Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-07 / 132. szám

4‘KÉPÚJSÁG 1990. szeptember 7, Beköszöntő Szia! Örülök, hogy újra találkozhatom Veled. Remélem, lapunk első száma el­nyerte tetszésedet. Most, hogy a másodikat kezedben tar­tod, talán eléggé felbátorodsz ahhoz, hogy utánajárj KIK is vagyunk mi és való­jában MIT is akarunk csinálni. Gyere el hozzánk, ismerkedj meg velünk! Nem kell öltönyben és nyakkendőben megjelenned, elég a farmernadrágod és a pólód is (főleg 30 fokos hőségben). Hozd magaddal a kedvenc kazettádat, versedet, rajzodat, bármit amit szívesen megmutatnál nekünk (azért ne teher- taxival gyere). Ügyeleti napjainkat az oldal alján talá­lod. Keress meg minket telefonon vagy személyesen!!! Rejtvényünk Így élt a gyermek. Már hatéves volt, S átélte hat századnak nyomorát És néhány percnek árva örömét. Ott állt az utca szögletében egyszer, S didergett... késő őszi este volt. Sár volt az utca, s köd a sár felett, Nehéz komor köd, s ő a sárban, ködben Mezítláb és hajadonfővel állt, S az elmenőkhöz nyöszörögve Nyújtotta sárga kis kezét. Úgy ment be hangja'a szívekbe, Miként egy égő fájdalom, Mint a harang szava, Mely haldokló ember számára szól. Melyik műből származik a fent látható idézet? Ki a mű költője? Beküldési határ­idő: szeptember 12. Előző heti rejtvényünk megfejtése: Francois Villon: Négysoros vers (Faludy György átköltésében). Négysoros vers melyet Villon halálítélete szélére írt. Francia vagyok Párizs városából, mely lábam alatt a piszkos mélybe vész, s most méterhosszán lógok egy nyárfaágról, s a nyakamon érzem, hogy a seggem mily nehéz. Szerelem A siker tegyen boldoggá, de büszkévé ne. Nem nagy győzelem az, amit asszonyo­kon arat az ember. Annyira szeretnék már előre, hogy legyőzzék őket! Csupa hála és elérzékenyülés vagy; ki akarod szolgáltatni magadat. Ne tedd! Fiatal és egészséges vagy. Tetszel. Ez természetes. És még sok más asszonynak fogsz tet­szeni. Ne áldozd fel a szerelemnek a méltósá­godat. Ne térdelj le. Az asszonyok irtóznak attól, hogy istennők módjára bánjanak velük. Tudják jól, hogy ők csak asszonyok. Ha sá- padozol, áradozol, ájuldozol: szégyellik magukat helyetted. Az asszony szereti a férfit. Ne alázd meg a férfit előtte. Igazán felsöbbrendű elmén sohasem uralkodik egészen a.szerelem. PAUL GÉRALDY Már a jaj sem haitik el Csendesen megyünk el egymás mel­lett Egyedülálló mikro- és makrovilág va­gyunk. Tévedtünk, és megcsaltuk önma­gunkat. Másokat is, de ez nem fáj annyi­ra. Tapasztalataink saját kudarcaink.'Tár- sadalmunk totális diktatúra énünk felett. Még egészen pici korunkban rájöttünk ar­ra, hogy álmaink hiábavalók. Aztán elfelej­tettünk hinni is. Szertefoszlott reményeink utolsó jajkiáltása is elhalt már. Fázunk,... oly nagyon. Bár nem csodálkozunk, hisz nincs mi melegítsen. Hallgatunk, várunk. Már csak pár tégla hiányzik a falból ami körül­vesz minket. Aztán jörv valaki. Kavicsok, sok-sok kavics. Ö lehajol és felvesz egyet, szív alakút. Mosolyog és azt mondja: - Tes­sék ezt NEKED találtam. ...és ekkor a rése­ken besüt a nap. Újdonságunk Van állandó ügyeletünk. Keress meg minket!!! E heti okoskodásunk Pat prakticizmusa: A fellegekben járó szenvedély is semmivé foszlik, ha beakad egy cipzár. Lovaglólecke Szóval maguk azok?! És mind lovagol­ni szeretne. No majd teszünk róla. Maguk egy óráért befizetnek 120 forintot. A ló in­gyen csinálja. De ahogy magukat elné­zem még így is ő jár rosszabbul. Lovat láttak már? Igen? És miről ismer­ték fel? Hogy röfögött? Az vagy nem ez volt, vagy amikor meglátta magukat félt és félrebeszélt. Na jó, mutatok egyet én. Ö az amelyik alul van... Helyesbitek, amelyik fölül van... Tehát a ló. Mint látják két vége van, amit kis zenei hallással könnyű megkülön­böztetni egymástól. Ugyanis elöl böfög, hátul... Disznó!... Hátul pedig van a farka. De ha ezt lovaglás közben meglátják, akkor maguknak már régen rossz. Gon­dolom a fejét különösebb biológiai elő­képzettség nélkül is felismerik. Ott elöl a száján bemegy a lóhere, nem, nem ho­moszexuális... Az ellenkező végén meg kijön a... Jó hogy nem narancs. A szeme a fej elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik min­den oldalra egyformán lát, az a vak ló. Az a két hegyes az nem irányjelző, ha­nem a füle. Ez egyrészt arra való, hogy hallja amit én mondok neki, másrészt ar­ra, hogy maguknak veszély esetén le­gyen mibe kapaszkodni, de ez magukon úgysem segít. Egyébként ez egy farmotoros állat. Há­tul van két láb ezekkel fut, elöl kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. így lehet megkülönböztetni az asztaltól. Mint látják mindegyik patájára patkót szereltünk. Ez azért fontos, hogy­ha valakit netán megrúgna, az ne tudjon utána reklamálni. Látják a hátán a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Mi itt fölötte szoktuk, mint hamarosan tapasztalni fogják a hát­só felükön. No most, ha önök már láttak olyan nyerget ami alól csak a fej és a farok látszott ki, az nem nyerges ló, ha­nem teknősbéka volt. Bírtak követni? Jó, akkor kérem az el­sőt! Már ne haragudjon, hogy megkérde­zem, de magának tényleg így áll a lába? Mit? Hogy a kedves nagymamától örö­költe? Nem létezik. Már régen kihalt vol­na a családjuk, ha neki is ilyen közel áll­tak volna egymáshoz a térdei. Gondolja, hogy közé fér majd a ló? Talán akkor üljön föl. Nem elölről, mert ott harap! Nem hátulról, mert ott rúg! Ugye megmond­tam... Jobbra a kis épületben van az or­vos. Oda vigyék. Kár érte, ilyen fiatalon, még nősülés előtt... Ki a következő? Ha adhatok egy taná­csot oldalról próbálkozzon! Na még egy­szer!... Most egy kicsit pihenjen, addig én kiröhögöm magam. Segítsen neki, emel­je a lábát! Ne a magáét! Ne a lóét! A tár­sáét! Úgy, most lendítse föl! Talán ennyi­re nem kellett volna... Ma az maga meg jobb oldali? Na végre. Hé, ha maga rugdossa ki a kollégája fogait, akkor az állatokat miért tartjuk? Dugja bele a lábát a kengyelbe! Nem ké­ne annyira, mert feltöri a térdét. Látja azt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt kantárnak hívják. Ha erősen meghúzza, a ló lassít. Ha erősen megrántja, a ló meg­áll. Ha nagyon erősen megrántja, akkor a ló hanyatt fog esni, és magának lapjá­val erősen megnövekszik a légellenállá­sa. így nem lesz jó, egyikük szálljon le. Vagy maga, vagy a majré. Igaza van a csúcson kell abbahagyni. Mi az maga már fel is ült? Mit lát? A ló farát? Talán tolatni akar? Forduljon meg! Na végre! Figyeljen, ha azt mondom üge­tés, a ló ügetni fog. Maga csak kapaszkodjon. Ha azt mon­dom, vágta, hunyja be a szemét! Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat. Ha lesz kedve hozzá... Ügetünk. Nem tudna kicsit lazábban ülni? Ahogy így elnézem, a merevgörcs ma­gánál volt ipari tanuló. Aztán ha még egy-két ilyen pattan a nyeregben, azt, hogy maga férfi két „t”-vel fogják írni. Igen, az a múlt idő jele. Csukja be a száját! Megállunk. Most ki­köpheti, amit leharapott a nyelvéből... Talán ha próbálna úgy ülni, mintha nem esett volna át a gyermekparalízisen, mert különben... Tisztelem a tudományos érdeklődését, de tudtommal a talajmintát nem harapás­sal szokták venni. Hé, hova megy? Különben ahogy lá­tom, maga most vagy egy hétig nem nagyon akar ülősztrájkot kezdeni. Ön következik hölgyem. Ne remegjen annyira, mert agyrázkódást kap a ló. Ül­jön nyugodtan, magának már úgy sin­csen vesztenivalója... Elindulunk... Tisztában vagyok vele, hogy kinőtte már a pubertáskori zavarait, de a térdével még most az egyszer szorít­son erősen! Mint kislány korában. Nem megy? Csak nem a szolgáltatóiparban dolgozik? Látja azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek. Szórakozni. Hát akkor ügessünk... Aha... Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos alta­lajlazítást végzett. Csak nem a strucc a kedvenc madara? Mi, hogy dobál a ló? Majd máskor gyor­sabban kimászik a vége alól. Nem gon­doltam volna, hogy ilyen gyümölcsöző lesz a kapcsolatuk... Már nincs más? Mi, hogy maga meg­gondolta magát? Jó, de a tandíjat nem fi­zetjük vissza. Úgy nézem mára megvolnánk. Aztán ha kedvük szottyan egyet jót lovagolni, csak jöjjenek bátran máskor is! Szeretet­tel várjuk magukat, én is, meg ez a ked­ves ló is... PPMMFBVI: BUZGÁR Murphiológia: Laing (kis) asszony törvényei A hercegről, aki fehér lovon érkezik. 1. Ha aranyos, disztingvált és jóképű, kiderül, hogy a hálószo­bájában házioltárt állított Hitler emlékére. 2. Jóképű. Kedves. Értelmes. És homoszexuális. 3. Egész este kerülöd. Zömök, testes és vörös hajú. Csak né­hány szót váltasz vele, miközben mindketten arra vártok, hogy el­lenkező irányban elfuvarozza­nak benneteket. Beléd villan, hogy ő a legszellemesebb, leg­kedvesebb férfi, akivel valaha is találkoztál. És soha többet nem találkozol vele. Vizsgák előtt Egy bárány, Két... Három­Négy­Öt... Hat... 18.. 62.. 134... A... életbe, Miért nem tudok már Elaludni végre??? LENGYEL LEVENTl Kölyökzseni Francois Villon A XV. század legnagyobb költője, a franciás szellem és jókedv első hivatott képvi­selője. Párizsban született 1431-ben. A középkor költője. Előtte olyan nagyságokat említhetünk, mint Dante, a XIII—XIV. sz. nagy lírikusa és prózaírója, Petrarca és Boc­caccio, a reneszánsz irodalom és a humanizmus két kiemelkedő aíakja. Kortársa volt Janus Pannoniusnak, hazánk első elismert humanista költőjének. Villont az ihletett látnok őstípusának, nagy tudású mívesnek tekintették, s közben a kor legnagyobb költője állandó résztvevője volt a verekedéseknek, a párbajoknak, a lopásoknak. Az élete folytonos menekülés, állandóan a halál árnyékában jár. Azon­ban ő ezt franciás pajkossággal fogja fel. 1456-ban írja meg egyik menekülése előtt - A KisTestamentum-ot. Litániaszerű szöveg, stílusgyakorlat. A könnyed komikum az uralkodó. Jár vidéken, Blois-ban, ahová Charles d’ Orleans - ki nagy hatással volt Villonra - hívja meg, egy költőver­senyre. Ekkor született a Ballada a blois-i költő-versenyre c. költemény. A költemény ballada formájában íródott. Meg kell jegyezni egy lényeges dolgot: Villonnál a balla­da nem műfaj, hanem forma. Balladáinak témája a csavargók, iszákosok élete, vala­mint a szépasszonyok és a halál. Költészetébe belevitte egész személyiségét, kör­nyezetét, történéseit. 1461-ben írja főművét, a NagyTestamentum-ot. Hagyatkozás, számvetés, iróniával. A Nagy Testamentum megírása után ismét Párizsban van, lo­pásért börtönben ül. Akasztásra ítélik. Ekkor írja Sírfelirat-át. Azonban kegyelmet kap, de Párizsból száműzik. Ezután eltűnik. Halálának időpontját nem lehet tudni. Vil­lon, aki utolsónak összegezte a középkor „vívmányait”, az „elátkozott költő” példáza­tává vált. SZIJJÁRTÓ ERIKA Francois Villon A SZIL szerkesztősége Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 16-211/12. Szerkesztő: Zsédely Andrea. Grafikus: Lengyel Levente. Ügyelet: szeptember 10-én 16 órától 20.30-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents