Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-02 / 50. szám

1990. június 2. TOLNATÁJ - 5 Haágék gondja való, erőnk sincs sokáig kiabálni. Kiürül a környék, amikor a fülébe harsogom, hogy újságírók vagyunk. Felkeressük hát Tihanyi Ferencet, az unokaöccsét. Autószerelő a tűzoltóknál, ö viseli gondját az öregnek, akivel eltar­tási szerződést kötöttek.- Már akkor is tőlem kért tanácsot Jó­zsi bácsi, amikor oda jöttek lakni. Bele­egyeztem, arra gondoltam, ha többen laknak ott, legalább odafigyelnek egy­másra. Arról volt szó, hogy a 700 ölnyi te­rületet is műveli a férfi. Az almafának ott rohadt el a termése, fel se szedték. Kar­ban kéne tartani az épületet. Kőműves, megtehetné. De egész évi lakbérnek megfelelő összeget kért négy napi mun­káért. Én kapcsoltattam ki a villanyt. Mert azt mondta, a feleségét majdnem megöl­te az áram, amikor nekidőlt a nedves fal­nak. Meg tudom én ezt oldani, mondtam, és kiköttettem az áramot. A lányom nevé­re írtuk át a házat és a telket. Tavaly fel­mentem, megkérdeztem, ök az én he­lyemben mit tennének? Augusztusban, szeptemberben és októberben fizette az 1500 forint házbért, utána semmit. Meg­mondom őszintén, elvesztettem a türel­memet. Fölmentem, ideges és indulatos állapotban voltam, felszólítottam, hogy pakoljon ki az öreg lakrészéből, ami nem volt neki kiadva. Ott kalapálta ki azt a ren­geteg egyedi téglát is, az öreg lakásá­ban... Letéptem egy ajtót és kihajítottam az udvarra. Nem kár ott semmiért, látták, milyen állapotban van a ház. Meg azért is, hogy menjenek már el. Arra is gondol­tam, hogy egyszer, amikor nincs otthon a család, lakhatatlanná teszem az épületet. Azt mondta, nem vagyunk Romániában hogy ledózeroljam... Pedig lehet, hogy megteszem és vállalom az ezért járó bün­tetést. Másfél-két év múlva a lányom építkezni akar. Azt mondták, negyven­ezer kilométert jártak már házért. Ez nagyon szerényen számítva 120 000 fo­rint. Igen. Negyvenezer kilométer az Egyenlítő hossza. Mit lehet tenni? Mit lehet tenni olyankor, amikor egy álom íve feszül a magasban az emberek, a család feje fölött, anélkül, hogy valami­re is támaszkodna? Amikor elfogy a bá­torság a kezdeményezésre, az újrakez­désre a pénzzel együtt, és az álomboltív a semmi fölött lebegő függőhíddá változik, amelyen egy család három gyerekével egyensúlyozik Ózsákpusztától a fellelhe­tetlen édes otthon felé? Amikor konfliktussá és kegyetlenség­gé fajul az, hogy fedelet találni, vagy fe­delet adni? Kinek kellene, lehetne segítenie ab­ban, hogy ez a három gyerek is csajádi otthonban nőjön fel, az öreg emberre, öreg kutyára gondot viselő, türelmét vesztett ember lánya is tudjon magának otthont építeni? Csak az isteni gondviselésnek? DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY Vajon hogy működik a betonkeverő? a csönd. Ha valaki ide épít, nyugalomra vágyik, nem pedig diszkózajra, óbéga- tásra, különben Dombodban húzta volna fel a házát. Nagyon jó lenne ha rendez­nék a sorsunkat, úgy, ahogy azt Baja mellett, Dunafürdőn tették. Mi szívesen kifizetnénk a terület árát, csak ennek az örökös huzakodásnak lenne már vége. Bogyiszlói rév, Homok, Karaszi-fok és Bóni-fok sorsa a járási tanácsok meg­szűnte után a Szekszárdi Városi Tanács­hoz tartozott, majd a tolnai tanácshoz ke­rült. S mióta az első kapavágást megtet­ték, azóta tart a huzavona az állampolgá­rok és a tanácsok között. A földterület egyébként a helyi téesz tulajdona, s a mindenkori téesztagok és téeszelnökök szeme láttára emelkedtek itt a bungalók, házikók, házak, soha a te­rületet be nem kerítették, nem állítottak mezőőrt a gátra, hogy árgus szemekkel figyelje: mi történika gát és a Duna közöt­ti árterületen. Mesélik: volt időszak, ami­kor a szemhunyás csupán néhány kis- fröccsbe került, s olyan homályos lett a gazda tekintete, hogy észre sem vette: téglákat, cementet, cserepet, kopott bú­torokat cipelnek az ártéri erdőbe a zötyö- gős úton. Az építési ügyek Tolnához tar­toznak, éppen ezért azt kérdeztük a ta­nács műszaki osztályának vezetőjétől, Háry Jánostól: miért háborgatják állan­dóan az itt pihenni vágyó kispénzű em­bereket, akik vállalták, hogy kisebb-na- gyobb épületüket veszélyezteti az árvíz?- Azért háborgatjuk az embereket, mert engedély nélkül építkeztek, és a téesz föld­jén birtokháborítást követtek el. A szövet­kezet naponta küldi a tanácshoz a följelen­téseket, hogy építkeznek a területén. Az az elképzelésünk, hogy a területet rendezzük, a további építkezéseket megszüntetjük. A bogyiszlói téesz üdülőterületet, vagy üdü­lőszövetkezetet is létrehozhatna, ezután el­készülhetne a rendezési terv. Tehát kiépí­tenék az alapközművet a vizet a csatornát, s bevezetnék a villanyt- Csakhogy erre nemigen lesz pénze azoknak akik éppen itt építkeztek.- Ez meglehet, de a terület Szekszárd vízbázisának a tartalékterülete, s innen le­het a kimerülő vízbázist pótolni. A jogsza­bály szerint akinek a visszavonásig érvé­nyes fennmaradási engedélye van, az ma­radhat egészen addig, amíg valamilyen ok miatt az engedélyt visszavonják. Ez egy év, és tíz év is lehet Tavaly a földhivatal úgyne­vezett állapotfelmérést végzett a területen - azóta újabb házakat építettek.- Jogában áll a tanácsnak lebontatni a házakat?- Bontási határozatot hozhatunk, de ez ellen fellebbezni lehet a megyei tanácsnál. Nézze, én sem építhetek Szekszárdon, a Garay téren bungalót pedig lehet, hogy szeretnék... * Azt eldönteni, tiogy kinek van igaza: ne­héz. Mert míg egyfelől kordában tartják a föld, az építkezés dolgát a jogszabályok, másfelől nagyon is érthető, hogy a kispén­zű ember is szeret időnként pihenni. Egy biztos: a terület az építkezés ügyét rendez­ni kell, s mielőbb. S hogy ez kinek a dolga lesz? Az önkormányzati törvénynek egye­lőre még csak a tervezete ismeretes...DVM Fotó: KISPÁL MÁRIA Gyógyjavallat leveseskanállal Veréb úr önkéntes madarai Talpkínok a talpra állni vágyóknak Cipőt, zoknit levenni, lábakat a sárga műanyag székre, fogakat összeszorítani és túrni... így indul a Veréb-féle kúra. A jó­kedvű, végtelenül barátságos reflexoló- gus Veréb István, sokáig maga is kuruzs- lónak tartotta elődeit.- így igaz. Szabó Szigfridet „lekuruzs- lóztam”. Szidott is a feleségem, mondta, hogy igazságtalan vagyok, hisz a kislány gyomoridegeit rendbe tette, meg nazaré- nus is, vagyis hát a mi vallásunkhoz tarto­zik, így rossz ember nem lehet... Nem hit­tem. Aztán jött a lavór víz, amit kiöntöttem, és bizony úgy is maradtam a lendülettől. Egy mozdulatot nem tudtam tenni, nem­hogy menni... Szóval úgy vitettem magam Budaörsre, a Szigihez. - Segíts! - kér­tem, mert operálni akarnak, injekciókkal szurkálnak, én meg béna vagyok. Ide­nézzen! Fölpattan a székről, leguggol, fölugrik, törzshajlítást, lábemeléseket csinál, olyat, ami egy éjszakai bártáncosokból álló tánckar művésznőinek is dicséretére válna.- Na... íme, a kuruzsló meggyógyított. Nevet, miközben mesél, bekeni a lába­mat egy folyadékkal. Kellemesen hüs ér­zés, amit finom kézmozdulatok követnek a láb, a talp legkülönbözőbb részén. Tortúra és talpkúra- Bemelegítünk. Ma nézzük csak. Igen... igen, ez az ötös-hatos csigolya kö­zötti idegbecsípődés. Ugye itt fáj? A csudába. Állításának igazát kényte­len vagyok igazolni.- Bizonyítanak a jelek. A reflexzóna árulkodik. A talpon mozognak az ujjai, időnként megáll, masszírozásba kezd, majd ujjbeggyel végigsimít az érfalakon. Vizsgálódik. Az ember szinte nem is veszi komolyan, amolyan jóféle játéknak tekin­ti. S ekkor kézbe kap egy különös, kiska- nál végű, nehéz fémszerszámot. Kezde­tét veszi a valódi talpkúra. A talpközépen keresztbe húzott csíkok után a talpélek következnek. Egyre erőteljesebben. Ug­rik egyet-kettőt a szerszám, s nyomán tompa, fura hangokat hallani.- Belemasszírozom a vérkeringés út­jába azokat a káros anyagokat, amit a szervezet magától nem tudott innen eltá­volítani. A szerszám ugrálni kezd, meg a kun­csaft is. Kérem higgyenek nekem, igen kellemetlen pillanatokat éltem át a fotel­ban, Veréb úr kezei között. De ezt ki kell bírni,... Még ekkor is kétkedem. S a dolog csak folytatódik, mi több, a fájdalom fo­kozódik. Ezüstkanál kerül elő egy fonott, és ruhákkal borított vesszőkosárból. Csodás, hűvös érintése megnyugtatja a talpban, lábban száguldozó forró vért. Mit mondjak, isteni érzés annyi kellemet­lenséget követően. Inget le, hasra a pamlagra! - hangzik a parancsszó. Bizony a mozdulatok bi­zonytalanok, a talp ég, a kétkorsónyi hir­telen megivott víz - ez is a kúra része - húz. A pozitúrát Veréb úr állítja be. Tenyerek kenik a hátat, a tónusban lé­vő hátizmokat. Tompa nyomásra ropogni kezd a gerincem, mint a rehült léckerí­tés, amikor kiskocsit tolnak neki... A várakozó félelemérzet oldódik, egyre jobb érzés kerít hatalmába. Mintha ki­nyúltam volna mint a mosott ruha, ami gyenge anyagból van. Megrántott lábaim könnyűek lettek. Le tudok hajolni.- Kezeket tarkóra! Ebben a különös pozitúrában mege­mel, megropogtat. Közben kétszer kivert ugyan a víz, de könnyebb lett minden. Az ember ha kilencven kiló, bizony érzi, hogy „súlyos egyéniség". Mintha fogy­tam volna. Ez már önmagában is kelle­mes. Mintha a helyére ugrottak volna a csontok, a csigolyák. Fáradtnak érzem magam...- Egyszeri kezeléssel nem lehet évek súlyos gondjait eltüntetni. Csodákat én sem tudok tenni, hiszen csak egy szürke kis Veréb vagyok. Nevet. Ez az ember sokat mosolyog. A szobában már heten vagyunk. Egy ju- goszlávokból álló csoport is. A fiatal hölgynek gerincsérve van. Volt az NSZK- ban, járt Svájcban, a fájdalom vitte kór­házról kórházra. Most itt van. Végigtűr mindent. Bemelegítést, talpmasszázst, ecetes vízivást, ropogtatást, masszíro­zást. *- Nagyon mélyen van a baj - ingatja a fejét a reflexológus. - Néhány hétig kelle­ne kezelnem. Hosszú percekig, újrakezdve mindent, próbál könnyíteni a gondon. Halvány mosoly a jutalma. Ötven perc után a ne­hezen járó fiatal lány lehajol, kiegyenese­dik. Jobban van. Nem jól, de érezhetően jobban. Enyhültek a fájdalmai. Kap a fo­lyadékból, s rövid oktatáson esik át, mi­kor, hol milyen intenzitással kenegessék otthon. Paksiak a házikórházban Metzger Ádám bácsi ötödször van már itt. A vérnyomásával, a látásával vannak gondjai, korábban egy kisebb agyvérzé­se is volt.- Jobb lett, na ha mondom - értékel. Húzza ő is magát a székben, huhog, sziszeg és csak tűr. Ripeg-ropog a ka­nálféle szerszám nyomán a talpbőr alatt valami.- A húsevés, a gyógyszerzabálás sok bajt okoz - okit Veréb István. Az ember eredendően növényevő, mi meg hússal tömjük a testet, marékszámra etetjük a gyógyszert. Megmutatja a diplomáját, melyet fél­éves kemény tanulás árán szerzett meg, s melyet dr. Oláh Andor természetgyó­gyász orvos, Bánszki Judit reflexológus és Hangonyi Sándor gyógymasszőrök szignáltak. Reflexológiából közepesen megfelelt, a gyakorlat is közepes volt, ter­mészetgyógyászatból gyengén megfele­lőt, fitoterápiából anatómiai élettanból megfeleltet kapott a vizsgán. Meséli, hogy Kanadában néhány kiváló kiro- praktikai fogást tanult még ehhez is.- Ajándék van a kezemben - mutatja két tenyerét, amit magam is merek iga­zolni. Olyan ajándék, ami Istentől ered - folytatja. A svimmelő - így hívják a kínzóeszkö­zét - jár a kezében. Schwébl József ope­ráció után van, rajta is segített a Veréb­módszer. Megint mozog a lába, lehajol, jár kel és nem fáj. Kajánkodva nézi a má­sik kisöreget a székben.- Húzod a lábad?! Mit húzódozol? - kérdezi nevetve.- Az enyém, hogyne húznám, sziszeg vissza Ádám bácsi két juj között.- Én csupán egy eszköz vagyok. Bű­„A tejet fagyasztásra, nem pedig fogyasztásra ajánlom” Azok a fránya idegpályák... Kezelés után már ez is megy nős halandó - masszírozza a lábát Veréb István. Járt nála egy györkönyi orvosnő, aki szintén megdöbbenve tapasztalta, hogy a diagnózis, amit a lábáról leolvastak, helytálló. Leukémiás vérképe javult szin­te hihetetlenül nagyot egyheti talprege­nerálás után, a vastagbéldaganatos be­teg ma már feledi a rák veszélyérzetét, a bénának hitt ujjak két hét után meg­mozdultak, a fejfájós, nevetni sosem tudó hölgyből kellemes beszélgetőpartner lett. Mi ez? Csoda? Nem hiszem. Valami olyan tudás, ami az emberi hit­tel párba állítva kisebb csodákra is ké­pes? Lehet. Mögötte emberi jóindulat, és a megértés jó adag.- Mit bánom én, minek hordanak össze. Kuruzsló?! Jó, legyen. Nézzen ki az előszobába. Itt mindig ül gyógyulásra váró, s nekem segítenem kell. És én segí­tek. Ezt a 250 forintot is a kommunisták találták ki, hogy a kezelésre el kell kérni. Én nem kértem, aki akart az adott, aki nem tudott, az nem adott. Az Aminóregből, amivel bekeni a fájós testrészt, húz egyet.- így ni. Látja ez nem egy ócska szer. A Szabó Szigfrid találmánya. Regeneráló folyadék. Nyak-, hátfájás, visszér, ideg­gyulladás, orbánc, érszűkület, gerinc­sérv... erre mindre jó. Igazi jó hangulat van a magánrendelé­sen. Mondják is, hogy ez nem SZTK, ahová sóhajtozni kell járni, ide az jön, aki hisz a gyógyulásban, Veréb úr kezében. Jócskán ebédbe hajló már az idő. A ju­goszláviai vendégeknek Veréb úr felesé­ge már megtérített. Az előszobában még négyen várnak türelemmel.- Hétfőn Bonyhádra megyek - mutatja az előjegyzési naplóban a harmincegy- néhány előjegyzett-nevet Veréb István. Reflexológus. A hitetlenkedők talpát ajánlom a markába... Elköszönünk. Az egykor volt férfisza­bó, nehézgépkezelő és konzervgyári tar­goncás utánunk int. Nem ér rá kikísérni. Őt várják a talpkínokra vágyó, gyógyulni akaró emberek. SZABÓ SÁNDOR Fotó: ÓTÓS RÉKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents