Tolnai Népújság, 1990. augusztus (1. évfolyam, 101-126. szám)
1990-08-29 / 124. szám
1990. augusztus 29. Képújság 3 Visszhang! „Temetni nehéz” A Tolna Megyei Temetkezési Vállalat 1958-ban alakult meg mint megyei szintű vállalat, létrehozták a kényszerszolgáltatás - mivel a temetkezési tevékenység ma is kényszerszolgáltatás - megyei szintű ellátásának megoldására. A vállalat a tanácstörvénnyel, valamint az Egészségügyi Minisztérium által kiadott rendelettel összhangban a tanácsokkal együttesen köteles eleget tenni ennek a követelménynek. Az 1990. évi V., illetve VI. törvény, amely a vállalkozásról szól, lehetővé teszi a vállalkozást azokban a tevékenységekben, ahol azt a jogszabály nem tiltja. A temetkezési tevékenységet, annak ellátását ma is az 1971. évi I. törvény, a Tanácstörvény és az annak végrehajtásáról szóló 11/1971. (III. 31.) Korm. rendelet szabályozza, amely rendelet a tanácsok ellátási felelősségébe utalja a kommunális szolgáltatásokról való gondoskodást, beleértve a temetkezési szolgáltatásokat is. Hivatott jogszabályok felhatalmazzák a tanácsot arra, hogy az ellátási felelősségbe utalt szolgáltatásokat saját alapítású szolgáltató szervekkel (szakvállalat, városgazdálkodási vállalat, költségvetési üzem biztosítsa. E jogszabályokkal összhangban intézkedik a temetkezési tevékenységről szóló, módosított 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EÜM rendelet. A temetkezési tevékenység ellátása tekintetében jelenleg is a 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EÜM együttes rendelet van hatályban, mivel az 1987. évi XI. törvény 13. paragrafusa szerint jogszabály csak akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi. A 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EÜM rendelet hatályon kívül helyezése a mai napig nem történt meg. Így a vállalat kötelessége a temetkezési tevékenység, a temetésszolgáltatás teljes körű ellátása a megyében. A temetkezési tevékenység - korlátozott nyereségérdekeltségű tevékenység a vállalat számára, ami azt jelenti, hogy tevékenységét hatóságilag ellenőrzött - maximált áron - köteles ellátni. A jelenleg érvényben lévő szolgáltatási árait 1989-ben hagyta jóvá az Országos Árhivatal. A temetkezés egyes speciális területet kivéve - hamvasztásos temetés - államilag nem dotált. A vállalatnak a maximált árak mellett kell megoldania a megye - benne a kistelepülések - ellátását. A privatizáció esetén a piaci viszonyok két, alapvetően ellentétes érdeket ütköztetnek:- a minden embert megillető kegyeleti szempontokat és követelményeket érvényesítő, humanitárius alapokon szervezett, emberhez méltó temetés és a- vállalkozás eredményességére való abszolút törekvés a temetkezési szolgáltatás nem nyereséges elemeinek a háttérbe szorítását, vagy e szolgáltatások jelentős, több száz százalékos áremelkedését okozza. A temetés kényszerszolgáltatás, aki erre nem vállalkozik garanciákkal, annak nem szabad működési engedélyt kiadni, mert tevékenysége káoszt idézhet elő. A vállalkozásról szóló 1990. V. törvény tiszteletben tartása mellett e területen szükséges a vállalkozókpzámára is a kötelezettségeket előírni - komplex szolgáltatás, 0-24 órás szállítási szolgálat, éves folyamatos üzem, maximált ár, az iratok 25 évig való megőrzése. Óriási veszélyt jelent a szakmai felkészültség nélkül végezhető temetkezési vállalkozás. Szükséges e területen a szakmai ismeretek megkövetelése, elsősorban közegészségügyi és jogi szempontok miatt, mert a temetés egyszeri és megismételhetetlen. Kizárólag egyéni vállalkozás esetén veszélybe kerülne a- különleges hatósági halottak kezelése,- fertőzésben elhunytak kezelése,- az egész hullahűtő rendszer működtetése,- nagyobb temetők működésének koordinálása,- a 25 éves poriadási idő dokumentálása,- nagyobb balesetek, katasztrófák kezelhetősége,- önkormányzatok területi határain túli szolgáltatás ellátása. A vállalat ezekkel a garanciákkal rendelkezik, az elmúlt évek temetkezési kultúrában elért fejlődése kizárólag a vállalatnak köszönhető. A megyei szervezet képes feladatának zökkenőmentes ellátására. A versenysemlegesség hirdetésén túl, a megyei temetkezési szervezetben felhalmozott szakmai és technikai felkészültség - szakmai tudás garantálja a szolgáltatás zavartalanságát. A városi tanács, illetve a leendő önkormányzat számára igen nehéz döntés, nehéz feladat jelenleg megítélni, hogy melyik választás a helyes. A kft-t, a magán- vállalkozót, valamint a vállalatot nézve kiderül, hogy a vállalat köteles e tevékenységet ellátni, míg a vállalkozó ma azt választja ebből, ami számára a legkedvezőbb. Ilyen feltételek mellett nincs privatizáció, nincs versenysemlegesség, nincsenek egyenlő esélyek. Amennyiben a jogszabályok lehetővé teszik, úgy ezen a területen is megindul a verseny. A verseny az ügyfélért. Szeretném megismételni, nem ez a terület az, ahol a privatizálást kezdeni kell. A vállalat 65 fővel végzi a megye ellátását - eddig zavartalanul, panaszmentesen. Nem a vállalat akarja megtartani monopolhelyzetét, nem is kell megtartania, hiszen jogszabály adta kötelessége ellátni. A városé a döntés joga, jelenleg Szek- szárdon, de várhatóan a megye területén, sőt a megyehatárokon túl is lesznek hasonló kezdeményezések. Janó Józsefné A Tolna Megyei Temetkezési Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese * A „Temetni nehéz” című írásban két, immár konkurens cég jogi vitája bontakozott ki. A szerző nincs abban a helyzetben, hogy jogszabályokat, vagy azok értelmezését vitassa, erre nincs is szükség. Ilyen helyzetben az újságíró feladata egy lehet: a lakosság érdekeit képviselni. Ez az érdek a versenyben nyilvánul meg, mert ha tisztességes verseny folyik az ügyfelekért, annak csak azok láthatják hasznát az emelkedő színvonalban, esetleg csökkenő árakban. Ha már az áraknál tartunk, meg kell jegyeznem, a cikkben szerepelt, hogy a Panteon Kft. valamennyi szolgáltatása és kegyeleti terméke olcsóbb, mint a vállalaté, ezért nem értem, hogy miért említ levelében több száz százalékos áremelkedést Janó Józsefné. A szolgáltatások színvonalát nem tudom megítélni, mert eleddig - szerencsére - egyik cég munkáját sem kellett igénybe vennem, ám némi jelzésértéke lehet annak, hogy az utóbbi időben Szekszárdon a vállalat temetéseinek száma a tizedére csökkent a kft. javára. A lakosság tehát döntött. Én javaslom, hogy a vitatkozó felek az újság hasábjai helyett most már a vb-ülésen ütköztessék álláspontjaikat, a város pedig döntsön úgy, hogy a megoldás a polgárok javát szolgálja. ÁRKI ATTILA Jut eszembe Azt írja az újság, petárdát dobtak az egyik ellenzéki párt fórumának résztvevői közé. Nem lett belőle nagyobb baj, sőt még csak feljelentés sem. Úgy látszik, az eset szenvedő alanyainak több eszük volt mint az akció kiagyalóinak, végrehajtóinak. Pedig hatalmasat szólnak ezek a korszerű pirotechnikai eszközök, magam is tapasztaltam. Igaz, azok a csúcstechnológiát képviselték és nem politikai céllal pufogtatták őket. Egy - egyébként csendes - északnémet kisváros utcáit róttam magányosan a kellemesen hűvös nyári estén, a labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzésének napján. A nyitottablakokból a televíziók vibráló fénye, meg némi fújolás, biztatás, egy kis ordítozás szűrődött ki. Időnként, gondolom, a német csapat sikeres akcióit követően, aztán tucatjával durrogtak körülöttem a durrantyúk. Akkor nem, most viszont a honi tudósítást olvasva eszembe jutott egy apámtól hallott történet Valamikor negyvenöt és negyven- nyolc között dúlt a politikai harc a mi falunkban is. Apámék, a legénysorból éppen hogy kikerült és ezért még legénykedő kisgazdák, politikát és leöntött fröccsöket feledve hazafelé indultaka sötétfőutcán. Mitad Isten, útjuk az egyik konkurens párt helyisége előtt vezetett el. Odabent föltehetöleg éppen a világot váltották meg, szóval tartott a gyűlés. „Az a bolond M. akinek mindig a marháskodáson járt az esze, - mesélte az öreg -, szép csendesen résnyire nyitotta az ajtót, egy kicsit behátrált, és...” Szóval ott is durrant valami, ami nem volt petárda. Aztán természetesen futóra vették a dolgot elkerülendő a kínos magyarázkodást. Mi tagadás, a petárda korszerűbb eszköz, nem vaskos, nem falusi. Mégis, kötve hiszem, hogy általa közelítenénk meg a hőn áhított nyugati színvonalat.- gyuricza Egy hír nyomában Pakson költötték el a feketén vásárolt dollárt? Kétszeres ár helyett 46 forint 31 fillér A Népszabadság hozta nyilvánosságra, hogy 1985. július 1. és 1988 vége között magyar állampolgárok egy részének - a külszolgálatot teljesítőknek - lehetőségük nyílt arra, hogy forintban a hivatalos valutaárfolyam kétszeresét kapják meg valutájukért. A KNEB büntetőfeljelentésének adatai szerint (Népszabadság 1990. augusztus 22.) mintegy 36 millió dollárt váltottak be ilyen úton és körülbelül 1,75 milliárd forinttal többet fizettek ki, mint amennyi a legális árfolyam alapján járt volna. Ezt az információt egészítette ki a Vasárnapi Hírek azzal, hogy „a befolyt 36 millió dolláros összegből túlnyomórészben számítógépeket vásároltak és biztonságosabbá tették a Paksi Atomerőművet is, amely ma a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség listáján ilyen szempontból a legkedvezőbb helyek egyikét foglalja el.” Amikor lapunk tudósítója a fentieket megemlítette Pónya Józsefnek, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatójának, az nevetve mondta: „Kíváncsivá tesz, délutánra megnézzük az iratokat.” Délután Szabó József általános vezérigazgató-helyettes szobájában szakemberek segítségével átvizsgáltuk az atomerőmű-építkezés dokumentumait. Rögtön megállapítható, hogy 1968 és 1989 között a négy reaktorblokk építéséhez 88 milliárd forintot, ebből 2,3 milliárd devizaforintot használtak fel, ami 56,8 millió dollárnak felel meg. Az iratok szerint félmilliárd forintnyi devizát megspóroltak.- Nem voltunk mi dollárszerelmesek, mert igen nehezen lehetett megszerezni - mondta a vezér- igazgató.- Most akkor arra kellene választ adnunk, hogy felhasználhatták-e itt Pakson azt a 36 millió dollárt?- Az építkezés irányítói semmi szín alatt nem tudhattak volna erről, hiszen egy bonyolult engedélyezési mechanizmus működött, és végül a valutát a Fejlesztési Bank biztosította. A másik: 1986 előtt 1,472 milliárd devizaforintot költöttünk és a fennmaradót használtuk fel a beruházás végéig, ami semmi szín alatt nem lehet 36 millió dollár - összegez Szabó József. - Következésképpen mi nem tudhatjuk, hogy bármilyen pénznek mi volt a tényleges eredete.- Mennyiért kapták önök a dollárt?- 1982-1986 között 39,64 forintért, azután pedig 46,31 forintért.- A számítógépekre mennyit költöttek?- A hármas blokk számítógépe 286 millió forint volt, a négyesé pedig 224 millió forint. A kettőre együttesen 19 millió devizaforintot használtunk fel, ami 500 ezer dollárnak felel meg. Tanácstalanul néztünk egymásra a jelen lévő szakemberekkel, mert nem sikerült megtalálni a 36 millió dollárt, amit laptársunk említ. Később felvetődött, hogy a másodlagos import náluk nem szerepel, vagyis a beszállító magyar vállalatok is használtak fel valutát, de annak mértékét kinyomozni szinte lehetetlenség. H. J. Egely: Parajelenségek (8.) Tisztánlátás Míg a gondolatátvitel és a jóslás meglehetősen ismert és szinte hétköznapinak tűnő paranormáljelenség, az úgynevezett tisztánlátás kevésbé ismert és sokkal furcsábbnak, szokatlanabbnak tűnik. Az általunk primitívnek nevezett népeknél, amelyek nem léptek még a technikai fejlődés útjára, gyakori, hogy a törzs vagy csoport ún. „látóembere”, sámánja transzállapotban meg tudja mondani, hogy merre vonulnak azok az állatcsordák, melyek a csoport élelmezése szempontjából fontosak, vagy meg tudják mondani, hogy vándorlásnál merre találnak majd szállást, vizet, élelmet. Ez a képesség természetesen nem a jó szemnek, szaglásnak, vagy fülnek az eredménye, hiszen teljesen ismeretlen tájakon is beválik, működik és ugyancsak „határok nélküli" a hatósugara, több száz kilométerre is szerezhetünk ily módon információt. Az az érdekes ebben a jelenségcsoportban, hogy más módszerrel meg nem szerezhető információkat is megtudhatunk így. Például azt, hogy lezárt dobozokban mi van, vagy azt hogy elveszett, már ismert tárgyak, emberek hol vannak, hol tartózkodnak. Ha egyáltalán van értelme és lehetséges nehézségi fokokat felállítani, akkor talán ez a legnehezebben művelhető extraszen- zoriális jelenség, ezt a legnehezebb megtanulni. Ma már sokan ismerik, hogy a kézben tartott ún. „varázsvessző” segítségével megtalálhatjuk a föld alatt vagy az épület alatt húzódó kábeleket, vízereket, üregeket. A clairvoyance, vagy a tisztánlátás nem ilyen módszerrel működik, mert az ún, varázsvessző valószínűleg a már ismert, de nagyon gyenge fizikai hatások kombinációjának az eredménye (gyenge tereket érez minden ember). A clairvoyance nem sorolható be az ilyen alacsony ingerküszöbű jelenségek közé, hiszen több kilométeres távolságban egy föld alatt elrejtett vagy zárt dobozba csukott tárgyról semmilyen olyan gyenge inger nem érhet el hozzánk, ami egyszerű magyarázatot adna a jelenség okára. Márpedig a kísérleteknél rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy több száz, esetleg több ezer kilométeres távolságból is egyes épületek, tárgyak, személyek elhelyezkedését, sorsát meg tudják határozni és ezt a jelenséget valóban nem lehet visszavezetni jelenlegi ismereteinkre. A 70-es években az Egyesült Államokban egy érdekes kísérletsorozatot hajtottak végre. A kísérlet alanyának, egy ismert festőnek koordinátákat adtak meg, és egyetlen feladata az volt, hogy rajzolja le azokat az épületeket, amelyek a koordináták metszéspontja körül helyezkednek el. A nagyon finoman, precízen megadott koordináták általában titkos katonai objektumok helyét jelölték és a kutatók meglepetésére, ha nem is teljesen precíz, de meglehetősen jó képet adott az épületek, utak, tárolóhelyiségek elrendezéséről. Néhány esetben további kérésre - és ez itt a lényeg -, azt is le tudta írni, hogy az épületek belsejében milyen elrendezésűek a szobák, vagy azt, hogy a szobákban milyen tárgyak vannak. A mesterséges holdak segítségével persze nagyon jó információkat kaphatunk épületek, kisebb-nagyobb tereptárgyak elhelyezkedéséről, de ahhoz, hogy részletesebb információt szerezzünk valamiről, jó, felhőmentes időjárásnak és megfelelő világítási viszonyoknak is egyszerre kell fennállnia. A clairvoyance „működtetése” esetén erre nincs szükség, és sötét éjszakán, hosszú téli sarkvidéki hideg és mélyen lezárt pince esetén is alkalmazható a módszer, de ami a legfontosabb, a lezárt épületeknél is. Ennek a módszernek is azonban természetesen megvannak a maga korlátái. Arra általában nem képesek az emberek, hogy például egy lezárt szekrényben levő dosszié megadott lapjának tetszőleges bekezdését elolvassák és értelmes módon visszaadják. Az is kivételnek számít, ha valaki ilyen módszerrel távoli feliratokat „olvas el”. Az azonban eléggé gyakori, hogy nagyobb, elrejtett tárgyak alakját, színét, funkcióját le tudják írni ily módon. És itt újra eljutunk egy nagyon érdekes és izgalmas kérdéshez: vajon hogyan, milyen fizikai mechanizmus útján működik ez a hatás? A kérdőjelek száma csak növekszik, ha azokat az érdekes eseteket vesszük, amikor egy-egy eltűnt személyt keresnek, vagy akár valakinek a fényképét adjuk egy különleges képességű embernek, és az a fénykép, esetleg hanglenyomat alapján megmondja, hogy az illető él-e még, milyen betegsége van és hol tartózkodik. Ez ugyan meglehetősen hosszadalmas és kevéssé látványos művelet, a hatása azonban mindig döbbenetes; ilyen képességekkel rendelkezik Albert Ignatyenko is, de a világ más országaiban is élnek hasonló képességű emberek és tudomásom szerint Magyar- országon is akad belőlük. A magyar Ke- le János is rendelkezett hasonló képességekkel és éppen ezért a rendőrséget gyakran segítette eltűnt emberek fölkutatásában. A Szovjetunióban, Moszkvában él egy építészmérnök (Szatjonov), aki szerte az országban híres erről a képességéről, egészen furcsának tűnő információkat is meg tud így mondani. Néhány esetben rendkívül nehéz megkülönböztetni, szétválasztani ezeket a jelenségeket egymástól. Gondoljunk csak el egy olyan kísérletet, ahol az az alany feladata, hogy megtaláljon például egy általunk kigondolt tárgyat a lakásban. Ez lehet telepátia is, mert elolvasta a gondolatunkat, lehet clairvoyance is, mert megtalálta az illető tárgyat, de lehet prekogní- ció is, mert kitalálta, hogy majd melyik tárgy jön szóba. Ha például egy lezárt dobozba rejtett tárgyat kell fölismernie úgy, hogy a kísérletvezető sem tudja, hogy mi az a tárgy, azaz „dupla vak” kísérletet végzünk, akkor még mindig nem lehet azt kizárni, hogy a dolog nem tisztánlátás, hanem prekogníció, azaz jóslás. Abból a tényből azonban biztosan tudjuk, hogy a clairvoyance önállóan is létezik, hogy néha olyan tárgyakat találnak meg ilyen módszerrel, aminek létéről elhelyezkedéséről senki nem tud. így például távoli érclelőhelyeket, olajlelőhelyeket lehet megtalálni - Llri Geller ebben például nagyon járatos. Világosan kell látni, hogy ez nem egyszerűen csak intuíció, nem egyszerűen csak ráérzés, mert ezzel a dolog számos jellegzetességét nem lehet megmagyarázni.
