Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-08 / 28. szám

2 KÉPÚJSÁG 1990. május 8. Két választás Kelet-Németországban (Folytatás az 1. oldalról.) A választók jelentős részét elbizonyta­lanította, hogy a kormány nem tudott (vagy nem akart) homályos ígéreteknél konkrétabb tervvel előállni az aggasz­tóan növekvő munkanélküliség megfé­kezésére. Azért is a kormánypártok fizet­ték meg a számlát, hogy Berlin a bonni kormánnyal előkészített államszerző­désben nem kötötte ki: az NDK polgárait kompenzáció illeti meg a valutaunió nyo­mán várható áremelkedések mértéké­ben. Enélkül ugyanis jócskán elhalvá­nyul a fizetésekre, bérekre, nyugdijakra, illetve (korlátozott felső összeghatárig) takarékbetétekre kialkudott 1-1 arányú DDM-DeM átváltás csillogása. Feltűnően jól szerepeltek vasárnap a mezőgazda- sági dolgozókhoz szóló pártok (Német Demokratikus Parasztpárt, Országos Pa­rasztszövetség). Előbbi márciushoz ké­pest csaknem megduplázta szavazótá­borát, míg a másik szervezet első nekifu­tásra a szavazatoknak majdnem két szá­zalékát szerezte meg. A két párt befolyá­sának erősödésében nagy szerepet ját­szott az a körülmény, hogy a berlini kor­mány - a sztrájkok, tüntetések és útlezá- rási akciók ellenére - mind ez ideig nem volt képes hatékony intézkedésekkel vé­deni a belföldi árutermelőket az ellenőr­zés nélkül, óriási mennyiségben az or­szágba beáramló, olcsó nyugatnémet mezőgazdasági termékek konkurenciá­jával szemben. A nagy pártok által elhullajtott szavaza­tok (összesen 11,7 százalék) jelentős há­nyadát apró, helyi pártszövetségek, ál­lampolgári kezdeményezések, független jelöltek gyűjtötték be. Ök országosan összesen 10,4 száza­lékot szereztek. Ez azt mutatja, hogy a szavazók sok helyütt - főleg a kisváro­sokban, községekben - az ismert, nagy pártoknál jobban bíznak a helyi viszo­nyokkal, gondokkal pontosan tisztában levő szervezetekben. Érdekes képet mutatnak a nagyváro­sokban kialakult erőviszonyok. A nagy pártoknak sehol sem sikerült abszolút többségre szert tenniük. Az országos ve­zető szerepét ezúttal is megerősítő CDU relatív többséget szerzett Drezda, Chem­nitz (Karl-Marx-Stadt), Erfurt, Gera és Halle városi parlamentjében, s ugyanezt mondhatják el magukról a szociálde­mokraták Berlinben, Lipcsében, Magde- burgban és Potsdamban. Hatalmas meg­lepetést jelent, hogy a keresztény-kon­zervatív pártok által ezúttal is durván ócsárolt DSZP a legerősebb pártként vo­nulhat be Odera-Frankfurt, Neubranden­burg és Eisenhüttenstadt városi parla­mentjébe. Külön csemegét jelent Berlin, ahol az SPD ugyan relatív többséget szerzett, ám a képviselőházi többséghez feltétlenül koalícióra kell lépnie vagy a CDU-val, vagy a baloldali pártokkal (Szövetség 90, Új Fórum, Zöld Párt). Utóbbi esetben a nyugat-berlini képviselőházéhoz hason­ló helyzet jönne létre a megosztott város keleti szektorában is, ami hosszú távon feltétlenül megkönnyítené a mielőbbi egységes közigazgatást sürgető politi­kusok dolgát. DOROGMAN LÁSZLÓ (Berlin) Magyar bevándorlás - dél-afrikai szemmel Az utóbbi hónapokban magyarok ezrei töltöttek ki kérdőíveket, különböző hivata­los papírokat a Dél-afrikai Köztársaság bé­csi nagykövetségén, hogy kivándorolhas­sanak e távoli országba új otthont és jól jö­vedelmező munkát remélve. De hogyan lát­ják a helyzetet a „másik oldalon", a poten­ciális befogadó országban. Hamish Mcln- doe, a liberális irányzatú fokvárosi lap, a Sunday Times munkatársa, néhány nem érdektelen körülményre hívja fel a lapban megjelent cikkében a figyelmet „Fokváros. Elég egy pillantást vetni a dél­afrikai újságok álláshirdetési rovataira, hogy lássuk milyen szakemberhiánnyal küszködik az ország. Nem meglepő tehát, hogy a dél-afrikai bevándorlási hivatal tiszt­viselői égből jött áldásként üdvözölték a ke­letnémetek ezreinek kivándorlását és álta­lában a közép-európai politikai reformokat követő utazási könnyítéseket Az 1980-as évek közepétől gyülekező politikai viharfelhők sűrűsödése óta dél-af­rikaiak ezrei, főleg fehérek és szakképzet­tek „szavaztak a lábukkal”, azaz elhagyták a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy új hazát keressnek Ausztráliában, Nagy-Britanniá- ban, Kanadában vagy az Egyesült Államok­ban. A politikai feszültségek enyhülése láttán néhányan visszatérnek ugyan, ám a dél-af­rikai gazdaságban a szakképzett munka­erő hiánya okozta űrt korántsem tudják ki­tölteni, hiszen az már az elvándorlás kezde­te előtt is jelentős volt. Egyelőre azonban nyitott kérdés, menyi­ben jó hír ez azoknak a magyaroknak, akik ezrével állnak sorban a Dél-afrikai Köztár­saság bécsi nagykövetsége előtt Pretoriá­ban csak a benyújtott kérelmek töredéké­vel foglalkoztak eddig érdemben. A belügy­minisztérium illetékes tisztviselője szerint 1990 első negyedévében mindössze hét állandó letelepedést kérő folyamodványt fogadtak el - tanulmányozásra. 1989 augusztusa és decembere között hat ma­gyar bevándorló telepedett le, véletlenül ugyanannyi, mint 1988 hasonló időszaká­ban. A legtöbb problémát az okozza, hogy a leendő bevándorlóknak állásajánlattal kell rendelkezni még megérkezésük előtt. „Ráadásul nem is akármilyen ajánlattal” - mondja Michel Scharfy (Sárfi Mihály), aki Budapesten született ugyan, de az 1956-os forradalom bukása óta dél-afrikai üzletem­ber. „Vegyészmérnökök, szerszámkészí­tők könnyen bejuthatnak. De például tégla­vetők és titkárnők csak az idejüket pazarol­ják a próbálkozással. Minden attól függ: van-e szükség itt a jelentkezőre." Azoknak, akiknek jól menő szakképzett­sége van „a lehetőségek országát” köny- nyen megtalálhatják másutt is, például Ausztráliában vagy Kanadában. Ennek tu­datában a pretoriai kormányzat Hongkong vonatkozásában például már enyhített a bevándorlási szabályokon - nem ragasz­kodik az előzetes állásajánlathoz - hogy becsábítsa a magasan képzett kínai mun­kaerőt, amely menekülni akar a brit korona- gyarmatról még mielőtt azt 1997-ben visz- szacsatolják Kínához. Dél-Afrika fekete szakszervezetei élesen tiltakoznak az ilyenfajta, bevándorlást ösz­tönző intézkedések ellen. Számukra az apartheid (faji megkülönböztetés) politika következtében örökölt alacsony szakkép­zettség amúgy is azt jelenti, hogy az ország 38 milliós fekete többsége a rosszul fizetett, szakképzettséget nem igénylő munkakö­rökben dolgozik, míg a vezetői, menedzseri állások 90 százalékát a fehér kisebbség töl­ti be. A bevándorlók öt év után jogosultak ál­lampolgárságra, így sok fekete bőrű dolgo­zó látja úgy, hogy az „importált” fehér mun­kaerő csak tovább hosszabbítja az apart­heid-rendszer életét. Ezzel párhuzamosan Budapest és Preto­ria diplomáciai kapcsolatainak fokozatos kiépülése várhatóan erősen megnöveli majd a magyarok érdeklődését Dél-Afrika iránt Scharfy, akinek az ügynöksége Fok­városban műszaki szakemberek elhelye­zésével foglalkozik, már fel is vette a kap­csolatot Budapesttel, hogy előzetes felmé­réseket végezhessen a kivándorolni szán­dékozók szaktudását illetően. „Naponta kb. 50 levelet kapunk, és a jelentkezők többsé­ge «piacképesnek» látszik” mondja. A szakképzett magyar munkaerő „elad­hatóságát” valószínűleg nem fogja túlságo­san befolyásolni, hogy egyre nagyobb számban térnek vissza azok a dél-afrikai fehérek, akik a forrongó 80-as években riadtan szétfutottak és elhagyták az orszá­got. A tömeges kivándorlás 1986-ban tető­zött, amikor 14000-en mentek el. Ma sem tudni, hogy pontosan hányán hagyták el az országot Az idén márciusban a parlamentben elhangzott, hogy 1984 óta legalább százezer ember csak úgy „elil­lant”, mert hivatalosan nem is jelentették be szándékukat. Ezek között nyilvánvalóan ezer és ezer fiatal, jól képzett szakember is volt, akiket a bizonytalannak ítélt politikai és gazdasági jövő miatti aggodalom késztetett hazájuk elhagyására. „Nem volt vagyonuk - ingatlanuk, bank­betétjük - amit értékesítsenek, magukkal vigyenek, így nem volt szükség hivatalos formaságokra”, - mondja Ken Andrews a Demokrata Párt parlamenti képviselője. „Magukkal vitték azonban eszüket képes­ségeiket, ambícióikat és távozásukkal pó­tolhatatlan veszteséget okoztak az ország­nak" - fejeződik be a dél-afrikai újságíró cikke. A fenti szavak baljós csengésének vissz­hangoznia kellene azokban a magyarok­ban, akiket még nem kapottéi a kivándorlá­si láz. Schweizer Klára, MTI-Panoráma Felhőszakadás után (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az esemény adta az ötletet, hogy megkérdezzük, milyen következmények­kel járt a vasárnapi felhőszakadás, mi­ként hárítják el azokat. Városi tűzoltóparancsnokság: - A ko­rábbi években a tűzoltóság a bejelentés után azonnal megkezdte az elöntött la­kóépületekből vagy a hozzájuk tartozó szuterénokból, pincékből a befolyt zápor kiszivattyúzását. Megváltozott ez a gya­korlat?- Szó sincs róla - mondja Velenczei István városi tűzoltóparancsnok. - Ha­sonló helyzetben továbbra is segítünk. Megteszünk mindent, ami emberileg és technikailag nem haladja meg lehetősé­geinket. Ezt bizonyítja, hogy vasárnap estétől a hétfő délelőtti órákig ezt a mun­kát végeztük. Természetesen a végső megoldást a városnak ezen a részén a vizátereszek elkészülte jelenti majd. Időközben érkezett egy telefonbeje­lentés a Május 1. utcából. Olvasónk a Tarr-rendszerröl veszi a műsort, ahol adáskimaradást észleltek. Kinek a fel­adata a hiba kijavítása? A városi tanács műszaki osztályán megtudtuk, hogy a rendszer karbantartását és javítását a Multi Ipari Kisszövetkezet végzi. A lakos­sági hibabejelentéseket a 16-000-ás te­lefonon fogadják. Hétfőn délben kaptuk a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat­tól a következő tájékoztatást, amit ezúton adunk közre olvasóinknak: „Tájékoztat­juk tisztelt kábeltévénézőinket, hogy a vasárnapi vihar során villámcsapás ron­gálta meg a kábeltévé-erősítőket a kö­vetkező utcákban, amelyek adáskiesé­sekhez vezettek: Gróf Pál utca, Táncsics utca, Május 1. utca, Mészáros Lázár utca, Csalogány utca, Béri Balogh Ádám utca, Cseri János utca, Alkotmány utca, Ka­darka utca, Kiskorzó, Széchenyi u. 28., Fáy utca, Alisca utca, Zöldkert utca. A ká­rok helyreállítása egy-két napot igénybe vesz, addig is szíves türelmüket kérjük.” A Közúti Igazgatóságon elmondták, hogy az 56-os út déli bevezető szaka­szán következett be jelentősebb iszap­elöntés, melynek megszüntetésére az út letakarítása folyik. Addig is - ideiglene­sen - 40 kilométeres sebességkorláto­zást rendeltek el. - gj ­Cáfol az Aviaspace Kft. is Borsits László altábornagy, vezérkari főnök után az Aviaspace Kft. ügyvezető igazgatója is cáfolta, hogy cégének bármiféle kapcsolata lenne a magyar Honvé­delmi Minisztériummal. Mint ismeretes, a Szovjetszkaja Rosszija néhány napja azt állította, hogy a kft. a magyar katonai felderítés fedőszerve. Dési János, a kft. igaz­gatója az MTI kérdésére elmondta, hogy cégének jó kapcsolata van a szovjet Re­pülőgépipari Minisztériummal és az Aviaexport külkereskedelmi vállalattal is. A kapcsolat azonban kizárólag üzleti jellegű. Az ANT szovjet szövetkezettől azt a megbízást kapták, hogy barterüzletben többek között nagyobb mennyiségű sze­mélyi számítógépet, videomagnót, valamint egyszer használható injekciós tűt szerezzenek számukra. Az ANT mindezért repülőgép-hajtóművekkel kívánt fizetni az árucikkek tulajdonképpeni szállítójának; a több millió dolláros üzletben a kft- nek mindössze közvetítő szerepe lett volna. A kft. egyébként 6 millió forintos alaptőkével az elmúlt év júliusában alakult, s az alaptőke 50 százalékát egy liechtensteini kereskedő cég adta. A pápa Mexikóban Vasárnap Mexikóba érkezett II. Já­nos Pál pápa, hogy - mint mondotta - térdre boruljon a Guadelupei Szűz, az ország védasszonya előtt, s a ki­semmizettekért, a szegényekért és a betegekért imádkozzék. A katolikus főpap a beiktatása óta 114 országban járt, a hitélet újjászü­letésének elősegítése s az egyház befolyásának növelése érdekében. Legutóbb Csehszlovákiában volt. Mexikót egyszer már felkereste 1979-ben. II. János Pált a fővárosba, és ott a Guadelupei Szűz bazilikájá­ba vezető úton mintegy hárommillió ember fogadta. Előzőleg, a repülőté­ren mondott beszédében felszólítot­ta a mexikóiakat, hogy építsenek „igazságosabb, testvériesebb és ol- talmazóbb” társadalmat. A baziliká­ban mexikói egyháztörténeti szemé­lyiségeket avatott boldoggá. A pápa hétfőn - a tíz szövetségi ál­lamot érintő, nyolcnapos körútja előtt - a mexikói elnökkel, Carlos Salinas de Gortarival tárgyalt. Oroszországi szocdemek A vezető szervek megválasztásával vasárnap a késő éjszakai órákban Moszkvában befejeződött az Oroszországi Szociáldemokrata Párt alapító kongresszusa. A követ­kező kongresszust az ősszel tartják meg. Az országos szövetséghez tartozó párt háromnapos kongresszusán éles viták foly­tak, és - egyes vélemények szerint - a tanácskozás túlzottan elveszett a részletekben. Különösen vonatkozott ez a szervezeti szabályzatra: a moszkvai küldöttek szigorú pártfegyelmet, míg a leningrádiak lazább, demokratikusabb belső életet szorgalmaz­tak. Végül is viszonylagos kompromisszum született a moszkvaiak javaslatai alapján, erre azonban a leningrádi küldöttek egy része kivonult a teremből. A pártkongresszus központi vezetőséget és háromtagú elnökséget választott, amelyben Alekszandr Obolenszkij, Oleg Rumjancev és Pavel Kugyukin kapott helyet. Légvédelmi rakétákat akartak a kábítószercsempészek Elszáll a fecske, elballag a katona Interjú Keleti Györggyel, a HM szóvivőjével A kolumbiai kábítószercsempész maf­fia, a Medellin-kartell légvédelmi rakétá­kat akart vásárolni az Egyesült Államok­ban, hogy azzal lője le kormányának re­pülőgépeit. Az ABC-tv vasárnap esti jelentése sze­rint Miamiban letartóztatták Pablo Esco- barnak, a gyilkos kartell vezetőjének megbízottját, aki száznál több Stinger tí­pusú föld-levegő rakétát és ezer gép­pisztolyt akart vásárolni, összesen hat­millió dollár értékben. (Folytatás az 1. oldalról.) Munkatársunk Keleti György ezredest, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét kereste meg a szovjet csapatkivonással kapcsolatos kérdéseivel.- Társadalmunkban türelmetlen a szu­verenitási igény. Idejönni elég volt né­hány hét, néhány nap - 1956-ra gondol­nak -, a visszaút akkor miért kíván apró­lékos előkészítést? Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója a Népszavának adott in­terjújában sejtet valamit, amikor arra a kérdésre, hogy éjjel vagy nappal szállít­ják a szovjeteket, így válaszol: „Éjjel is, nappal is. Így gyorsabban hazatérhetnek a szovjet katonák és családtagjaik, job­ban kihasználhatjuk a vasúti kapacitást.” Úgy tűnik, tudván azt, hogy a teljes csa­patkivonás 1991. július 30. előtt is meg­történhet, ez nem a vasúton múlik.- Az ideiglenesen hazánkban állomá­sozó szovjet katonai alakulatok kivoná­sáról kormányközi megállapodás szüle­tett. Ebben határozták meg a teljes csa­patkivonás végső, befejező dátumaként a jövő év július 30-át. Ezt tehát végső idő­pont, amit mindenképpen be kell tartani, de ez nem jelenti azt, hogy ezen ne lehet­ne bizonyos körülmények között gyorsí­tani. A gyorsítás azonban nem a MÁV le­hetőségein fog múlni, hiszen Magyaror­szág területén valóban növelni lehetne a berakó- és „utazó” vagonok, szerelvé­nyek számát. A szovjet csapatkivonás kritikus pontja a magyar-szovjet határon lévő áteresztőképesség, hiszen ott - a szovjet területen lévő szélesebb vasúti nyomtáv miatt - a szállítmányok jelentős részét át kell rakodni, kisebbik részén pedig alvázcserét kell végezni. Ez reális számításokat figyelembe véve napi há­rom-négy szerelvénynél, ami összesen 180-230 vagont jelent, nagyobb áthala­dási gyorsaságot nehezen tesz lehetővé. Annál is inkább, hiszen ezek mellett a ke­reskedelmi és személyszállításnak is za­vartalanul kell folynia. A berakodások és szállítások ettől függetlenül folyamato­san, a nap 24 óráját kihasználva történ­nek, s jelenleg a terveknek megfelelően haladnak.- Tolna megyében Tamásiban, Dom­bóváron, Tolnán és Dunaföldváron van­nak szovjet katonák. Mit tud mondani a megyénkből történő szovjet csapatkivo­nások ütemezéséről?- Valóban, az említett négy települé­sen vannak szovjet alakulatok a megyé­ben. Az onnan történő kivonásuk pontos tervezetét a magyar honvédség vezérkari főnöke megküldte a megyei tanács elnö­kének, illetve az érintett települések ta­nácselnökeinek. Eszerint Dombóvárról június 15.-25.; Dunaföldvárról április 16.-17. és május 1.-12.; Tolnáról május 6.-augusztus 6.; Tamásiból pedig szeptember 6.-12. kö­zött távoztak el, illetve fognak távozni a szovjet csapatok. Valamennyi időpont 1990-re vonatkozik.- Általában az a tapasztalat, hogy az „elhagyott laktanyák” - finoman fogal­mazva ugyancsak lelakottak, elhasznál­tak. Mit tesz, mit tud tenni a honvédelmi tárca annak érdekében, hogy ne ilyen épületek kerüljenek vissza?- Igaz, hogy néhány, a tavalyi évben átadott, korábban a szovjet laktanya, ob­jektum az átlagosnál elhanyagoltabb, ahogy ön fogalmaz, lelakottabb. Ez azon­ban általában is megállapítható. A szov­jetek részéről még vissza-, vagy át nem adott laktanyák állapota, „komfortossá­ga” is - néhány kivételtől eltekintve - el­marad a Magyar Honvédség laktanyái­nak színvonalától. Ezt a magyar fél és nem csupán a honvédelmi tárca a költsé­gek elszámolása során érvényesíteni fogja. E tekintetben a magyar és a szovjet ál­láspont azonban lényegesen eltér egy­mástól. Véleményünk szerint - amit a szovjet fél eddig nem fogadott el - a ko­rábban is magyar tulajdonú épületek, in­gatlanok átvételénél, amelyeket csupán használatra kaptak meg a szovjet alaku­latok, fel kell számítani az elmulasztott karbantartásból származó állagromlás értékét. Ha valahol szándékos rongálás tapasztalható, természetesen annak helyreállítási költségeit is. Ennek megál­lapítása a szakemberek dolga lesz. Na­Közéleti h ír A Kisgazdapárt pálfai alapszervezete e hó 12-én, 17 órai kezdettel gyűlést tart a kul- túrházban, melyen dr. Torgyán József országgyűlési képviselő, a Kisgazdapárt orszá­gos pártfőügyésze tart tájékoztatót az aktuális kérdésekről. Szeretettel várnak minden érdeklődőt. FKgP

Next

/
Thumbnails
Contents