Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-22 / 145. szám

1990. szeptember 22. TOLNATÁJ - 5 a kispénzűek és a nyugdíjasok érde­kében is megpróbál tenni valamit. Várják. „Azt várjuk, hogy a kisnyugdíja­sokkal is törődjenek és ha a lakbért és fűtést is kifizetjük, a fizetésből ma­radjon annyi, hogy a kenyérnél és a napi fél liter tejnél többre is juthas­son...” Az alábbi óhaj is visszatér, bár csak félve merem szóvá tenni, hiszen érdekelt vagyok benne és 31 éves újágírói pályám során még sosem voltam saját magam kijáró embere. Egymást érik a lakbér emelésének rémesnek ugyan rémes, de félő, hogy egyáltalán nem rémhírei. Laká­sainkat sokan szeretnénk a magun­kénak tudni. Éppen ezért várják az önkormányzattól, hogy: „Szorgalmazza saját házunk meg­vásárlási lehetőségének eldönté­sét.” „Remélem, az önkormányzat meg­felelő érdekvédelmet biztosit és vég­re lehetővé teszi az ebben a házban lévő lakások megvételét is, mert így továbbra is az ablakon dobáljuk ki a pénzünket: - egyre többet." Ez az előbbi megjegyzés már uta­lás a Városgazdálkodási Vállalat te­vékenységére, amivel kapcsolatban - finoman fogalmazva - egyöntetűen rossz lakótársaim véleménye. Ez egyes vezetőinek prémiumára is vo­natkozik, amivel kapcsolatban azért nem közlöm a feltételezéseket, mert az aláírásomért én felelek és semmi kedvem nincs sajtópert akasztani a nyakamba. Biztosan megkapnám. Közbiztonság „Közbiztonság még ebben a ház­ban sincs.” „Nem értek egyet olyan cseleke­detekkel, mint az Arénának elneve­zett és ott az emberségükből kivet­kezett fiatalok manipulálása, disco égisze alatt. Valamikori ifjúsági titkár kft-t alakítva „dühöngteti” a szép sportcsarnokban „szépreményű” if- jainkat, alkohollal és go-go görlökkel körítve. Hát itt hiányzik az emberi té­nyező! Itt csak a kft. bevétele számít, bármekkora áldozat árán is. Szeret­ném ha sportos külsejű, kulturált vi­selkedésű, igényes fiatalokat látnék az utcán, jelenlegi kifejezéstelen ar­cú, rossz külsejű fiatalok helyett.” Lehet, hogy a közbiztonsággal kapcsolatos híradásainkra, netán a fentebb mondottak taglalásának nem kellő mértékére utalt az a bírálat, ami bennünket ért: „A helyi újság túl mértéktartó.” Városunk szeretete Jó lenne, ha az előbbi szemelvé­nyek után az olvasó nem gondolna arra, hogy a szekszárdi Mészáros Lázár utca 7. számú házának lakói csak panaszkodásra használták ki tisztikák jók legyenek és nem arra, hogy az egyes emberrel és egyes családdal mi történik. Minél piacibb egy gazdaság, an­nál inkább szükség van arra, hogy önálló arculatú szociálpolitikája is legyen. A je­lenlegi kormány politikájába hívó szó, a szociális piacgazdaság, amiről manap­ság még nem tudni, hogy mit kell ezalatt érteni, de ehhez szakemberek kellenek, vagyis szociálpolitikusok.- Ilyen képzés volt már a háború előtt is.- Igen. Ennek a történetét Balipap Fe­renc dolgozta fel, ami az Esély című tár­sadalom- és szociálpolitikai folyóira­tunkban meg is fog jelenni. Akik az akkori képzésben részt vettek, olyan kiváló em­berek voltak - liberális, progresszív sze­mélyiségek - mint például egyesületünk névadója, Hilscher Rezső. A képzés foly- ■ tonossága az évek során elveszett. Saj­nos arról is megfeledkeztek, hogy a szo- ciálismunkás-képzés ugyanúgy Európa része, mint a pedagógusképzés. Szerte a világon, Dél-Afrikától a Fülöp-szigetekig a szociálismunkás-képzés a II. világhá­ború óta óriási módon fejlődött.- Ennyi idő után, ma még mindig van­nak kétkedők, akik megkérdőjelezik, hogy a most induló képzés kellően, megfelelő módon volt-e előkészítve.- Ezt tapasztaljuk és úgy tűnik, hogy a felsőoktatási tájékoztatóban nem akarják meghirdetni a képzést. Ez nagyon rossz lenne. Létrejön majd a szakkal foglalkozó iskoláknak egy szövetsége, melynek fon­azt a szerény lehetőséget, amit adni próbáltam nekik. Korántsem. Álmodozásra is, amit hadd ne mi­nősítsek ennek, bár szerzője annak véli: „Szeretnénk ha a leendő önkor­mányzat kellemes miliőt teremtene ebben a szép kisvárosban Szek- szárd polgárainak. Szeretném, ha mozgósítani tudnák az embereket közös ünnepekre, szolidaritásra egymás iránt. Szeretném, ha közö­sen több virágot és fát ültetnénk a vá­rosba, az ablakainkba, a parkokba. Szeretném, ha többet törődnénk az öregekkel és gyerekekkel... Úgy gondolom Szekszárdon lé­nyegét tekintve sok minden adva van, „csak” a finom csiszolási munka szükséges. A város aránylag kicsi, hangulatos és az emberek, helyi adottságok alkalmasak arra, hogy az idegenforgalom fejlődését elősegít­sék. Gondolok a kulturális rendezvé­nyekre, a már sikeres folklórfeszti­válra, zenei hetekre. Ki lehetne hasz­nálni a gyönyörű zsinagógát, a régi megyeháza udvarát szüreti napokra, vagy a bor ünnepére, amit kulturál­tan, színesen kell megrendezni... Az idegenforgalom is (természetesen igazi megyei idegenforgalmi hivatal­lal, aki jó gazda módjára bánik esz­közeivel), a kereskedelem is ide tud­ja szoktatni a turistát. Összegezés Nem a saját szavaimmal történik, hanem tömör, a lényeget valóban összefoglaló idézetekkel lakótár­saim sorai-nyomán: „Biztosan nehéz körülmények kö­zött kezdi munkáját az új önkor­mányzat. Pénz helyett valószínűleg jó ideig a találékonyságukra lesz szükség ahhoz, hogy elfogadtassák magukat a várossal. A találékonyság mellett azonban jó adag nyitottság is kell, talán jobban megértik az embe­rek a problémákat, ha azokat meg­osztják velük. Felelőtlenül ne ígérje­nek, mert esetleg valamikor valaki számon kéri azt.” És még egy óhaj, amit nyugodtan nevezhetünk jogos követelésnek is: „A keresztyén értékeket nemcsak szóbari hangoztatni, hanem aszerint élni és dolgozni. Az egyéni érdeket félretéve, önzetlenül harcolni az igazságért. A megbízatást szolgálat­nak tekintve, példamutatóan élve, minden munkát a lakosság érdeké­ben végezni.” * Rövid körlevelem utolsó mondatá­ban már megköszöntem lakótársaim akkor még csak várt segítségét. Most hadd ismételjem meg: vala­mennyiüknek köszönettel tartozom azért, hogy véleményükkel megtisz­teltek és ennek az írásnak a megszü­letéséhez segítséget nyújtottak. ORDAS IVÁN tos feladata lesz azt is bebizonyítani, hogy ennek a képzésnek folytonosság kell, szilárd bázissal. Osztrák, német, finn, svéd, angol, francia, spanyol, görög és még sorolhatnám, hogy milyen nem­zetek tapasztalataiból tudjuk, a társada­lom nagyon sok csoportjának szüksége van rá.- Nagyon sokan vannak olyanok is, akik előtt nem egyértelmű, hogy mi is tulajdon­képpen a szociális munkás feladata.- A szociális munkás nem orvos, nem jogász, nem pszichológus, nem szocio­lógus, de mindezekből a tudománycso­portokból tud annyit, hogy fel tudja mér­ni, ha egy ember, vagy egy család bajban van, akkor ez a baj mi mindenből áll és azt is tudja magáról, hogy meddig tud se­gíteni. Valamint azt, hogy mikor, milyen szakemberhez kell fordulni.- Egyre gyakrabban találkozhatunk komplexebb problémákkal, mint az alko­hol, vagy a drog, a börtön.- Az ilyen kérdésekkel a szakosított szociális munkások foglalkoznak, ami természetesen több tanulást igényel. Azt ma még nem is látjuk, hogy hányféle for­mában fognak továbbképzésben része­sülni diákjaink, egyetemen kívül, munka mellett. Hadseregtől, a kórházakig szám­talan olyan hely van az életben, ahol sen­kinek sem hivatása, hogy ezekkel az ügyekkel foglalkozzon,- A várongi három nap alatt milyennek ismerte meg leendő tanítványait? Nota bene! A földigénylő — akinek az optimizmusa odalett Ez az a ház, amelyet elvettek. Az elsőbbség a volt tulajdonosé? „Nagyszokoly község tanácsának vég­rehajtó bizottságától mint lakáshivataltól. Tárgy: a nagyszokolyi Béke Téesz részére lakás igénybevétele. Véghatározat. Nagy­szokoly tanácsának végrehajtó bizottsá­ga, mint lakáshivatal ezennel igénybe ve­szi Papp Ferencné nagyszokolyi lakosnak Nagyszokolyban 496. házszám alatti lakó­házát az összes melléképülettel és a kert­tel együtt, és azt a nagyszokolyi Béke Ter­melőszövetkezetrészére utalja ki a 6000/ 1948. kormányrendelet 25. §-a 2. bekez­dése alapján. Megokolás: Rendelkező rész értelmében határozunk, mert a téesz fejlesztése értelmében az igénybevételre közérdekből szükség van. Papp Ferenc- nének Nagyszokolyban a 67. házszám alatt még egy lakóháza van amelyből a bérlők, miután a megfelelő lakás részükre biztosíttatott elköltöztek, és így a tulajdo­nosnak rendelkezésére áll és abba beköl­tözhet. A tulajdonosnak így a megfelelő lakás biztosíttatott. Erről értesítést kap­nak: Papp Ferencné nagyszokolyi lakos azzal, hogy a lakás kiürítéséről és a Béke Téesz-nek való átadásról azonnal gon­doskodjék. Béke Téesz igazgatósága az­zal, hogy a házat Papp Ferencnétől azon­nal vegye át. Nagyszokoly, 1951. június 15.”- Két hétre rá, július 2-án bennünket karhatalommal kiraktak a házunkból ide, ahol most is lakom, a cselédházba. A pa­pír az édesanyám nevére jött, mert jólle­het már az én nevemen volt minden, de édesanyám volt a hivatalos személy, mint haszonélvező - mondja Juhász Tiborné Papp Magdolna 1990. szeptember 18- án, a már átalakított egykori cselédház világos verandáján, ahonnan még min­dig három ajtó nyílik: három kommenciós cseléd dolgozott a birtokon. Juhász Ti­borné Tolna megyében a második azok közül, akik a legnagyobb földterületet igénylik vissza. Aki a legtöbb földet sze­retné visszakapni ma Tatán él, és a hírek szerint nyugdíjas vállalatigazgató.- Most már mindegy, megpróbálom, lesz, ami lesz, volt itt nálunk már minden, csak akasztás nem - mondja Juhász Ti­borné.- Nóta bene! - irta a papírjára a föld­igénylő bizottság tagja, most hogy igényli a földet. Tudja mit jelent ez a két szó?- Fogalmam sincs. Talán valami rövidí­tés.- Azt jelenti, hogy jegyezd meg jól, s önnél pontosan azt, hogy nem kapott kártalanítást annak idején.- Nem, nem kaptam, semmit nem kap­tam, így sikerült az élet - mondja Juhász Tiborné, miközben a leheletvékony kü­lönböző színű papírjait előszedi a nejlon- zacskóból, s lassan, igen lassan kibonta­kozik a föld, a ház, a birtok, az ember tör­ténete.- Az említett szociálpolitikai szakra 94 pont fölött vettünk föl embereket. Ezt az egyetem nem tekinti dicsőségnek, a Mű­velődési Minisztérium kifejezetten a ro­vásunkra írja, hogy szokatlanul alacsony ez a pontszám. Én nagyon sajnálom, hogy ebben a táborban nem volt jelen Várongon a minisztérium képviselője, mert a diákokkal való beszélgetéskor ki­derült volna, hogy az érettségi és az egyetemre való belépés közötti időben mit csináltak a gyerekek, mert akkor a 94 pont mellé még 32-t adtak volna. Voltak itt ugyanis olyan diákok, akik szociális otthonokban dolgoztak, vagy fogyatékos gyermekek között szolgáltak, mások ci­gányiskolákban tanítottak. Az életkoruk sem tizennyolc év, hanem akad közöttük huszonnyolc éves is. Azt hiszem, hogy ez a jövő egyeteme. Nem csupán sterilen ta­nulunk, hanem az élettapasztalatok fel­dolgozásában is segít az egyetem. Bizo­nyos szakmákban, nagyon sok készsé­get és képességet kellene figyelembe venni az egyetemi felvételiknél.- Kiderült a diákok egyéniségéből fakadó sokszínűség. Milyen közös nevezőt talált?- Egy dolog nagyon közös bennük. So­ha nem fogalmaznak patetikusan, de su­gárzik belőlük a segítőkészség, annak elle­nére, hogy a ma embere számára az életcél a pénzkeresés, a piacon való helytállás. Környezet- és embervédelem a céljuk. Úgy érzik, erre szükséges egy életet felten­ni. DECS1 KISS JÁNOS- A föld az enyém, mert 1947-ben megörököltem a szüleimtől, akiknek egyes gyermeke voltam. Szentmártonon 16, Fornádon ötvennégy holdunk volt - ezeket egy tagban művelték. Búzát, ku­koricát, takarmányt termeltünk - szőlőt, ami megmaradt még most is műveljük a zártkertben.- A birtokon nyilván lakóház is épült.- Méghozzá teljesen új volt: két szoba, konyha, kamra. Sőt az istálló mellett is volt konyha meg kamra. Egy sincs meg, lebontották, és széthordták az emberek. Ez történt.- Mihez kezdene 58 évesen ennyi földdel?- Nem gazdálkodnék. Egyedül vagyok. A férjem, aki mezőgazdasági középisko­lát végzett és agronómus volt, már tizen­három éve meghalt. A fiaim elkerültek in­nen, Siófokon és Tamásiban élnek, az egyik gépjárművillamossági szerelő, a másik elektrotechnikus, semmi köze a szakmájuknak a földhöz.- Mivel foglalkozott, miután elvették a földjét?- Tizenkét évig a téeszben dolgoztam, de mivel nem voltam tag, nem kaptam semmit. Utána elmentem gyári munkás­nak Tamásiba az Orionba, azután pedig a Páva ruhagyárba. így szereztem 13 évet a nyugdíjjogosultsághoz. Most már 4600 forint a nyugdíjam, de 2600-zal hagytam ott a gyárat.- Ha nincs annak idején a rendszervál­tozás, akkor ön viszonylag jó módban éli le az életét.- Igen, hát nem is ebben a házban lak­tunk, hanem itt szemben, odalátok mindig. Először téesziroda volt benne, most pedig napközi és tornaterem. Öten voltunk a csa­ládban: a nagymama, a férjem, a gyere­keim. Itt a cselédek laktak, ugye kellett a földhöz a munkaerő is. Amikor 1949-ben elmentaföld, nem kellettagazdasági alkal­mazott sem, elmentek a cselédek is. A jó­szágot odaadtuk az állami gazdaságnak, a törzskönyvezett anyakocánkat, a tenyész­bikát, az igáslovakat, a 24 soros vetőgépet, a kultivátorokat, szóval minden gazdasági felszerelést. Kénytelenek voltunk odaadni mindent, mert igen nagy terheket róttak ki ránk, és olyan semmiségekért piszkálták az embert, hogy nem is igaz. így aztán in­kább felajánlottunk mindent, csak hagyja­nak már végre békén bennünket. Persze arról volt szó, hogy öt évre mindent haszon­bérbe átvesz az állami gazdaság, s megál­lapították a bérleti díjat is, méghozzá arany­koronánként. A mi földjeink pedig 24 aranykoronásak voltak, tehát nem akármi­lyenek. De aztán nem fizettek egy árva fillért sem: semmedig, és semmit:- Mióta nem járt arrafelé, ahol a földjük volt?- Ha jól meggondolom harmincvala- hány éve nem jártam arra: Fürgéd, For- nád és Nagyszokoly találkozásánál a hármashatár-hegyen.- Földön, házon, jószágon, földműve­lési eszközökön kívül mi tartozott még a birtokhoz?- A téglaház - ma a téeszmajor van a helyén. Téglát készítettünk, az égetőke­mence mellett is volt egy szoba-konyhás ház. A kemencébe egyszerre húszezer tégla fért be.- Önök voltak a leggazdagabbak a kö­zségben?- Rajtunk kívül még sokan kerültek ku- láklistára. Jómódú község volt Nagyszo­koly - lehet ezt látni abból is, hogy három templom épült itt, s szép, emeletes a ta­nácsháza is.- Mi maradt önnek, miután mindent el­vettek?- A zártkertben 12 holdat meghagytak, ezen gazdálkodtunk, míg csak a téesz megalakult. A téesz szervezés idején vit­tük be ezt a földet. Ezért megváltás címén minimális összeget fizettek. Igen nehe­zen éltünk az ötvenes években, sok volt a beadás. A férjemet meg ötvenhat után el­vitték, pedig Nagyszokolyon még egy po­fon sem csattant. Az volt a bűne, hogy. énekelte a többiekkel együtt a Himnuszt és a Kossuth-nótát. Februárban elvitték Kistarcsára, és novemberben került haza.- Hol igényelte vissza a földet?- A tanácsnál, ahol kitöltötték a nyom­tatványt. A házat kértem, és a földeket, mivel minden az én saját tulajdonom, nem mostanában örököltem, hanem az enyémet vették el, hisz 1947. áprilisában jött a vagyon az én nevemre. Eddig nem kaptam semmit, pedig már hány év óta használják a földemet. Eszembe sincs arra gondolni, hogy visszamenőleg adja­nak valamit, de hát valami kis bérletet, használati díjat remélek. Könnyebb len­ne egy kicsit az életem. Bár még megvan a szőlőnk, igaz, a 2800 ölből 1200 ölet el kellett íratni a fiamra, hogy meglegyen a személyi tulajdon részem, az egy hold. De jól jönne a pénz a nyugdíj mellé ne­kem. Persze ki tudja, mi lesz még itt, nem is tudom, hogy bizzak-e abban, hogy visz- szakapom a vagyonom, vagy sem. Oda­lett az én optimizmusom már régen. De hát azért csak megpróbálom, a papírt a tanácsra mindenesetre beadtam. „Földhasznosítási bizottság. Helyben. Tárgy: földigénylés. Alulírott az alábbi részletezés szerint állampolgári alanyi jogom alapján igénylem mezőgazdasági ingatlanom és építményei per és teher­mentes visszaszolgáltatását. Név: Juhász Tiborné, született Papp Magdolna Ilona. Lakáscím: Nagyszokoly, Kossuth u. 66. Visszaigényelt földterület jelenlegi hasz­nálója: Balatonújhelyi Állami Gazdaság fürgedi üzemegysége. Területe: 83 ka­taszteri hold 928 négyszögöl. Fekvése: Fornád Szentmártoni dűlő, és Kövérkút. Művelési ág szántó, rét, aranykorona-ér­ték: 1563. Mellékelve: egy darab végzés a telekkönyvi hatóságtól, egy darab jegyző- köny 1949-es dátummal, ami bizonyítja a nevezett összes birtok és ingóság átadá­sát, illetve átvételét. Kártalanítást nem ka­pott. Nóta bene! Tulajdonos nyilatkozottá föld visszaszármaztatás utáni hasznosítá­sáról. Megfelelő kártalanítást kér. Nagy­szokoly, 1990. június 30. * Tolna megyében a földhivatalban nyil­vántartott legutolsó adat szerint 1090-en összesen 9100 hektár földet igényelnek V,SSZa D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents