Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-22 / 145. szám

2 - TOLNATAJ

1990. szeptember 22.

Hét végi beszélgetés

, r‘.ü ’’ ' ‘' r -r|r; *'jjjjpí«^ '”-* ^'.'^ i-f\■ "■ • ,-rí'*.s ^?Au t "‘ -' v ,* ■ -1' ‘ \$l-' •

AwfeMiwfeiaABgP''tnift'iK,it rffr

.*'AP ■ ■:^JxAr&mfnW frp^~e *- >e&'i'^S*JI4t. . 4- Előre kell bocsátanom, hogy pillanatig sem tekintettem valódi ejtőernyősnek, és most is azt gondolom, amit az elmúlt év őszén. Jobb híján támadt éppen maga körül az MDF keltette ricsaj, amikor helyettesének vette föl Balipap Ferenc igazgató Tóth Gyulát a dombóvári művelődési házba.- Én se tudom átmentett embernek tekinteni magamat, mert akárhonnan nézem, egyetlen ismertetőjegyét se viseltem, viselem azoknak a magas beosztású pártembereknek, akik funkciójukkal visszaéltek, annak birtokában tollasodtak meg. És... viszonylag korán elkezdték a lelépést az MSZMP süllyedő hajójáról azért, hogy az még az ejtőernyőzés nagy társadalmi ellenállást kiváltó terjedése előtt jussanak zsíros stallumokhoz. Mi róható föl nekem velük ellentétben? Egyedül az, hogy a vasúttól 1975-ben átmentem dolgozni a városi párt- bizottságra, aminek munkatársaként a velem azonos korúak körében inkább szereztem barátokat, mint ellenségeket Közismert volt hogy egyre inkább a párt megújulást sürgető reformszámyához tartozom és ennek tulajdonítható az is, hogy a kongresz- szust megelőző pártértekezleten engem választottak meg másodtitkámak.

I- Nem ez a momentum vott az, amit az erőfitogtatásra hajlamosak nem tudtak megbocsátani?- Mint minden, amihez megfelelő távlatok kellenek, nyilván tisztázódik idővel ez is, mert ha nem, az MDF és a többi párt ugyanazokat a hibákat követi el, amelyeket az MSZMP elkövetett mígnem eltávolodott a néptől és kiszakadtak belőle a nem bolsevik, hanem az európai szabású baloldali- ság hívei, hogy létrehozzák az MSZP-t

■ - Tagja a szocialista pártnak?- Az voltam, 1989. november 1 -ig. Akkor kerültem az MDF-tiltakozás ellenére a művelődési ház állományába és úgy gondoltam, hogy teljes erőbedobással kell bizonyítanom Balipap Ferenc választásának helyességét hagyva a politikai munkát olyanokra, akik azt egész emberként képesek vállalni.

I-Ebben én egy kis meghátrálást érzek, de lehet hogy nincs igazam.- Nézze, a helyzetem több okból is nehezített volt Balipap Ferenc meghatározó szerepet játszott a Magyar Demokrata Fórum dombóvári létrejöttében és többek között miattam vált ki a pártból. Erről Csoóri Sándor egy levélben azt írta, hogy Feri helyében ő is ezt tette volna. A fórum a leghitelesebb olyan emberét veszítette el, aki né- hányunkkal együtt, nem újsütetű másként gondolkodó volt Említettem, hogy úgynevezett aparatcsikként - lévén utolsó munkahelyem a propaganda- és művelődési csoport - sok barátot szereztem. Balipap Ferenc, Csáky László, Máté László - és hadd ne soroljam - nemcsak vitapartnereim voltak a pluralizmus jegyében, hanem barátaim is. Miattuk látom elsőrendű feladatomnak a bizalom visszaigazolását Munkával és nem is képesítés nélkül, hiszen dízelvezetőként jártam az ország dunántúli térfelének vasútvonalait amikor Debrecenben a tanítóképző főiskolán megszereztem a diplomát Könyvtár és népművelés szakon. Akkor még létezett a vasutas kultúrház, ami a valamikori Dombóvárnak kultúrcentruma volt és részben még ma is élő hagyományokat tudott teremteni. Én oda készülődtem a tanulással. Tagja voltam különben az amatőrfilmes műhelynek is.- Mi régi ismerősök vagyunk, mégsem merném azt mondani, hogy ismerem. Úgy rémlik, a KISZ vonalán találkoztunk először. Nem beszélhetnénk az életéről egy kicsit? Nyilván maga se úgy indult neki az életnek, hogy pártalkalmazott lesz, méghozzá úgy, hogy fizetés nélküli szabadságot kap a vasúttól 1989. november 1-ig.- Persze, hogy nem úgy. Kamaszkoromban, amikor a hirtelen növés, meg egy tüdő- és mellhártyagyulladás következményeként a mosdósi iskola szanatóriumába kerültem félévre. Akkor pedagógus akartam lenni. Harmadikos gimnazistaként amikor meglátogatott bennünket egy magas rangú katonatiszt az egyesített tiszti iskoláról, úgy döntöttem! hogy érettségi után otta helyem. Szüleim mászlonyi cselédemberek voltak,

apám is mozdonyvezető lett és úgy gondolta, akárhova megyek jó. Csak a vasutat kerüljem el.

I- Mégis ott kötött ki. Az erre a magyarázat, hogy akkor már évek óta kosarazott a vasutascsapatban?- A magyarázat másként hangzik. Minden fölvételim ragyogóan sikerült a tiszti iskolán és repestem a boldogságtól, amikor meglebegtették előttem azt a lehetőséget hogy ösztöndíjasként kikerülhetek a Szovjetunióba, ahonnan hadmérnökként jöhetek haza.

I- Aztán csomagolt és maradt Miért?- Dombóvárról hatan fölvételiztünk akkor, mind ilyen szép szál gyerek, száz- nyolcvan felettiek. Ki ezért, ki azért nem jutott be a tiszti iskolára. Engem a gyerekkorban ért betegség ütött ki, mert gyógyultan sem számítottam makkegészségesnek.

I- Ha nem tévedek, ez volt életének az első igazán keserű pirulája. Húszon innen, egy ilyen vereségre csak lázadással tud felelni az ember.-Velem is ez történt Nagyon elkeseredtem és elhatároztam, mindent elkövetek, hogy ha tiszti iskolásnak nem kellettem, sorkatonai szolgálatra se kelljen bevonulnom. Már beadtam fölvételi kérelmemet Kaposváron a tanítóképző főiskolára, amikor Dombóváron indult a dízelesítés és meghirdették, hogy érettségizettek két év alatt szerezhetnek a szakmunkásképzőben dízelmozdony-szerelő képesítést Azt mondtam, ez az én lehetőségem. Édesapám, aki gőzösön szolgált tiltakozott, de családon belül győztem a pályaválasztással, mert az volt az ígéret hogy a dízeleseket fölmentik a katonai szolgálat alól. Később ez módosult, mert kijött, hogy csak azok mentesülhetnek, akik elmennek mozdony- vezetőnek és aláírnak egy nyilatkozatot hogy 26 éves korukig megmaradnak az utazó szolgálatban. Egyébként csodálatos két évet töltöttem a szakmunkásképzőben, ahol nem csak kitűnő tanulója voltam az iskolának, hanem KISZ-titkára is, tele hittel, lelkesedéssel. Ha úgy tetszik, küldetéstudattal. Ez utóbbi párttagként se hagyott el, pedig sok konfliktust sikerült összegyűjte- nem, kivált az elmúlt másfél, két évben, a párt alkalmazottjaként- Erről hallottam harangozni. Először - ha jól tudom - azért támadták, mert családi alapon csirke- és libanevelésre adta a fejét Utána pedig - nem tudom ez mennyire felel meg a valóságnak - a kötelezően készítendő információs jelentések miatt bírálták. Azzal se szerzett piros pontot hogy nem vállalta el a munkásőrök para ncsnoklását- Egyik is tény, a másik kettő is az. Valóban visszautasítottam a parancsnoki munkát és tényleg sokszor hangzott el, hogy „nektek ott Dombóváron már semmi se jó?!” A valóságot igyekeztünk visszaadni az információs jelentésekben és mi sem természetesebb, mint az, hogy ez a valóság sokkolta a csak íróasztal mellett ülőket Tudja mit mondtak az én vasutaskollégáim, amikor bekerültem a pártbizottságra? „De jó Gyuszi, hogy odakerülsz, legalább lesz, aki őszintén elmondja a gondjainkat” De ezt várták tőlem a gyulaji, szakcsi, naki és várongi emberek is. Még a párt- és tömegszervezeti csoport munkatársaként először ez volt a területem, mondanom sem kell, hogy nem szökőévenként jelentem meg ezeken a településeken és sehol sem glancolásra alkalmas dolgokkal fogadtak.- Most mi itt kint beszélgetünk Gu- narasban, ahol a felesége 1989. augusztus 3-án nyitotta meg azóta sokak által ünnepelt Mini ABC-jét a családi nyaralóban. Ezt a házacskát nyilván nem erre szánták eredetileg. De erről talán később többet Jöjjön előbb a csirkézés...- 1971-ben nősültem, a feleségem szülei parasztemberek, a nejem pedig képzettsége szerint térképész és Kaposvárott dolgozott a Pécsi Térképészeti és Geodéziai Vállalat ottani kirendeltségén. Dombóváron nem kínálkozott szakmájának megfelelő állás, azt pedig nem akartam, hogy ingázzon. Nagyberkiben laktunk akkor az anyóso- méknál, és egy éve már a pártbizottságon dolgoztam, amikor itt, a kertvárosban vettünk telket és 1976-ban elkezdtük az építkezést. Lassan, kínlódva, ahogy mindenki, aki maga kényszerült megoldani a lakásgondját Döntően ezért kaptunk bele a csirke- és libanevelésbe, ami állandó bírálat tárgya lett Jöttek szép sorban a gyerekek is. Balázs fiam most érettségizett, Péter tizenhat Melinda kilencedik éves. Meg se próbálom elmondani, hogy ezek az évek mit vettek ki belőlünk. A tanya, ahol a baromfinevelést három évig folytattuk, kint volt Felsőhetényben, oda kellett kijárni hajnalok hajnalán, de úgy, hogy reggel nyolckor már a helyemen legyek.

I- Beszélik, hogy a csirkézéssel alapozta meg mostani, gyógyíthatatlannak látszó betegségét is, ami miatt ’89 decembere óta van táppénzen.- Valóban így van, nagyon rosszul kezdődött, vagy még inkább folytatódott a pályafutásom Balipap Ferenc helyetteseként. De mondtam én nekik, gyerekek, ne sürgessetek orvoshoz, mert ha engem egyszer elkezdenek vizsgálgatni, nem engednek vissza az orvosok jó darabig. Sajnos, bejött a megérzésem. Kórházba kerültem, januárban megműtötték és kiszedtek egy elhalt csontot a bal lábam hüvelykujja alól. Nemrég egy szekszárdi felülvizsgálaton azt közölték velem, hogy javulásra nem sok remény van, szoktassam magamat a rokkantnyugdíjazás gondolatához. Úristen, 42 évesen? Nem sok ez egy embernek a rosszból?!

I- Ugye maga se ért rá arra, hogy foglalkozzék az egészségével, mert minden más fontosabbnak tűnt?- Nem is tudom, mire gondoltam, amikor jelentkeztek az első fájdalmak, de soha se volt időm befeküdni a kórházba, pedig meg kellett volna tenni még 1987 márciusában. Vagy már hamarabb, mert az a rémtörténetbe illő kalandom a Dombóvár felsőheté- nyi úton 1987. január 12-én volt Mint rendesen, hajnali négykor indultam ki a tanyára mínusz 24 fokos hidegben és hófúvásban. Alig jutottam ki a városból, le kellett vetni a gumicsizmát mert tornacipővel köny- nyebb volt nyomni a gázpedált Aztán ki is kellett időnként szállni, lapátolni a havat Bent legalább 40 fokos meleg, a felforrt hűtővíztől, odakint mínusz 24. Átázott a tornacipőm, ruhám, de kivergődtem valahogyan Puláig a hótorlaszokból. Utána háromnegyed nyolcig futkostam, hogy menjen ki valaki a pipikhez, mert nekem nyolcra a párt- bizottságon kell lennem. Alig valami késéssel ott is voltam, de pokoli átfagyott állapotban, mert összeestem a tus alatt Akkor, fa- gyással kezdődött az érszűkület aminek a következménye, hogy ha ma elvágom a lábamat nem vérzik...- Nyilván szerepet játszott eza szörnyű élmény is a maga előre nem sejtett kártételével, hogy felhagytaka baromfineveléssel és tavaly augusztusban megnyitotta a felesége ezt a boltot amitől a gunarasiak és a rendszeresen visszatérők el vannak bővülve.- Igen, így van. A kis ABC nyitása látszott a legkézenfekvőbb megoldásnak a feleségem újrakezdési kölcsönével és ha úgy minősítik az emberek a boltot ahogy mondja, az ok az örömre. De azt meg kell jegyeznem, magunk sem tudtuk, hogy ez mekkora igénybevételt jelent Most amikor az ebéd utáni szieszta ideje van, a feleségem áruért mentei. Eza menetrendünk. Érkezésükkor én a gondolák föltöltését végeztem Melindával, hogy négyre, amikor nyitunk, mindenki megtalálja, amit vásárolni akar. Ennyi munka engedélyezett számomra, de nem is tudnék meglenni valami hasznos tevékenység nélkül, pedig 42 évem ellenére dolgoztam annyit, mint más hatvanéves koráig. Van, amikor azért alszom itt kint hogy időben elkezdjem a készülődést a reggeli nyitásra. Nézze csak, most fél három van, akik itt nyaralnak tudják hogy délután négykor nyitunk, de van, aki idejön hamarabb. Mégse biztos, hogy folytatjuk. A feleségem egyedül nem bírná. Idén Péter fiam segített és éppen ma vette föl az ezért járó fizetését. Majd elrepült a boldogságtól. Engem közben az nyomaszt hogy meddig bírok segíteni. A kollégák is visszavárnak de félő, hogy a sors kegyetlensége folytán a mond- vacsinált ejtőernyős ott landol rokkantként, ahova csak 18 év múltán számított érkezni.- Mit mondhat erre egy csak látszólag érzéketlen újságíró? Rövidesen ismét kórházba kerül. Teljes szívemből segítek abban reménykedni, hogy mégis 18 év múlva megy csak nyugdíjba. így lenne igazságos az élet..

Negyvenkilenc évesen nyugdíjazták a megyefőnök főispánt

A Perczel-család ősei egyes források szerint már II. András idején megtalálhatók Magyarországon. E verzió szerint Gertrudis kíséretében érkezhettek ide. Ennak a nyomnak azonban kétszáz évvel később valószínűleg a család ezen ágának kihalásával vége szakadt. A völgység i járás székhelyén élő család bizonyítható ősei Perczel néven a XVI. században kerültek Magyarországra. Az első nemesi címert Ferdinánd királytól kapták hadi szolgálataikért. E címer megerősítésére és birodalmi nemesi cím adományozására II. Rudolf császár uralmának időszakában került sor. A XVII. század végén, a török megszállás alóli felszabadulás után szerzett magyar nemesi címert Perczel Tamás, aki Veszprém városának köztiszteletben álló polgára és évekig bírója is volt.

Az ő fia, Perczel József számít a bonyhádi Perczelek alapító ősének.

A vármegyei közigazgatás lépcsőin fölemelkedve az önkormányzat csúcsán, választott alispánként 17 éven keresztül irányította Tolna vármegyét. Mária Teréziától a Bonyhády előnév használatát és vásárolt birtokaira donatios (királyi adományos) levelet kapott.

Perczel Gyula 1817-ben jobbaházi Dőry Alojzia és Perczel János házasságából született. Mindössze 8 éves volt, amikor apja meghalt. Gyámjának 20 éves nagybátyját, Imrét jelölték. Tanulmányait a pécsi jogi ly- ceumban végezte. Tizenkilenc esztendősen szegődött Tolna vármegye szolgálatába, amikor a vármegyei közgyűlés stb. aljegyzőnek nevezte ki. Négy évvel később a Völgységi járásban működött, mint szolgabíró. 1843-ban ugyanezen járásnak már főszolgabírája, majd ezt követően hivatalában többször is megerősítették. ,

Perczel Gyula életében meghatározó szerepe volt Perczel Sándor gyermekeinek. Közülük az idősebbek István és Imre (aki gyámja is volt) a konzervatív, királyhű nemesség, Mór, Miklós és Béla a haladó eszmék képviselőihez tartoztak.

1848 lelkesedése Perczel Gyulát is magával ragadta. Örömmel vállalta a bonyhádi nemzetőrsereg felállítását és annak kapitányi tisztét. A vármegyei állandó bizottmány ülésén hazafias érzelmeinek kifejezéseképpen 500 forintot ajánlott fel a haza oltárára. A bizottmány ekkor hatalmazta fel a járásban folytatandó gyűjtés irányítására. Módszereire nem a meggyőzés, hanem az erőszakos, agresszív fellépés volt a jellemző. Ugyanígy történt a nemzetőrségbe való sorozás is. Amikor Bonyhádon, Kakasdon, Belacon és Majoson a német ajkúak nem óhajtottak a nemzetőrségbe beállni, katonai eszközöket vett igénybe. A felháborodott lakosok megtámadták Perczel Gyulát. Megveretésével még a megyei választmány is foglalkozott.

1848 decemberétől a megyei önkéntes lovas csapat kapitányaként az eszéki várba vezényelték. Itt szolgált hónapokig. Amikor a hadihelyzet változása a császári erők sikereit mutatta és sor került Baranya és Tolna vármegye császári megszállására, eltávozott szolgálati helyéről. Jelentkezett a császári kormányzatnál, megtagadta korábbi tevékenységét, tisztázta magát, majd ezt követően visszatért Bonyhádra.

A szabadságharc alatti tevékenységükért az emigrált Mórt és Miklóst * in effigie (jelképesen) felakasztották, Béla és a többiek rövidebb hosszabb meghurcoltatás után visszatértek birtokaikra. Perczel Gyula 1850-ben belügyminiszteri engedéllyel családi nevét is megváltoztatta. A „rosszul

csengő” Perczel helyett a család elő- nevét használta. Ugyanebben az évben, immár Bonyhády Gyula néven közigazgatási főbíróként a neoabszolutizmus államának tisztviselője lett. Gyámja, Imre szintén funkciót vállalt, ekkor lett Szolnok megye megyefőnöke.

1851. március 21-én Bonyhády Gyulát beiktatták Békés és Csanád megye megyefőnöki tisztébe.

A Bach-rendszerben a katonaság, papság és titkosrendőrség mellett nagyon fontosnak számitó negyedik csoport a hivatalnokrendszer egyik jelentős, elismert személyisége lett.

1853- ban a nagyváradi kerület al- helytartósági választmányának tagja lett. Megkapta a helytartótanácsosi címet és megerősítették Békés és Csanád vármegye cs. kir. megyefőnöki funkciójában. Jó és rámenős szervezőnek bizonyult.

1854- ben 4 millió önkéntes nemzeti kölcsönt jegyeztetett, amiért nemcsak a helytartótanács elnöki köszönetét kapta, hanem a Ferenc József rend kiskeresztjével is kitüntették.

A szabadságharc idején félbemaradt úrbéri perek befejezésére és a feudalizmus felszámolásából adódó mezőgazdasági, jogi problémák (erdő-, legelőelkülönítések, tagosítás) eldöntésére úrbéri törvényszéki hálózatot építettek ki.

Alsó fokon az úrbéri törvényszék, középfokon a kerületenként működő úrbéri főtörvényszék (Urbarial-Ober- gericht) ítélkezett. 1855-ben a nagyváradi kerület úrbéri főtörvényszéke elnöki teendőire is megbízást kapott.

Ötéves tiszántúli tevékenysége után Vas vármegye megyefőnöke lett. Működésének elismeréseképpen három évvel később 1859-ben megkapta a cs. kir. kamarási fokozatot.

A neoabszolutizmus hű embereit, így őt is rendelkezési állományba helyezték, amikor a császár az olasz fiaskót követően az 1860. október 20-án kibocsátott Októberi Diplomával szövetségi alkotmányt adott birodalmának és a kerületek helyett visz- szaállították az 1848 előtti kormány- szerveket, a rendi országgyűlést, a vármegyéket.

A történelemből jól ismert, hogy a kiegyezésre a nemzet és a király között ekkor még nem került sor. Ferenc József sem a Határozati sem a Felirati Párt koncepcióját nem volt hajlandó elfogadni. A következmény az Októberi Diploma előtti állapot visz- szaállítása lett.

A Schmerling provizórium idején ismét visszakerültek a császárhű emberek a hivatalokba és ismét megszűnt a megyék önkormányzata, Bonyhády Gyula 1865 augusztusáig Békés vármegye főispáni székében képviselte a császári akaratot.

Életében az újabb fordulatot a kis- német egységet megvalósítani akaró Poroszország Königgraetz-sadovai győzelme jelentette.

A külső elszigetelődés után Ferenc József rákényszerült, a passzív rezisztenciába beleunt és gazdaságilag ugyancsak kényszerhelyzetben lévő magyar nemesség is igényelte a kiegyezést. Ehhez új személyek kellettek a politikai palettára, így került 1866. április 8-án, tehát mindössze 49 évesen nyugdíjba Bonyhády Gyula.

Ezt követően egészen 1898-ben bekövetkezett haláláig Bonyhádon élt.

Gazdálkodott, nem foglalkozott politikával.

DR. DOBOS GYULA