Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-12 / 32. szám
I. évfolyam, 6. szám 1990. május 12. 4 Szakályi számkivetettek Varroda? Falusi varroda? A téma a könyökömön jön ki - mondta ismerősöm, mikor éppen arra készültem, hogy tényfeltáró - és nem problémamegoldó - riportot készülök írni azokról a röghöz kötött, kiszolgáltatott falusi asszonyokról, akik éhbé- rért naponta nyolc órát robotolnak a varrógép mellett. Másnap érkezett a levél, amelyhez válaszborítékot is mellékelt a feladó, André Lászlóné, aki Sza- kályban a Tanácsköztársaság út 116/21-ben lakik. A levele így szólt: „Elnézést kérek, ha nem valami jól fogalmazom ezt a levelet, de már a legnagyobb elkeseredésemben írom, nemcsak az én érdekemben, hanem a másik 16 dolgozó nevében. Tehát arról van szó, hogy Szakály községben lakunk, és itt van egy varroda, ahol dolgozunk. Ez a varroda az Április 4. céghez tartozik, és most, mivel hogy kevés a munka, mi ebben a hónapban csak alig dolgoztunk. Tehát április 12-én dolgoztunk utoljára, és öt nap szabadságot kellett kivenni, a többi meg igazolt nap. Mi arra szeretnénk választ kapni, hogy ilyen esetben, ami a vállalat hibájából van, hogy a vállalatnak ezekre a napokra nem kell-e valami bért elszámolni? Ha igen, legyen szíves erre a levélre sürgősen válaszolni, mert nekünk nagyon fontos. Utóirat: Mivel kispénzű emberek vagyunk, nem engedhetjük meg azt, hogy fizetés nélkül legyünk, vagy egy fizetésből éljünk. Sürgős választ!” A téma tehát előállt. Az éhbér: havi háromezer A faluban az omladozó egykori téeszirodában keressük a varrodát, de a töredezett ajtón csak rozsdás lakatot találunk. Végre megtudjuk: a szakályi asszonyok éppen aznap, tehát hétfőn mentek először dolgozni - Regölybe. Irány: Regöly. A varrodát az egykori kétszintes orvoslakásban rendezték be, az Ízléssel parkosított kertben thuja, nyírfa, babérsövény, Peónia és írisz diszlik, a bejárat a teraszról szolgál. A körülöttem támadt tumultusban szemüveges asszonyt mutatnak be: Vida Aladárné műszaki vezetőt, aki mint később kiderül, Pestről jött le, várja az Április 4. Ruhaipari Szövetkezet elnökét.- A szakályi asszonyokkal szeretnék beszélni.- Azt nem lehet. Elnöki engedély nélkül senki sem nyilatkozhat.- Akkor talán Ön mondana néhány szót.- Mondani mondhatok, de nem nyilatkozhatok. Tessék megvárni, hamarosan ő is itt lesz.- Megnézhetem a varrodát?- Tessék - hangzik a kegyes válasz. Némán álldogálok, mikor hozzám lép a levél írója, s a fülembe súgja: „Menjünk ki a ház elé, különben is nekem nincs már semmi vesztenivalóm: fogom a cókmókomat és kész.” Az újságírót kidobták, a varrónőknek megtiltották, hogy beszéljenek. Értettük. Kisettenkedünk a házból, útközben Andréné állandóan a háta mögé tekintget. Fél. Belülről fél, az ösztöneiből, a zsigereiből, hisz szavakkal minduntalan azt bizonygatja, hogy erős és bátor.- Magyarán szólva velünk jól elbántak. Megszüntetik a tagságunkat, de kérdem én, mi lesz velünk, ha megbetegszünk - hadarja a lopott riportban Andréné. Egy hónapig egyetlen fillért nem kaptunk. Kérdem én, a mai világban lehet igy élni? Most meg át kelt jönni dolgozni Szakályból Regölybe, s nem frottír fürdőköpenyt, hanem műanyagból bikinit varrunk.- Miért szűnt meg a szakályi varroda?- Nem tudjuk. Semmit nekünk az égadta világon nem mondtak. Csak hoztak. Ma busszal jöttünk, de holnaptól már az sem lesz. Mondták: jöpnk vonattal. Ehhez nekünk reggel ötkor fel kell kelnünk, több kilométert gyalogolni, és este hat órára érnénk haza. Maga szerint tudja ezt egy falusi asz- szony vállalni, aki állatokat tart otthon? Kizárt dolog.- Mennyit keresnek önök a varrodában?- A háromezret alig haladta meg a fizetésünk.- Ennyi pénzért még felöltözni sem érdemes. Nem gondoltak arra, hogy inkább állatokat tartsanak otthon?- Helyben volt a munkahelyünk, otthon voltunk, és egy kis nyugdíjra azért számítani lehetett. De így? Tényleg nem csinálom tovább. Csak az a szörnyű, hogy Szakályban semmi munkalehetőség nincs, még kilátásban sem. Az a háromezer forint tényleg semmi, de nem tudtunk többet keresni, mert úgy állapították meg a normát. Már utána néztem: felveszem az újrakezdési kölcsönt, állatokat tartok. Ezzel meg az a gond, hogy miből fizetjük vissza, ha megbetegszünk - mondja Andréné és sietve visszalopakodik az egykori orvoslakás nappalijában berendezett üzembe, hogy tanulja a bikini varrását, amiben nyáron, amikor náluk tél van, süttessék magukat az ausztráliai hölgyek a tengerpart fövenyén. Pesti ember - falusi fejjel Szőke Tiborné, a szép arcú fiatalasszony, aki Szakályban szalagvezető volt, álldogál a kapuban, s várja, hogy induljon a furgon vissza a falujába.- Azt mondták nekünk, hogy azért kell megszüntetni a varrodát, mert nem kell a szovjet export. Egy biztos: én nem tudok bejárni. A kislányom négyéves, és mellette nem tudom ezt vállalni. Sajnos én még állatokat sem tudok tartani, mert nincs melléképületünk. Megfordult már az én fejemben minden, a munkanélküli segélytől a butik- nyitásig. Az egyikből megélni nem lehet, a másikhoz kölcsönt felvenni igen nagy rizikó, ráadásul így is sok kölcsönt fizetünk. De hát ki is lenne, aki butikban vásárolna ruhát Szakályban? A legjobb az lenne, ha otthon bedolgozóként foglalkoztatna valamelyik környékbeli üzem. Ez sem olyan egyszerű, hisz Hőgyészen és Tamásiban is sorra küldik el az üzemekből nemhogy az asszonyokat, hanem a férfiakat is. Mi lesz velünk, ki törődik velünk? Ebben a pillanatban feltűnik a pesti műszaki vezető, aki rám ripakodik: miért viszem ki a dolgozókat az üzemből. Gyors szóváltás következik a szólásszabadságról, arról, hogy kinek, hol, és miként szabad elmondania a véleményét Itt most - senkinek. Leülök hát az árokpartra és várom az elnököt, aki állítólag elindult már a fővárosból. A sors a kezemre játszik: áramszünet van és leáll az üzem. A szakályi asszonyok egyenként szállingóznak ki a kapuba. Stadler Sándorné: - Nekem otthon állataim vannak és reggel fél hatkor már etetnem kell, s fél hétkor indul a busz Regölybe. Itt van a munkaviszonyunk, de nem tudom vállalni az átjárást. Vártuk, hogy megértik, hogy legalább fél nyolcra járjunk dolgozni, de hiába. A pesti ember képtelen a falusi ember fejével gondolkodni. Hiába mondja, hogy ő is egy órát utazik a munkahelyére, de a kettő össze nem hasonlítható. Fölkel, fölöltözik, becsukja maga mögött az ajtót és elmegy. Nem kell minden nap főznie, a bolt késő estig nyitva van, nem kell kertet, szőlőt kapálnia, és nem sírnak az éhes malacok. Csak kihasználnak bennünket. Háromezer forintért napi nyolc órán át nyomjuk a gépet, csak azért, hogy munkaviszonyunk, nyugdíjjogosultságunk legyen. Idegileg teljesen kikészültünk.- Mihez kezd majd?- Otthon maradok. Talán. És nem tudom mi lesz velem, most negyvenkilenc éves fejjel. A férjem hétezer forintot hoz haza, éljen meg belőle az ember. Lehőcz Bélánénak két és fél esztendeje van vissza a nyugdíjig, s most ez a kis keserves nyugdíja is bizonytalan.- Idegileg teljesen odavagyok. Most még annak a lehetőségétől is elesek, ha itt maradok, hogy a kertből pótoljam a kis fizetést. Elfáradtam. Hajtottunk mint az őrültek a nyugdíjért, de legalább otthon voltunk. Nem tudok most mást tenni, mint egy évig kikérem a munkanélkülit. Aztán majd csak lesz valahogy. A boltban csak azt vesszük, amit nagyon muszáj: kenyeret, cukrot, lisztet, sót. Az ember amit tud nélkülözni, nem veszi meg.- Én már azt is elfelejtettem, milyen a sajt ize - mondja Horváth Jánosné. De ez még semmi. Velünk él a 83 éves édesapám, el tudja magát látni, de akármikor rosszul lehet. Mire ideér a hír, s mire hazaérek, akármi is történhet. Ráadásul a férjem is munkanélküliség elé néz, buszsofőr a Vegyép- szernél. Kilátástalan a helyzet. Egy hete én már nem aludtam. Csak azt nem értjük: miért nem intézkedik a tanács, mikor ott az üres tejüzem, a malom, a vasbolt, a téesziroda. Akármilyen munkát elvégeznénk, például csomagolnánk, mint régen - mondja az asszonykórus. Tanácstalan tanács Szakály, tanács, Bárdos Lászlóné vb-titkár.- Amikor beindult az Április 4. Szövetkezet varrodája, kecsegtettek bennünket, s mondták, hogy Szakályban jók a lehetőségek. Egyébként szeretnénk újra beszélgetni a szövetkezet vezetőivel.- Nem tudnának valamiképpen munkát szerezni itt a faluban azoknak, akik munkanélküliek már most, vagy hamarosan azok lesznek?- Úgy tudjuk, hogy a szakályi varrodát átviszik Regölybe. A tanácsnak nincs olyan létesítménye, amiben munkahelyet teremthetne. A tejüzemet egy magánszemély fogja hasznosítani. Korábban megyei tanácsülésen, levélben milliószor fölvetettük ezt a problémát, de nem ment. Tanácshatározattal sajnos nem lehet üzemet hozni a faluba. Jó lenne, ha a malmot megvenné valaki, és üzemet telepítene. A tsz-iroda épülete annyira lerobbant, hogy erre nem akar senki sem pénzt fordítani. A vasbolt valamikor magántulajdonban volt, és államosították. Előfordulhat, hogy a régi tulajdonos vissza akarja szerezni az áfésztűl.- Hányán munkanélküliek itt a faluban?- Húszán körülbelül.- Kinek a dolga, hogy munkát adjon az ilyen kis falvakban az embereknek?- Kinek a dolga? Mi sajnos másnak a vagyonával nem gazdálkodhatunk.- Ki törődik itt az emberekkel?- Az emberek gondja a tanácsé is, de mi senkit sem kötelezhetünk arra, hogy hasznosítsa az üres épületeket. Ördögi kör. A hibás: a szovjet export és a hazai föld Végh János, az Április 4. Szövetkezet elnöke saját kocsijával kanyarodik be a falu eldugott utcácskájába. Az áramszünet még tart, a csinos fiatal lányok az ablakban lógnak, készülnek haza, hogy ebédeljenek. Végre! Hivatalosan áttehetem a lábam a regölyi varroda küszöbén!- Tavaly nem volt gond, mert vitték a köntösöket a Szovjetunióba - mondja az elnök. Ez év március 31-ig le is volt terhelve az üzem, egyetlen üres napjuk nem volt a dolgozóknak. Az üzletet a szovjetekkel meg is kötöttük, de jött ugye a kiviteli stopp. Emellett a frottír alapanyag 40 százalékkal megemelkedett. Nyugati termék előállítására Szakályban nem lehet berendezkedni, mert igen elhanyagolt az épület, már be is ázik. Itt Regölyben ebben a szép házban korszerű gépeket tudtunk beállítani, Ausztráliába exportálunk, és varrunk a Triumph cégnek. Szovjet exportra nagy szériában kellett az áru, itt meg van mikor egy-egy tétel hatvan darabos.- Gondolja, hogy megtanulják a már nem egészen fiatal szakályi asszonyok a bikinivarrást?- Nem tudok mit tenni. A frottírt megrendeltük, de csak augusztusban tud szállítani a magyar ipar.- Tehát augusztusban, mikor lesz alapanyag, ismét indulhatna a szakályi varroda?- Megrendelés lenne, de veszteségesen nem dolgozunk. Regölyben viszont létszámgondunk van, - harminc főnek kell itt dolgoznia ahhoz, hogy ütőképes legyen az üzem. Ezért is hoztuk át a szakályi asszonyokat. Kilenc kilométer a távolság, átlagos tempóval 6-7 perc alatt meg lehet tenni kocsival az utat. Veszünk egy kisbuszt, s ezzel hordjuk majd az asszonyokat. Negyedév múlva igazolták vissza, addig a taxitól bérelünk majd egy kis buszt.- Ez igy - ha megvalósul - jó megoldásnak látszik. De vajon emelkedik-e a fizetésük?- Igen, hajói betanulják a munkát, és sokat teljesítenek.- Nehezményezik az asszonyok, hogy nem tud a falusi emberek fejével gondolkodni.- Nekem az ipar fejével kell gondolkodnom. S aki nálunk nyugati piacra dolgozik, annak itt kell megállnia a helyét.- Igen, s itt a speciális mai magyar helyzet állt elő: nyugati termelés folyik keleti körülmények között.- Ehhez mi megpróbálunk alkalmazkodni. Kívülről tudom, mikor törik Regölyben a hibrid kukoricát, s mikor szedik Tiszafüreden a paprikát. De váltani kell, s itt a nagy lehetőség az iparban is. Közel 20 milliós csúcstechnikát hoztunk Regölybe, s ezeken a gépeken termelni kell.- Kapnak-e pénzt arra az időre az asszonyok, amíg nem dolgoztak?- Nem. Szüneteltetjük a tagságot, erre módunk van. Nem állunk úgy anyagilag, hogy pénzt adjunk ki akkor, amikor az üzemben nem volt bevétel. De egyébként az elmúlt héten ők döntöttek úgy, hogy átjönnek, s nem várnak addig, míg augusztusban megérkezik a frottirköntös alapanyaga.- Ön nem sajnálja azokat az asszonyokat, akik nem sokkal a nyugdíj előtt bizonytalanságban érzik magukat?- Szívem szerint sajnálom, de hát végre a tettekben is váltani kell. * Ajánlottam a szakályi asszonyoknak, hogy vegyék a kezükbe a saját sorsukat, közösen alapítsanak egy kis üzemet. Vállalkozzanak. Az ajánlat egyértelmű elutasításra talált. D. VARGA MÁRTA
