Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)

1990-05-08 / 28. szám

1990. május 8. KÉPÚJSÁG 3 KGST-piac (2.) * Elvben tiltják, a gyakorlatban engedik Szombat délelőtt. A szekszárdi piac­csarnok zsúfolásig tömve román, len­gyel, szovjet „turistákkal" és nézelődő, vásárló magyarokkal. Ismét feltámadt és hódit a KGST-piac. A Romániából érke­zettek főként olcsó ruhaneműt, konyakot, Dacia-alkatrészeket kínálnak, a lengye­lek inkább szerszámokat, műszaki cikke­ket, de megtalálhatunk itt a rágógumitól a viharlámpáig szinte mindent. A hirtelen fellendülés oka az a jugoszláv kormány­zati döntés, amely szerint minden kelet­európai turistának rendelkeznie kell 200 dollárnyi konvertibilis fizetőeszközzel ah­hoz, hogy bebocsátást nyerjen a ju­goszláv határállomások valamelyikén. Az intézkedés, amely az üzletelni érkezők távol tartását szolgálja, úgy tűnik meg­hozta az eredményt, újra Magyarország lett e zugkereskedők célállomása. *- A Kisosz tiltakozik ez ellen - mondta dr. Fischer Sándor, a magánkereskedők szervezetének Tolna megyei titkára. - Kereskedőink tőkét invesztálnak az üzle­tekbe, komoly adót és társadalombizto­sítást fizetnek, jó ha 100 forint bevételből 10 megmarad nekik. A KGST-piac újbóli feléledése miatt rossz a hangulat a ke­reskedők között, hiszen egyértelműen az 6 üzletüket rontják a zugkereskedők, akik természetesen nem fizetnek egy fil­lér adót sem, ezért tisztességtelen a ver­seny. Pedig a hatályos tanácsrendelet szerint csak az élelmiszerpiac engedé­lyezett. Miért nem csinál valamit a tanács, hogy meggátolja ezt a törvényekbe ütkö­ző üzletelést? * Hóf Júlia, Szekszárd Város Tanácsa termelés- és ellátásfelügyeleti osztályá­nak vezetője:- Valóban született itt a tanácson 1985-ben egy határozat e tevékenység tiltására, amely egyébként vám- és pénz­ügyi jogszabályokba is ütközik. Ugyan­akkor viszont, amikor radikálisan fellép­tünk a KGST-piac ellen, tömegével kap­tuk a telefonokat a lakosságtól, hogy miért tiltottuk meg, amikor itt olcsó áruk­hoz lehet jutni. Ez a zugkereskedelem sohasem szűnt meg teljesen, de különö­sebb gondot nem okozott addig, amíg csak néhányan tűntek fel Szekszárdon, most azonban hirtelen tömegessé vált a jugoszláv intézkedések miatt. Megtehetnénk, hogy kitiltjuk őket a piac területéről, de ezzel nem szűnne meg, csak a városban szétszórva, ka­pualjakban folytatódna ez a tevékeny­ség. A tiltás, az esetleges rendőri fellépés csak tüneti kezelése lenne a problémá­nak, amivel semmi sem oldódna meg. Annyit tehetünk, hogy erre az engedély nélküli tevékenységre felhívjuk az illeté­kes szervek - vám- és pénzügyőrség, kereskedelmi felügyelőség, rendőrség figyelmét. - áa ­Fotó: ór A színes választékban még távol-keleti áruk is akadnak Vízvezeték Nagyszékelyben A Tolna Megyei Viz- és Csatorna­mű Vállalat, a helyi lakosság nagyfo­kú anyagi áldozatvállalásával vízve­zeték-fektetésbe kezdett Nagyszé­kelyben. Az 1200 méter hosszú köz­mű munkáival ottjártunk idején már a templomdomb magasságában tar­tottak. Fényképezte: Kispál Mária A fejlődés motorja: a kisvállalkozás Az elmúlt negyven év gazdasági gyakorlata sajnos abban a tekintet­ben is tovább él, hogy most is indo­kolatlanul túlértékeljük a nagy válla­latok szerepét. A diktatúrák gazda­sági bukását többek között az is okozza, hogy természetüknél fogva csak nagy egységekre figyelnek, csak a nagy létesítmények létreho­zásáttekintik fontosnak. A diktatúrák és a gigantománia az ősi Egyiptomra és Kínára éppen úgy jellemző, minta fasizmus és a sztálinizmus nagy al­kotásaira. Ennek nemcsak a diktáto­rok szükségszerű rövidlátása az oka, hanem az is, hogy tudják, a sok gazdaságilag autonóm egység felett szinte lehetetlen a közvetlen ellenőr­zés azok újra és újra szülik a de­mokráciát. Marx még attól félt, hogy a kisvállalkozások a kapitalizmust szülik, a diktatúrák már azt ismerték fel, hogy a demokráciát szülik. Mindezek után jogosnak érzem a félelmet, hogy a demokratikus átala­kulás mindaddig homokra épül, amíg nem a sok százezer kisvállal­kozásra támaszkodik. Sajnos, ezt mindmáig nem mérték fel a politikai mozgalmak. Ma is a pártok gazdasá­gi szakértői makroszinten, illetve nagyvállalatokban gondolkodnak. Az ötven legnagyobb vállalatnál sok­kal nagyobb másodgazdaságról alig esik szó. A turistaforgalomban csak a nemzetközi fizetési mérleg kiadá­sait látják, a lakosság gyarapodását, világlátását említésre sem méltatják. Nem csak az igaz, hogy a magyar másodgazdaság már ma is nagyobb értéket termel, mint az ötven legna­gyobb vállalat, hanem az is, hogy egyre inkább a kisvállalkozásoké a jövő. Az elmúlt két évtized során a vi­lág minden fejlett tőkés országában a kisvállalkozásoknak és a másod­gazdaságnak a megtermelt nemzeti jövedelemben való részesedése nö­vekedett. Az Egyesült Államokban az elmúlt tizenöt év során létesült mint­egy 30 millió új munkahely szinte ki­zárólag kisvállalkozásokban van. Tehát a kisvállalkozások jelentik a fejlődés motorját, a foglalkoztatási gondok megoldását, még ott is ahol a politika soha nem nyomta el, sőt mindig támogatta azokat. Mindez azonban nem jelenik meg a mi köztudatunkban. A politikusok, a hírközlő szervek a nagyvállalatokat érintő problémával részletesen fog­lalkoznak, de alig ejtenek szótárról a szektorról, amelyik valójában fejlődik annak ellenére, hogy nem élvez megkülönböztetett támogatást a kor­mányzattól. Ki mondta el, hogy amíg az elmúlt év során a nagyvállalati szektorban nem nőtt, sőt csökkent a termelés, a kisvállalkozásokban két­számjegyű a kimutatott növekedés, a tényleges pedig annál is nagyobb lett. A másodgazdaságban még ada­tok sem készülnek arról, mi történik, pedig az új lakások döntő hányada abból épül, pedig a gépkocsik több­ségét Nyugatról annak a jövedel­méből hozzák be, pedig az onnan származó be nem vallott devizabe­vétel száz millió dollárokban mérhe­tő. A sztálinizmus a másodgazdaság­nak és a kisvállalkozásoknak még a létét sem tűrte el. Az utóbbi években válságának mélyülése során hallga­tólagosan megengedte, de elvtelen kompromisszumnak tartotta. Most a reformok korában egyszerűen nem részesítjük megfelelő figyelemben, pedig a kisvállalkozások támogatá­sa, a demokrácia tartósságának fon­tos feltétele, s ezek jelentik a gyors gazdasági siker egyetlen biztosíté­gyón lényegesnek tartom, hogy az Annus Antal vezérőrnagy, kormánymeghatal­mazott által vezetett tárcaközi bizottság ebben a tekintetben is következetes, s messzemenőkig a magyar érdekek érvé­nyesítését tartja szem előtt.- Kell-e és milyen valutával fizetünk a ránk maradt objektumokért, üzemany­agért, egyébért?- Hogy kinek kell fizetni, s milyen valu­tával, arról még korai beszélni, mert amint az előző példa is mutatja, a szakér­tői és kormánymeghatalmazotti tárgyalá­sok néhány kérdésben nem jutottak kö­zös nevezőre. A szovjetek által épített ob­jektumokért, amennyiben az megfelel a magyar szabványoknak, a későbbiek­ben felhasználhatóak, s így a magyar fél igényt tart rájuk, természetesen fizetni kell. Hasonlóan az elszámolás „tartozik" rovatba kerül az ittmaradó üzemanyag ellenértékének nagysága is. De ezekkel szemben a „követel” rovatba is kerülnek számok, mint például az előbb említett karbantartás elmulasztásából vagy a környezetvédelem elhanyagolásából eredő jogos követeléseink. A két rovat jö­vő évi összehasonlítása alapján kell majd a végső számlát kiállítani és a címzettet ráírni. Egyébként jelenleg még az elszá­molás időpontjában sincs egyetértés a két fél között. Amit elmondtam, az a ma­gyar álláspont, mig a szovjetek minden egyes nagyobb objektum, vagy objek­tumcsoport átadása után az azonnali el­számolást akarják. Tehát ez a kérdés még ilyen szempontból is nyitott.- A tömegkommunikációból úgy érte­sülhettünk, ha elmennek a katonák, a há­romszáz ingatlant a Honvédelmi Minisz­térium veszi át, de a kezelői jog zömmel a helyi önkormányzatoké, illetve az értéke­sítésre kijelölt szerveké lesz. A felszaba­dult lakásokat a helyi tanácsoknál, illetve a fegyveres testületeknél nyilvántartott igényjogosultak kapják meg. Tolna me­gyében van-e jelentkező erre? Jelent­keztek-e már az önkormányzatok, akár előző évben, években is - valamilyen hasznosítást javasolva - igénnyel? Mire használják, mire használhatják az emlí­tett objektumokat?- A kérdésre nem a homvédelmi tárca illetékes válaszolni. A szovjet csapatkivo­nás során felszabaduló ingatlanok to­vábbi hasznosításra nem mi, hanem a kormány által tavaly kinevezett, s az ille­tékes belügyminiszter-helyettes - jelen­leg Laczkó László - által vezetett bizott­ság tesz javaslatot. Az ingatlanok későb­bi hasznosítására vonatkozó igényeket, elképzeléseket is ők gyűjtik.- A magyar-szovjet vegyes bizottság által megfogalmazott közlemény szerint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok vásárlásai a déli hadse­regcsoportnál érvényes rendszabályok alapján csak készpénzzel vagy előzetes átutalás után történhetnek meg. Ez az ál­lásfoglalásuk azt is sugallhatja, hogy van tartozásuk. Ha igaz az állítás, akkor kér­dezzük: mennyi a villamos energia, a viz, a közmű és egyéb tartozásuk, s ezt mi­lyen valutával és mikor egyenlítik ki? Számunkra a Tolna megyei adatok mel­lett az országosak is érdekesek.- Az állásfoglalás szerintem azt sugall­ja, a vegyes bizottság arra törekszik, hogy a kivonás végrehajtásáa során ne jöjjön létre olyan üzleti kapcsolat - bár­milyen magyar kereskedelmi vagy szol­gáltató szervezet és a szovjet csapatok között -, aminek elszámolása a későb­biekben gondokat jelenthetne. Arra vo­natkozóan nekem nincs pontos informá­ción, hogy jelen pillanatban van-e a szovjet alakulatoknak az ön által említett tartozása. Őszintén megvallva, hallottam olyan számlákról, amelyek kiegyenlítése ugyan késve, de folyamatban van. Véle­ményem szerint a már említett jövő évi végleges elszámolás során az ilyen jelle­gű és esetleg még fennálló tartozások rendezése is megtörténik. De csak az esetben, ha ezek a követelések a magyar törvények szerint érvényes szerződések alapján határozhatóak meg. Minden ettől eltérő követelés valószínűleg behajtha­tatlan lesz.- Végül azt szeretném megkérdezni, ki és hogyan biztosítja az ingatlanok őr­zését?- Ez számunkra is nagyon fontos kér­dés. Ha valamennyi objektumot, ingatlant a Magyar Honvédség katonáinak kell hosszabb ideig őrizni, akkor ez szinte megoldhatatlan feladatot állít elénk. Ez esetben a szárazföldi haderőnemhez tar­tozó alakulatok jelentős részének ezzel és nem a kiképzéssel kellene foglalkoz­niuk. Ezért számunkra, s gondolom a ké­sőbbi hasznosítók számára is az lenne a kedvező, ha az ingatlanok magyar szak­értők által történt átvétele után a lehető legrövidebb időn belül maguk a további felhasználók vennék át azokat. Termé­szetesen ezzel együtt az őrzést, s minden felelősséget is. Ez a törekvésünk, s remélem, erre igen rövid időn belül megfelelő intézkedés születik.- Köszönöm a válaszokat. ÉKES LÁSZLÓ Offenbach, NSZK: A Német Meteorológiai Szolgálat már alkalmazza azt az új nyu­gatnémet műszert, amely 100 millibecquereles nagyságrendben képes érzékelni és azonnal jelezni a radioaktív bomlást. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Korszerű meteorológia

Next

/
Thumbnails
Contents