Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-16 / 62. szám

1990. június 16.

Egy ház arcai

Valaha biztosan mindig mosolygott. Bizakodó tekintettel nézegette a szekszárdi főutcán elporoszkáló szekereket, később a mind sebesebben tovarobogó autókat. Akkor még csak csenevész csemete volt a fa, melynek hatalmas lombja mára teljesen elrejti a ház homlokzatát a járókelők elől, hogy észre se vegyék, milyen szolid, de elegáns mintákkal, rafinált kiugrókkal dekorálták annak idején a mesterek.

Aztán voltak komorabb napjai, mikor ha tehették volna, lakói helyett is könnyeket ejtenek a vaksi ablakok, a kapu kovácsoltvas kacskaringói. Nemigen értette, miért kell újabb és újabb zászlókat tűzni a rozsdásodó tartókba, csodálkozva figyelte, mint cserélődtek a földszinten a boltok. Lassacskán hozzászokott, hogy hol hozzátoldottak, hol meg csúnya hegeket hagyó sebeket ejtettek rajta.

Most már régóta nem csinosítgatják, ereszcsatornái eltömődtek, az eső rendre az erkélyt, a falakat mossa. Mintha mindenki megfeledkezett volna róla.

Már azt se tudja, ki is a gazdája... esi

ÓTÓS RÉKA képriportja