Tolnai Népújság, 1990. szeptember (1. évfolyam, 127-151. szám)

1990-09-13 / 137. szám

1990. szeptember 13. NÉPÚJSÁG 3 A húsipar is a háború kárvallottja Nemcsak az aszály és az öröklött ter­hek sújtják a magyar gazdaságot, hanem a világpolitika alakulása is. Hazánkból immár három éve a Szekszárdi Húsipari Vállalat exportált jelentős tételben Ku- vaitba négynegyedes marhát a mohame­dán vallás előírásainak megfelelően rituális vágással. A szekszárdi vállalat hetente két kamiont indított az Öböl­menti országba, amiért a megrendelő a legmagasabb árat fizette, 1900 dollárt tonnánként. Ez évi mintegy száz ka­mionnyi (egy kamion 18 tonna árut szál­lít) jó minőségű marha piacát jelenti, ami­nek befagyása nagy veszteség a vállalat­nak. Ezt még tetőzi az állami szubvenció­kulcs augusztus 15-től életbe lépett csökkentése, ez az SZHV-nak 116 mil­liós, iparági szinten 1,7 milliárdos veszte­séget „hozott”. Ezenkívül jó minőségű sertéshúsrészeket vittek Svédországba, amit a svéd partner a sertéspestis miatt nem vesz át és közismert a szovjet piaci helyzet is. Mindez továbbgyűrűzik és érinti az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságokat. Rövidesen katasztrofális helyzetet teremthet a jó minőségű marha felvásárlási árában, hogy a korábbi ki­lónkénti 88-90 forint helyett a szekszárdi húsipar csak 67 forintot tud fizetni. Az ed­dig feldolgozott szarvasmarha zömét a Magyartarka Tartók Szövetségének partnergazdaságaitól vásárolták fel, töb­bek között Tolna megyében a bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezettől. A szö­vetkezet vezetői elmondták, hogy még nem érzékelik ezt a piackiesést, de már októberre számítanak a marhaátvétel drasztikus visszaesésére.- Ka ­BURKOLÓLAPVÁSÁR! AZ ENGEDMÉNY VÉGLEGES! „A” jelű 20x25 cm falicsempe „B" jelű 15x20 cm falicsempe „C” jelű 15x15 cm falicsempe „N” jelű 20x30 cm padlóburkoló „E” jelű 15x15 cm padlóburkoló I. o. termelői árak 434 Ft/m2 400 Ft/m2 266,70-355,60 Ft/m2 400-480 Ft/m2 440 Ft/m2 MOZAIK FAGYÁLLÓ KERÁMIA BURKOLÓLAP 10x10 7.5x7,5 380 Ft/m-490 Ft/m2 ROM HÁNYBAN. Mintaboltunk: Romhány, Kossuth u. 73. 27-11-345, 27-12-134, 27-12-268 5x5 (181) Ismerni kellene a játékszabályokat Ne vezessenek bennünket kézenfogva! Ki aggódik a hazai mezőgazdaságért? (Folytatás az 1. oldalról.)- Úgy spóroltunk, hogy betársultunk a Földművelésügyi Minisztérium be­mutatóházába. Minthogy megalakulá­sa óta a KSZE gabonatermesztésben az országban a legjobb, megkaptuk a lehetőségét annak, hogy a búza, a ku­korica, a fehérje, és az ipari növények termesztését annak minden fázisát be­mutassuk. Az OMÉK nekünk nem került sokba, mindössze 1,2 millióba. Egy ak­kora cég mint a miénk, nem a kiállításo­kon köti a legnagyob üzletét. Az ilyen rendezvény arra jó, hogy a KSZE, és a 324 partnergazdasága bemutassa a céget és felvázoljuk a jövőképet amit a saját szakterületünkön elképzelünk.- Jövőképet felvázolni most? Lehet ilyet tenni egyáltalán, amikor minden és mindenki bizonytalan, s minden lebeg, nem tudni, hogy egy vagy két hónap múlva milyen gazdasági körülmények között dolgozunk?- Igen, nagy a bizonytalanság, nem tudni, hogy fest a jövő, de a múltunk, s a jelenünk ismeretében némiképp lát­nunk kell, hogy mit is akarunk. Minden­esetre az biztos: nehezen viseljük el azt, hogy kézenfogva vezessenek ben­nünket. A játékszabályokat idejében kellene ismernünk. De nem tudjuk a sa­rokpontokat, azt, hogy milyen adó, tá­mogatási és bérrendszerre számítha­tunk. A legfontosabb információkat sajnos semmilyen forrásból nem tud­juk kihámozni. Ebben a rendkívül ne­hezen definiálható környezetben köny- nyebb helyzetben van a KSZE, hisz adott a szervezete, a szakértelme, és kiterjedt kapcsolatokkal bír. Mi a szak­mához értünk, s nem teszünk különb­séget kis- és nagyüzemek között. Ép­pen ezért érthetetlen például, hogy a közelmúltban a Mezőgazdasági Minő­sítő Intézet pályázatot irt ki a következő címmel: „Vállalati mezőgazdasági szaktanácsadási szolgálat.” Mintha nem tudnák, hogy jó néhány termelési rendszer létezik az országban, amely közel húsz esztendeje többek között ezzel is foglalkozik, s hogy egy hektá­ron is ugyanúgy kell például gyomot ir­tani, mint 3000 hektáron. A különbség csupán a szervezésben lelhető fel. Az alapszabályok mindenütt érvényesek, hisz a mezőgazdaság egzakt tudo­mány.- Ön a Falurádióban sugárzott inter­júban az aszály miatti terméskiesések­ről meglehetősen borúlátóan nyilatko­zott. Folytatná az ott elkezdett gondola­tát? Mire számíthat a hazai fogyasztó?- Ha a jelenlegi helyzeten sürgősen nem változtatnak, akkor élelmiszer- hiány várható az országban. Bízom ab­ban, hogy nem lesz jegyrendszer. Már most 1100 forint egy mázsa kukorica -, ilyen drága takarmánnyal nem lehet sem sertést, sem baromfit etetni. Pedig már most kevés a fizetésünk a húsárak­hoz viszonyítva. Érdemes lenne elgon­dolkodni azon, hogy vajon nem lenne-e egyszerűbb kiegészíteni a takarmá­nyárakat, mint számolni azzal, hogy több százezer ember életszínvonala romlik az országban. A társadalmi bé­két 4-5 milliárd forintból meg lehetne oldani, s így elviselné az árakat a fo­gyasztó. S vajon gondolt-e valaki arra, hogy a hibrid kukorica 40-50 százalé­kát dollárért kell importálni azért, hogy legyen elegendő takarmány, és hús az országban. Ezekkel a kérdésekkel sajnos senki sem foglalkozik, nem is­merjük a hivatalos állásfoglalást, sőt azt sem igen érzékeljük, hogy aggódnának a hazai mezőgazdaságért. - dvm ­Vita a szolgalati időről Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának szerdai ülésén a hon­védelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítása volt napirenden. A képviselők támogatásukról biztosították atörvényjavaslatnakazta be­kezdését, amely 12 hónapban határozza meg a fegyveres katonai szolgálat idejét, s 10 hónapban a tartalékos szolgálat időtartamát A katonai szolgálat ideje így a 22 hónapot nem haladhatja meg. A fegy­ver nélküli sorkatonai szolgálat idejéről viszont hosszas vita alakult ki. A bizottság végül Perjés Gábor (MDF) kompromisszumos javaslatát fo­gadta el, amely szerint 15 + 7 hónap lesz ennek a szolgálatnak az idő­tartama. A polgári szolgálat időtartamára is több javaslat volt A képvi­selők azonban a kormány előterjesztését fogadták el, amely szerint a polgári szolgálatot egyhuzamban kell letölteni, összesen 22 hónapot Végül a bizottság elfogadta a Fidesz képviselőjének egy másik javas­latát, eszerint a katonai büntetésvégrehajtási intézetben letöltött sza­badságvesztés büntetés nem számit be a sorkatonai szolgálat idejé­be. A fegyelmi fenyítésül kiszabott fogság időtartama abban az esetben nem számít be a szolgálati időbe, ha a leszerelés időpontjában az érvény­ben lévő fogságfenyítések együttes időtartama a 30 napot meghaladja. Ebben az esetben a katonai szolgálat időtartama valamennyi érvényes fogságfenyítés együttes idejével hosszabbodik meg. Megkérdeztük Mi újság az újságok körül? Dr. Asztalos Ferenc válaszol ból tudom, hogy nálam a foghúzás után a seb meglehetősen lassan gyógyul, so­káig vérzik és nagyon fájdalmas. Előfor­dult már, hogy a lassú gyógyulás miatt megfertőződött a seb és emiatt kórházba is kerültem. Van néhány olyan ismerő­söm, aki Magyarországon is rendelkezik ilyen képességekkel, bár ezek nem rend­kívüliek, de arra kiválóan alkalmasak, hogy a sebek gyógyítását látványosan fölgyorsítsák. Egy foghúzás utáni kezelés hatására a fájdalom körülbelül tiz-tizenöt perc alatt elmúlik, ugyancsak a vérzés is el szokott állni ennyi idő alatt. A seb a szokásos egy-két hét helyett néhány nap múlva összezárul és sokkal gyorsabban gyógyul. Azok az emberek, akik ezzel a gyógyító képességgel rendelkeznek, azok mind jól tudják a vizet forgatni, de ezen felül meg van bennük az az akarat és az az igény, hogy képességüket gyógyításra föl is használják. Nagyon sokan vannak közöttünk, akik ilyen módszerrel sebgyógyítást tudnak végezni, vagy kisebb fejfájásokat tudnak gyorsan elmulasztani, esetleg rándult, sajgó, megerőltetett testrészek fájdalmát tudják csillapítani. Azonban „drasztikusabb módon is” föl lehet használni ezt a jelenséget gyógyí­tásra és néhány helyen igazi „profi” szintre emelték a módszer használatát. A Fülöp-szigeteket évente tízezrével kere­sik föl külföldiek is, akik ezzel a módszer­rel keresnek gyógyírt, a máshol gyógyít­hatatlan betegségeikre. A Fülöp-szigete- ken és Brazíliában több száz olyan gyógyító él, akikben annyira erős ez a hatás, hogy nemcsak kézrátétellel tud­nak gyógyítani, hanem a bőrt föl is nyitják - és sérült, beteg testrészeket, szövetda­rabkákat tudnak így eltávolítani anélkül, hogy utána valamilyen fertőzés a beteget megviselné. Külön érdekessége a dolognak, hogy miután a bőr ilyen furcsa módon kinyílt, a kezelés után ugyanúgy összezáródik. Ez az a dolog, amit nagyon sokszor lefilmez­tek már egészen közelről is, mégis a leg­nagyobb vitát kavarja. Ez a dolog pedig egyáltalán nem ismeretlen, Magyaror­szágon is megtanulta már néhány em­ber, hogy vágott sebet pillanatok alatt saját magán összeforrasszon. Sokan lát­tak már bizonyára olyan fakírmutatvá- nyokat, ahol az illető megvagdossa ma­gát üvegcseréppel, vagy átszúrja késsel, tűvel arcát, kezét. Ha megfelelő meditativ tudatállapotban van, akkor még csak vér sem serked ki, s miután eltávolítják a vá­gószerszámot, a seb nagyon hamar nyom nélkül eltűnik. Ez a módszer nem más, mint a bio­energia, vagy ahogy Kínában nevezik a Chi, ahogy Indiában nevezik a Prána energiájának tudatos irányítása és föl- használása. Sajnálatos, hogy ezeket a fakirokat sem vizsgálták idáig tudomá­nyosan, nem nézték még, hogy mitől olyan hihetetlenül gyors a seb rege­nerálódása. Legjobb esetben is csak cir­kuszi mutatványként engedik a jelensé­get és nem vették még észre orvosi/ tudományos jelentőségét. Az is ismert pedig, hogy néhány ember vallási elmélyedésében ún. stigmákat mutat, azaz sebek nyílnak kezein és lá­bain, vagy homlokukon, ugyanott, ahol Jézust annak idején megsebezték. Ezek a stigmák valószínűleg pszichés alapon jönnek létre, az illető tudatalattijában azonosul Jézussal és így keletkezik a nyílt seb, sérülés. A lényeg az, hogy ezek a jelenségek nemcsak gyógyítás közben fordulnak elő, hanem megfigyelhetők más formában is. Mi is történik ilyenkor, mi történhet a bőrrel, hogy ennyire puhává válik és föl­nyílik? Valószínűleg ugyanolyan szerke­zetváltozás megy végbe, mint amivel már találkoztunk, például a fémhajlitás eseté­ben. Az eddigi szórványos kísérletekből tudjuk, hogy a gyógyító emberek bőrén az elektromos ellenállás nagymértékben megváltozik és töltések is mozognak. Tu­dunk olyan kísérletekről, amikor EEG- készüléket raktak a gyógyítóra és amikor azt kérték, hogy most koncentráljon, te­gyen úgy, mintha gyógyítana, az EEG összes biztosítéka kiégett, a készülék használhatatlanná vált, tönkrement. Nemcsak ezek a jelenségek, hanem más, mért adatok is erősen megváltoz­nak a gyógyító és gyógyított között, az energiaátadás folyamán. így a pulzus, a légzés, a szívritmus. Mérhető, kimutatha­tó fizikai változások sorával van tehát dol­gunk, nem valamiféle homályos, miszti­kus, megfigyelhetetlen jelenségsoro­zattal. Ezt a hatást persze nemcsak gyógyí­tásra tudják fölhasználni, hanem az el­lenkezőjére is, harcművészetre. Valószí­nűleg nem véletlen, hogy megint csak Ázsiában, elsősorban Kína déli részén fejlődött ki az a harcművészeti módszer és modor, ami ezt az energiát használja a küzdelemhez. Ezt a módszert a Kung- Fu, ún. belső erős, vagy lágy irányzatá­nak nevezik és sok titok lengte és lengi körül még ma is a kívülállók, a nem be­avatottak előtt. Különleges iskolákban éveken, évtizedeken át, gyerekkortól kezdve tanulják azt, hogy az ún. belső energia, az életenergia, hogyan gerjeszt­hető, hogyan irányítható és hogyan lehet küzdelemre fölhasználni. Ha nagy ritkán bemutatókat tartanak, akkor furcsa dol­gokat lehet megfigyelni: nemcsak köve­ket, vagy nagyobb tárgyakat lehet így eltörni, hanem ütéseket is lehet az ellen­félnek átadni anélkül, hogy hozzáérné­nek. Akik pedig mesterei ennek a mód­szernek, azok apróbb állatokat például tyúkokat tudnak szinte szabályosan föl­robbantani néhány méter távolságból anélkül, hogy hozzáérnének. Ha valaki ilyen módon kap egy ütést, akkor egé­szen furcsa betegségtünetek lépnek föl rajta, és a nyugati orvostudomány általá­ban teljesen tehetetlen ilyen esetben. Nehéz segíteni a betegen, csak akkor, ha tudják a beavatottak, hogy hol és milyen módon kapta a bioenergia „átömlesz- tést”, vagy „sokkot”. Ez az egész terület ismét csak egy ha­talmas, föltáratlan, fehér folt, ahol nagyon egyszerű eszközökkel és viszonylag gyorsan érdekes, fontos eredményeket lehetne elérni, ha a társadalom, a tudo­mány vezetői tolerálnák, eltűrnék a kuta­tást ezen a területen. (Folytatjuk.)- Olykor meglehetősen hangos párbe­szédek, viták alakulnak ki napjainkban az újságok kiadói és a hírlapterjesztők között. Panaszok áradata ömlik a szerkesztő­ségekbe, hogy az olvasó nem kapja meg időben, vagy egyáltalán az előfizetett, megrendelt kedvenc lapját. Ezekről mi a véleménye dr. Asztalos Ferencnek, a Magyar Posta Vállalat vezérigazgató-he­lyettesének?- Kezdjük az áru bemutatásával. Min­den kiadó elvárja, hogy lapját kiállítsuk az újságosstandokon. A hírlappavilonok szűkek, nem erre a hírlapdömpingre ké­szültek. Napi panaszokat kapunk ki­adóktól, akiknek a kiadványa nincs kint Tarthatatlan állapot. Látjuk mi is, hogy a jövő útja: teljesen kereskedelmi szférává tenni a lapterjesztést és akkor a posta is megmondhatja, hogy mi az amit hajlandó átvenni terjesztésre és mit nem. Nyuga­ton így van. Reméljük, az Országgyűlés is feloldja a hírlap-monopóliumot és lesz hírlap-kereskedelem.- Ha ezt szeretnék, akkor bizonyára van határozott elképzelésük is!- A tervezet elkészült, a dolgozók köré­ben most van társadalmi vitán. Január 1- jétől meg akarjuk indítani a hírlapárusítás privatizálását. Erre is van elképzelésünk. Egy új, csak hírlapra orientált szervezet­tel. Önálló megyei hírlapterjesztő üzemet tervezünk. Ez kizárólag a megyei árusok­kal foglalkozik, nem kell neki törődni az előfizetőkkel, a kézbesítéssel, csak az áruspéldányok terítésével, az árusok el­számoltatásával foglalkozna. Olyan kap­csolat alakulhat ki a nagy és kis árushe­lyek és a megyei hirfaphivatal között, ami ma a túlterhelés miatt elképzelhetetlen.- Mi történne az előfizetőkkel?- Velük körzeti hivatalok foglalkozná­nak olyan nagyobb településeken, mint Szekszárd, vagy Tamási, ahova személyi számítógépeket tennénk, amelyek nyil­vántartanák a kis hivatalokból befutott előfizetői jegyzékeket, a változásokat re­gisztrálnák. Ezzel megszűnne a falusi hi­vataloknál a bonyolult elszámolási rendszer.- Tudott dolog, hogy eddig némely új­ságokat kötelezően át kellett vennie a terjesztőnek, ha tetszett neki, ha nem. Változik ez is a jövőben, miként teszik ér­dekeltté az árusokat a terjesztésben?- Az árusítást csak önkéntes alapon lehet végezni. A hivatalvezető, vagy a kézbesítő vállalja, hogy még árusít is az előfizetett példányok mellett. Most nem kényszerítjük rá. Egy személyes elkép­zelésemet elmondom, de ez ma még nem valósulhat meg. Azt szerettem volna, ha a kishivatalok bizományosként működnek. Megkapták volna a lapokat az igényelt mennyiségben és ők állapították volna meg, ebből mennyi az előfizető és meny­nyi az árus. Forint megterhelésű és forint elszámolású rendszerben. Úgy érzem, ezzel érdekeltté tehetők, mert azt mond­juk kap 15 százalékot a terjesztés után és mindegy, hogy ebből mennyi az előfizető és mennyiért kézbesítteti.- Milyen feltételei vannak, hogy ez megvalósuljon?- Szemléletváltás. Még nem jött el en­nek a tervnek az ideje. D. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents