Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-30 / 74. szám

1990. június 30. NÉPÚJSÁG 3 Egy éjszaka elhordották S újra országzászló leng majd... Egyik napról a másikra eltűnt, azt be­szélik, hogy egy határozat nyomán a het­venes évek végén egy éjszaka alatt le­bontották és elhordatták. Bonyhád egyik terén állt az emlékmű és országzászló, s hogy a városban kevésbé ismerősök is tudják hol van ez, elmondjuk, hogy az egykori vasbolttal szembeni területen állt, a Vörösmarty téren. A városi tanács testületé határozatot hozott, hogy az eredeti formában, régi helyén vissza kell állítani az egykori or­szágzászlót mint szimbólumot, s egyben emlékművet is. Határidőről nem szól a fá­ma, s a visszaállítás költségeire sincs egyelőre megfelelő anyagi fedezet. Ez az összeg az előzetes számítások alapján 732 ezer forintra rúg, s a mai nehéz pénz­ügyi helyzetben vajon honnan csípjen le egy ekkora összeget a város? Mert az nem kérdés ma már, hogy ezt az emlék­művet újra kell építeni... csak hát az a frá­nya pénz. A megfelelő követ messziről kell ideszállítani, azt ki kell faragni, át kell rendezni a terepet, kertészeti munkákra is szükség lesz... Azzal mindenki egyetért, hogy kerüljön vissza a Vörösmarty térre az országzász­ló, s az is köztudott, hogy a város anyagi ereje véges... Mi, a város állampolgárai, akik egyetértünk, most végre ezen az egyetértésen túl tehetnénk is valamit. Mondjuk, rendezhetnénk valamilyen for­mában gyűjtést az elkerülhetetlenül fel­merülő költségekre, amihez nem elegen­dő például szakmunkát felajánlani... Mert vannak, akik talán elvállalnák a kőfaragó munkát, mások a szállítást, és a kerté­szeti munkákra is lenne elképzelésem... Egyszóval összefogna a város, s az egykori csendes belenyugvást felvált­hatná a tettvágy. A régi fájdalmat, melyet városszerte vaskezű döntésként emle­getnek az emberek, valami új feledtetné ekképp. Nem tudom, kell-e bűnösöket keresni ez ügyben. Ha kell, bizonyára A negyvenes évek elején készült felvétel alapján pontosan lehet rekonstruálni mindent akad majd hivatalos fórum erre, csak hát attól még soha nem épült újjá egyetlen emlékhely sem, hogy meglelték a lebon- tatóit. Most inkább azoknak a nevét kelle­ne megjegyezni, akik mindent megtesz­nek azért, hogy újra ott lengjen Bonyhád város egyik terén a régi országzászló. Hirdetve mindenkinek demokráciát, eu­rópaiságot, emberséget, egy sokkal jobb jövő reményét. Bonyhád nem kicsi város, több mint 16 ezer lakosa mellett még igen sok az el­származott, ám a Völgység szívéhez mégis erősen kötődő ember. Művész, ze­nész, kitelepített, értelmiségi és kétkezi munkás, s közülük, gyanítom, akadnak, akik ennek az összefogásnak a mozgatói lesznek, így az együttes munka öröme egy régi érték újrateremtőjeként kerülhet be a város történelemkönyvébe.- szabó s. ­Győzött a demokrácia? Marad a régi igazgató Átadja a helyét, decemberben nyugdíjba megy. Régen bejelentette már ezt dr. Deli István, a kaposvári tanítóképző szekszárdi kihelyezett tagozatának igazgatója. Június ötödikén össze is ült az intézmény ideiglenes főiskolai ta­nácsa, s javasolta, hogy a leendő új vezető megválasztásáig egyik kollégáju­kat bízza meg a művelődési kormányzat az intézmény vezetésével. Ez persze csak indítvány volt, de mivel dr. Deli István többször is megerősítette szándé­kát, hogy nyugállományba vonul, pályázatot pedig már nem irt ki a helyére a minisztérium, nemigen volt kétséges, hogy a főhatóság helyt ad a kollektíva kérésének. Abban a dr. Manherz Károly államtitkár által aláirt levélben azon­ban, amitdr. Deli István csütörtökön a minisztériumban átvett, nem ez áll. A mi­nisztérium \jgy döntött ugyanis, hogy a rendszerváltás jegyében az ország minden felsőoktatási intézményében új tanácsot KELL létrehozni, s az dönt majd arról, megerősíti-e tisztségében a működő vezetőt. így kell ennek lennie SzeksZárdon is. Addig pedig dr. Deli István marad az igazgató. Pontosabban főigazgató, hiszen holnaptól önálló lesz az intézmény, s mint ilyen, vezetőjé­nek a főigazgató titulus dukál.- Elvállalja a megbízatást? - kérdeztük dr. Deli Istvántól.- Lelkiismerete is van az embernek, most a következő tanév előkészítésé­nek időszakában nem hagyhatom magára az iskolát. De csak azzal a feltétel­lel egyeztem bele, hogy december elsejétől mindenképpen visszavonulok. Remélem, hogy október közepéig megalakul az új főiskolai tanács és el tud­juk dönteni, hogy milyen formában választunk új főigazgatót.- Nem tartja furcsának, hogy a minisztérium figyelmen kívül hagyta a - bár ideiglenesen, de mégiscsak itt együtt dolgozó pedagógusokból álló - főisko­lai tanács véleményét?- Ebben a tagozat lét minden ellentmondása benne van. Hiszen maga az anyaintézmény megadta nekünk az önállóság lehetőségét, amit most a mi­nisztérium tulajdonképpen visszavett. r . - Milyen indokkal?- Azzal, hogy nem tartja időszerűnek egy tagozat önálló tanácsának létét, így nem köteles annak javaslatát sem figyelembe venni.- Hogy fogadták a kollégái, mikor bejelentette a minisztériumi döntést?- Nézze, az emberek tudnak viselkedni, de az arcokról sok mindent le lehet olvasni... CSER ILDIKÓ A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Wagner Antal: Hiszek hitetlenül Istenben Ady isten-képe versei tükrében (2.) 1906-ban még így ír Ady Anatole Fran- ce-szal kapcsolatban; „Nagy egyénisé­gek rendszerint megismerik az intellek­tuális mámor minden fajtáját. ... Nem az őrültségre gondolok. Hanem például a vallásosságra. Intellektusválság hány­szor sodor kiváló embereket buta bigott- ságba...” Alig egy esztendő múlva pedig maga az idézet szerzője is sorra írja istenes verseit. A kezdet: Az Illés szeke­rén című kötet. Minél inkább elmélyültem az Ady-kö- tetekben, annál nyilvánvalóbbá vált szá­momra, hogy semmiféle merev csopor­tosítás nem követhető. Az áttekinthető­ség érdekében mégis szükséges valami­féle rendezői elv. Én - vállalva a szubjek­tivitás veszélyét - elsősorban a nekem tetsző költemények közül választottam, időrendi sorrendbe állítva őket. Segítsé­gemre volt Hatvány Lajos Adyról szóló munkája is. Besorolása azonban nem mindegyik vers esetében találkozott a saját érzéseimmel. „A költő találkozása Istennel”. így ne­vezi Hatvány Lajos Ady istenes verseinek első csoportját. E művek az 1908-as és az 1909-es évek termékei, s az Illés szekerén, valamint a Szeretném, ha sze­retnének kötetekben jelentek meg. „Nagy, fehér fényben jön az Isten, / Hogy ellenségeim leigázza." - írja a költő az Ádám, hol vagy? című versében, amely A Sion-hegy alatt ciklus kezdő darabja. E gondolat teljesedik ki a címadó, s vojta- képpen a többi versben is. Az élet által megtépázott, sokat szenvedett költő sa­ját meggyötört leikéből építi fel Isten-ké­pét, mintegy a „saját hasonlatosságára”. Isten, aki mindennel és mindenkivel azo­nos, ebben a költeményben tükörképe Ady mélységes fájdalmának, amely he­lyenként közel áll az önsajnálathoz, a kín­zó, már-már hisztérikus önmarcangolás- hoz. Az Istenhez való megtérés verse A Sion-hegy alatt. A segítő, a jóságos Isten „Bekönnyezte az arcomat, / Jó volt, ke­gyes volt az öreg”. A bibliai tékozló fiút idézi fel számomra a következő kép: „Ráncos, vén kezét megcsókoltam / S jajgatva törtem az eszem: / „Hogy hívnak ' téged, szép, öreg Úr, / Kihez mondottam sok imát? / Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem”. Az utolsó idézett sor önváddal, bűntudat­tal teli. Az utolsó versszakon a Halál su­han át, amely kép máskor sem idegen a költőtől: „Minden lépése zsoltár-ütem: / Halotti zsoltár. S én ülök / Sírván a Sion- hegy alatt.” Isten segítségét itt már nem ellenségeinek leigázásához kéri, mint az Ádám, hol vagy? című versében, hanem önmagáról lemondva, fáradtan folyamo­dik az Úrhoz. Az Istennel való találkozásnak hasonló hangulati elemeit látjuk az Álmom: az Is­ten című versben is, amit az irodalomtör­ténet klasszikus „megtérő” versnek is szokott nevezni. Istenbe kapaszkodását racionálisan, az önmagát ismerő ember tárgyilagosságával indokolja: „Nem bí­rom már harcom vitézül, / Megtelek Is­ten-szerelemmel: / Szeret kibékülni az ember, / Mikor halni készül.” A huszadik század jellegzetes életérzése, a rettene­tes magánytudat megnyilvánulása is e költemény. Ady e vonatkozásban is a század gyermeke. (Folytatjuk.) Évközi 13. vasárnap „Aki titeket befogad, engem fogad be - tanította Jézus - aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött Aki prófétát fogad be, azért mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be, ... igaz ember jutalmában ré­szesül. S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a Jegkisebbnek is azért, mert az én tanítványom... nem ma­rad el jutalma.” (Máté 10, 40-42.). A szentírástudósok megállapítása sze­rint ezt az evangéliumi részletet több jé- zusi mondásból szerkesztette össze Má­té evangélista. A szöveg mondanivalója egyértelmű és rendkívül fontos: Jézus azonosítja magát küldötteivel. Ennek az azonosulásnak a mértéke a kölcsönös szeretet mértéke. Aki önmagát, saját érdekeit keresi, te­hát önző, vagy másokat jobban szeret Jézusnál, az nem tudja Jézus életét vál­lalni, nem tudja öt követni. Viszont aki mindent el tud veszteni és el tud hagyni Jézusért, tehát önfeláldozó, önzetlen em­ber, az megtalálja az életet: azt az életet, amely már nem is az övé, hanem Krisztu­sé (Máté 10, 37-39.). így nyilatkozik Szent Pál apostol is a galatákhoz írt levél­ben: „Élek, de már nem élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gál 2, 20.) Aki képes magát így teljesen átadni Krisztus­nak, annak életében beteljesedik ígére­te: ő is azonosítja magát az őt követővel. Krisztus apostola - és minden keresz­tény embernek apostolnak kell lenni - nemcsak tehetségének vagy hivatalának emberi jutalmát kapja, hanem Jézus ju­talmát: magát Istent, az üdvösséget. PÁPAY JÓZSEF Jézus a modern művészetben Baky Péter: Halászat előtt Egyházi hírek Olvasókör alakul Június 30-án, szombaton délután 5 órakor tartja Szekszárdon, a régi vármegyeháza nagytermében ala­kuló gyűlését a római katolikus olva­sókör. Kirchschlagi passiójáték Az Express Utazási Iroda július 20-22 között társasutazást szervez az ötévenként megrendezésre kerü­lő híres kichschlagi passiójáték megtekintésére. Az autóbusztúra so­rán más zarándok-és kegyhelyeket is meglátogatnak a résztvevők, köz­tük szerepel Melk, Máriazell és Ma­riaschutz. Szeptembertől református gimnázium kezdi meg működését Budapesten A nagy múltú debreceni, kollégium mellett ujrob református középiskola nyitja meg kapuját az 1990-91 -es tanév­ben. A budapeti Református Gimnázium (Baár-Madas) beindítására a magyaror­szági Református Egyház Dunamelléki Egyházkerülete 1990. február elsejével egyházkerületi iskolabizottságot hívott életre, mely havonta ülésezik. Elnöke dr. Tóth Károly és dr. Czine Mihály, az egy­házkerület lelkészi és világi vezetője. A bizottság tagja Tolna megyéből a gyüle­kezetek részéről Mester Lajos tanár, a szekszárdi egyházközség presbitere, aki szakmai képviseletet is biztosít. Tőle kér­deztük:- Milyen Céllal alakult a testület, és milyen feladatokat lát el?- A bizottság - ideiglenes jelleggel - azért jött létre, hogy a Baár-Madas épületben szeptembertől meginduló re­formátus gimnázium megszervezésének az idejére a fenntartói és az igazgatóta­nácsi jogkört együttesen az egyházkerü­let megbízásából gyakorolja. Feladata kettős: egyrészt az iskola megindításá­hoz nélkülözhetetlen dologi szükségle­tek biztosítása, másrészt az iskola szer­vezésének és tartalmi munkájának fel­ügyelete. Az anyagi háttér megteremté­sénél fontos tennivaló az elegendő nagy­ságrendű pénzalapok rögzítése és elkü­lönítése, az önálló gazdálkodás szabá­lyozott feltételeinek kialakítása. Az iskola szervezésének és tartalmi munkájának felügyeletén belül a felvételi vizsgák fi­gyelemmel kísérése, az induló tanári kar­ra (szaktanárok, vallástanárok, interná- tusi nevelők) tett igazgatói javaslatok el­bírálása, a kinevezési döntések meg­hozatala, az egyházkerület iskola ügyét szabályozó rendeletek elkészítése, a működési szabályzat, tanterv,, óraterv jó­váhagyása is a bizottság feladata. Az eddigiekből kitűnik, hogy a tes­tület rendkívül sokrétű és felelősség- teljes munkát végez. Miről tárgyaltak leg­utóbb? - érdeklődtünk Szilvássy Géza szekszárdi lelkipásztortól, aki több Tolna megyei lelkésszel és gondnokkal együtt részt vett a bizottság ülésén.- Dr. Bibó István igazgató aktuali­tásokat tartalmazó tájékoztatója után sor került a gimnázium vallástanárának megválasztására. A megbízatást 2 éves időtartamra Nagy István kiskunhalasi lel­kipásztor kapta. Ezt követően az építke­zés, átalakítás helyzetéről hallottunk is­mertetőt. Örömmel vettük tudomásul, hogy nincs lemaradás a munkákban, minden a tervek szerint halad. Ezúttal is napirenden szerepelt a költségvetés. Át­tekintettük a bevételeket és kiadáso­kat. Az anyagi felajánlások jelentősek, de továbbra is szükséges a gyülekezetek ál­dozatvállalása. A bizottság megvitatta és elfogadta a tanári fizetésekről szóló je­lentést, amelyet az egyházkerületi szám- vizsgáló bizottság is ellenőrzött. Alapelv volt, hogy a tanárok olyan anyagi helyzet­be kerüljenek, hogy tudásukat teljes egészében az ügy szolgálatába tudjuk állítani. Napirendre került még az ülésen az iskola szervezeti és működési sza­bályzatának tervezete.- Mint köztudott, a már működő katoli­kus, evangélikus középiskolákba is jár­nak-református gyerekek. Helyet kap- pak-e a más felekezethez tartozóak az újonnan induló gimnáziumban? Egyálta­lán milyen létszámmal kezdi meg műkö­dését az intézmény?- Több mint ötszáz tanuló vett részt a felvételi vizsgákon. Az induló három koe­dukált első osztályba kilencvenhatan ju­tottak be. Természetesen zömmel re­formátusok, de a felvettek között van ró­mai katolikus, evangélikus, baptista, sőt olyan is, aki még nincs megkeresztelve, . de részesülni kíván e szakramentumban és készül a konfirmációra. A gimnázium azonban érthetően fontosnak tartja, hogy a rábízottakat református szellemben ne­velje. A tanévnyitó ünnepség a tervek szerint szeptember 2-án lesz - fejezte be válaszát Szilvássy Géza. Lelkész úr, presbiter úr, köszönjük a beszélgetést. LEMLE ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents