­tozásoknak, mert aki majd polgár- mester lesz, egy olyan testülettel dol­gozhat, amely élvezi a lakosság bi­zalmát, amelynek tekintélye van, amelyre a lakosság hallgat. Sokkal könnyebb ilyen helyzetben elfogad­tatni a tanács sokszor nem is nép­szerű intézkedéseit.- Ha ezeknek örül, akkor van-e, amitől fél?- Az üres szólamok, a demagógia annyira félretájékoztatja a lakossá­got, hogy esetleg olyan személyek kerülnek a testületekbe és a polgár- mesteri székbe, akik nem alkalma­sak erre. Vannak olyan jelöltek, aki­ket csak a funkció szédít meg, ko­rábban soha, sehol nem bizonyítot­tak.- A polgármesteri funkció mennyi­vel jelent többet, mint a tanácselnö­ki?- Eddig vitatott volt, hogy a faluban a téeszelnök vagy a párttitkár az el­ső ember. A tanácselnök valahol hát­rább állt. Most a polgármester az el­ső embere lesz a falunak. Ez sok errr- bert, karrieristát vonz. Olyat is, aki nem látja, ez mennyire felelősségtel­jes beosztás. Az eddigi tapasztala­tom az, hogy a pályázók többségé­nek fogalma sincs erről a munkáról és felelősségről. Tudom, hogy ez egy olyan szolgálat, ami napi tizenkét, ti­zennégy órás munkával jár. Az em­bernek nincs magánélete. Arról nem is beszélve, hogy milyen felkészült­séget követel. Vannak pályázók nyolc általános iskolai végzettség­gel. Félreértés ne essék, nem lebe­csülöm, hiszen tisztességes, becsü­letes állampolgár és élvezi is a lakos­ság bizalmát, de már a mostani ta­nácselnökök többsége is felsőfokú szakirányú képzésben részesült, gyakran jogi diplomával... Nem foly­tatom. Gondolom, hogy az önkor­mányzatok is megkapják ugyanazo­kat a hatásköröket, ami szám szerint közel 1300-at jelent. Mindez jogilag, közgazdaságilag egyaránt felkészült személyt igényel. Naponta ötven problémát kell megoldani, ami ugyanennyi személyhez kötődik és ugyanennyi területet is érint. Egyszó­val nagyon sokoldalú felkészültség­gel kell rendelkeznie a leendő pol­gármesternek.- Azt tapasztaltam, hogy szinte minden településen három, négy, sőt ennél több pályázó is van a polgár- mesteri címre, székre.- Igen változatos a kínálat, hiszen a pártok és a különböző vallásfeleke­zetek állítanak egy-egy jelöltet. Azt azért látni :kell, hogy nem SZDSZ, MDF, MSZP, katolikus, vagy refor­mátus gyülekezetnek, pártnak kell a polgármesterének lenni, hanem an­nak a településnek, ahol mindezek tagjai élnek, dolgoznak napi gon­dokkal, problémákkal, kisebb-na- gyobb ügyeikkel rohannak a polgár- mesterhez. Tehát sokféle érdeket kell összehangolnia a polgármester­nek.- Úgy tudom, közel húsz éve ta­nácstag itt Nagydorogon. Kérdés: in­dul e a polgármester-választáskor jelöltként?- A vérig menő harc piszkolódá- sokkal nem az én stílusom. Tudom azt is, hogy az önkormányzatok anyagi helyzete sokkal rosszabb lesz, mint eddig a tanácsoké volt. Képtelenség lesz ugyanazokat az eredményeket elérni mint korábban. Nem az én érdemem, hogy tíz év alatt mi minden épült a faluban. Arra gondoltam, most kell kiszállni. Ez lenne a hálás feladat. Ami mégis ma­radásra késztet, hogy sokan megke­restek, vallási felekezetek képviselői, akik tudják, hogy párttitkára voltam a falunak, mégis kértek, maradjak pol­gármester. Elgondolkodtatóak ezek. Nem szeretném veszni hagyni az év­tized eredményeit, amit közösen lét­rehoztunk a tanácsi intézmények dolgozóival és a község lakossága által végzett társadalmi munkával. Ezért gondoltam arra, hogy mégis in­dulni fogok. DECSI KISS JÁNOS Hogyan próbáljuk ki saját képességünket? A pszichokinézis képessége minden egészséges emberben megvan, persze rendkívül kis mértékben. Erről magunk is egyszerűen meggyőződhetünk úgy, hogy egy kb. 10-15 cm átmérőjű (például kompótos tálba vagy hamutartóba) vizet öntünk 1-2 cm mélységben. Lehetőleg vékony falú edényt használjunk és majd­nem szinültig töltsük a hideg vízzel. Leg­célszerűbb persze Petri-csészét hasz­nálni. Szórjunk ezután a víz felszínére például grafitport, vagy kevés paprikát - még jobb, ha néhány alumíniumfólia da­rabkát, vagy műanyag darabkát teszünk a víz felszínére. Ez csak azért szükséges, hogy lássuk, a folyadék mozgását. Ez­után tegyük kezünket a folyadék fölé kö­rülbelül fél-egy centiméterre, tartsuk ke­zünket mindig úgy, hogy ujjaink összezá­ródjanak, az izmok enyhén megfeszülje­nek, és nagyon erősen próbáljunk valami olyasmire gondolni, hogy egyik kezünk­ből menjen át „energiánk" a másikba. Ha semmi külső inger, zaj nem zavarja 9 kísérletet és jól tudunk koncentrálni, akkor hamarosan a folyadék lassú moz­gásba fog jönni, elkezd forogni a tálká­ban, az ujjaink vége körül általában gyor­sabban, míg azoktól távolabb lassabban. Azért célszerű folyadékot választani mozgatható tárgynak, mert ebben az esetben viszonylag kis erő is nagy el­mozdulást hoz létre és a jelenség egy­szerűen megfigyelhető, könnyen előállít­ható. ' A kísérletet több mint ezer magyar kö­zépiskolás is elvégezte, és néhány érde­kes, általános tapasztalatot le lehet szűr­ni: a legfontosabb tapasztalat az, hogy a humán orientáltságú diákok többségé­nél sikerült a kísérlet, míg a reál orientált­Mire erdemes ma vállalkozni? Mi lehet­ne az a világraszóló ötlet, amivel az em­ber többletjövedelemhez juthat, csak azért, hogy egyáltalán az elért életnívóját tartani tudja? Ilyen prózai dolgok foglal­koztatják bizony manapság a magyar családokat. Egy részüknek ez a jövede­lemforrás adott: szőlőt termelnek, mint­hogy azonban évről évre csökken a szőlő felvásárlási ára azt kérdeztük Molnár Oli­vértől az Országos Borellenőrző Intézet igazgatóhelyettesétől: érdemes-e egyál­talán szőlőt termelni?- A száraz időjárás miatt sajnos keve­sebb lett az idén a termés. Mi olyan 4,5 millió hektoliter körül becsültük ezelőtt két hónappal a termés mennyiségét, de jó ha a tavalyi szinten marad. Úgy gondo­lom hogy a biológiailag teljesen beérett szőlő a minőségre feltétlen jó hatással van, hiszen csak minőségi borral lehet a piacon megjelennünk.- Tehát érdemes-e most szőlőt és bort termelnünk?- Feltétlenül. A magyar ember a szőlőt szereti, a belső fogyasztás is nőni fog, az export is csak átmenetileg mutat vissza­esést.- Kevésnek találja a belföldi borfo­gyasztást, több bort kell innunk?- Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy megtudjuk választani azt, hogy mit iszunk. Sajnos nekünk nincs borkultú­ránk, s az egyik legnagyobb hibánk ép­pen ez. Persze anyagilag sem sokan en­gedhetik meg maguknak, hogy minden ételhez a hozzáillő bort fogyasszák. Itt kellene kezdeni a dolgokat, meg kellene tanítani az embereket inni. Ha bemegy az ember egy vendéglőbe meleg a bor, nem azt a fajtát hozzák, amit kértem -, sajnos itt tartunk.- Már aki egyáltalán megengedheti magának, hogy átlépje egy vendéglő küszöbét. A borfogyasztás társadalmi ságú diákok nagy részénél sikertelen volt. Valószínűleg ez két oknak is betud­ható, egyrészt más az agyféltekék műkö­dése és működésük jellege: mig a hu­mán orientáltságúak esetében fejlettebb a jobb agyfélteke, a reál orientáltságúak- nál ez fordítva van. Azt viszont az eddi­giekből már tudjuk, hogy ezek a furcsa parajelenségek inkább azoknál jelennek meg, akiknek a jobb agyféltekéjük fejlett, igy tehát nem meglepő, hogy a matemati­ka-fizika tagozatos középiskolásoknál ez a kísérlet általában sikertelen volt. Másrészt amiatt is sikertelen lehetett náluk a kísérlet, mert rendkívül erős bel­ső gátlást éreztek, többször is elmond­ták, hogy ilyenről nem hallottak, nem ta­nultak. Tanulmányaikba, elképzeléseik­be, világképükbe ezek a jelenségek nem illeszthetőek be és ez még az esetleges gyenge eredményt is tovább rontotta. Egyáltalán nem kizárt persze, hogy egy személynek mind a két agyféltekéje rendkívül erősen fejlett, azonban ma már szinte az általános iskola végén el kell kezdeni a pályaválasztást, valaki vagy humán, vagy reál irányba fejlődik tovább, és ez nagyban befolyásolja ezen képes­ségeket is. Nemcsak egyszerű folyadékkal pró­báltuk ki ezt a kísérletet, hanem egy olyan módosított változatban is, amikor a folyadékban vékony platinaszálak voltak kifeszítve és elektromos impulzus segít­ségével a platinaszálak mentén a folya­dékot meg lehetett festeni. Ilyenkor kiraj­zolódott különböző magasságokban és keresztmetszetekben a folyadék mozgá­sa és ezt filmre lehetett venni. Lehetővé vált annak vizsgálata, hogy milyen erő mozgatja a folyadékot és ennek nyomán kiderült, hogy általában a folyadék teljes tömege mozgásba jön, azaz nemcsak a folyadék felszínén hat erő, hanem a teljes hátteret egy ilyen kisinterjuban meg se próbáljuk boncolgatni.- Nem is lehet. De higgye el nekem, még lehetne fokozni a belső fogyasztást, s akkor a mi hazai termésünk az egymillió hektoliter exporttal gyönyörűen el is kel­ne. De nem tudunk tárolni, tartalékolni. Szeptemberben még a szőlőfürtön fütyül a veréb, novemberben már a fogyasztó asztalán áll a bor. Ilyen körülmények kö­zött persze, hogy nincs tartalék. Most például a szüret időszakában nincs az országban 1,5 millió hektoliter bor, amit átvihetnénk a szüret utáni időszakra. Csupán másfél millió tehát az átmenő készlet, ami rendkívül kevés. Nincsenek évjáratok. Franciaországban évjáraton­ként és fajtánként kérhet az ember bort a vendéglőkben, vásárolhat az üzletekben. Ezzel szemben nálunk azt veszi le a boltban a polcról, ami éppen a keze ügyébe kerül. Mint olyan sok minden másban, sajnos a kulturált borfogyasz­tásban is lemaradtunk a nyugat-európai államok mögött. Érdemes azonban visz- szatekintenünk egy évszázaddal, mikoris Széchenyi barátja Sam Ferenc szőlőter­melő és közgazdász a következőket mondta: „A társadalmi, rendi kötődések lazulásával, liberális eszmék országos térhódításával az emberek mind többet ittak, s ez hirtelen megugrasztotta a belső fogyasztást, több helyütt divatba hozta a hanyag soktermelést. Miközben 1809 és 29 között a borkivitelünk 4 millió akó kö­rül állandósult, a belső fogyasztás 14 mil­lió akóról 20 millió akóra nőtt. A sokter­melés tehát a kizárólag megnövekedett belső fogyasztást szolgálja, ami nem ne­vel igényességre. Rengeteg fajta van. Sokszor gondozatlan a szőlő. Rossz pin­cében, rossz erjesztéssel, hibás borter­melés után a gazda saját borával való módfeletti elégedettség a jellemző.”- dvm ­térfogatban. Még egy fontos, érdekes részeredményt hozott ez a kísérletsoro­zat: mérhetővé vált, hogy sikeres kísérlet esetén a folyadék elektromos ellenállása rövid időre lecsökkent - ugyanúgy, mint azt az asztaltáncoltatásnál és a tárgy­mozgatásnál is meg lehetett figyelni. Ezek a jelenségek tehát újra-újra visz- szaköszönnek és a folyadékmozgás fel- használása esetén rendkívül kis erőket is meg lehet mérni, ki lehet mutatni. Nem szükséges, hogy ezeket a jelenségeket sötétben, lezárt szeánszszobákban, cso­portokban tanulmányozzuk, mert ez el­kerülhetetlenül mellékvágányra viszi a keresést. Napfényben, jó megvilágítás­nál minden ember saját maga képes meggyőződni arról, hogy mekkora „ere­je” van, milyen „bioenergia-szinttel” ren­delkezik. Az asztaltáncoltatás, a vízforga­tás, az apróbb tárgyak lebegtetése, moz­gatása úgy tűnik, hogy azonos fizikai je­lenségcsoportra vezethető vissza, és ezek egyfajta, furcsa elektromos anomá­liának tekinthetők - tehát meg lehet érte­ni a jelenséget, ha föltételezzük, hogy elektromos töltések mozognak, de ideig­lenesen vezetővé tett, egyébként elektro­mosan szigetelő tárgyakon keresztül. Nincs szükség arra, hogy valamilyen ter­mészetfölötti vagy túlvilági magyarázatot keressünk erre a jelenségcsoportra - at­tól persze még mindig távol vagyunk, hogy pontosan értsük a részleteket ennél a jelenségcsoportnál. Még ma is az a helyzet, hogy ezeknek a kutatását na­gyon erősen megnehezíti az a hivatalos ellenállás, amit a spiritizmus megjelené­se váltott ki. Tisztelt olvasók! Ha önök közül valaki részt vett „asztaltáncoltatásban”, és pon­tos, részletes leírást tud adni, kérem küldje el címemre: 2092 Budakeszi, Pf. 38. i ■ ■ On kormányoz! (Folytatás az 1. oldalról.) Az újabb és újabb szlogenek nem erő­sítik, hanem gyengítik az új hatalom iránti oizalmat. Túl sok határidőt szabtak, ami- <ortól az új korszak kezdődik. Az év ele- én még a szabad és demokratikus vá- asztások jelentették a fordulópontot, az- :án a demokratikusan megválasztott par- ament első ülése, majd a negyven év jtán az első független kormány megala­kulása. A sok-sok patetikusan beharangozott endszerváltás a mindennapokban alig lozott változást. Ép elmével persze ezt lem is várhatja senki. Csakhogy észre kellett volna már venni, hogy a hangzatos politikai jelszavak árfolyama hatalmasat :uhant. A politikai szólamokban hemzse- jő „történelmi” jelző ellenkező hatást kezd kiváltani. Ha minden, ami az utóbbi dőben történik ennyire korszakos, akkor niért nem érezhető belőle a gyakorlat­in semmi? Ez fogalmazódik meg egyre öbbekben. A túl gyakran farkast kiáltó történetét nindannyian ismerjük. Talán csak politi­kusaink nem. A politika iránt mutatkozó gyre kisebb érdeklődés, és a változá­sokkal szembeni egyre nagyobb kétely ízt bizonyítja, hogy takarékosabban kel- stt volna bánni a szuperlativuszokkal, kkor kisebb lenne az elégedetlenség és lagyobb a figyelem az igazán fontos semények iránt. Ilyen esemény a helyi önkormányzatok lére kerülő testületek tagjainak és veze- 5inek megválasztása. Ennek súlya eléri parlamenti választásokét, és a tapasz- alható érdektelenség nem kis veszélye­st rejt magában. Az önkormányzatok életre hívásával Dvábbra sem csökken az infláció, a bé- ek nem emelkednek, az árcédulák pe- ig várhatóan továbbra is egyre nagyobb zámokat fognak mutatni. Sőt október el­ejétől nem indulnak a munkagépek a áros utcák felé, hogy szilárd burkolattal issák el őket. Érzékelhetően semmi sem jg változni. Talán még döcögni is fog a épezet. Miért hát a lelkesedés? Önmagunkért. A második magyar re- >rmkorszak kezdete óta porondon van a települések önállóságának megadása iránti óhaj. A szlogen szerint: a helyben felmerülő problémákra helyben kell megtalálni a megoldásokat. A parlament által megalkotott önkormányzati törvény erre lehetőséget ad. A települések szep­tember 30-a uátán önállóak. Csakhogy a jelszavakat félre téve a szabadság köny- nyen átcsaphat árvaságba. Az eddig atyáskodó államhatalom megszűnése azt is jelenti, hogy mérhetetlenül megnő az önkormányzatok vezetőinek felelős­sége. Eddig azt volt érdemes megválasz­tani tanácstagnak, aki nagy hangon ki tu­dott állni körzete érdekeiért. A döntések felelősségét úgysem ő viselte. Ahogy a parlamentben lejárt az úgynevezett kijáró képviselők ideje, úgy az önkormányzatok képviselőivel is ez a helyzet. A most megválasztott képviselők tevékenysége nem merülhet ki a melldöngetésben, a követelőzésben, mert a megoldás eszkö­zeit is maguknak kell előteremteniük. Aki tehát azt állítja, hogy felesleges az egész felhajtás, hiszen úgysem változik semmi, az téved. A helyzet ugyanis rosz- szabbra fordulhat. A választók felelőssé­ge most sokkal nagyobb, mint az ország­gyűlési választásokkor volt. Akkor ugyanis hivatkozhattak arra, hogy nem ismerik a jelölteket, avagy a listákról ugyanis akaratuktól függetlenül juthattak képviselők a parlamentbe. Most azonban a települések többségében ismerik a je­lölteket. A választáson való részvétel motívu­mának pedig elégséges az, hogy az ön- kormányzati testületbe és a polgármes­teri székbe olyanok kerüljenek, akik nemcsak erkölcsileg feddhetetlenek, ha­nem tehetségük, szakmai ismeretük ga­rancia lehet arra, hogy a rendszerváltás betetőzéseként beharangozott települési önállóságot ne kelljen néhány év múlva elátkozni. Hagyjuk békében nyugodni a történel­mi jelzőket. A rendszerváltozással se hergeljük honfitársainkat, de azt saját érdekükben meg kell érteniük: most nem elég szavazni, hanem jól kell választa­ni. PUSKÁS IMRE Egely: Parajelenségek (16.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents