Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-16 / 62. szám

1 1990. június 16. TOLNATAJ - 5 Böske néni bácsikája, avagy a filmszakma császára Egy ház előtt állok a szekszárdi Rá­kóczi utca elején. Bezárt spaletták mö­gött ma már hófehér hajú, apró termetű, gyermekarcú és -tekintetű idős hölgy él, aki nemrég érkezett haza Los Angeles­ből: özvegy Zucker Imréné, született Zucker Erzsébet. Vele szeretnék beszél­getni a bácsikájáról, a híres Zukor Adolf­ról, Hollywood egyik legnagyobb film­gyárosáról, a Paramount filmeket gyártó és forgalmazó Famous Players Lasky Corporation százhárom éves korában el­hunyt hajdani elnökéről, akiről az 1929- ben megjelent Zsidó lexikonban ez áll: „a legtekintélyesebb helyet foglalja el az egész nemzetközi filmvilágban, mert vál­lalatainak számtalan külföldi fiókja és Amerikában mintegy 500 színháza van.” De hiába csengetek, majd kopogok a szomszédok tanácsára az ablakon. Már- már lemondok a találkozás lehetőségé­ről, amikor nyílik a kapu, és kilép Zucker néni. Kicsit gyanakodva nézeget, amikor bemutatkozom. Nem invitál be, csak a ház előtt ülünk le a padra. Ott is mara­dunk három órán át. Nem könnyű szóra bírni. A Rákóczi utcán nagy a forgalom. A zajban néha alig hallom kislányos hang­ját. Egyszer csak kijelenti: nem akarja, hogy irjak róla. Mikor végleg lemondok a riportról, búcsúzáskor megígéri, hogy bejön a szerkesztőségbe, elhozza a fényképeket is.- Miért akarja magnóra venni, amit mondok? Ne tegye. Most meg miért akar­ja lejegyezni? Én újságcikkeket, fényké­peket hoztam magának. Olvassa el, néz­ze meg őket. Rólam ne írjon, én nem va­gyok fontos. Csak a bácsi az. Olvasom: Zukor Adolf 1873-ban szüle­tett Ricsén, Zemplén megyében. Apja fa­lusi szatócs volt. Mátészalkán végezte el a négy polgárit, azután Abaújszántóra ment tanulónak Blau Hermann vegyes- t kereskedésébe. Tizenhat éves korában kivándorolt Amerikába.- Zukor Adolf hogyan a bácsikája ön­nek?- Nagyapám testvérének volt a fia. Ko­brán árván maradtak, a testvérek közül kettőt nagyapám nevelt, a többit a kassai főrabbi, aki szintén rokon volt a felesége I l'uramonn ~ 1 Ilye» k«U* kútbee. oeeyitmi Miattiak kitép*, nehét áhjo* , tton* mMleliflM' barmi ne éne! euláll érti frinégU. KtpaMk ft tftortrjá, <**«»» ttáouM U- Ml*w«il életé a etigtégnel. i&bgb a perzirtá Un- rál Pedig akkor it v-iUoie kv ki.rr.btH. «min kärülvlie. mini raic4Wi™ hátér:!.. Brriabk kä- na» keriU lom». Mreeyi Mn»* ril Ml Utértrt' < • K-eregyéjtuilo Kelteti tűméit egy atteiimyitak, aki egált itnoiíeritoye.. karmieeir! kátattóe »14* a gyen Utániamra <- Ml « legei.tegohb géiMg ét trerrtrl olgo» ‘..,'okOn élmény. »ekem « jetfell Zykur I elit a tártáéi /ériének é rühmet!. AM! cuebilolor élelme* irton miéi latiét g»iM> tikerét. //•AIgwittdbue itAfam Zukor Adott Ba !Mtr atttaeyt keeeylrM ma, fal ét akkor Ultimé, ami! muH pa at eleli* leleté»*. Bt még mimiig kárka»*ms*ihe» tirxMok. A Púm maItetes jüt kiléten*, ka art mm inauet élni.** nageoUl legal,)!* két dóm. hogy litte ertéd-éét annyit •WT. rtoori f* ette. telel-,*»n tél-, odlo* neki. omreeyit S tilt a Ke­hiéin latié autóé*. éiáMUMH. 'lényekért ér intnáey tntuáfnráoio hogy im. teli etltoí. ai-ó iondcto kftebtrért. fait adott neki n k-UtnrhU bétáit« I. Zukor Adolf a húszas években révén, ő fogadta örökbe az egyik fiút, így lett Adolf bácsi testvéréből dr. Lieber­mann Artúr. Ö volt a legidősebb. A Ricsén nevelkedő másik fiút Simonnak hívták, a tizenkilences megszállás idején kiment az utcára, elfogták és elvitték a románok, nyoma veszett. Növésre Adolf bácsi volt közöttük a legkisebb.- Böske néni is Ricsén született?- Igen, 1913-ban. Ott találkoztam a kétévenként hazalátogató bácsival. Ö megvett Ricsén egy házat, és minden második évben pár napra hazajött a kísé­retével. Akkor már nagy ember volt, az összes lapok előre bejelentették az érke­zését.- Milyen lapok?- Például a Színházi Élet, vagy az Esti Kurír... Újságírók, színészek, színikritiku­sok jöttek találkozni vele, egész búcsújá­rás volt olyankor nálunk, nagyon sok vendég érkezett, a rokonoknál is minde­nütt esküvői ebédeket kellett főzni. Adolf bácsinak, miután kivándorolt, sok küszködés után sikerült szerény ál­lást kapnia egy chicagói szódagyárban. A világkiállítás évében nyitott szücsmű- helyt Chicagóban, majd feleségül vette az erdőbényei születésű Kaufmann Lot- tit. Lotti néni nagyon szép volt, de akkor még bizonyára nem gondolta, hogy ké­sőbb Hollywoodban a világ legszebb nőivel kell majd rivalizálnia, ha meg akar­ja őrizni férjét. A folyamat, melynek végén Zukor Adolfból a filmvilág atyja lett világ- viszonylatban, 1904-ben kezdődött: ek­kor alapította meg első moziját. Hat évvel később már filmvállalkozó, 35 000 dollár­ral vág neki az Erzsébet angol királynő című filmnek Sarah Bernharddal a fősze­repben. Az isteni Sarah, aki nemcsak a világ egyik legnagyobb színésznője volt, de könyvet Irt, festett, szobrokat készített és turnéi során bejárta a világot, a vász­non is hatalmas sikert aratott. És ez a bá­csi számára nemcsak erkölcsi, anyagi sikert is jelentett. Ezután egy másik film főszerepére James K. Hackettet szer­ződtette, az akkori Amerika legnépsze­rűbb színészét. Zukor Adolf 1920-ban már a Paramount filmvállalat elnöke volt. így hát a karrier ismeretében térhetünk vissza Ricsére.- A ricsei hengermalom a nagyapámé volt - meséli Zucker Imréné. Egyik öccse és az édesapám dolgozott benne. Olyan­kor, amikor Adolf bácsi hazalátogatott, igyekezett hasznára lenni szülőfalujának. Például restauráltatta a reformátustemp- lomot, református iskolát építtetett, egy artézi kúttal ajándékozta meg Ricsét, hogy mindenki juthasson jó minőségű ivóvízhez. Ezenkívül segített a bajba ju­tottakon, a gondokkal küszködőkön. Apám levelezett a bácsival, ő írta meg a kérvényeket, majd összegyűjtve felküld- ték Pestre, ahonnan Lotti néni rokona, dr. Weiss Béla juttatta azokat tovább. Egyébként dr. Weiss Béla a bácsi nevé­ben hozományt és különkelengyét adott a rokon lányoknak. De, mivel volt, aki előbb átvette, majd, mikor igazán férjhez- ment, ismét jelentkezett a hozományért, ez után az eset után csak a házassági bi­zonylatra adta ki a lányok jussát. A bácsi Amerikában is bőkezűen tá­mogatott minden filantropikus mozgal­mat. Olvasom a régi Színházi Életben Incze Sándor Pohárköszöntőjében (Hollywood és Zukor Adolf 25 éves jubi­leumára írta), hogy Hollywood megalapí­tója, a filmszakma császára pályája csú­A karosszékben a százéves Zukor Adolf, mögötte fia, kétoldalt a Zucker-házaspár Szekszárdról Régi ricsei levelezőlap. Bal felső kép: Zukor Adolf szülőháza. Jobbra fent: a valami­kori Zukor Adolf tér. Jobbra lent: a hengermalom. Középen: az artézi kút - Zukor Adolf adománya csán is megmaradt „egyszerű, kedves, mosolygó, jóságos, mindenkivel törődő és mindenkiért valamit tenni akaró em­bernek”, aki huszonöt év házasság után is naponta kétszer hívta fel telefonon a feleségét, ezenkívül mindennap hosszú levélben számolt be neki hollywoodi éle­téről.- Tessék mesélni az első és az utolsó találkozásról.- Abban az évben is volt otthon, amikor születtem, két évvel később, 1915-ben is, de persze ezekre az időkre nem emlék­szem. Sárospataki diák voltam, amikor egyik alkalommal készülődtünk a látoga­tásra. A húgomat jelölte ki a tanító a refor­mátus iskolában, hogy köszöntse. Em­lékszem, engem küldtek el egy csodás csokorért a Windischgraetz herceg vi­rágkertészetébe. Másik alkalommal a bácsi Pestről hozott magával mozigépé­szeket, és a családjáról, a lánya születés­napjáról készült felvételeket mutatta be. Minden rokon családról csináltatott film­felvételt, és elvitte ezeket magával. Em­lékszem jól a filmre, amit a lánya esküvő­jéről készítettek. Az esküvőt New York­ban tartották, a Hudson folyónál. Renge­tegen voltak; két mókás jelenetet soha­sem fogok elfelejteni. Az ifjú pár előbb csónakázott, de nem evezőlapáttal, ha­nem két igazi söprűvel eveztek, majd fo­nott babakocsiba ültették őket, amit két kecske húzott...- Böske néni mikor találkozott utoljára a bácsival?- Amikor a századik születésnapját ünnepelte. Akkor férjemmel és Zsuzsi lá­nyommal együtt meglátogattuk. Tolóko­csiban ült, nagy örömmel fogadott ben­nünket, összecsókolóztunk. Magát az ünnepséget a televízióban néztük, több mint száz dollár volt a belépő a meghívot­taknak, a bevételt a mozgássérült gyere­kek javára fordították. A bácsit az akkor hetvenöt éves Alfred Hitchcock köszön­tötte, az Angliából származó ismert holly­woodi filmrendező, aki hálás tanítvány­ként megcsókolta a filmvilág száz esz­tendős, tolókocsiban ülő atyjának a ke­zét. Majd átadta neki a mikrofont. A leg­nagyobb színészek, világhírességek vol­tak jelen, a torta hatemeletes volt... Ott voltunk a temetésén is 1976-ban.- Hogyan halt meg Zukor Adolf?- Még százhárom éves korában is a néger házvezetőnő tolta át mindennap a klubjába löncsölni. Ezen a napon is így történt. Hazatérve Adolf bácsi lepihent. És többé nem ébredt fel. A temetés egy reformtemplomban tartott szertartással kezdődött. Olyan zsidó pap temette, aki a pápához szokott járni. A koporsóra az amerikai lobogót terítették, és piros és fe­hér szegfűvel, a hozzá tartozó zölddel vették körül, ezzel idézve a távoli szülő­föld nemzeti színeit. „Bár mindig magyar­ít BH Zukor Adolfné Kaufmann Lotti nak vallotta magát, mi Amerika egyik épí­tőjének tekintjük” - hangzott el a temeté­sén. Hollywoodban a kínai színház előtt ott a kéz- és lábnyoma, az előcsarnok­ban az életnagyságú szobra.- Milyen ember volt? Özvegy Zucker Imréné született Zuc­ker Erzsébet tűnődve néz rám. Névrokont választott férjül, mint mondta, azért, mert ez köztiszteletben álló név volt Magyaror­szágon...- Hogy milyen ember volt? Aranyos. Olyan, aki tisztelte a többi embert. Ha a testvérei közt valami vita támadt, mindig annak az oldalára állt, aki a jó ügyet kép­viselte, és azt mondta neki: rengeteg igazságod van. Böske néni gyakorta látogat Zsuzsa lá­nyához Los Angelesbe, aki tartja a rokoni kapcsolatot a bácsi gyermekeivel. Lánya a földgömb másik oldalán: férje és István fia, a szegedi rabbi helyrehozhatatlanul magára hagyták: a temetőben nyugsza­nak. Böske néni a régi szekszárdi lakásban már csak az emlékeivel él. Azt mondja: nehezen jár, fáradt. Túl sokat sétált gyalog. Megjárta a Ber­lin közelében lévő ravensbrücki kon­centrációs tábort, ahol 93 ezer nőt gyil­koltak le. S bár, ahogyan A Hét Tükre című füg­getlen, pártonkívüli izraeli magyar nyelvű hetilap 1989. szeptember 14-i számában Vadász Ferenc írta: „Nincs nyomuk az egykori ricsei zsidóknak a falu temetőjé­ben sem, ma már csak földbesüppedt, megfeketedett, olvashatatlan feliratú sír­kövek láthatók ott”, Böske néni évente többször megfordul Ricsén. Felkeresi a szülőföldön az ősök elsül­lyedt temetőjét. DOMOKOS ESZTER Merre tart a falusi turizmus? Világgá kell kiáltani, hogy elkészült a magyar falusi turizmus országos nyilvá­nos katalógusa! Megtalálható... Hol? Erre még nincs határozott felelet és tulajdon­képpen ez szülte a címben feltett kér­dést: merre tart a falusi turizmus? A most megjelent katalógus nem első lépése a Magyar Falusi Vendégfogadók (Falusi Turizmus) Szövetségének. Amit a szövetségről tudni illik, az röviden ösz- szefoglalható. Egy éve, 1989. június 9-én civil, állampolgári kezdeményezésre ala­kult meg a szövetség, ami később be­jegyzett jogi személy lett. Jogelődjének tekinti az 1930-as években működött Országos Magyar Vendégforgalmi Szö­vetséget, amelynek tevékenysége annak idején, európai mércével mérve is jelen­tős volt. A mai szövetség célja, a magyar falusi turizmus újrahonositása! Ne térjünk ki arra, hogy az elmúlt fél év­százados kiesés e téren milyen hátrányt teremtett! Keressünk választ egy év ta­pasztalatainak leszűrésével, hogy most merre tart e „mozgalom”. Az első lépése az volt a Falusi Turizmus Szövetségnek, hogy az Országgyűlés és a kormányzat elé tárta a „Kezdeményezés a falusi turiz­mus feltételeinek kialakítására” című ja­vaslatát, amit nemzetközi konferencia eredményei alapján készített. Sajnos a visszhang elmaradása idé­zett megtorpanást! Hol van már a tavalyi hó?... és hol az a kormány, aki olvasta, elfogadta „hogy a falusi-tanyai turizmus 10 ágyig, 300 000 forint bruttó bevételig élvezzen adómentességet”? Hol van ma az a kormány - új arcokkal, tervekkel, hi­tekkel -, melynek tagjai a turizmus már említett újrahonosítását megkezdenék? Tény: fontosabb dolguk is lehet. Nem is­métlem, csak hangsúlyozom: a falusi tu­rizmus céljai között látni kell - kellene!- a munkahelyteremtés lehetőségét is! Egy család eltarthatná önmagát. Nem milliomossá fejlődve ugyan, de aki válla­latától megválni kényszerül, megnyu­godhatna, ha falun élve megkapná azt a támogatást, amit például a szomszédos Ausztria régóta megad polgárainak. (Négy ágyig 5000 schilling - ágyanként- és ezt 5 évenként igényelheti mint visz- sza nem térítendő támogatást). JóJlehet kedvezményt jelent a már említett adó- mentesség, de ha bárki alaposan végig­gondolja milyen, mennyi munkával éri el a 300000 forint bruttó bevételt, akkor már nem is kell örülni a „magyaros ked­vezménynek”. Természetesen örvendező lélekkel adom tovább minden őszinte érdeklődő­nek, hogy forgassa a falusi turizmus ka­talógusát. De azt se hallgathatom el, hogy június közepét írunk, tehát kicsit korán jelent meg a jövő esztendő turistasze­zonjához. Azért fogalmaztam így, hogy ne kelljen azt írnom, hogy az idén elkésett. Nem kapható még sehol ez a kilencnyel- vű beköszöntővel megjelent tájékoztató. Rengeteg információt tartalmaz, amiben az egyén megtalálhatja a számára leg­megfelelőbbet, ha falun, tanyán akar üdülni. A színes fotókkal illusztrált kataló­gus mellé egy árjegyzék is tartozik, fel­tüntetve, hogy az 1990-es időszakra vo­natkozik minden ami benne foglaltatik. Kár, hogy júniusban kapták kézhez a saj­tó munkatársai, mert mire a „piac" másik oldalára, a vásárlóhoz, a falusi hangulat­ban pihenni, kikapcsolódni vágyó em­berhez eljut, már félő, hogy augusztust írunk, mikor a gyermekes családok szünideje lejárt! Akkor viszont feleslegesnek tűnik az a sok-sok munka, ami egy katalógus elké­szítésével jár... hiszen a benne adott árak jövőre változhatnak! A turizmus éve 1990. A szövetség megtiszteltetésnek tartja, hogy megren­dezheti az európai falusi turizmus kon­ferenciát, amely illeszkedik Nyugat-Eu- rópában a falusi turizmus fejlesztéséért ez évben kibontakozott kampányhoz. Le­gyen ez a válasz e jegyzet címére! Arra tart tehát a falusi turizmus, ahol kam­pányt jelent mindaz, ami a fejlesztéséért megindult, csak ne feledjük, rajtunk is múlik, hogy milyen vargabetűkkel jut cél­ba a turizmus ügye - nálunk. A kitérőket alapos átgondolás mellett kerülni lehet! Ezt elvárja az Európa Tanács és a Közös Piac több tisztségviselője, aki a Magyar- országon rendezendő konferenciát tá­mogatja. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents