Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-12 / 32. szám
2 - TOLNATAJ 1990. május 12. Szekszárd város történeti monográfiájáról- Amiről beszélgetni szeretnék veled, azokat a dolgokat, eseményeket magam is átéltem, esetleg érintőlegesen részt vettem azokban, de legalábbis tudomásom volt róluk hajdan, amikor még én is itt dolgoztam a megyei Köjálban. Téged úgy ismertelek meg, mint aki nem elégszik meg a kötelező munkájával, aki mindig új és új feladatokat, célokat állít önmaga elé - bár ebben még semmi különös nincs - de azokat aztán szíwel-lélek- kel, szívósan, lelkesen végigcsinálja, megvalósítja. Mielőtt azonban rátérnénk ezekre, előbb azt mondd el, hogy mivel is foglalkozol itt a Köjálban kötelességszerűen?- Az iskolaegészségügyi osztályon dolgozom közegészségügyi ellenőrként. A különböző gyermekintézményeket, a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat - kell vizsgálnom, illetve azt, hogy ezekben a feltételek, körülmények megfelelnek-e az egészségügyi normáknak. A körülmények felmérése persze önmagában nem elég, azok javításával is lépni kellene, itt azonban jelentkezik a szokásos akadály, a pénzhiány. Nem ritka, hogy még egy rendes takarítónőt sem tudnak megfizetni, nem hogy a rossz környezeti, műszaki feltételeken változtatni. Ma már egyébként az a koncepció, hogy nekünk, a megyei Köjálnak nem kell ellenőrizni, hanem végezzünk inkább tudományos igényű felméréseket, komplex hatásvizsgálatokat a fényviszonyok, a klíma, a zaj, a mozgásmennyiség, az étkezés, az életmód vonatkozásában a gyermekintézményekben.- Ilyen komplex vizsgálattal régebben is próbálkoztatok már saját elhatározás alapján, nem munkaköri kötelességként. Ha jól emlékszem 1987-88-ban rengeteg sportoló iskolás járt ide a Köjálba. Hogyan kezdődött ez az akció?- Amikor ideköltöztünk, ebbe a székházba, sok új műszert kaptunk, ezek egy részét azonban sokáig nem használtuk ki. Egyik kollégánk, Krasznai Lajos szabad idejében kosárlabdaedzőként tevékenykedett, innét jött az ötlet, hogy e műszerek segítségével kísérjük figyelemmel a sportoló gyerekek testi fejlődését. így aztán kijártunk az edzésekre, antropo- metriás méréseket végeztünk a gyerekeken, valamint terhelés előtt és után mértük a vérnyomásukat és a vitálkapacitá- sukat. Az antropometria a testi felépítés mérését, a vitálkapacitás a tüdő, a légzési rendszer fejlettségét jelenti. Akkoriban indult egy országos kampány, az edzésközpontok rendszere, amely arra volt hivatott, hogy az általános iskolákban kiválasztódjanak az alkalmas gyerekek az élsport utánpótlás-neveléshez. Úgy gondoltuk, hogy ezt a kiválogatást alá lehet és kell támasztani tudományos vizsgálatokkal is, ezért felvettük a kapcsolatot a megyei sporthivatallal és megszereztük ezt az akciót. Szakkönyveket bújtunk, kaptunk módszertani segítséget a Test- nevelési Főiskolától és a budapesti Szabadság-hegyi gyermekszanatóriumtól, végül összeállt a vizsgálati módszer egy számitógépes programmal kiegészítve, amit a férjem készített el, aki egyébként orvos, de hobbija a számítástechnika. I- Hogyan működött ez az edzés- központrendszer és hogyan illeszkedett ebbe az itt végzett vizsgálatsorozat?- Az volt a koncepció, hogy két évig vannak a gyerekek az edzésközpontokban, majd innét az arra alkalmasakat a szakosztályokhoz irányítják. Vannak, akik jól bírják a hosszabb távú terhelést, mások inkább rövid ideig, de nagyobb erőkifejtésre képesek. Az általunk választott vizsgálati módszerekkel e különbségek nagyon jól kimutathatóak, számszerűsíthetőek és ez nagy segítség lehet az edzőknek, hogy a gyerekeket az adottságaiknak leginkább megfelelő sportág felé irányítsák. Az is fontos célunk volt, hogy az alkalmatlanokat, eddig rejtett betegségben szenvedőket kiszűrjük és bizony akadtak is gyerekek, akikről itt derült ki. Nos, végül is a két év alatt 1200 iskolást mértünk végig, vizsgáltunk meg alaposan. A számítógépes feldolgozás, összesítés után az edzők elvitték az adatokat és gondolom látták némi hasznát is ezeknek a munkájukban, de a valódi, mélyreható feldolgozás elmaradt. Ezt nagyon sajnálom, mert néhány lelkes ember itt a Köjálban óriási energiát, munkát fektetett ebbe, és az eredmények nem hasznosultak kellőképpen.- Ez az önként vállalt program tehát véget ért, de más területen új „vállalkozásba” kezdtetek, ha jól tudom, a te ötleted alapján. Ez pedig a Köjálban ma is működő klub, a cukorbeteg gyermekek klubja. Ez hogyan kezdődött?- Akkoriban kezdett terjedni az a korábban az egészségügyben is háttérbe szorított nézet, hogy nemcsak test, hanem lélek is létezik, ennek gondozása, ápolása is rendekívül fontos, hiszen egyre gyakrabban derül ki, hogy a szervi problémák, betegségek hátterében pszichés okok húzódnak meg, hogy sokkal szorosabb a lélek és a test kapcsolata, mint azt korábban hittük. Szinte fordulatot jelentett az életemben azaz egyéves mentálhigiénés tanfolyam, amit a Babits művelődési központban végeztem. A férjem akkor éppen egy előadásra készült a diétás ellátás megyei helyzetéről, ebben segítettem neki anyagot gyűjteni és láttam, hogy milyen problémák vannak ezen a területen. Akkor határoztuk el ennek a klubnak a létrehozását. Jelentős számban vannak ugyanis cukorbeteg gyerekek, akiknek ezzel a súlyos betegséggel kell együtt élniük, úgy érzik, hogy ők mások mint normális társaik és ez beilleszkedési zavarokat, mentális problémákat okoz. Úgy gondoltam, lehetne segíteni nekik abban, hogy megtanítjuk őket és szüleiket e gondok csökkentésére, áthidalására, e betegség melletti normális életvitel elsajátítására, a szövődmények kialakulásának késleltetésére és megakadályozására.- Akkor indult útjára az egészség- megőrzés 2000-ig szóló országos programja és alakult meg itt is a megyei egészségvédelmi tanács. A pályázatok időszaka volt ez az egészségügyben, hiszen erre a kampány- szerű programra akkor biztosítottak központi forrásokat és ti pályáztatok ezzel a klubelképzeléssel, sőt nyertetek is százezer forintot- Akkor már nem elképzelés várt, hiszen már működött a klub, támogagtás nélkül. A saját szabadidőként és pénzünket áldoztuk néhány Köjálos kolléganőmmel és a férjemmel a klub szervezésére és az első foglalkozásokra. Amikor viszont megnyertük ezt a pénzt, akkor annak kezelése okozott gondot, emiatt hosszas procedúra árán jogi személlyé kellett alakulnunk. I- Megvalósultak-e végül is maradéktalanul az eredeti elképzelések?- Igen, sőt újak is járultak a régiekhez. A klubfoglalkozásokat havonta egyszer, szombati napokon tartjuk, és mind a gyerekek, mind a szüleik szívesen járnak ezekre. Sokat játszunk velük és tanítjuk őket arra, hogyan lehet a legkönnyebben együtt élni a betegségükkel, hogy normális, kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak majd. Meg kell tanulniuk, hogy milyen élelmiszereket fogyaszthatnak, miből mennyit, és hogyan kell ezeket a mennyiségeket kiszámítani, az ételeket elkészíteni, természetesen a vércukor- szint-mérés és az inzulinadagolás is ide tartozik, igyekszünk a legkorszerűbb eszközöket felkutatni ehhez. Arra is fel kell készíteni őket, hogy váratlan helyzetekben, problémák esetén mit tegyenek. Többször voltunk kirándulni, a rászorulóknak segélyt adunk, szép karácsonyi ünnepségeket rendeztünk a gyerekeknek. Újabban a természetgyógyászat felé kacsingatunk. Kevesen tudják például, hogy a gyermekláncfű szára a cukorbetegek számára milyen értékes anyagokat tartalmaz, vagy azt, hogy a talpmasszázs bizonyos esetekben növelheti az inzulintermelést. Próbálkozunk ilyen új dolgokkal, mindezt persze orvosi felügyelet mellett. Kötődnek hozzánk a gyerekek, állandó a kapcsolatunk, de a szülők között is szövődtek barátságok. Szóval megérte, megéri a fáradtságot ennek a klubnak a működtetése, jó érzés, hogy segíthetünk, hogy hasznára lehetünk másoknak.- Új téma. Férjeddel, dr. Angay Istvánnal, aki orvos létére erősen műszaki beállítottságú, még 1988-ban sokat bütyköltünk egy olyan szerkezettel, amely írás közben méri és regisztrálja a toll papírra nehezedő nyomását, bár bennünket ez csak mint érdekes műszaki probléma izgatott. Mindez viszont abból indult ki, hogy te a grafológiával kezdtéi fog- lalkoznit és a nemrég megalakult Magyar Irástudományi Társaság első Tolna megyei tagja lettél.- Nem hiszem, hogy ez különösebben izgalmas lenne, egyszerűen csak elolvastam egy ilyen témájú könyvet és ez felkeltette a figyelmemet, mert összefüggött mindazzal, ami addig is érdekelt, hiszen az ember személyisége, mentális alkata tükröződik az írásában. Így aztán felvettem a kapcsolatot Agárdi Tamással, az ismert tévériporterrel, aki ennek a társaságnak az elnöke. Azóta már - idén februárban - egy egyéves tanfolyamot is elindítottunk itt a Babitsban. A grafológiában egyébként mindenki autodidakta Magyarországon, hiszen nem volt ilyen képzés, sőt szakirodalom sem, mindent elölről kellett kezdeni.- Térjünk vissza a mentálhigiénére. Mondtad, hogy részt vettél egy ilyen tanfolyamon és ez nagy hatást gyakorolt rád. A művelődési központban tevékenykedik az Őszinte Szó egyéni és közösségi lélekvédő I szolgálat, amelynek te is aktív tagja vagy. Pontosan miről van szó, milyen munkát végeztek itt?- Azt a bizonyos tanfolyamot minden egyes embernek el kellene végeznie. Az önmegismerés rendkívül fontos minden ember életében. A Babitsban működő szolgálat fő célja az, hogy legyen egy hely, ahová bárki betérhet, akinek problémája van, kiöntheti a szívét, és segítségre számíthat. Ez a segítség többnyire nem áll másból, mint beszélgetésből. Megfelelő kérdésekkel általában rá lehet vezetni mindenkit, hogy a saját problémáját szabatosan megfogalmazza, hangosan kimondja és gyakran már ez is sokat segít. Óvatos irányítással azt is el lehet érni, hogy az illető önmaga jöjjön rá a megoldásra. Vannak persze olyan esetek, amelyek meghaladják a tudásomat, erőmet, ilyenkor átadom az ügyet egy megfelelő szakembernek, Dolgoznak ebben a szolgálatban gyermekpszichológusok, szexuálpszichológusok, jogászok, gyógypedagógusok is. A szolgálat egyébként ingyenes és mindennap igénybe vehető este fél hattól fél nyolcig. Heti egy ügyelet jut rám, tehát nem megterhelő, szívesen csinálom. Foglalkozunk itt különben sok minden mással is, a vér- nyomásméréstől kezdve a gyógyteák és szójakészitmények árusításáig. Kezd népszerű lenni a szolgálatunk, nagy az érdeklődés iránta még pénteken este is, amikor én vagyok ügyeletben. Meglepően sok a szexuális probléma. Volt olyan esetem, hogy valaki csak szóját vásárolni jött be és végül a pszichológusnál kötött ki. Sajnos nagyon kevesen tudják még, hogy milyen fontos a lelki egészségvédelem.- Beszélgetésünk során szó esett néhány dologról, amellyel foglalkoztál az utóbbi időben. Ebből az derült ki számomra, hogy nem tudsz egyszerűen elmenni, elsiklani a problémák mellett, hanem kényszert érzel, I hogy megoldást találj azokra. Mi késztet arra, hogy egyre újabb és újabb dolgokba vágj?- Nem telhet el úgy az ember élete, hogy nem csinál valami hasznosat, jót, amivel a maga helyén és lehetőségei között akár csak egy mikronnal is, de előrébb mozdítja a világot. Talán túl nagy szavak ezek, de azt hiszem, hogy ez a vágy mindenkiben megvan. Az önigazolás, az önmegvalósítás vágya. Majd félévszázad telt el azóta, hogy Vendel István polgármester Szekszárd monográfiája megjelent. Most egy új ösz- szegzés első kötetét veheti kézbe az érdeklődő olvasó, amely a település történetét a legkorábbi időktől az I. világháború végéig követi nyomon. Az új monográfia természetesen ugyanúgy korának gyermeke, mint az ötven évvel ezelőtti. A korábbi egy lelkes lokálpatrióta egyszemélyes „vállalkozásaként” elevenítette meg a település két évezrednyi történetét, ezen belül elég nagy teret hagyva a hajdani közelmúlt politikai eseményeinek; a mostani kötet - más szempontú igényekhez igazodva - szakértői gárdára támaszkodik, olyanra, amelyben mindenki egy meghatározott korszak saját kutatásokra alapozott értő ismerője. A kötet első három fejezete régészeti jellegű, a török kiűzésével záródó negyedik pedig egyaránt támaszkodik az archeológiái és levéltári forrásokra. Recenzensként - a kötetben is érvényesülő szakosodáshoz igazodva - itt most csak a három utolsó fejezet ismertetésére vállalkozom. Nehéz feladatot vállalt Szilágyi Mihály a város késő feudalizmus kori bemutatásával. A török kiűzésétől a polgári forradalomig terjedő több mint másfél évszázad teljes igényű vizsgálata széles körű levéltári kutatásokat igényelt, miközben a kutatónak számos nehézséggel kellett megküzdenie: a források hiányosságaival, esetenként nehéz értelmezhetőségével, s végül a nagy mennyiségű anyag monográfia szempontú szerkesztésével. A más munkáiból is jól ismert szerző korszakán belül három szakaszt különböztet meg, szerencsésen ötvözve ezek kijelölésekor az országos tendenciákat a helyi sajátosságokkal. Az első szakasz az 1686-1711 közötti időszakot öleli fel. A török hódoltság kö- • vetkezményeként romokban hever az apátsági székhely, a környék elpusztá- sodott. Mérey Mihály, az új szekszárdi apát lát hozzá a település újranépesité- séhez. Ez a kiindulópontja annak a fejlődésnek, ami az itteni népesség gazdasági megerősödéséhez vezetett, s ami aztán a Rákóczi-szabadságharc idején elakadt. Ez a körülmény indokolja az 1711-el kezdődő újabb szakasz kijelölését, amelynek felső határát Szilágyi Mihály az 1974 augusztusi nagy tűzvésznél húzza meg. A tanulmány e fejezetében a legnagyobb teret a vagyoni és társadalmi tagozódás bemutatása kapja. A körkép kétségkívül teljes abban az értelemben, hogy az egymástól eltérő, függőségi vagy mellérendeltségi viszonyban együtt élő valamennyi réteg helyet kap benne. Miként gazdálkodtak, hogyan művelték a szekszárdiak a város határát? - ezt tudhatjuk meg a társadalmi körképhez kapcsolódó kisebb fejezetből. 1794. augusztus 14-e naphoz köthető fordulópont a város életében. A 600 házat elpusztító tűzvész tragikuma ugyanis az újrakezdés lehetőségét is kínálta; a korábban szétszórtan álló házak helyén mérnöki tervezéssel rendezett utcasorok épültek. A harmadik fejezetben a szerző - az előzőével azonos szerkesztési elvet követve - lehetőséget kínál az olvasónak a két korszak összehasonlítására: miként és mennyire mozdul a hagyományos világ az új felé, mennyire hatnak a reformkor eszméi és a napóleoni háborúk konjunktúrája a városban. Szilágyi Mihály tanulmánya, az elmondottakon túl, még számos hasznos tudnivalót tartogat a város története iránt érdeklődők számára: emberekről, eseményekről egyaránt. Stílusa mesélőkedvü, néha a szerkezet rovására is a részleteknek hangsúlyt adó. Glósz József tanulmánya Szekszárdot a forradalom és szabadságharc, valamint az önkényuralom éveiben mutatja • be. A szerző a város átalakulását úgy tárja elénk, hogy közben nem szakítja el azokat a szálakat sem, amelyek a települést a nagyobb egységekhez kötötték; úgy vizsgálja a várost, ahogy az valójában létezett, nem önmagában, hanem szűkebb, s tágabb környezete részeként. A megyei és országos folyamatok beépítése a várostörténetbe azért is szerencsés, mert ezekkel tompíthatók az egyenetlenségek, amelyek a források elégtelenségéből fakadnának. A szerző tanulmányát két fejezetre bontja. Külön tárgyalja 1848-49 eseményeit s az önkényuralom évért, miközben azokra a kapcsolódási pontokra figyel, melyek e két korszakot összekötik. A vesztett szabadságharcban egyrészt azokat a történéseket látja, amelyek a polgári fejlődést mégiscsak lehetővé tették, másrészt azokat a későbbi politikai küzdelmeket meghatározó korlátokat is, amelyek éppen a vereség fényéből következtek. Az önkényuralom időszaka lényegében egy ellentmondásra épült: a polgári reformokkal egy feudális eredetű, abszolutisztikusán kormányzott monarchiát kívánt fenntartani. E keretek között a közigazgatásban sem volt lehetséges a korszerűség igényének és az önkormányzati hagyományoknak az összeegyeztetése. A polgári fejlődés által támasztott követelményeknek megfelelő igazgatási rendszer - amit a szakszerűség előtérbe helyezésével az 1857-es reform vezetett be -1861 -ben, az önkormányzat helyreállításával azonnal megbukott. Ettől kezdve polgármester helyett újra bírót választ Szekszárd népe. A korlátok között mozgó polgári fejlődés ellentmondásai az átalakulás sok területén meghatározók voltak, az uradalom és a mezőváros viszonyában is. Kétségtelen viszont hogy a birtokrendezési per kimenetele - a törvényi szabályozás keretein belül megítélve - a város szempontjából kedvező volt A város polgárai jelentősebb veszteség nélkül tudták birtokaikat polgári tulajdonná átmenteni. A mezőgazdasági termelés meghatározó tényezője az önkényuralom éveiben is a szőlőművelés maradt A szerző elemzéseivel meggyőzően bizonyítja, hogy a fejlett szölőkultúra nem csupán a mezőváros kedvező adottságain alapult hanem egy korábban kialakult gazdasági szerkezet és birtokstruktúra kényszerítő következménye volt Glósz József tanulmánya egységes szerkezetű, átgondolt lényeget látó és láttató munka. A feszes szerkezetet csak erősíti az elemző, tárgyszerű stílus. Az önkényuralom éveiben meginduló polgári fejlődés a dualizmus idején teljesedik ki. Tóth Zoltán tanulmánya arra keres választ hogy miként kapcsolódik be a bortermelő kisváros a kiegyezéssel felgyorsuló átalakulásba; melyek azok az alapkérdések, amelyekre adott válaszok végső soron meghatározták e kapcsolódás módját és sikerét A szerző tanulmányát tematikusán tagolja, kihasználva, hogy megközelítően évtizedenként más és más problémák kerültek előtérbe. Az első nagyobb periódus a korai polgári átalakulás időszaka 1883-ig, a vasút megindulásáig, a szőlővész megjelenéséig. Ebben az időszakban fejeződnek be az ármentesítési munkálatok és zárul le a , szőlődézsma megváltási per. A második periódus - 1883-1905 - a város újratelepülése óta a legnagyobb termelési válságot jelentette. A filoxéra okozta károkat Szekszárd hosszú ideig nem tudja kiheverni. A korszak harmadik periódusa a világháborúig tart Ebben a látszólag eseménytelen időszakban zajlik a „valódi urbanizáció és az életmódok mélyebb és tömeges átalakulása”. Szekszárd a „boldog békeidők” éveiben jelentős változásokon esett át Ez az átalakulás azonban nem volt elementáris erejű, mert a település eközben megtartotta „régi egyéniségét”, s az maradt ami volt: bortermelő kisváros. Tóth Zoltán hangsúlyai kicsit mások, mint a másik két szerzőé. Számára ez a monográfia nem az első találkozás volt Szekszárd múltával: történeti-szociológiai módszerekkel már korábban feldolgozta Szekszárd társadalmának e korszakbeli átalakulását Atanulmány olvasása közben X érezhető, hogy mondandóját e korábbi kutatásai köré építi. A megyeszékhely monográfiáját a téma iránt érdeklődőknek olvasásra ajánlom; azért is, mert egyes részeiben messzebbre mutató, a történetírás számára általánosító tanulságokkal is szolgál. GAÄL ZSUZSANNA Paksi Éva és Árki Attila az önmegvalósításról
