Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-23 / 68. szám

4 - TOLNATAJ 1990. június 23. Gazdasági alapok nélkül Mit hoznak az önkormányzatok Interjú Jákli Péterrel Minden happy A helyi önkormányzatokról szóló tör­vényjavaslat már elkészült, a Miniszterta­nács is megtárgyalta, most már bármikor a parlament elé kerülhet. Sokáig nyilván nem halasztható az országgyűlési vita ebben a kérdésben, hiszen nyakunkon a helyhatósági választások - a jelenlegi ál­láspont szerint október 14-re - kitűzött időpontja. Természetesen a választási kampányra is kell időt hagyni és közben itt.a nyár, a szabadságolások időszaka. Jákli Péter, Paks tanácselnöke tavaly december óta a belügyminiszter felkéré­sére részt vett a törvényelőkészítő folya­matban, így, ha valaki, hát ő biztosan ala­posan ismeri a parlament elé kerülő tör­vényjavaslatot. Éppen ezért őt kerestük fel, hogy néhány, az olvasókat is érdeklő praktikus kérdésünkre választ kapjunk.- Kezdjük talán a választásokkal. Kik és milyen módon állíthatnak jelöltet, ho­gyan történik majd a szavazás?- A tervezet szerint a településeken a képviselőtestület lesz a legfőbb döntés­hozó szerv - az eddigi tanácstestületek helyett - és e képviselőtestület tagjait vá­lasztja majd a helyi lakosság. A jelölés­hez legalább tíz aláírás kell, ennek alap­ján készül egy jelölőlista. A kétezer la­kosnál kisebb településeken egy ilyen lista lesz és a lélekszámtól függően kell több-kevesebb személyre szavazni a lis­táról. Egy ilyen községben tehát fölkerül a szavazólapra mondjuk harminc jelölt neve és a választópolgároknak közülük kell például tizet kiválasztaniuk. A na­gyobb településeket választási körzetek­re osztják, ezek száma azonban jóval ki­sebb lesz, mint a mai tanácstagi körzete­ké. Ezekben szintén listáról kell majd mindenkinek a neki tetsző neveket meg­jelölni. Az értékelés módszere ugyanaz lesz, mint a parlamenti választásoknál, vagyis az első fordulóban abszolút több­séget kell elérni egy-egy jelöltnek ahhoz, hogy a település képviselőtestületébe bekerüljön. Ez azt jelenti, hogy a szava­zásra jogosultak legalább felének meg kell jelennie a helyhatósági választáso­kon és első lépésben csak azok a jelöltek kapnak mandátumot, akik az érvényes szavazatok több mint ötven százalékát kapták. Ezért - ugyanúgy, mint a parla­menti választásoknál - minden bizonnyal lesz második forduló is.- Hogyan történik a polgármester megválasztása?- Az európai gyakorlat az, hogy a már demokratikusan megválasztott képvise­lőtestület választ a saját soraiból polgár- mestert. A beterjesztett törvényjavaslat azonban két különböző megoldást tartal­maz - tekintettel a hazai viszonyokra -, vagyis az előbbi mellett lehetvé teszi a la­kosság általi közvetlen választást. Hogy a két lehetőség közül melyik kerül majd a végleges önkormányzati törvénybe, az a parlamenti vitában fog eldőlni. Közvetlen * választás esetén a lakosság öt százalé­kának kell aláírásával javasolnia egy- egy személyt ahhoz, hogy az jelöltként indulhasson. Előfordulhat, hogy a parla­ment megengedi a pártoknak, hogy pol­gármesterjelöltet állítsanak aláírásgyűj­tés nélkül, bár véleményem szerint a tele­püléseknek jobb lenne a pártszempon­toktól mentes választás.- A törvényjavaslat szerint mi lenne a megyék szerepe a jövőben?- Három lehetséges változatot dolgo­zott ki a törvényelőkészítő bizottság. Ezek: az önkormányzati megye, amely­ben a megyei ügyeket a települések ön- kormányzatából delegált képviselők vin­nék, a társulásos megye, amely azt jelen­ti, hogy a települések bizonyos célok ér­dekében társulnának egymással a mai megyehatárok figyelmen kívül hagyásá­val és végül a hivatali megye, amelyben nem lenne önkormányzati testület, ha­nem kizárólag államigazgatási funkció­kat látna el, vagyis tulajdonképpen a mi­nisztertanács meghosszabbított karja lenne. Ezek közül szerintem igazából csak.egynek lehet létjogosultsága, az önkormányzati megyének. A megye sze­repe persze így is jócskán megváltozik majd. Az önkormányzati törvény egyik lé­nyeges alapelve, hogy mindent helyben, a településeken kell megoldani, amit csak lehet, a megyékre mindössze a me­gyei intézmények, feladatok ellátása, a települések közötti koordinációs tevé­kenység hárul. Eddig igazából a megyei tanácsok gyakorolták a hatalmi funkció­kat, ez meg fog szűnni, nem lesz alá-, fö­lérendeltségi viszony a megye és a tele­pülések között.- Az önkormányzati megyével kap­csolatban több lényeges részletkérdés is fölmerül. Például hogyan történik a delegáltak számának meghatározása és azok kiválasztása?- Erre is többféle változatot tartalmaz a törvényjavaslat. Lehetséges, hogy a tele­pülések a lakosság számától függetlenül egy-egy embert küldhetnek a megyei testületbe, ez azonban hátrányos hely­zetbe hozná a nagyvárosokat a falvakkal szemben. Azt az egy embert pedig választhatja közvetlenül a lakosság, vagy közvetetten a helyi képviselőtestület a soraiból, de a parlament dönthet úgy is, hogy a megyei önkormányzati testületekben a polgár- mesterek képviseljék településük érde­keit. A másik megoldás szerint településen­ként nem egy, hanem a lakosság száma szerint súlyozva több delegáltat külde­nek a megyei testületbe. Ebben is a par­lament dönt majd.- Milyen változásokat hoznak az ön- kormányzatok a jelenlegi tanácsi appa­rátusok dolgozóinak munkájában?- Minden bizonnyal jelentős változá­sok lesznek. A vertikális szálakra már nem lesz szükség, azaz megszűnik a me­gyéhez küldözgetett rengeteg vaskos, időrabló jelentés. Mások lesznek a sza­bályok, a dolgozók szaktudásának egy részére - példáufe jelentések tartalmi és formai követelményeinek ismeretére - nem lesz szükség. Ellenben meg kell ta­nulni más ismereteket, illetve - ami talán sokkal lényegesebb - más szemléletet, hozzáállást. Személyi változások is nyilván lesz­nek, például azért, mert egyesek nem tudnak majd megfelelni az új követelmé­nyeknek, de azt hiszem elkerülhetetlen lesz az apparátuson belül bizonyos funk­ciók újrapályáztatása is. Mindezt majd a későbbi gyakorlat dönti el.- Végül ejtsünk szót a leendő önkor­mányzatok gazdasági alapjairól, tevé­kenységéről is. Az köztudott, hogy a mai állami tulajdonú, tanácsi kezelésű va­gyon átkerül az önkormányzatok tulaj­donába, amellyel aztán szabadon gaz­dálkodhatnak és ez bevételeik fő forrá­sa lehet az adók mellett Mit jelent ez a gyakorlatban?- Először is azt kell tisztán látni, hogy ez az önkormányzati törvény egy kicsit légüres térben születik, számtalan tisztá­zatlan kérdés van ugyanis - elsősorban gazdasági vonatkozásban -, amelyeket később kidolgozandó jogszabályokkal kell mederbe terelni. A komplexitás tehát hiányzik, az idő viszont sürget. Annyi haszna mindenképpen lesz a törvénynek gazdasági szempontból, hogy eltűnik a rengeteg fék, korlát, a többi már a helyi önkormányzatok ügyességén múlik majd. Vagyis azon, hogy hol és mennyire lesz képes a megváltasztott képviselő­testületjói gazdálkodni, jövedelmező vál­lalkozásokba fektetni az önkormányzati vagyont. Minden településnek magának kell bi­zonyítania ezután az életképességét, ahol ügyesebben vállalkoznak, ott lesz - nagyobb fejlődés, gazdagodás. Persze nem lesznek azonnali változá­sok, de hosszabb távon feltétlenül diffe­renciálódás várható a települések kö­zött. Nagyon sok múlik tehát az ősszel meg­választandó testületek szakmai hozzáér­tésén, ügyességén, jóval több, mint ed­dig. Persze azt is látni kell, hogy az induló feltételek szinte mindenütt nagyon rosz- szak, hiányoznak a gazdasági alapok, eleinte igencsak szűk lesz az önkor­mányzatok mozgástere.- árki ­Hogy vagyok? Jól, minden happy. Nem, nincs semmi bajom. Nincs agy­lágyulásom, sem lázam. A bátyám volt itthon. Tizenhat év után először jött haza Amerikából. Tíz éve vártam. Minden évben azt írta, hogy majd jö­vőre. Az idén végre rászánta magát. Na, gondoltam, most jól kidumáljuk magunkat. Elmeséli, hogy miért ma­radt kint Hogyan tanult meg angolul. Miért volt már eddig öt szakmája. Miért vándorolt egyik helyről a másik­ra. Félt-e valamitől, hogy eddig nem jött haza. Vártam, mint Andersent a dán gyerekek. Ültünk az ünnepi asz­talnál egymással szemben és néz­tem. Vártam, hogy meséljen. Minden happy, mondja végre bá­tyám. Majd a tátott szám láttán még hozzáfűzi, hogy ami volt, elmúlt, azon nem kell rágódni. A lényeg, a lelki bé­ke, és az, hogy most minden happy. Nézzem meg, milyen sportos, izmos, egészséges. Megnéztem. Nem akar­tam elkeseríteni, de én inkább aszott- nak láttam. Mintha a tizenhat év alatt két számmal összement volna. Nem mondom, a mosolya, az új protézisé­vel, amikor a happyt mondta, az szu­per volt. De a többi! Jó, tudom, beteg dolog, hogy sírva vígad a magyar, meg egészségtelen A pestis, a fekete halál, amit valószínű­leg oroszból magyarítottak eleink „cső- mára”, valamikor megyényi területeket néptelenitett el. Ma Magyarországon nyoma sincs és sok más járványnak se. Influenza persze korábban is volt, de senki nem tudott róla semmit, tehát Isten csapásának érezte az a család, melynek valamilyen tagját elvitte. Van viszont Kö­jál, azaz Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomás, melynek rövidítését tulaj­donképpen két „1”-lel kell írni, de így szoktuk meg, tehát maradjunk is ennél. Távol lennénk a valóságtól, ha azt állí­tanánk, hogy ez a legnépszerűbb intéz­mény hazánkban, vagy akár csak szű- kebb megyénkben is. Másodfokú hatá­ság, mely adott esetben intézkedni, sőt „kellemetlenkedni” szokott, tehát éppen ezért - mint a hatóságokat többnyire - ál­talában a pokolba kívánják.- Kellemetlenkedtek már önök is? - kérdeztük dr. Horváth Jenőt, a 120 szak­embert, ezen belül 12 orvost és további 5 orvos városi felügyelőt foglalkoztató in­tézmény igazgatóját.- Ha így akar fogalmazni - mondotta -, akkor természetesen igen. így például a mi közérdekű közbeavatkozásunknak köszönhetően nem működhetett egy ideig a szekszárdi Garay konyhája vagy zárták be a Zrínyi utcai halászcsárdát. Természetesen nem azért, mert valami­lyen szeszélyes kedvünk úgy tartotta, ha­nem mert lehetőségeik veszélyeztették a közegészségügyet, annak majdani ala­kulását. Ugyanez vonatkozik a vízellátás­ra is. A régebbiek bizonyára emlékeznek a Sió-Bögei kutak lezáratására és a köz­nyelven - egyébként teljesen véletlenül - „Borbás-sárga” színűként emlegetett szekszárdi vízre, ami 1983 óta megszűnt.- Járványok nem lévén, feltehetően nem ez az egyetlen dolguk...- Csakugyan nem! 1953-ban meg­szűnt a régi megyei főorvosok hatósági szerepe, mely a maga idején minden tisz­teletet megérdemelt. Utána jogelődünk intézet volt, majd egy 1979-es - elveiben máig érvényes, de csak részleteiben megvalósított - rendelkezés értelmében a jelenlegi formában működünk. Nekünk nem a gyógyítás a feladatunk, hanem az, hogy egyáltalán ne legyen mit gyógyítani. Tehát a megelőzés, az, hogy ne legyen járvány...- És amikor van, akkor nem hallgatnak kissé túlságosan is róla? Gondoljunk az az állandó önostorozásunk, a múlton rágódásunk. Merthogy előre kell néz­nünk. De azért azt elvártam volna a bátyámtól, hogy elmondja, miért nem jött haza anyánk temetésére. Hogy nem tudott, vagy nem akart. Hogy ak­kor mennyire volt neki happy. De nem, erről egy kukkot sem beszélt, csak a kaját szólta le. Hogy egész­ségtelenül táplálkozunk. Ó reggelire nyolc tojást eszik, de csak a fehérjét. A sárgáját kidobja, mert abban ko­leszterin van. Mikor mondtam, menjünk, gurít­sunk le egy sört a sarkon, hátha attól dumálhatnékja támad, csak csóválta a fejét. Sok abban a kalória, ő csak narancslét iszik, szeszt semmit. Mit csinálhattam. Lementem nélküle, mert nekem az élet sör nélkül nem olyan happy. Persze, azért belejött a csőbe. Mentünk le a pályára, meccsre, a ko­csiban volt egy-két üveg pia. Egyszer csak látom, meghúzza az egyiket. influenzajárványokra, vagy az eléggé sű­rűn előforduló Salmonella-fertőzésekre. Egyáltalán: - mi a járvány?- Nagy embercsoportokat, nagy terü­leten, egy időben sújtó fertőző betegség. A hallgatás nem elhallgatás, hanem a felesleges pánikkeltés elkerülése. Ha például valahol Salmonella-fertőzés tör­ténik, annak lokalizálása helyben lehet bármennyire feltűnő, semmi szükség ar­ra, hogy akár a Tolnai Népújság segítsé­gével is a megye másik sarkában hívjuk fel rá a figyelmet.- Nemzetközi összehasonlításban mi­lyen a hazai helyzet?- Túlzás nélkül világszínvonalú - így dr. Horváth.- És a megyeszékhelyen, vagy a me­gyében?- A legjobbak közé tartozó. Ha nem említjük Szekszárd belvárosát melynek ólomszennyezettsége katasztrofális. Egyes egyedül a gépkocsik Jóvoltából”. Mifelénk például előírják a biztonsági övét a gépkocsi vezetője és szomszédja részére, ami kétségtelenül szolgálja őket. De nem ír­ják elő azt a 900 forintos katalizátort, ami minden járókelőét szolgálhatná...- És az ipari üzemek?- A régi környezetszennyező, a Bőr­díszmű helyén már park van. Tévedés ne essék azonban! Mi nem a környezetvé­Mondom neki, nem addig van az, hagyd abba, öreg, magas lesz a kaló­riaszinted. De csak vigyorog, hogy most nem Amerikában van, hanem itthon, és még kortyol egy jót Én meg csak nézem. Közben eszembe jut, hogy évekig vártam az általa ígért re­pülőjegyre. Egyszer még a munkahe­lyemet is felmondtam. Merthogy a bátyám meghívott a jueszájba, a nagy lehetőségek országába. Gondoltam, megnézem. Ottmaradok fél évig. Az elején vállalok valami svarc melót, hogy mégse egészen a bátyám nya­kán éljek, aztán mielőtt hazajövök, beutazom a kontinenst. Rohadtul ér­dekelt, hogy mi lehet ott, ami miatt nem akar hazajönni. Még látogatóba sem. De aztán, ahogy te nem küldted a jegyet, úgy ő sem. Most aztán itt volt, vissza is ment, és dögöljek meg, ha tudom, hogy mi a fenétől olyan happy neki ott kint min­den. dők leányvállalata, hanem tudományos munkával is foglalkozó intézmény va­gyunk. Tehát nem a környezet védelme, hanem a felmerülő károsodások meg­előzése és megállapítása a feladatunk.- Például a sugárfertőzéseké is? A Csernobilt követő, igaz, hogy nem ma­gyar csend után ezzel kapcsolatban rémhírek keltek. Hallgattak?- Mert nem volt miről beszélni. A pécsi uránbánya, vagy a paksi atomerőmű kör­nyékén éppúgy van természetes sugár­zás, mint bárhol egyebütt. Érdekes mó­don, se innen, se onnan, senkinek nem jutott eszébe elköltözni. Sugárvédelmi eJlenőrzési tevékenységünk, éppen Paks miatt, egyébként Fejér, Veszprém me­gyékre és a Bácska egy részére is kiter­jed. A legkritikusabb időkben se jelentett a mi megyénk lakosaira Csernobil sem­milyen veszélyt sem. Azért hallgattunk róla, mert nem volt miről beszélni!- Magánvéleményem: - de talán az adott időben a semmiről is érdemes lett volna...- Lehet igaza is...- Egy pár szó erejéig térjünk vissza még a vízre. Számomra hátborzongató, ha egyik-másik településünkre lajtos ko­csiban kell szállítani az ivóvizet!- Ez érthető! De a csak csecsemőket veszélyeztető nitrátkárosítás miatt Váral­ja, Szakadát, Lengyel és Kisvejke említé­sével záródhat is a „sor”. Ami az orszá­gos arányok szerint is nagyon jó.- Ez valószínűleg széles e hazában mindenről elmondható lehetne. Befeje­zésül egy - az olvasókat talán untató - kérdés. Milyen a Köjál felépítése?- Van igazgatóság, mint mindenütt. Egyik helyettesem dr. Kovács Anna, aki a települések egészségügyi irányításával foglalkozik. A szakmai és technikai felté­telekért a laboratóriumi osztály vezetője, dr. B. Tóth Mihály ugyancsak igazgató- helyettes, a felelős. Külön osztály foglal­kozik az élelmezés-egészségüggyel, a munkaegészségüggyel, a járványüggyel, az ifjúság egészségügyével, a sugárzás egészségügyi problémáival és a toxiko­lógiával, a képződő veszélyes hulladé­kok egészségügyi károsodásának vizs­gálatával. Az egészséges életmódra ne­velő, vagy nevelni szándékozó ‘osztá­lyunk feladata pedig olyan szerte ágazó, hogy akár külön beszélgetést is megér­demelne... ORDAS IVÁN Fotó: KISPÁL MÁRIA Műszerek segítik a munkát F. KOVÁTS ÉVA Csorna nincs - van Köjál Az ivóvizet rendszeresen vizsgálják

Next

/
Thumbnails
Contents