Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)
1990-07-18 / 89. szám
1990. július 18. 2 NÉPÚJSÁG Az Országgyűlés keddi munkanapja (Folytatás az 1. oldalról.) A kormány ismét elszalasztott egy lehetőséget a valódi rendszerváltozásra, amikor nem tárja nyíltan az ország elé a súlyos problémákat, és nem teszi lehetővé a gondok mélyebb összefüggéseinek elemzését. Néhány héttel az Antall-kor- mány hivatalba lépés után elszalasztott lehetőségekről beszélni túlzás. Szakmai „csúsztatás” méíy elemzést várni a kormánytól egy olyan költségvetésről, amelyet a rendszerváltozás nyomán elődjétől örökölt, s amelyért ilyen formán nem is vállalhatja a felelősséget. A tavalyi költségvetésről szóló törvénytervezet vitáját - a törvényhozás Szabad György javaslatára az általános és a részletes tárgyalást összevonva vette górcső alá a zárszámadást - ez a kettős megközelités jellemezte. Míg az ellenzéki pártok képviselői főként szakmai szempontok alapján, az átfogó elemzést lehetővé tevő részletező adatok hiányát felpanaszolva közelítettek az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz, addig a kormánykoalíció pártjai mindenekelőtt a bizalomra helyezték a hangsúlyt, rámutatván a kormány „megörökölt” gazdasági kényszerpályáira. A vitában Matyi László, a Szabad Demokraták Szövetségének véleményét tolmácsolva közölte: pártja tisztában van azzal, hogy a gondokat a kormánykoalíció az előző kormányzattól örökölte, ezért nem gördít akadályokat a törvény- javaslat elfogadása elé, ugyanakkor az előterjesztés súlyos hiányosságai miatta szabad demokraták támogatni sem tudják az előterjesztést. Lényegében hasonló álláspontot fogalmazott meg a Fiatal Demokraták Szövetsége nevében Kósa Lajos is, aki szerint a törvényjavaslat jelen formájában nem fogadható el. A szabad demokraták fenntartásait sorolva Matyi László a többi között kifogásolta, hogy a jelen tervezet folytatja azt a „hagyományt”, hogy bizonyos problémákat egyszerűen továbbgörget, s nem világítja meg azok várható következményeit. Az sem hallgatható el, hogy a zárszámadás több olyan tételt is tartalmaz, amely a valóságnak nem felel meg. így például mintegy 3,7 milliárd forint többlethiányt okozott az 1989-es pénzügyi évben, hogy a költségvetés mintegy előre tehermentesítette magát, amikor a jamburgi gázvezeték refinanszírozási hiteleinek kamatát már a tavalyi pénzügyi évben elszámolta. Általánosságban az a baj, hogy a költségvetési beszámolóban a nagyberuházásokról, így például a bős-nagymarosi építkezésről, illetve a tengiz-jam- burgi munkálatokról nincs számszaki elemzés, holott az SZDSZ véleménye szerint éppen ideje lenne, hogy az országot politikailag, gazdaságilag és ökológiai vonatkozásában egyaránt érintő nagyberuházásokról tiszta képet kapjon a közvélemény. A költségvetési hiány finanszírozásával kapcsolatban az SZDSZ képviselője elfogadhatónak tartotta a pénzügyminiszternek azt az indítványát, hogy a rövid lejáratú refinanszírozási hitelt hosszú lejáratúvá alakítsák át. Ugyanakkor hiányolta, hogy a költségvetési beszámolóban nem elemzik ennek várható következményeit, illetve nem tér ki a hiány pótlásának egyéb módjára, például államkötvények, kincstárjegyek kibocsátásának lehetőségére. Schamschula György a Magyar Demokrata Fórum nevében válaszolt Matyi László felszólalására. Hangoztatta, hogy az újonnan hivatalba lépett koalíciós kormány legfeljebb csak arról tud számot adni, hogy az előző kormányzatok milyen gigantomániás beruházásokra költötték el a pénzt, ám képtelenség, hogy ezért a mostani kormány viselje a felelősséget. Nincs ok kételkedni abban, hogy a zárszámadásban leírt számok megfelelnek a valóságnak. Ezeket a pénzeket valóban kifizették a nagyberuházásokra, és sajnálatos módon az ország emellett még nagyobb csődtömeget is örökölt. Schamschula György szerint ennek részletes taglalása senkinek nem áll érdekében. A költségvetési hiány finanszírozása kapcsán az MDF képviselője elvetette Matyi Lászlónak azt a felvetését, hogy esetleg államkötvények, kincstárjegyek kibocsátásával pótolják a deficit egy részét. Egy ilyen megoldás tovább fokozná a jelenleg is magas inflációt. Egy ilyen jellegű kényszer kötvénykibocsátásnak csak akkor lenne értelme, ha megemelnék annak kamatait, ami viszont elvonná az egyéb alacsonyabb kamatozású befektetéseket. Lotz Károly (SZDSZ) Hagelmayer Istvánnak ahhoz a javaslatához kapcsolódott, miszerint az óriási állami deficitet esetleg osszák szét az állami vállalatok között, és a privatizálásukból finanszírozzák a hiányt. A képviselő ezt rendkívül veszélyes ötletnek tartotta. Indoklásként rámutatott, hogy már az állami tulajdon utáni osztalék felemelése is nagymértékben elszegényíti az amúgy is gondokkal küszködő vállalatokat. Ha a deficit „szétosztásával” fokozzák a vállalatok elszegényedését, akkor ez a privatizációs folyamatot is veszélyeztetheti, ezért Lotz Károly azt javasolta, hogy ezt a megoldást kerüljék el a deficit lefaragása során. A vitában elhangzottakra Rabár Ferenc és Hagelmayer István válaszolt. A pénzügyminiszter úgy védekezett az őt ért vádakkal kapcsolatban, hogy a terveknek megfelelően állította össze a beszámolási rendszert, s ezért nem érzékelhetők azon változások. Pénzügypolitikai vitába nem kíván belebocsátkozni, mivel azt a parlament később fogja napirendre tűzni. Úgy vélekedett: a költségvetési hiányt finanszírozó hosszú lejáratú hitelek feltételeiben csak a pénzügyminiszter, illetve az MNB elnöke állapodhat meg, ebben a kérdésben ők a megfelelő emberek. Ez utúbbi állítását Hagelmayer István úgy módosította, hogy a pénzügyminiszternek és az MNB elnökének együttesen kell a parlament elé javaslatot terjeszteni a hosszú lejáratú hitelek feltételeiről, a döntés azonban a parlament dolga. Az Állami Számvevőszék elnöke elmondta azt is: ha nem ilyen rövid idő áll rendelkezésre a múlt évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatos elemzés elkészítésére, akkor lényegesen alaposabb munkát tudtak volna végezni. Ám ez nem jelenti azt, hogy az Állami Számvevőszék nem tudja elvégezni feladatát. Valóban igaz, hogy a jelenlegi költségvetésből sok lényeges dolgot nem lehet megállapítani, így például nem derül ki, mennyi a mező- gazdaság támogtása stb. Éppen ezért rövid időn belül foglalkozni kíván a Központi Statisztikai Hivatal munkájával, az állami információs rendszer helyzetével. Napokon belül befejezik a privatizációról készült elemzéseket, s azt is a képviselők elé terjesztik. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés elfogadta a Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, valamint az Állami Számvevő- szék jelentését. A parlament ezt követően az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről, hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításának részletes vitájával folytatta munkáját. Az általános vita során számos törvénymódosító javaslat hangzott el, s ezeket az Országgyűlés bizottságai részletesen megvitatták. A bizottságok előadói - Katona Kálmán (Gazdasági Bizottság), Remhart Katalin (Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bizottság), lllésy István (Önkormányzati Bizottság) - ismertették a testületek határozatait. A képviselők egy része olyan javaslatokat fogalmazott meg, amelyek fenn kívánják tartani az Országgyűlésnek az Állami Vagyonügynökség feletti ellenőrző szerepét. Ezeknek a javaslatoknak a többségét a bizottságok elutasították, s csak azokat fogadták el, amelyek biztosítják, hogy a kormány önállóan, teljes felelősséggel végezhesse a Vagyonügynökség révén a privatizációt. Az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény módosításával kapcsolatos vitát a délutáni órákban megszakították: a tárgysorozatban előre jelzett interpellációkat és kérdéseket tárgyalták meg a képviselők. Ma folytatja munkáját az Országgyűlés. SZKP - avagy az állampárt agóniája (Folytatás az 1. oldalról.) A látszat szerint inkább a konzervatívok kerekedtek felül, hiszen a két alap- dokumentum, a „Humánus, demokratikus szocializmushoz” programnyilatkozat és a szervezeti szabályzat javarészt az állampárti nézeteket tükrözi, de már csak elmosódottan. Nem hiába keresztelték át a küldöttek a programnyilatkozatot „a homályos szocializmusra” - míg a szervezeti szabályzat a „demokratikus centralizmushoz” elnevezést kapta. A konzervatívok, ha a júliusi ütközetet győzelmüknek is tekinthetik, a háborút már elvesztették: a kongresszus által elfogadott dokumentumba épített időzített bombák hamarosan robbanni fognak, végképp ledöntve a szovjet állampárt immár rozoga épületét. A programnyilatkozat ködös megfogalmazásai jelzik, hogy a kongresszus a régi dogmatikus és az új, demokratikus felíogás ötvözésére kényszerült ugyan - de hamarosan komoly ideológiai „újítások” várhatók: két év múltán pártkonferencia, vagy rendkívüli kongresszus szentesíti az új programot. Hasonló jegyeket visel magán a szervezeti szabályzat. A demokratikus centralizmus elve papíron megmaradt ugyan, de a gyakorlatban már távolról sem olyan szigorú formában, mint az elmúlt hét évtizedben. A legfontosabb azonban, hogy e dokumentum gyilkos döfést jelent a párt- apparátusra nézve, lassú agóniára ítélve a konzervatív erők legfontosabb éltető közegét. Az „apparatcsikok” fenntartására ugyanis egyszerűen nem lesz pénz: a tagdíjakból befolyó összeg felére csökken, s e pénzek bizonyos része az alapszervezetekben marad. Az SZKP-nak van még ugyan ötmilliárd rubel „vésztartaléka”, de ez csak a csapás erejének tompítására elég. Az apparátus így nem egyszerre szűnik meg, hanem csak tartós agónia után (idén 40-50 százalékos létszámcsökkentés várható, s az elkövetkező évek is hasonló tendenciát mutatnak majd). Figyelemre méltó, hogy a kongresszus idején nem közöltek adatokat a párt taglétszámáról. A 18 milliós tagságból nagy volt a lemorzsolódás. A folyamat erősödik, hiszen a szervezett kilépések is megkezdődtek. Ez a tagdíjakból származó bevétel további csökkenését eredményezi, akárcsak a különböző köztársasági pártok önállósodási törekvése, hiszen a „pártegység” máz csupán. Az SZKP-kongresszuson végül nem hoztak létre elnöki posztot, de a főtitkár- helyettes megválasztásával Mihail Gorbacsov elérte célját: főtitkárként az elképzelt pártelnöki teendőkkel foglalkozik, míg a titkárság és az apparátus is megbízható, de távolról sem „nagy kaliberű” politikusként ismert ukrán Ivasko felügyelete alá került. A 24 tagú politikai bizottság már csak összetétele folytán sem alkalmas arra, hogy közvetlenül befolyásolja az állami döntéseket (a köztársasági első titkárok tagsága lehetetlenné teszi a heti üléseket), s ez vonatkozik a felhígított titkárságra is. Figyelemre méltó, hogy a pb-be nem kerültek be a kulcsfontosságú kormánypozícióban lévő vezetők, így Rizskov kormányfő, Se- vardnadze külügyminiszter, Jazov védelmi miniszter és Krjucskov, a KGB elnöke. A hatalmi súlypont így már egyértelműen a szovjet államfő tanácsadó testületébe tevődött át, amelynek tagjai ráadásul már nem is a pártkasszából kapják fizetésüket. Sok ismert név tűnt el a pb-ből és a kb- ból a politika süllyesztőjében. Atisztáldo- zatok között van a konzervatív Jegor Li- gacsov, de a radikális Alekszandr Jakovlev és a Gorbacsovot híven szolgáló Va- gyim Medvegyev is. A „vérátömlesztés” a legnagyobb mértékű az átalakítás kezdete óta, s csak ahhoz a „tisztogatáshoz” hasonlítható, amelyet Borisz Jelcin hajtott végre három évvel ezelőtt a moszkvai pártbizottság élén. Gorbacsov akkor élesen bírálta Jelcint, aki emiatt még pártfunkcióit is elvesztette. Most a főtitkár hasonló átcsoportosítást hajtott végre. Míg Jelcin az oroszországi parlament elnökeként a helyi tanácsok hatalmának kibővítésére építve kívánja megszilárdítani az oroszországi föderációt, Gorbacsov az alapszervezetek politikai és gazdasági jogainak szavatolásával akarja korszerűsíteni a pártot. Jelcin - akárcsak a moszkvai és a le- ningrádi városi tanács elnöke - kiléptek a pártból, hiszen elveik szerint a többpártrendszer keretei között ilyen tisztségben nem lehetnek tagjai egy pártnak sem. A szovjet államfő tagja az SZKP- nak. De meddig? TAMÁSSY SÁNDOR (Moszkva) A Kohl—Gorbacsov megállapodás után: nincs legyőzött (Folytatás az 1. oldalról.) Nyilvánvaló, hogy a politikai érvek mellett a szovjet elnökre nagy hatással lehetett az NSZK gazdasági segítő szándéka is, amelynek első konkrét megnyilvánulása a közelmúltban folyósított ötmilliárd márkás hitel volt. A komoly működési zavarokkal küszködő szovjet gazdaság egyszerűen nem mondhat le a német tőkéről, s ez ugyancsak nagy súllyal eshetett latba az utolsó szó kimondásánál. Kohlnak és Genschernek mindezzel együtt nagy szerencséje is volt. Főként azért, mert a kaukázusi találkozóra már az SZKP kongresszusa után került sor. Azután a kongresszus után, amely nem várt mértékben szilárdította meg Gorbacsov pozícióit. A német kérdés megoldásának utolsó fázisában döntő szerepet játszhatott az a tény, hogy Gorbacsov a hatalmat - és ezáltal a döntés jogát is - saját kezében összpontosítva, a konzervatív és radikális szélsőségesektől megszabadulva került ki a helyenként drámai hangvételű kongresszusi csatározásokból. Sikerült teljesen kiszorítani a hatalomból azt a Jegor Ligacsovot, aki az utolsó percig Ho- necker rendszere mellett állt, s aki a német egység, a német NATO-tagság legkövetkezetesebb ellenfelének számított. Nem lehet persze azt várni, hogy a lépés egyöntetű helyeslésre talána a Szovjetunióban. A konzervatívok, a tábornoki karral az élen, nyilván nem fogják szó nélkül hagyni, hogy Gorbacsov a szovjet álláspontot később beváltható német ígéretekre cserélte el. Mellesleg, ezt nem lesz könnyű megmagyarázni az egyszerű embereknek sem, akiknek fél évszázad után hirtelen rá kell döbbeniük: nincs testvéri NDK, és nem létezik már „legyőzött Németország” sem. DOROGI SÁNDOR (Moszkva) Vizsgálat a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál Divat manapság az állami vagyon állítólagos elkótyavetyélését folytonosan felemlegetni, s maga a szó is lassanként mintha valamiféle közjogi kategóriává válna. Hogy az úton-útfélen felrótt elkótyavetyélésekből mi az igazság, azt majd az ezzel kapcsolatos vizsgálatok fogják kideríteni, bár az már most gyanítható, hogy jó néhány esetben meglehetősen erős érzelmi töltés munkálkodik a háttérben. Szerkesztőségünk sem kíván jogi állást foglalni abban az ügyben, amelynek hullámverései hozzánk is elérkeztek! a napokban kaptuk kézhez azt a felülvizsgálati kérelmet, amely a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal ötvenegy dolgozójának aláírásával zárul. A kérelmezők - akik a körlevelet egyebek mellett a megyei vagyonellenőrző bizottságnak, a megyei tanács elnökének, a megyei ügyészségnek, az ipari és kereskedelmi minisztériumnak is elküldték - az idegenforgalmi hivatal által bérbe adott dombori Hullám bisztró, a Dunapart vendéglő és kemping, valamint a dunaföld- vári Kék-Duna nyaralótelep és kemping, az Alisca Hotel és Sió kemping szerződéseit egyoldalúnak, előnytelennek tartják, mivel azok „csak a bérbe vevő kft-k érdekeit veszik figyelembe”. Az aláírók szerint a gazdasági vezető a hivatalvezető egyetértésével, a dolgozók tájékoztatása nélkül sorban bérbe adta a nyereséges egységeket, s a két vezető ráadásul nem járt el kellő körültekintéssel, a parlamenti döntéseket megelőzve döntöttek sietve az egységek sorsáról. Mint megtudtuk, az ügyben a napokban megindult a vizsgálat, a vagyonellenőrző bizottság vezetője szerint is úgy tűnik, hogy több ponton kifogásolhatóak a történtek. A felülvizsgálati kérelemre - megfelelő és hiteles információk után - szerkesztőségünknek is szándékában áll visszatérni. A volt üldözöttek közgyűlésre készülnek Szekszárdon A volt „málenykij robotosok”, az 1947- től 1964-ig politikai okból internáltak, a „kulákságuk” és az úgynevezett „gazdasági okból” elítéltek, mint leventéket, a Szovjetunióba elhurcoltak, kitelepítettek és otthonuktól megfosztottak, az 1956- os forradalom után meghurcoltak és elítéltek megalakították a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Tolna Megyei Szervezetét. Ezen érdekvédelmi szervezet az első közgyűlését 1990. július 21-én délelőtt 10 órakor tartja Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban. Erre a közgyűlésre az egész megye területéről várjuk bajtársainkat, özvegyeiket és hozzátartozóikat. Itt kapnak eligazítást azok a bajtársak és özvegyek, akik a nyugdijkiegészítésüket még nem rendezhették. Részletes felvilágosításban részesülnek és ügyüket a megyei szervezetünk intézi. Volt üldözöttek! Valamennyiüket várjuk! A Politikai Foglyok Országos Szövetsége Tolna Megyei Intéző Bizottsága Kubaiak a csehszlovák nagykövetségen Nem esett bántódásuk azoknak a csehszlovák diplomatáknak, akiket hétfőn este ejtett túszul a havannai csehszlovák nagykövetségre menekült kubaiak egy csoportja. Az öt csehszlovák diplomata mintegy ötórás fogság után elhagyta az épületet. Az őket túszul ejtő hét kubai azonban továbbra is az épületben tartózkodik, és velük van öt másik kubai, aki múlt szerdán keresett menedéket a misszión. Ók most menekültekből tússzá váltak. PÁRTH ÍR SZDSZ Uj csoportok SZDSZ-csoport alakult Dalmandon. Ügyvivő: Bartek János Dalmand, Kossuth u. 42. Csoport alakult Gerjenben is. Ügyvivő: Berenkei Albert Gerjen, Vajda u. 61. Mindkét helyen várják a falu felemelkedése érdekében tenni akarók csatlakozását.
