Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-27 / 149. szám

2 NÉPÚJSÁG 1990. szeptember 27. Míg a hallgatók tüntettek, a főiskolának új vezetője lett Babérkoszorú Faludy Györgynek A Magyar Köztársaság elnöke Faludy György költőnek kiemelkedő munkássága elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Babérkoszorú­val Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Göncz Árpád szer­dán a Parlament Nándorfehérvári-termében nyújtotta át. (Folytatás az 1. oldalról.) temre. Az az igazság, nem mondom szí­vesen sehol, hogy Szekszárdon tanulok, nem tudok igazán büszke lenni rá. Sze­rettük volna ha válaszol a kérdéseinkre, kéréseinkre a miniszter, de hiába van itt a városban, nem jött ki a térre. Állítólag at­rocitásoktól fél. Szerintem mi vagyunk annyira tanult emberek, hogy nem kelle­ne tartania tőlünk. Egyszerűen azt sze­retnénk, ha oda figyelne az értelmiségi fiatalokra és legalább szólna hozzánk. Úgyhogy attól tartok, ez a mai tüntetés nem hoz semmi eredményt. * Míg a hallgatók Pécsen a reformokért emeltek szót, Szekszárdon a főiskolán meglepő bejelentést tett Szövényi Zsolt, az Oktatási Minisztérium főtanácsosa, és osztályvezetője. Közölte, hogy a kor­mányzat mégis jóváhagyta az ideiglenes főiskolai tanács június 5-i határozatát (amit akkor még elutasított) s hozzájárul ahhoz, hogy az intézmény megbízott főigazgatója a nyugdíjba vonuló dr. De­li István helyett dr. Endrédi Lajos legyen.- Mit szól a döntéshez? - kérdeztük dr. Endrédi Lajost, aki korábban már volt az intézmény vezetője.- Azzal, hogy a miniszter visszavonta a 20/1986-os rendeletet, mégis legitimmé nyilvánította az akkori főiskolai tanácsot, s annak határozatát is. Jogot kaptam arra is, s természetesen meg is teszem, hogy kinevezem helyetteseimet: dr. Horváth Béla docenst a nyelvi irodalmi tanszék vezetőjét, valamint dr. Lukács József do­censt, a pedagógiai-pszichológiai tan­szék vezetőjét. De a munkánk a késés miatt nehezebb lesz, hiszen a tanévet már mi készíthettük volna elő.- Nem ért váratlanul a bejelentés, hi­szen magam is szorgalmaztam - mondta dr. Deli István. - December elsejénél to­vább úgysem maradtam volna, így már októberben átadom a helyem.- Mit gondol, miért kellett erre a dön­tésre hónapokat várni?- Azóta változások történtek a minisz­térium vezetésében, mások vannak a főosztályon... * Tehát, ha a hallgatók a mai tüntetés si­kerében nem is nagyon bíznak, valami mégis történt Szekszárdon... Újabb tűzeset Romániában Szerdán újabb tűzeset történt Romá­niában. Ezúttal a Tirgovistében lévő ve­gyipari vállalat nitrocellulóz raktárában csaptak fel a lángok, amelyek átterjedtek az eszenciákat előállító részlegre is. A tűzoltók gyors beavatkozással elfojtották a tűz továbbterjedését. Az üzemi baleset­nek halálos áldozata és sérültje nem volt, az anyagi kár becslés szerint több mint 100 ezer lej. Ügyészségi vizsgálat indult a tűz okának kiderítésére. Nemrégiben Nagyváradon, Fogarason és Dicsőszentmártonban történtek üzemi robbanások. Szerdai közlés szerint a di- csőszentmártoni vegyipari kombinát karbidüzemében az elektromos kemen­ce robbanását valószínűleg elektromos zárlat idézte elő. Vasile Cerghizan üzemi főmérnök sajtónak adott nyilatkozatában kizárta a szabotázs lehetőségét. Mint ko­rábban közöltük, az üzemi balesetnek 5 halálos áldozata és több súlyos sebe­sültje volt. A román kormány „gyorstörvényt” kí­ván elfogadtatni a parlamenttel a munka­helyi rendbontások és törvénytelensé­gek megfékezésére. „A kormány elkép­zelései a korábbi hírhedt törvényerejű rendelet kitételeire emlékeztetnek, ame­lyek a Ceausescu-korszakban annyi ár­tatlan embernek az életét keserítették meg” - írja ezzel kapcsolatban a romá­niai Magyar Szó. Balesetek Szeptember 25-én 13,35 órakor Szek- szárd belterületén, a Vasvári és Prantner János utca kereszteződésénél Puskovics Péter áfukísérő, Gróf Pál lakótelepi lakos az általa vezetett személygépkocsival balra kanyarodás közben elütötte az úttesten át­haladni szándékozó Osztermayer János, Szekszárd, Halasi Andor utcai lakost, aki a baleset következtében súlyosan meg­sérült Ugyanezen a napon 13,15 órakor Paks város belterületén Gáspár Imre villanysze­relő, Paks, Fenyves utcai lakos segédmo­tor-kerékpárral balra kanyarodott, és ösz- szeütközött a védett útvonalon szabályo­san közlekedő Apáti Zoltán nehézgépke­zelő, Paks, biritópusztai lakos által vezetett személygépkocsinak. A segédmotor-ke­rékpár vezetője nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A két járműben mint­egy 12 ezer forint értékű kár keletkezett. Párthírek Szocialista Párt Jánosi György és Csehák Judit Hőgyészen Jánosi György, a Szocialista Pártalelnöke, a párt szekszárdi listavezetője az önkor­mányzati választásokon, és Csehák Judit a szocialista parlamenti frakció tagja lesz a vendége a hőgyészi fórumnak szeptember 28-án, pénteken este hat órakora művelődé­si házban. Tájékoztatást adnak az érdeklő­dőknek a párt helyzetéről, közelgő kongresz- szusáról és a képviselőcsoport munkájáról. Minden szimpatizánst partnert, és vitatkozó választási ellenfelet tisztelettel várnak a ren­dezők. SZDSZ Kampányzárónap Dombóváron Szeptember 28-án, 13 órától a DVSE- sporttelepen kispályás pártközi labdarúgó­mérkőzések, 14-17 óráig pártközi horgász­verseny lesz a tüskei horgásztónál. 15-18 óráig természetgyógyászat egészséges életmódra nevelés, orvosi tanácsadás, vállal­kozási és jogi tanácsadás, játszóház, gyer­mekműsorok, politikai vitafórum Pólyák Sán­dor és Horváth Lajos országgyűlési képvise­lők részvételével. 16-17 óráig Futottak még... pártok és tanácsi dolgozók rövid távú futó­versenye Dombóvár központjában. 18-19.30-ig SZDSZ-nagygyűlés a műv. ház­ban. 20-23.30-ig diszkó (SZDSZ-Fidesz) és táncverseny. Vendégek: Eörsi Mátyás, dr. Danis György, Pólyák Sándor, Barcza Imre országgyűlési képviselők, és Fehérvári Ta­más, a Fidesz dombóvári listavezetője. MDF Választási gyűlés Kölesden A Magyar Demokrata Fórum kölesdi szervezete 1990. szeptember 28-án pénte­ken 19 órakor a kistormási faluházban vá­lasztási nagygyűlést tart. Vendégek: dr. Dobos Krisztina, az MDF pedagógus kollégiumának vezetője és dr. Vass János jogász Független Cigány Szövetség Helyi szervezetek Aparhant, Báta, Bonyhád, Dunaföldvár, Mözs, Németkér, Őcsény, Paks, Tamási és Tolna után, ahol eddig is működött, 1990. szeptember 25-én Nagydorogon is meg­alakult a Független Cigány Szövetség helyi szervezete, amely tömöríti a községben élő cigányokat - anyanyelvre és kultúrára te­kintet nélkül - és azokat a nem cigányokat, akik a cigányság felemelkedése érdeké­ben hajlandók tenni valamit. 1990. szeptember 27-én Öcsényben 19 órakor, 28-án Tolnán 17.30 órakor, Mözsön 20 órakor tart választási gyűlést a Független Cigány Szövetség a művelődési házban a szervezet kisebbségi listán induló jelöltjei­nek részvételével. Fidesz Dr. Molnár Péter Bátaszéken 1990. szeptember 27-én a Fidesz báta- széki csoportja választási gyűlést rendez 20 órától a bátaszéki művelődési házban. Vendég: dr. Molnár Péter, a Fidesz parla­menti frakciójának tagja. A gyűlésen bemu­tatkoznak a Fidesz bátaszéki jelöltjei. Min­denkit szeretettel várnak. Hirdetmény Ezúton is közhírré tesszük a hőgyészi önkormányzati képviselő- és polgármes­terjelöltek listáját. Polgármesterjelöltek Dr. Huszár Elek MDF+FKgPP + KDNP + Német Nemzetiségi Egyesület, Pál Imre független. Képviselőjelöltek Amma Ottó független Lehmann György MDF Auth János független Lieb János független Dr. Birinyi Ferenc független Lörincz Gergely független Bősz Ferenc független Mártonfai Dénesné független Csocsó György MSZP. Dr. Molnár Sándor független Fazekas Józsefné független Dr. Oszetzky György MDF Fonyódi Béla független Pajor István független Gallai Lajos MDF Dr. Prinz István MDF Dr. Genye Sándor független Rill Károly független Héger Jánosné KDNP Sáliéi Lajosné német kisebbség Hinek Károly független Stefán György független Homoródi Károlyné KDNP Szabó József független Károly György független Szili Istvánná NNE (kisebbség) Kovács János FKgPP Tillmann Károly KDNP Kovács József független Törő Imre független Kristóf Károly független Vas István FKgPP Választási bizottság (400) Horthy Miklós: Emlékirataim 3. Találkozások Hitlerrel Hitler Adolf német birodalmi kancellár már több ízben hívott látogatóba. Míg a szom­szédos Ausztria és Németország között fe­szültség állt fenn, úgy találtam, hogy ennek az utazásnak még nem jött el az ideje. Ez az ok azonban az 1936. július 11-i német­osztrák egyezménnyel megszűnt. Ezután már Hitlert is és Miklas szövetségi elnököt is meglátogathattam anélkül, hogy bárme­lyiket is elkedvetlenítsem. Abban az időben aligha akadt Európá­ban valaki, aki ne kísérte volna érdeklődés­sel Hitler felemelkedését, akinek szárma­zására és ifjúságára szándékosan homályt borítottak, és aki az első világháborúban mindössze csak őrvezetőségig vitte, az­után pedig mint birodalmi kancellár sok te­kintetben hihetetlen eredményeket ért el. Ez az érdeklődés és - miért tagadjam - bi­zonyos kíváncsiság is keveredett bennem kelletlen érzésekkel. Budapesti újságok a berlini propagandaminisztérium bosszú­ságára nyíltan kifejezték kételyüket, hogy a birodalmi gyűlés épületének felgyújtása a kommunisták müve lett volna. Bennem még élt az a mély megbotránkozás, mely az 1934. június 30-i véres önbíráskodás és a Dollfuss-gyilkosság hatásaként elfogott, és ezen az a híresztelés sem enyhített, hogy Hindenburg birodalmi elnök a történtekért állítólag felmentést adott. Ha az idők meg is változtak azóta, amikor Ferenc József őfel­sége szárnysegéde voltam, de az ő nemes példája nyomán alkotott felfogásom a be­csületről, jogról és igazságosságról válto­zatlan maradt. De utóvégre is nem tartozott rám, hogy bíráskodjam Hitler felett. Elhatároztam tehát 1936-ban, hogy egy ausztriai vadászatot felhasználok arra, hogy Hitlernél magánjellegű látogatást le­gyek. Schuschnigg szövetségi kancellár három vadászterületet kínált fel, és én a hinterrissit választottam, mert egyrészt hí­res erős zergebakjairól, másrészt csak Ba­jorországon át érhető el. Berchtesgadenben Hitler hadsegéde fo­gadott, aki Obersalzbergbe kísért. Hitler a lépcső előtt várt. Dolgozószobájába men­tünk, s itt nagy vonásokban ismertette programját. Természetesen ekkor is Versailles-jal kezdte, és mivel a trianoni szerződés Ma­gyarországgal szemben ugyanazokat a bűnöket követte el, mint a versaille-i Né­metországgal szemben, semmi okom nem volt ellenvetésre. Már ekkor feltűnt rendkí­vüli emlékezőtehetsége, ennek segítségé­vel ez az autodidakta sok mindent átfogó ismeretekre tett szert. Hitler igen szíves vendéglátónak mutatkozott. Ellentétben későbbi szokásával, számos kérdést inté­zett hozzám, és élénken érdeklődött a Németországon kívüli állapotok iránt, majd váratlanul ezt a kérdést tette fel:- Mit tenne Főméltóságod, ha hatalmában állna, hogy Németország politikai irányát meghatározza?- Excellenciád kérdése meglep engem - feleltem. - De ha már érdekli véleményem, megmondom: mindent elkövetnék, hogy Né­metország és Anglia között minél szorosabb barátságot hozzak létre. Előttem, a volt tengerésztiszt előtt nem lát­szott megoldhatatlannak ez a probléma, ha Németország nem ismétli meg azt a hibát amelyet II. Vilmos császár és Tirpitz tenger­nagy elkövetett hanem lemond arról, hogy a flotta fejlesztése terén Angliával versengésre keljen. Ez egyenesen könnyebbségére szolgálna Németországnak, mondottam, mertamúgy is lehetetlen, hogy egy időben legyen képes hatalmas hadsereg és az angollal egyenér­tékű flotta felállítására. Ha Angliával véd- és dacszövetséget köt akkor a német flotta fejlesztése különben is fölöslegessé válik. Arra a megjegyzésemre, hogy nagy ta­pasztalatainál fogva egyedül Anglia képes arra, hogy aránylag csekély hatalmi eszkö­zökkel tartsa fenn a rendet a világon, Hitlerazt a kérdést szegezte nekem, hogy nézetem szerint miért nem teheti meg ugyanezt Né­metország is.- A dolog igen egyszerű - feleltem -, az an­golok eddig mindig jól értettek ahhoz, hogy a kormányzatuk alá tartozó országokban a né­pesség megbecsülését megszerezzék, mert jólétet teremtenek, véget vetnek a belső har­coknak, tisztakezű közigazgatást gyakorol­nak, és sohasem törekednek arra, hogy a népet rendőri vagy egyéb zaklatásokkal ha­gyományos életformájából kiforgassák... ... 1938 nyarán Hitler meghívása olyan al­kalomra szólt amelyet különös megtisztelte­tésnek szánt A német haditengerészet az osztrák csatlakozás után hivatást érett arra, hogy az egykori cs. és kir. flotta emlékét fel­újítsa és hagyományait képviselje. Ebből származott az a gondolat hogy egy új német nehézcirkáló vízre bocsátásán jelen legyek mint az osztrák-magyar hadiflotta utolsó pa­rancsnoka, és a keresztanya szerepét fele­ségem töltse be. Augusztus 21-én nagy kísérettel külön- vonaton indultunk utunkra. Ezt német rész­ről igen alapos körültekintéssel készítették elő. Eredetileg az volt a szándék, hogy a ne­hézcirkáló a Tegetthoff nevet kapja, ez szembeötlővé tette volna az osztrák-ma­gyar hagyományokba való bekapcsoló­dást. Az ünnepi sorrend előzetes kidolgo­zása során azonban észrevételt tettem ez ellen, mert a lissai győző neve olasz bará­taink körében elkedvetlenedésre adhatott volna okot. Végül a szavojai herceg után Prinz Eugen lett a hajó neve... Midőn ismét Kiélnék vettünk irányt, Hitler négyszemközti beszélgetésre kért. Két év múlt el obersalzbergi eszmecserénk óta, és elért sikerei erősen megváltoztatták Hitlert. Viselkedése arra vallott, hogy Európa urá­nak tartja már magát. Minden kertelés nél­kül elém tárta a később Unternehmen Grünk fedőnév alatt ismertté vált tervét. En­nek végrehajtása során - mint mondotta - a cseheket széttapossa, Prágát, ha kell, el­pusztítja, és Csehszlovákiát német védnök­ség alá kényszeríti. Ügy látszott, háborúra is elszánta magát, és tőlem várta a biztosí­tékot, hogy a német előrenyomulással egy időben dél felől mi megtámadjuk Szlová­kiát. Nem mondta ugyan ki, de mégis érthe­tővé tette számomra, hogy amit elfoglal­óik, azt megtarthatjuk. Mindezt kérés alakjában adta elő; erre azonban én udva­riasan, de határozottan azt válaszoltam, hogy ebben az akcióban Magyarország részvételéről nem lehet szó. Magyaror­szágnak, mondottam, magától értetődően vannak Csehszlovákiával szemben reví­ziós igényei, azonban az óhajunk és szán­dékunk, hogy ezeket békés eszközökkel valósítjuk meg. Egyébként nincs is meg a lehetőségünk, hogy a határunk mentén nagyszámban felsorakozó erődöket a ren­delkezésünkre álló szerény eszközeinkkel megsemmisíthessük. „Majd mi szállítjuk a szükséges fegyvereket” - vetette ellen Hit­ler. Én azonban kitartottam a kimondott „nem” mellett, sőt figyelmeztettem arra is, hogy nagy kiterjedésű háború veszélyével kell számolnia, mert véleményem szerint a németek bevonulását Csehszlovákiába sem Anglia, sem Franciaország, de talán a Szovjetunió sem nézi majd tétlenül. A délelőtti barátságos hangulat elszállt: beszélgetésünk végén szinte kellemetlen légkör nyomása nehezedett ránk. Hasonló tárgyalást, mint én Hitlerrel, Ribbentrop, Im- rédy és Kánya is folytatott, s ennek során jellemző megjegyzés hangzott el: „Aki részt akar venni a lakomán, annak a főzésből is ki kell vennie részét.” Weizsäcker államtit­kár, aki a megbeszélésen jelen volt, felje­gyezte, hogy a magyar résztvevők válasza ellenvetésekből állott. Miniszterelnökünk és külügyminiszterünk tényleg, ugyanúgy, mint én, minden katonai közreműködést elutasított. A Berlin kelet-nyugati tengelyét alkotó útvonalon augusztus 25-én tartott katonai díszszemle minden korábbit felülmúlt. Va­lóban bámulatra késztetett a páncélkocsik nagy tömege, a gépesített és fogatolt löve- gek sokasága, mely két és fél órán átvonult el előttünk. A csapatok megjelenése és fel­fegyverzése kitűnő hatást keltett. Midőn szemben velünk az emelvényen megláttam a diplomaták és katonai attasék seregét, nem volt kétséges előttem, hogy Hitler szándékosan számított erre a hatásra. A délután folyamán sorra került második négyszemközti megbeszélésem Hitlerrel. Azonban ez sem oldotta fel, hanem még in­kább fokozta az első alkalommal közöttünk keletkezett feszültséget. Ő ugyanis tapin­tatlan hangon kifogást emelt az ellen, hogy én Brauchitsch vezértábornagy előtt szóba hoztam és megbeszéltem vele a Csehszlo­vákia ellen tervezett katonai akciót és azzal szemben elfoglalt elutasító álláspontomat. Szemrehányását igen nyomatékosan visz- szautasítottam, és tudomására adtam, hogy szokásom szerint magam választom meg, hogy kivel és miről beszéljek... ... Este saját különvonatunkra szálltunk, és hazaindultunk. Ha Hitlernek az volt a szándéka, hogy nagyszabású rendezések, ünnepségek, szemlék és ajándékok révén hatást tegyen ránk, ezt elérte, igaz, hogy kissé másként, mint ahogyan várta. Az 1933 óta eltelt rövid idő alatt elért nagy tel­jesítmény, a német nép fegyelmezettsége és sokoldalú tehetsége valóban figyelemre méltó volt. A kémények füstöltek, a hajó­gyárakban folyt a szorgalmas munka, a földmívelők nagy szorgalommal takarítot­ták be a termést. Az egész kép azonban annyira lázas tevékenységet is mutatott, hogy láttára nem tudtam szabadulni bizo­nyos nyugtalanító hatástól. Elkerülhetetle­nül szegeződött elém a kérdés: hová vezet majd mindez? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents