Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-30 / 74. szám
1990. június 30. TOLNATÁJ - 3 Cégérek A figyelem felkeltése, a hírverés a kereskedelemben mindig fontos volt. Természetesen nem olyan fokon, mint a már klasszikusnak számító: „Cipőt - a cipöboltból” volt a háború után, hanem okosabban és főleg ízlésesebben. A fodrásznak-valamikor nem kellett táblára írnia, hogy hajat #ág, borotvál, hiszen az üzlete felett táncoló réztányér mindenki számára érthetővé tette, ki működik odabenn. Aesculap kehelyre tekergőző kígyója a patikusok, a felkötött szalmacsóva a beszálló vendéglők cégének értékére, érdemére hívta fel a figyelmet. Hisz valami ilyesmi rejtőzik a „cégér” szó mögött. Ismert a „cégéres gazember" jelző is, ilyenek fényképes dokumentuma azonban nem szerepel összeállításunkban... Egy örvendetesen újraéledő szokás példái annál inkább. Ismét kezdenek szaporodni a szép, míves, értékes, kovácsoltvasból, vagy másból készült cégérek. Ezek ízlésesek és jártunkban-keltünkben egyre több helyen figyeltünk fel arra, hogy milyen előnyösen befolyásolják városaink, településeink összképét. Ugyanezt a csak ritkán jól rendezett kirakatokról, vagy a ragasztott, csúf betűjű plakátokról nem lehet elmondani... O. I. Fényképezte: K. M. Nagy pipa a szekszárdi Kispipa felett A gyógyszerészek kelyhet ölelő kígyója Az elefánt lába alatt a régi „Elefánt” Egy új szakma régies cégére Tűzoltómúzeum Bonyhádon A könyv áttört lapjai... A nagyszékelyi régi cégér másik szarvát helyben őrzik. Vissza lehetne tenni. Söröző
