Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-04 / 129. szám

1990. szeptember 4. NÉPÚJSÁG 3 Kisgazdák - nagy gondok Kollektív kivonulás a békítő ülésről (Folytatás az 1. oldalról.) Természetesen mindkettő saját magát tartja hivatalosnak, amelyből azután kü­lönféle bonyodalmak származtak: nem­rég például a félreértéseket elkerülendő, az FKgP Országos Fegyelmi Bizottsága egy határozatot juttatott el szerkesztősé­günkbe, mely egyebek mellett arról adott tájékoztatást, hogy a Béla király téri köz­pontú szervezet hét tagja ellen fegyelmi eljárást rendelt el. A vizsgálat befejeztéig az érintettek nem rendelkezhetnek tag­sági és tisztségviselői jogokkal, s tilos számukra bármifajta intézkedés. Ám úgy tűnik, mindez csak olaj volt a tűzre, mert a felfüggesztett személyek annál heveseb­ben tiltakoznak s hátországként a tagsá­got is maguk mögött tudhatják. Mármint a Béla király téri központú tagságot, mert nem jelentéktelen azok száma sem, akik továbbra is a másik oldal, az ismert szek­szárdi közéleti személyiség, Kapitány Ferenc országgyűlési képviselő mellé sorakoznak fel. A két vonal közötti ellen­tét nem mai keletű: annak idején lapunk hasábjain is beszámoltunk arról, hogy a megyei nagyvállasztmányi gyűlésen né- hányan váratlan váddal illették Kapitány Ferencet, a kisgazdapárt megyei szerve­zetének elnökét. Ennek értelmében Ka­pitány Ferenc állítólag részt vett volna a '45 utáni német kitelepítésekben, amit az érintett természetesen azonnal cáfolt, s iratokkal bizonyította az állítás valótlan­ságát. Kapitány Ferenc kijelentette, hogy tevékenysége a németek mentésére irá­nyult, s kitelepítésre ítélt embereket szál­líttatott le a vagonokból. Nos, ez persze csak a felszín, a mélyben bizonyára he­ves hatalmi harcok játszódhattak le, melynek csak egy mellékes adaléka ez a több mint negyven évvel ezelőtti história. A nyílt szembenállás mindenesetre ettől az időponttól datálódik, s az eltelt hóna­pokat azóta is vádaskodások s kölcsö­nös kiátkozások jellemzik. Bár talán ez a megfogalmazás nem is igazán fedi a lé­nyeget, hiszen a megyei szervezet elnö­ke annak is tanújelét adta, hogy demok­rácia lévén, elfogadható számára akár egy különutakon járó szekszárdi kisgaz­dacsapat is. Az engedékenység ellenére mindkét fél érezhette a patthelyzetet, amit nem oldott a már említett, folyamatban lévő fegyelmi eljárás sem. A nézeteltérések tisz­tázása érdekében hívták össze azt a múlt heti gyűlést, mely hivatalosan a helyható­sági választásokon való együttműködést lett volna hivatva tisztázni, illetve a felfüg­gesztett személyek ügyében hozott volna valamiféle döntést. Különös módon ez a két napirend egyszerre, két egymás melletti te­remben zajlott le, pontosabban a felfüg­gesztett személyekkel külön tárgyalt az FKgP két országos szintű vezetője, az új­ságírót - természetesen eredménytelenül - kidobni szándékozó István József, orszá­gos vezetőségi tag, valamint Csirke Ernő, országos ügyvezető. Míg ez a szűk körű megbeszélés tartott, addig a másik helyi­ségben Kárpáti András, a párt megyei szervezetének főtitkára próbálta jobb belá­tásra bírni a szekszárdi tagságot nem sok eredménnyel, mivel az egymást összekötő lehetőségek helyett csakhamar az egy­mást elválasztó, megválaszolatlan kérdé­sek kerültek terítékre. Kisvártatva a közbe­kiabálásokkal, tetemrehívásokkal tarkított gyűlés elveszítette működőképességét s a másik teremből is fojtott hangzavar szűrő­dött át. A felfüggesztettek ügyét tárgyaló irodából elsőként Neiner Istvánné lépett ki, szemmel láthatóan feldúlt idegállapotban, s arról adott tájékoztatást, hogy az állás­pontok egyáltalán nem közeledtek. A fel­függesztést egy előre kitervelt akciónak mi­nősítette, s a megyei elnök személyét látta a történtek mögött. - Mi egy egészséges kompromisszumra készültünk - folytatta Neiner Istvánné -, ám ezek az urak (István József és Csirke Ernő) azzal jöttek le Buda­pestről, hogy a korábbi, a felfüggesztésün­ket visszavonó határozatot mégis érvény­telenítették, s ha ki nem is zártak bennün­ket, mégis félre vagyunk állítva, legalábbis a választásokig. Ezután az Országos Fe­gyelmi Bizottság ismételten megtárgyalja az ügyünket. Csirke Ernő szerint ez az egész dolog egy teljesebb kivizsgálást igényel, s igazán indulatok nélkül kell meghozni a végleges határozatot. - Nagyon gyorsan le lesz per­getve az ügy - vélekedett Csirke Ernő -, s ha az érintettek akkor sem nyugodnak bele a döntésbe, annak komoly konzekvenciái lesznek. Ha a párt alkotmányának nem felel meg az a politikai, emberi magatartás és megnyilatkozás, amit itt képviselnek egye­sek, akkor az a párttagsági viszony meg­szűnésével jár. Csirke Ernő mégis bizakodva fejezte be mondandóját, kifejezve reményét hogy minden jóra fordul. Azonban nem ezt lát­szott alátámasztani az a - katonai nyelven fogalmazva - rendkívüli esemény, amely­nek előszele végig ott lebegett a gyűlés fe­lett. Ugyanis Kárpáti András majd Csirke Ernő után István József kívánta megbékíte­ni a méltatlankodó szekszárdi tagságot, s ezenközben szót ejtett az ugyancsak ott tartózkodó Kapitány Ferencről is, aki - idézzük István Józsefet - börtönbüntetést is szenvedett elveiért. Több sem kellett a résztvevőknek: indulatoktól viharos hang­zavar közepette vonultak ki a teremből. A nem túl dicső befejezés után némi megle­petéssel konstatálhatta jelen sok írója, hogy a két rivális szervezet két fiatal képvi­selője indulatoktól mentesen vitatja meg a történteket. Dr. Hadházy Árpád, a megyei szervezet alelnöke és Csuka József, a szekszárdi szervezet vezetőségi tagja egyetértett abban, hogy képesek harag nélkül tárgyalni egymással.- Ez a kelevény még akkor keletkezett, amikor a nagyválasztmányi gyűlésen anti­demokratikus módon zárták ki az említett személyeket - ismerte el saját tévedésüket dr. HadházyÁrpád. -Tudniillikazt a kizárást nem előzte meg egy fegyelmi tárgyalás. Persze, a másik fél sem tarthat ki azon alap­állása mellett, hogy ott minden hibátlan.- Nem ez a jellemző, ami most itt volt-ál­lította Csuka József. - Bennünk, fiatalok­ban nincs meg a hatalommal való élés vagy visszaélés vágya. Tény az, hogy néhány ember között óriási ellentétek feszülnek. Kérdéses persze, hogy ezek az ellentétek feloldódnának-e, ha a felfüggesztett sze­mélyeket mentesítenék a hátrányos döntés alól. Éles kontraszt a teremben történt ese­mények után ez a tovább folytatódó nyu­godt beszélgetés, aminek bizonyára akkor lenne igazi haszna, ha mások is csatlakoz­nának hozzá, felülemelkedve a vélt vagy valós sérelmeken. Kapitány Ferenc - aki szemmel láthatóan szántszándékkal nem kívánt résztvenni az összejövetelen kirob­banó vitában - még ezek után sem látta tel­jesen reménytelennek a helyzetet. - Remé­lem, hogy Szekszárdon kialakul egy olyan kisgazdapárt, amely valóban a párt, a nem­zet, a választópolgárok érdekeit képviseli. SZERI ÁRPÁD Csak a rizs ígér jó termést a Nagykunságban Jász-Nagykun-Szolnok megye aszály sújtotta határában az őszi érésű növénykultúrák közül csak a rizsben van reményük a nagy­üzemi gazdaságoknak. A délszaki gabonának kedvez a sok nap­fény; Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr határában erőteljes a „viziga- bona” terméskötése, néhány helyen csak néhány hűvös, ködös hajnal vetette vissza kisebb foltokban a kultúra fejlődését. A vízszol­gáltató Tiszamenti Regionális Vízmű folyamatosan szolgáltatta a vi­zet a táblák elárasztásához, s a vízminőség is - bár a kánikulai me­legben gyakoribb a hínárosodás - megfelelő volt. A megye 6100 hektáros rizstermö területén tartott termésbecslések szerint a vár­ható átlaghozam 32-34 mázsára tehető hektáronként, de lesz ahol ennél nagyobb termést takarítanak be. Félsiker az öltözőben Mégis marad az Elektrokozmetika? Lapunkban nemrégiben foglalkoztunk a Szekszárd központjában működő Elektro­kozmetika sorsával. Pálinkás István, a Tolna Megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet el­nöke akkor elmondta, hogy a szerződéses üzemeltetés 1991. január 1-jétől már nem engedélyezett, ezért a dolgozók számára két lehetőség adódik, vagy szoros elszámo­lásban a szövetkezet alkalmazottai maradnak, vagy kilépnek és iparengedélyt válta­nak, egyéni vállalkozók lesznek. Utóbbi esetben az üzlethelyiséget kedvező feltételek­kel bérelhetik, amennyiben viszont ezt nem vállalják, akkor a szövetkezet másnak adja ki az üzletet. Az Elektrokozmetika bezárásának lehetősége felháborította és tettekre sarkallta az üzletet rendszeresen látogató ügyfeleket, érdekeik védelmében levelet fogalmaztak a szövetkezet elnökének és a kellő nyomaték kedvéért aláírásokat gyűjtöttek. íme a le­vél: A hölgytábor érdekei Tisztelt Elnök Úr! Miközben naponta halljuk, olvassuk, hogy legfőbb érték az ember, naponta tapasz­taljuk, hogy intézkedések sokasága történik ellenünk és nem értünk. Természetesen a kárvallottak nem mindig azonos embercsoportok. Most az a népes hölgytábor érzi fogyasztói érdekeit sértve és semmibe véve, akik az önök - Szekszárd központjában lévő - Elektrokozmetika üzletének állandó vendégei. Nem kevesen vagyunk, éppen elegen ahhoz, hogy megérje értünk az üzletet fenntarta­ni. Valószínű, hogy az üzlet megszüntetésének kérdése azért merült fel, mert önök sze­rint nem rentábilis az üzemeltetés. Meggyőződésünk, hogy a hiba nem az Elektrokoz- metikában dolgozó fodrászokban és kozmetikusokban keresendő, akik munkaidejük első percétől az utolsóig foglalkoztatva vannak. Hogy ennyi vendégük van, az annak köszönhető, hogy valamennyien igényes, minőségi munkát végeznek. Természetesen vendégkörük kialakulásában az is nagy szerepet játszott, hogy az üzlet a város központjában van. Gazdasági jellegű oknyomozásba nem szeretnénk belemenni. Mi csak azt kérjük, hogy mielőtt a szövetkezet közgyűlése elé kerül az üzlet sorsa, hogy a végső döntést meghozza, a gazdaságossági számítások mellett vegyék figyelembe a fogyasztók ér­dekeit, akik nemcsak választott fodrászaikhoz és kozmetikusaikhoz hanem a helyhez is ragaszkodnának. Kérésünket megismételve tisztelettel: Az üzlet vendégei (mintegy 70, személyi számmal is ellátott aláírás) Vita az öltözőben Amikor lapunk munkatársának e levelet átnyújtották az Elektrokozmetika dolgozói, egyben meghívták arra az egyeztető megbeszélésre, amely köztük és a szövetkezet vezetőséggé között végül augusztus 27-én délután zajlott le az üzlet öltözőjében. Pá­linkás István hangsúlyozta, hogy a vezetőség mindenekelőtt a dolgozók, a szövetkezeti tagok érdekeit tartja szem előtt és természetesen figyelembe veszi a lakosság igényeit is, a jelenlegi állapot azonban nem tartható tovább, mert egyrészt a jogszabályok sem teszik lehetővé a jövőben a gebines üzemeltetést, másrészt a szövetkezet sem viselhet el hosszú távon ilyen veszteségforrásokat. A szoros elszámolás sem a dolgozóknak, sem a szövetkezetnek nem lenne jó - ebben a felek egyetértettek - így végülis egyet­len lehetőség van: a szövetkezeti tagság megszüntetése és iparengedély kiváltása. Az igazi kérdés ezután következik: vajon a dolgozók kívánják-e kisiparosként bérbe venni az üzletet? A szövetkezet ajánlata kedvező, hiszen idegeneknek évi 15 ezer forintért kí­nálják négyzetméterenként - ez a reális piaci ár - a dolgozóknak viszont kiadnák négyezerért. Gyors számolás után kiderült, hogy ez havonta és fejenként 4000-5600 forint bérleti díjat jelentene - attól függően, hogy hányán bérelnék az üzletet - amihez még hozzáadódik a közműköltség mintegy 2,5-3 ezer forinttal. Ez jelentősen maga­sabb összeg, mint amit jelenleg a szerződéses formában fizetnek a szövetkezetnek, ezért a dolgozók közül többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy így már nem éri meg. A szövetkezet azonban ennél alacsonyabbra nem mehet a bérleti díjjal, mondta Pálinkás István. A problémát tetézi, hogy minden kozmetika-fodrászüzlet átlag fél létszámmal üze­mel, ami a gazdaságosságot rontja. Ezért elkerülhetetlen az átcsoportosítás és néhány üzlet bezárása, illetve más célok­ra történő hasznosítása. Érthető módon minden dolgozó ragaszkodik megszokott munkahelyéhez, ide, az Elektrokozmetikába sem akarnak más egységekből átjönni. A létszám feltöltése viszont elengedhetetlen feltétele annak, hogy ez az üzlet megmarad­jon. A szövetkezet vezetése további egyeztető tárgyalásokat folytat a többi egység dol­gozóival azért, hogy az Elektrokozmetika jelenlegi, összesen hatfős létszámát emelni tudják úgy, hogy négy fodrász, hat kozmetikus és egy pedikűrös dolgozzon itt. Ez csökkentené az egy főre jutó költségeket és hatékonyabbá válna az üzlet kihaszná­lása. A másfél órás vita végén a dolgozók hajlottak a szövetkezet által felkínált megoldás elfogadására vagyis elképzelhető, hogy a jövőben az Elektrokozmetika megváltozott szervezeti felállásban, de változatlan helyen és ugyanazokkal a dolgozókkal - ponto­sabban már egyéni vállalkozókkal - várja a most még aggódó hölgyvendégeket. Pálin­kás István azonban hangsúlyozta, hogy a létszámfeltöltéshez és a dolgozók végleges döntéséhez mindössze két hét áll rendelkezésre, ellenkező esetben elnöki határozat­tal dönt a szövetkezet érdekeinek megfelelő áthelyezésekről és az üzlet más célra tör­ténő hasznosításáról.- áa ­Egely: Parajelenségek (13.) Asztalok táncolnak A múlt század közepe felé egy különös divat, szokás, vagy hóbort terjedt el Észak-Amerikában és Európában. Ha egy-egy társaság összegyűlt, kezüket az asztalra tették, majd hosszabb-rövidebb koncentrálás után az asztal mozogni, táncolni kezdett, sőt, néha forgott is. Ez az esti időtöltés, szokás egészen a 30-as évek végéig megmaradt Európában, csak a mozizás szorította ki, majd a 40-es években természetesen a háború. A je­lenség előidézése meglehetősen egy­szerű, az emberek körbeülnek (esetleg állnak) egy asztalt, ami fából készült, le­hetőleg nem tartalmaz vasszögeket és könnyű anyagból készül, súlya általában 4-5 kg-nál nem több. Általában az embe­rek ujja összeér és egy zárt kört alkot. Az esetek nagy többségében sötétben, vagy félhomályban szokták megkezdeni ezt a különös időtöltést, majd ha az asztal elkezd mozogni, két lábra áll, vagy néha csak egy lábra, akkor már kis világossá­got is lehet a helyiségbe engedni. Száz- és százezrek tapasztalták meg különbö­ző korokban és helyeken ezt a jelensé­get, - a pontos magyarázat viszont még ma is hiányzik. Már a kezdet kezdetén többen úgy vélték, hogy mivel „közönsé­ges” fizikai magyarázatot nem lehet adni, ezért szükségképpen valamilyen termé­szetfölötti jelenség húzódik meg a dolog mögött, és ha ilyen, márpedig úgy gon­dolták, hogy ilyen, akkor valamilyen mó­don így kapcsolatot is lehet teremteni túl­világ és a mi „árnyékvilágunk” között. Ez a különös jelenség gyakorlatilag egy egészen új vallást teremtett, amit ma spi- ritizmusnak nevezünk. Természetesen nem ez az első alkalom, hogy egy isme­retlen eredetű fizikai jelenség vallás megalapítására inspirálta az embereket, hiszen például a Nap-imádásnak régi kultusza van és a legutóbbi időkig nem ismertük a Nap működését. De hasonló eset történt a tűzzel is és más természeti jelenségeket is nagyon hosszú ideig ter­mészetfölöttinek véltek az emberek. Az asztaltáncoltatásnál természetesen az adta a lehetőséget a „kommunikációra”, hogy az asztal lábával kopogtatni lehetett és így elvileg üzeneteket lehetett küldeni vagy kapni. Néhány kutató azonban nem elégedett meg ezzel az egyszerűnek tűnő magya­rázattal, és megpróbálta a jelenséget mélyebben megérteni. Olyan különleges képességű embereket kerestek, akiknek a környezetében gyakran és nagyon erős mértékben előfordult, előidéződött ez a jelenség. A legkorábbi vizsgálatokat talán a svájci DeGasparin gróf végezte, aki hitelt érdemlően meg akart arról győ­ződni, hogy vajon nem-e a résztvevők izomereje segítségével mozog az asztal. Ö olyan kísérleteket végzett ugyanis, ahol a résztvevők nem is érintették az asztalt, vagy csak a folyamat elején és akkor is csak egy kicsit. Rossz megvilá­gításnál persze nehéz volt ellenőrizni, hogy valaki hozzányúl-e az asztalhoz, ezért olyan egyszerű megoldásokat vá­lasztottak a korai kutatók, hogy például liszttel szórták be az asztal tetejét, vagy bekormozták az asztal alját. Gasparin és csoportja megbízhatóan elő tudta állítani a jelenséget és meglehetősen nagy erők ébredtek ilyenkor, sőt, olyan eset is elő­fordult, hogy mázsás asztal táncolt, ráz­kódott, s ráadásul még egy rárakott fél­mázsás súlyt is fel tudott emelni. Nem az asztalmozgás volt a jelenség egyetlen jellegzetessége, hanem néhány nagyon furcsa kísérőjelenséget is meg lehetett figyelni, persze csak akkor, ha a mozgás igen intenzív és nagymértékű volt. Az első ilyen furcsa jellegzetesség az a mérhető és érezhető hideg szél megjele­nése. A későbbi mérések egyértelműen iga­zolták, hogy néha 5-10°C-kot is lehűl a jelenség kezdetén a levegő - rendkívül kísérteties érzés ez és a hideg széllel együtt általában koppanások, pattaná­sok, dörrenések is hallhatóak. Ha sötét­ben vagy erős lesötétítéssel végzik a kí­sérleteket, akkor néha azt is tapasz­talják, hogy az asztalok elkezdenek tom­pa kékes fénnyel derengeni, világítani, különösen a sarkai környezetében. Egyes kirívó esetekben pedig nem­csak dörrenések és apró reccsenések, vagy folyamatos sercegés hallható az asztal felől, hanem néha erős roppaná­sok is és több esetben a jobb sorsra ér­demes kísérleti tárgyak szinte gyufaszál­nyi darabokra robbantak szét. Végülis A pszichokinézis legrégebbi formája: az asztaltáncoltatás. Teljes asztallebegés. A felvétel jó megvilágítási körülmények között készült, de enyhén bemozdult, mert az asztal folyamatos hullámzó, vib­ráló mozgást végzett. ezek a megfigyelések egyértelműen mu­tatják, hogy nem mindig csalásról van szó, vagy még inkább önkéntelen izom­mozgásról, hanem bizony valamiféle fizi­kai jelenség okozza az asztal látható, fur­csa mozgását.

Next

/
Thumbnails
Contents