Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-08 / 28. szám
2 KÉPÚJSÁG 1990. május 8. Két választás Kelet-Németországban (Folytatás az 1. oldalról.) A választók jelentős részét elbizonytalanította, hogy a kormány nem tudott (vagy nem akart) homályos ígéreteknél konkrétabb tervvel előállni az aggasztóan növekvő munkanélküliség megfékezésére. Azért is a kormánypártok fizették meg a számlát, hogy Berlin a bonni kormánnyal előkészített államszerződésben nem kötötte ki: az NDK polgárait kompenzáció illeti meg a valutaunió nyomán várható áremelkedések mértékében. Enélkül ugyanis jócskán elhalványul a fizetésekre, bérekre, nyugdijakra, illetve (korlátozott felső összeghatárig) takarékbetétekre kialkudott 1-1 arányú DDM-DeM átváltás csillogása. Feltűnően jól szerepeltek vasárnap a mezőgazda- sági dolgozókhoz szóló pártok (Német Demokratikus Parasztpárt, Országos Parasztszövetség). Előbbi márciushoz képest csaknem megduplázta szavazótáborát, míg a másik szervezet első nekifutásra a szavazatoknak majdnem két százalékát szerezte meg. A két párt befolyásának erősödésében nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy a berlini kormány - a sztrájkok, tüntetések és útlezá- rási akciók ellenére - mind ez ideig nem volt képes hatékony intézkedésekkel védeni a belföldi árutermelőket az ellenőrzés nélkül, óriási mennyiségben az országba beáramló, olcsó nyugatnémet mezőgazdasági termékek konkurenciájával szemben. A nagy pártok által elhullajtott szavazatok (összesen 11,7 százalék) jelentős hányadát apró, helyi pártszövetségek, állampolgári kezdeményezések, független jelöltek gyűjtötték be. Ök országosan összesen 10,4 százalékot szereztek. Ez azt mutatja, hogy a szavazók sok helyütt - főleg a kisvárosokban, községekben - az ismert, nagy pártoknál jobban bíznak a helyi viszonyokkal, gondokkal pontosan tisztában levő szervezetekben. Érdekes képet mutatnak a nagyvárosokban kialakult erőviszonyok. A nagy pártoknak sehol sem sikerült abszolút többségre szert tenniük. Az országos vezető szerepét ezúttal is megerősítő CDU relatív többséget szerzett Drezda, Chemnitz (Karl-Marx-Stadt), Erfurt, Gera és Halle városi parlamentjében, s ugyanezt mondhatják el magukról a szociáldemokraták Berlinben, Lipcsében, Magde- burgban és Potsdamban. Hatalmas meglepetést jelent, hogy a keresztény-konzervatív pártok által ezúttal is durván ócsárolt DSZP a legerősebb pártként vonulhat be Odera-Frankfurt, Neubrandenburg és Eisenhüttenstadt városi parlamentjébe. Külön csemegét jelent Berlin, ahol az SPD ugyan relatív többséget szerzett, ám a képviselőházi többséghez feltétlenül koalícióra kell lépnie vagy a CDU-val, vagy a baloldali pártokkal (Szövetség 90, Új Fórum, Zöld Párt). Utóbbi esetben a nyugat-berlini képviselőházéhoz hasonló helyzet jönne létre a megosztott város keleti szektorában is, ami hosszú távon feltétlenül megkönnyítené a mielőbbi egységes közigazgatást sürgető politikusok dolgát. DOROGMAN LÁSZLÓ (Berlin) Magyar bevándorlás - dél-afrikai szemmel Az utóbbi hónapokban magyarok ezrei töltöttek ki kérdőíveket, különböző hivatalos papírokat a Dél-afrikai Köztársaság bécsi nagykövetségén, hogy kivándorolhassanak e távoli országba új otthont és jól jövedelmező munkát remélve. De hogyan látják a helyzetet a „másik oldalon", a potenciális befogadó országban. Hamish Mcln- doe, a liberális irányzatú fokvárosi lap, a Sunday Times munkatársa, néhány nem érdektelen körülményre hívja fel a lapban megjelent cikkében a figyelmet „Fokváros. Elég egy pillantást vetni a délafrikai újságok álláshirdetési rovataira, hogy lássuk milyen szakemberhiánnyal küszködik az ország. Nem meglepő tehát, hogy a dél-afrikai bevándorlási hivatal tisztviselői égből jött áldásként üdvözölték a keletnémetek ezreinek kivándorlását és általában a közép-európai politikai reformokat követő utazási könnyítéseket Az 1980-as évek közepétől gyülekező politikai viharfelhők sűrűsödése óta dél-afrikaiak ezrei, főleg fehérek és szakképzettek „szavaztak a lábukkal”, azaz elhagyták a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy új hazát keressnek Ausztráliában, Nagy-Britanniá- ban, Kanadában vagy az Egyesült Államokban. A politikai feszültségek enyhülése láttán néhányan visszatérnek ugyan, ám a dél-afrikai gazdaságban a szakképzett munkaerő hiánya okozta űrt korántsem tudják kitölteni, hiszen az már az elvándorlás kezdete előtt is jelentős volt. Egyelőre azonban nyitott kérdés, menyiben jó hír ez azoknak a magyaroknak, akik ezrével állnak sorban a Dél-afrikai Köztársaság bécsi nagykövetsége előtt Pretoriában csak a benyújtott kérelmek töredékével foglalkoztak eddig érdemben. A belügyminisztérium illetékes tisztviselője szerint 1990 első negyedévében mindössze hét állandó letelepedést kérő folyamodványt fogadtak el - tanulmányozásra. 1989 augusztusa és decembere között hat magyar bevándorló telepedett le, véletlenül ugyanannyi, mint 1988 hasonló időszakában. A legtöbb problémát az okozza, hogy a leendő bevándorlóknak állásajánlattal kell rendelkezni még megérkezésük előtt. „Ráadásul nem is akármilyen ajánlattal” - mondja Michel Scharfy (Sárfi Mihály), aki Budapesten született ugyan, de az 1956-os forradalom bukása óta dél-afrikai üzletember. „Vegyészmérnökök, szerszámkészítők könnyen bejuthatnak. De például téglavetők és titkárnők csak az idejüket pazarolják a próbálkozással. Minden attól függ: van-e szükség itt a jelentkezőre." Azoknak, akiknek jól menő szakképzettsége van „a lehetőségek országát” köny- nyen megtalálhatják másutt is, például Ausztráliában vagy Kanadában. Ennek tudatában a pretoriai kormányzat Hongkong vonatkozásában például már enyhített a bevándorlási szabályokon - nem ragaszkodik az előzetes állásajánlathoz - hogy becsábítsa a magasan képzett kínai munkaerőt, amely menekülni akar a brit korona- gyarmatról még mielőtt azt 1997-ben visz- szacsatolják Kínához. Dél-Afrika fekete szakszervezetei élesen tiltakoznak az ilyenfajta, bevándorlást ösztönző intézkedések ellen. Számukra az apartheid (faji megkülönböztetés) politika következtében örökölt alacsony szakképzettség amúgy is azt jelenti, hogy az ország 38 milliós fekete többsége a rosszul fizetett, szakképzettséget nem igénylő munkakörökben dolgozik, míg a vezetői, menedzseri állások 90 százalékát a fehér kisebbség tölti be. A bevándorlók öt év után jogosultak állampolgárságra, így sok fekete bőrű dolgozó látja úgy, hogy az „importált” fehér munkaerő csak tovább hosszabbítja az apartheid-rendszer életét. Ezzel párhuzamosan Budapest és Pretoria diplomáciai kapcsolatainak fokozatos kiépülése várhatóan erősen megnöveli majd a magyarok érdeklődését Dél-Afrika iránt Scharfy, akinek az ügynöksége Fokvárosban műszaki szakemberek elhelyezésével foglalkozik, már fel is vette a kapcsolatot Budapesttel, hogy előzetes felméréseket végezhessen a kivándorolni szándékozók szaktudását illetően. „Naponta kb. 50 levelet kapunk, és a jelentkezők többsége «piacképesnek» látszik” mondja. A szakképzett magyar munkaerő „eladhatóságát” valószínűleg nem fogja túlságosan befolyásolni, hogy egyre nagyobb számban térnek vissza azok a dél-afrikai fehérek, akik a forrongó 80-as években riadtan szétfutottak és elhagyták az országot. A tömeges kivándorlás 1986-ban tetőzött, amikor 14000-en mentek el. Ma sem tudni, hogy pontosan hányán hagyták el az országot Az idén márciusban a parlamentben elhangzott, hogy 1984 óta legalább százezer ember csak úgy „elillant”, mert hivatalosan nem is jelentették be szándékukat. Ezek között nyilvánvalóan ezer és ezer fiatal, jól képzett szakember is volt, akiket a bizonytalannak ítélt politikai és gazdasági jövő miatti aggodalom késztetett hazájuk elhagyására. „Nem volt vagyonuk - ingatlanuk, bankbetétjük - amit értékesítsenek, magukkal vigyenek, így nem volt szükség hivatalos formaságokra”, - mondja Ken Andrews a Demokrata Párt parlamenti képviselője. „Magukkal vitték azonban eszüket képességeiket, ambícióikat és távozásukkal pótolhatatlan veszteséget okoztak az országnak" - fejeződik be a dél-afrikai újságíró cikke. A fenti szavak baljós csengésének visszhangoznia kellene azokban a magyarokban, akiket még nem kapottéi a kivándorlási láz. Schweizer Klára, MTI-Panoráma Felhőszakadás után (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az esemény adta az ötletet, hogy megkérdezzük, milyen következményekkel járt a vasárnapi felhőszakadás, miként hárítják el azokat. Városi tűzoltóparancsnokság: - A korábbi években a tűzoltóság a bejelentés után azonnal megkezdte az elöntött lakóépületekből vagy a hozzájuk tartozó szuterénokból, pincékből a befolyt zápor kiszivattyúzását. Megváltozott ez a gyakorlat?- Szó sincs róla - mondja Velenczei István városi tűzoltóparancsnok. - Hasonló helyzetben továbbra is segítünk. Megteszünk mindent, ami emberileg és technikailag nem haladja meg lehetőségeinket. Ezt bizonyítja, hogy vasárnap estétől a hétfő délelőtti órákig ezt a munkát végeztük. Természetesen a végső megoldást a városnak ezen a részén a vizátereszek elkészülte jelenti majd. Időközben érkezett egy telefonbejelentés a Május 1. utcából. Olvasónk a Tarr-rendszerröl veszi a műsort, ahol adáskimaradást észleltek. Kinek a feladata a hiba kijavítása? A városi tanács műszaki osztályán megtudtuk, hogy a rendszer karbantartását és javítását a Multi Ipari Kisszövetkezet végzi. A lakossági hibabejelentéseket a 16-000-ás telefonon fogadják. Hétfőn délben kaptuk a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalattól a következő tájékoztatást, amit ezúton adunk közre olvasóinknak: „Tájékoztatjuk tisztelt kábeltévénézőinket, hogy a vasárnapi vihar során villámcsapás rongálta meg a kábeltévé-erősítőket a következő utcákban, amelyek adáskiesésekhez vezettek: Gróf Pál utca, Táncsics utca, Május 1. utca, Mészáros Lázár utca, Csalogány utca, Béri Balogh Ádám utca, Cseri János utca, Alkotmány utca, Kadarka utca, Kiskorzó, Széchenyi u. 28., Fáy utca, Alisca utca, Zöldkert utca. A károk helyreállítása egy-két napot igénybe vesz, addig is szíves türelmüket kérjük.” A Közúti Igazgatóságon elmondták, hogy az 56-os út déli bevezető szakaszán következett be jelentősebb iszapelöntés, melynek megszüntetésére az út letakarítása folyik. Addig is - ideiglenesen - 40 kilométeres sebességkorlátozást rendeltek el. - gj Cáfol az Aviaspace Kft. is Borsits László altábornagy, vezérkari főnök után az Aviaspace Kft. ügyvezető igazgatója is cáfolta, hogy cégének bármiféle kapcsolata lenne a magyar Honvédelmi Minisztériummal. Mint ismeretes, a Szovjetszkaja Rosszija néhány napja azt állította, hogy a kft. a magyar katonai felderítés fedőszerve. Dési János, a kft. igazgatója az MTI kérdésére elmondta, hogy cégének jó kapcsolata van a szovjet Repülőgépipari Minisztériummal és az Aviaexport külkereskedelmi vállalattal is. A kapcsolat azonban kizárólag üzleti jellegű. Az ANT szovjet szövetkezettől azt a megbízást kapták, hogy barterüzletben többek között nagyobb mennyiségű személyi számítógépet, videomagnót, valamint egyszer használható injekciós tűt szerezzenek számukra. Az ANT mindezért repülőgép-hajtóművekkel kívánt fizetni az árucikkek tulajdonképpeni szállítójának; a több millió dolláros üzletben a kft- nek mindössze közvetítő szerepe lett volna. A kft. egyébként 6 millió forintos alaptőkével az elmúlt év júliusában alakult, s az alaptőke 50 százalékát egy liechtensteini kereskedő cég adta. A pápa Mexikóban Vasárnap Mexikóba érkezett II. János Pál pápa, hogy - mint mondotta - térdre boruljon a Guadelupei Szűz, az ország védasszonya előtt, s a kisemmizettekért, a szegényekért és a betegekért imádkozzék. A katolikus főpap a beiktatása óta 114 országban járt, a hitélet újjászületésének elősegítése s az egyház befolyásának növelése érdekében. Legutóbb Csehszlovákiában volt. Mexikót egyszer már felkereste 1979-ben. II. János Pált a fővárosba, és ott a Guadelupei Szűz bazilikájába vezető úton mintegy hárommillió ember fogadta. Előzőleg, a repülőtéren mondott beszédében felszólította a mexikóiakat, hogy építsenek „igazságosabb, testvériesebb és ol- talmazóbb” társadalmat. A bazilikában mexikói egyháztörténeti személyiségeket avatott boldoggá. A pápa hétfőn - a tíz szövetségi államot érintő, nyolcnapos körútja előtt - a mexikói elnökkel, Carlos Salinas de Gortarival tárgyalt. Oroszországi szocdemek A vezető szervek megválasztásával vasárnap a késő éjszakai órákban Moszkvában befejeződött az Oroszországi Szociáldemokrata Párt alapító kongresszusa. A következő kongresszust az ősszel tartják meg. Az országos szövetséghez tartozó párt háromnapos kongresszusán éles viták folytak, és - egyes vélemények szerint - a tanácskozás túlzottan elveszett a részletekben. Különösen vonatkozott ez a szervezeti szabályzatra: a moszkvai küldöttek szigorú pártfegyelmet, míg a leningrádiak lazább, demokratikusabb belső életet szorgalmaztak. Végül is viszonylagos kompromisszum született a moszkvaiak javaslatai alapján, erre azonban a leningrádi küldöttek egy része kivonult a teremből. A pártkongresszus központi vezetőséget és háromtagú elnökséget választott, amelyben Alekszandr Obolenszkij, Oleg Rumjancev és Pavel Kugyukin kapott helyet. Légvédelmi rakétákat akartak a kábítószercsempészek Elszáll a fecske, elballag a katona Interjú Keleti Györggyel, a HM szóvivőjével A kolumbiai kábítószercsempész maffia, a Medellin-kartell légvédelmi rakétákat akart vásárolni az Egyesült Államokban, hogy azzal lője le kormányának repülőgépeit. Az ABC-tv vasárnap esti jelentése szerint Miamiban letartóztatták Pablo Esco- barnak, a gyilkos kartell vezetőjének megbízottját, aki száznál több Stinger típusú föld-levegő rakétát és ezer géppisztolyt akart vásárolni, összesen hatmillió dollár értékben. (Folytatás az 1. oldalról.) Munkatársunk Keleti György ezredest, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét kereste meg a szovjet csapatkivonással kapcsolatos kérdéseivel.- Társadalmunkban türelmetlen a szuverenitási igény. Idejönni elég volt néhány hét, néhány nap - 1956-ra gondolnak -, a visszaút akkor miért kíván aprólékos előkészítést? Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója a Népszavának adott interjújában sejtet valamit, amikor arra a kérdésre, hogy éjjel vagy nappal szállítják a szovjeteket, így válaszol: „Éjjel is, nappal is. Így gyorsabban hazatérhetnek a szovjet katonák és családtagjaik, jobban kihasználhatjuk a vasúti kapacitást.” Úgy tűnik, tudván azt, hogy a teljes csapatkivonás 1991. július 30. előtt is megtörténhet, ez nem a vasúton múlik.- Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok kivonásáról kormányközi megállapodás született. Ebben határozták meg a teljes csapatkivonás végső, befejező dátumaként a jövő év július 30-át. Ezt tehát végső időpont, amit mindenképpen be kell tartani, de ez nem jelenti azt, hogy ezen ne lehetne bizonyos körülmények között gyorsítani. A gyorsítás azonban nem a MÁV lehetőségein fog múlni, hiszen Magyarország területén valóban növelni lehetne a berakó- és „utazó” vagonok, szerelvények számát. A szovjet csapatkivonás kritikus pontja a magyar-szovjet határon lévő áteresztőképesség, hiszen ott - a szovjet területen lévő szélesebb vasúti nyomtáv miatt - a szállítmányok jelentős részét át kell rakodni, kisebbik részén pedig alvázcserét kell végezni. Ez reális számításokat figyelembe véve napi három-négy szerelvénynél, ami összesen 180-230 vagont jelent, nagyobb áthaladási gyorsaságot nehezen tesz lehetővé. Annál is inkább, hiszen ezek mellett a kereskedelmi és személyszállításnak is zavartalanul kell folynia. A berakodások és szállítások ettől függetlenül folyamatosan, a nap 24 óráját kihasználva történnek, s jelenleg a terveknek megfelelően haladnak.- Tolna megyében Tamásiban, Dombóváron, Tolnán és Dunaföldváron vannak szovjet katonák. Mit tud mondani a megyénkből történő szovjet csapatkivonások ütemezéséről?- Valóban, az említett négy településen vannak szovjet alakulatok a megyében. Az onnan történő kivonásuk pontos tervezetét a magyar honvédség vezérkari főnöke megküldte a megyei tanács elnökének, illetve az érintett települések tanácselnökeinek. Eszerint Dombóvárról június 15.-25.; Dunaföldvárról április 16.-17. és május 1.-12.; Tolnáról május 6.-augusztus 6.; Tamásiból pedig szeptember 6.-12. között távoztak el, illetve fognak távozni a szovjet csapatok. Valamennyi időpont 1990-re vonatkozik.- Általában az a tapasztalat, hogy az „elhagyott laktanyák” - finoman fogalmazva ugyancsak lelakottak, elhasználtak. Mit tesz, mit tud tenni a honvédelmi tárca annak érdekében, hogy ne ilyen épületek kerüljenek vissza?- Igaz, hogy néhány, a tavalyi évben átadott, korábban a szovjet laktanya, objektum az átlagosnál elhanyagoltabb, ahogy ön fogalmaz, lelakottabb. Ez azonban általában is megállapítható. A szovjetek részéről még vissza-, vagy át nem adott laktanyák állapota, „komfortossága” is - néhány kivételtől eltekintve - elmarad a Magyar Honvédség laktanyáinak színvonalától. Ezt a magyar fél és nem csupán a honvédelmi tárca a költségek elszámolása során érvényesíteni fogja. E tekintetben a magyar és a szovjet álláspont azonban lényegesen eltér egymástól. Véleményünk szerint - amit a szovjet fél eddig nem fogadott el - a korábban is magyar tulajdonú épületek, ingatlanok átvételénél, amelyeket csupán használatra kaptak meg a szovjet alakulatok, fel kell számítani az elmulasztott karbantartásból származó állagromlás értékét. Ha valahol szándékos rongálás tapasztalható, természetesen annak helyreállítási költségeit is. Ennek megállapítása a szakemberek dolga lesz. NaKözéleti h ír A Kisgazdapárt pálfai alapszervezete e hó 12-én, 17 órai kezdettel gyűlést tart a kul- túrházban, melyen dr. Torgyán József országgyűlési képviselő, a Kisgazdapárt országos pártfőügyésze tart tájékoztatót az aktuális kérdésekről. Szeretettel várnak minden érdeklődőt. FKgP
