Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-04 / 104. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. augusztus 4. Mottó: Sokan közülünk akkor kezdenek el dolgozni, amikor mi, a nagy többség nyugovóra térünk. Ök megfordították a napot, mert munkájuk, hivatásuk ezt kívánja tőlük. A megfordított élet egészségüket, családi életüket is nagy próba elé állítja. Csillagok ők, az éjszaka csillagai. Sosem hullanak le csak néha nagyon-nagyon elfáradnak. Nyomda A fülsiketítő gépzajban gyerekes kíváncsisággal figyelem a mester és munkatársai minden mozdulatát. Itt készül hát az újság. A papírra vetett gondolatok, a jó és rossz hírek, napi életünk eseményeiről, művészetről, politikáról írottak, végső mindenki által olvasható formába öntése. Nyomda. Rotációs gépterem. Síknyomógépmester. Ez a pontos munkahelye és foglalkozása Hajdú Istvánnak, aki nem hiába választotta a szerdai napot beszélgetésül. Látnivaló van bőven. A gépteremben a zaj óriási, ott az összeszokott éjszakai csapat szemrebbenésből is érti egymást, mi a rövidebb szünetekben a beszélgetést az udvarban folytatjuk.- Milyen újságok kerülnek le a gépről ma és milyen példányszámban?- Szerdai napokon illetve éjszakán két újság kerül ki a kezünkből, a Tolnai Népújság 33 500 példányban és a Tolnai Extra 44 000 példányban. Ezeken a napokon érezhető, hogy a csoport összeszokott, jó szakembergárdából áll, hisz az újságok nagy része már éjfél előtt a Akik megfordították a napot Az éjszaka csillagai postakocsikra rakva indul, hogy reggel minden olvasó időben kaphassa meg kedvenc lapját.- Hogy lehet bírni ezt az örökös zajt, forró levegőt, a papírport, hisz ezek az egészségre mind nagyon ártalmasak?- Tűrőképességtől is függ, megszokástól is. Sokan mentek el innen azért mert nem bírták az állandó és nehéz fizikai munka mellett még a zajt is. Használunk füldugót, ami segít elviselni. A meleg ellen sajnos semmit sem tehetünk, rossz a gépterem szellőzése.- Mióta dolgozik ezeken a gépeken?-1976 óta vagyok gépmester, ezeket a gépeket akkor kaptuk. Bár nem a legsikerültebb konstrukciók, technikailag ezeknek az újságoknak az előállítására megfelelők.- Mióta dolgozik a nyomdában, hisz mint az előbb mondta már 1976-ot megelőzően is itt volt.- Jövőre lesz 20 éve. Érettségi után itt tanultam szakmát, majd letettem a gépmesteri szakvizsgát.- Mit jelent önnek az állandó éjszakai munka? Hogyan osztja be napjait, hisz az ilyen felelősségteljes fizikai és szellemi munkát csak alapos pihenéssel lehet hosszú távon végezni.- Kezdetben örültem ennek az időbeosztásnak, fiatalabb voltam, jobban bírtam az éjszakázást. Sokat lehettem napközben együtt a fiammal. Megszoktam. Voltak nehéz időszakok, szerencsére a gépeken jelentkező kisebb hibákat - műszerész lévén - meg tudtam javítani. Azután amikor jött a Dátum, a feladatok megnövekedtek, néhány dolgozó elment, az újak nem bírták a megterhelést. Rengeteget idegeskedtem abban az időben, ami aztán meg is hozta az „eredményét” egy gyomorfekélyt, amit meg kellett műteni.- Számomra aki csak vendégként vagyok itt, a festékesdobozok, a zakatoló hengerek, a pillanatokra látható lemezek a betűk ezreivel, a hatalmas papirgörge- teg ahogy hófehéren felkerül a gépre és mind színesebben, mind telitettebben rohan tovább útján, csodálatos élmény. Ön, aki 14 éve ugyanazokat a határozott mozdulatokat végezve „parancsol” ennek a gépóriásnak jelent e még sikerélményt egy-egy ledolgozott műszak?- Rabszolgamunka, viszonylag gyenge minőségű anyagokkal, jó minőségű újságot előállítani. Sikerélmény? Talán inkább megelégedett fáradtság, amikor az utolsó szám is lekerül a gépről. Megszűnik a feszültség, hisz az utolsó pillanatban is történhet valami. Márpedig az újságnak mindennap meg kell jelennie. Bármi történik is.- Hogy alakulnak a nappalai, mivel tölti szívesen szabad idejét, mi az amivel a legjobban kipihenheti fáradságát?- Sajnos a nappali alvás nem az igazi. Annál is inkább, mert az emberben egész nap benne van a feszültség, hogy este menni kell dolgozni. Megpróbálom úgy beosztani a napjaimat, hogy jusson idő a fiamra, aki a Rózsa Ferenc Szakközépiskolába jár és szinte ugyanazok a tanárai akik annak idején engem is tanítottak. Szeretek horgászni, a háztartásba is besegítek, a szőlőben már kevesebbet, az édesapám csinálja. Főzni viszont nagyon szeretek, ha van rá időm. A televízió, a mozi, az esti szórakozások kimaradtak az életemből, helyette olvasok. * A gépek zakatolása végigkíséri beszélgetésünket, a nyomda udvarában megszoruló forró nyári levegő alig enyhül az éjszaka folyamán. Az újságot szertehordó kocsik megrakodva indulnak útnak. Hajdú István gépmestertől ajándékba kapott két újságot - mint a nyomdászok munkájának nagy tisztelője - köszönettel megőrzőm. SAS ERZSÉBET Pilátus a credóban Sárosi Pál, a kitüntetett Sohasem voltam horgász, de amikor itt, Hőgyészen alakult az egyesület, jelentkeztem tagnak, s aztán amint a titkárság került szóba, valaki bedobta az én nevemet. Belecsöppentem, mint Pilátus a credóba - mondja Sárosi Pál, miközben a nyári hőségben a levegős, hűs teraszon beszélgetünk.- Jó, hogy így alakult a dolog, vallja sok hőgyészi pecás -, hiszen nagyon sokat nyertek a 69 éves, ám a fiatalokat megszégyenítő lendülettel dolgozó, jó szervezőkészséggel rendelkező Pali bácsival. Az utóbbi nem véletlen, hisz 1949-től az anyaggal, pontosabban az anyagbeszerzéssel áll(t) kapcsolatban, s vallotta, olyan nincs, hogy valamit nem lehet megkapni. A lényeg, időben érjen oda és ő legyen az első. Nos, azt a rengeteg tapasztalatot, amit az évek során szerzett, mentette át a horgászmozgalomba. Nagyon sokat fejlődött négy év alatt a hőgyészi egyesület, rengeteg munkát végeztek: helyrehozták a közösségi épületet, bevitték oda az ivóvizet, kiépítették a horgászállásokat, facsemetéket ültettek, megerősítették a gátat, rendbe tették a tavakat körülvevő utakat, két hete új tölgyasztalokat állítottak le, jól halad az ifjúság nevelése és még sorolhatnánk. Mindebben - a gazdaság vezetőinek és a tanácselnöknek segítsége mellett - nagy szerepe volt Sárosi Pál szervező- készségének, ismereteinek, üzleti érzékének. * A ritkuló ősz hajú, szemüveges, kissé tempós beszédű, egyenes tartású, logikusan gondolkodó Pali bácsival azért ülünk a teraszon, mert hírt kaptunk, kitüntették. Olyan elismerések birtokosa, amiből nem nagyon van Magyarországon.- Az erlangeni sporthorgász egyesülettől kaptam, amiért összehoztam egy találkozót -, mondja és mutatja a műanyag dobozba tett jelvényeket. Az aranyat az idén, az ezüstöt tavaly, a bronzot, az egyesület jelvényét, amivel tagjukká fogadtak, azt pedig tavalyelőtt adták. Házigazdánk német nyelvű levelet vesz elő, a napokban érkezett, mondja - és fordítani kezdi. Megtudjuk, sok élményben volt része a német csoportnak hazánkban, nemcsak a barátság, a verseny adta élmény, a szívélyes fogadtatás is a hőgyésziekhez köti őket. Pali bácsi szervezőmunkáját ma is emlegetik, szól az elismerés, s aztán arról ir az egyesület elnöke, hogy jövőre újra jönnének kilencen, utána évben pedig az egyesülettel egy újabb csoporttal érkeznének és szeretnék, ha az ellátást és a programot Pali bácsi szervezné meg. Ezután egy másik levél is előkerül, ezt az eckentaliak küldték, s az áll benne, hogy a helyi Sport SE szeptember 25-én tartja fennállásának 10. évfordulóját, s ebből az alkalomból rendezendő programon szívesen látnának négy hőgyészi pecást - természetesen fedeznék a költségeiket is. Ez egy nemzetközi horgásztalálkozó lesz, franciák részvételével. Arról is szól a levél, hogy szeretnék a kapcsolatot tartani a hőgyésziekkel. Ezután adódik a kérdés: hogyan találtak egymásra a Tolna megyei település pe- cásai és az erlangeni horgászok.- Van egy közös barát, aki minden évben Hőgyészen van, itt horgászik. Kupát is ajánlott fel - közli házigazdánk. - Tavaly elhozta magával Hans Van der Heidt, az erlangeniek vezetőjét, aki jól érezte magát nálunk, s megkérdezte, eljöhetnék- nek-e ide az idén. Aztán jött az a helyzet, amiről írásunk elején már szóltunk: Pilátus és a credo...- Vezetőségi ülésen szó volt a dologról, aztán rám maradt a szervezés. Senki nem szólt bele. Ez talán szerencsém is volt - gondolkodik hangosan Pali bácsi. - A levelezésben Molnár Sándor segített, kiválóan tud németül, de ezzel nem fejeződött be az egész. Amikor aztán idejöttek májusban, nálunk az egyesületben mindenki összefogott. Összejött az egység. Első nap fogadtuk őket, másnap horgászverseny volt - ők is, mi is adtunk díjakat -, s a szerencse sem pártolt el mellőlünk: még a 32. helyezett is 2 kiló 80 deka halat fogott, az utána következő napon Budapestre kirándultunk... * Végül is - azt igazolják a köszönő, elismerő sorok - jól sikerült a hőgyészi pe- cástalálkozó, állapítjuk meg ismét, majd visszakanyarodunk a kitüntetésekhez.- Ha az erkölcsi oldalát nézzük, akkor mit jelent ez Pali bácsinak? - érdeklődöm.- Nézze, amit én kaptam a találkozó szervezéséért, az egyenlő a nullával. Nem is a valamiért tettem. A magyar nép átka, ha külföldivel találkozik, azt nézi, mennyiért lehet a márkát megvenni. Példák sorát hozza. Szóba kerül a budapesti ebéd, ami - igaz, az utazási iroda szervezte - 450 forint/fő volt, utána a solymári „faluvégi vendéglő”, ahol potom 850-ért adtak volna egy vacsorát. Pali bácsi gyorsan számolt: tizen ülünk egy asztalnál, ennyi pénzből veszünk másfél disznót és az 40 embernek elég. Megkérte a vendégeket, mindenki fizesse ki, amit addig fogyasztott, aztán elindultak Hő- gyészre. Az Interág Shell kútnál aztán a legdrágább vacsorát ették - rántott hús, saláta, sütemény - 180 forintért. Szóba hozza azt a pincért is, aki a német csoport láttán 150 DM-t kért „edénnyel együtt” a kékfrankosért. Házigazdánk ekkor ismét megjegyezte: én a gazdaságból 45-ért tudok szerezni ennél jobbat -, s ha megveszik hozzá a 10 literes kannát 110-ért, akkor is jobban járnak.- Nem szeretem, ha valakit kizsigerelnek, summáz, majd megtoldja: - Furcsa dolog megy ma végbe az országban... - Mire jók ezek a kapcsolatok? - furakodik elő a kérdés.- Egymás megismerésére, a megmérettetésre. Talán ez is hozzásegít, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy ne a csikóst, a gulást lássák bennünk. Nézze, ők nem találkoztak ilyen törődéssel, amilyenben itt volt részük. Mert aki megkeres 10-12 ezer márkát havonta, az ha eljön Magyarországra, könnyen van itt. Azt nem érdekli, mi mennyibe kerül. Most, a találkozáskor kiderült, az ismeretlen emberek mennyire megértik egymás gondjait. Ezek a tözsgyökeres németek eddig nem hitték el, milyen vendégszeretők a magyarok, s a tapasztalat most csodálkozással töltötte el őket. Meg lehetett győzni arról is a csoportot, hogy az a kapzsiság, amit itt tapasztaltak - vendéglátás, frekventált helyeken különböző dolgok árusítása, méregdrága áron -, az náluk is létezik. * A hőgyészi örökmozgó, mindig tüsténkedő Pali bácsinak - bár sok időt elvesz a horgászattal való foglalkozás - sok másra is jut energiája. Most, a volt hadifoglyok hőgyészi szervezetének megalakításán fáradozik. Huszonöt tag már van, de házigazdánk többet vár a soraikba. Dohog is, mondván, sokan úgy vélekednek, nem baj, ha megalakul, csak kaparják ki azt a gesztenyét, ami jár még erre a pár évre. Felelősséget vállalni azonban nem mernek. így vannak a fiatalok is, állítja, elhúzódnak a véleménynyilvánítás elől. Féltik az állásukat, a család megélhetését.- Néhány hónap múlva 69 leszek, nekem már nem kell félnem. Élményekben gazdag életet éltem, sokszor elébe mentem a sorsnak... Önként vonultam be... De lehet, hogy jobban jártam így, mert akkor ott feküdnék a Donnál, mint a tolnai XII. tüzérosztály és a szekszárdi ezred volt tagjai. Csak azt nem értem, tudja - csóválja a fejét -, miért testvérmegyénk nekünk Tambov, amikor nem messze tőlük, a szomszédos Voronyezsben ott fekszenek a föld alatt a volt Tolna megyeiek és ök nem törődnek velük. Ott megy el a vasútvonal is Tambovba, de még nem hallottam, hogy a Tolna megyéből kiutazók közül valaki egy csokor virágot kidobott volna... * A kitüntetett egy tevékeny élet után ma is komolyan veszi a munkát és nem a plecsniért, és nem az elismerésért teszi a dolgát, hanem megszokásból. Pali bácsi most dilemmázik: folytassák a kapcsolatot vagy ne? Na nem a szervezéssel van a gond, sokkal inkább a levélfordítással. Mert bár megtanult egy picit németül, azért a nyelvtudása korántsem tökéletes.- Talán ha nem ilyen rövid ideig vagyok orosz fogságban, hanem hat évig, akkor most menne az írás, az olvasás is németül - neveti el magát, s aztán a mosolyából látszik, lesz folytatása a kapcsolatnak. Ehhez kívánunk jó erőt, egészséget, ha már egyszer belecseppent Pilátus a credóba. (ékes lászló) Fotó: kispál mária Imreit lirt m«iK' *ílwrvlcti»mu\unrft JSiU'uot ytir öerc Tí*erfric«íte mim »f »icrru íiicfc Itrhniirc £tirrfaunt MH'ljcmi»crcí»i k?tmtuljt\niVVc c Dokumentumok
