Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-06 / 79. szám

1990. július 6. NÉPÚJSÁG 3 Vállalkozó téeszek Holding Felsőnyéken? (Folytatás az 1. oldalról.) Az, hogy képes-e az ország az élelmét megtermelni, s ebből exportálni is, az átala­kulás időszakában a mezőgazdasági szö­vetkezeteken is múlik. Mert az teljesen valószínűnek látszik, hogy ebben a szek­torban a teljes privatizáció esetén is szükség lesz szövetkezetekre, hiszen a ma meglévő közös vagyon nagy része éppen a jellegénél fogva kisüzemi keretek között nem működtethető. Gondoljunk csak pél­dául a komplett, takarmánykeverővel, tej- feldolgozóval rendelkező szakosított szarvasmarhatelepekre, vagy az öntözésre berendezett, vízkiviteli művel ellátott nagy területű, gépi betakarításé zöldségtermelő területekre. Az viszont tény: hogy a téeszek jelenlegi munkaszervezeti modellje amely nem sokban különbözött az állami vállalati irányitástól, nem felel meg a változó, tulaj­donosi alapon álló mezőgazdaság követel­ményeinek. Mit lehet tenni ebben az esetben? Többféle variáció is létezik, az elmúlt esztendőkben gazdasági kényszerből, s mert felismerték a vállalkozások szükség- szerűségét, jó néhány szövetkezet külön­böző módozatokat próbált ki. így az egyéni vállalkozást például járműre, erő-és mun­kagépekre, családi vállalkozást kertészeti kultúrákra, állatállomány-kihelyezésre és a csoportos vállalkozást, amelyben a téesz egy-egy munkaszervezeti egysége vállal­kozó egységgé alakul át Azt, hogy egy-egy téeszben milyen mód­szert választanak a tevékenységi körtől is függ. Létezik már olyan szövetkezet ahol a szövetkezet egy-egy termelési egységét bérbe adja a vállalkozó csoport részére, s akad, ahol ateljes tevékenységi kört ebben a formában szervezték meg. Ha ez történik: a szövetkezet holding jellegűvé válik. Lássunk egy példát: Felsőnyéken, az Egyetértés Téeszben hogyan dolgozták ki a belső vállalkozás tervezetét A jelenlegi szövetkezeti politika azt is be­bizonyította, hogyan lehet elsorvasztani a tulajdonosi érzéseket hogyan válhat a szö­vetkezeti dolgozó egyoldalúan képzett, ala­csonyan fizetett, érdektelen bérmunkássá - írja Mayer Pál elnökhelyettes dolgozatá­ban. A szövetkezeti demokrácia feltételei bár formailag léteznek, a 30 éven keresztül gyakorolt áldemokratikus döntések soro­zatai, a centralizált vezetési módszerek a beleszólás, az önálló kezdeményezés szabadságát is elfojtották. Az érdekeltségi rendszerek, az eltorzult elosztási viszonyok jelenlegi formái nem biztosítanak továbbfejlődési lehetőségeket a termelőszövetkezetben, nem ösztönöz­nek a tagság egyéni képességeinek kibon­takoztatására. A termelőszövetkezetben olyan rend­szer kiépítése vált szükségessé, amely ki­használja a szövetkezésből adódó előnyö­ket ágazati önkormányzati formában új közvetlen érdekeltséget biztosít tagjainak, valamint a vagyonfelosztáson keresztül va­gyoni érdekeltséget. Ezek eredményeként létrejöhet egy új, igazságosabb jövedelem- elosztás, az egyéni és csoportos kezdemé­nyezésből kialakult személyes többletjöve­delem lehetősége. A vagyonfelosztás kérdésében a törvények adta lehetőségek­kel élve a közgyűlés dönt. Az önálló belső vállalkozási egységek fő jellemzője: a vállalkozások beindítása, illet­ve megszüntetése a dolgozók kétharma­dának akaratával történhet meg, megala­kuláskor tagértekezletté alakul át. Alvállalkozás jogállás szerint a téeszve- zetőséggel kötött szerződés alapján műkö­dik. A szerződés tartalmazza a vállalkozás és a központ, valamint a vállalkozás és más belső vállalkozási egységek egymáshoz való kapcsolódását. A tagértekezlet joga a szervezeti és működési szabályzat elfogadása, amely alapján önkormányzattal rendelkezik, jogosult az intézőbizottságának, a vállalko­zás képviselőinek és helyettesének megválasztására, felmentésére, felelős­ségre vonására, beszámoltatására. Dönt a vállalkozás általános munkarendjét, a bé­rezési formákat (saját bérszabályzat) az éves tervet illetően, valamint a vállalkozás eredményének felosztásáról. A vállalkozás ügyeit a maguk közül vá­lasztott intézőbizottság intézi. Az intézőbi­zottság elnöke egyben a közös képviselő is. Az intézőbizottság havonta legalább egyszer ülésezik, határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. A vállalkozás önálló számviteli vezetővel rendelkezik, aki a vál­lalkozás résztvevője, közvetlen felettese a közös képviselő. A számviteli vezető végzi el az egység működésével kapcsolatos összes pénzügyi, nyilvántartási, könyvelé­si, ügyintézői stb. feladatot. A téesz központi szakfelügyeletet gya­korol, egyben a belső vállalkozás te­vékenységéhez szakmai, pénzügyi, üzlet- politikai, jogi képviseleti, segítséget köteles nyújtani. A szövetkezet tulajdonában, vagy kezelésében lévő gazdasági épületeket, vagyontárgyakat és pénzeszközöket a vál­lalkozás használatába átengedi. A téesz testületi határozatait, felelősségi szabályo­kat a vállalkozásra is érvényesíti. A téesz vezetősége 1990. június 1-jén megtartott vezetőségi ülésén a vállalkozási egységek működéséhez szükséges sze­mélyi feltételeket biztosította. Ez a szervezeti változtatás lehetővé teszi, hogy az ágazatok az ott dolgozók szándé­kából 1990. év végéig önálló belső vállal­kozásokká alakuljanak át. A felsőnyéki Egyetértés Téesz dolgozói­nak tehát fél év áll rendelkezésére, hogy döntsenek: kívánnak-e ebben a vállalkozá­si formában dolgozni, vagy sem. Minden egyes részletkérdés megvitatásában, tisz­tázásában segítséget nyújt a szövetkezet vezetősége. Valószínű, hogy a megye több mezőgaz­dasági üzemében is gondolkodnak új for­mák bevezetésén. Lapunkban szívesen helyt adunk az egyes vállalkozási formák ismertetésének azzal a céllal, hogy a jó, hasznos, és célsze­rű ötleteket hasznosíthassák az egyes gaz­daságokban. D. VARGA MÁRTA Egyelőre csak irányelvek vannak Lakóközösségeké a jövő? „Ml benne vagyunk” Lapunk tegnapi számában hirt adtunk arról, hogy Szekszárdon a Gróf Pál utcai tízemeletes panelházak lakói lakóközös­séget szándékoznak alakítani, a VGV helyett saját kezükbe véve e tanácsi la­kások üzemeltetését. Lássuk, mit szól e kezdeményezéshez a városi tanács. Kér­désünkre Ganczerné dr. Rausch Mária igazgatási osztályvezető válaszolt:- Természetesen tudunk dr. Rosner Gyula szándékáról, hiszen hozzánk is fordult jogi tanácsért. A helyzet az, hogy valóban született az idén egy országgyű­lési határozat a lakásgazdálkodási rendszer átalakításáról és egy belügymi­nisztériumi irányelv az állami ingatlanok kezeléséről, lakóközösségek alakításá­nak lehetőségeiről. Ezek azonban tényleg csak irányelvek, konkrét jogsza­bály nincs. Lehet, hogy ilyen születni fog a jövőben, vagy egyszerűen beépül az önkormányzati törvénybe, hogy erről is döntsenek helyben minden településen. A BM-irányelv azt mondja, hogy a ta­nácsok gondolják át a helyzetet és a helyi sajátosságok figyelembevételével alakít­sanak ki koncepciót ebben a kérdésben. Sokféle elvi lehetőség áll ma már rendel­kezésre, alakulhatnak ilyen feladatra nonprofit jellegű ingatlankezelő szerve­zetek, bérlőszövetkezetek, bérlőközös­ségek, közcélú alapítványok, vagy kifeje­zetten profitorientált vállalkozások is. A tanács vagy a későbbi önkormányzat - mint tulajdonos - számára azonban rendkívül fontos, hogy a feladatok teljes körű ellátása biztosított legyen minden­kor, ne csak a várható hasznot, hanem az ezzel járó kötelezettségeket is vegyék számításba az ilyen szervezetek. Felte­hetően hosszabb folyamat lesz, mire ki­alakul egy mindenki számára elfogadha­tó koncepció, hiszen széles körű konzul­tációt kell folytatni a lakossággal és a pártokkal. Sok kritika éri a jelenlegi ingatlankeze­lő szervezeteket az egész országban. Azt azonban tudni kell, hogy nemcsak a vi­szonylag fiatal épületeket kell gondozni - ami lehet, hogy önmagában gazdaságos -, hanem a 100 év körülieket is, ez pedig már nem annyira kifizetődő. A Gróf Pál ut­cai lakásoknál is figyelembe kell venni, hogy 15 év múlva esetleg már nem lesz olyan előnyös ezek kezelése. Az pesze más kérdés, hogy a jelenleginél talán ra­cionálisabban, gazdaságosabban is lehet üzemeltetni a tanácsi lakásokat. Az is lehet, hogy a leendő önkormányzat el­idegeníti majd ezeket. Sok tehát még a tisztázatlan kérdés, amelyekre csak a helyhatósági választások után kapha­tunk választ. * Természetesen Orbán Györgyöt, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatóját is felkerestük és véleményét kértük:- Komoly kifogások merültek fel a VGV ingatlankezelő tevékenységével kapcso­latban. Mi erről a véleménye?- Én nem hiszem, hogy a Rosner úr vá­daskodása nagy tömegek támogatását élvezné. A kezdeményezésről pedig az a véleményem: mi benne vagyunk, próbál­ják meg, aztán majd meglátjuk. Szerin­tem azonban ez nem járható út, rá fognak fizetni, ha beleugranak. Vállalatunk tevé­kenységének kis részét képezi csak az ingatlankezelés és tulajdonképpen ez púp a hátunkon, mi örülnénk a legjob­ban, ha átvállalnák. A vállalati érdek azt diktálná, hogy az összes lakást adják el a bérlőknek, de hát ez nem a mi hatáskö­rünk. A hőszolgáltatási díjakról csak annyit, az állam körülbelül háromszor annyi dotációt ad ehhez, mint amennyit a lakók fizetnek. Az egész kérdésben ak­kor lehetne tisztán látni, ha valódi piaci áron adnánk a hőt. A hőmennyiség laká­sonkénti mérésére egész Európában tö­rekednek, de még sehol sem oldották meg kielégítően. Az az elképzelés azon­ban naivitást tükröz, hogy ezzel pénzt tudnának megtakarítani.- Rosner úr azt is említette, hogy a VGV több mint 100 millió forintot fektetett ér­tékpapírokba, ahelyett, hgoy a köteles­ségét teljesítené és rendben tartaná az épületeket, lakókörnyezetet ezen a pénzen...- Vállalatunk jól gazdálkodik, valóban nem szegény. De a vállalati vagyonnak és a lakások karbantartására fordítható összegnek semmi köze egymáshoz, igen szigorú szabályok kötnek minden pénz­felhasználást, tehát, ha akarnánk sem tudnánk erre más pénzt fordítani. Az ál­lam csak előírja, hogy mit kell csinálnunk ezekkel a lakásokkal, de ennek fedezete már korántsem biztos. Például erősen emelkedik az utóbbi időben a lakbérhát­ralékosok száma, a pénz nem folyik be, rajtunk viszont számon kérik a feladatok teljesítését. Most rendszerváltozás zajlik és biztos, hogy nekünk is váltanunk kell. De nagy szükség lenne az emberek szemléletvál­tozására is, hogy ne tegyék tönkre kör­nyezetüket, mások munkáját, ne rongál­ják meg a liftet, ne tapossák ki a füvet, ne firkálják össze a falakat. A lakók felelőt­lensége, gondatlansága, sajnos, igen sokba kerül nekünk. Lehet, hogy ezekre a problémákra az iíyen lakóközöségek alakulása lesz a megoldás a jövőben, ta­lán így idővel kialakul valamilyen közös­ségi szemlélet mindenkiben. - áa ­SZÉT, a szülői eredményesség tanulása Nem csodaszer - módszer (Folytatás az 1. oldalról.) Thomas Gordon amerikai pszicholó­gus kidolgozott egy olyan módszert, melynek segítségével az emberi kapcso­latok hatékonysága nagymértékben nö­velhető. Nem kevesebb, mint 31 ország­ban vezették be eddig az általa kialakított modellt a volt szocialista országok közül hazánkban egyedül. Igaz, mi is még csak most kezdjük megismerni, ízlelgetni. Az elmúlt napokban egy ilyen tréning zajlott a tengelici oktatási központban, melyen az ország minden részéről 50 leendő ok­tatót készítettek fel a Gordon-módszerre.- Mi a módszer sikerének titka? - kér­deztük a foglalkozások egyik vezetőjét, John Rimmelt, aki a Gordon Intézet svájci nemzeti képviselője, hiszen Finnország­tól a Bahamákig, Japántól Ausztráliáig al­kalmazzák ma már nagyon sokan ezt a módszert.- A tanulási modell az, hogy beszél­jünk úgy, hogy mások is megértsenek bennünket, figyeljünk úgy, hogy a másik is úgy érezze; megértjük. Egy olyan mo­dell, ami azt mutatja be, hogy a konfliktu­sokat hogyan kell megoldani úgy, hogy mindenki elégedett legyen. Gordonnak sikerült belefoglalnia a tréningbe a leg­újabb gondolatokat a terápiás módsze­rekből. Fritz Pearls, Eric Berne é6 Carl Rogers klienscentrikus terápiáinak ötvö­zete fellelhető a programban. Gyakorlati­lag egy egyszerű tréning szülők, tanárok, menedzserek számára.- Egy ilyen tanfolyamon való részvétel kapcsolataink más alapokra helyezését ígéri.- A személyes példám mondanám el: a viszonyom négy gyermekemmel a tekin­télyelvű együttlétből egy nagyon mély, tiszteletbeli kapcsolattá alakult. Más em­berekhez fűződő kapcsolataim pedig sokkal elfogadhatóbbak lettek más érté­kekkel szemben, mint amik az enyémek. Ugyanakkor a tréningeken keresztül egyre jobban megerősödött az önbizal­mam. Egy olyan légkört teremt otthon éppúgy, mint az iskolában, hogy a gyere­kek kreativitását, tanulását a legmaga­sabb szintekig fejlesztheti.- Milyen életkorban tanulható legin­kább a módszer?- Én negyvenegy évesen tanultam. Vallom, hogy már a mama pocakjában el lehet kezdeni a tanítást, amikor már értő figyelemmel tud fordulni az anya gyer­mekéhez. A legidősebb csoporttagom 72 éves volt és nagy hasznára váltak a tanul­tak. Ő fogalmazta meg azt, hogy olyan jó új módon beszélni. A tanítás oldaláról jobb, ha a házasulandó fiatalok párban végzik a tanfolyamot, így előre fel tudnak készülni gyermekük nevelésére, de egy­más közti kapcsolatuknak is javára szol­gál. Ezt próbálom erősíteni Svájcban is. Személyes véleményem, s egyben cé­lom, hogy ezt a fajta tanítást, amit a társas kapcsolatok tanításának nevezünk, az iskolába is be kell vinni. F. Várkonyi Zsuzsa a Már százszor megmondtam című könyv írója ezzel a munkájával ismertette meg Magyaror­szágon elsőként a módszert. Vagyis, hogy a szülők hogyan járulhatnak hozzá gyermekeik helyzetmegoldásaihoz, hogy bírhatják rá őket viselkedésük megvál­toztatására, hogy azt önként meg is tegyék.- Hogyan szerzett tudomást erről a technikáról? - kérdzetük a pszichológus szerzőt.- Ez nagyon érdekes történet. Egy tár­saságban egy amerikai mama kérdezte: Hallottam-e már róla? Gondoltam, egy újabb amerikai csoda, nem tulajdonítot­tam neki különösebb jelentőséget. Igen­csak meglepődtem, amikor néhány hét múlva elküldte az Amerikában megjelent Gordon-könyvet. Hozzáteszem, hogy a gyermekemmel jó volt a kapcsolatom, ám még a legkülönfélébb terápiás kép­zettséggel sem sikerült egy-két nehéz pontot a viszonyunkban rendezni. Elol­vastam a könyvet, majd a próbálkozás bevált - fiam teljesen másként reagált az én jelzéseimre, mint eddig. Később terá­piás gyakorlatomban is nagy hasznát vettem a módszernek. Amióta alkalma­zom, egyetlen olyan konfliktusom sem volt, amit szégyellni, letagadni kellene.- Műve 1986-ban jelent meg. Mennyit kellett várni addig, amíg ezt a tanfolya­mon is taníthatták hazánkban?- A könyv alapján a humánszolgáltatá­sokat végző LARES Alapítvány keresett meg olyan igénnyel, hogy ők felvállalnák a magyarországi szervezési teendőket, működtetnék a Gordon-iskolát. A Gor­don Intézet európai felelősének, Ralph Jonesnak a segítségével 1987-ben meg­tartottuk az első instruktorképzőt ha­zánkban. Most éppen harmadik alkalom­mal van ilyen tréning.- Ön jelenleg Amerikában él. Mit ta­pasztal, ott mekkora a kultusza Gordon módszerének?- Jó néhány évvel ezelőtt volt egy óriá­si felfutás, most már lényegesen keve­sebben iratkoznak be, hiszen azóta felnőtt egy újabb nemzedék, akit már így neveltek. Mivel a modellálás nagyon fon­tos a szülő-gyermek kapcsolatban, a mai fiatalok is eszerint nevelik már gyere­keiket, csak ők ezt már nem tudják. Szü­leik példája az irányadó szánjukra. Ha pedig van egy harmonikus kapcsolat, nem rontják el rosszul megoldott vagy esetleg meg sem oldott konfliktusok, ak­kor nem is kell másfajta nevelési'mód­szert megtanulni. Most inkább a vállalat­vezetők, menedzserek tanulnak ezeken a hatékonyságnövelő tréningeken.- Miért szerette meg ennyire ezt a ta­nulási modellt?- El tudom érni azt amit akarok, anélkül, hogy valaki is utáljon, és én is utáljam maga­mat az erőszakosságomért És ugyanezt az élményt tudom nyújtani a másik félnek is. Az, hogy a TÉT, a tanári eredményesség tanulása című könyv is rövid időn belül két kiadásban is elfogyott könyvesboltjaink­ból, jelzi, hogy megvan az igény a módszer elsajátítására. A tengelici trénerképző tan­folyamnak tizenhét Tolna megyei részt­vevője is volt, akik ősszel kezdik el a mun­kát megyénkben. Igaz, akkor a SZÉT (szülői eredményesség tanulása) tanfolya­mokat fogják vezetni, melyek a családon belüli hatékony kommunikáció és konflik­tusmegoldás módszerének elsajátítását lesznek hivatottak megismertetni. GERGELICS ZSÓKA Fotó: KISPÁL MÁRIA Nem ágyúzta-lak eladó Fényűzően helyreállított, a napóleoni háborúk után épült tengerparti erőd, világító- toronnyal, helikopterrel, motorcsónakflottával igényesnek eladó. Nagyjából ennyiben foglalható össze a hatalmas építmény apróhirdetésben. Az erőd a dél-angliai partok­nál egy mesterséges szigeten vár vevőre, jelenlegi tulajdonosa Roger Penfold 5,75 mil­lió fontot kér érte, s bízik benne, hogy ha nem előbb, de utóbb biztosan lesz jelentkező. Penfoldot nem lehet kicsinyességgel vádolni, miután 1986-ban megvette a rendha­gyó ingatlant a brit védelmi minisztériumtól, költséget nem kímélve újította fel az utolsó lőrésig. Az erődöt jóval azután kezdték építeni, hogy elcsitult a napóleoni háborúk ágyúdörgése, de még mindig élt valamelyest a britekben a félelem a franciáktól, eset­leges inváziójuktól. Ezt a félelmet sikerült újjáélesztenie III. Napóleonnak 1851-ben, amikor császárrá nyilváníttatta magát. A brit kormány ugyan kilenc éven át vitatkozott arról, hogy kell-e erőd, de végül győzött az óvatosság. Húsz évig építették, ám mire el­készült már elpárolgott a félelem a franciáktól, így 49 ágyúját - mindegyik 38 tonnát nyomott - még az első világháború előtt beolvasztották. A 44 éves Penfold előtt utoljára a második világháború idején éltek emberek huzamosan az erődben, légvédelmi osz­tag lőtte innen a német gépeket. 1986-ra teljesen kifosztották az alkalmi „kirándulók”. Penfold szerint vagy egy hóbortos - esetleg félős? - üzletember, netán épp francia, vagy egy rocksztár vásárolja meg az erődöt. Utóbbi - Mike Oldfield példáját irigyelve, aki hetvenszobás skót kastélyban készíti lemezeit - jól használható stúdiónak. 5,75 millió fontért egyébként Skóciában már elég takaros kastély kapható néhány ezer hektár birtokkal együtt, vagy Londonhoz közel egy nyolcszobás pazar ház hat hektár­nyi területtel. Csakhogy az erőd se kutyaól. Van benne uszoda, zeneszóba, hálószobák közül a „mesteriben” pedig olyan ágy, mely 360 fokkal elfordul, hogy a legfestőibb kép tárul­hasson a heverésző szeme elé a tengerről, s partjáról. Az 5,75 millió fontban benne van az a francia Gazella helikopter, ami legalább 170 ezret ér. Penfold egyébként az ingat­lanért még 100 ezer fontot sem fizetett a brit kasszának, de elmondása szerint több milliót költött a felújításra. Hogy pontosan mennyit, arról hallgat, akárcsak erődjének egykori ágyúi.

Next

/
Thumbnails
Contents