Tolnai Népújság, 1990. július (1. évfolyam, 75-100. szám)

1990-07-17 / 88. szám

6 NÉPÚJSÁG 1990. július 17. Miért „taszítja” ez a város a sportolókat? Bonyhádon a helyzet válságos Nincs hálátlanabb feladat, mint egy kiesett csapat értékelése, ugyanis az eredmény önmagáért beszél. Maximum a gyászos sze­replés miértjeire kereshetjük a választ. Sajnos, Bonyhádon is ezt kellett tennünk, hiszen az a labdarúgócsapat, amely tavaly még hatodikként zárta az idényt, most „halálos biztonsággal” landolt a 15. helyen. Elöljáróban annyit: a Mucska Gyula edzővel, Kiszler Fe­renc ügyvezető elnökkel és Domokos Sándor elnökségi taggal lefolytatott beszélgetésben a jelenlegi magyar sport helyzetének és támogatásának minden ellentmondásával szembesülhet az olvasó. Mucska sem marad a Bonyhádi SE-nél- Október 25-én kerültem a csa­pathoz Kovácsi Ferenc helyére. Azt ne firtassuk, hogy ő miért távo­zott, nem az én dolgom. Munkámat rögtön állóképesség-fejlesztő fel­adatokkal kellett kezdenem, mert erőnlétileg igencsak lerobbant ál­lapotban volt a gárda. Egy hét után néhány játékosom izomlázra panaszkodott. Érted? Bajnokság közben... Hét végén az ASE ellen vesztettünk, majd az őszi utolsó három mérkőzésünket megnyer­tük és feljöttünk a 12. helyre. Január 8-án indult a téli alapo­zás, ekkor még 19-en voltunk. Január 30-án viszont már csak úgy tudtunk kiállni az első edzőmérkő­zésünkre, hogy nekem kellett fel­vennem a kapusmezt. Eltűntek a játékosok! A 11 előkészületi talál­kozónkból négyet játszottunk le. A többi mérkőzésre nem volt össze­sen 11 focistám. Hogy hova tűn­tek? Forrai, Guzorán bevonult, Vendég, Alföldi, Révész leállt, And­rás, Mukli eligazolt, Heizler kapus külföldre ment, Pozsár sárülésre hivatkozott, Beke négy hónapig volt harcképtelen, Reifer pedig az utolsó öt mérkőzés előtt cserben­hagyta a csapatot és engem. Szla- ma is megsérült, míg Darabost egy kiállítás után három találkozóra eltiltották. Közben a munkahelyemen - a Komplex Kisszövetkezetnél - kö­zölték velem, hogy az edzésekre szánt munkaidökedvezményemet tekintsem semmisnek. A csapat körül kialakult helyzet miatt már­cius 13-án beadtam a lemondáso­mat. Végül tárgyalások után komp­romisszumot kötöttünk. Ezután a munkaidő végeztével zajlottak az edzések, igy a játékosoknak is megszűnt mindenfajta kedvez­mény. Kénytelenek voltunk három szekszárdi fiatalt leigazolni, külön­ben az első tavaszi fordulóra Som­berekben nem tudtunk volna kiáll­ni. Ilyen körülmények között senkit sem érhetett meglepetésként tava­szi kudarcsorozatunk. Egyénileg nem is értékelném a csapatot, elég értékmérő az, hogy kiestünk. Egyébként sem akarom a játéko­sokról lehúzni a keresztvizet, mert akik itt voltak, azokkal ilyen feltéte­lek mellett ennyit lehetett elérni. A vezetők hozzáállásáról: hat héten keresztül - még volt némi reményünk a bentmaradásra - egyiküket sem láttam a pálya kör­nyékén. Legfeljebb a vasárnapi mérkőzésen bekiabáltak, a tribün­ről láttak el jó tanácsaikkal”. Pár héttel ezelőtt kaptam egy értesítést a munkahelyemről, amelyben kö­zölték, hogy létszámleépítés miatt felmondták a munkaviszonyomat. Jelenleg nincs főállásom. Bátaszékre hívtak edzőnek és nem tudtam nemet mondani, hi­szen korábban szép éveket töltöt­tem el ott. Mucska Gyula: „Eltűntek a játékosok!” Az ügyvezető elnök is elégedetlen- Már az előző bajnoki idény ér­tékelésekor elörevetette árnyékát idei gyenge szereplésünk, függet­lenül attól, hogy az elmúlt szezon­ban a hatodik helyen végeztünk. A támogatásunk a bonyhádi vezetők részéről nemhogy nőtt volna, in­kább csökkent anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt. Ennek eredményeként ősszel 11 forduló után sereghajtók voltunk. Időköz­ben lemondott Rittinger Antal, a labdarúgó-szakosztály vezetője, látva vállalatvezető társai negativ hozzáállását. Igazolni, erősíteni nem tudtunk mert munkahelyszer­zésre nem volt lehetőségünk A téli alapozásnál az új edzőt hol elenged­ték edzésre, hol nem. A csapat ebben az időszakban lelkileg és fizikailag is mélypontra került A tavaszi szezon kezdetén - amikor már láttuk, hogy ko­moly gondok lesznek - hiába fordultunk bárhova, nem kaptunk segítséget. Mi a játékosainknak nem fizet­tünk „pontpénzt” - elvileg az NB Ill- ban nem is lehet - de úgy vélem egy-két csapat kivételével csak a Bonyhád tartotta be ezt a rendele­tet. Ennek ellenéré bentmaradás esetén egyhetes balatoni nyara­lást biztosítottunk volna játéko­sainknak és családjuknak. Véle­ményem szerint a szakosztályve­zetés mindent megtett a kiesés el­kerülése érdekében. Sajnos sem a Zománcárugyár, sem a Cipőgyár, sem a Pannónia Tsz, sem a Ruha­ipari Szövetkezet nem foglalkoztat labdarúgót. Ugyanakkor egy kis Mezőgép hármat is „eltart”. Mindent megteszünk azért, hogy a megyebajnokságban elinduljon a csapat és mihamarabb visszake­rüljön az NB lll-ba. Reméljük a helyhatósági választások után a gazdasági vezetők is másként áll­nak majd a kérdéshez. Bízunk a potenciális erőt képviselő pártok támogatásában is. (Itt kell elmondanunk, hogy a beszélgetés mindenkivel külön- külön zajlott le. Saját véleményü­ket mondták el, így bizonyos kér­désekben természetesen nem voltak közös nevezőn. Ez az oka annak, ha az olvasó néhány ellent­mondást vélne felfedezni...) Domokos Sándor segíteni akar- A szakmai dolgokkal nem kívá­nok foglalkozni, de mivel én régóta dolgozom a bonyhádi sportélet­ben, és belelátok az igazi nagy dol­gokba, szeretném elmondani a véleményemet. Azzal a szándék­kal, hogy az itteni üzemek vegyék már észre magukat és csináljanak valamit sportügyben. Itt most főleg a labdarúgásra gondolok, mert hatalmas nagy szégyen lenne, ha nem indulna a csapat a bajnok­ságban. Amikor 1981-ben megalakult a nagyegyesület, a vezetők a szívük­re tették a kezüket és minden tá­mogatást megígértek. Egy-két évig tartották is magukat ehhez, aztán néhány nagyüzem irányítója mint­ha elfeledkezett volna az ígéretről. Persze van a világon anyagi gaz­dálkodás is, és ez az első. A sport még csak második se legyen, le­gyen mondjuk a nyolcadik, de valahova tegyék, hiszen komoly tömegbázisa van. Képtelenek va­gyunk úgy összefogni, hogy egy „becsületes” csapatot eltartsunk? Szomorú dolog. Nemrégiben megkerestem Barcza Imre országgyűlési képvi­selőnket, és Bea Józsefet, akik elvi támogatásukról biztosították az ügyet. Tehát össze fogjuk hívni a pártok segítségével a bonyhádi üzemek vezetőit, megkérdezzük hogyan látják ezt a kérdést, milyen támogatást tudnak adni anyagi és erkölcsi téren. Egyáltalán akar- ják-e, hogy Bonyhádon felpezs­düljön a sportélet. Természetesen a jelenlegi tanácsi vezetést is meg­hívjuk. Véleményem szerint vala­mennyi gazdasági vezető tudná tá­mogatni a vállalatához kerülő, munkahelyén jól dolgozó labdarú­gókat. Anyagilag is, hivatalosan, szabályos körülmények között. Csak érdeklődni kell a sportveze­tőknél a játékos teljesítménye iránt. Persze ehhez a sport szere- tete elengedhetetlen. (A három nyilatkozathoz - úgy gondoljuk - kommentár nem szükségeltetik. Talán csak annyi, a helyhatósági választások - ha minden igaz - szeptember 30-án lesznek. A bajnokság viszont augusztus 19-én kezdődik. Arról nem is beszélve, hogy - teljesen érthető okokból - az újonnan megválasztott emberek sem Bonyhád sportéletének rendbe­hozatalával fogják kezdeni műkö­désüket. Addig pedig azokon a sor, akiknek erre most van módjuk...) Kép és szöveg: KRASZNAI Z. Brolin Taffarel csapattársa lesz? Valóságos „hajtóvadászat” fo­lyik Tomas Brolin után. A kissé hízásnak indult, így pufóknak is nevezhető svéd futballista nem keltett csalódást a labdarúgó-vi­lágbajnokság 24-es döntőjében, bár válogatottjára, a svédre min­dent el lehet mondani, csak azt nem, hogy emlékezetesen szere­pelt. Úgy tűnik, a mai labdarúgás­ban elég egyetlen ügyes megmoz­dulás, máris ügynökök serege vadássza a sztárjelöltet, jelen eset­ben a skandinávok ifjú támadóját. Nos, Brolin felvillantotta tehetsé­gét, gólt rúgott Brazíliának. Más kérdés, hogy a svédek három gyors vereséggel, pont nélkül tá­voztak Itália földjéről.- Valóságos átjáróház városunk - újságolta Tommy Wissel, Brolin klubja, az IFK Norrköping technikai igazgatója. - Csatárunk azonban egyelőre nem döntött, hogy melyik külföldi egyesületet választja. Ez is érdekes! Nem a norrköpingi vezetés kényszeríti új csapathoz a reményteljes játékost hanem maga az érdekelt határozhat ebben a kér­désben. Többen úgy tudják, Brolin esetleg a brazil válogatott kapusá­hoz, Claudio Taffarelhez hasonlóan az olasz Parma mezét viseli majd a hamarosan kezdődő itáliai bajnok­ságban. A skandinávok labdarúgója mindenesetre nem kapkodja el dön­tése meghozatalát. Legutóbb például az NSZK-ban járt, Krefeld városában tárgyalt a Bayer Uerdin­gen vezetőivel. Csak tippelni lehet, hogy főként anyagi természetű kér­dések vetődtek fel, ám a hírügynök­ségek nem tudtak beszámolni arról, vajon mi Brolin és mi a Bayer vezeté­sének véleménye a lehetséges szer­ződési feltételekről. Mansell döntése megmásíthatatlan? Félidejénél tart az idei For- ma-1 -es autós gyorsasági világbaj­nokság. Az eddig megrendezett nyolc futamból a francia Alain Prost (Ferrari) négyszer, a brazil Ayrton Senna (McLaren) háromszor, az olasz Riccardo Patrese (Williams) pedig egyszer diadalmaskodott. De ki foglalkozik ezekkel a száraz szám­adatokkal, amikor egy sokkal na­gyobb szenzáció tartja izgalomban a „száguldó cirkusz” rajongóit? A Silverstone-ban megrendezett vasárnapi viadal után a brit Nigel Mansell, a Ferrari 36 éves pilótája 15 futamgyőzelemmel a háta mögött - sokak szerint teljesen váratlanul - bejelentette visszavonulását. Néhá- nyan úgy vélik, hogy egyelőre nem is kell komolyan venni szavait, ha kihe­veri kiesése miatti csalódottságát, úgyis megváltoztatja döntését Az utóbbi évek legnépszerűbb sziget- országi autóversenyzője azonban állítja, hogy elhatározása végleges, megmásíthatatlan: - Most kellett meghoznom életem eddigi legnehe­zebb döntését, amelyen heteken át töprengtem, tehát biztosíthatok min­denkit nem ez a kudarc váltotta ki belőlem a bejelentést - mondta Ni­gel, aki 1980-ban a Lotus színeiben kezdte F-1-es pályafutását, aztán 1985-ben a Williams, majd onnan tavaly a Ferrari csapathoz igazolt. - Mindenki azt hiszi, hogy elment az eszem, de erről szó sincs, egysze­rűen elegem lett az egészből, s még a csúcson szeretnék visszavonulni. Ez a végső döntésem, s ezt már sem­miképpen nem fogom megváltoztat­ni. Azonban ígérem, hogy a szezon végéig mindent megteszek a Ferra­riért, s ha úgy adódik, a tőlem telhető módon segíteni fogom a világbajno­ki címre pályázó Alaint, s ha lesz rá módom, természetesen még szeret­ném gyarapítani futamgyőzelmeim számát is. Egy dolog azonban bizo­nyos, utoljára november 4-én Adelai- de-ben ülök autóba Forma-1-es Grand Prix-versenyen. Utána, az élet­ben először, a családom kerül fontos­sági sorrendben az első helyre. Sze­retnék minél többet együtt lenni fele­ségemmel és három gyermekemmel. Cesare Fioriót, a Ferrari verseny- igazgatóját nem lepte meg Mansell döntése, ő igy nyilatkozott:- Az utóbbi napokban úgy alakul­tak a dolgok, hogy számíthattunk er­re a lépésre. Egyelőre azonban nem volt időnk megemészteni Nigel dön­tését. Mindenesetre reméljük, hogy hideg fejjel újra átgondol mindent, s megváltoztatja elhatározását Most nem tudunk mást javasolni neki, mint hogy menjen haza, s pihenje ki ma­gát Annyit még hozzá kell tennem: Ni­gel remek pilóta, jól szerepel a Ferrari színeiben, s mindenki szereti is őt Megszólaltak a versenyzőtársak, a legnagyobb ellenfelek is, akik szomo­rúan vették tudomásul a bejelentést:- Egyáltalán nem örülök Nigel elha­tározásának. Nagy szomorúság, ha egy ilyen remek pilóta, mint Nigel, tá­vozik a Forma-1 világából - hangoz­tatta Alain Prost a „márkatárs”. - Meg­győződésem, hogy nem a számára si­kertelen silverstone-i futam hatására döntött így, nem lehet ilyen ostoba.- Nagy csapás lesz, ha Nigel visz- szavonul - mondta Ayrton Senna, a McLaren kiválósága. - Az elmúlt években többször nagy csatát vív­tam vele, de azért tisztelem őt mert nagy versenyző, egyike a legna­gyobbaknak. Remélem, rövid időn belül megváltoztatja szándékát s jö­vőre is velünk együtt folytatja a világ- bajnoki pontvadászatot. Conway: Az Egyesült Államokban meg­rendezett meghívásos női tenisz­tornán a 14 éves amerikai tini­sztár, Jennifer Capriati megsze­rezte profi pályafutása első tornagyőzelmét. A fiatal teniszezőnő a dön­tőben 6-3, 3-6, 6-3 arány­ban győzte le nála kétszer idő­sebb honfitársát, Rosalyn Fair- banket. Capriati féléves hivatásos múlttal a háta mögött har­madszor került tornafináléba, de most először tudta az elsőséget megszerezni. Egyéni győzelmére a párosban duplázott rá, miután Fairbank társaként 6-4, 7-6 arányban győzött a Rinaldi, Gil­demeister amerikai, perui kettős ellen. Constanta: A Kárpátok Maradonájaként becézett román labdarúgó, Gheorghe Hagi még az esküvő­jén sem akart lemaradni argentin példaképe mögött. Maradonáé- hoz hasonló külsőségek között, ezer vendég előtt fogadott örök hűséget 22 éves menyasszonyá­nak a tengerparti városban. London: Tizenkét viadal után a Nemzet­közi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) közzétette a Mobil Grand Prix sorozat pontversenyének ál­lását. A magyarok közül a kala­pácsvető Gécsek Tibor áll a legjobban, a svéd Tore Gustafs- son mögött a második helyen áll, megelőzve a szovjet világklasszis Jurij Szedihet. Ismét az Állami Biztosító Gemenci Nagydíjról Sport - sajtó - közönség Napjainkban, amikor sportéle­tünkben (is) - okkal, ok nélkül - so­kan tartanak a nyilvánosságtól, titko­lóznak a legapróbb ügyekben is, üdítöleg hatott a Gemenci Nagydíj sajtó, illetve ezáltal közönség kiszol­gálása. Nem akadt olyan versenybí­ró, zsűritag, szervező és edző, aki ne állt volna az első pillanattól kezdve az újságíró vagy más hírközlő szervek rendelkezésére. Jó precedens volt erre, amikor a vasárnapi zárószaka­szon Halász László - a pár évvel eze­lőtti szekszárdi sikerbringás - autó­jának csomagtartójában egy fotós, valamint egy videós gubbasztott vé­gig a verseny menete alatt. De foly­tathatnánk a sort például a viadal „fő irányítója”, Sulák György és az általa vezetett team - rengeteg elfoglaltság melletti - gyors és pontos informá­cióival vagy Schneider Konrád edző futás közben adott nyilatkozataival, esetleg a szervezőbizottság vezetői­nek napi „minden rendben vari?” kérdéseivel, és még sok egyéb fi­gyelmességgel - az olvasók, a kö­zönség érdekében. Mondhatnánk azt is, hogy ez a ter­mészetes. Sajnos a gyakorlat sok esetben mást mutat akár itt a me­gyeszékhelyen is. Ennek okát nem tudjuk, csak találgathatunk. Túlérzé­kenység, ezáltal sértődöttség, szur­kolók semmibevétele vagy esetleg a hallgatást és titkolózást valamiféle csodafegyvernek szánják? Ki tud­ja?... Mindenesetre - véleményük szerint - hosszú távon a sportrajon­gók előtt ez nem kifizetődő. Jó példaként ajánljuk a kerékpá­rosverseny istápolóinak profi (I), kö­zönséget becsülő és előtérbe helye­ző gondolkodásmódját - kz ­* Az alábbiakban közöljük a Ge­menci Nagydij szombati utánpótlás és senior versenyének eredményeit: Az utánpótlás verseny eredmé­nyei: lányok: „0”-10 évesek: 1. Sztehló Hajnalka (IV. Sz. Ált Isk., Szekszárd), 2. Radva Dóra (Ili. Sz. Ált Isk., Szekszárd), 3. Sudár Judit (Gya­korlóiskola, Szekszárd). 11-12 éve­sek: 1. «rizsán Eszter (Dunaszent- györgy). 13-14 évesek: 1 .Török Ildi­kó (Dunaszentgyörgy), 2. Cziráki Krisztina (I. Sz. Ált Isk., Tamási), 3. Radva Dóra (Szekszárd). 15-18 éve­sek: 1. Tóth Erzsébet (Gimnázium, Tolna), 2. Sióvölgyi Ottilia (Gimná­zium, Tolna). Fiúk: „0”-12 évesek (igazoltak): 1. Arató Dávid (Sz. Spar­tacus), 2. Rácz Attila (Sz. Spartacus), 2. Steiner György (Tamási). „0”-10 évesek: 1. Hajdics Balázs (I. Sz. Ált Isk., Tamási), 2. Marosi Norbert (II. Sz. Ált Isk., Tamási), 3. Hegedűs Ákos (Húsos). 11-12 évesek: 1. Ga- jasi Gábor (II. Sz. Ált Isk., Szekszárd), 2. Szalai Gábor, 3. Acélos Bálint 13-14 évesek (igazoltak): 1. Horváth Péter (Pécsi TASI), 2. Kasza Péter (Sz. Spartacus), 3. Szalai István (Ta­mási). 13-14 évesek: 1. Molnár And­rás (Dunaszentgyörgy), 2. Kocsidi Zoltán (Petőfi Gimnázium), 3. Cziráki János (IV. Sz. Ált Isk., Szekszárd). 15-16 évesek (igazoltak): 1. Laci Zsolt (Csepel), 2. Szabó Attila (Cse­pel), 3. Szabó Tibor (Szolnoki Cu­kor). 15-18 évesek: 1. Sümegi Csaba (Szakmunkásképző, Szek­szárd), 2. Facskó Gábor (III. Béla Gimnázium), 3. Illés János (Szekszárd). Senior 39 évig: 1. Asztalos Sán­dor (Székesfehérvár), 2. Nagy Attila (Ausztrália), 3. Csankó Géza (Szekszárd). 40-50 évig: 1. Géme- si József (Szeged), 2. Lenti László (Szolnok), 3. Misila Rezső (Sze­ged). 51-61 évig: 1. Ilosvai János (Budapest), 2. Brumel Mihály (Gyu­la), 3. Boros András (Székesfehér­vár). 61 év felett: 1. Hosolek Miklós (Budakalász), 2. Pajor Ferenc (Budapest). Végezetül egy bizonyára soka­kat érdeklő kérdést szeretnék fel­tenni: Miért van az, hogy Bonyhád- ról mindenki - játékos, edző ­elmegy, és szinte senki sem akar idejönni? (Jó kérdés. A címzettek talán veszik a lapot...) A világ sportja

Next

/
Thumbnails
Contents