Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-21 / 92. szám
I. évfolyam, 16. szám 1990. július 21. Bartók Béla nevét viseli az a nemzetközi kórusverseny, amit a XIV. alkalommal rendeztek Debrecenben. Beszámoltunk róla egy rövid hír erejéig, hogy ezen a versenyen második alkalommal szerepel nagy sikerrel a szekszárdi Garay János Általános Iskola kórusa. Ausztrália, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Írország, Jugoszlávia, Kuba, Nagy- Britannia, Nicaragua, a Német Szövetségi Köztársaság, Románia, Svédország, a Szovjetunió, Törökország és Magyarország énekkarai neveztek a versenyre. A hazai kórusok közül: a Kossuth Lajos Gimnázium leánykara Ceglédről, Debrecenből öt kórus, Nagyatádról az I. Számú Általános Iskola gyermekkara, Szentendréről a Ferences Gimnázium vegyes kara, Szolnokról a Bartók Béla kamarakórus, Veszprémből a Hóvirág énekegyüttes és Tolna megyéből a már említett szekszárdiak, a Garay János Általános Iskola kórusa. Karnagyuk: Czakó Sándorné. A kórusversenyt az Arany Bika Szálló Bartók- termében rendezték. Ez az újjá varázsolt terem, kitűnő akusztikájával és reprezentatív megjelenésével hozzájárult a verseny sikeréhez. Az első kórusversenyt 1961-ben rendezték Debrecenben, azóta e város belépett a világ zenei életének alakítói sorába. Két évvel ezelőtt, először vettek részt a szekszárdiak a debreceni versenyen, akkor a negyedik helyezést érték el. Idén ötvennyolc kórustag utazott és öt felnőtt kísérő tanár volt velük: Biczó Ernő, Czakó Sándorné, Nacsáné Biliege Ibolya, Pirginé László Judit és Vág Mátyásné. Emlékeik idézését segítik a programfüzetek, a színes fényképek, amelyeket két órán belül megkaptak és a Kölcsey Ferenc művelődési központ megbízásából készült alkalmi kiadvány.- Olvasd csak a megnyitót - adják egymásnak az újságot „Ha kultúráról van szó, nincs nagy nép és nincs kis nép. Mindenki olyan kincseket hoz magával, amilyenekkel kizárólag az ő országa, az ő nemzete rendelkezik. Szóljon a dal mindenki örömére, mindenki megbékélésére.”- Aztán azt is mondta Andrásfalvy Bertalan ebben a megnyitóban, hogy „közelebb kell kerülnünk egymáshoz, meg kell ismernünk egymás kultúráját, gondolatait, életét. A zenére azért van szükség, mert ez a közös nyelv, amelyet beszélve megérthetjük a másikat.”- Nekem az volt meghatóan szép, amikor a Nagytemplom előtti téren más-más nyelven de mindenki a magyar himnuszt énekelte. Öt kategóriában hirdették a versenyt: gyermekkar, ifjúsági kórus, női kar, kamarakórus, vegyes kar. Ollózzunk három véleményt azoktól, akik a verseny szakértő bírái voltak. Balassa Sándor Kos- suth-díjas zeneszerző:- „Ismeretlen volt számomra a mezőny... Az idei kórusverseny kulcskifejezése a XX. századi zene. Ez sokféle, mert a század embere is az. Teljesen világos, hogy a művészet azt tükrözi, Sorok énekhangra amit maga körül lát, vagy látni szeretne, s minthogy szemberekből építkezik, visszaadja valamennyi arcukat a rúttól a nemesig. Sokféle, szinte áttekinthetetlenül gazdag a kortárs zene... A rendezvény a magyar modern klasszicizmusra, Bartókra és Kodályra épül, tehát az értékek egy része állandó a fesztiválon. Erre rakódik rá a XX. századi zeneművészet azóta keletkezett része.” A versennyel kapcsolatos véleményét mondta el Geoffrey K. Spratt Írországból:- „Zsűritagként éreztem csak igazán, hogy milyen nehéz ítélkezni. Néhányan csak a hangzásra figyelnek és technikai színvonal alapján döntenek. Mások kifejezetten csak az előadásmódra koncentrálnak, a zenei stílus jellegzetességeire. Úgy gondolom, hogy e két szélsőség között kell valahol megtalálnia a helyes utat annak, aki jól akar ítélkezni... A debreceni versenyt egy lapon emlegetik a legnagyobb nemzetközi versenyekkel.” Jón de Revere (USA):- „Amerikában és Kanadában, ha Magyarországra gondolnak az emberek, elsősorban Kodály és Bartók jut az eszükbe. Talán Kodályt egy kicsit jobban ismerik, a zenetanítási módszerei miatt Mindketten nemzetközi mércével mérve is igen jelentős zeneszerzők voltak, a zenészek szívesen játsszák a műveiket Ez a verseny is méltó Bartók nevéhez, bár szívesebben venném ha más korszakból is lehetne műveket választani, nem csak a XX. századból. Ezt mint zenész mondom, aki szereti a változatosságot. Ugyanakkor tiszteletre méltó a debreceni verseny azon célja, hogy népszerűsítse a modern kórusmuzsikát” A kétfordulós verseny elődöntőjében, a gyermekkarok kategóriájában kötelező műként: Bartók Bélától a Jószág-igéző, vagy Kodály Zoltántól a Gólyanóta szerepelt. A szekszárdi Garay János Általános Iskola kórusa a Bartók-mű mellett szabadon választott kórusmüvekkel is felkészülve állt a versenyben. Ezek: Petrovics Emiltől a Mennyi minden című, ami Nemes Nagy Ágnes verse nyomán készült. Bárdos Lajos: A márciusi ifjak, Petőfi Sándor verse alapján. Petr Eben: De Angelis című. Bozay Attila: Hat gyermekkar Vajda János verseire ciklusából a Száll a madár, Florent Schmidt: En bonnes voix, Kodály Zoltán: Isten kovácsa című népi kiolvasó szövegre írott kórusmü szólalt meg a szekszárdiak előadásában. Czakó Sándorné karnagy így emlékezik a debreceni versenyre:- A döntőben Kocsár Miklós: Gyermekkarok sorozatából a Tél volt a kötelező mű. A feltételek között kötöttség volt, hogy csak huszadik századi műveket lehetett énekelni. Ez a nehézség, mert a gyermekkórusok számára nagy erőpróbát jelentenek. Megmondom őszintén, majdnem sajnáltam a gyerekeket, de látni kellett, hogy nincs szükség a sajnálatra, mert nagyon nagy teherbírásúak. Hihetetlenül akartak, ami roppant fegyelemmel párosult. Semmi baj nem volt velük. A nyolcadik osztályosok felnőttként viselkedtek, ők a „főnökök”. Rajtuk múlik minden. Másodszor voltunk és egyelőre többször nem megyünk. A mi kategóriánkban a harmadikak lettünk. Elsők a bolgárok. Egymás között mi az ilyen kórusokra azt mondjuk, hogy „minden nyílásukon hang jön ki”. Megfogalmazhatatlan élményt jelentettek. Második a debreceni Újkerti Művelődési Központ Nagykórusa lett. Utánuk következtünk mi. Amire sokkal inkább büszke vagyok, hogy Bartók Béla kórusművének legszebb előadásáért a Kórusok Országos Tanácsa különdíját megkaptuk. Ezzel az is járt, hogy egy írországi szereplésre nyertünk lehetőséget. Biczó Ernő, a Garay János Általános Iskola igazgatója:- Ha a gyerekek szóhasználatával élhetek, akkor azt mondom szupercsapat. Élveztem, mennyit dolgoztak. Olyan fegyelmezettek voltak, hogy azt senki el nem hiszi. Elengedtük őket diszkóba egyik este. Megbeszéltük, hogy éjfélkor találkozunk. Mindenki pontban ott volt. Ez a verseny „pénzes”. Vagyis a harmadik helyezésért húszezer forintot kaptak. A különdíj tízezer forint volt Mi a gyerekeknek kiosztottunk huszonkétezer forintot. Négyszáz jutott fejenként. Ők nyerték, használják el ők. Volt aki hatalmas adag fagyikat vett, fodrászhoz ment, akadt aki hazavitte a szüleinek, mások nyomban elköltötték. Ez a verseny igazolt bennünket, mert eddig is fontos volt számunkra az ének-zene tagozat, de amikor ilyen nemzetközi mezőnyben, ilyen sikereket érünk el, akkor azt mondom, minden áldozatot megér... Vége egy tanévnek, a nyolcadikosok elhagyják az iskolát, az énekkart. Vág Mátyásné fátyolos tekintettel mondja:- A mostani nyolcadikosok olyan példa- adóan viselkedtek, hogy ezt elismerni már nincs módunk. Az iskolához való ragaszkodásuk érződött minden megnyilvánulásukban. Nagyon sokat segítettek nekünk felnőtteknek éppen azzal, hogy roppant fegyelmezettek voltak. Személy szerint én nagyon sajnálom, hogy ősztől már nem a mi gyerekeink lesznek, de talán megtaláljuk a módját a további együttműködésnek. Ritkán adatik meg ilyen kedves társasággal dolgozni... Debrecen, 1990. július 9-14. Sokak életében felejthetetlen élmény, mert a lélek lett gazdagabb e nemzetközi kórusversenynyel, amiről Lukovics András, a kórusverseny igazgatója ezt mondta:- A debreceni kórustalálkozó immár végérvényesen bebizonyította, hogy miközben közelednünk kell Európához, ha méltó értékeket tudunk felmutatni, Európa is hajlandó közeledni hozzánk. Ennek a gondolatnak a jegyében készülünk az 1992-ben esedékes Bartók Béla XV. Nemzetközi Kórusversenyre, sajátos eszközeinkkel hozzájárulva a népek, nemzetek közeledéséhez. DECSI KISS JÁNOS
