Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-22 / 145. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. szeptember 22. A borhamisítás tilalma .............. ........ ..............i........ _ _ ....................... ........................................................................................ T örvény 1924-ből Régi időkben azt tartották, hogy a bortermelésnél mindenféle anyagot és eljárást szabad használni, mely az egészségre nézve nem káros. Ezért a régi, jó borreceptek közt a cukor, a méz, a mazsola, a füge, a szentjánoskenyér, a bodza, nemkülönben a glicerin, a szesz és a vfz igen fontos szerepet játszott, de megengedték a szalicil és gipsz használatát is oly mértékben, hogy az az emberi szervezetre hátrányos befolyást ne gyakoroljon. Mindemellett természetesen a műbőr- gyártás szabadon virágzott, főleg olyan országokban, ahol vagy egyáltalán nem termeltek szőlőt, vagy sokkal kevesebbet, mint amennyi a lakosság normális szükségletének megfelelt Bortörvények a filoxéravész után születtek, mikoris a régi szőlők felújítása, a különböző betegségek elleni küzdelem, a szőlők fenntartása egyre nagyobb összeget emésztett fel. Az állam kötelességének érezte azt az óriási gazdasági értéket mely a szőlőültetvényekben feküdt a műborok, illetve a borsza- poritás egészségtelen versenyétől megóvni, így születtek meg mindenhol a bortörvények, melyeknek elsődleges célja az volt hogy minden akadályt elháritsanak a természetes borkészítés útjából. Magyarországon az első ilyen irányú bátortalan kísérlet 1893-ban történt a XXIII. t c. megalkotásával, melyet tizenöt évvel később egy jóval szigorúbb törvény követett, majd 1924-ben egy újabb, ugyancsak ez irányú törvénycikk. Ez utóbbinak elsőrendű feladata az volt hogy a trianoni szerződés utáni Magyarország borászatát külföldön, a délvidéki borokkal szemben is, versenyképessé tegye. Éppen ezért ekkor már a bor készítésénél komoly szigorítások és kikötések voltak. Ezek közül idézünk az alábbiakban néhányat különös tekintettel a közelgő szüretekre. A bor készítésének eljárásai A századelőn a bor készítésénél olyan eljárások voltak megengedve mint a must besűrítése, javítása sűrített musttal vagy hazai szárított szőlővel. Hordók, palackok tisztítása, beteg borok gyógyítása céljából legalább 70 százalékos borpárlatot volt szabad használni. A must a bor és a hordók kezeléséhez tiszta arzénmentes ként kellett használni vagy cseppfolyós kénsavat A must savtala- nitása tiszta szénsavas mésszel, a bor deritéOrszágos Központi Mintapincze SzálasgazdáÍE Orszáps E$fKältt««i kezelése is i ~ kir. Földmíireiésűgyi Minisztérian ellenőrzése alatt !>; \Z*iATÓ»A« ; «»'topról, vili., űnsi.At M. a«á« u . H1 'HMMJE: Mui»i,l»ii1 Kossuth Lajos-utca «6. **. • 13 li ~ .. 1 -* R égi cégtábla Fotó: Ótós Réka se a törvényben névszerint is felsorolt derítőszerekkel, - vizahólyag, zselatin, tojásfehérje... - történhetett A bor színezéséhez csak égetett cukrot vagy szafflort használhattak a borászok, színtelenítésre pedig állati vagy növényi eredetű szenet Borélesztőt használni erjesztés vagy áterjesztés céljából volt szabad. Mindezek a műveletek azonban „csak az okszerű borkezelésnek a törvény végrehajtási utasításaiban megállapított korlátái között hajthatók végre, hogy ezáltal semmi idegen anyag a borba ne kerüljön, mely azt természetes mivoltából kivetkőzted vagy mennyiségét szaporítja." Borforgalmazás A rendelet meghozatala után vörösbor néven azontúl csak olyan bort volt szabad forgalomba hozni, mely kizárólag kék szőlő levének a héjakon történt kellő idejű erjesztése útján jött létre. Az olyan bort viszont, mely ugyancsak kék szőlőből, de a héjakon való erjesztés nélkül vagy túl rövid erjesztés után jött létre, „siller” névvel kellett megjelölni. Tilos volt mind sillert, mind fehérbort vörösborral házasítani. A mai szabályoktól eltérően, a direkttermő amerikai vörösborok levét szabad volt európai fajtájú vörösborhoz keverni és a keveréket, mint vörösbort forgalomba hozni, de bármily csekély arányban is történt ez a keverés, az igy házasított bort mártilos volt európai fajtaként, - burgundi, kadarka,... - nevén megjelölni, hanem mind a címkéken, mind a számlákon fel kellett tüntetni a direkttermő bor fajtáját is, úgymint: Othelloval kevert vörösbor. Bort vagy mustot csak arra a borvidékre, helységre, borfajtára s annak a termelőnek a nevére vagy pincéjére való megjelöléssel volt szabad forgalomba hozni, mely a bor valóságos származásának, fajtájának, jellegének megfelel, „senki nem mondhat somlyai vagy Leányka bornak olyant amely nem Somlyón termett vagy nem Leányka tőkéről eredt” Külön fejezet a tokaji borokra A törvény második fejezete a tokaji borokra vonatkozó különleges rendelkezéseket tartalmazza. Ennek értelmében a tokaji borvidék zárt területén termett bármi jellegű mustot csakis a földművelésügyi miniszter külön engedélyével lehetett besűríteni. Ilyen .javítás” ügyében a miniszter évenként egyszer, a Zemplén megyei Gazdász Egyesület meghallgatása után határozott Tilos volt a tokaji borvidék körzetébe más hazai vagy külföldi borvidékről származó bort behozni, kivéve azt ami az ottani helyi fogyasztás célját szolgálta. Tokajhegyaljára borbehozatali engedélyt a tarcali vincellériskola igazgatója adhatott. Hozzá, mint szakemberhez kellett fordulni olyan esetekben is, ha elküldött tokajvidéki bor érkezett vissza valamilyen ok miatt Fontos újításnak számított, hogy a Tokaj- hegyalján lakó termelők, kereskedők sűrített mustot mazsolaszőlőt aprószőlőt déligyümölcsöt nem szerezhettek be és készletben nem tarthattak. (Vajon mi lenne ma, ha történelmi borvidékeinken ilyen rendeletet hoznának a répacukorra? - a szerk.) Minden részletre kiterjedő szabályozás Az 1924. évi bortörvény a borkészítés minden fázisára kiterjedő aprólékos jogszabály volt Harmadik fejezete a csemegeborra vonatkozólag tartalmazott különleges határozatokat de itt rögzítették azt is, hogy mit kell aszúbor, pezsgő és habzóbor és borpárlat alatt érteni. Itt említendő meg a földművelésügyi miniszter 1926. évi úgynevezett „cognac-rendelete”, mely a borérdekeltség régi óhajának tett eleget amikoris törvénybe iktatta, hogy „Borpárlatot mint szeszesitalt - ideértve az olyan szeszesitalt amely jellegénél, ízénél, zamaténál fogva a jelen rendelet életbelépése előtt Cognac néven ismert szeszesitalnak felelt meg - csak belföldön termett borból készült borpárlatnak, mint nyersanyagnakfelhasználásával szabad előállítani.” A bortörvény más fejezetei a borsepröre, törköly- és gyümölcsborra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaztak Külön fejezet taglalta a bortörvényt megszegőket sújtó büntető szankciókat „Aki bort hamisít, vagyis bor, must stb. készítésére tiltott anyagokat használ, arra 3 hónapig terjedő elzárás és 600 ezer koronáig terjedhető pénzbüntetés vár. Ugyanily büntetés fenyegeti azt, aki a saját készítette hamis bort forgalomba hozza, törkölybort árusít, borhamisítási célzattal tilos anyagokat hirdet, borhami- sitásra útmutatást ad. Ha ilyen kihágást kocs- máros követ el, úgy attól a kimérési engedély megvonható.” A büntetésen kívül a gyanú alapján a hatóság az italokat lefoglalhatta, elkobozhatta, megsemmisíthette. Végül elrendelhető volt bizonyos esetben az ítéletek hírlapi közzététele! A kihágások feletti eljárásra és ítélethozatalra a közigazgatási hatóságok voltak illetékesek F. KOVÁTS ÉVA Mi lesz veletek parkerdők? Túlélte a hosszú, forró nyarat a hetényi parkerdő, mely a megyehatáron Somogyé is, de ami jóléti szerepét illeti a mienk, azaz ~ a dombóváriaké, a környékbelieké 1972- töl. Vörös Kálmán, a 69 éves gondnok mondja ezt, aki huszonnyolc évig erdész- kedett ezen a tájon. Akkor az Attala melletti Szentistvánpuszta erdészházában élt, kilenc évvel ezelőtt költözött be Nagyberkibe, már nyugdíjasként Onnan gondnokolja most a parkerdőt és igazán jó véleménye nincs ennek látogatóiról, mert hát., sajnos Az erdő gazdája mindenre figyel nem nagyon becsülik meg manapság az emberek a szépet és tisztelik azt, ami mindenkié. Azt hinné az ember, hogy a földbe ásott rönkasztalok és padok nem csábítják a lopásokkal gyarapodókat Csábítják bizony. Megfogyott ezeknek a száma is, ahogy lába kelt a bejárattól nem messze kialakított játszótér főzőhelyének, edénytartó állványának is... Mozdítják hát ami mozdithatatlannak látszik. S a rontó-bontó ösztönök megszállottái nem kímélik az 1720 méteren kígyózó futópálya és sétaút mentén elhelyezett sporteszközöket sem. Ballagunk a sétaúton, elöl a fotós, hogy hátha lencsevégre kaphat az itt tanyázó 40-50 őzből legalább egy ruolit vagy egyetlen kis családot. De röpdösésükkel csak a madarak neszeznek. Mint minden erdőnek, ennek is éjszaka jöttén mozdul, éled meg a világa. Csaknem őszire perzselte a parkerdőt is a kánikula. Libasorunkban Kálmán bácsi a második, onnan beszél házigazdaként előre, meg hátra. A sort Dévényi György, a Dombóvári Városi Tanács műszaki osztályának helyettese zárja. Ö a város és városkörnyék környezetvédelmi felügyelője is. Valamivel kevesebb ránc lenne a homlokán, ha tudná, hogy mi lesz a sorsa az önkormányzati választások után a jóléti létesítményeknek, köztük a parkerdőknek. Megmaradnak, vagy visszavadulnak vadonná? Al- sóhetényt az állami erdőfelügyelőség kaposvári részlege üzemelteti az itt kialakított kísérleti nyáras miatt. Hogyan lesz a jövőben? Eddig is kevés volt az az évi százezer forint, ami Alsóhetényre jutott, mert ennek a pénznek több, mint hatvan Ez itt a nyugalom útja - máskor a bakot ugróké százaléka elmegy a gondnok fizetésére, a maradék pedig az erdei munkásoké. Hogy mit csinálnak itt a parkerdőben a munkások? Kora őszön átfestik a padokat, asztalokat, szeméttartókat, esőbeállókat Xyladecorral. A tavasz mindenkor a takarítás ideje. Akkor szokott megszépülni az erdő és utána van az, hogy sokszor 30-40 gépkocsi áll közel ä bejárathoz és üde gyerekzsivaj veri föl hétvégeken a csendet. Hétközben pedig iskolások jönnek néha ismerkedni a természettel, próbára tenni ügyességüket a rönkvár bevételével, a mászókák sikeres megmászásával, s ha szerencséjük van, találkozni az erdőt lakó állatok valamelyikével. Összesen 126 hektáros a pihenésnek, felüdülésnek ez a birodalma és nagy kár, hogy kútba esett az a valamikori szép terv, hogy újra indul a kisvasút, hozza és viszi a kirándulókat... Most hát ősz következik, majd tél, várakozás és igen, remény is, hogy 1991 tavasza válaszol a címben föltett kérdésre.- li - kpm Egy nagy ház sok lakója az önkormányzatokról Lassan 17 éve lesz, hogy a szekszárdi magas házak egyikében, 72 más családdal együtt, az enyém is lakást kapott. Faluhelyen mindenki ismeri a szomszédját, az utcabelieket is. Ez rólunk nem mondható el, pedig tiz szinten kisközségnyi létszámban élünk egymás mellett. Azon, hogy együtt is élnénk, szégyenletes módon, még sosem gondolkodtam. így amikor valamennyi lakótársunk levelesládájába bedobtam egy azonos szövegű papírlapot, nem sejtettem, hogy darázsfészekbe nyúlok. Pedig így történt, amit talán az alábbiakban igazolnom is sikerül. Kérdésem egyszerű volt. Névvel, vagy név nélkül arra kerestem választ, hogy lakótársaim mit várnak az önkormányzatoktól. Természetesen nem válaszoltak valamennyien, erre nem is számítottam. De a válaszok összegezésének végeredményére sem. Ami alább következik. Törődés? A kapott levelek - egyik-másikuk több oldalas, kisebb tanulmány - első summázata azt mutatta, hogy oda se figyelünk egymásra. Nem kértem, de kaptam szabályos, olykor hátborzongató, önéletrajzokat. Például egy volt pénzügyi csoportvezetőét aki 1949. augusztus 2-án 11 órakor ott volt az Augusz-ház előtti emlékezetes^) lőszerrobbanásnál és még 7 év múlva is szedegették ki a lábából a kóbor szilánkokat. Prantner József akkori első titkár azonban már a kórházban megjelent betegágyánál és figyelmeztette, hogy erről az egész város által köztudott eseményről később egy szót se szólhat A későbbiekről ugyanő írja: „Láttam mérleghamisításokat, eszem-iszom világot, lakókocsi-vásárlást: - hitelből. Vezetőket, akik májustól szeptemberig nyaraltak.” Ezek után: * „Sárba taposott, hitetlen emberré tettek.” És, hogy mit vár az önkormányzati választásoktól: „Tisztelettel közlöm: - semmit.” Az országgyűlés példája Mások, az előbbi lakótársamnál talán kevésbé keserves életűek, valamivel többet. Az viszont visszatérő óhaj, hogy az önkormányzat működése ne hasonlítson a parlamentére. Természetesen erről nekem is van magánvéleményem, de az itt közlendőkben az enyém nem szerepel. Például így sem: „Azt várom, hogy a megválasztott képviselők mutassanak példát az országgyűlési képviselőknek arra, hogyan kell a szó szoros értelmében demokratikusan gyakorolni a hatalmat. Nevezetesen hogyan kell egymást tiszteletben tartva és megbecsülve, a személyeskedéseiket félretenni. Egyszerűen, pontosan fogalmazni. Az időt a lényeg helyett nem a lényegtelen ügyeken való rá- gódásokra pazarolni." Avagy: „Próbálják elkerülni a pártérdekek alapján való döntéseket.” Tartozunk az igazságnak azzal, hogy ez utóbbit, legalább is választási kampányuk során, valamennyi párt képviselői egybehangzóan hirdetik. Egy másik lakótársam: „Aki az önkormányzat vezetésébe bekerül, ne legyen közöttük pártharc, mint az országgyűlésben, szolgálják a lakosságot, a közösség érdekeit.” Sőt: „Képviseljék a lakosság érdekeit az országos fórumokon.” A nép szava Ami ugyebár Isten szava, főleg ha meghallgatják. Visszatérő óhaj, hogy a lakosság véleményét lehetőleg már előre kérjék ki. Ami szerintem félreérthetetlen utalás arra, hogy lakótársaim nagykorúaknak érzik magukat és ebben igazuk is van. „A városfejlesztési anyagi erők fel- használásában bővebb előzetes véleménykérést.” „Több meggondoltságot a városi középületek hasznosításában.” „Teremtsék meg az önkormnyzat működésének anyagi feltételeit. Ezt a lakosság érdekében, azzal együttműködve használják fel és ez nyomon követhető legyen. Döntéseikről, a pénz felhasználásáról a lakosságnak rendszeresen adjanak tájékoztatást.” Anyagiak Nem biztos, de miért ne reméljük, hogy a majdani önkormányzat majd Mi van a Várongi Műhelyben? Ferge Zsuzsa szociológus válaszol- Tancsik József neve - itt Tolna megyében - összefonódik Várong megmentésével. E tettről megoszlanak a vélemények. Másként élik meg az őslakók, másként a telepesek. Három évvel ezelőtt hallhattunk arról, hogy Várongi Műhely alakult. Arról beszélgetünk Ferge Zsuzsa szociológussal, hogy mi van e mögött.- Azt is Tancsik József találta ki, hogy egy pesti, szociálpolitikával és a kisfalvak túlélési lehetőségeivel foglalkozó csoport, valamilyen kapcsolatot alakítson ki Váronggal. Két évvel ezelőtt a Soros Alapítvány adott pénzt a mi egyetemünk (ELTE) szociálpolitikai tanszékén alakult Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesületnek, azért, hogy Várongon egy Műhely alakulhasson. Ebből a pénzből először 250 ezer forintért öt évre kibéreltük az iskolát, később 150 ezer forintért a helyi téesz rendezte a terepet. Bevezetőül talán ennyit a műhelyről.- Milyen célokat szolgál?- Elsősorban képzés, továbbképzés helyének ad lehetőséget. Most szeptem- ber^elején harminc diákunk részére volt itt gólyatábor. Ők elsősök, akik felvételt nyertek a most induló szociális munkás és szociálpolitikus szakra. Ehhez csupán egy megjegyzés. Magyarországon tiz éve folyik a küzdelem, hogy legyen szociális- szakember-képzés. Ez év szeptember elsején indult el az ország több intézményében, így a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen is.- Miért volt szükség tíz évre, hogy beinduljon ez a szak az egyetemi oktatásban?- Nem szeretek rossz kórusban énekelni és nem akarok csatlakozni azokhoz, akik az elmúlt negyven évben csak az iszonyokat látják, mert nagyon sok minden történt, ami érdemes arra, hogy megőrizzük és továbbfejlődjék. A szociálpolitika első harmincnyolc évét az jellemezte, hogy fölülről nézvést a nagy staSzázad eleji hirdetés
