Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-21 / 92. szám

1990. július 21. é NÉPÚJSÁG 3 Védelem és helyreállítás Kabinetiroda a Környezetvédelmi Minisztériumban A környezetvédő mozgalmak koráb­ban inkább ellenfélnek, mint partnernek tekintették a környezetvédelmi tárcát. Megváltoztatható-e ez a helyzet? - kér­dezte Perjés Andrást, a Környezetvédel­mi Minisztérium most kialakítandó kabi­netirodájának vezetőjét az MTI munka­társa. Többek között ugyanis éppen az lesz a kabinetiroda feladata, hogy tartsa, ápolja a tárca kapcsolatait a pártokkal és a környezetvédelmi mozgalmakkal. Perjés András a kérdés lényege szem­pontjából alapvető tapasztalatnak mond­ta azt, hogy a zöldek Nyugat-Európában és a tengerentúlon is bírálják az állami környezetvédelmi irányítást, ennek elle­nére konstruktív együttműködés figyel­hető meg a nem hivatásos és a hivatásos környezetvédők között. Mi is erre törek­szünk - hangsúlyozta a kabinetfőnök. Több ország - közöttük az NSZK, Svájc és Kanada - nagykövetségét már meg is kértük, hozzon össze minket e téma­kört jól ismerő szakemberekkel. Haszno­sítani kívánjuk tapasztalatainkat. Ezekben az országokban össztársa­dalmi üggyé vált a környezetvédelem, s nemcsak az egyes részterület érdekli az állampolgárokat. Nálunk ebben a vonat­kozásban is nagy az elmaradás: nem csak egyszerűen kevesebben érzik fon­tos ügynek a környezetvédelmet, hanem, akik foglalkoznak vele, azok is rendsze­rint egyes szakterületekre, például a le­vegőszennyezésre, a talajszennyezésre vagy konkrétan településük gondjaira szűkítve látják a teendőket. Ilyen módon eleve csökken a munkájuk hatékonysá­ga. A kabinetiroda munkatársainak kivá­lasztásakor éppen ezért az egyik fő cél az volt, hogy a környezetvédelmi feladatok komplex kezelésére alkalmas szakem­berek dolgozzanak nálunk. A feladatokat tekintve az a vélemé­nyünk, hogy a hazai környezetnek egye­lőre nem is annyira védelemre, mint in­kább rehabilitációra van szüksége. Az ezzel kapcsolatos operatív feladatok a minisztérim szakmai főosztályaira, osztá­lyaira várnak. A kabinetiroda inkább a koncepciókkal, az elvi jelentőségű kér­désekkel foglalkozik majd. Egyik 15 fős részlegünk tartja majd a kapcsolatot a parlamenttel, a pártokkal, a környezetvédő mozgalmakkal, a sajtóval és naprakészen informálja a miniszté­rium vezetését. Egy másik 15 fős stáb a minisztérium főosztályaitól, osztályaitól független szakemberekből áll majd, ők foglalkoznak az említett koncepciók ki­dolgozásával. Munkájukat további szak­értők is segítik megbízásos alapon, mel­lékfoglalkozásban. A szakértőket nagyon szigorú követel­mények érvényesítésével választották ki. Az volt a cél, hogy a sok hangos önjelölt közül is biztosan szűrhessük ki a legrá­termettebbeket. Vegyes vállalat Vegyes vállalatot alapított Magyaror­szágon az egyik legnagyobb amerikai világcég, a kommunikációs és stratégiai tanácsadással foglalkozó Burson-Mars- teller. A cég magyarországi vállalkozásá­val elsősorban a kelet-nyugati kapcso­latok építéséhez kíván hozzájárulni azzal, hogy elősegíti a multinacionális cégek kelet-európai, magyarországi bevezeté­sét. A vállalkozásnak, amelyben részt vesz a Magyar Hitel Bank és a Skála Coop is, 9,5 millió forint az alaptőkéje. Arra számí­tanak, hogy elsősorban a Magyarorszá­gon letelepedni kívánó, illetve már le­telepedett ismert nyugat-európai és ten­geren túli vállalatok veszik igénybe szol­gáltatásaikat. A Burson-Marsteller Hun­gary egyaránt foglalkozik vállalatok, ter­mékek piaci bevezetésével, vállalati ar­culattervezéssel és reklám kapmányok szevezésével. Segítséget nyújt a cégek hírnevének kialakításához, és a krízis- helyzetek leküzdéséhez. A Burson-Marstellernek a világ 29 or­szágában működnek irodái, legfonto­sabb ügyfelei közé tartozik a General Motors, a Shell, Philips, a Du Pont, Sie­mens, Philip Morris és az Unilever. Pénzt hoztak a franciák Porcelán, exportra Megalakult az Alföld Porcelán Edény­gyár Rt. Az Alföldi Porcelángyár és két francia cég hozta létre 226 millió forintos alaptőkével. A vegyes vállalatban a de Benedetti tő­késcsoport francia vállalkozása, a Coh- fin, valamint a szintén francia Table de France vesz részt. A két külföldi vállalat 135 millió forint értékű készpénzt hozott a vállalkozásba. A felhasználásával korszerű gyártóbe­rendezésekkel szerelik fel a vegyes vál­lalatot, amely elsősorban középkategó­riás árfekvésű porcelánokat gyárt kö­zép- és kelet-európai piacra, valamint francia exportra. Mivel az új vállalkozás létrehozásával bizonyos mértékben változik az Alföldi Porcelángyár gyártmányszerkezete is, várhatóan az eddig foglalkoztatott mun­kaerő egy része felszabadul. egy alkalommal volt szükségünk segítsé­gére. Ezúttal egy hűtőautó vezetője járt előttünk... Az olvasó ezután ne higyje, hogy az el­mondottakért a Kárpátja mesés munka­bírású szakembere, Domsa Pista bará­tom lett volna felelős. Egyes egyedül a hatósági közöny és a szinte tankönyvbe kívánkozó idegenforgalmi analfabetiz- mus,volt az. Az ismeretlen magányosok kedvessége szinte határtalan, amiből ta­lán az előző példák is ízelítőt nyújtanak. Hasonlókra mifelénk aligha került volna sor. Mindenki anyanyelvén ontotta a szót, abban a számára legtermészetesebb hit­ben, hogy oroszul mindenkinek tudnia kell. Ami nincs egészen így. 70 év nevelé­sére vonatkozó, ezzel kapcsolatos gon­dolataimat most sorozatom utolsó ré­szeinek egyikénél próbálom összegezni. Addig az olvasó türelmét kérem. Leningrád és Viborg között a táj egy csapásra parkerdővé változik. Feltűnnek a kilométerek százain át még véletlenül se látott, hangulatos kerthelyiségek, napernyős teraszokkal. Balra a tengert hol érinti, hol elhagyja az út. Nyargaló hullámsorok látványa pihenteti fáradó szemünket. Az igazi pihenés azonban csak Viborg főpályaudvara előtt kezdődött, számom­ra pedig hatodik napunk vége egybefolyt a hetedik kezdetével. A híres fehér éjsza­kák ideje lévén; amikor éjfél után lámpa nélkül lehet újságot olvasni az utcán; nem hagyhattam ki egy sétát. Alighanem a viborgiak egy része is így gondolkod­hatott, az utcák tele lévén sétáló, beszél­gető, vidámkodó párokkal, csoportokkal, főleg fiatalokkal. Hangos szó még vélet­lenül se. Aznapi 707 kilométeres ütünk érzékel­hetően közelebb vitt bennünket a müveit Nyugathoz. Írta és fényképezte: ORDAS IVÁN Tengerparton A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Orgonahangverseny Őcsényben Az egy hétig tartó Duna Menti Folklór­fesztivál és XIII. sárközi lakodalom ren­dezvényei Őcsényben ünnepi istentisz­telettel kezdődtek és orgonakoncerttel zárultak a református templomban. A közművelődés helyi irányítói nem kevés szorongással gondoltak arra, va­jon lesz-e érdeklődés a faluban szokat­lan zenei esemény iránt? Nem marad­nak-e üresen a padsorok? A tények a kezdeményezőket, bizakodókat igazol­ták. Szemerey László helybeli lelkipásztor köszöntötte Máté János orgonaművészt, a Budapesti Református Teológiai Aka­démia ének-zene professzorát az est szólistáját és a hallgatóságot. Bevezetés­képpen felolvasta a 150. zsoltárt. A bibliai költészetnek e remeke arra indítja olva­sóit: „Dicsérjétek az Urat”. És miként le­hetne szebben, hatásosabban eleget tenni az inspirációnak, mint zengő orgo­nahanggal? Máté János Pachelbelnek a 42. zsoltár dallamára komponált variációival indítot­ta műsorát. A költői képekben gazdag zsoltár így kezdődik: „Mint a szép, híres patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt uramra és hozzá fohászkodik”. Az Isten utáni vágyakozás kifejezően kapott zenei megfogalmazást az orgonán. Ezután Bruhns: e-moll prelúdium és fúga c. darabját hallgathattuk, majd két Bach-kompozíció következett. Az F-dúr prelúdium és fúga sokak által ismert kel­lemes dallamai megragadták a közönsé­get. Szépen felépített volt a c-moll prelú­dium és fúga is. Philipp Emanuel Bach, J. S. Bach fia is kiváló komponistaként vonult be a zene- történetbe. Tőle a B-dúr szonátát válasz­totta Máté János. Hálás dolog Albinoni Adagio-ját in­terpretálni. A mű kissé szomorkás, érze­lemgazdag hangvétele ezúttal is elgon­dolkodásra késztetett, annak ellenére, hogy az őcsényi orgona játékasztalának billentyűi nem minden esetben engedel­meskedtek a művész ujjainak. Ezután C. Frank négy kis darabja csendült fel, a Francia karácsonyi ének, a Párbeszéd, a Svájci karácsonyi ének és a Finálé. Befejezésül Liszt: Korál-t hallhattuk, melyet a szerző a rigai dóm avatására komponált. A korái szövege az egyik gyakran énekelt református ének, a „Jöjj, A falu kulturális életében szerepet játsz­hat a jövőben is a református templom, a koncert helyszíne mondjunk hálaszót...” kezdetű. Az őcsé­nyi orgonahangversenyen Máté János játéka gazdag zenei és lelki élménnyel ajándékozta meg a hallgatóságot, és üde színfoltként jelent meg a falu kulturális életében. LEMLE ZOLTÁN Wágner Antal: „Hiszek hitetlenül Istenben” A dolgozatra készülve módomban állt egy-egy Ady-verset a megszokottnál hosszabban ízlelgetni, értelmezni. Ekkor döbbentem rá, hogy a legtöbbnek már a címe maga egy vers! Hiszen nem kerek egész vers-e a következő három szó: Is­tenhez hanyatló árnyék? Szinte már fe­lesleges a címet követő öt verssszak, amely egyszerre fejez ki hitet és hitetlen­séget, harcot és lemondást. Ady úgy szól istenes verseiben Istenhez és Istenről, hogy közben önmagáról szól. Hatvány így ír erről: „Ennek az istenes buzgalom­nak nincs köze tételes valláshoz. Nem egyéb, mint a saját figyelő ember Isten­hez kiabáló, nagy lármáinak kikiáltozása. Isten-alakja nem más, mint szimbólum- rendszerének egyik legfontosabb tagja, az emberen kívüli erők megszemélyesí­tője.” Az eddigiekből könnyen kirajzolódhat egy hamis Istenkép, miszerint az Ady ál­tal megteremtett Isten a nihilt, a halál ál­landó jelenlétét, legjobb esetben a végső mentsvárat szimbolizálja. Ady Isten-képe azonban egyáltalán nem kizárólag nega­tív érzelmekből táplálkozik, s éppen ezért nem egyértelműen a dekadencia meg­nyilvánulása. Istenes verseiben jelen van ugyanis az Élethez való ragaszkodás, az életigenlés. Ahogy a költő emberi portré­ja, úgy Isten-képe is ezzel együtt lehet csak teljes. Az Isten drága pénze, vala­mint A vidám Isten című versekben az Úr mint az Élet létrehozója és a Halál legyő­zője jelenik meg. Az Illés szekerén című kötetben az Is­tenes-versek együtt vannak a proletár­forradalmi művekkel. Ilyenek például Az Isten harsonája és a Gyűlölet és harc. Ezeket csak a felületes szemlélő vélheti Isten-versnek. Bennük a vallásos képek tulajdonképpen stíluseszközök, lázító jelképek. Itt az Isten eljövetele motívum, a forradalomvárás szimbóluma, a társa­dalmi igazságtétel vágya. Ez azonban már egy másik vizsgálódás témája lehet. Megint más kategóriát képeznek azok a versek, amelyeknek középpontjában Jé­zus alakja áll. Ezek nyíltabban, egyértel­műbben forradalmi hangulatúak. Míg az előzőekben Isten „eljő ítélni élőket és holtakat”, a Krisztus-versek Jézusa jel­legzetesen huszadik századi értelmezés. Maga Ady is vall erről egy vitairatában: „...a hitvány rabszolgatartók, feudális na­gyurak Jézusának, de mi gyűlölettel és harccal várjuk ezt az időt, mikor a jó, új Jézus eljön...” (Vége) Egyházi hírek Tizennyolcezer füzfalevél Július 8-án, vasárnap a magyar zsidó­ság áldozataira emlékeztek Budapesten, a Dohány utcai zsinagóga kertjében. Az Ema­nuel Alapítvány által segített új emlékmű - Varga Imre Kossuth-dijas szobrászművész al­kotása, a vörösmárvány talapzaton nyugvó fe­kete gránit monumentum és óriási szomorú- fűz-formájú szobor, melynek 18 ezer levele őr­zi az áldozatok nevét - felavatásán a hozzátar­tozókra emlékezők mellett részt vettek magas rangú állami és egyházi vezetők, köztük Sza­bad György, az Országgyűlés megbízott elnö­ke és Paskai László bíboros, esztergomi ér­sek, a magyar püspöki kar elnöke, a pártok képviselői, hazai és külföldi zsidó szervezetek küldöttei, valamint a Budapesten működő dip­lomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Eljött az avatásra a világhírű, magyar szárma­zású filmszínész, Tony Curtis is - az ő édesap­ja nevét őrzi az Emanuel Alapítvány. A magyar himnuszt Joseph Malovany New York-i kántor gyászimája követte; Zoltai Gusztáv, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének és a Bu­dapesti Izraelita Hitközségnek az ügyvezető igazgatója, Göncz Árpád ideiglenes köztársa­sági elnök, Antall József miniszterelnök, Bie- lek József, a Fővárosi Tanács elnöke, Zevulun Hammer izraeli oktatási és kulturális minisz­ter, Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresz- szus elnöke, Keller László, az Emanuel Alapít­vány elnöke és Schöner Alfréd főrabbi mond­tak beszédet, majd az ünnepségen résztvevők gyertyát gyújtottak a fasizmus hatmillió zsidó áldozata emlékére, és mécsesek gyújtásával emlékeztek a hatszázezer magyar zsidó már­tírra Joseph Malovany gyaázdala után közös kaddist mondtak halottaikért, majd elhangzott Izrael Állam himnusza. „Pro domo Dei” nemzetközi segélyakció A május végi romániai földrengés nagy kárt okozott: súlyosan megrongálódott több tucat - részben Árpád-ház kori - erdélyi templom megmentésére indított nemzetközi segélyak­ciót a Transsylvania Caritas (Transcar), a tíz évvel ezelőtt alakult segélyszervezet, mely ed­dig is sokat tett, bár decemberig - érthető okokból - konspirativ alapon működött. Eddig élelmiszert, gyógyszert, Bibliát juttattak Er­délybe, valamint nemzetközi összefogást sür­gettek a Ceausescu-féle falurombolási kon­cepció megakadályozására. A Transcar ké­szítette az első Erdéllyel foglalkozó szamizdatot Határidő-Napló címmel. Most szakértőkből, műemlékvédelmi szakemberekből álló csoport­juk mintegy hatvan megrongálódott templomot járt végig. Az első becslések szerint csak Felső- Három széken a kár eléri a 30 millió lejt. A kisebb károkat ugyan helyi erőből is helyreállíthatják, bár ezt megnehezíti a tény, hogy Romániában 1977 óra nem létezik műemlékvédelem. De pél­dául a Szent László-legendát ábrázoló Anjou- korabeli freskót, vagy az értékes, régi orgonákat csak szakavatott helyreállítás, restaurálás ment­heti meg. Erre indítottak gyűjtést. Az adományo­kat „Pro domo Dei” megjelöléssel az alábbi csekkszámlákra lehet befizetni: Deviza: MNB 217-98292; OTP, Bp. XIII. kér. fiók, B. 87145 Transcar. Forint: MNB 217-98292; OTP, Bp., XIII. kér. fiók, 41266-7 Transcar. A búza és a konkoly Évközi 16. vasárnap Új arcok tűnnek fel egy idő óta templomainkban a vasárnapi szent­miséken. Az évek óta hűségesen mi­sére járó hivek közül sokan gyana­kodva nézik őket. Kik lehetnek? Ha­marosan választ is találnak: olya­nok, akik az elmúlt évtizedekben nem merték vállalni vallásuk gyakor­lását, akik közömbösek voltak, talán még olyanokat is vélnek felfedezni, akik ellenségei voltak a hitvalló em­bereknek vagy a vallásnak. Sokak szivében keserű harag gyúl: hogyan mernek ezek idejönni? Úgy gondol­ják, hogy talán most ez a divat? Pozí­ciójukat, állásukat remélik megtarta­ni azzal, hogy vallásosnak hazudjék magukat? A kétszínűséget, köpönyegforga­tást el kell ítélnünk. De nagyon fon­tos, hogy szem előtt tartsuk az Úr Jé­zus szavát, amelyet a búza közt fel­nőtt konkolyt gyomlálni akaró szol­gáknak mond: „Ne gyomláljátok ki, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek. Hagyjá­tok, hadd nőjön fel mind a kettő az aratásig.” A figyelmeztetés nekünk is szól. A templomokban most megjelenő em­berek nagy többsége bizonyára nem ravasz számításból, hanem, őszinte istenkereséséből van ott. Hányán vannak, akik a vallásüldö­zés évei alatt nem merték vállalni hi­tük nyilávnos gyakorlását: féltették állásukat, megélhetésüket, család­jukat. Hányán vannak, akik keresz­ténynek születtek ugyan, de nem ju­tottak lelki táplálékhoz, hitüket nem tudták igazán megismerni, vagy csak torz és hamis képet kaptak ró­la. Hányán vannak, akiket hamis ideológiák térítettek el a keresztény­ségtől, és csak most döbbennek rá, hogy becsapták őket, hogy téved-' tek. Ne ítéljünk hamar! Forduljunk szerettei a felénk igyekvő testvérek felé, segítsük őket, hogy megtalálják az Isten felé vezető utat. Az ítélkezést bízzuk őrá. „Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjt- sétek csűrömbe.” (Mt 13.23-30.) PÁPAY JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents