Tolnai Népújság, 1990. május (1. évfolyam, 24-48. szám)
1990-05-08 / 28. szám
Vita a szerbiai nyelvhasználati törvénytervezetről TÁRSADALMI - POLITIKAI NAPILAP 1990. május 8., KEDD I. évfolyam, 28. szám TOLNAI Két választás Ke let- N é m eto rszá g ba n Másfél hónapon belül másodszor járultak vasárnap az urnákhoz a kisebbik német állam szavazópolgárai, hogy ezúttal a helyi népképviseletek (járási, községi, kerületi tanácsok, városi parlamentek) összetételéről döntsenek. Bár a választást megelőző kampány jóval lanyhább volt, mint március 18. előtt, a jogosultak 75 százaléka mégis élt szavazati jogával. Nem lett tehát igazuk azoknak, akik 30-40 százalékos részvételi arányt jósoltak, arra hivatkozva, hogy a lényeg már úgy is eldőlt március 18-án, a parlamenti választásokkal. Az állampolgárok két okból is elmentek szavazni. Egyrészt végleg el akarták törölni annak a pontosan egy évvel ezelőtti - elismerten meghamisított - választásnak az emlékét, amelynek nyomán az NSZEP által uralt (s azóta dicstelenül feloszlott) Nemzeti Front emberei foglalták el a helyi köz- igazgatás hatalmi pozícióit. A másik ok a két német állam viharos gyorsasággal közeledő „egybekelése”, amelynek első felvonására, a pénzügyi és gazdasági unióra július 2-án kerül sor. Az utóbbival kapcsolatban napvilágot látott részletek, tervek okozták minden bizonnyal, hogy a kormánykoalíció meghatározó pártjai (CDU, SPD, DSU) vasárnap veszteségeket könyvelhetett el a március 18-i eredményekhez képest. (Folytatás a 2. oldalon.) Jugoszláviában folytatódik a vita a szerb köztársasági nyelvhasználati törvény tervezetéről, amelyet mind a vajdasági, mind a koszovói nemzetiségek képviselői és újságjai határozottan bírálnak, mert számos területen visszalépést jelent a titói kisebbségi politika elveihez képest. Ugyanakkor a szerb népfront és orgánumai állást foglalnak a tervezet „újszerű elgondolásai” mellett. A Politika Ekspres című belgrádi napilap legutóbbi kommentárjában megállapította, hogy a törvénynek „meg kell tiltania a városok, falvak, utcák és más földrajzi fogalmak lefordítását", mert - úgymond - a név nyelvemlék, s gyakran meggyőzőbben tanúskodik egy nemzet múltjáról, mint bármi más. (A kommentátor figyelmen kívül hagyja, hogy a vajdasági város- és községnevek magyar elnevezése évszázadokkal régibb a mai szerb nevüknél.) A szerző, dr. Dragoljub Petrovics nehezményezi, hogy az újvidéki Magyar Szó „élvezi a magyar nemzetiség bizonyos köreinek támogatását”, s kijelenti: Su- botica hivatalosan nem lehet Szabadka, Mihaljo pedig Mihály, vagy Josip József. Odáig mennek - mondja Petrovics professzor -, hogy tiszta kisebbségi iskolák megnyitása mellett kardoskodnak, noha egyetlen államban sem léteznek a hivatalos oktatási rendszer keretében ilyen iskolák... A szerbhorvát nyelv nem zárható ki a nemzetiségek nyelvén folyó oktatás egyetlen szintjéről sem. Síkraszállok tehát a kisebbségi iskolák bizonyos ellenőrzésének bevezetéséért és azért, hogy ennek során meg kell határozni, mely tantárgyakat tanítják az ő nyelvükön, és melyeket szerbhorvát nyelven. A világban elképzelhetetlen olyan oktatási intézmények megszervezése, amelyekben kizárólag a nemzeti kisebbség nyelvén tanítanak. Petrovics professzor állítása szerint mindez Jugoszláviában „fordítva van”. A tiszta kisebbségi iskolákra vonatkozó követeléseknek csak akkor van értelmük, ha a cél a gettó, a többiektől való elzárkózás. Az újvidéki Magyar Szó így válaszolt a Politika Ekspresnek és Dr. Dragoljub Pet- rovicsnak: az anyanyelvi oktatás megszervezése, foka civilizációs kérdés. Ennek értelmében a jugoszláv alkotmány kötelez az általános iskolai oktatásra és a törvénnyel összhangban lehetőséget ad a nemzetiségeknek az anyanyelvű oktatásra. Az oktatási törvény 15. szakasza rendelkezik arról, hogy amennyiben a nemzetiségi tanulók igénylik, megszervezik számukra anyanyelvükön is az általános iskolai oktatást. Felhőszakadás után Elszáll a fecske, elballag a katona Interjú Keleti Györggyel, a HM szóvivőjével Jelentős sikert ért el a magyar külpolitika azzal, hogy megszületett a megállapodás - és március 12-én megkezdődött a gyakorlati végrehajtás a szovjet csapatokat mielőbb kivonják hazánkból. Ez a döntés a nép óhaját fejezte ki, hiszen ma már egyre inkább és egyre többen megszállóknak tekintették a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonákat. Van alapja az ilyen megítélésnek, hiszen mint ahogy Várkonyi Tibor írta a Magyar Nemzet március 12-i számában „nemcsak a sztálinizmusnak, a területi térhódításnak, a szovjet földet oltalmazni vélő »ütköző államok« megteremtésének a lételeme lett a katonai jelenlét, és ha már korábban, a Rákosi-terror esztendeiben sem volt ez kétséges, még nyilvánvalóbb lett 1956 októbere után, amidőn a magyar forradalmat orosz tankok fojtották vérbe, nélkülük Kádár sem tudta volna harminc éven át fönntartani az uralmát”. (Folytatás a 2. oldalon:) Vasárnap késő este van, már lapzárta után. Kétségbeesett férfi jön a szerkesztőségbe a szekszárdi Major utcából. Elöntötte a zápor az új családi házának alagsorát, és több szomszédét is - mondja.- Járt a tűzoltóságon?- Igen, de azt válaszolták, nem tudnak semmit tenni, mivel az erősen iszapos víz tönkreteheti a szivattyújukat. Ha ők nem akkor ki tud segíteni? Gyors telefonok a szerkesztőségből. Városgazdálkodási Vállalat: megfelelő felszerelés hiányában nem tudnak dolgozni. Víz- és Csatornamű Vállalat: sem a nappali, sem az éjszakára megadott hibabejelentő telefonszámon nem veszik fel a készüléket. Kommunális Szolgáltató Vállalat: csak az éjjeliőr volt a telephelyen. Utolsó lehetőség: Kovács János tanácselnök. Negyedóra türelmet kért. ígéri, visszahív. Nem telik el negyedóra, cseng a telefon. Ó az. Beszélt a tűzoltósággal, legyen minden károsult a házánál, kimennek, kiszivaty- tyúzzák a vizet. (Folytatás a 2. oldalon.) Egy lépésre a várostól Szekszárd határától nyolc kilométer távolságra terül el Ózsákpuszta. Elterül, mintha - leütötték volna. Ötvenen lakják. Az egykor virágzó kis pusztán a mai magyar valóságot a nyomorúságon kívül csak az omladozó mozi, a bezárt ajtajú bolt és az Aranyfürt Téesz szarvasmarhatelepe képviseli. GOTTVALD KÁROLY Ez volt az iskola ...még meddig? „»..„fa.,. __ Ho rváték vizet vezetnek a házba A kultúra színtere Gazdaság
