Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)
1990-06-30 / 74. szám
I. évfolyam, 13. szám 1990. június 30. Sovány egyezség, vagy kövér ítélet? „Arra ne menjenek, mérgesek a kutyák, és megmarják magukat” - figyelmeztet egy rekedt hangú, barna kendös asszony, aki a cselédsor melletti bozótból - akárcsak egy látomás - hirtelen felbukkan. Tényleg: néma itt minden, és mindenki, a házak előtt üldögélő gyerekek, s az öregasszony, akinek csupán a szeme jár, kémleli a pusztát. Nincs sok néznivalója, istállók, apró házak, két motor- kerékpár, egy sárga autó, akácfák, s a disz- nóparéj között ágaskodó töklevelek. Matild-pusztán vagyunk, a majorban, amelyért hónapok óta folyik a pereskedés a du- naföldvári Aranykalász Téesz, és Dobrovits Ferenc között. A sok-sok homályos ügylet, és peres eset közül az egyik, amely a szövetkezetben jelenleg is zajlik. Pedig idén márciusban, amikor ismét elnököt választottak Baracskai Sándor személyében, mindenki remélte: végre nyugalom lesz a téeszben. „Kérem, itt mindenki fél" - ez volt a feleimé a lapunkban március 8-án megjelent tudósításnak. Az alábbi idézet ebből az írásból való: „Egymást váltó elnökök, puccsok, verekedések, vizsgálatok tömkelegé, felforrósodott indulatok - ezek jellemzik már évek óta a duna- földvári Aranykalász Téeszt. A legutolsó forrongás január 22-én tört ki: 60-an írták alá azt a levelet, amelyben Lajkó István téeszel- nök lemondását kérték... A közgyűlést, amelyen a szövetkezet gazdálkodásának értékelésén kívül az elnökválasztásra is sor került, tegnap tartották a művelődési házban... A szünetben mindenki békétlenkedik, ki a jelölőbizottság munkájával nincs megelégedve, mások a sógor, koma, jó barátságokat emlegetik aztán szóbajön az önhatalmú gazdálkodás, s a legfőbb bűn: Lajkó István potom pénzért eladta a műhelyből a gépeket, anélkül, hogy ezt bárkivel is megbeszélte volna. A téesz volt elnöke magángazdálkodó lett, az új elnök - aki tizenegy évig már volt a szövetkezet elnöke magángazdálkodóként vállalta ismét ezt a funkciót.” 1990. június 18., délelőtt fél kilenc van. Ülünk a Paksi Városi Bíróság folyosóján, ahol Bartha Károlyné tárgyalja a polgári ügyet, amelynek tárgya: „szerződés érvénytelenségének megállapítása”. A szövetkezet ugyanis egymillió forintért eladta ar Matild-major egy részét Dobrovitsnak, 1989. május 8-án, s most az új elnök úgy gondolja: ez a major nem ennyit, hanem hozzávetőleg kétmilliókétszázezer forintot ér. A vevő meg úgy véli: nem ér annyit, csak egymilliót! Hát ezért ülünk a bíróságon. A felperes a téesz, az alperes pedig Dobrovits Ferenc. Aki nem járt még ilyen helyen, csak kapkodja a fejét. Jobbról dr. Nagy Géza a Városföldi Állami Gazdaság jogásza ül - a gazdasággal kötött szerződést Dobrovits. ő az alperesi képviselő. Balról dr. Galambos Dénes felperesi képviselő, valamint az ügyész. A bíróval szemközti pádon: Dobrovits Ferenc. Magnetofont használnom nem szabad, a bírónő kéri: őt ne fényképezzük. Az ügy kibontásának logikai értelmében követik egymást a kérdések, addig nem megy tovább a tárgyalás, amíg egy-eg részletkérdést nem tisztáznak. Akit kérdeznek, vagy aki mondani óhajt valamit, feláll, ha befejezte, leül. Minden egyes kérdésre adott választ a bírónő elis- métli, miközben mereven a szemébe néz a kérdezettnek. Csattog a magnó gombja, készül a jegyzőkönyv „hangszalagra diktálva.” Az egyik alapvető kérdés: eladhatta-e a téesz a kérdéses időpontban a majort, vagy sem. A jogtanácsos lapozgatja a közlönyöket, majd közli: „a módosítások miatt időzavarban vagyok”. A másik érdés: miből fedezte a telep felújítási költségeit Dobrovits? Az adóbevallás szerint 1 millió 980 ezer forint volt a bevétele az 1989-es évben. A szünetben - még utánanéz a téesz jogtanácsosa, hogy milyen földtörvény is volt életben az adásvétel napjaiban - taktikai megbeszélést tartanak mindketten. Sorakoznak a tanúk is, de köztük sem az új, sem az egykori elnököt nem láttam. Lehet, hogy még csak nem is tanúskodnak? Az mindenesetre tény: ha az ember elad valamit, akkor tudnia kell, hogy lehetséges-e az üzlet, vagy sem, s hogy mennyi az ára. S minthogy ezzel sem az eladó, sem a vevő nem volt teljesen tisztában annak idején, perre ment a dolog. A szünet után a felperesi képviselő előadja: „Időközben a tárgyalás alatt a rendkívül sok módosítás után áttekintve a módosításokat, végső soron olyan választ adok, hogy a két szerződés aláírásának időpontjában nem vitásan az 1987. évi 1. törvény 19 § valamennyi bekezdése így a 2. bekezdés is hatályos volt, fennállt: bizonyos módosításra csak az 1989. július 1. napját követő már hivatkozott jogszabállyal került sor. Bár a másik perben megkísérelte a felperes az egyezség megkötését az elsőrendű alperessel (Dobrovits Ferenc), ez nem vezetett eredményre, ez azonban nem jelenti azt, hogy esetlegesen a jelen perben is nem kísérli meg az egyezséget az alperesi oldallal. Dobrovits Ferenc szót kér, s elmondja, hogy amikor megtudta, hogy a szerződést fel kívánja bontani a téesz, felkereste a jelenlegi téesz elnökét, akivel közölte: amit beruházott, azt térítsék meg, s akkor azonnal kivonul Ma- tild-pusztáról. A jóhiszeműségéhez tehát nem fér kétség. Már második órája tart a tárgyalás, amelyen, mint kiderül, nem hallgatják meg a tanúkat. A végzés a következőképpen szól: „A bíróság a mai tárgyalást elhalasztja. Felhívja a bíróság I. rendű alperesi képviselőt, gondoskodjon arról, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperes vonatkozásában egyértelműen nyilatkozatot csatoljon be a követelések, jogok átengedésére vonatkozóan. I. rendű alperesi képviselő ugyanezen határidő alatt köteles becsatolni a peres iratokhoz az alperes birtokba lépésétől kezdődően történt beruházásokkal kapcsolatos kimutatást, minden számlát, bizonyítékot, amely birtokában van. Felhívja a bíróság a felperesi képviselőt, hogy 8 nap alatt a használati díjjal kapcsolatban, valamint a már kézhez vett I. rendű alperesi elszámolással kapcsolatos előkészítő iratát nyújtsa be, részletesen nyilatkozzon, hogy esetleg mely beruházást miért nem fogadja el, és ezzel kapcsolatban milyen ellenkező bizonyítéka van... A felperes nyolc nap alatt köteles a szakértő várható költségére 15 ezer forintot előlegezni. A bíróság újabb tárgyalásra határnapot a szakértői vélemény beérkezése után tűz. A bíróság felhívja még a peres feleket, ha köztük peren kívül bármilyen egyezség jön létre, azt haladéktalanul jelentsék be a bíróságon, és ebben az esetben azt is jelezzék, hogy közösen kérik-e a per megszüntetését, illetve milyen kérelmük van”. Interjúra kérem a bírónőt. A következőkre lennék kiváncsi. Mennyire gyakoriak a hasonló, téesz és magánszemély között megvalósuló perrel járó adásvételi ügyek? Jogismeret hiányáról nem csupán magánszemélyeknél, de gazdálkodószervezeteknél is beszélhetünk, sőt, a jogtanácsosok bár ismerték az adásvétel időpontját, nem tudták, hogy akkor éppen lehetett-e eladni, vagy sem. Mennyire kitett az egyszerű magyar állampolgár annak, hogy a szaporodó ingatlan-és földforgalom idején amiatt mert járatlan a jogban, hátrányt szenved? Mi az az általánosítható dolog, amire fel kellene feltétlenüLhívni a figyelmet? Mennyibe kerül egy ilyen per? A kérdéseimre választ nem kapok, a bírónak középen kell állnia - mondja Bartha Károlyné. Annyit sikerül megtudnom: csak okmánybélyegre hatvanezer forintot adtak ki. Míg beszélgetek a bírónővel, kopog a tárgyalóterem ajtaján dr. Nagy Ferenc, s jelzi: a folyosón megállapodtak, egyeztető tárgyalást tartanak mégpedig június 26-án, kedden délelőtt kilenc órakor a téeszirodán. Ott a helyünk. Addig is kíváncsi vagyok arra, miért vett sertéstelepet Dobrovits Ferenc.- A téesz 1988-ban a Petőfi Népében az öthektáros Matild-majori sertéstelep eladását hirdette. Érdeklődő volt, de a téesz nem tudta eladni, végül is úgy döntött, hogy vállalkozás formájában kiadja. Jelentkezett is egy vállalkozó, de a veszteséges gazdálkodás láttán visszalépett, ezek után én vettem át a telepet- ön korábban hol dolgozott, és mi a képzettsége?- Az eredeti szakmám szobafestő, és három évig Ausztriában dolgoztam. Miután hazajöttem, volt egy kis tőkém, ezért úgy gondoltam, hogy valamilyen vállalkozásba kellene kezdenem.- Miért döntött úgy, hogy szobafestőként éppen állatokkal foglalkozik?- Nagyon szeretem a természetet és az állatokat, valamint a szabad, kötetlen életformát. Régi vágyam volt hogy állatokat tartok, s ezért vettem ki a majort 1800 félkész hízóval. A hizlalási fázist tavaly május 29-én fejeztem be. De még a vállalkozási szerződés megkötésekor megegyeztem a téesszel abban, hogy nekem, mint bérlőnek elővételi jogom van. A Városföldi Állami Gazdasággal kötöttem hizlalási szerződést velük is újsághirdetés útján kerültem kapcsolatba. Csakhogy nem volt kismalaca éppen akkor a gazdaságnak. Nem lehetett mit tenni, pecsenyecsirkét kezdtem tartani, s a kecskeméti Bar- nevállal kötöttem szerződést az első húszezer csirke tavaly júniusban érkezett Matild- majorba.- Ekkor mennyi pénzt ruházott be abba a sertéstelepbe, amelyet a szövetkezetben bérelt?- A felújítást lépcsőzetesen kezdtem el. Tavalyjúniusban, mielőtt jötteka csirkék, falazni kellett az istállókat betonozni az aljzatot fertőtlenítettünk és meszeltünk, hogy az állatokat be lehessen vinni. Hozzávetőleg 500 ezer forintot költöttem a majorra. Vigyáznom kellett, mert 286 ezer forintot buktam a sertéseken, mert betegek voltak, s nem is értettem úgy hozzájuk, mint kellett volna. A baromfiból egymillió-hatszázezer forint volt a bevételem.- Ha nyereséges volt a baromfi, miért kezdett ismét sertéseket tartani?- A csirkék és a pulykák mellett se éjjelem, se nappalom nem volt 24 órás szolgálatot igényelt. Úgy kalkuláltam, hogy ha egészséges a sertés, és jó a takarmány, akkor abban is van pénz, ha nem is annyi, mint a baromfiban.- Ha önnek volt pénze, és vállalkozni, vásárolni akart, miért nem fordult jogászhoz, aki az adásvételt intézte volna?- Biztos voltam abban, hogy a téesz eladhatja a tanyát, hisz énelőttem a felét már megvették. Bíztam a szövetkezetben, jó viszonyban vagyok velük minIN mai napig, tiszteljük egymást. Ügy gondoltam, hogy a téesznek tudnia kell, hogy eladható-e, ami a tulajdonában van, vagy sem, annál is inkább, mert a papírokat négy felelős vezető írta alá.- Ha most megkísérelnék egyezségre jutni, miért nem lehetett ezt előbb kötni? Miért kellett bíróságra fordulni?- A téesz nem akart egyezkedni, ragaszkodott mindenképpen a perhez. A Városföldi Állami Gazdaság jogásza, aki csendben ül mellettünk, most megszólal: egyezség azért merülhetett föl, mert a szerződés érvénytelen, s nem marad más, csak az egyezség, vagy háromesélyes hosszú tárgyalás, ami ráadásul költséges. Egyébként is- jegyzi meg rezignáltan -, jobb ma egy sovány egyezség, mint holnap egy kövér ítélet. Hétfőn érkezik a telex: „A június 26-ra tervezett helyszíni egyeztetés időpontja július 2-ra módosult”. Nem baj, mondom magamban: elmegyek Dunaföldvárra, lenne néhány kérdésem Ba- rankovics Sándor téeszelnökhöz, vagy a szövetkezet valamelyik vezetőjéhez. í- Iszonyatos hőség van, az út két oldalán kombájnok, teherautók, műhelykocsik láthatók: aratás van. A hozzávetőleg ígért időponthoz képest fél órát késünk. Lebben a függöny, résnyire nyílnak az ajtók - kíváncsiskodó asszonyfejek bukkannak elő. A főkönyvelő Szekszárdra ment, az elnökhelyettes most ült kocsiba, az elnök pedig éppen szabadságát tölti... D. VARGA MÁRTA
