Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)

1990-08-04 / 104. szám

2 - TOLNATAJ 1990. augusztus 4. j^Vieszner^yöi^j^^^arg^Márt^rról^iogyar^ehe^ela^^ Tolna és a polgári iskola- Nagyon köszönöm a csodálatos ró­zsacsokrot, nemigen szoktam én az efféle gáláns gesztushoz... De hát most külföldön vagyunk, az NSZK-ban, Ham­burg mellett, s ahány ház, annyi szokás. Mindenesetre ha egy évvel ezelőtt azt mondja valaki, hogy egy északnémet kisváros patinás szállodájának étter­mében, gyertyafény mellett Tolna me­gyéről, közös ismerősökről beszélge­tünk, harsányan kinevetem. Mondd: hogyan kerültél ide?- Ez év március elsején kerültem Ham­burgba. Az NSZK-ban az IBUSZ-nak saját vállalata, kft-je van, irodát tartunk fenn Stuttgartban, Frankfurtban, Kölnben, Münchenben, és itt Hamburgban, amely a legfiatalabb iroda. Az elődömnek lejárt a négyéves mandátuma, s negyven pályázó közül én nyertem el az állást, északnémet cégvezetői igazgatói beosztást látok el, majdnem 80 ezer négyzetkilométer terület tartozik hozzám. Az a dolgom, hogy ezen a területen Magyarországot propagáljam, az IBUSZ érdekeinek megfelelően Magyaror­szágot „áruljam”. I- Néhány nap alatt megtanultam azt, hogy jó pár dolgot nem illik megkérdez­ni. De hát azért mi magyarok vagyunk. Mondd, hogyan kerültél éppen te ide?- Az IBUSZ-nál házon belüli pályázati rendszer van, külképviseleti állásra, amely nem konkrét területre szól, hanem nyelvte­rületre. Felsőfokú végzettség, nyelvismeret és vezetői gyakorlat természetesen alap- feltétel. Pályáztam, s két hét alatt kellett el- döntenem, hogy elvállalom-e a hamburgi iroda vezetését vagy sem. Sok mindent mérlegelve úgy döntött a család, hogy nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget és bele­vágtunk. I- Egy ilyen külföldi iroda hogyan néz ki, hányán dolgoznak, hogyan áruljátok Magyarországot és hogyan kél el?- A város szívében, egy 170 négyzetmé­teres szép nagy irodánk van. Mi itt 1400 utazási irodával állunk kapcsolatban, akik továbbadják a mi ajánlatainkat Most ké­szülünk Dánia felé is nyitni. Heten dolgo­zunk az irodában, s egyedül én vagyok magyar, de mivel a vállalat bejegyzett né­met cég, rám is az NSZK munkatörvény­könyve érvényes. Most hogy új ember vagyok, különösen sok a dolgom, hisz meg kell ismernem a terepet, be kell mutatkoz­nom az üzletfeleimnek. Ősztől áprilisig min­den városban hétvégeken úgynevezett szabadidővásárt tartunk, ahol mi képvisel­jük a céget egy-egy standdal, prospektu­sokkal, apróságokat, magyar ajándéktár­gyakat árulunk. Itt Hamburgban a Pannó­nia, a Malév utazási iroda is megtalálható, s versenyzünk, hisz meg kell élnünk. Ennek ellenére azért segítünk egymásnak.- Nem lehet könnyű dolgotok, hisz most találkoztam egy 22 éves egyete­mistával, aki Portugáliába készül, s egy 18 éves kislánnyal, akit a szülei Palma de Mallorcára küldenek nyaralni. Kik keresik Magyarországot?- Innen nagyon messze van Magyaror­szág, s nagyon keveset is tudnak rólunk. Aki hallott már az országról, az a Balatont a gulyáspartit és Budapestet említi. Az elmúlt év végi határnyitás nagyon feldobta Ma­gyarország ázsióját ahol az ember megje­lenik, mindenütt említik, hogy hálával tar­toznak Magyarországnak, ezt személye­sen nekem is megköszönik, ami nagyon megható, s jó érzés magyarnak lenni. Hóm Gyula nevét az egyszerű állampolgár is isme­ri, s mivel megkapta a Károly-díjat egyenes adásban közvetítette a televízió. Szóval ér­deklődnek az országunk iránt bár még a ki­utazási listán elég hátul vagyunk. I- Mondd: hogyan jelenik meg ebben a hatalmas országban Magyarország? Mit lehet eladni ott, ahol egy egyszerű boltban pápáját és harmincféle macs­katápot árulnak?- Magyar termékkel, különösen itt észa­kon, nemigen találkozni. A múltkor az egyik raktáráruházban hatféle magyar szalámit láttam, de itt Brémában a Monim- pexnek is van képviselete. Hogy mit lehet­ne itt eladni? Nagyon nehéz dolog, mert igen nagy a verseny. Mindenesetre a ke­reskedelmi kirendeltségen kívül Hamburg­ban 15 vállalat képviseli magát Nem a termékkel, hanem az eladás módjával van gond. Itt nem kell megrendelni az árut írás­ban visszaigazolni, elegendő, ha a keres­kedő telefonon fölhívja a gyárat... A telefon itt bizalmi dolog, s csak ezután rögzítik írás­ban a megállapodást.- Hát igen: akármerre megy vagy néz az ember, látja, hogy itt bizony minden „ki van találva”. Nyugodtabban, oko­sabban és ésszerűbben dolgoznak mint mi, s az életvitelükben is kevésbé fedezhető fel a ránk bizony nagyon jel­lemző kapkodás.- Az emberek mentalitása lényegesen eltérő. Nálunk, ha egy új törvény lát napvilá­got két hét múlva mindenki tudja, hol a kis­kapu. A német - a Fritz, meg a Joan - pedig szalad az ötletével: hogyan lehetne jobban megoldani a dolgokat. Ez az egyik alapvető különbség a magyar és a német ember kö­zött A bérházban, ahol eddig laktam, egy aranyos kis táblácskán a következő felirat olvasható: „Semmi sem olyan jó, hogy azt még jobban ne lehetne csinálni”. Ez itt egy olyan alapelv, amit az ember úton-útfélen tapasztal, s nem ártana nálunk otthon is mielőbb átvenni. Mert azért még itt is lehet eladni dolgokat hisz nincs olyan rendszer, amelyben ne akadnának hézagok. Ehhez viszont olyan szakemberek kellenek, akik felismerik, hogy hol vannak a hézagok. Itt egyetlen áruféleséget 25 helyről lehet megrendelni, s annak, aki a magyar árut választja, kötődnie kell az országhoz: ő ma­ga, vagy valamelyik ismerőse mondjuk már járt Magyarországon, látott magyar filmet vagy olvasott egy jó magyar könyvet Aki vi­szont még nem tud rólunk semmit ha az or­szágról esik szó, két dolgot említ: kelet és Bal­kán. Az újságokban szinte semmi sem olvas­ható Magyarországról. Nemrég előadást tar­tottam az akadémián, ahol tapasztalhattam, hogy azért érdeklődnek irántunk. I- Nyakkendőt viseltél az előadáso­don is bizonyára. A nyakkendő ugyanis a társadalmi hierarchia mérföldköve: osz­tályvezetői beosztáson fölül kötelező a sötét öltöny, a nyakkendő, a márkás autó.- Érdekes megfigyelni: aki egy bizonyos posztot elért, azt nagyon megbecsüli a kör­nyezete már a bemutatásnál, a titulusok használatánál. Más az értékrend mint ami nálunk kialakult: ha valakinek például dok­torátusa van, annak igen nagy a respektu- sa, hisz mindenki tudja, hogy a doktori cí­mért nagyon meg kell dolgozni. Mélysége­sen elismerik a tudást, a megszerzett szintet, és címet Igyekszik is mindenki föl­jebb kerülni.- Fantasztikusan érdekes, hogy egy fiatalember 20-21 éves korában már tudja, mit szeretne elérni, mit kell ehhez tanulnia és dolgoznia, hogyan illik visel­kednie, vagyis hogyan kell felépítenie az életét és a karrierjét- Ez pontosan így van. Egy bizonyos szint után a városon, az országon belül is lehet mozogni. Itt Hamburgban például rengeteg a bank, a pénzintézet biztosító, és mind megél, és még mindig építik az irodahá­zakat Aki ebbe a körbe belekerül, tudja mit kell tennie azért, hogy előbbre jusson. De ugyanez jellemző a vállalatokon belül is. I- Kik itt a gazdagok, és kik a szegé­nyek?- Hamburg kikötő- és kereskedőváros, tehát igen sok a gazdag ember, amit első­sorban a külső jelek mutatnak, például az öltözködés, az Elba- vagy Alster-parti villák. A külvárosok többemeletes bérházai kö­zött azonban gyakran látni rozzant autókat leromlott lakásokat Az itt lakók között soka külföldi. A nagytöbbség azonban ha nem is olyan gazdag, nem gondtalanul, de jól él. Nem olcsó itt sem az élet, hogy csak egy példát említsek: 100 márka a belépődíj az operettszínházban a Macskák című muzi- kel előadására. Száz márka itt sok pénz, de a kis pénzt is megbecsülik, nagyon figyel­nek arra, hogy mire költenek. A németek, jól tudjuk, alaposak. Például a legapróbb részletekig megszerveznek mindent, mert tudják, hogy ha ezt teszik, nem kell kapkod­ni, telefonálgatni, idegeskedni, nem kell senkit szidni, és nem lehet leégni mások előtt. Mindenki pontosan tudja, hogy mi a dolga, számára ez a legelső, s fontosnak is érzi magát. A főnök és a beosztott között nincs akkora különbség, mint otthon, mert a főnök is tudja, hogy a másik is fontos, s mindenkinek megvannak az értékei. Tudja mindenki, hogy mihez ért, miben kvalifikált A munkahely bizonyítványt ad például ál­lásváltoztatásnál a dolgozóról, s nagyon adnak arra, hogy milyen ez a bizonyítvány.- Nem lehet könnyű egy ilyen jellem­zést elkészíteni, hisz én itt nem láttam például trafikáló, cigarettázó embere­ket, akik munkaidő alatt elüldögéltek volna: mindenki állandóan és tempósan dolgozik.- Igen, de ha az ember tárcsáz, azonnal van vonal, ha valaki éppen nincs a munka­helyén, megkérdezik a társai, hogy „tehe­tek-e önért valamit”, s nincs olyasmi, hogy ha szabadságra megy az ügyintéző, megáll az élet. Az emberek precízek, és minden­nek megvan a rendje.- A rend, a rendezettség igen meg­nyerő, mégis: hogyan lehet megszokni ezt a tőlünk idegen életstílust? Például azt hogy a férj-feleség a szombat dél­utáni gyümölcstorta és kávé mellett tár­salgási stílusban beszélget a szomszé­dok nem ismerik egymást s az apa kéz­fogással üdvözli a 10-12 éves gyer­mekét- Éppen nemrég beszélgettünk erről a feleségemmel, akinek a finom barátkozási kísérlete kudarcba fulladt Ilyen környezet­ben egyedül élni rendkívül nehéz, csak a családdal együtt lehet. A magánélet, a hét­vége teljesen zárt családi körben zajlik. A kollégáimról például nem tudom, hogy há- zasak-e vagy sem, vagy ha igen, mióta, raj­tam kívül senki sem tudja, kinek mennyi a fizetése.- Most hogy az egyesítés előtt áll az ország, igen sokat foglalkoznak az NDK-val, s mint mondják: az NSZK gaz­daságilag nem fog tönkremenni. De va­jon jut-e még erő és pénz arra, hogy Ma­gyarországon is megteremtsék a gaz­daságos termelés feltételeit?- Ahogy hallom a rádióból és televízió­ból, Magyarországot nem fogják elhanya­golni. Az NDK olyan piac, amely holnap az ország része lesz, az a tőke, amit ott befek­tetnek, nem külföldre vitt tőke, hanem olyan tőke, amelynek nincs semmiféle rizikója. Most az NSZK-beli cégek azért versenyez­nek, hogy ki legyen az első befektető az NDK-ban. Az NDK-t elsősorban piaci, nem pedig érzelmi oldalról közelítik meg. A hamburgiakat például zavarja, hogy ked­venc vasárnap délelőtti kedvtelésüknek a halpiacon való nézelődésnek nemigen hó­dolhatnak, hisz lépni sem tudnak, annyian vannak. A trabantos szabálytalankodik, pöfög, és megzavarja a kialakult, megszo­kott rendet. Az NDK-val egyszóval igen el­foglaltak, de ettől függetlenül a magyar üzleti lehetőségeket nem szabad halogat­ni. Okosan kell a piacot megszervezni, tud­niillik itt nem lehet mesélni, tétovázni. A ter­mékről leírást, színes fotót kell adni, hogy lássák konkrétan, hogy mi, mennyiért és hogyan eladó. I- Ilyen távol Magyarországtól, Tolna megyétől, találkozol-e magyar embe­rekkel?- Élnek itt magyarok, akiknek klubjuk van, már engem is meghívtak. Érdekes em­berek, s nehezen hiszik, hogy valóban nagy változások zajlanak ma Magyaror­szágon. Otthoniak még nem kerestek föl itt, úgy, hogy te vagy az első Tolna megyei, szekszárdi, akivel itt találkozom. I Mit is mondjak erre? Örülök, hogy ta­lálkoztunk, és a mielőbbi viszontlátásra. Tolna község lakosságának régi, hőn óhajtott vágya volt egy középfokú tanin­tézet létesítése. A jómódú iparosokból, kereskedőkből, gazdálkodókból álló községben időről időre felmerült egy pol­gári iskola szervezésének gondolata. Elérte a százat azon tanulók száma, akik polgári iskola hiányában idegen telepü­lésen voltak kénytelenek tanulni. 1925-ben a községi képviselőtestület határozatot fogadott el polgári iskola lé­tesítéséről. Az elöljáróságot utasították a királyi tanfelügyelővel történő kapcsolat létesítésére egy „állami-, esetleg állam­segélyes- községi”, de ha ez sem kivite­lezhető, akkor teljesen községi fenntartá­sú polgári iskola létesítése engedélye­zésére. A kapcsolatfelvétel eredményesnek bizonyult, hiszen 1925 júliusában már a vallás és közoktatásügyi minisztérium ki­küldöttje, Kovács György által jelzett fel­tételek ismeretében foglalkozhatott ismét a képviselőtestület az iskola ügyével. Örömmel vállaták a 4 osztályos fiú és 4 osztályos leány polgári iskola részére az ideiglenes, majd 5 év múlva a végleges elhelyezés biztosítását. Ezzel együtt vál­lalták az épülethez legalább 1000 □ öles udvar és a gazdasági oktatás területfelté­telének teljesítését is. A község terhe lett az iskola dologi kiadásainak fedezése. Az államtól kérték (a miniszteri kikül­dött, ha nem is hivatalosan, de jelezve várható teljesítését) a tanárok és szolgák fizetésének folyósítását. Külön kikötötte a testület a kinevezendő tanárok római katolikus vallásúságát. Az épület termei­nek fűtésére, valamint a tanszerek és bútorok vásárlására a tanulóktól hozzá­járulást szedhettek. Az iskolai oktatás megnyitásának idejét 1925 szeptembe­rére tervezték első és második osztályok indításával. Ekkor még szándékukban állt a tandíj teljes vagy részleges igény- bevétele községi célra, de ettől később ' elálltak. Gyorsan döntés született az ideiglenes elhelyezés ügyében. A község iskolai célra megkapta a Selyemtenyésztési Felügyelőségtől a selyemfonodai mun- kásnőotthon II. emeleti helyiségeit. Egy- szerhay Jenő államtitkár döntésének megfelelően, ezért bérleti díjat sem kel­lett fizetni. A gyors átalakítások után 1925 szeptemberében 4 tanteremben 5 peda­gógussal megkezdődött az oktatás. Az első és második osztályba 89 tanuló irat­kozott be. A következő tanévben már a harmadik, majd 1927/1928-tól mind a négy évfolyamon folyt a tanítás. Hamarosan megkezdődött a község vesszőfutása a tett ígéret megvalósítá­sáért. A vállalkozás alapján 5 év múltán végleges épületben kellett folyni a polgá­ri iskolai képzésnek. 1925-ben az alispán a vármegye tulaj­donát képező régi laktanyát ajánlotta fel 200 000 aranykoronáért a községnek. A képviselőtestület kedvezőnek tartotta az ajánlatot. Az épület bizottsági felmérése szerint a 4-4 osztály elhelyezésére, a szükséges torna-, rajz-, díszterem és egyéb melléképületek, a pedellusi lakás céljára elegendő nagyságú. Sőt minde­zek mellett még tűzoltószertár elhelyezé­sére, hatósági hússzék és napi árusok­nak árusítófülkének kialakítására is teret biztosit. A nagy gondot a tető és a felmerülő költségek jelentették. Az átalakítás és vételár együttes költségét Tolna képtelen lett volna vállalni, hiszen a felveendő köl­csön kamataival 50 évig 27 000 aranyko­ronás törlesztést igényelt volna. Az első igazgató, dr. Kliegl Lajos az ál­datlan helyzetben felmentését kérte. Megbízott utódja 1926 novemberétől * Kálmán Gizella, majd Kleiszner Gyula lett. A szükséghely tulajdonosa' a második év végeztével egyre nehezebben tűrte épületében az oktatást. A községi főjegy­ző - egyelőre konkrét építési hely nélkül- elkészítette az új iskola tervét, amely­nek várható költsége 252 000 pendő lett volna. A község egy évvel később is csak ar­ra vállalkozott, hogy építés helyett újabb épületet béreljen. Az átmeneti megoldást Braun Sándorné lakásának évi 2500 pengőért 5 évre történő átvétele jelen­tette. A gazdasági válság éveiben nemcsak új iskola építése, de még telek vásárlása is nagy feladatot jelentett az állandóan pénzhiánnyal küszködő település veze­tésének. A „mentőangyal” Felber Alajos községi bíró felesége, Kovinger Rozina személyében jelentkezett, aki 10000 aranypengőt adott kölcsön, a helybeli pénzintézetekben szokásos kamatfelté­telekkel, a községnek. Ebből történt meg a rk. fiúiskola használaton kívüli épületé­nek megvásárlása, amely tranzakcióhoz a megye és az egyházmegye egyaránt hozzájárult. Az immár végleges iskolában 1933 szeptemberében kezdődött meg az okta­tás. Hamarosan kiderült, hogy az épület udvara kicsi az egyre növekvő létszámú tanulók számára. 1934-ben, ismét Felber Alajosné támogatásával megvásárolták a szomszédos ingatlant. A 4800 pengős kölcsönt 8 éves lejáratra kapta a község. A szomszédos Steindl-féle ház lebontá­sával megtörtént az iskolai udvar bővíté­se. Elhárult egy lényeges akadály az iskola fejlődése elől. Zavartalan azonban a munkavégzés soha nem lett. Ezt mutat­ja, hogy a megyei felettes hatóságok és a székesfehérvári tankerületi ellenőrzések általában nem a szakmai munka minősé­gét bírálták, hanem a község által az ala­pításkor ígért feltételek megteremté­sének hiányát sérelmezték. 1939-ben a tankerületi főigazgató az épület bővítését és alkalmas mezőgazdasági gyakorlótér létesítését szorgalmazta. A bővítés a 380 000 pengős községi adósságok mellett megvalósíthatatlan- nak bizonyult, de a gyakorlótér kérdését megoldották azzal, hogy a volt faiskola területéből 2 kh-t e célra a képviselőtes­tület kijelölt. A község kiadásait évente a polgári fiú- és leányiskola épületének megvétele, átalakítása és működtetése 27-28000 pengővel emelte. Természetesen biztosítani kellett az épület fűtését, nyáron el kellett végeztetni az épület belső és külső tatarozását, ka­rácsonykor és húsvétkor a szünetet ki­használva kőművesekkel ki kellett javít­tatni az osztálytermek és a folyosók apróbb hibáit és a falakat lemeszeltetni. Az épületbe belépőt „kellemes látvány fogadta, a nagy, tágas virágágyásokkal, jegenye- és gömbakácokkal szegélye­zett udvar... virágos és képekkel díszített folyosó”. Az iskolában 6-7 pedagógus, felszerelt szertárak, oktatófilmes szem­léltetési lehetőség biztosította az oktatás feltételeit. A tanulók szabadidejének eltöltése ún. iskolai egyesületek keretében történt. Az irodalom iránt érdeklődők az Arany Já­nos ifjúsági önképzőkörben, a sportolni vágyók (meg a nem vágyakozók is, ugyanis a részvétel a felmentettek kivéte­lével kötelező volt) a sportkörben dolgoz­tak. Iskolai keretben működött a 686. számú Szent Imre királyfiról elnevezett cserkészcsapat, a Mária-kongregáció munkájában 50-60 tag illetve jelölt vett részt. Működött ifjúsági vöröskeresztes egyesület is. Az iskola fennállásának húsz éve alatt, tehát 1925 és 1945 között 3148, többsé­gében tolnai fiatalnak tette lehetővé is­mereteinek gyarapítását. Az 1941-es népszámlálás adatai szerint Tolna me­gye 14 év feletti lakosságának 3,7%-a, míg Tolna község lakosságának 6,3%-a rendelkezett nyolcosztályos végzettség­gel. _ A település vezetőinek reményét a pol­gári iskolai képzés beváltotta. DR. DOBOS GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents