Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-05 / 78. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. július 5. Tekintetek a Házból Az egység első napjai II. Az egyesítő kovász: Pálos Miklós Andrásfalvy Bertalan Csurka István Fotó: Gottvald Károly Fodor Gábor A rossz tanuló Albánia (Folytatás az 1. oldalról.) nek, ha valaki nem a kormánypárt eszméiben hisz, és, mondjuk új pártot akar alapítani. A tavasszal Albániában járt külföldi politikusokat mindig arról igyekeztek meggyőzni a tiranai vezetők, hogy szándékuk végleges, Albánia szeretne bekapcsolódni az európai együttműködési folyamatba. A Tiranában napvilágot látott nyilatkozatok szerint felülvizsgálják kapcsolataikat, szorosabbra akarják fűzni a szálakat több kelet-európai állammal. Ám otthon eközben egyre több hír érkezett a „nyugtalankodókról”, akiket Ramiz Alia és az általa irányított vezetés következetesen huligánoknak, csavargóknak, lumpenelemeknek nevez, mint a mostani követségfoglalókat is. Májusban azonban már nem tudták elhallgatni, hogy az északi bányavidékeken bérsztrájkot tartottak a bányászok, hogy júliusban a francia nagykövet járt közben egy politikai menedékjogot kérő albán fiú ügyében, hogy tucatjával szöktek át az emberek a görög határon. Lábukkal szavaznak tehát az albánok, de ez nem nagy meglepetés annak, aki tudja: kevés a változás az országban, a mindennapokat még mindig a szürkeség jellemzi. Sivár az árukínálat, lomha a termelés. Egyáltalán nem csoda, ha az olasz tévén és friss popzenén nevelkedő fiatalok mást akarnak. Több munkát, jobb fizetést, árukat, az engedélyezett világlátáshoz valutát, és persze európaibb életkörülményeket, törvényekben garantált további jogokat Mintha rossz tanuló lenne Albánia. Mintha nem venné komolyan a történelem intését. Mintha a mostani sortűz ugyanazt a tehetetlen dühöt jelezné, amivel Berlinben, Prágában, Szófiában szemlélték, amint porba hullanak a csillagok, amint összecsuklik a rendszer. Óvatos a vezetés, mintha tojásokon lépkedne. Európát azonban nem hatják meg az ígéretek. Az emberi jogok, köztük a politikaiak, a kivándorlás, a szabad mozgás joga szent és sérthetetlen. Alig egy hete, Albánia stockholmi nagykövete is igy vélekedett az európai együttműködési folyamatba illeszkedő és az emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai értekezleten. Igaz, a nagykövetet még nem engedték oda a tárgyalóasztalhoz, csak megfigyelőként lehetett jelen a teremben. Nem túl nagy kockázat megjósolni: ha Albániában továbbra is a fegyvereké lesz a szó és megtorpan az éppen hogy csak megindult demokratizálódás, az albán nagykövetet még sokáig nem engedik a közös európai asztalhoz. M. N. a nyugatnémet márka 42 évvel ezelőtt, 1948 júniusában a D-mark (Deutsche Mark) bevezetése a nyugati megszállási övezetben nyitánya volt Németország kettészakadásának. 1990. július elseje, a D-mark mint törvényes és kizárólagos fizetőeszköz bevezetése az NDK-ban gyakorlatilag megpecsételte a két német állam egyesülését, hiszen a pénzügyi, gazdasági és szociális unió döntő jelentőségű lépés a politikai egység helyreállításának útján. Vasárnap 00 órakor petárdák durrogása, tűzijáték, autódudák harsogása, pezsgősdugók pukkanása köszöntötte Berlin szívében a milliók által várva várt pillanatot: a „capitaly-pénzjegyek” és az „alumíniumzsetonok” helyett immár a keletnémetek is „valódi” pénzt mondhatnak magukénak. Az NDK-márka újjongó hangok közepette adta át a helyét alig három nappal idősebb „testvérének” amelynek életútja 1948. június 20-ikán kezdődött. Ezen a napon léptették életbe a szövetségesek a pénzreformot Németország nyugati megszállási övezeteiben. Már a születés pillanata is jellemző volt, tanúsítva a szülők, illetve gondviselők fel- készültségét, hozzáértését. Míg a nyugatnémet márka alapos előkészítés, gondos tervezés és nyomdai kivitelezés után, 23 000 ládában hajózott át Amerikából az óceánon, hogy végre szilárd fi- zetőeszközkénz boldogítsa az amerikai, brit és francia övezetben élőket, addig keleti kisöccse, a három nappal később, június 23-ikán napvilágot látott keletnémet márka igencsak szedett-vedett külsővel látta meg a napvilágot. A nyugati pénzreform nyomán kész helyzeteié állított szovjet megszálló hatóságok - a keletnémet vezetéssel karöltve - nem tudtak jobbat kitalálni, mint hogy sebtiben nyomtatott bélyegek felragasztásával jelöljék meg a felségterületükön érvényben lévő régi, birodalmi márkabankjegyeket. A nyugati övezetekben minden személy 60 D-márkát kapott ugyanennyi birodalmi márka beszolgáltatásáért. Több készpénzt nem fogadtak el a hatóságok, amelyek a takarékbetéteket 16:1 arányban leértékelték. A szovjet övezetben mindenki 1:1 arányban válthatott be 70 birodalmi márkát új, felülbélyegzett bankjegyekre, az ezt meghaladó készpénzeket 10:1 arányban váltották át. A 100 birodalmi márkát meg nem haladó takarékbetéteket 1:1 arányban, a nagyobb összegű megtakarításokat - legföljebb azonban 5000 birodalmi márkát - szakaszosan romló, 5000 márka esetén 10:1 arányban számították át. A keleti márka nem sokkal születése után hátrányba került nyugati testvérével szemben. A két megszállási övezet gazdasági ereje, termelékenységi mutatója, a háború utáni talpra állás eltérő üteme a pénzek vásárlóerejében is megmutatkozott. Míg a nyugati hatalmak nagyvonalúan elengedték a háborús jóvátétel jelentős részét az 1949 májusában megalakult NSZK-nak, addig a keleti, szovjet megszállási övezet - az 1949 októberében létrejött NDK - 1953-ig nyögte a szovjet jóvátételi kötelezettség terheit. Ilyen háttér mellett nem csoda, ha a D-mark árfolyama hamarosan „lekörözte” a keleti pénzét, a kettő közötti átváltás többnyire 4:1 illetve 5:1 arányban történt. A Marshall-segély és a szociális piac- gazdaság nyomán bekövetkező „német gazdasági csoda” szilárd alapot nyújtott ahhoz, hogy 1958-ban szabadon átváltható (azaz konvertibilis) legyen a nyugatnémet márka. A tervgazdálkodás útját választó NDK pénze - a többi „szocialista” országéval egyetemben - viszont évtizedeken át csak álmodozhatott egy ilyen státusról. Ma a nyugatnémet márka - az amerikai dollár mellett - az egyik legkedveltebb befektetési eszköz. Szilárdsága az amerikai dollár legnagyobb vetélytársá- vá tette a nemzetközi pénzpiacon, különösen azóta, hogy a Carter-kormányzat idején a „zöldhasúak” árfolyama soha nem tapasztalt mélypontra zuhant a nemzetközi pénzpiacokon. Ma a nemzetközi valutatartalékok 19 százaléka nyugatnémet márkában fekszik, magabiztos második helyén a még mindig vezető dollár (60 százalék) mögött. Budapesti kimutatások szerint a magyar lakosság valutamegtakaritásainak döntő hányada szintén márkában van. Az X-napot találó karikatúrával örökítette meg a berlini szatirikus lap, az Eulenspiegel munkatársa: az éttermi asztalnál magába roskadtan ül Marx, Engels, Goethe, Clara Zetkin és Thomas Müntzer (á keletnémet bankjegyeken ábrázolt neves személyiségek), az ajtóban pedig feltűnnek a bebocsátásra váró alakok, amelyek a nyugatnémet bankókon láthatók. A pincér leereszkedő gesztussal szól a darvadozó asztaltársasághoz: feierabend (takarodó)... D. L Vagyonellenőrző bizottság Tolnában is Viták, vélemények - a földről Kinek az érdeke, vagy kinek használ (Folytatás az 1. oldalról.) A belügyminiszter jóváhagyása még nem érkezett meg, de a bizottság máris kész feladatai ellátására. Ezekről a teendőkről kérdeztük dr. Farkas Lászlót, mint a vagyonellenőrző bizottság vezetőjét.- A bizottság azt vizsgálja, hogy az állami és szövetkezeti tulajdon elidegenítése a társadalom érdekeit nem sérti-e. A bizottsághoz az ügyeleteket utólagos jóváhagyásra kell benyújtani. Az elidegeníteni akaró szerv, vagy személy indokolt kérelmét 100 forintos illetékbélyeggel ellátva kell hozzánk eljuttatni, valamint a megkötött szerződés egy példányát és az ingatlan értékére vonatkozó értékbecslést.- Mely ingatlanok elidegenítéséhez kell a testület hozzájárulása?- A tanács által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló gazdálkodószervek ingatlanvagyonára terjed ki a bizottság hatásköre. Értékhatárra tekintet nélkül. A bizottság hatáskörébe tartozik minden olyan ügylet ahol a vállalat az ingatlanát elidegeníti vagy lízingbe adja, ha a szerződés értéke a 30 millió forintot nem haladja meg. A Dr. Ternák Gábor 1990. július 5-től kezdődően minden csütörtökön 14 és 16 óra közötr várja tisztelt választóit a Tolna Megyei Tanács I. emeletén, az ország- gyűlési képviselők szobájában. 30 millió forintot meghaladó szerződések a Vagyonügynökség hatáskörébe tartoznak. A vagyonellenőrző bizottság hatáskörébe tartozik az is, amikor a vállalat nem pénzbeli hozzájárulásként visz be ingatlant a gazdasági társaságba. Ilyenkor az ingatlanérték nem haladhatja meg a 20 millió forintot, illetve a vállalat eszközértékének 10%-át A XXXVIII. törvény alapján a bizottság engedélye kell a termelőszövetkezeti ingatlanok elidegenítéséhez is.- Flogyan befolyásolja az önök hatáskörét a Vagyonügynökségről szóló törvénymódosítás?- A parlamentben folyó munka módosíthatja a bizottság feladatát egyes területeken csökkentheti hatáskörét. Ez azonban nem változtat azon, hogy a bizottság már most várja a kérelmek benyújtását- Flogyan történik az elbírálás?- A bizottság hetente általában a hét ugyanazon a napján ülésezik, ahol a társadalmi szervezetek képviselői és az érintett ügyfelek is részt vehetnek. Az ülések időpontjáról az érdekelteket értesíteni fogjuk. PUSKÁS IMRE Bogyiszlói?, a tanácsházán, 1990. július 5-én 18 órakor fogadóórát tart Dr. Ternák Gábor országgyűlési képviselő, melyre szeretettel meghívja a község választópolgárait. ha nem tudunk indulatmentesen, észérvekkel vitatkozni a föld, illetve a földtulajdonlás kérdéséről? - Erre pedig igen helyesen, a Tolnai Népújság szerkesztősége felhívta a tisztelt hozzászólók figyelmét. Mielőtt elmondom véleményemet, közlöm; semmiféle politikai pártnak vagy szervezetnek tagja nem vagyok. Nem is voltam. A június 20-i Népújságban olvastam Farkas Sándor, mondhatnám vitaindító cikkét, melyben megkísérli megnyugtatni a tiltakozók, illetve bizonytalanságot érzők - szerinte - nem kis rétegét. Igaza van. Nagyon is egyet lehet vele érteni. Aki a szakmáját megtanulta, semmi félnivalója nincs a munkanélküliségtől. A szövetkezetek nem szűnnek meg, ellenkezőleg, most alakulnak. A mai struktúrában, mint ez bebizonyosodott, nem életképesek. Nem lehet életképes az, amire nem szövetkezett senki, amit erőszakkal vertek össze. Ezt a tényt a volt TOT volt elnöke nyilvánosan is elismerte. („Flát egy-két pofon elcsattant.”) Nem életképesek eny- nyi vegyszerrel és műtrágyával megtermelt termény gazdaságos előállítására. Végül, de nem utolsósorban ekkora adminisztrációs és karbantartó személyzet eltartására. Ezért elsőrendűen fontos a valóságos tulajdonjog visszaállítása. Sajnos, az ideális „farmergazdaság” vonata a pusztító négy évtized alatt elszaladt mellettünk. A föld és a paraszti öntudat pusztítását már 1950-ben megkezdtük a termőföld „önkéntes” felajánl- tatásával. Amit mindenki tud az akkor már felnőtt korban élő, de különösképpen a saját bőrén is érző nemzedék részéről. Akkor még lehetett volna farmergazdaságot csinálni, mert sok földműveléssel foglalkozó fiatal végzett ezüst-, sőt aranykalászos gazdatanfo- lyamot. Jártak Dániában, de különösen Németországban sokan. Tehát nálunk is adott volt sok minden, hogy a fenti gazdasági forma lassan, de biztosan kifejlődhessék. Erről ennyit. Tehát „ne legyen bizonytalanság”. A Népújság június 27-én megjelent számában olvasom a „Egy zöldbáró vélelmei” című, kitűnően megírt hozzászólást, aminek azonban egy kis szépség-^ hibája, hogy kissé eltér a valóságtól. Elnézést kérek, most mindjárt itt és inkább pontositsunk. - Ilyen kategorikusan mindenki nevében ezt nem jelenthetem ki, tehát úgy mondom, ez az én magánvéleményem. Ki hogy látja, azt majd eldönti maga. Hogy a földkérdést, illetve a földprogramot ismerte-e illetve ismeri-e az ország népe (nem csak a falusi ember) ez nem vonható kétségbe, tehát azért szavazott úgy, ahogy szavazott. Másik megjegyzése: kezdenek rájönni, hogy más a katonaságról mesélni vagy katonának lenni. Egyetértek. Nem tudom viszont, hogy ez a kitétel kinek szól. Mert az a korosztály, illetve annak tetemes része, a zöme a második világháborút mint katona (vagy hadifogoly) élte végig, és hazakerült, mert szerencséje volt, életképessé tette a teljesen kifosztott, állatainak zömét elvitt mezőgazdaságot. Ekkor még nem volt különválasztva (mesterségesen) kis paraszt, földhöz juttatott paraszt, vagy zsíros paraszt, majd később „kulák”. Ezt a nemzetalkotó egyetemes osztályt kellett megsemmisíteni, nem csak és nem elsősorban anyagilag, hanem öntudatilag, és megtörni a paraszti szellemiséget, a föld szeretetét. Utána kezdődtek a már említett „földfelajánlások”. Ezt azonban megelőzte egy réteg begyűjtése - meggyőző elbeszélgetésre. Ezzel egy időben kezdődtek a békekölcsön-jegyeztetések, ami szintén barátságos meggyőzéssel kezdődött. Hogy hogyan végződött, azt sokan a saját bőrükön tudják, illetve érezték. - Nem ment ez finomabban a munkásoknál, azaz az iparban dolgozó munkásoknál sem. Szólt „neki” a szakszervezeti bizalmi vagy a párttitkár, menjen be az irodába, és írja alá a már előre elkészített felajánlási listán a kölcsön jegyzésének elismerését. - Ez általában az egyhavi fizetésének az összege volt. No de ne menjünk ennyire vissza, mert ez külön megér egy misét. Maradjunk a mezőgazdaságnál, mert ugyebár erről vitatkozunk több-keveKépviselői fogadóórák
