Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)
1990-09-03 / 128. szám
2 képújság 1990. szeptember 3. Hagyomány lesz(?) A szőlő és a bor györkönyi ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) A rendezvény gyökereiről Köhler Ádám így nyilatkozott: - Sok régi könyv került a kezembe, melyekből megtudtam, hogy a századforduló környékén még bécsi borkereskedők is járak Györköny- be áruért. Mikor 83-ban vb-titkár lettem a községben, foglalkozni kezdtem a szőlőkultúra továbbfejlesztésével, hátha visz- szaszerezhetjük a régi hírnevet. Hajóson van Orbán-napi bál, nálunk miért ne lehetne valami hasonló? Csakhogy a mi településünk evangélikus, nálunk nincsenek védőszentek. Ezért választottunk ilyen prózai nevet: Györkönyi szőlő és bor napi ünnepség. A vasárnapi csemegét, a szüreti felvonulást, mintegy kétszázan nézték végig. A díszes fogatokon helybeli legények és leányok ültek, a néhol akrobatikus ügyességet kívánó táncokat a Bátaszéki Német Nemzetiségi Csoport mutatta be. A rendevény anyagi háttere sem titok.- Segítettek, szponzoráltak néhányan - közölte a titkár -, legtöbbet a nagydorogi téesznek köszönhetünk, de még igy is örülhetünk, ha nullára kifut a számla. A jövőben azonban természetesen az a cél, hogy nyereségessé, idegenforgalmi látványossággá tegyük e most érlelődő hagyományt.- Wy Fotó: - ór A helyzet igen robbanékony, nemcsak Kuvait és Irak számára Pérez de Cuéllar sajtóértekezlete Az ellenzék közbeszól Hamarosan az új állampártot is bontani kell? (Folytatás az 1. oldalról.) Tekintve, hogy valamennyien a köz- igazgatás ismert és funkcióban lévő személyiségei, a 'névsor ellen szakmai szempontból kifogásunk nincs. Fontosnak tartjuk mi is - éppúgy mint a megyei tanács - hogy a leendő önkormányzatok képviselői és az őket kiszolgáló szakapparátus kellő felkészültséggel láthassa el feladatait. Elsietettnek tartjuk viszont a tanfolyam megszervezését az önkormányzati választások előtt. A pártoknak megküldött szerződés szerint a jelenlegi szakapparátus 19 dolgozója, közülük 6 vb-titkár - akiknek feladata az önkormányzati választások törvényes, pártsemleges lebonyolítása lenne - háromnapos budapesti távolléte a helyi választási munkában fennakadásokat okozhat. Az önkormányzatok felállása után mi, és ki garantálja, hogy a most kiképzettek szerepet kapnak a jövendő hivatalokban? Esetleg, ha új munkahelyre kerülnek elengedik-e őket az önkormányzati képviselők képzésére? Vagy ők azok akik maradhatnak? Gyanúsnak tartjuk a továbbképzés-tervezet formáját, de a személyzeti és oktatási osztály által megadott határidőn belül (1 nap!) gyanúnkat sem megerősíteni, sem elvetni nem áll módunkban. Ezért csak kérdezünk. 1. Kinek a vagyonából, mekkora ösz- szeggel és kik létesítették a Fórum Alapítványt (1027 Budapest, Bem tér 3.)? 2. Belügyminiszter urat (Magyar Demokrata Fórum) vajon csak az alapítvány MDF-hez való közelsége (a címük azonos) késztette arra, hogy az oktatással az alapítványt bízta meg (C-13/90. számú megbízás) és nem az erre a célra létrehozott állami intézményt, például Állam- igazgatási Főiskola; Budapest, Veszprém, Nyíregyháza. 3. Az alapítványnak miért érdeke „nyereség felszámítása nélkül" az újonnan megválasztott - így múlt időben - helyi képviselők - oktatása? Miért nem célja az alapítványi vagyon gyarapítása? Talán csak nem pártpolitikai érdek húzódik meg amögött, hogy egy egész megyében- lehet, hogy az összesben - éppen ez az alapítvány vállalja egy legitim parlament hat pártja által szentesített törvény magyarázatát? Kötelezheti-e a belügyminiszter vagy a megyei tanács jogutódja az önkormányzatok képviselőit bármiféle oktatásra? Profitmentesnek tekinthető-e egy olyan szerződés amely minden kimutatható költség után még 20% általános költség megfizetését tartalmazza? Kié lesz a 20%? 4. Az önkormányzatok jegyzői is csak jogi, államigazgatási végzettségűek lehetnek. Továbbképzésük állami feladat. Mint a szakapparátus vezetői miért nem tudják munkatársaik továbbképzését munkaidőben, és nem tanfolyami formában megoldani? „A belügyminisztérium által kijelölt szakelőadók” miért nem közvetlenül készítik fel a jegyzőket? Miért kell ehhez egy alapítvány közreműködése, csak nem azért, hogy igy külön jövedelemre tehessenek szert? 5. Mikor döntött Tolna Megye Tanácsa- mint szerződő fél - az oktatás megszervezésének erről a formájáról? 6. Mikor, és mely jelenlegi tanácsok hatalmazták fel a megyeit, hogy nevükben az őket követő új önkormányzatok pénzéből kötelezettséget vállalhassanak az oktatás bármilyen formájára? Ha ez a felmérés széles körben nem történt meg, akkor mi indokolja a 19 államigazgatási dolgozó kiképzését? A szerződő felek a felmérés hiányában milyen alapon kalkulálnak a 19x50 = 950 önkormányzati képviselő felkészítésével? 7. A Belügyminisztérium szerződés szerint magára vállalja - és ezt az alapítvány meg is előlegezi - a tanfolyam költségeit? Akkor is vállalnák-e a felkészítést, ha az oktatás nem a Fórum Alapítvány keretei között történne, vagy kizárólagos jogot kaptak a belügyminisztertől, hogy állami pénzek 20%-át, majd a továbbiakban az önkormányzati pénzek 20%-át is zsebre vágják? 8. Miként egyeztethető össze a vb-tit- károk a választási törvényben előirt jelenlegi megbízatása (ennek lényegét lásd fentebb) és a jövőbeni, de már most aláírt kötelezvénye a több mint gyanús Fórum Alapítvánnyal kötött szerződéssel? A felsorolt, és az itt fel nem sorolt gyanús körülmények miatt az alábbi pártok vállalják, hogy ingyen - a kiképzett oktatók 400 Ft óradíjat kapnak - az ország valamennyi jegyzőjét felkészíti az önkormányzati törvény értelmezésére, ameny- nyiben ezt a megválasztott önkormányzatok igénylik. Szabad Demokraták Szövetsége Megyei Egyeztető Bizottsága Marián Béla elnök (Folytatás az 1. oldalról.) A túszként kezelt, Irakban és Kuvait- ban lévő külföldieket illetően elégedetten vette a nők és a gyerekek távozásának lehetővé tételét, de, mint elmondta, közölte Tarik Azizzal, hogy a „korlátozások megszüntetését a többi külföldire is ki kell terjeszteni”. Az ENSZ-főtitkár, akinek ammani sajtókonferenciáján mintegy ötszáz újságíró jelent meg, leszögezte, hogy a „probléma gyökere Kuvait iraki megszállásában és annektálásában van”. Csalódottságát azzal magyarázta, hogy „nyitást” várt az iraki kormánytól, „ami nem következett be”. A helyzet igen robbanékony, nemcsak Kuvait és Irak számára - állapította meg és hozzátette, hogy kész folytatni erőfeszítéseit a békés megoldás érdekében. ^ Pérez de Cuéllar Ammanból Párizsba utazott, ahol Husszein jordániai királlyal, majd Sedli Klibivel, az Arab Liga főtitkárával találkozik. Egyiptomi külügyi forrásból részletek Kérdésessé vált Szlovákiában az Együttélés politikai mozgalom és a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) további koalíciója. Az ellentétek - paradox módon - azzal váltak ismertté, hogy az Együttélés komáromi irodája, a november 23-i helyhatósági választásokkal kapcsolatban közölte: a járás területén akkor is koalícióban indul a két mozgalom „ha legfelsőbb szerveik esetleg másként határoznak”. Az MKDM elnöksége erre azzal reagált, hogy felszólította saját tagjait: a két hét múlva esedékes közgyűlésig „tartózkodjanak mindenfajta választási megállapodástól”. Az MKDM vezetősége inkorrektnek minősíti a helyi példa követésére buzdító komáromi nyilatkozatot, és felteszi a kérdést: fenntartható-e a kapcsolat „a tisztességet nem ismerő partnerrel?” Az Együttélés és az MKDM ellentétei - az MTI prágai tudósítójának Pozsonyból származó értesülései szerint - annak nyomán éleződtek ki, hogy mindkét mozváttak ismertté az ENSZ-főtitkár és az iraki külügyminiszter tárgyalásairól. Az adását a közel-keleti arab országokba sugárzó Radio Monte Carlo tudósítóját úgy tájékoztatták, hogy Cuéllar Irak kuvaiti kivonulásának fontosságát hangsúlyozva felkínálta az ENSZ segítségét a két arab ország közötti vitás kérdés tisztázásához. Tarik Aziz azonban visszautasította az elképzelést, s válaszként előadta Bagdad követeléseit: vonják ki az összes külföldi erőt a térségből; Iraknak biztosítsák a lehetőséget hogy álláspontját fejtse ki a világszervezetben és szüntessék meg a gazdasági embargót; Bagdad kész tárgyalásokat kezdeni a nemzetközi fórumokkal, „hogy leszögezze Irak történelmi jogait Kuvaitban és békés megoldást keressen a válságra”. Elhárította Aziz az ENSZ-főtitkár azon kérését is, hogy erre azután kerülhet sor, ha Bagdad nemzetközi garanciákat kap, miszerint a két országot nem éri külföldi támadás és érvénytelenítik az embargóintézkedéseket galom a saját érdemének tulajdonítja a júniusi parlamenti választásokon közösen elért, viszonylag jó eredményt, és most, a helyhatósági választásokra készülve, nehezen tudnak megállapodni a közös jelöltek személyében. Korábban kudarcot vallott az MKDM azon törekvése, hogy a szlovák kereszténydemokrata mozgalommal közösen induljon a választáson. A múlt héten az MKDM képviselői - hírek szerint - a liberális nézetrendszerü Független Magyar Kezdeményezés illetékeseivel folytattak megbeszélést. Egy esetleges MKDM-FMK koalíció esélyét azonban nagymértékben rontja, hogy az FMK saját ideológiai „testvérszervezetével”, a szlovák VPN-nel (Nyilvánosság az erőszak ellen) van szövetségben, és a VPN nélkül aligha tudna számottevő eredményt elérni. Ez utóbbi szervezet azonban aligha méltányolná az FMK esetleges kereszténydemokrata tájékozódását. Kárpáti János (Prága) Szocialista Párt Megyei Koordinációs Tanácsa Dr. Kiss József ügyvezető elnök Az Együttélés nehézségei Összeesküvés apám ellen A biztonsági ember elárulta Szergej Nyikitics Hruscsov könyvének címe: Összeesküvés apám ellen. Ám e különböző nyelveken megjelent kötet szinte mindig más címmel került (kerül) a boltok kirakatába. A Szovjetunióban például az „Összszövetségi jelentőségű nyugdíjas” szerepel a borítón. Vagyis: kiemelt nyugdíjas. Angolul: Hruscsov Hruscsovról címmel látott napvilágot. Magyarországon a Tabu könyvkiadónál Tripolszky László fordításában, E. Fehér Pál szerkesztésében és előszavával jelenik meg a napokban. „Életem legnagyobb eredménye” A könyv azzal kezdődik, hogy 1964- ben, amikor Hruscsov elmegy szabadságra, az oroszországi föderáció akkori elnökének biztonsági tisztje felhívja a fiát, Szergejt, hogy sürgős közlendője van. Ö nem érti, miről van szó, apja hosszú idő után most vonul el először szabadságra, a Fekete tenger partjára. A biztonsági ember elmondja, hogy jelen volt azokon a megbeszéléseken, ahol a politikai bizottság (akkor a központi bizottság elnöksége) tagjai összeesküvést szőttek Hruscsov ellen. A fiú ezt elmondja apjának, aki a hírt nem veszi komolyan, de azért megbízza Mikojánt, hogy vizsgálja ki az ügyet. Közben az összeesküvők - Brezsnyev, Podgornij és a többiek - érzik, hogy gyors cselekvésre van szükség. Megtörténik a novemberi plénum, ahol Hruscsovot leváltják. Amikor az ex főtitkár hazajön, így szól: „Tulajdonképpen életem legnagyobb eredménye, hogy engem már szavazás révén lehetett leváltani.” A Balatonnál üdülő szerzővel és a könyv szerkesztőjével beszélgettünk. Az 55 éves Szergej Hruscsovot először családi emlékeiről kérdeztem.- Bonyolultabb kérdésekre könnyebb válaszolni, mint elmesélni az életemet - mondta. - Ezért csak röviden szólnék a gyerekkoromról. Nagy családban nőttem fel, volt egy bátyám, aki elesett a háborúban, négy nővérem is, közülük az egyik rögtön, a születése után meghalt. Ma már csak egy nővérem él. Édesapámnak sosem volt elég ideje a családra, ezért a gyerekek nevelésének, a ház fenntartásának gondja édesanyámra hárult. Ő egyébként nagyon ügyelt arra is, hogy ne érezzük magunkat túlságosan kivételezetteknek. Édesapám csak a háború után foglalkozhatott velünk, hiszen a harcok éveiben végig a fronton volt. Kevés szabadidejét velünk töltötte, elvitt bennünket vadászni a pihenőnapjain. Ezek nem afféle speciálisan szervezett vadászatok voltak; a nyaralónk közelében sétáltunk a mezőn, vállunkon a puska, és vártuk, hogy mikor ugrik ki a bokorból egy nyúl. Apám megtanított bennünket horgászni is, de volt úgy, hogy csak egyszerűen kisétáltunk a mezőre, nézni a kiserkent füvet. Ilyenkor azért komoly dolgokról is beszélgettünk. Apám meg akart tanítani bennünket arra, hogy mi az élet, megmutatni a dolgok összefüggéseit. Mindenki tudja róla, hogy olyan ember volt, aki egy-egy üggyel nagy odaadással foglalkozott; nos, ez idő tájt a legsze- retettebb dolgai közé a mezőgazdaság és a lakóházépítés tartozott. A német megszállás alatt Kijevben (1949-ig Kijev- ben éltünk) rengeteg lakóházat leromboltak, a mezőgazdaság pedig teljesen szétzilált állapotban volt a háború után. Nos, a vasárnapi kirándulásokon e témákról beszélt, ezért én már 13-14 éves koromban elég jól tudtam, hogy például, mit jelent a négyzetes burgonyavetés, vagy az építkezés során hol kell betonlapokat alkalmazni. Családi életünkben apám volt az utolsó fellebbezési fórum. Jóllehet, sosem emelte fel a hangját, nem veszekedett, de ha valamiről kifejtette a véleményét, az álláspontját el kellett fogadnunk. Nem féltünk tőle, de tiszteltük. Természetesen számunkra ő nem a politikai bizottság tagja, első titkár, vagy miniszterelnök volt... A harcokról nem beszélt- Végül egy szuperhatalom legelső embere lett, beleszólhatott a világtörténelembe.- Igaz. De a család ezt nem nagyon érezte, legfeljebb, hogy még kevesebb szabadideje volt. Talán hihetetlennektet- szik, de arról az ádáz harcról, amely a volt sztálini vezetés tagjai között dúlt, jó ideig sejtelmünk sem volt. Például aligha tudnék valami érdekeset, újat mondani a XX. kongresszusról, melyről egyébként apám részletesen szólt emlékirataiban. Amilyen szívesen megosztotta velünk a mezőgazdaságra, az iparra, sőt bizonyos katonai dolgokra vonatkozó nézeteit, olyan szűkszavú volt, ha a pártbeli harcokról, vitákról s különösen a vezetés többi tagjához fűződő viszonyáról kérdeztük. Tény: apámnak az volt a szilárd véleménye, hogy a XX. kongresszuson beszélni kell Sztálin bűneiről, s hogy a váltást nem lehet tovább halasztani. Nagy vita volt erről a politikai bizottságban (akkor központi bizottság elnökségének nevezték). Vorosilov, Kaganovics, Molotov hevesen ellenezték, mert attól féltek - és joggal -, hogy felelősségre vonják őket. Apámnak más volt a véleménye. Ö azt mondta: igen, mindenki, aki a vezetésben résztvett, bizonyos felelősséggel tartozik, senkiről sem lehet elmondani, hogy teljesen ártatlan és semmiért sem felelős. A felelősség mértéke mindenkinél változó - folytatta - ő a maga részéről kész vállalni a felelősséget mindazért, amit tett. De megingathatatlan az a meggyőződése, hogy Sztálin leleplezése elkerülhetetlen. Ez a legfontosabb. Fizetni kell!- Egy fiú, nyilvánvaló, elfogult az apja megítélésében. Mégis: mit tart legnagyobb erényének, illetve hibájának?- A legnagyobb erényéről, illetve hibájáról nem fogok most beszélni, mert, mint ahogy ön helyesen megjegyezte, erről nem a fiúnak kell szólnia. Megállapításaimat senki sem venné komolyan. De a reformokról szívesen beszélek. Apám azért kezdeményezte a reformokat, mert egy jóval szabadabb társadalmat, gazdasági életet képzelt el, mint a sztálini feszített rendszer, mert látta, hogy a szovjet gazdaság a szakadék szélén van. Ő vezette be az anyagi érdekeltség fogalmát, mert megértette, hogy nem elég a parancs, a fenyegetés, nem elegendőek a jelszavak. Fizetni is kell. Meghatározott szabadságot adott tehát a parasztságnak, ez hozott némi eredményt még a központosított gazdaságirányítás keretei között is. Bizonyos szervezeti formákat is megváltoztatott, például a minisztériumokban létrehozta a népgazdasági tanácsokat, s ezeknek is voltak pozitív eredményei, de hibái is. Mondhatnék: a régi hibák után új hibák következtek. Mert természetesen ő is azoknak a nézeteknek volt a híve, amelyek a 30-as években alakultak ki, mármint, hogy a központosított gazdaságirányítás jelentősebb eredményeket képes hozni, mint a decentralizált. És éppen azok a reformok, kísérletek, amelyekkel tíz év alatt - amíg ő volt uralmon - megpróbálkoztak, bizonyították be, hogy maga a rendszer nem működőképes, következésképpen elvileg és gyökeresen meg kell változtatni. Nos, most nálunk a Szovjetunióban ezt a célt tűzték maguk elé a haladó erők. De szerintem a világnak át kellett élnie az említett fejlődési szakaszt, mert az emberek nagy többsége számára úgy tűnt, hogy a centralizált gazdasági tervezés nagyobb eredményeket hozhat, mint egy olyan forma, ahol az érdekek ütközése nyilvánvaló. Azok a folyamatok, amelyek ma-felerősödtek, valójában akkor kezdődtek, és azt hiszem, nincs igaza annak, aki azt mondja, hogy elkerülhető lett volna az a fejlődési szakasz. Igenis éppen apám irányításának éveiben kezdődött meg a demokratikusabb, nyíltabb, humánusabb társadalmi élet. Ez persze göröngyös út, és még nagyon sok konfliktus vár ránk, de nagyon fontos és nagyon jó, hogy elindultunk rajta. (Folytatjuk.) SZAPUDI ANDRÁS
