Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-04 / 104. szám

TOLNATAJ I. évfolyam, 18. szám 1990. augusztus 4. Vihar Getényben Ha nem tudná a kedves olvasó, akkor elárulom, Getény nemcsak Tolnában nem létezik, de ha be­barangoljuk az. ország összes települését, akkor sem találunk ilyen nevűt közöttük. így meg kell ma­radnunk abban a tudatban, hogy ez egy fantázia szülte álnév, ugyanúgy, mint az a név is, ami meg­jelent a Magyar Nők Lapja 1990/23. számában egy úgynevezett pesszimista olvasó gondolatai­nak aláírásaként. Az álnév tulajdonosát még nem sikerült kideríteni - bár egyesek tudni vélik, ki az ám azt mindenki tudja, akivel beszélgettem és ol­vasta az említett olvasói levelet, hogy Getény nem más, mint Kölesd. Példának álljon itt az írás részle­te - elöljáróban -, aztán pedig Vass Lászl&né helyi tanácstag levelének kivonata, amelyet személye­sen juttatott el az MDF és az FKgP országos veze­tőségének, az Orvosi Kamarának és néhány lap mellett a Tolnai Népújságnak is megküldte. * „Kis falunk - attól félek - az egész országot tük­rözi kicsiben. A volt MSZMP-tagok gerincesebbek lennének, hogyha az MSZP-be átigazolnak, és így vesznek részt a közéletben, vagy mint MSZMP-ta­gok nyíltan vállalnák véleményüket. De ők egyiket sem tették meg! Ám a falubeli orvos felesége a választások előtt gyorsan alakított egy MDF-sejtet. Most az ő fede­zékükben, az ő befolyásukkal akarja hatalmukat átmenteni... Hogyan lesz így itt rendszerváltás, hogyha ugyanazok irányítanak? A tanácselnök fiatal, reformgondolkodású. Mindig is szembe­szállt velük, most is próbálja vinni a tanács munká­ját. Az iskolaigazgatói és orvosi állást meghirdette, van is sok jelentkező. Ám a régiek nem akarnak nyugdíjba menni. Szívesen maradnának, noha a falu kívánsága megegyezik a tanácselnökével, de ez kit érdekel?...” (Magyar Nők Lapja 1990/23. sz. 25. old.) * Vass Lászlóné levele 1990. június 11-én kelt. „1990. június 5-én tanácstagként községi ta­nácsülésen vettem részt, ahol a 4. napirendi pont - körzeti főorvosi nyugdíj ügye - nem záródott le a község számára megnyugtatóan. Dr. Szele Miklós körzeti főorvos 1960 óta dolgozik községünkben, 1990.augusztus 16-án betölti 60. életévét. Az itt élők többsége hosszú évek óta várja ezt a napot, hisz ennek az orvosnak a kiszolgáltatottjai har­minc éve. Modorával, megjegyzéseivel, viselkedé­sével megalázza a hozzá fordulókat, s teheti mind­ezt már évtizedek óta úgy, hogy „fentről” még di­cséretekkel, jutalmakkal is buzdítják. Vajon hon­nan, kinek a javaslatára kapta ezeket. Köztudott tény a falu népe előtt, hogy annak idején pártgyű­lésekre a megyei és járási elvtársak dr. Szele Mik­lóstól indultak, s a gyűlés befejeztével ugyancsak az ő lakásukon vagy pincéjükben találkoztak ulti­partival egybekötött ivászaton. Ez olyan nyilvánva­ló tény volt megyei tanácsi, járási tanácsi, helyi ta­nácsi és orvosi körökben, hogy a betegek, a lakos­ság részéről érkező panaszokat azzal tették sem­missé, hogy közölték, Szele doktor úr ezért nem kaphat fegyelmit, de a bejelentőnek, a feljelentő­nek továbbra is hozzá kell fordulni, ha megbeteg­szik. Ezért aztán nincs ellene írásos bizonyíték és sajnos, a mai napig ez tartja félelemben az embe­reket! Féltik az idős, betegeskedő szülőket, s a be­tegségre még fogékony gyermekeiket. Hisz nincs mindenkinek autója, telefonja, orvos ismerőse, amikor bajba jut. A betegségtől, haláltól való féle­lem az embernek száját zárva tartja! Van-e ennél hatalmasabb úr bármely társadalmi rendszerben? Demokráciát, igazságosztást remélünk. Kitől, mi­től?... Az óvónő ezután arról ír, hogy azon az ominózus tanácsülésen a főorvost támogató leveleket olvas­tak föl az MDF és az FKgP helyi szervezetének képviselői, szóban is megerősítették az elhangzot­takat. „Mivel az előző részben említett tények iga­zak, köztudottak - szól a levél - e támogató levelek írói szégyent hoztak pártjaikra, lejáratták. Ismerem a levélírókat, tudom azt is, egyéni érdek vezérelte őket... A főorvos úr meghívottjai szintén indulatok­tól, érzelmektől túlfűtötten, olyan módon nyilvání­tottak véleményt, hogy az a bizonyos egészséges, korrekt vitaszellem nem alakulhatott ki. Ezt látva a tanácstestület, amelynek a parlament ugyan szep­tember 23-ig bizalmat szavazott, úgy határozott, hogy a körzeti főorvos nyugdíj ügyében nem kíván dönteni ezen a tanácsülésen..." Vassné javaslattal is előáll: „Javaslom, ha az MDF és a Független Kisgazda Párt helyi szervei va­lóban segíteni akarnak a főorvos úrnak, ne kény­szerítsék őt 60 évesen sok évi, nehéz munkára! Nyújtsanak segítséget abban, hogy 42 évi munka- viszonyát, ami 18 éves korától 60 éves koráig bizonyítható lenne, derítsék fel, legyenek közre­működők - ha szükséges - a különböző igazolá­sok beszerzésében! Máris emelkedne néhány százalékot a nyugdíja! Azt nem tartják felháborító­nak, hogy a 42 évből csupán 37 évet igazoltak an­nak ellenére, hogy ma már az egyetemi évekre is figyelembe vesz 6 évet a Társadalombiztosítási Igazgatóság? S ha e pártok szivükön viselik a főor­vos úr jövőjét, segíthetnek neki abban is, hogy nyugdíjazása után a községben magánrendelést folytathasson a hozzá kötődő betegeket továbbra is kezelhesse!...” * Kölesdi látogatásomról a fenti levél íróját arról faggatom, mi késztette arra, hogy véleményét írás­ban fejtse ki?- Ez a falu nem tud egyről a kettőre lépni - mondja. - Nem tartanak össze az emberek és sen­ki nem mer szólni. Ha hangot hallat valaki, azt egyéni érdekből teszi, de a faluért kiállni senki nem mer. Ez is baj - töpreng el hangosan -, de akkor még az embert lealjasítják a végtelenségig... Néz­ze, lehet, hogy nem csináltam mindent jól, de becstelen embernek nem érzem magam... Nem voltam és nem vagyok párttag, az sem mindegy, ki mondja, hogy: gerinctelen, jellemtelen, vörös pri­bék. Ha egy hiteles ember mondaná, aki megbíz­ható, becsületes, akkor elgondolkodom, mert le­het, hogy igaza van... Mindig az övék volt a hata­lom, meg ezután is az övék lesz. Félnek tőlük az emberek. Nem véletlenül kérdezték tőlem a levél után, hogy: életben vagy, nem ütöttek el, nem ke­rültél puskavégre? Vádak, pletykák értek, de nem törődöm vele. Nem igaz, hogy nem derül ki egy­szer az igazság... A múltkor azt mondta egy öreg néni - vált vissza Vassné -, kiszámolták, a falunak több mint fele azon van, hogy nyugdíjba menjen az orvos. A levél tartalmával egyébként a tanácstagok tizennégyen egyetértettek, aláírásukkal igazolták ezt, rajtuk kívül a tizennyolc tagú tanácstestületből még kettő egyetértett, de nem írta alá idős, beteg szülei miatt... Három templom van a faluban - így az óvónő -, de nem mernek az emberek misére járni. Miért?... Hál’istennek - szólal meg kisváratva -, az MDF és az FKgP nem egyenlő a kölesdivel. *- Ismeretlen embernek nehezen nyílnak meg az itteniek - állítja Kocsis György tanácselnök -, en­gem is este, sötétben keresnek meg. De nem tudok a vásárban úgy végigmenni, hogy ne húzná­nak be egy sátor árnyékába és ne kérdeznék meg: hogyan tovább? Tavaly aláírásgyűjtés miatt keres­tek meg - a falu is számon tartja, mikor megy nyugdíjba az orvos -, s az én hibám, hogy nyuga­lomra intettem őket, mondván, legyen béke az Olajfák hegyén...- De hát mi a baj harminc éve Kölesden dolgozó, gyógyító dr. Szele Miklóssal. A szakmai munkáját, akivel beszéltem, elismeri, nagyra értékeli. Kell-e ennél több? Úgy látszik kell, hiszen nem került volna másként a főorvos a középpontba.- Nem pártharcról van itt szó - vallja sokakkal együtt Gárdi György, a helyi áfész elnöke. - Ez egy ember, egy család témája. Mióta el hagytuk lapo­sodni, nem beszélünk róla a kerékasztal-tárgyalá­sokon, nincs az a gyűlölködés, ami korábban volt a pártok között. Akik a doktor mellett állnak, azok rá vannak utalva. Eddig pacizott az MSZMP-vel, most náluk találkoznak a kisgazdák és az MDF- esek.- Az összes vezető eddig még mindig barátja volt a doktornak - magyarázza Greifenstein Jó­zsef, a Fidesz helyi csoportjának vezetője -, samíg az volt, maradhatott, utána munkahelyet vagy la­kóhelyet kellett változtatnia. Most azt kiabálja a la­kása előtt: a vörös bárók, a zöld bárók menjenek a francba. Nekem is azt mondta, te disznó, a Bara­nyáménak meg köpött egyet... Mit jelent a megalázó viselkedés? Érdeklődtem szinte minden beszélgető partneremtől. Greifens­tein József szerint, ha valakitől csak száz forint borravalót kap, kilógatja a pénzt az ablakon, mondván, vegyen rajta gyufát. Vagy hozza vissza, amikor megzöldül. Kovács János volt téeszelnök, ma alsóhidvégi lakos úgy fogalmaz, szakmailag nagyon jó, de elítélendő a magaviseleté, mivel le­tapos mindenkit, rendkívül durva hangnemben beszél. Legyen az férfi vagy nö, hamar elküldi az édesanyjába. Az emberek azért nem beszélnek a Szele-ügyről, mert félnek tőle - ugyanis ha valaki megbetegszik, hozzá kell menni -, mondja, aztán megállapítja: - föllélegzik Kölesd lakossága, ha nyugdíjba megy. Vargáné Kisfalvi Erzsébet pedagógus vélemé­nye, egy orvos a faluban hatalom. Ugyanis nincs mindenkinek autója, hogy másik faluba vigye a beteget. Ő is elismeri a szakmai hozzáértést, de a drasztikus kifejezéseket elítéli. Berényi István is hasonlóképpen vélekedik, majd úgy fogalmaz: nem akkor kell megvetni az or­vost, ha elfogadja a borravalót, hanem, ha kéri. * Ismét adódik egy kérdés, ha mindez így volt (van), akkor miért nem léptek előbb? Kocsis György tanácselnök közli, évente, kétévente volt olyan dolog, amiből jegyzőkönyv született. Két olyan esetről maga is tud - állítja -, amikor a me­gyeszékhelyen lebeszélték a bejelentőt, mondván jogos, de magas is, a doktor is a faluban marad. Jobb a békesség... A botrány végül is, mint ahogy az írás elején utaltunk rá, a júniusi tanácsülésen pattant ki. Var­gáné Kisfalvi Erzsébet szerint a közel kétszáz em­ber azért ment el a tanácsülésre, mert a tizennyolc tagú testületet akarta támogatni. Ők segítettek ab­ban, hogy titkosan szavazzanak. Az FKgP és az MDF viszont nyílt szavazást követelt - mondja, s hozzáteszi -, ezzel lehetett volna provokálni... A vita alapját az képezte, hogy az említett pártok szerint a tanács fittyet hányt a kerékasztal-tárgya­lásokon elfogadott nyolc pontra, köztük arra, hogy ez a testület ne döntsön már személyi ügyekben. Most mégis erről lett volna szó, pontosabban az is­kolaigazgató és a fogorvos kinevezéséről, a körze­ti főorvos nyugdíjazásáról... * Dr. Szele Miklóssal este hét órára beszéltük meg a randevút olyan alapon, hogy hallgattassák meg a másik fél is. A bemutatkozás után dr. Szele Miklósné, az MDF helyi csoportjának vezetője ve­szi át a szót, s elmondja, a 30 év alatt, amit Köles­den töltöttek, nagyon sok disznóságot tapasztalt. Most sincs rendszerváltás a faluban - vélekedik -, hanem maffia van.- Politizált-e az ezt megelőző években? - szakí­tom félbe.- Soha - feleli -, falugyűlésre sem jártam. De most már nagyon tele van a hócipőm. Tudja, min­dig demokrataérzelmű voltam és most felfedez­tem, jönnek a helyhatósági választások, lépni kell. Most lesz a váltás, gondoltam és megalakítottam az MDF-et. Fele SZDSZ-es volt, de átjött hozzánk. Amikor a dolog a maffiának veszélyes volt, hozzá­csapták a Szele Miklós-ügyet - summáz. A doktor cigarettára gyújt és ennyit mond:- Idáig nem szólt senki... Van egy-két vb-dicsé- retem... Ennyi év után vesznek elő valakit? - sóhajt, majd jóleső érzéssel tölti el az, amikor megmon­dom neki, mindenki azt állítja, a szakmai munkája ellen nincs kifogás, jó orvos. Kopognak. Szabó Kálmán az FKgP helyi szerve­zetének elnökhelyettese érkezik, s mondja, a dok­tor úrhoz jött, de nem akar zavarni. Marasztalják - sikerrel. így most már négyen beszélgetünk a doktor el­leni kifogásokról.- Az én véleményem szerint itt az a gond - hang­súlyozza Szabó Kálmán -, hogy a doktor úr nem cseresznyézett ezekkel a...- Miért, hogy a fütyfürüttybe keveredek bele én ilyen dologba? - morfondírozik hangosan az or­vos. - Tavaly, amikor szólt a tanácselnök, azt kér­tem, maradhassak, mert nagyon kevés - 7-8 ezer forint - lesz a nyugdíjam... Nem értem... Ha a hata­lom egy évvel ezelőtt azt mondta volna, nem tart igényt a munkámra... Fegyelmit soha nem kap­tam... Igaz, nem bírom azt, ha bejön az alkoholista, és feldönti a vérnyomásmérőt... Jó orvos kell a fa­lunak vagy az alkoholistát kitessékelni?- Megmondom, néha kitessékelted - szól közbe a felesége.- Velem arról nem tárgyalt senki, hogy menjek vagy maradjak - gyújt rá egy újabb cigarettára az orvos. Rendeletek vannak. Ha útjukban voltam, egy év­vel ezelőtt írásba kellett volna foglalni. Nem értem ezt az egész pocskondiaáradatot...- Az ő koncepciójukba nem fértél bele - állítja Szabó Kálmán. - Ha a barátjuk vagy, eszükbe sem jut, hogy 60 éves lettél. Amikor a nyolc pontban megállapodtunk, szó sem volt a Szele doktorról. Kértük, a tanács ne döntsön személyi ügyekben, mert látható volt, a jelenlegi hatalom oda akarja tenni az embereit mindenhova, hogy a hátukon megmaradjon.- Nevetséges, amit a borravalóról állítanak - így a doktor -, meg az is, hogy én a tanácsülésen ma­nipuláltam az embereket. Beteghez kellett men­nem, aztán oda ültem le, ahol volt hely.- Az én véleményem szerint a Vassné levele toll­bamondás volt - vált át egy pillanatra Szabó Kál­mán. - Szerepelnek benne ugyanis olyan monda­tok, amit a Kocsis György már nekünk mondott. Egyébként meg ez az orvosügy nem pártügy - ál­lítja határozottan. - A Szele doktor öreg, mondták, ugyanakkor megválasztottak egy olyan igazgatót, aki három év múlva nyugdíjba megy...- Ezt a falut nem én tettem padlóra - hangsú­lyozza a doktor, mire a felesége megjegyzi:- Az emberek sorba jönnek, s mondják: kitartás.- ... senki nem hivatott engem fel, senki nem mondta, hogy van ilyen rendelet - meditál dr. Sze­le Miklós.- Én azt is elmondtam a tanácsülésen - veszi át a szót Szabó Kálmán -, az volt a baja a doktornak, hogy nem kommunista. Igaz, ez nincs benne a jegyzőkönyvben.- Mondja, uram - fordul felém az orvos -, mikor lesz vége egyszer már ennek az ügynek? Miért nem záródik le egy rendelettel? Szellemileg, fizi­kailag semmi gondom... Azt kértem levélben, ma­radhassak... Azt szeretném elérni, törvényességi alapon maradhassak. Higyje el, olyan helyzetbe kerültünk - fenyegetnek bennünket hogy fé­lünk... Dolgozom itt is egész héten, aztán Szek- szárdon a hét végi ügyelet, hétfőn a táppénzes el­lenőrzés... Ezt a felfokozott idegállapotot nem lehet sokáig bírni... Nem mindegy, hogy a jobb vagy a bal olda­lon keresem a vakbelet... En szeretnék tovább gyógyítani... ÉKES LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents