Tolnai Népújság, 1990. június (1. évfolyam, 49-74. szám)

1990-06-16 / 62. szám

2 - TOLNATÁJ

1990. június 16.

mmmmm

beszélgetés

Pr. Kovács János és P. Varga Márta a vezetésről, vállalkozásról

Évszázadunkban történt

„Magyar a magyarért!”- Töredelmesen be kell vallanom önnek: puskáztam a vezetéselméleti vizsgán. Ráadásul kölcsönpuskából, amit örököltem az előző évfolyamok vezetéselméleti tanfolyamainak hallgatóitól. A marxista-leninista esti egyetem - egyéves - vezetéselméleti szakosító tanfolyamát ön tartotta hosszú időn át, aminek igen jó híre volt az értelmiség körében, s sokan nem azért jártak oda, hogy letudják a kötelező penzumot, vagy mert mindenáron vezetők akartak lenni, hanem egyszerűen azért, mert igen széleskörű tudást lehetett szerezni. Most a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Tolna megyei küldöttgyűlése kapcsán találkoztam ismét önnel, mikoris megválasztották a társaság elnökéül. Engedje meg, hogy gratuláljunk ehhez.- Köszönöm szépen.- Igen régóta foglalkozik vezetéselmélettel, annak történetével, módszereivel, stílusával. Vajon most a megváltozott körülmények következtében mennyire változik a vezetéstudomány. Tudniillik az új gazdasági formációk következményeképpen olyan emberek kerültek vezető pozícióba, akik korábban egyáltalán nem foglalkoztak sem termeléssel, sem szolgáltatással, sem pedig emberek irányításával. Kiválasztódott volna egy új vezetői réteg, s ha igen, mi lett ennek a rendező elve?- Összetett a kérdése, kezdjük talán a végén. A világ változott meg, másfajta vállalatok jönnek létre, amit látványos névváltoztatással is próbálnak jelezni. Vállalkozás néven foglaljuk össze mindazokat a szervezeteket amelyek gazdálkodási tevékenységgel foglalkoznak. Más a helyzete a vezetőnek egy vállalkozásban az elvárásokat feladatokat és a felelősséget tekintve, mint korábban volt hisz teljes a függetlensége, tudja meddig mehet el, mihez van joga és minden feladat az övé. Ez a helyzet magához szelektálja az embereket Ma aki vállalkozik azért képes erre, mert vagy tőkéje van, vagy elképzelése, vagy pedig annak a képessége, hogy vállalkozóként tud tevékenykedni. Erre nem mindenki alkalmas, s helyből visszariaszt embereket a törvényben rögzített követelmény.

I- Hogyan jellemezhető a mai vállalkozó típusú ember?- Rugalmas, gyors cselekvésre képes, gyorsan reagáló emberek képesek vállalkozni, olyanok, akik az általuk elképzelt üzleti területen jártassággal, ismerettel bírnak. Ez nem köthető feltétlenül iskolai bizonyítványhoz, diplomához. A vezetői követelmény komplexebb ahhoz képest, mint ami korábban volt, hiszen tudni kell megszervezni a marketinget azt hogy tudja eladni a terméket vagy a szolgáltatást. Logikusan és értelemszerűen csak ezután következhet hogy megszervezi a vállalkozással kapcsolatos tevékenységet s az ezt kiszolgáló ügyvitelt. Mindez ma nem elég. Tudni kell, hogyan lehet nyereségesen, pénzügyileg stabilan gazdálkodni, s finanszírozni folyamatosan a vállalkozást. Úgy látom: igen sok embernek van elképzelése és vállalkozási készsége, de a gazdasági pénzügyi ismeretek hiánya is tapasztalható, s ebből gondok adódhatnak. A vezetés- elméleti tanfolyamsorozat amire utalt s aminek a szervezésében és a kivitelezésében is részt vettem, talán tükrözte azt a törekvést hogy gondolatilag nyissunk a világra, mutassuk meg milyen lehetőségek vannak a világban, mi a hazai helyzet és melyek a követelmények. A cél az volt hogy a nemzetközi tudomány és a gyakorlati tudnivalók ismeretében javítsunk a hazai helyzetünkön. A túlszabályozottság, a korlátok miatt azonban ez csak viszonylagos eredményt hozott Nem általában a magyar vezető volt kevésbé képzett, vagy tehetségtelen, hanem a lehetőségeit a körülmények behatárolták: a jogszabályok, a felügyeleti szervek beavatkozásai, de korlátokat szabott az úgynevezett munkahelyi demokrácia is. Ezek a vezetőt olyan szűk folyosóba terelték, hogy az üzleti siker kikovácsolásának lehetőségei kisebbek voltak, mint az összehasonlítás alapjául szolgáló nyugateurópai vezetők eshetőségei.- Ez mind így van, csakhogy találkozhatunk olyan vezetőkkel is, akik egyik napról a másikra úgy vélik: a piacnak nincs világnézete, s hogy ne kerüljenek „lapátra”, helyezkedni kezdenek, méghozzá a választások után a kormánykoalíció pártjaihoz igazodnak. Ez lenne az újtipusú vezetők új arca?- Ha ez igy lenne, akkor folytatódna a régi rend. Hiszen tudjuk: a régi fajta vezetés fölfelé igazodott, aminek a következtében kontraszelekció jött létre, s csak az alkalmazkodóképes vezetők tudnak sikerre vergődni, és tartósan megmaradni. Úgy vélem, hogy nem az igazodás a jövő útja. Az, hogy most vannak olyan vezetők, akik keresik a politikai irányzatokkal a kapcsolatokat azt jelzi, hogy nem a saját személyük, hanem a vállalatuk helyét keresik az új viszonyok között, s arra törekszenek, hogy az új gazdaságpolitika kapcsolatrendszerébe bevezessék a vállalkozásukat. Vannak vállalkozások, amelyeknél ez fontos, másik viszont megmaradhatnak kizárólag a piac értékítéleténél. Az irányváltás természetes, hisz az új helyzethez valamilyen formában és mértékben igazodni kell. Az lenne a korszerű magatartás, hogy a szakmai munkája, a sikere alapján méressék meg a vezető az adott munkahelyen, s alakuljon ki benne az a bölcs magatartás, hogy ő maga is belássa: amíg érdemben jól tud dolgozni marad, ha nem, hát akkor önként is lemond.

I- Képes erre az ember? Hisz a hatalom - ahogy mondani szokás „oly édes”.- A hatalom vonzó, a vezetők kisebb része az, aki nem képes belátni a hibáit. Fokozatosan változásnak kell bekövetkeznie ebben. Nyugaton természetes mozgás van a vezetésben, s igy fordulhat elő, hogy nem kövesednek meg vezetési rendszerek úgy, mint ahogy az nálunk tapasztalható.- Ha már itt tartunk, nemrég a parlamentben az egyik képviselő azt szorgalmazta: ismét méressék meg a vezetői garnitúra, írjanak ki pályázatokat, s így dőljön el a jövőben: ki vezethet Mi a véleményük erről a vezetéstudományban jártas hazai szakembereknek?- Korábban már előfordult amikor politikai szempontok alapján leváltották a vezetői réteget 1948 és 1951 között. Ennek igen szomorúak a tapasztalatai, nem lenne tehát szakszerű, és társadalmi szempontból kívánatos ez a váltás. Szakszerű, törvényes keretek között, és az új vállalkozások megszervezésével párhuzamosan kell a vezetőváltást véghezvinni. Ez a folyamat elindult A vállalatok, vállalkozások a saját körükben értékelték a helyzetet, s kezdeményezték, eszközölték a váltást. Ettől függetlenül: az új vállalkozás vezetésváltást, vagy legalábbis nyílt helyzetet teremt. A vállalatok többsége a jövőben valamiféle társasági formában működik majd. Ebben a pillanatban a vezetéssel más igények, más követelmények és más kockázatok járnak. Az átállás automatikusan megoldja a vezető- váltást, s ez lenne a kívánatos, nem a kampányszerű megoldás. Továbbá az, hogy mérlegeljék a helyzetüket azok is, akik vállalják azt, hogy vezetők lesznek. Korszerűen képzett, gyakorlattal rendelkező, önismerettel bíró menedzserekből ma hiány mutatkozik, ebből adódóan nem könnyű a vezetőválasztás.- Régóta izgat a kérdés, s már több beszélgetőpartneremet faggattam, hogyan képes levezetni az ember, lelkileg elviselni a körülöttünk zajló viharos változásokat. Megvallom őszintén: pontos, kielégítő, legfőképpen pedig a gyakorlatban használható receptet erre nem kaptam.- Az egyik különbség köztünk, és a nyugat-európai menedzserek között az, hogy mi kívülről nézve rengeteg olyan gondolattal, változtatással, cselekvéssel vagyunk lefoglalva, ami más országokban egyszerűen föl sem merülhet. Svájcban például a váltópénzek 1870-től érvényben vannak. Magyarországon történelmi ismeretek kellenek ahhoz, hogy tudjuk mikor milyen pénzek voltak forgalomban. Napjainkban a változások fölgyorsultak, és fokozottan terhelik az embereket a produktív napi munkától az erőt és a figyelmet elvonják. Ez a terhelés a magyar embereken meglátszik: az egészségi állapotukon, a magatartásukon és a reagálásukon. Nagyon sokszor nem eléggé higgadtan, csekély türelemmel és megértéssel tudunk kezelni dolgokat. Hogy hol a határ? Az a véleményem, hogy túlmentünk az ésszerű határokon, de a külső körülmények miatt nem tudunk kitérni a terhelés alól. Ezt vállalnunk kell. Amennyiben mód van rá, növelni kell a teherbíróképességünket megfelelő pihenési, kondi- cionálási rendszerrel, hisz az erős test több lelki terhelést bír el. Nem szabad megfeledkeznünk egy nagyon fontos dologról: az

erkölcsi tartásról. Hiszen az erkölcsi tartás és feltöltöttség, a megalapozott világnézet akkora plusz erőt adhat, ami az embert a válságos helyzeten átsegíti. Egyébként: mindenkinek saját magának kell megtalálnia: hogyan oldja a feszültségeit, s hogyan tudja önmagát fölerősíteni, kezelni úgy, hogy a következő napon újra be tudjon szállni a ringbe.- Az ön neve szorosan összekapcsolódott a megyei kórházzal. Megkérdezhetem, hogy miért jött el egy látszólag nyugodt helyről, a gondokkal küszködő termelő vállalat gazdasági igazgatóhelyettesének, ahol ráadásul villámgyorsan leváltotta a vállalati tanács az igazgatót?- A szekszárdi kórházban tíz évet dolgoztam gazdasági igazgatóként. A látszat ellenére nem volt jó kis nyugodt hely. Szakmai csapatunk az egészségügy reformcsomagtervén dolgozott, s élenjáró elméleti és gyakorlati munkásságot végzett. Előkészítettünk egy nyugat-európai típusú egészségügyi finanszírozási rendszert oly módon, hogy egy társadalombiztosító tudja szubvencionálni az eddigi „osztogató” típusú költségvetési dotáció helyett az egészségügyi rendszert. Mivel a reform előkészítése megtorpant, s a munkálatok közben a kórházi vezetők között egyetértés nem volt nem kívántam tovább ott dolgozni. Ezzel egyidejűleg érkezett az ajánlat a TÁÉV gazdasági igazgatóhelyettesi beosztására. Ez szakmai váltást jelent, de ha úgy tetszik, visszatértem a szűkebb szakmámhoz, a vállalati gazdálkodás, pénzügy, számvitel, finanszírozás világába. A TÁEV- nek szerencsére van munkája, és nyereségesen gazdálkodik a vállalat Úgy érzem szakmailag is, és személyesen is jól jártam. A vezetőváltás nem hozható összefüggésbe a személyemmel -, ez a kollektíva és a vállalati tanács értékítéletét tükröző változtatás volt. Nyilvános pályázat útján egyébként most keresünk igazgatót, reméljük sikerül a legmegfelelőbbet megtalálni.

I- Említette egy alkalommal, hogy az édesanyja 1945 óta háztartási naplót vezet Mit olvas ki ebből egy közgazdász, aki még ráadásul a tudományok doktora is?- Mindenekelőtt egyfajta emberi tartást tükröz a háztartási napló, kialakít egy képet egy olyan emberről, aki önmaga ügyeinek a vitelére úgy képes, hogy éveken évtizedeken át könyveli a saját dolgait, elszámol önmagával, értékelni is tudja a dolgait. Gazdasági értelemben kiolvasható az infláció, a forint leértékelése: mikor legutóbb belenéztem, a 47-48 körüli följegyzésekbe láttam, hogy egy kiló hús ára néhány forint volt. Kiolvasható a naplóból a háztartás, a fogyasztás és a bevétel szerkezete. Az 1946-1950 közötti feljegyzésekből kiderül, hogy egy építési vállalkozó egy-egy munkáért mennyi bevételre tett szert Később látható, hogy az állami vállalat középvezetőjének milyen volt a bevétele, kiadása. A napló tehát tükrözi a változásokat is, a bizonylatok, például a rádióelőfizetési díj mint kortörténeti dokumentum: érték. A családi irattárban vannak ennél régebbi és értékesebb dokumentumok is a birtokomban, például egy kézzel írott adásvételi szerződés másolata: az üknagyapám gróf Széchenyi Istvánnak földet adott el. Akkor, amikor az egyetemen tanultunk a váltóról, én otthon láthattam forgatott, funkcionált váltót.

I- Lehetne egy személyeskedő kérdésem? Az önhöz hasonló kvalitású emberek nemigen maradnak meg az olyan kis mezővárosban, mint Szekszárd. Mi köti Szek- szárdhoz, Tolna megyéhez?- Valóban igen nagy Szekszárdon értelmiségi körökben a mobilitás. Én úgy kerültem Szekszárdra, hogy a megyei tanács társadalmi ösztöndíjasa voltam, és jönnöm kellett. Feltett szándékom volt, hogy Budapestre megyek később. De nem így történt, aminek személyes okai vannak. A megyei tanács pénzügyi osztályán szakmailag olyan munkát kaptam, ami az elképzeléseimhez közelállt Abban, hogy jól éreztem magam itt, igen nagy szerepe volt annak a kollektívának, vezetőkörnek, amelyben az első tíz évben dolgoztam. Igen szerettem és tiszteltem Czenki Sándort, aki jó vezető, kitűnő szakember és igaz barát volt. Több esetben hívtak a fővárosba, tárgyaltam is állásügyben, de az emberi viszonyokat rosszabbnak ítéltem meg, mint itt Szekszárdon. S hogy véglegesen itt maradtam- e? Látja ezt nem tudom megmondani...

I- Köszönöm, hogy időt szakított ránk, s segített valamivel tisztábban látni ebben a kicsit zavaros mai világban.

A cím alapján bárki gondolhat a néhány hónappal ezelőtti eseményekre, amikor szinte egy emberként mozdult meg a magyarság a Csallóköztől Bácskáig, hogy ne csupán szavakkal, ne szólamszerű internacionalista kötelességből, hanem igaz szívvel nyújtsa testvéri segítségét az éhező, vérző erdélyieknek, bánátiaknak.

Ez az együvé tartozás érzésétől vezérelt cselekedet nem egyedi eset a magyarság történelmében. Elég csupán fél évszázaddal visszapergetni nemzeti történelmünk képzeletbeli lapjait, láthatjuk, hogy apáink, nagyapáink bármilyen nehéz gazdasági körülmények között éltek, azonnal kinyújtották testvéri jobbjukat, ha az önhibájukon kívül elszakítottak- nak segítségére lehettek.

*

Kisrákóc az 1910-es népszámlálási adatok szerint 5804 kh külterülettel rendelkező kárpátaljai település. Az ügocsa megyei nagyszőilősi járás kisközségének lakossága megközelíti az 1700 főt. Népességének három százaléka a magyar és német, míg a többi rutén. Magyarul beszél 105 ember. A betűvetés és olvasás tudományában 234 ember jártas. A többségében görögkatolikus hitű családok 322 házából mindössze egy készült téglából ill. kőből, míg a többi fából és más anyagból. Tetőfedésre a nád, zsúp és fazsindely volt használatos.

E települést a trianoni határok elvágták Magyarországtól. 1939. március 15-től - az ismert történeti események hatására - megkezdődött a magyar csapatok bevonulása Kárpátalja (a történelmi Magyarország Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros) területére.

A felvidéki területek visszacsatolásakor már különböző országos mozgalmak indultak, ilyen volt pl. a „Magyar a magyarért!” Horthy Miklósné fővédnökségével. Pénzt, ruhát, cipőt, élelmet egyaránt gyűjtöttek e célra adományozóktól. Ugyanez a nemes cselekedetsor folytatódott a ru- szinszkói területek visszakerülésekor. Miközben a községek jelentős része különböző kölcsönök egyre növekvő kamatainak törlesztését nyögte, a hazafias célra egy emberként mozdultak, áthatva a segíteni akarás vágyától. Elterjedt a települések közötti testvérkapcsolat kiépítésének gyakorlata, amely valójában a sok hiánnyal küzdő mostoha természeti viszonyok között élők támogatásában realizálódott.

Tolna község a nagyrákóci köz- jegyzőséghez tartozó Kisrákócot választotta vagy kapta testvérközségül. Adatok hiányában ezt nem tudtuk eldönteni.

A közeledés első megnyilvánulását az jelentette, hogy a tolnai képviselőtestület felvette a kapcsolatot a nagyrákóci körjegyzőséggel, kérte egy felmérés elkészítését a település legtöbbet szűkölködő tanulóiról. A negyvenhat kisrákóci és 14 pletyán- kai (szomszédos település) gyermek számára megszervezett tolnai gyűjtés eredményeként a 60 rászoruló mindegyike kapott egy-egy, elsősorban ruhaneműt tartalmazó, csomagot. A tolnai polgári 25, a római katolikus 21, az állami elemi iskola 14 csomagot állított össze az áldozatkész polgároktól érkezett adományokból. A vasúton feladott csomagok összesen 410 kilót nyomtak.

Kisrákóc lakosainak kedvezőtlen körülményeit az a tény mutatta, hogy a körjegyzői felmérés a 322 családból 108-at talált segélyezésre szorulónak. Tolna elöljárósága 400 pengőt biztosított számukra szalonna és liszt vásárlására.

1939 szeptemberében a közgyűlés határozata értelmében, mivel önkéntes jelentkezők nem akadtak, Csík Jenő főjegyző vezetésével egy delegáció utazott a testvérközségbe. Dr. Herczog Elemér gyógyszerész, a levente egyesület elnöke, Pittesser Antal rk. vikárius, helyettes plébános és Csaba Imre állami elemi iskolai tanító szeptember 16-án indult el dr. Herczogh autóján. A község számláját csak a későbbi 100 pengőnyi benzinköltség terhelte.

A beregszászi éjszakázás után másnap reggel Nagyrákócon a nagyszől- lősi szolgabíróval az élen fogadták a tolnaiakat. Kisrákóc határában 36 fős lovasbandérium csatlakozott a vendégekhez, akiket a templomtéren diadalkapu és a falu apraja-nagyja várt A valóságos népünnepély keretében a helyi bíró jó szóval ruszinul köszöntötte, majd vendégbarátság jelképeként kenyérrel és sóval tisztelte meg az érkezőket A görögkatolikus istentisztefet befejeztével a tömeg meghallgatta, illetve elénekelte a ruszin és az eucharisztikus himnuszt, majd a templomtéren felhúzták a Tolna által adományozott országzászlót A nap folyamán a jelenlevők nem szűkölködtek hazafias szónoklatok hallgatásában. Stic Antal nagyrákóci körjegyző után Tolna nevében Pittesser Antal szólt az egybegyűltekhez; „kérte ruszin testvéreinket Rákóczi népéhez méltó magatartásra Szent István birodalmában". A tanítónő magyarul köszönte meg az átadott több száz irkát és egyéb tanszereket A düledező kántorlakás felújítására Tolnán gyűjtött 600 pengőt szintén ekkor adták át.

A vezetőkkel való tárgyalás alapján úgy döntöttek, hogy évente 400-400 pengővel segítik - főleg a téli hónapokban - a község rászorultjait. Nem pénzt osztanak ki, hanem főleg kenyérlisztet és szalonnát, ám a szállítási költségek megspórolására ezen árukat a környékről szerzik be. Foglalkoztak azzal a kéréssel is, hogy kisrákóci szegények számára lehetővé teszik a munkát tolnai háztartásokban, a mezőgazdaságban. Ez később gyakorlattá vált, erre utal az a tény, amely szerint az 1941-es népszámlálás időszakában Tolnán jelentős számú rutént Írtak össze.

A kölcsönös kapcsolatok egyik érdekes formáját jelzi az 1939. december 19-én keltezett levél, amelyben Csik Jenő főjegyző tudatja a rákóci bíróval, hogy a közelgő karácsonyi ünnepekre tekintettel egy 14,7 literes hordó tolnai kisüsti pálinkát küld. Kéri kiosztani az elöljárók és a lovasbandérium tagjai között. Miközben kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánt, nem mulasztotta el a bíró figyelmébé ajánlani az tires hordó visszaküldését.

A korábbi megállapodás értelmében a kisrákóci látogatást az ottani jegyző és a nagyszőilősi főszolgabí- . ró 1940 tavaszán viszonozta.

A rendszeres kapcsolatok megmaradtak, de a látogatások a háborús években leépültek. Arról van tudomásunk, hogy a kisrákóci szegényeknek évente juttatott segélyt Tolna község 1943. januárjától 800 pengőre emelte. DR. DOBOS GYULA